Jóslástan tanterem

Ez nem is terem igazából... ez maga a földi gyönyör. Már akinek. A jóslástan órákat a kastély legmagasabb tornyának legtetején tartják. Ez Sybill Trelawney tömjénes-füstölős, homályos, sherry-párás, kis flitteres puffos-párnás birodalma.
Ki itt belépsz...

[JóslástanIV. és V. évfolyamnak]

Jóslástan
IV. és V. évfolyamnak

Ismét kinyitom az ablakot.
Nem tudom, más ezt, hogyan képes elviselni, de a tömény füstölők szaga beleivódott mindenbe, ami ebben a tanteremben fellelhető. Valószínűleg, amíg idejártam engem sem zavart. Sőt hozzátartozott valamihez, amiben kitűntem. Mondhatni kellemes volt. Most azonban mindennél jobban zavar, és tehetetlennek érzem magam vele szemben. Néhány napi szellőztetés és egy alapos tisztítás sem volt elegendő, hogy a hangulat megváltozzon. Még mindig azt a poros, füstös hatást kelti és nyújtja, amihez ebben a helyiségben hozzászokhattunk. Pedig igyekeztem sokkal kellemesebbé, tisztábbá és világosabbá varázsolni. Egyelőre eredménytelenül, de még felkeresem a házimanókat, hátha együttes erővel megyünk is valamire. Szép és praktikus környezet kell a jósláshoz, nem elvont és misztikus, az csak szemfényvesztés a muglik számára. Sok kelme, csilingelés, vörös szín… és füstölők…

Egy pálcaintésemre az üveggömbök szép sorban elhelyezkednek az oldalsó polcon. Rájuk ma nem lesz szükségem. Helyükre fekete szatén zsákok és pergamenek kerülnek, minden asztalra kettő-kettő. A bejárathoz közeli komódra teáscsészéket készítettem ki, melléjük aprósüteményt és a kannába friss limonádét. Körülnézve úgy éreztem minden tökéletes a megfelelő hangulat eléréséhez. Kivéve talán ezt a fránya szagot…
Kinyitottam hát a terem ajtaját és vártam, hogy a diákok megérkezzenek, majd kényelmesen elhelyezkedjenek.  

- Nos. Mindenkit köszöntök. Akkor kezdeném is. A múlt órákon átvettük a különböző rúnákat és jelentéseiket, valamint megismerkedtünk a három- illetve a hatvetéses jóslásokkal. A múlt óra végén pedig beszedtem a jegyzeteiteket. Ezeket, akkor most ki is osztanám. – Eddig az asztalomon nyugvó papírhalom körbejár a diákok között, hogy ki-ki elvehesse a sajátját belőle. – Minden egyebet hagyjatok táskáitokban, a mai órán csupán a rúnák rövid leírásaira lesz szükségetek. Akik vendégek ezen az órán, azok az asztalomon találnak megfelelő szakirodalmat. A többiek csakis a saját jegyzeteikből dolgozhatnak. A feladat hatrúnás jóslás lesz. Az asztalon minden eszközt megtaláltok.
A pergamenre írjátok föl a kérdést, melyre választ szeretnétek kapni. Szép olvasható betűk legyenek. Néhány pillanatig koncentráljatok erősen erre a kérdésre, majd vegyétek kezetekbe a köveket. Valaki plusz pontért meg tudja mondani mi az egyik legfontosabb szabály a rúnakövekkel kapcsolatban? – néhány pillanatot várok, hátha akad helyes válaszoló, aztán folytatom. – A köveket ezután vessétek az asztalra. Tudjátok, mindenki figyeljen arra, hogy kövei ne keveredjenek össze a szemben ülőével. Nem mindegy, hogy ő esik bele a tóba, vagy a mi szüleink építettek kerti szökőkutat…
Először azokat a rúnákat olvasd el és értelmezd, amik jellel fölfelé esnek le, közel a középponthoz. Ezek a jelenre utalnak és tárgyakra, személyekre, helyzetekre, amik, vagy akik idáig elvezettek.  Amelyek kicsit távolabb esnek ettől a ponttól, azok a rúnák jelzik a jövőt.
Figyeljetek az egymással érintkező rúnákra is. Ezek erősíthetik egymást, hatással lehetnek a másikra, esetenként valami rendkívüli dologra utalnak.
Ezek után fordítsd föl azokat a rúnákat, melyeknek jeleit nem látod, de vigyázz, hogy ne mozdítsd el a helyéről. Ezek ugyan kevéssé jelentősek, mégis ugyanúgy érdemesek a vizsgálatainkra. Hiszen sokszor a varázslat a részletekben rejlik.  
Szóval összegzésül; Minden diáktól azt kérem, hogy a lapra írja föl e kérdését. Aztán húzzon az asztalra helyezett fekete zsákból hat rúnát. Fogja a tenyerébe, rázza meg, majd dobja az asztalra. Ezután jegyezze fel lapjára az általa vetett hat rúna nevét, vagy jelét. Ezeket segítségként felrajzoltam a táblára. Majd írjon fogalmazást róla, miket látott. Mi az, ami már megtörtént, mi az, ami a jelenben van és mi az, ami a jövőjére utal. Mindenkit figyelmeztetnék arra, hogy nem a rúnák jelentéseinek felsorolására vagyok kíváncsi, hanem a személyes értelmezéseitekre.  Ha valaki ezek után mégis ilyesmit óhajt beadni, az számítson rá, hogy pontlevonással díjazom humorát.
Ezenkívül, figyelem! Az első öt jelentkező, aki háromrúnás gyorssal jósol nekem, az plusz pontokkal gazdagíthatja házát. Szerintem érdemes megpróbálni. Ha valakit csak a tudásával kapcsolatos bizonytalanság tartana vissza, annak engedélyezem egy rövid leírás átnézését.
Szeretném, ha szépen, igényesen dolgoznátok! Innentől számítva hatvan perc áll rendelkezésetekre. A személyes jóslatokra külön időt szánok a hatvan perc letelte után. Mindenkinek jó munkát!


          isa                ehwaz             kaunaz             pertho            nauthiz             dagaz                raido    
          

         laguz            wunjo               sowulo           berkana           thurisaz               jera                inguz


      mannaz            hagalaz             teiwaz            ansuz                 gebo             eihwaz               algiz


       othila               fehu                 uruz  

[Jóslástan]

Jóslástan

   Háhá! Egésznap erre vártam! Már év eleje óta kifejlesztettem ezt az úti tervet és meg kell, hogy mondjam, sokkal jobban élvezem, mint a folyosókon való rohangászást. Ilyenkor asztronómia után jóslástan következik az óra rendemben és át kellene rohannom a nyugati szárny egyik tornyából a keletibe, a legmagasabb toronyba. Várhatják! Oké igen, jól tudok járni a magas sarkúmban – az egyetlen dolog, amit az öltözékemen formálhatok az egyenruhában – de egy szünet alatt nem tudok ennyit rohanni és lépcsőzni benne! Tehát, hogy egyszerűbben megoldjam a dolgot kicsit izgalmasabbá tettem az utat, ami elég adrenalint ad McCoy professzor óráihoz. Tökéletesen megadja az alaphangulatot a naphoz.

   Amint kicsengetnek, az elsők között rohanok a csillagvizsgálóból egyenesen az emeleti lánymosdóba és bezárkózom az egyik fülkébe. Lehajtom a WC ülőke tetejét és egyszerűen ráállok – nem nem bele a toalettbe! Nagy levegő és BUMM! Aranyos kis pöttyös katicaként szállok ki a fülkéből a WC ablakához, ami általában nyitva van. Pontosan kedves olvasó, a nőstények kiadnivalójának is van bukéja, csak mi nem verjük nagydobra! Szóval ki az ablakon és indulhat a kaland.
   Amikor először kockáztattam meg ezt az utat egy laza húsz percet késtem az óráról, mert nem igazán készültem fel az őszi szélre. Ahogy most kiérek a levegőre már is érzem a hideget ámbár, jóval kisebb a szél, mint általában. Szárnyacskáim csapkodásán gyorsítok és elindulok a legmagasabb torony irányába. Imádom ezt! Ahogy az egyik toronyból átrepülök a másikba elém tárul a birtok pompája még pedig, olyan látószögből, ami a legtöbb diáknak nem igazán adatik meg. A művelet meglepően simán ment azt a párpillanatnyi kitérőt leszámítva, amit egy rosszindulatú szellő miatt kellett megtennem. A szél a katicabogár természetes ellensége! Keleti szárny, legfelső lánymosdó, szép manőver az ablaknál és bent vagyok! Háh! Bár a visszaváltozás kissé korainak tűnt és sikerült egyet taknyolnom, de csak a bal kezem lógott bele a jézusom ne! Fúúúj! Most tisztíthatom meg a kezemet!
   Teljesen időben vagyok, még is szaporázom lépteimet, ahogy a padlásszobához tartok és közben pálcámmal tisztítom a kezemet. Mire az utolsó adag vizet is beszívja a bőröm, amit pálcámmal küldtem rá meg is érkezem a padlásszoba bejáratához. Nagy levegő és be. A helység furcsa átváltozáson ment keresztül az utóbbi időkben, McCoy tanárnő igyekezett mindent kiirtani, amit a régi professzorasszony tett a szobával. Már nem érezni az olcsó shery orrfacsaró bűzét és a tömény szantálfa füstölő szag is óráról órára, fokozatosan tűnik el. Egy szépen mosolygó köszönő pillantást küldtem a tanárnőhöz, majd letettem táskámat a jól megszokott helyemre. Mielőtt én magam is leültem volna visszatipegtem a komódhoz egy csésze limonádéért – de fílinges! – és egy sütiért. A vércukor szintem többet kíván, de hát vigyázni kell az alakomra, nem?

   Nem telik el valami sok idő és az óra kezdetét is veszi. Ajajaj, tudom milyen jegyzetekről beszél. Mondjuk úgy, hogy eléggé lesarkítva írtam le múlt órán a rúnák jelentését. Ő.. kiemeltem a lényeget! Magyarul nem tudok összefüggően jegyzetelni és csak vázlatpontokba írtam le az egyes rúnák jellemzőit. Azért remélem használható is lesz, mondjuk, ahogy emlékszem a múlt órára a Rúnaismereten tanult alapszimbolikus jelentésrendszer eléggé egybevág ezzel, azt pedig Crasso miatt már kívülről fújjuk. Amikor az önmagát osztó köteg ideér el is kapom róla pár oldalnyi jegyzetemet és ismételten sóhajtok egy nagyot. Csapjunk a lecsóba!
   Pennámmal gyöngybetűkkel felírom a kérdést a mindaddig érintetlen pergamenre: „Adam jól van?”. Oké, tudom, hogy folyamatosan levelezünk és nem ír semmi rosszat, ami otthon történik, de ki tudja, hogy mit nem mond el nekem az a hülyegyerek, nem? Jobb félni, mint megijedni. Ha kiderül, hogy bajba keveredett esküszöm még az ürüléket is kiátkozom belőle! Na tehát felírtam a kérdésemet és már nyúltam is bele a szatén zsákba, hogy markomba vegyem a hat rúnát. Elég nehéz kitapogatni pont hatot, úgy hogy ne essen ki, de hát így jobban szeretem, mint egyesével.

   Becsukom a szemeimet és nagyokat lélegzem. A rúnajóslás hasonlatos a pálcamágiához, érzed, hogy melyik hív. Elejtem az elsőt az asztalon. Majd a másodikat. Levegő. Harmadikat. Nem még nem szabad kinyitnom a szememet! Negyedik. Ötödik. Ez messzebb ment, mint a többi a koppanásából ítélve. Hatodik. Talán ez ment a legmesszebb?
   Kinyitom szemeimet és felmérem a terepet. A kép nem is olyan kaotikus, mint vártam, sikerült a vetésnél az asztal hozzám eső felén maradnom. A középpont közelébe két kő esett jellel felfelé, kicsit távolabb ismét kettő, de ezekből csak egynek látom a jelét és a legmesszebb – feltételezem az ötös és a hatos ismét egy sima és egy fordított. Mielőtt neki állnék megfejteni a történéseket vázlatosan felrajzolom a pergamenemre mi is a helyzet. Hát akkor álljunk neki!
   Ahogy a tanárnő kérte először a középponthoz legközelebbiekket nézem meg. Ezek szinte egymás mellé estek. A Hagalaz és a Raido. Szóval ez az ami eddig vezetett? Rásandítok a jegyzeteimre, ahol igazából csak az általános jelentések szerepelnek. Na szép, kezdhetek szépen fogalmazni.

   A Hagalaz a megpróbáltatásokat jelenti a Raido pedig az utazást. Ez a két rúna tényleg jellemzi sorsomat, mely idáig elkísért. Ahogy az előbbi rúna mutatja sok megpróbáltatásban és veszteség ért engem. Az utóbbi rúna jelentései közt szemet szúró a változás és a fejlődés. Úgy gondolom, hogy ez az utóbbi két évemre utal, amikor is a feje tetejére állt körülöttem minden. A két rúna együttes jelentése az emberi kapcsolataimra utalhat, hogy az eddigi emberek életemben nagy hatással voltak arra, hogy idejussak, bármilyen is volt velük a viszonyom.

