Prefektusi fürdők

" Tudod, mit? - folytatta Cedric. - Használd a prefektusi fürdőt. A negyedik ajtó Balgatag Boriszszobrától balra, az ötödik emeleten. A jelszó: pacsuli. Na szia... mennem kell elköszönni..."

//Brian Davis //

A prefektusi fürdő egy nagyon jó hely, az idősebb diákok gyakran fürdenek ott, ráadásul sok lány is. Az évek alatt sikerült kifigyelnem, hogy ki mikor szokott bent lenni, így tudom, hogy mikor vannak bent olyan lányok, akiket érdemes meglesni. Természetesen ez az egész dolognak a lehető legkönnyebb része, csak lézengeni kell, illetve varázslattal elrejtőzni. Egy magamfajta mester kukkolónak pedig ez nagyon könnyen megy. Állandóan odafigyelek az órán, ráadásul gyakran járok a könyvtárba, ahol rengeteg érdekes dolog van. Így találtam egy varázslatot, ami ugyan nem tesz láthatatlanná, de rövid időre képes vagyok beleolvadni a környezetbe, akár egy kaméleon.
A dolog neheze leginkább az volt, hogyan jussak be észrevétlenül a fürdőbe és jöjjek ki onnan úgy, hogy senki ne vegyen észre. Ráadásul oda bent is észrevétlennek kell maradni. Sajnos erre nem találtam még megoldást, viszont van egy alternatíva! Egyszer, amikor lányok után koslattam, egy kis mellékfolyosóra tévedtem, ami zsákutcában végződik. Először nem is igazán akartam foglalkozni vele, de amikor víz csobogását hallottam, alaposabban szemügyre vettem a kicsiny területet. Pár perc alatt rátaláltam néhány lyukra, amit valószínűleg varázslattal ütöttek a falba. Ezen a néhány lyukon keresztül be lehet látni a fürdőbe!

Így kerülök most is ide, erre a folyosóra. Épp egy idősebb Mardekáros lány pancsol, én pedig élvezem a dolgot. Nagyon szép, finom domborulatai vannak, az alakja kecses, mégis ruganyos. Hosszú barna haját most összefogta, így az még száraz, de valószínűleg nem is fogja most kimosni. Izgatottan bámészkodok, amikor hangokat hallok a hátam mögül. Valaki erre tart! Izgatottan fordulok az egyetlen irányba, ahonnan ide lehet jönni. Annyira megijedek, hogy eszembe sem jut a varázslás. Egyszerűen csak állok lefagyva és várom ki jön...

[Eric Dragneel]

Eric Dragneel

Ez a nap is ugyan olyannak indult, mint a többi. Még mindig nem hagyhattam el az iskola területét, és ebbe lassan bele fogok örülni. Gondoltam egyet, és elindultam ismét egy unalmas körútra az iskola falai közt. A mai célom a keleti szárny felderítése volt. Bő negyed óra alatt sikerül annyira eltévednem, hogy fogalmam sem volt róla, hogy honnan indultam. Már-már kezdtem feladni, hogy visszatalálok, amikor vízcsobogás hangjára lettem figyelmes. Elindultam abba az irányba ahonnan halottam, hátha összeakadok valakivel, aki útba tud igazítani. Egy szűk folyosóra kanyarodtam be. A fényviszonyok itt nem voltak a legjobbak. Óvatos léptekkel elindultam a folyosó vége felé, és vártam, hogy a szemem megszokja a hírtelen jött sötétet. Majdnem fél perce haladtam befelé mikor neszt halottam.

-Van ott valaki? Eltévedtem.

Nem igazán számítottam válaszra. Ki lenne olyan ostoba, hogy egy sötét folyosón ácsorogjon. Folytattam az utam tovább előre, pár lépés után egy fényes pontot láttam meg a falon, amit eddig valami eltakarhatott. Valami rés lehetett, ami egy fényesebb helységbe nyílhatott. Közelebb léptem, hogy átnézhessek rajta. Ekkor akadtam meg valakiben. Biztos voltam benne hogy nem valami, mert a kezünk ért össze. Elsőre majdnem felordítottam az ijedtségtől, de visszafojtottam a hangomat.

-Szia. Ki vagy? És az előbb mért nem válaszoltál? És mit csinálsz itt a sötétben?

Meg sem vártam a választ, kíváncsian átnéztem a résen. Amit a túloldalon láttam nagyon meglepett. Láttam én már meztelen lányt, de az csak a nővérem volt a zuhany alatt, és akkor is csak annyi ideig, amíg betettem a petárdákat a padlóra.
A lány, aki a fürdőben ült egy 6. éves  mardekáros volt. Talán már láttam is a folyóson.  Egyszerűen gyönyörű. Egyenes szálú, váll alá érő gesztenyebarna haja össze volt fogva. Bőrén néhol megcsillant a víz, ez még gyönyörűbb látvánnyá tette fedetlen kebleit. Nem gondoltam, hogy így fogok először nőt látni, de most már nem is bánom a dolgot. Pár pillanattal később eszembe jutott a hátam mögött álló alak is. Ekkor kicsit pánikba estem, és bíztam benne, hogy nem a bent fürdőző lány nyugalmát őrzi. Olyan tapintatlanul tessékeltem arrébb. Próbáltam valami mentséget találni, de egyfolytában csak a bent látottakon járt az agyam. Remélem nem ismert fel.

Teljesen ledermedve állok és hallgatózok. A léptek zaja egyre közelebbről hallatszik, tehát az illető nem fordult vissza. Szerencsétlenségemre meg is szólal az illető, ami nagyon azt sejteti velem, hogy komoly bajban lehetek. Próbálom beazonosítani a hangot, hogy ki lehet, de azt hiszem még nem igazán hallottam, mert nem ismerős. Némán figyelem, ahogy közeledik, majd ő is észre veszi a rést. Nyelek egy nagyot, mire valami a kezemhez ér. Tutira a srác az, ráadásul az őrült még meg is szólal. A legnagyobb gond viszont az, hogy beles a kis résen, így biztos látja, hogy mégis mit csinálok itt. Azonnal a a szájához kapok és elhúzom a faltól.
- Csendet te eszetlen! - szólalok meg suttogva, de mégis erőteljesen. - Nehogy észre vegyen minket, mert akkor úszik az egyik legkirályabb hely, ahol kukkolni lehet! - ezután elengedem a srácot, de előtte még elhúzom a faltól, távolabb, hogy ne hallhasson minket a fürdőző lány.
- A nevem Eric Dragneel, már biztos hallottál rólam. Épp a benti lány fürdésében gyönyörködök, csak éppen megzavartál... Ha lennél olyan kedves, akkor menj valahova máshova és erről a kis folyosóról ne beszélj senkinek! Ha lebukok itt is, akkor előre szólok, hogy véged! Vaaaaagy! - ekkor egy fantasztikus ötlet jut az eszembe. - Te is kukkolhatod itt a csajokat. Hajlandó vagyok kompromisszumot kötni veled.
Nagyon jó lenne, ha elhúzna és nem kellene megosztoznom a helyen senkivel, de ha a nyugodt kukkolásnak az az ára, hogy őt is ide engedem, akkor legyen... Kíváncsian nézek rá és várom, hogy mit fog mondani.