Az első szökési kísérletem kudarcba fulladt, a másodiknak meg csak nem akar megszületni a terve. Nem tagadom, megrémít a csaj. Hagynám már a fenébe az egész rajzot, a napsütötte lelátókat, csak biztonságban tudhassam tyúkszaros kis életemet.
- Tökéletes a mim?! - azt hiszem, rosszul hallottam. Igen, nyilván nem az hangzott el az előbb, hogy tökéletes a testem, ugyanis ez se nem igaz, se nem.. illő egy leány szájából. Ez-ez-ez.. Mi ez? Valami vicc?
Egyébként miért van az, hogyha én próbálok bókolni egy lánynak, nem tudok kibökni egy árva szót sem, veszettül dadogok, vagy akármi, kész istencsapása vagyok. Bezzeg fordított helyzetben a másik fél még csak el sem pirul. Te jó ég, még egy szende arcpírra sem vagyok érdemes?
Most már aztán tényleg ideje lelépni a bal fenéken, mielőtt rám vetné magát ez az elvetemült sün. Bár az az év vicce lenne, talán még pontot is kapna a házam, amiért sikerült egy lánnyal egyről a kettőre jutnom.
- Őrzőnek - ismétlem a szót, de egyelőre nem tudom, hogy minek is kéne eszembe jutnia róla - Nem kifejezetten vágyom bárminek is az őrzésére, de kösz, kedves tőled - teljesen összezavarodtam. Tehát akkor a
tökéletes test nem is ér? Várjunk csak.. ó, hogy az a jó élet, ez a lány a Hollóhát kviddicscsapatának a főnöke! Vagy vezére, kapitánya, mindegy. Kviddics! Kviddics, őrző, test, védés, karok, lábak.. sajnos, összeállt a kép. Nem tudom, hogy most jobb nekem, mint pár perccel ezelőtt, a tudatlanság békés paradicsomában.
- Hát te meg vagy húzatva - csóválom meg a fejemet, és igen, szélesen elmosolyodom. Ez akkora képtelenség, még talán elszálltabb ötlet, mint az iménti dicséret, amivel a testemet illették. Ugyan már, én és a sport.. neeem, nem igazán jövünk ki egymással, és jobb nem bolygatni a dolgokat, melyek egyébként nagyszerűen folynak a maguk medrében.
- Roppantmód örültem a találkozásnak, kedves - ciki, itt a neve jönne, amit teljességgel elfelejtett közölni, ezért inkább egy szaftos műköhögésbe fojtom a mondat végét - Sajna mennem kell, elfoglalt ember vagyok. Vár a heti nagygyűlés a varázslósakk-körben, szóval mindenjótszia!
Második kísérlet a szökésre: villámgyorsan sarkon fordulok, és a mappámba kapaszkodva sietek végig az üléssorok sokaságán, egészen a pálya széléig, ahonnan konkrétan futásnak eredek. Hátha nem olyan gyors a lány, hogy beérje ezeket a
tökéletesen hosszú lábakat.