   Fú! Remélem normálisan fogalmaztam. Nem valami nagy kenyerem a jóslás, nehezen tudok a jelekhez jelentést párosítani. A tanárnő azt kérte, hogy ne azt írjam, le mit jelentenek a rúnák, hanem, hogy ténylegesen jósoljak magamnak. Remélem értékelni, fogja azért az irományomat, bár még nem járok a felénél sem.
   Tekintetem tovább fut a két távolabbi rúnára. Ezeket külön kell értelmeznem, mert nincsenek valami közel egymáshoz. A lefordítottal rábökök pálcámmal és az helyben megfordul.

   A következő két rúna közel azonos távolságra esett a középponttól. Jellel felfelé jött ki az Algiz. Eme rúnának a jelentései közül a „védelmet” és a „mentort” ragadnám ki, hiszen ennek van több köze életemhez. A feltett kérdés a gyámomra vonatkozik, aki védelmez engem és tényleg egyfajta mentorom. Úgy érzem, ez a rúna megjelöli előttem Adam-et é arra utal, hogy a továbbiakban is védelmezni fog engem.
A második rúna ebben a távolságban jellel lefelé esett, ezért már tudom, hogy jelentése nem lesz olyan erőteljes, mint a többié. Ez a rúna a Gebo. Mivel messzebb esett, tudom, hogy (ahogyan az előző is) ez már a jövőre utal. Úgy vélem egy kisebb fajta szerelmi fellángolást jelezhet gyámom életében.

  Ne már! Adam bepasizik! De durva. Na jó nem iszok előre a medve bőrére, amíg nem vizsgáltam meg a másik két rúnát. Előrébb hajolok, igen az ötödik és a hatodik, emlékszem ám rátok! Szinte tökéletesen egymás mellett vannak, az egyik normálisan, a másik pedig az asztalnak fordítja a képét. Ahogy előzőleg is pálcámmal rákoppintok a kőre és az szépen a helyén maradva megfordul. Szemeim elkerekednek, ahogy nézem. Őket és már serceg is a pennám.

   Az utolsó két rúna szorosan egymás mellé esett, de mint az előző esetben itt is csak az egyik volt jellel felfelé. Ez a Wunjo volt. A jellel lefelé fordult pedig a Laguz. A két rúna összefüggéséből és az előző rúnák jelentéséből egy érzelmi netalán-tán szerelmi sikerre következtetek, mely örömöt fog hozni a házhoz.
   A kérdésem ugyebár az volt, hogy a gyámom jól van-e. Erre a rúnák tökéletesen válaszoltak és most már tudom, hogy jól van, vagy is jól lesz!

   Rákanyarítottam még gyorsan a nevemet a Pergamenre és eltettem a pennámat. Nagyjából negyven percet vett igénybe a munka, szóval maradt még húsz. Kezemet a magasba emelem jelezvén, hogy készen vagyok és jelentkezek a szorgalmi jóslásra a tanárnőnek. Nem vagyok valami nagy jós, de ha már pontokért megy a dolog, miért ne?

   Amikor a tanárnő leül, velem szemben nagyot kortyolok a limonádémból és egy szempillantás alatt befalom a sütimet.
– Isteni lett tanárnő! – mondom a bókot és közbe visszahelyezem az általam vetett rúnákat is a zsákba. Remegő kézzel nyúltam be az első Nornáért és közben próbáltam a tanárnőre összpontosítani, elvégre neki jóslok. Meg is van. Szépen kitettem az asztallal fölfelé. A Teiwaz.
– Ez a rúna öööhm azt jelenti, hogy – fú, de izgulok – A tanárnőnek, ahhoz hogy eljusson a jelenbe nagy fegyelemre volt szüksége és önfeláldozásra. Voltak konfliktusai de a tanárnő mindig erős és fegyelmezett tudott maradni. – . Nagy levegőt veszek, a végére egész gyorsan ment. Újabb rúnát húzok és az előző jobb oldalára teszem, ahogy a második Nornát szokás. – Ez az Algiz. A tanárnő jelenlegi helyzetére utal. A rúna szerint a tanárnő jelenleg biztonságban van és felsőbb védelmet élvez, de ahogy az előző rúna mutatta rögös út vezette ide. – kezdek belejönni! Már is magabiztosan nyúlok a harmadikért. Kicsit felhúzom a szemöldökömet, amikor meglátom mi az és a helyére teszem. – Jera. Változás fog bekövetkezni a tanárnő életében, eddigi kemény munkájának a gyümölcse csak most fog igazán kibontakozni. – fejezem be a jóslatot egy mosollyal és megvárom a tanárnő reakcióját.

   Amikor kicsengetnek, szinte elsőként hagyom el a termet ismét és rohanok az étkezőbe. Több sütit kellett volna ennem!

jóslástan.

- Merlinre Klaus, ne szerencsétlenkedj már! – rivallt barátjára Jeremiah, ahogy elhaladtak az összedőlt lovagi páncél mellett. – Lassan neked kéne fizetni Fricsnek, akkora felfordulást csinálsz.
- Neehillt azért sosem fogom lekörözni. – zárkózott fel háztársa mellé Klaus, és csendesen, mintha mi sem történt volna, folytatta útját a jóslástan terem felé.
- Jogos. – mosolyodott el Jeremiah, majd el is hallgatott, miközben kikerültek két halálfalót, akik valami vesztett fogadásról és temérdek mennyiségű mézbor sorsáról vitatkoztak.
   Várta már ezt az órát, mióta új tanárnőt kaptak, kedveli a jóslástant. Végre úgy érzi, van értelme bejárni, hiszen eddig egy csomó hamis jóslatot hallgathattak végig haláluk 126 féle módjáról, és a végére már nagyon unta. Sokszor fantáziált arról, hogy  a helyére küldi az iszákos Trelawney-t, aki csak úgy bűzlött a balsorstól, ahogy ő mondaná… vagy, hogy az istenek kegyesek lesznek és küldenek valakit a professzorért, hogy vigyék le az alvilágba jósolni. Ha Apollón ezt tudná… lehet, hogy az ex tanárnőnek egészen új halálozási módokkal kéne szembenéznie. McCoy professzor azonban amellett, hogy kedves, és józan – hangsúlyozom: nem bűzlik a mocskos sherry-től – még ért is a jóslástanhoz, ami lássuk be, elég nagy előny a szakmájában. Jeremiah viszont nem csak ezért kedvelte a nőt. Egyformák voltak… végre talált valakit, aki talán tud neki segíteni kezelni ezt az egészet.
   Mikor beléptek az ajtón, kellemes mosollyal konstatálta a terem új rendjét, s kinézetét. Igen, már volt alkalma hozzá, de még szokatlan a számára, s valahányszor belép, mindig elfogja egy szorongató, örömteli érzés, melytől máris jobban indul az óra. De mindig ez van. Nem ebben az évben kezdődött, tavaly is szorongva ment jóslástanra, hisz ez még veszélyesebb, mint a többi óra. Itt jósolni kell. Jósolni. A jövőbe látni. Igen. Neki megvan a képessége, egyesek szerint Isten adta, arról viszont inkább ne essék szó, Jeremiah szerint kitől kapta az átkot. A szorongás azonban egyelőre nem akart engedni. Hiszen mindig ott van a veszély, az a bizonyos feltételes mód, hogy mi van, ha lát is valamit. Mi lesz, ha esetleg előre látja valaki halálát… újra? Nem hiába nem ér hozzá senkihez, nem hiába fél a látomásaitól.
- Jó napot, tanárnő! – köszön illedelmesen, majd leül, Klaus pedig vele szemben foglal helyet, egészen közel a tanári asztalhoz. Jeremiah csak egy fél pillantást vet a fiúra, de azt is megbánja. Bár nem kell neki látnia az arcát, hogy tudja, mit érez. Vagyis hogy inkább érezze. Klaus ugyanúgy fel van csigázva, mint jóslástanon általában mindig. És tisztában van vele, hogy miért várakozik, miért olyan izgatott. Azt akarja, hogy lásson valamit. Ő az egyetlen, aki tudja minden titkát, ő az egyetlen, akinek bevallotta, hogy látó, és jelenleg ő az egyetlen, aki feszült várakozással mocorog a székében. Mindig úgy érkezik jóslástanra, mint egy karácsonyi ajándékokat bontogató kisgyerek, és mindig úgy távozik, mint aki csak üres dobozokat kapott.
   Klaus csak ebben az évben iratkozott át jóslástanra, mert nem került be a kviddicscsapatba, így úgy gondolta felesleges repüléstanra járnia. Meg aztán épp elég időt töltött a gyengélkedőn ahhoz, hogy megunja az ottani légkört. És persze az sem volt utolsó szempont, hogy nem bírta elviselni, hogy Annabelle valamiben jobb, mint ő, és hogy ez a valami pont a sport. Ciki. De egyben szánni való is, Jeremiah ugyanis tökéletesen megvolt jóslástanon Klaus fürkésző pillantása nélkül is.
   Mindenféle érdeklődés nélkül veszem ki a jegyzetem a papírhalomból, s summasztom táskámba. Nincs szükségem rá, amit tudnom kell a rúnákról, már rég tudom, sőt…
   Mikor a tanárnő a pluszpontos kérdéshez ér, Klaus arca felragyog, s Jeremiah jól tudja, mire készül, még mielőtt egy szót is kiejtene a száján.
- Mindig mossuk meg a rúnaköveket, vaaaagy… csak felszentelt köveket használjunk? – suttogja, képén hatalmas vigyorral, a fiú azonban nem találja olyan viccesnek a dolgot. Kicsit unja már Klaus túlbuzgóságát jóslástanon, így kicsit csípősen válaszol.
- A boszorkányok régen vérrel szentelték fel a rúnákat. – suttog vissza. – És ezek nyilván már fel vannak szentelve, mivel a feladatunk nem az, hogy kivéreztessük egymást, és forgassuk meg a köveket egy-egy literben. – miután végzett, tekintetét elfordítja. Klaus nyilván érzi a fiú feszültségét, így egy vállrándítás után a saját zsákja után nyúl. Jeremiah még pár pillanatig tétovázik, aztán ő is megragadja a szaténszatyor száját. Klaus már túlságosan is jól ismeri, hogy egy ilyen miatt berágna, a gondolat pedig mindig örömmel tölti el.
   Nem nyúl a zsákba, pár percig csak szorongatja, közben pedig a kérdésen agyal. Mégis mit kérdezzen? Vagy… mégis milyen kérdést tegyen fel, amire amúgy maga nem találná meg a választ, rúnakövek nélkül? Ezek a kavicsok úgyis csak homályos, félig behatárolható képet adnak a jövőről, a saját megérzéseiben és látomásaiban sokkal jobban bízik, bár a látomásokat inkább hagyjuk. Hmm… hirtelen jött ötlet, de nem elvetendő. Felírja a kérdést. Aztán a zsákba markol, ujjai között átpergeti a köveket, s hatot a markába gyűjt, aztán egyszerre az asztalra is veti őket. Nem fog egyenként szenvedni velük, felesleges.
   Végignéz a rúnákon, ám Klaus ügyetlenkedése félbeszakítja a tanulmányozást. Vet egy haragos pillantást az asztal alatt, egy leesett kő után matató fiúra, majd visszatér a köveihez. Legközelebb egy teiwaz van, ezt egy dühös szisszenéssel fogadja. Gyűlöli ezt a rúnát. Utána egy kő fejjel lefelé. Aztán pár ujjnyira van az isa és a jera, amik érintik is egymást. Utána pedig kettő, ami szintén fejjel lefelé esett, az egyik körülbelül öt centire a jera-tól, a másik pedig majdnem az asztal szélén van. Akkor jósoljunk!

Jeremiah Charles Cerberus Morgenstern
IV. évfolyam, Hollóhát

Annabelle miért nem meri visszautasítani Klaust?

   A legközelebbi rúnám a Teiwaz, mely önkéntes áldozatra utal. Olyasvalakire, aki tudja, miről mond le és legfőképpen miért, emellett a szenvedésre is összpontosít. Kegyetlen rúna, személy szerint nem kedvelem. A kérdéssel kapcsolatban úgy tudnám értelmezni, hogy Annabelle azzal, hogy nem tud dönteni, vagy inkább nem akar, csupán késlelteti a lemondást, hiszen tudja, hogy ha visszautasítja a fiút, az egyik legjobb barátját veszíti el, és ezt nem meri megkockáztatni. Ez akár még igaz is lehet.
   A második legközelebbi rúna fejjel lefelé esett, úgyhogy arról majd később, utána viszont az Isa és a Jera, majdnem egy vonalban vannak, és érintik is egymást. Az Isa a nyugalom rúnája, ám a nyugalmat aktivitás követi. Ez elég nyilvánvaló, azt jelenti, hogy Annabelle egyelőre nem tesz semmit, ám a cselekvés ideje hamarosan eljő, ezt pedig a Jera fogja elősegíteni, a változatosság és a fordulatok rúnája. A két ellentétes rúna érintkezése, s egymás jelentésbeli kizárása arra enged sejtetni, hogy egyik döntés sem jó. Ha Annabelle nem tesz semmit, és nyugton marad, csak mélyíti a fiú szenvedéseit, azonban ha cselekszik, azzal sem tesz jót. Vagyis egyik megoldás sem szép, egyik sem jó, ám valamelyiket mégis választani kell majd.
   Az utolsó két rúna szintén fordítva esett.
   A második rúna, mint ahogyan a felfordítás után kiderült, az Othila, a jólét, az otthon rúnája. Annabelle nyilván még jól érzi magát a jelenlegi helyzetében, ám valószínűleg nem sokáig. Nem valami jelentős rúna.
   A Dagaz közelebb esett, mint a legutolsó. Dagaz egyensúlyba hozza a dolgokat, boldogságot teremt. Mivel távolabbi, így jövőre utaló rúna. Nem tudom. A rúna szerint boldogság lesz, bárhogyan is cselekszik a lány, én ebben viszont felettébb kételkedek. Majd kiderül.
   Az utolsó a Kaunaz. Igen messze esett a többitől, ráadásul fordítva is. A kreativitás, inspiráció, és megvilágosodás rúnája. Ezt úgy értelmeztem, hogy az egyik fél a végén meggondolja magát, vagy máshogy látja majd a helyzetet, netán Annabelle majd rájön, hogy mégis szereti Klaust.

   Összegezve a kérdésemre nagyjából választ kaptam, ám mégsem. A rúnák sem tudják még valószínűleg, hogyan fog cselekedni a lány, az érzelmeket, és belátható következményeket azonban megjósolták.

- Te milyen kérdést tettél fel? – fordul Klaus a papír felé, ám Jeremiah könyökével eltakarja a tetejét, így barátja nem láthat semmit belőle.
- Inkább csináld a sajátod.
   Feltekeri a pergament, a köveket pedig visszapakolja a zsákba. Őszintén és közvetlenül írta meg a fogalmazását, nincs hozzászokva, hogy ködösítsen, vagy finomkodjon, a tanárnő pedig nem mondta, hogy különösebb kreációkra lenne szükség.
- Kint megvárlak. – suttogja Klausnak.
- Jer, várj. – bosszús sóhaj, megrovó tekintet, mely becenevének hallatán kijár. Gyűlöli, ha becézik, s egyedül Klaustól viseli el, tőle is csak nehézkesen. – Nem jósolsz neki? - fejével a professzor felé bök.
- Minek? - kérdi, bár nagyon is jól tudja, mit akar Klaus.
- Plusz pontok. – von vállat, majd visszatér saját papírjához. A fene vinné el! Tudja, hogy úgyis megcsinálom.
   Felnyújtja kezét, és megvárja, míg a tanárnő az asztalukhoz jön. Klaus persze csillogó szemmel figyel, miért is ne.
- Tanárnő készen áll? – húzza fel szemöldökét, és a zsákba markol. Az első rúnát mosolyogva teszi a nő elé. – Berkana. – jelenti ki, majd íriszei rátalálnak a nő kékjeire. – Jelentheti azt, hogy a tanárnő termékeny… - gúnyos vigyorral nyugtázza Klaus kuncogását. - … ám szerintem nem ezt az értelmezését kéne boncolgatnunk. A Berkana valami új kezdetét is jelenti. Nyilván arra utal, hogy nemrég érkezett közénk. – Másik rúnáért nyúl. – A Raido valami változást ígér az életében. Talán egy új ismerős betoppanása, de lehet akár új kalandok jelzője is. – Jöjjön az utolsó. A kezére tetovált rúna harmadjára is eltűnik a zsákban. Klaus eddig csalódottnak tűnik, ám nem fogja megadni neki azt az örömöt, hogy valami hatalmas végzetet jósol a nőnek. – A Mannaz elég nehezen értelmezhető rúna. Önmagunkra utal, vagyis… a tanárnőre. A családra. Vagy maga, vagy a családja, és a közössége terén következnek majd be változások, ahogyan azt a Raido is ígérte. – Nem túl szerencsés rúnák, annyi szent. A nőre mosolyog, kíváncsi a reakciójára.

   Mégis a teremben várja meg barátját, aki még további pontok reményében arra kényszeríti a professzort, hogy szenvedjen el egy jóslást vele, így szinte utolsóként távoznak a teremből.

Jóslástan

Mindig is szerettem a misztikus dolgokat, az ősi japán szertartásokat, a sárkányok meséit és mivel a múlt dicső, a jelen gyilkos és kegyetlen, már csak a jövőben bízva a jóslástan lett az egyik kedvenc tantárgyam. Ehhez az is hozzájárult, hogy a nagymamám sokat jósolt nekem, amikor kisebb voltam és látva bennem a tehetséget és az érdeklődést a születésnapomon egy rúnakészletet ajándékozott nekem. Azóta, ha nagyon unatkozom vagy a legritkább esetekben aggódom valamiért, mindig előveszem a finom selyembe csomagolt köveket és fejtegetem az eljövendő napok hálóját.

Némán érkezem meg a terembe, mint mindig, elfoglalom megszokott helyemet az egyik kis asztalnál az első sor szélén, ahonnan remekül szemmel tudom tartani az eseményeket, mégsem vagyok középpontban és senki sem zavarhat meg. Hacsak nem akar direkt módon mellém telepedni.
Az óra kezdete előtt még rajzolgatok egy kicsit a füzetem sarkára, mindig a szokásosat: azt a furcsa jelet, amit felvéstek az egyik könyvem borítójába. Fogalmam sincs mit jelenthet, mert se nem rúna, se nem írásjel, még piktogramnak sem illik be és ez frusztrál. Szánalmas, de egy unott lélek, akinek nem adatott más, minden jelre felfigyel és mindenben a Sors kezét látja, megfejteni és megérteni vágyik szándékait. Amikor megkapom a papírt, gyorsan előveszem a pennám és a legszebb, legkerekebb betűimmel a tetejére írom a kérdést, amit aláhúzok, majd bekeretezek.

Hogyan fejthetem meg a Jelet?

Egy percre elmerengek rajta, felidézem magamban a pillanatot, amikor megláttam a borító belsején a tépett szélű bőrvésetet, ahogy megérintettem és átrajzoltam az ujjaimmal. Emlékszem az illatára is, a száraz, dogszagú, megöregedett bőr szagára, ahogy lehunyom a szemem, majd magamhoz húzom a rúnákat rejtő zsákot. Sokáig kevergetem körbe a kis kockákat, míg kiválasztok hatot, amiket a markomba veszek. Ahogy újra kinyitom a szemem, magam mellé helyezem a felesleges rúnákat, majd az asztalra szórom egy arasznyi magasból a kezemben maradtakat.

Előbb a két erősebb, tehát jellel felfelé heverő kockákat veszem szemügyre, amelyek elég messze estek egymástól. Az egyik, Ansuz, másik három kevésbé jelentős kocka között helyezkedik el, melyekből kettő összeér a sarkuknál, ezek jelenthetik a középpontot, tehát a jelent. A másik fontos rúna mindtől külön, szinte az asztal sarkán állt meg, ennek a neve Mannaz. A hatodik, jellel lefelé fordult kocka az asztal belseje felé gurult, de kellően távol van ahhoz, hogy a közeli jövőre vonatkoztassam. Gyors vázlatot készítek a lapomra az elhelyezkedésükről és feliratozom, hogy melyik milyen pozícióban fekszik, hogy később megkönnyítse az értelmezést a tanár számára, ezután pedig egyesével nekilátok a vizsgálatuknak, megfejtésüknek.

Ansuz

Az Ansuz jel az alakzat közepén helyezkedik el, tehát a jelenemre utal. Általánosságban sem az igazság, sem a vezető jelentése sem állja meg a helyét, a kő a jelenlegi érzelmi kiegyensúlyozottságra utal, amely azonban súlyos hiányosságokat is magában rejt, arra hívja fel a figyelmet, hogy empátiától, külső hatásoktól elzárkózott életet élek, amely a későbbiekben negatív következményekkel járhat, viszont ennek köszönhetem azt, hogy megtaláltam a Jelet a könyvben.

Mannaz

A Mannaz jel szintén fejjel felfelé helyezkedik el, azonban nagyon távol van a többi kőtől, emiatt egyaránt értelmezhető a múltra vagy a távoli jövő esetleges történéseire, de általános jelentéséből fakadóan megmutatja az én saját hovatartozásom a társadalom és a rokonaim körében. Ebben az elhelyezkedésben, bár nagyon távol esik a szintén erős Ansuztól, megerősíti annak üzenetét: a Mannaz engem, a többi rúna az engem körülvevő embereket jelenti, megmutatja, hogy elhatárolódásom és kitaszítottságom a társadalom perifériájára száműzött.

Jera és Fehu

A Jera és Fehu rúnák az oldalukra fordulva, de egymást éleiknél érintve estek az asztalra, így őket együttesen, összefüggésben kell értelmezni, bár azt is figyelembe kell venni, hogy jelentésük gyengébb, mint az előző két kőé. Az Ansuztól, azaz a központi kőtől körülbelül 7 centiméterre fekszenek, így a jövőt hivatottak jelezni. A Jera a változást, az idő dinamikáját szimbolizálja, míg a Fehu anyagi biztonságra utal. A titokzatos Jellel kapcsolatban azonban úgy értelmezem őket, hogy ha hajlandó vagyok változtatni, tehát túllépni és feladni az érzelmi stabilitást és nihilizmust és ezzel kockáztatom a dolgok jelenlegi rendjét és nyugalmát, akkor megtalálhatom a Jel értelmét és ezzel együtt az önbecsülésemet is visszanyerhetem, esetlegesen az anyagi biztonságot is teremthet számomra.

Thurisaz

A Thurisaz köve a központtól jobbra, majdnem 10 centire fekszik, az oldalára fordulva. Küzdelmet, próbatételt ígér a jövőre nézve, ami szükségszerű az előző kövek jelentéseit tekintve. Arra utal, hogy a Jel megfejtése nem lesz könnyű, ám nem is lehetetlen, meg kell dolgoznom azért, hogy felfedhessem a titkát, de belső, önmagammal vívott küzdelemre is utalhat, hiszen eddigi életmódom, viselkedésem nem lesz könnyű feladni a cél érdekében.

Ehwaz

Az Ehwaz rúnával megjelölt kocka fejjel lefelé fordulva, a központtól, tehát a jelentől balra, felül helyezkedik el, majdnem egy arasznyira, így jelentése és hatása gyenge, csak kis mértékben befolyásolja a jövőbeli események lefolyását, ám erőt és akaratot jelez, amely szükséges lesz a feladat leküzdéséhez. Egyaránt értelmezhető, testi, lelki illetve szellemi erőként, pozitív végkimenetelt sejtet.

Összegzés

Ebben az alakzatban a hat rúna együttes értelmezése egyértelmű és rendkívül tiszta. A jelenre vonatkozóan figyelmeztet, hogy az elzárkózottság és direkt magány bár kényelmes és a tökéletes kiegyensúlyozottság látszatát kelti, közel sem stabil állapot, sőt, sebezhetővé teszi az embert. Ha hajlandó vagyok ezt a magatartást feladni, szocializásódni és megfelelő akarattal és kitartással megharcolok önmagammal és a körülményekkel is, akkor elérhetem a célom, tehát megfejthetem a Jelet és talán önmagam rejtélyét is feloldhatom, a keresés során megtalálhatom önmagam.

Miután felírtam a nevemet a papír tetejére, összehajtottam és odavittem a tanárhoz. Egy percig csak némán álltam előtte, azon gondolkodva, hogy jósoljak-e neki vagy sem. Aztán úgy döntöttem miért is ne? Ezerszer csináltam már.

- Én is megpróbálnám a Nornákat - szólaltam meg halkan, leülve a tanárnővel szemben, a kezemben tartott rúnás zsákból pedig kihúztam az első követ, majd magam elé helyeztem az asztalra.

- Ez a Pertho. Nagyon különleges rúna, a végtelent és a Sorsot szimbolizálja, az újjászületés, a folytonos változás jele, de ezt tartják a jósok rúnájának is. Talán a tanárnő hivatására és tehetségére utalhat, ami az eddigiekben is meghatározta az életét, hiszen az első Norna a múlté. A jóstehetség olyan dolog, ami egy életen át végigkíséri az embert, ha akarja, ha nem. Vagy hisz benne vagy elutasítja és megtagadja az adottságát, de attól még nem tud változtatni rajta, alakítja az életét a kezdetektől fogva a végig. Maga azt hiszem elfogadta ezt az ajándékot.

A második húzásnál többet hezitáltam, de végül kihúztam és letettem a jobb oldalra.

- A második Norna, a jelenről mesél, ebben az esetben a Gebo. Ez a rúna a kapcsolatoké, szerelem vagy barátság kezdetére utalhat, olyan találkozásra, ami hatással lesz a további életére, amely hosszútávú és meghatározó lehet és a hűség jegyében születik. Talán a Sors és a képessége, a múltbéli élményei mind elősegíthetik ezt a kapcsolatot, talán éppen emiatt kellett Roxfortba jönnie.

A harmadik kő rögtön a kezembe akadt, ezt a bal oldalra helyeztem.

- A harmadik és egyben legfontosabb rúna, amely a jövőre és a végzetére utal a Sowulo. Változást sejtet, amely pozitív irányú, sikert és egyben útkeresést, az élet dinamikáját jelenti, ami arra utalhat, hogy itt Roxfortban és a távoli jövőben is sikere lesz, esetleg a már említett párkapcsolatban, de utalhat spirituális, lelki sikerekre is, talán egy régi sérelem vagy félelem tudatos leküzdésére, átlépésére, amely eddig útját állta és meggátolta a változásban, továbblépésben - fejezem be végül a beszédet.

Nem ismerem a tanárnő előéletét, így a jóslat némileg bizonytalan, de vagy így, vagy úgy igaz, még ha félreértelmeztem is valamit. A rúnák soha nem hazudnak, ebben biztos vagyok és a tanárnőre most szép időszak vár. Talán Roxfort teszi, talán csak a környezetváltozás, nem tudhatom, de némi elégtétellel tölt el, hogy mégis megpróbáltam.

- Köszönöm a lehetőséget - búcsúzom végül, majd míg kicsengetnek, visszaülök a helyemre és magamnak vetem a rúnákat, utána pedig távozom, hogy visszavonulhassak a könyvtárba tovább kutatni a rejtélyes Jel után.

[Jóslástan - vendégdiák]

Jóslástan - vendégdiák

- Szóval. Elárulnád, miért is tartunk a jóslástan torony felé? – kérdezi nővérem, miközben mögöttem sétál fölfelé a lépcsőkön.
- Én tartok a torony felé. Te csak követsz. Mivel ismételten összevesztél Ephrammal és nincs mit csinálnod a szünetben.
- Oké, akkor te miért mész oda?
- Lyukas órám van. Avelin pedig mondta, hogy a mai óra szabadon látogatható. A múltkor is a rúnákkal foglalkoztak és ma is így lesz. Agnes megígérte neki, hogy bemegy. Elvégre mégis a nagynénje. Avelin pedig úgy örül neki, ha van bent valaki, akit igazán szeret. Kicsit még bizonytalan a tanítás terén. – Látom nővérem arcán, hogy ezzel nem igazán győztem meg. – Szóval én pedig Agnesnek ígértem meg, hogy elkísérem. Boethiusnak órája van, így egy kicsit kettesben lehetünk. Ez neked is szól ám. – Mutatok a lépcsőn magunk mögé. Jada kissé sértődötten ugyan, de teljesíti kívánságom és elindul. – Keresd meg Ephramot és béküljetek ki! Jobb úgy mindenkinek! – Kiabálom még utána. Pedig biztos lehetek benne, hogy önmagától is így tesz. Vagy, mert a fiú már eleve tűvé teszi érte az épületet és ez meghatja, vagy, mert a szokásos helyen vár rá, ami még jobban meghatja. Sose kérnek egymástól bocsánatot, ennek ellenére jól elvannak. És ez a lényeg.

Agnes már ott vár a teremben. Óvatos csöndben üldögél az egyik sarokba helyezett asztal mellett. Minél kevesebb feltűnést akar kelteni, nehogy megzavarja nagynénjét. Köszönök, majd gyorsan Agnes mellé ülök. Semmi keresnivalóm ezen az órán, ezt jól tudom. A rúnákhoz értek, de a jósláshoz nem sok közöm van. Azonkívül, hogy nem egy alkalommal láttam már sámánokat és sámánasszonyokat jövendőmondás közben. Tisztelem őket ezért, de bennem nincs meg ez a tehetség. De megteszem, ami tőlem telik.
Mikor megkapjuk a feladatokat, nem kell kimennem jegyzetekért. Az ilyesféle rúnák jelentéseit teljes mértékig megtanultam. Agnes persze feláll és elvesz egy könyvet az asztalról. Közben biztató mosolyt küld Avelin felé, visszajövet pedig hoz néhány süteményt nekünk.
- Köszi. – Suttogom, majd a zsákba nyúlok, hogy kihúzzam a hat rúnát. A kérdésről majdnem megfeledkezek. Érdekes lett volna úgy ez a dolog… de még éppen az utolsó pillanatban az eszembe jut, szóval felírom a pergamenre; Apa újranősül valaha? Nem ez a legjobb kérdés, de mostanában ez az, ami igazán foglalkoztat. Túl régóta van egyedül.
Egyszerre dobom le a köveket az asztalra. A pertho és a fehu esnek a legközelebb, majd egy fejjel lefelé kissé távolabb. Ez a radio. Szintén fejjel lefelé, de még kissé távolabb a nauthiz esett. És a legszélén, szinte éppen hogy nem esett le az asztalról a mannaz és az ansuz.

A pertho jelentését nem tudjuk biztosan. De köze van az újjászületéshez és a mágiához. Egyesek szerint olyan tárgyat szimbolizál, ami táplál és szül. Nos, édesapámnak mindig is sok köze volt a mágiához, annak ellenére, hogy ő maga mugli származású. Mivel ezek a rúnák a jelenre utalnak, úgy vélem, hogy anyánkat, és a mi születésünket jelentheti, hiszen ezzel óriási változás történt az életében. Nem csak két gyermeket kapott, de egy új világképet is, melyben részese lehet a varázslatoknak.

A fehu a gazdagságot, a pénzt és az eredményeket jelképezi. Ez a rúna is közel esett a középponthoz így szintúgy a múltbéli történésekre és azok jelenbeli vonatkozásaira összpontosítok. Édesapámnak nem a pénz a legfontosabb. Anyagilag stabil családi háttérrel rendelkezik, de a sikeréért és még nagyobb vagyonáért önmaga dolgozott meg. Kiváló üzletember, de nem nagyzolásra használja vagyonát. Sokat tesz a környezetéért, környezetében élőkért. De úgy gondolom mostani jellemének kialakulásához szükség volt ahhoz az anyagi háttérhez és sikerekhez, amiket fiatalkorában elért.  

A raido kissé távolabb esett és fejjel lefelé, ezért kevéssé fontos. De az utazást, változásokat jelképezi. Remélem ez tényleg kevéssé jelenti a jövőt, hiszen apa életében most meghatározó fontosságú szerepet játszik az utazás. Lehetséges, hogy ez a jövőben nem lesz ilyen fontos a számára, vagy az utazásainak száma csökkenni fog. Én így értelmezem. Ez talán betudható letelepedési vágynak is. Én legalábbis abban reménykednék, hogy újabb családalapításról lehet esetleg szó.

Következő rúnám a nauthiz. Ez is fejjel lefelé esett, de még távolabb, mint a raido.
Akadály, elégedetlenség, felelősség. Elképzelhető, hogy apám élete válságosabb időszakon fog keresztülmenni. Valami érzelmi vagy pénzügyi akadályba ütközik. Esetleg a munkájában nem tud teljesíteni. Felelősséggel tartozik egy kosárlabda egyesületért. Lehetséges, hogy ezzel történik valami.

Legtávolabb esett a mannaz és az ansuz.
A mannaz önmagunkat jelképezi. Tágabb értelemben pedig a közvetlen környezetünket és a családunkat. Ez valószínűleg figyelmeztetés, hogy változás történik, ami érint mind minket, mind a családtagjainkat a közvetlen környezetben. Ez vonatkozhat akár apára, akár a testvérei, de még ránk is. Így igen homályos jelet kapunk csak a jövőről.

Az ansuz a testi-lelki egyensúly. Tehát remélhetőleg elérkezik az a pont, ahol, mind szellemileg, mind testileg a tökéletes harmóniát és elégedettséget ért el. Bár most is úgy látom ez megvan benne, de szerintem mégiscsak hiányzik egy asszony az életéből.

Összességében tehát a jelek, jelzések nekem igen homályosak és túlzottan sokféleképpen értelmezhetőek. Az bizonyos, hogy eléri egyszer a mély boldogságot, de hogy az ehhez vezető úton egy asszony lesz-e a segítségére, az nem feltétlenül bizonyos. Változások azonban mindenképpen bekövetkeznek, amit érdeklődve várok, hiszen apám élete most már igen régóta folyik egy megszokott mederben.

A papírt kiviszem, majd visszaülök a helyemre és megvárom Agnest. Elég gyorsan végeztem, de valójában nem érzem sikeresnek a próbálkozást. Mindenesetre élveztem a rúnákkal való, megszokottól eltérő foglalkozást.

Jóslástan óra

*Ártatlan arccal egy hatalmas cukrot szopogatva ült, és csak ült a padban, mint akinek fogalma sincs, hogy mit keres jóslástanon. Ez persze nem volt egészen igaz, hiszen miközben levette a lebegő papírok közül a sajátját, nagyon is céltudatos betűkkel és gondolatokkal találta magát szembe, de ezen az órán valahogy nem tudott koncentrálni. Halkan ropogtatta a fogai között a nyáltermelő golyóbis darabjait, a lehető legtávolabb elhelyezkedve a tisztelt és kedvelt tanárnőtől.
Vendégek? Megszeppenten pillantott körbe, Absinthe-ot óvón a tenyere alá rejtette, de túl sok helyen kilógott ahhoz, hogy...
Koncentrálj Sacheverell...
Feddte meg magát, kissé megrázkódva figyelmesen megtekintette magának a rúnákat és a jegyzetet is. Már éppen döntött volna a háromrúnás, lustabarát megoldás mellett, amikor elhangzik a bűvös hatos, sóhajtva adja meg magát, rossz Hollóhátas mentalitással inkább meg sem szólal, megadja másnak a válaszolás és a pontszerzés lehetőségét, így is fényévekre veri a Hollóhát a többi házat, ma lustulhat egy kicsit, és eszébe sincs ezt a nagyszerű lehetőséget elszalasztani. Amíg a tanárnő tovább fejti ki a feladatot a patkány farkával játszik, a szőrét borzolgatja, aprókat pöccintve rajta próbálja ágaskodásra bírni, szorgalmas idomár.
Kérdés-kérdés...
Megcsóválja a fejét. A szülei semmiképpen se építenének szökőkutat. Mikor fogja Absinthe megtanulni az ágaskodós trükköt? Nem, ez alighanem egy rossz kérdés volna, bizonyára a rúnákat sem érdekli. Zavartan pillant körbe jobbra is és balra is, a szép betűkkel történő írás eleve elbukik ott, ha neki írnia kell pennával, és nem pálcával, de a tanárnő kedvéért majd összeszedi magát. Mindjárt, csak előbb... néhány tippet szerez az asztaltársaitól, mielőtt végül megadva magát a saját elméjének, zavarosságának a papírra vési a kérdést, gyermekien formázva a betűit, hogy szép legyen:

Hogyan szerezhetnék egy kezes inferust?

A kezesség nagyon fontos, meg hogy a sajátja legyen, meg hogy... személyes értelmezés, összeborzong a kihívástól, na nem mintha problémája lenne a feladattal, de talán illene élénkebben koncentrálnia, ha már ilyen magvas kérdést talált ki magának. Norna, Norna, áh, most nem dolgozik pluszban, majd máskor. Könnyedén a zsákjába nyúl, rövid hezitálás után veszi elő a hat rúnát, aztán veti őket egyszerre, pontos, ügyes dobással, hogy még véletlenül se keveredjen másokéval az ő jóslata.

Sacheverell d'Espèrey
V.


Felfordított Laguz és Pertho, ami majdnem a középpontba esett. A víz és az edény a lehető legnehezebben megmagyarázható szimbólumok közé tartoznak. Elég közel helyezkednek el egymáshoz, mintha azt sugallanák, hogy ők összetartoznak, azaz a jelenem a döntés, a születés, az elhatározás, ami a kérdésfeltevésben is látszik, amihez ugye szembe kell néznem a sötét mélységgel, hiszen mégiscsak a feketemágia területén kell megtalálnom a válaszokat a feltett kérdésre. Azt hiszem azt akarják sugallani, hogy sokat kell még tanulnom és megértenem ahhoz, hogy ilyen fontos kérdést egyáltalán megérthessek, sokkal mélyebbre kell ásnom a misztériumban, amik könnyen lehet, hogy olyan megfoghatatlanok és baljósak, amikkel nem tudok majd megbirkózni. Illetve, lehetséges, hogy nem tudok majd.

A többi négy rúna fejjel lefelé esett, de egyik se mondható távolinak, tehát a jövő nagyon bizonytalan és kétséges, kevés konkrét, hangsúlyos irányvonal van, ami a kérdésemben segíthetne, csak hangsúlytalan ötleteket adnak a rúnák. A wunjo esett a legközelebb a másik kettőhöz. Voltaképpen teljesen igaza van, úgy érzem elhatároztam magam arra, hogy elmélyítem a tudásomat ezen a téren, egyfajta választóvonalnak érzem ezt az évzárást, az otthoni karácsonyi beszélgetések után.
A többi három rúna szabályos formában esett szét, majdnem egyelő távolságra vannak az előzőektől, úgyhogy úgy veszem, hogy ők jelentik a jövőt.
Uruz. Az élet forrása a halál. Talán meg kéne ölnöm valami állatfélét ahhoz, hogy egy hűséges segítőt faragjak magamnak belőle, ezzel végleg eldönteném a jövőmet is. Az Algiz szerint roppant körültekintőnek kell lennem, hogy másokat ne rángassak a hibáimba, vagy éppen ne kényszerítsek olyan dolgokra, amik csak nekem örvendetesek, az Ansuz is erre figyelmeztet. Fontos, hogy visszafogjam magam. Igyekezni fogok.

Jóslástan, IV. és V. évfolyamnak

A mai nap reggelén, már megszokásképpen mentem fel a bagolyházba, hogy meglátogathassam Jarvist. Mostanában egyre többször iktattam be oda egy látogatást, amiért szeretett házi kedvencem mostanában igen furán viselkedett. Sokkal tartózkodóbb a többi bagolyhoz képest, ráadásul mostanában már engem is elcsipked magától csak, hogy egyedül lehessen. Régóta nem kézbesítettem vele levelet, szóval nem tudom, hogy emiatt rágott e be rám ennyire, avagy más az oka az ellenségeskedésének…
Ismét csak csőre csattogtatásával és rosszalló pillantásával karöltött, némileg ijesztő ábrázatot öltve szárnyai csapkodásával utasította el kedvességemet. Pedig még a kedvenc eledeléből is hoztam, de eléggé úgy tűnt, hogy nem kíván belőle még egy falatot sem enni. Eddig soha nem utasította el ezt, amikor haragudott rám valamiért gyakran használtam engesztelés tárgyaként és általában hatásos volt.
Apró, megadó sóhajjal vettem tudomásul, hogy ismételten nem kívánja társaságomat. Nem fűzhettem sajnos tovább, ha időben oda szeretnék érni az órára. A bagolyházból kimenet előhalásztam táskámból az órarendet, hogy lássam, milyen tanórára is kell szednem a lábamat. Fanyar mosoly bukkant fel arcomon, amint tekintetem megállapodott a „jóslástan” feliraton. Még mindig nem szívlelem ezt az órát és immáron az RBF évében sem vagyok hajlandó leadni a tárgyat, ha már egyszer elkezdtem!
Magamat győzködve, a lépcsőfokokat kettesével véve igyekeztem fel a keleti – szárnynál lévő jóslástan tanteremhez. S bármennyire nem a szívem csücske eme tantárgy, mégis örültem, hogy nem késtem egy percet sem, hanem időben sikerült ideérnem a padlásszobába vezető csapóajtóhoz. Ugyanis cseppet sem állt szándékomban terhelni a Hollóhátat mínuszpontokkal az én hibámból.
Igazán meglepetten fogad, amikor a sorban jómagam is betértem a világos terembe, mely eddig nem így élt emlékezetemben, pedig év eleje óta már, hogy új külsejével örvendezteti meg a diákokat. Persze a választ az új tanárnő jelentette minderre, ugyanis ádáz harcot vívott a terem új külsejének megteremtésére. Meglepő, azt hittem, hogy a sötétített helyiség és a bódító illatok részesek a „Belső Szem” felnyitására vagy mi... Mindenesetre sokkal hangulatosabbá vált így a tanterem, ráadásul még az én szememben is elfogadhatóvá nőtte ki magát, ugyanis nem nagyon szívlelem a sötét helyeket, s előzőleg ebbe a kategóriába tartozott a jóslástanterem is.
Érdeklődve tettem le magamat Hugrabugos évfolyamtársam mellé, majd még párszor körbevezettem a megújult termen a tekintetemet. Egyszerűen képtelenség megszokni a tanterem újdonsült külsejét, melyet McCoy professzor igyekszik idevarázsolni. Gondolom, a tanárnő ezt tekinti ideálisabbnak a jóslások különböző gyakorlásához, nem úgy mint elődje esetében.
Pillantásom a terem megszemlélése után az asztalra kihelyezett tárgyakra tévedt. A már megszokott jósgömbök nem árválkodtak az asztal közepén, helyette pergamenlapok és apró zsákocskák képe tárult elém. Mélyen magamban a múlt óra képe sejlett fel emlékeimben, talán az elméletet most fogjuk átültetni gyakorlatba?
Tőlem meg nem szokott kíváncsi pillantással néztem a tanárnőre, miközben belekezdett beszédébe, hogy megtartsa az önálló órai munka előtti eligazítást. A szóba kerülő jegyzet hallatán érdeklődve nyújtóztattam nyakamat. Bármennyire is hadilábon állok a tárggyal, a házi feladat… az házi feladat! Így azt kötelességem rendesen megírni, akár a többit, ezért amikor a pergamenek az asztalhoz repültek nyomban megpillantottam a kisebb eszét a rúnákról, melyet előző órára írtam. Ezután a kézbekapott lapok vették át figyelmemet, s a tanárnőre immáron csak fél füllel figyeltem, miközben végiglapoztam a jegyzeteimet, mintha csak azt ellenőrizném le, hogy minden megvan e benne, ami leadás előtt is rajta szerepelt.
Csendben hallgatom végig a feladathoz az instrukciókat, s mikor a „kérdés”, mint a feladat egy fő része felmerült, nyomban törni kezdtem a fejemet, hogy vajon mit lenne a legcélszerűbb megválaszoltatnom pár darab kaviccsal. Persze mélyen belül ott tombolt bennem egy kis szörnyeteg, ki nem nagyon akaródzót részt venni a feladatban, szó szerint ellenérveket kiáltozott fejemben szüntelenül: nem hihetsz pár kőnek! Mennyi az esély arra, hogy helyes, amit mondanak, igen csekély… nem? – és további hasonló nyalánkságok.
Megráztam magamat, minél előbb ki kellett vernem a fejemből ezeket a gondolatokat, hogy csak is a kérdésen törjem a fejemet. A munka az munka és bármennyire sincs belső énem ínyére a dolog, most akkor is véghezviszem! De mi legyen a kérdés…?
Elgondolkodóba esve mustráltam az üres pergament, melyre fel kellett írnom egy kérdést, melynek megválaszolására leginkább kíváncsi voltam a rúnakövek segítségével. A pennámat merengésem során forgattam kezemben, hátha ettől a mozdulattól megihletődöm. Tehetetlenségemben már – már az ablak mögött látható viszonylag tiszta eget kezdtem pásztázni, várva valami jelet, melyet lapra vethetek. Kisvártatva pedig meg is kaptam, amire vágytam. Egy apró, sötét árnyék közeledett a Roxfort egyik égígérő tornyának az irányába, s látótávolságba érve ki is lehetett venni, mi is az a távoli, elmosódott pont a szürke égen: egy bagoly. Villámcsapásként hasított belém a kérdés megfogalmazódott verziója elmémben, s további habozás nélkül vetettem a pergamenlapra az apró, megválaszolni kívánt kérdésemet a lehető legszebb írásommal, melyet produkálni tudtam.

Miért viselkedik furcsán mostanában Jarvis?

A kérdés leírása után fellélegeztem; a következő lépés a rúnakövek eldobása volt az asztalon. Igazán érdekelt erre a válasz, így sikerült elnyomnom az apró szörnyeteg hangját magamban, mely ellenezte az órai munkában való aktív részvételemet.
Lassan az apró szütyő felé nyúltam, majd magamhoz véve azt belenyúltam, hogy előhalásszam a jósláshoz szükséges kőmennyiséget, aztán megrázva azokat, közben folyamatosan ismételve magamban a kérdést, melyet papírra vetettem, a markomban tartott jóslást elősegítő rúnaköveket végül elengedtem. Lehunyt szemmel vártam meg, míg a halk koppanások, melyek jelezték, hogy a kövek az asztal lapján landoltak elcsendesülnek, s meglepetésként táruljon elém az eredmény.
Először a köveket kezdtem tanulmányozni, mellé a jegyzetemmel, hogy nagyjából illusztrálhassam az elém tárult képet, mielőtt szavakba önteném azt. Főleg, hogy nem egy lefelé esett kővel kellett elszámolnom, melynek jelentését előtte meg kellett tudnom ahhoz, hogy egyáltalán beleszámíthassam őket a gondolatbéli összegzésembe, azaz óvatosan fel kellett emelnem, ügyelve arra, hogy ne mozduljon el a helyéről, nehogy befolyással legyen az eredményre. Kisebb tanulmányozásom után nyomban nekiestem az esszének, kicsit furcsa volt összegezni a dolgokat magamban és egyes elemei még számomra is árnyékosak voltak.

A központba esett rúnakövek az Isa és a Thurisaz volt. Szorosan egymás mellett voltak, s a legmeglepőbb az volt, hogy a Thurisaz kő fejjel lefelé volt a másikkal ellentétben. Így az Isa jelentését kezdem boncolgatni, amiért ez a jelentősebb a felfelé elhelyezkedő szimbólumából adódóan, de némi magyarázatot is nyújt a másik, a Thurisaz jelentésére is.
Az Isa értelme szerint „nyugalmat” jelent egy elkövetkező aktív cselekedet előtt, míg az ez mellett landolt, fejjel lefelé lévő Thurisaz egyrészt a „próbatételt” jelentését hordozza magában – ezt véltem célszerűnek kiragadni a magában hordozó, különböző jelentések közül. Azaz a jelenemben még pihenek egy rám váró, nagyobb kihívás előtt, ami a közeljövőben vár rám, bár elég képlékeny ennek jelentése úgy, hogy hátoldalát mutatta. Lehet, hogy az a kihívás nem is okozz nehézségeket, viszont nem szemelőt tévesztendő a rúna által magába foglalt azon intelem, hogy mielőtt szembekerülnék azzal a „kihívással” erősödnöm, illetve tanulnom kell. 
Összegezve úgy gondolom igenis pontos leírást adott a jelenemről, év elejét tekintve még nem tekintem túl komolyan a közelgő RBF vizsgát. Lehet, hogy változtatnom kellene ezen a hozzáállásomon? De az sem kizárt feltevés, hogy a szóba kerülő „próbatétel” az pontosan Jarvisra utal.

Vonakodva húztam ki magamat és olvastam el a pergamenre írtakat, hogy az esetleges nyelvtani hibákat javítsam, avagy ha kihagytam valamit még időben pótolhassam. Ezután a következő három rúnakőre vezettem pillantásomat, mely közvetlenül ezután jöttek, amiért még viszonylag ezek estek a legközelebb a középponthoz, némileg egy kupacban.

A következő három rúna a Mannaz, az Eihwaz és fejjel lefelé a Sowulo. Ezek már szorosabb értelemben képviselik a jövőt; a Mannaz jelentése igen tág, hiszen magába foglalja az egész emberiséget és szorosabb értelemben a családot, a baráti kört és a köztük kialakított kapcsolatot összegzi. Az Eihwaz a „változás” legtarkább kifejezését foglalja magába. A harmadik, a Sowulo, melynek jelentése igen kétséges a lefelé fordított szimbólumával mindenesetre pozitív aktivitást foglal magába.
A három jel együtt tökéletesen összevág, főleg a Mannaz és az Eihwaz. A Mannaz utalhat egy közeli ismerősre, rokonra, avagy Jarvisra, kit hű barátomnak tekintek mióta apró bagoly korában megkaptam. Az Eihwaz az általa sugallt változással összefüggésbe kerülhet a Mannazzal, a két kő viszonylag közel van, így nem is lenne alaptalan, hogy a kapcsolatunkban valamiféle változás ütötte fel a fejét. S itt lép képbe a harmadik, a fejjel lefelé landolt szimbólum, a Sowulo, mely pozitív irányt sugall ennek, persze ez képlékeny, amire a kő állása is remekül rámutat.

Homlokráncolva ellenőrzőm le a leírtakat. A pozitív változásról olyan jó érzés lenne olvasni, hogyha nem élne élénk képként emlékemben Jarvis hűvös hozzáállása ma reggelről a bagolyházban.
Futó pillantást vetek bagolycsípésekkel tarkított jobb kezemre. Furcsa az egész, ami kijött eddig számomra a kövek segítségével, de még nincs vége, majdnem ki is felejtettem az utolsó rúnát!

Az utolsó, egyben minden más kőtől legtávolabb landolt rúnakő a Pertho, a pontos jelentés terén kétséges szimbólum. Bár számomra valamiért most igen konkrétan egyértelművé adja jelentését. Mindaz, melyre a választ keresem, s a bíztató jelek, amiket kaptam az előző három kő által, ez most rácáfol, és bizonytalan képet vetít ki a kérdés megválaszolására, olyan hatást keltve, hogy még nincs itt az ideje, hogy megtudjam a bennem felmerülő kérdésre a választ. Vagy, hogy nagy „mágia” övezi azt, amire a feleletet keresem. Esetleg további misztériumok bukkanhatnak fel a válasz megtalálása előtt.

Na nesze neked jóslat! – talán kissé zordan fogtam fel a végét, de nekem teljes egészében így jött át ennek a rúnának a jelentése, mely bár távolabb esett mindtől, mégis némileg hatással lehet azok jelentésére.
- Humbug… – orrom alatt mormogva az apró szót, lehunyt szemmel teszem le a pennámat, miközben a pergamenlapot gondosan összetekerem a beadás előtt. Az eddig suttogó belső szörnyetegem hangja most kezdett hangosodni, s szinte tisztán hallani véltem kárörvendő nevetését és az „én ugye megmondtam?” – szövegével alátámasztva elért néma győzelmét, hogy további kétségeket kavarjon fel bennem.
Nem törődve vele, inkább elpakoltam a rúnákat a kis szütyőbe, melyből elővettem őket, majd az orra végét megvárva adtam le az órai munka során született kisebb esszét, hogy aztán egy udvarias elköszönéssel továbbállhassak a teremből a következő órára. Minél előbb ki akartam verni a fejemből a jóslatot, hiszen annak semmi konkrét köze nem lehet a jövőre nézve.

[Értékelés]

Értékelés

Elisabeth St.Patrick
Extra pont (június 1-ig) +20 pont
Órán való részvétel +10 pont
Rúnák ismerete +2 pont
Rúnák sorrendjének pontossága +0 pont
Értelmezés +2 pont
Jóslás összegzése +10 pont
Jóslás a professzornak +10 pont
(süteményemért kapott bók +1 mosoly)

Összesen +54 pont
Jegy: E
A jegyzetelés terén nem vagy túl pontos. Leírod, ami számodra fontos vagy érdekes, de azzal tisztában kell lenned, hogy a tanáraid számára nem mindig azok a lényeges elemek, amiket te magad annak tartasz. Ez nem csak iskolai feladatoknál, de az életed során is fontos lecke lehet. Kérlek, figyelj oda rá.
Ezen kívül a kérdésedből arra következtettem, hogy egy hozzátartozód jövőjére vagy kíváncsi. Az első két rúna értelmezésénél mégis saját utadat vetted figyelembe és nem az övét. Ez súlyos hiba. A továbbiakban azonban nem követted el.
Ugyanakkor többeknél megfigyeltem, hogy a lefelé forduló rúnákat nem a legvégén, hanem a sorban következőként fordították fel. Kisebb hiba, de kérlek erre is figyelj legközelebb.

Ennek ellenére a kérdésedre kapott választ a rúnák ismeretében én is így értelmezem. A szerelmi szálra ügyesen következtetsz.  Adam bizonyára jól van és a jövőben is jól lesz.
Munkádat az egyik vétett hiba súlya miatt csupán Elfogadhatóra értékelem. Remélem ez nem szegi kedvedet a tantárgyat illetően. Az óráimon rendes munkát végzel, de olykor kissé figyelmetlen vagy.

A jóslatod számomra, már ügyesebb, pontosabb munka. Mindent megfelelően csináltál. A lényeget pedig én is így értelmezném.
Köszönöm a munkát!


Jeremiah C. Morgenstern
Extra pont (június 1-ig) +20 pont
Órán való részvétel +10 pont
Rúnák ismerete +5 pont
Rúnák sorrendjének pontossága +5 pont
Értelmezés +5 pont
Jóslás összegzése +10 pont
Jóslás a professzornak +10 pont

Összesen +65 pont
Jegy: K
A jegyzetedből kitűnik, hogy az órai anyag nem kötötte le a figyelmedet. Jól tudom, azért, mert a rúnákat kiválóan ismered. Ez látszik a következtetéseiden is.
A kérdésedre ugyan nem kaptál választ, de a jelened jövőbeni hatásaira igen. Ez ügyes munka. A válasz nem lehet feltétlenül igen vagy nem, ahogy a világ sem csak fekete és fehér.

A jóslás sorrendje pontos volt, megfelelő az elvárásoknak, de úgy érzem, a tehetségeddel kapcsolatos elvárásaimnak nem tesz eleget. Ennek ellenére Kiválóra értékelem, hiszen a tantárgyi követelmények terén tökéletes munka.

Tehetséges vagy. Megvan benned az az adottság, ami jó jóssá vagy akár látóvá tehet. De bizonytalan vagy ezzel az egésszel kapcsolatban és ez nem is az írásos fogalmazásodban, hanem az emberi kontaktuson alapuló, személyes jóslásodban látszódik meg a leginkább.
Ha bárminemű kérdésed van, vagy gyakorolni szeretnél, esetleg a bizonytalanságod kiküszöbölésében kellene valaki, aki segíthet, engem bármikor felkereshetsz.
Köszönöm a munkát!


Sence Islington
Extra pont (június 1-ig) +20 pont
Órán való részvétel +10 pont
Rúnák ismerete +5 pont
Rúnák sorrendjének pontossága +5 pont
Értelmezés +5 pont
Jóslás összegzése +10 pont
Jóslás a professzornak +10 pont
Felvázolásért ítélt extra +2 pont

Összesen +67 pont
Jegy: K
Látszódik a munkádon, hogy rutinosan alkalmazod a rúnavetést, mint jóslási formát. Már most kíváncsi vagyok, más tárgyakkal, hogyan boldogulsz.
Nagyon megkönnyítetted a munkámat a rúnák pontos helyzetének felvázolásával. Ezt köszönöm és +2 pontot megítélek neked érte.
A jóslatod pontos volt, precíz és mégis lényegre törő. Az összegzésben pedig nem csak összefoglaltad az addigi megfigyeléseidet, de rávilágítottál arra, hogy neked milyen változtatásokat kell tenned az életedben azért, hogy a rúnavetés által megjósolt jövőkép kialakulhasson. A munkádat tehát Kiválóra értékelem.

A Nornák, azaz háromrúnás gyors rúnavetést is tökéletesen végrehajtottad.
Látszik, hogy neked ez nem csak egy órai feladat, hanem az életed, a jelened és múltad meghatározó része. Figyelsz rá, mit mondanak a rúnák. Értelmezed, meghallgatod őket és könnyedén meglátod, amit mutatni akarnak neked. Ez jó. De ne feledkezz teljesen beléjük. Ne csak ez a bizonyos Jel foglalja le a gondolataidat. Elképzelhető ugyanis, hogy mások által, a világ által találod meg rá a választ, mit is jelenthet. Önmagadnak is ezt jósolod és én is ezt látom, ezt tanácsolom. Légy nyitottabb a világra és befogadóbb a társaiddal szemben.
Sok sikert kívánok utadhoz és köszönöm a munkát!


Dakota Bourgh
Extra pont (június 1-ig) +20 pont
Extra pont (vendégdiák) + 10 pont
Órán való részvétel +10 pont
Rúnák ismerete +5 pont
Rúnák sorrendjének pontossága +0 pont
Értelmezés +5 pont
Jóslás összegzése +10 pont

Összesen +60 pont
Jegy: V lenne. De lévén nem vetted fel a jóslástant, mint fakultatív tárgy, így nem osztályozhatlak.
A rúnaköves jóslásnál előbb a felfelé forduló köveket vizsgáljuk meg, függetlenül az elhelyezkedésüktől. És mikor ezekkel végeztünk, csak azután fordítjuk fel a többit.
Bár az óra elején ezt elmondtam, a hibát mégis elkövetted. A többiekkel már egyszer kétszer elgyakoroltuk a rúnavetést, rólad viszont tudom, hogy most próbálkozol először vele. Ez a jóslásban kisebb hiba, de ha lehet legközelebb, ha lesz legközelebb, ne feledkezz meg róla.

A rúnákat viszont tökéletesen ismered, jelentéseikkel teljes mértékig tisztában vagy, ez látszik az írásmódod határozottságán. Viszont más szemszögből nézed, mint egy jós. Valahogy tárgyilagosabban. Tökéletesen le tudod fordítani a rúnákat, talán még azt is meg tudod mondani, melyik nemzetségből származnak és annak melyik korszakából, de már kevéssé látsz mögéjük. Pedig ehhez nem kell több, csak fantázia. Tele vagy vele, használd! Ne csak azt lásd, ami egyértelmű. Mindez az összegzésedben is megfigyelhető, hiszen te magad is tökéletesen megfogalmazod: „jelek, jelzések nekem igen homályosak és túlzottan sokféleképpen értelmezhetőek”
Egy jós pontosan ezen a kusza hálón lát tökéletesen át, amit te nem tudtál értelmezni. Sok mindent láttál, de vagy nem tudod melyikre is kell odafigyelni, vagy nem tudod mindet egy fonallá összegyűrni. Ezt természetesen tőled nem is vártam el, hiszen ha jól tudom most először látogattál meg egy jóslástan órát.
A feladatot viszont legjobb tudásod szerint megoldottad és nem is rossz irányba indultál el. Egy kis gyakorlás után, rúnák segítségével még akár tiszta képet is kaphatnál a jövőről.
Ha igazán választ akarsz kapni a feltett kérdésedre, bármikor megkereshetsz. Akár gyakorolni szeretnél, akár egyértelmű jóslatot tőlem.
Az órán való részvételt és a munkát is köszönöm!


Sacheverell d'Espèrey
Órán való részvétel +10 pont
Rúnák ismerete +5 pont
Rúnák sorrendjének pontossága +5 pont
Értelmezés +5 pont
Jóslás összegzése +8 pont

Összesen +33 pont
Jegy: E
A jegyzeteidből látni, hogy Rúnaismeret órákon is részt veszel. A jegyzeteid jól áttekinthetőek voltak, mindazok ellenére, hogy nyilvánvalóan már vetted őket Tristram de Crasso professzorral.  
Ami a jóslást illeti nem végeztél rossz munkát, mégis olyan érzésem van a fogalmazásoddal kapcsolatban, mintha hamar le akartad volna tudni. Ilyesmi miatt valójában egyetlen diákot sem lehet hibáztatni. Annak idején én is minél gyorsabban végezni akartam az órai munkával, csak, hogy több szabad időm lehessen. Te viszont nem tűnsz olyannak, aki ilyen indokokkal végez kevésbé jó munkát.
Ezenkívül. Nem díjazom az állatok megölését, egyéb esetben kínzását még a tudomány érdekében sem. Ezt nem azért mondom, mert én radikális állatvédő vagyok. Ez nem így van. De csupán azért kioltani egy állat életét, hogy aztán minél kezelhetőbb inferust idomíts belőle… azon kívül, hogy kegyetlenségnek találom, nem is igazán tudom mire vélni... Ezért azt javaslom, hogy ez és más ügyekben meghozandó döntéseid előtt keresd fel Dr. Jonathan Dobrev pszichológust.
A fent említettek alapján a munkád Elfogadhatóra értékelem. Ez azonban ne lombozzon le. Úgy érzem, több van benned, csak hagynod kell, hogy a dolgok még inkább átjárják tudatalattid. A kérdésedre rúnák alapján kapott válasz, az én vizsgálataim alapján is ilyen értelmezést nyert. Jelezném tehát, hogy ezt az osztályzatot amolyan ösztönzésként kapod, így remélem, nem veszi el kedved a továbbiaktól.
Köszönöm a munkát!


Svetlana E. White
Órán való részvétel +10 pont
Rúnák ismerete +5 pont
Rúnák sorrendjének pontossága +0 pont
Értelmezés +0 pont
Jóslás összegzése +8 pont

Összesen +23 pont
Jegy: H
Nos. Az általad feltett kérdés inkább pszichológiai, mintsem a jövőhöz kapcsolható.
„Miért viselkedik furcsán mostanában Jarvis?”
Pláne, hogy, ha jól értelmezem valamiféle háziállatot választottál jóslatod alanyául. Ez nem feltétlenül hiba, de valószínűbb a tévedés lehetősége. És sajnos bele is estél a csapdájába. A rúnaköves jóslásnál, a kérdés feltevése után, mindennek a jóslat alanyáról kell szólnia. Múltnak, jelennek, jövőnek. Hiszen őt tanulmányozod. Az ő hozzá kapcsolódó kérdést járod körbe.  Sajnos te önmagadra nézve tanulmányozod, pedig a kérdésed alanya Jarvis.
Sajnos ez súlyos hibának tekinthető.
És a rúnakövek terén sem vagy túl pontos. Az értelmezések természetesen jók, hiszen a jegyzeteid pontosak és jól áttekinthetőek. De a sorrendre nem figyeltél. A fejjel lefelé esett köveket a legvégére kell hagyni. Nem értelmezhetőek a többivel egyszerre. Összezavarhatnak bennünket, mivel a jelentésük nem olyan mérvadó. Ez kisebb hiba, de az osztályzásnál figyelembe kell vennem.
Ezen hibák súlya és előfordulásának gyakorisága miatt a munkádat csupán Hitványra tudom értékelni. Ezt sajnálom, mert úgy érzem a rúnaköves jóslás egyike azon jóslásfajtáknak melyhez nem szükséges nagyobb tehetség, csupán odafigyelés. Ez a tárgy nem csak arról a bizonyos belső szemről szól, amiről előző tanárotoktól hallottatok. Igenis akad hely a logikának és az emberi fantáziának. És neked sem lett volna szükséged egyébre puszta koncentrációnál. Ha bármi kérdésed van, vagy csak beszélgetni szeretnél velem, bármikor megkereshetsz. Köszönöm a munkát!

Házak pontjainak állása

Köszönöm, hogy írtatok a legeslegelső órámra. Minden reag nagyon-nagyon tetszett, úgyhogy az osztályzásnál és a pontozásnál nehéz dolgom volt. Igyekeztem csak az általatok kiemelt fogalmazás részt nézni, hogy sikerüljön úgymond kemény kezű professzor asszonyként megírnom. Az írásos értékelésnél viszont figyelembe vettem a karakter jellemét, az órához való hozzáállását és a reagjaitokat is. Mindezt személyektől, karakterektől és házaktól függetlenül.
Remélem nektek is tetszett a jóslástan.
Köszönöm a munkát

[JóslástanVI. és VII. évfolyamnak]

Jóslástan
VI. és VII. évfolyamnak

Szökevények – Rendelet.
Olvasom magamban a pergamenre írt, íves betűket, majd az asztalra ejtem ujjaim közül. Nem érdekel. Mondaná a szívem, de az eszemmel nem tehetem meg, hogy nem veszem komolyan. Igenis érdekel, milyen szörnyűséget találtak már megint ki ellenük… Sok jó diákom köztük van, aki nincs, az meg itt szenved. Vajon valóban jobb nekik bujdosva, eltűnve? Hátrahagyva a barátokat, akiket szerettek? Azt kívánom, hogy jobb legyen. Tényleg, szívből. És bocsássanak meg azért, amit kénytelen vagyok megtenni, még, ha olyan apró gonoszság is, mint a pontlevonás.
Anette Arran Awenmore – Griffendél: -50 pont, Ginevra Molly Weasley – Griffendél: -50 pont, Izabel Gertrud Bishop – Griffendél: -50 pont, Samuel Icharos Goldhawk – Griffendél: -50 pont, Sol Nefas Harington – Hollóhát: -50 pont.
Firkantom oda a hivatalos papírra a hivatalos szavakat, miközben némán mintegy megemlékezem mindegyikükről. Pedig élnek. Igazán remélem…
A víz felforrt, a sütemény ropogósan előkészítve az asztalra.
Jöhetnek a diákok.

- Megkérek mindenkit, hogy az asztalok előtt álljon meg! Ma én határozom meg, ki-kinek a padtársa lesz. Azaz a jóslatainak alanya. – A diákok inkább megállnak ott, ahol vannak. Az új rendszer nekik is tanított egyet, s mást a fegyelemről. Ahogy nekem is. Nem ellenkeznek, inkább engedelmeskednek, mert ha valami rosszul sül el a családjuk tekinti kárát. Vagy épp ők maguk családjuk bűneiért. Szomorú látni a meggyötört arcokat. És bár hangomban semmi parancsoló nem volt, most mégis úgy érzem, ki kell egyenlítenem. Szám bátorító mosolyra húzom. – Köszönöm. – Mondom egyszerűen, és mintha azon nyomban enyhülne is a komorság. - Az elmúlt hetekben megismerkedtünk a kártyajóslás különböző fajtáival, a kártyák jelentéseivel. Minden asztalon találtok egy-egy paklit és a múlt órán beszedett jegyzeteiteket. Ahol a nevetekkel jelzett pergamenek találhatók, ott lesz a helyetek. Logikusan kikövetkeztetve tehát a szemben ülőnek jósoltok. Csak a jegyzeteiteket használhatjátok, egyéb szakirodalmat nem. A csalásra úgyis rájövök, mivel sorban végignézek minden egyes jóslatot. Az értékeléseket jövő órán kapjátok meg. Nos, a táblán láthatóak a párok. – Koppintok pálcámmal a festett fafelületre, amin egymás után jelennek meg a nevek.
Agnes Meadows - Dorothy Moon
Audrey Turner - Jules Mayfield
Zoo Deschanel - Benjamin Bishop
Cassius Neehill - Mika Holland
Nexine Redraven - Gwendolyn de Crasso
Lyra Freester - Noel Desschauge

- Akinek nincs párja, mert vendégként van jelen az órán az nekem jósol! Nos. Keressétek meg a helyetek, majd figyeljetek rám! Az ismétlés kedvéért vegyük át a tarot jóslás alapját. Fontos a szakszerű keverés. Valamint, hogy néhány alap információt megtudjunk jóslatunk alanyáról; ilyen a teljes neve, életkora, születése napja, ebből kikövetkeztetve a horoszkópja, vagy akár családi állapota is. Ezek után megkérdezhetjük az alanytól, mit is akar tudni. Itt az alany részéről fontos a jó kérdés. Mert így a jós, a lapok segítségével áttekinthető képet kaphat a jövőről…
[IRL= A kérdéseket úgy gondoltam, hogy megtudhatjátok egymástól PM-ben. De, ha a esetleg a párotoknak kiosztott karakter nem válaszol, ti is feltehetitek a kérdést.]
A jós nevét, a jóslat alanyának nevét, az információkat és az alany kérdését jegyezzétek fel egy pergamenre. Ezt óra végén szeretném megkapni. Mint már mondtam a jóslatokat szóban hallgatom meg.
Ha mindennel megvagyunk. Jöhet a lapok asztalra helyezése, majd felhúzása. Húzunk egy lapot, kielemezzük, felfordítva hagyjuk. Majd az alany ismét húz, mi ismét elemzünk. És így tovább, összesen HAT lappal ismételjük meg. A végén pedig összegzünk a kérdésre vonatkozólag. Ha valami nem érthető, a felkészülésre adott tíz percben, melyet mostantól számítok, lehet tőlem kérdezni.
Valamint az első három jelentkezőre, aki plusz pontokért jósolna nekem is, külön időt szánok rövid, háromrakásos kártyajóslásra. Ezt felidézendő csak annyit mondok. Első lap: múlt, második lap: jelen, harmadik lap: jövő.
A polcon találtok teát és süteményt. Helyezzétek kényelembe magatokat és jó munkát!

Kártyák

Forrás:
http://www.fantasticalcreatures.com/majors.html
http://dudus.hu/osiosveny/nagyark.html

Jóslástan

Álmosan nyomok el egy ásítást, amiből csak egy pillanatra furcsának ható arckifejezés marad, és amit senki sem vesz észre, lévén, hogy az utolsó vagyok az asztalok előtt álldogáló csoportból. Rosszul alszok mostanában. Az állandó félelem kezd elkábítani és homályos ködbe vonni a világot. Felébredek majd a védelemként megélt álomból, amint elég erősen vagdalnak össze az árnyak.
Félúton kapok csak észbe a tanárnő beszédére. Párokban? Már MEGINT? Ezt az egyet utálom a jóslástanban. Mindegy, majd gyorsan elhadarok valamit, és túlesek rajta. Nem kell a másik szemébe nézzek, se igazán kommunikálnom hozzá, elég,ha a kártyákhoz beszélek. A táblára nézve elszáll a szépen felépített önbizalmam, megtudva, hogy egy lánnyal kell majd együtt dolgoznom. Nyelek egyet, de nincs mese, nincs kifogás, túl kell esnem rajta. Audreyra pillantok, és rögtön lesütöm a szememet. A neve ismeretlenül cseng elmémben, külseje ugyanazzal a déjá vu-szerű hatással van rám, mint az összes többi diák, akit félszemmel, félelmével láttam az iskolában, csak hogy rögtön utána elfelejtsem őket. Rámenősnek, erősnek, és magabiztosnak látszik. Veszélyes, de szerencsére elég fiús is. Ez némiképp segít, és nem tudok nem arra gondolni, hogy hátha a tanárnő direkt rendezte-e így, egyfajta anyaösztönbeli rehabilitációs kísérletnek. Ezekben a sütögetős, jóslós nőkben soha nem lehet megbízni.
Leülök a kijelölt helyemre, előveszek egy pergament és elkezdem felírni a nevemet, és alig morogva, nem felnézve szólalok meg. „Mikor születtél? És…miről akarsz hallani? Nekem jó az általános jóslat.” Szótlan körmölöm le a válaszát, mielőtt észbe kapnék, és én is megosztanám a saját születési időmet:

Jules A. Mayfield   
Audrey Turner, 1981. szeptember 6, szűz Virgo

Kicsit elpirulok. Mindig is utáltam ezt a csillagjegyet, annyira félreérthető, és ostoba hangzású volt. Kimondhatatlanul örülök, hogy nem osztozok rajta, még a saját szerencsétlen születésnapomért cserébe sem tartoznék hozzá. Át is javítom szebb hangzásúra, kevésbé félreérthetőre. Az, hogy előre jelentkezzek teljes mértékben kizárt, és nagyon remélem Audreynak sincsenek ilyen tervei. Inkább ügyetlen kevergetem a kártyákat, miközben a sütivel szemezgetek. Ha végzek ezzel, akkor jutalomként veszek egyet. Bár kimenni oda már elég bátorság próba, hogy megérdemeljek egyet. Nagyot sóhajtok, és egy-két felelő után felteszem én is a kezemet, amikor közelemben jár a tanárnő. Essünk túl rajta. Eredetileg elsőnek akartam menni, de túlságosan is megijedtem, főleg, hogy akkor azt hihette volna az extra feladatra jelentkezek. Várok, hogy Audrey húzzon, én pedig aggodalmasan nézem a lapot.
„Érmék kilences. Ez a…a jólét!” Improvizálok kis szünet után. Szívem szerint megállnék és bámulnék némán a lapra, de a kreatív szófosás és a mesélés olyasmi, amit már begyakoroltam ezen az órán. Hevesen ver a szívem, és kicsit megremeg a kezem a pad alatt motoszkálva. A jegyzeteimre rá sem nézek, nem sokra mennék azzal a semmitmondó firka nyűtte maszlaggal. „A kert a nőiességet és a termékenységet jelképezi, a sólyom meg… a helyzetek pontos meglátását. Jó sorsod van.” Bizonytalanul nézek Audreyra, de esélytelen, nincs elég emberismeretem, hogy rájöjjek mennyire nagy sületlenség, amit beszélek, a tanárnőre pedig kizárt, hogy ránézzek. Következő kártya.
„Az akasztott ember.” Nos egy fáról lóg le, onnét biztos elég jó kilátása van, és annyira nem igazán zavarja, már amennyire az a képen látható. „Ez is az éleslátást jelenti. A sikereidet magad eszével és körültekintéseddel éred el, akkor is, amikor ehhez új látásmódokat kell felvenned, vagy akár nehézségeknek kitenned magadat, úgymond lekötni.” Ahogy belejövök a rizsázásba egyre jobban megnyugszom. Már nem akadoznak a szavaim, és botladozok egy-egy kifejezésen annyit.
„Kardok ötös.” Ezt a lapot szeretem. Nem a szépsége, vagy jelentése miatt, ami kellemetlen emlékeket, és érzéseket kavar fel bennem, keserédes ízt hagyva maga után, hanem mert azokhoz a kártyákhoz tartozik, amik idióta biztosan vannak megrajzolva. „Céljaidért képes vagy másokat a földbe tiporni és elnyomni, vesztük után hagyatékukat magadénak tulajdonítani.” Talán fogalmazottam volna szebben is, de az önbizalom, ami már szinte gőg az arcán az én szememben rosszallásra késztet. Veszélyes vagy, tudom jól, ne próbáld meg elrejteni. Mind azok vagytok.
„A Szerencsekerék…” Zavarba ejtően sok szimbólum, jel és ábrázat. Maga a káosz. „Nagy változások következnek be az életedben. Eddig mindig a sors kegyelmezettje voltál, de hamarosan minden megváltozhat jó vagy rossz irányba is.” Igen, az ő félék mindig nyernek. Szerencsésen születtek, mindenben jók, és örökké nyerni is fognak, mert nincs igazság.
„Érmék négyes. Kapzsiság jelképe, de másra is vonatkozat.” A képen az érméket ölelő trónoló férfit vizsgálom. Mohó, romlott, és mégis mindene megvan, talán éppen ezért. „Érzelmi ragaszkodást, kötődést is kifejezhet, olyat, aki túlságosan kontroláló. Nem hagyod a véletlenre a dolgokat.” Szinte megfeledkezek arról, hogy tulajdonképpen a tanárnő szeme előtt szólok be újra és újra elég durván egy olyan lánynak, aki szerintem hátra kötött kézzel el tudna verni úgy, hogy még a javasasszony se tudna összerakni többet. Végre az utolsó kártyához érkeztünk.
„Kardok hármas.” A vihar, a kardokkal átdöfött szív… igen, ez félreértelmezhetetlen. „El fognak árulni, és megfosztani valami olyasmitől, ami kedves neked. Szű…akarom mondani virgo vagy, ez a csillagjegy a precizitásáról híres és arról, hogy mennyire kontrolláló. Ezek a tulajdonságaid életed során segítettek a bajok megoldásában, és a sors adta sok lehetőséget és szerencsét teljesen ki tudtad aknázni. Azonban idővel rászoktál mások irányítására, és arra, hogy minden úgy menjen, ahogy azt te eltervezted, ami hamarosan komoly problémákat okozhat. Talán egyik barátod, aki unja az irányításodat fog elárulni, vagy olyasmit teszel, ami nem lenne bölcs dolog mert nem bízol, hogy mások is tudnak helyesen cselekedni. Összességében fontos lenne, hogy változtass a hozzáállásodon, hogy tovább tud élvezni a szerencsédet. Öhm, ennyi.” Audreyra, majd a tanárnőre nézek „lányos” zavaromban. Amennyiben nincs panasz, vagy hozzáfűzni valójuk elosonok egy sütiért lélekerősítőként.

[Jóslástan]

Jóslástan


Kopogtak. Satine felhorkant, majd szokásához híven megpróbált a másik oldalára fordulni. Ám a mozdulat most valahogy nem volt az igazi. Egyrészt, mintha nem az ágyában feküdne, hanem valahol teljesen máshol, másrészt nem is feküdt, inkább ült, s ezt is egy kemény széken tette. Nem is beszélve arról, hogy valami kellemetlen szúrós dolog szakszerűen inzultálta arcának bal, véleménye szerint megnyerőbb féltekét. Már hessegette volna arrébb, ám a fikusz makacsul ellenállt, így Sat kénytelen volt tudatára cibálni magát. A kép elég homályos volt, ám ahogy kitolta képéből a növényzetet, kezdett tisztulni. A tanterem egyik hátsó padjában ült a fal mellett, egy cserepes fikusz társaságában, s valószínűleg javában folyt valami tanóra, hiszen a tanár kint állt a pulpituson, s a táblát csapkodta pálcájával. Legalább a kopogó hang forrását sikerült tisztázni. Arra már nem emlékezett, ez milyen óra vagy, hogy egyáltalán hogyan került ide. Erősen fülelt, hátha elcsíp némi információt. A tanár fizimiskája ismerős volt valahonnan, de egyelőre abban se volt biztos, hogy nem-e az Alien egyik részében látta, vagy egyszerűen csak a folyosón ment el mellette. Végül úgy döntött a nő nem hasonlít Sigourney Weaver-re, így inkább az idekerülése módján kezdett tűnődni. Utolsó tiszta emléke, hogy tegnap a délutáni órák után elszívta az utolsó joint-ot abból a szériából, amit a Gyógynövénytanról csórt varázsizéfűből tekertek. Ezután legalább két kört futott az iskola körül, miközben „hannibal-maszkos” fószerek lángvágóval üldözték, de az is lehet, hogy csak Friccs macskája volt az. Aztán úgy ruhástól lefeküdt még délután, lehet az asztronómia órát ki is hagyta, de feltehetően úgyse hiányzott senkinek. Majd hajnalban arra kelt, hogy iszonyat szomjas, tehát elindult a mosdóba inni. És most itt ül, ölében a fikusszal. Lövése se volt arról, hogy az imént felidézett emlékek mely része tartozott a valósághoz, és mennyit flash-elt be, persze az is lehet, hogy egyszerűen csak álmodta az egészet. Ám egyben biztos volt: többet a hármas számú ágyásból nem szív semmit.  
    Eközben persze a tanárnő lelkesen magyarázott valamit, amiből Sat-nak rögtön lecsapódott a lényegi információ: kártya, pluszpont és INGYEN KAJA. Az már egyáltalán nem zavarta, hogy valószínűleg valahol, az iskola egy másik pontján neki órája lenne, ez a kedves „cukrosnéni” már rég meggyőzte arról, hogy nem akarja az agyát valami unalmas naftalin szagú vén szatyor óráján zsibbasztani. Ezen felbátorodva letette a földre a cserepes fűcsomót, s megindult a bűvös sütis tányér felé. Amaz ínycsiklandóan kínálgatta magát, szinte kiabálta, hogy „Egyél meg!”. És hát Alice-hoz híven Sat úgy tervezte, eleget tesz ennek a kérésnek. Ha pedig már mindenki ilyen udvariasan megtartóztatja magát, eszik ő a többi diák helyett is. Tehát amíg mindenki görccsel a gyomrában vizslatta a lapokat, Sat tele szájjal, a talárja alatt sütivel megpakolva indult vissza saját paklijához.  A tanárnő kérdésén kicsit meglepődött. Sose gondolkozott azon, a varázslók hogy jutnak álláshoz. A tanárok meg csak úgy teremnek, nem?  
    
    Avelin McCoy – 1973. július 13. - Rák
              Az iskolàban dolgozhatok-e jövőre is?
    
-   Hmpf… krancs-krancs. – hullottak a süti-morzsák szanaszét a padlóra, a pergamenre, mindenhová, csak nem a tányérra, miközben a lány lelkesen gyűrte magába a finom falatokat, s körmölte a tanárnő adatait. Az, hogy talán mondani is akart valamit, nem derült ki a rágcsáló-szörcsögő hangokból.

-   A szeretők. - pislogott végül az első lapra. Egy darabig vakarta a fejét, hümmögött, majd odafordult a hozzá legközelebb ülőhöz, és megbökte a vállát. Minden magyarázat nélkül egyszerűen kölcsönkérte a jegyzeteit, mondván hogy „annyira pengének tűnik, nincs is rá szüksége, így bátran odaadhatja”. Ha ezt nem lehet, hát a tanártól kér némi segítséget, lévén ez az első óra, amin vendégként részt vesz.  Fellapozva a füzetet eleinte csak meresztgette a szemeit, majd végigmérte a tanárnőt jó alaposan, hosszan elidőzve mellmagasságban, majd lenézve az asztal alá igyekezett a lábak hosszát is megállapítani. ~ Hűha… na ezt nem gondoltam volna. ~

- Szóval , a tanárnő új kapcsolatra tesz szert.  Olyan értelemben. - igyekezett finoman fogalmazni, már amennyire tőle telt. Az utcán töltött több mint fél év alatt alaposan megismerte az „üzletszerű kéjelgés” mélyebb értelmezéseit, de ezt még korai lett volna megállapítani. Persze a kérdéssel összevetve az illető úr minimum az igazgató vagy valami minisztériumi tag lehet. A lap végül is kihasznált lehetőséget is jelenthet. – Ez hatással lehet az itt maradására. Például nagyobb befolyáshoz jut, vagy támogatást kap a párjától.
-   A Mágus. Fortélyosság… - na most már erősen vakarta az orrát, nem tudta eldönteni, hogy kimondja-e amit a lap konkrétan jelent és ezzel megkockáztasson egy botrányt, vagy találjon ki valami alternatív magyarázatot hozzá. Így csak ennyit jegyzett meg: - A lap szerint megtalálja a módját céljai eléréséhez.
-   A főpapnő. Érzelmi kötelékek elkerülése, érzelmi kontrollt jelent… - motyogta ám a „kegyetlenség, bosszúálló természet”- kombón már csak vigyorgott. Pedig milyen kedves, ártatlan nőnek tűnt… - Szóval nem szabad, hogy az érzelmei irányítsák, és akkor elérheti, amit akar.
-   A Hold. Valaki vagy valami nem az, aminek látszik. – olvasta fel a jegyzetből – A botrány kockázata, becstelen cselekedetek… uhh…  Végül is, nincs a homlokára írva, mit gondol, de vigyázzon. Bármit megtehet az állásáért, csak azt ügyesen csinálja… khmm.. szóval érti.
Miss Cherhal kiváló volt összeesküvés-elméletek gyártásában, ha kellett pár perc alatt levázolt többféle lehetséges kimenetelt a világvégéhez. Ám ennek ellenére egyáltalán nem hitt ebben a jóslásos hókuszpókuszban, biztos volt benne, hogy a jövőt képtelenség előre látni. Minden pillanatban módosítjuk, akár azzal hogy rossz helyen dobunk el egy égő cigicsikket, vagy nem zárjuk el rendesen a gázcsapot, s ezzel óriási változásokat vetítünk előre.  Ezért se vette fel ezt az órát, ám most még mókásnak tartotta a helyzetet.
-   A végítélet. Na, húzni tudni kell. – dünnyögte, ehhez nem kellettek a jegyzetek. Lelki szemei előtt már lejátszódott a végső nagy csata, amiben atombombát dobnak a Roxfort-ra, és ez az eredetileg kedves cukros-néninek tűnő hölgy gonoszul vihogva nyomja meg a piros megsemmisítő gombot. Persze a leírásnak korántse volt olyan armageddon hangulata, mint ahogy Satine elsőre képzelte. – Kitartással legyőzheti az akadályokat. Az utolsó lap a Főpap: ami szertartást jelent, talán esküvőt, de lehet válás is. Tekintve hogy vigaszt és segítséget nyújt a lap: az, amire a tanárnő jobban vágyik.
A lány mélyet sóhajtott, majd hátradőlve orra elé emelte összefirkált papírosát. Abban az egyben biztos volt, nem lesz belőle tévés távgyógyító-jós sose. Szabad kezével lesöprögette a talárjára hullott utolsó morzsákat, majd a lap fölött a tanárra vigyorgott. Na ez lehet, nem sikerült olyan megnyerően mint szánta…
-   Összefoglalva: Az elkövetkező időszakban lesznek társai, akik feltétel nélkül segítik majd önt. Nem szabad, hogy az érzelmei irányítsák, ne legyen heves, hallgasson az eszére. Lesznek, akiket barátnak hisz, ám megpróbálnak majd keresztbe tenni Önnek, nem szabad hinnie a látszatnak, mert mindenki magának kaparja a gesztenyéjét, nem pedig a tanárnőnek. Végül leküzdheti az akadályokat, mert lesznek. Mostanság mindenkinek döntenie kell, melyik oldalra áll majd, és ha jól választ, jövőre is betévedhetek az órájára. Feltéve persze , ha én is jól választok. – kacsintott Miss McCoy-ra, hiszen amiről beszélnek végig csak feltételezés – Mindenesetre a lap azt mondja, a jövő kedvezően alakul. Innentől magának kell eldöntenie, mire vágyik igazán, akar-e itt dolgozni? Egy pakli kártya nem ismerheti a vágyait, csak ennyit tud mondani. - befejezésül átnyújtja az adatokat tartalmazó lapot.

[Értékelés]

Értékelés

Jules Mayfield
Extra pont (egy héten belül) +20 pont
Órán való részvétel +30 pont
Kártyák ismerete +2 pont
Kártyák sorrendjének pontossága +5 pont
Értelmezés +2 pont
Jóslás összegzése +8 pont

Összesen +67 pont
Jegy: E
Összességében úgy érzem nem igazán vagy tisztában a kártyajóslással. Talán nem ez a te műfajod, de remélem, megtaláljuk, ami hozzád való. Mindenesetre jobb munkát is végezhettél volna, ha figyelmesebben jegyzetelsz. Mert így, sajnos a jóslatod alatt végig úgy éreztem, mintha csupán a képek és a kártyák neve alapján próbálnád betippelni, vajon mit is jelenthetnek. Vagy csak kevés magabiztosságod miatt éreztelek tétovának?
A jóslás furcsa, különös ága a varázslásnak. Majdhogynem kitaszított, mert az emberek szerint megbízhatatlan. Ha nem is vagy biztos a dolgodban, egy kitűnő előadásmód sokat segíthet jóslatod alanyának a hitben. Mert őszintén bevallom, valóban egy nem túl biztos ága ez a mágiának. Mi és a tehetségünk, valamint a tehetségünkhöz mért magabiztosságunk adja meg a bizonyosságot. Remélem a következő témában több örömödet leled és fejed magasra szegve jósolsz majd a társadnak. Addig is; köszönöm a munkát!


Satine Cherhal
Extra pont (egy héten belül) +20 pont
Extra pont (vendégdiák) +10 pont
Órán való részvétel +30 pont
Kártyák ismerete +0 pont
Kártyák sorrendjének pontossága +5 pont
Értelmezés +2 pont
Jóslás összegzése +8 pont
 
Összesen +73 pont
Jegy: E lenne. De lévén nem vetted fel a jóslástant, mint fakultatív tárgy, így nem osztályozhatlak.
Viszont, mulattató volt látni egy olyan diákot lavírozni a kártyák között, akinek elviekben semmi köze se kéne, hogy legyen a dolgokhoz. Ne érts félre, nem sok közöd volt... Vagyis nem lett volna, ha nem kapsz kölcsön egy jegyzetet, amit akár nyugodtan tőlem is kölcsönkérhettél volna, mindig szívesen látom a vendégdiákokat. De én megkockáztatom, örülnék, ha felvennéd az órámat. Mindössze logika és néhány mondat ismeret alapján összeraktál egy nem is olyan rossz jóslatot. Itt-ott persze akadtak hibák, de mindezeket olyanok is elvétik, akik az elmúlt heteket e kártyák tanulmányozásával töltötték. Persze a jóslás nem csak logika. A jóslás képessége nyilvánvalóan adottság is. De ne hidd, hogy egy magadfajta, úgymond „nem hívő” nem tudna mit kezdeni a kártyák olvasásával, álmok megfejtésével, rúnakövek ismeretével. Szóval én örülök, hogy itt voltál… és bocsáss meg, hogy az óra kezdete előtt nem ébresztettelek fel és küldtelek ki. De a ritka francia fikusz imád társaságban aludni…

Köszönöm az órán való részvételt.