Számmisztika tanterem

Számmisztika

*Grosieannak peche van. Először Malfoy, aztán a tanárnő. Nem érzek különösebb elégedettséget, a káröröm még mindig nem az én legfontosabb örömforrásom, semleges faarccal figyelek és hallgatok. Nem vont le ezért se pontot. Úgy látszik Miss Watson nem akarja azzal rontani a hírét, hogy Mardekárosoktól von pontot, ez egy okos túlélőtaktika lehet még. Bár alapvetően nem néztem volna ki belőle ezt az elkötelezett vajszívűséget, egy vállrándítással átlendítem magam ennek a problematikáján és az új feladattal nyűgözöm le a figyelmem. A leglenyűgözőbb benne az, hogy nem tudok itt miért számítanak a magánhangzók is. Vagy miért nem csak a magánhangzók számítanak, ha korábban a mássalhangzók jelezték az erősséget. Számomra logikus lenne, ha a gyengeséget a másik betűk jeleznék. Hovatovább oda jutok, hogy kénytelen leszek megkérdezni, mivel nem kapunk választ erre a ki sem mondott kérdésemre, aztán inkább lebeszélem magam. Felesleges bonyolítani az egyszerűt. Majd megnézem, ha szükségem lesz rá, jobb nem szívózni egy teljesen új tanerővel, még a végén kihívásnak veszi, az pedig senkinek nem lenne jó. Magam elé fordítok egy új pergament, megmártom a tintában a pennám, hja, Dracot elnézve lassan csak én leszek ilyen régimódi, nem mintha nem tehetném meg, hogy önműködőre váltsak. Ráérek az írással.

Seraphin Austin Cameron Lamartin
15917895 131295 3145965 31419295
A teljes nevemben, ami legjobban definiál engem, hiszen a szüleim így találták egésznek az összes szám megtalálható, még ha némelyek csak egy-egy darabbal is képviseltetik magukat. Jómagam ebből azt a következtetést vonom le, hogy megküzdök a felmerülő problémáimmal, leszámolok a kétségeimmel, kihasználom a lehetőségeimet és megválok a félelmeimtől. Az elemzést pontosnak találom abból a szempontból is, hogy a személyiségszámom az 1 lett, ami határozott személyiségnek írt le.

Ennyivel kész is vagyok. Lezártnak tekintem a feladatot, megvárom, amíg szárad a tinta, az idő alatt Malfoy és Mirol fel is kelnek és el is távoznak a teremből, nem nagyon lett volna okuk maradni. Kurta óra volt, meg kell hagyni. Felkelek, pálcával összetekercselem maradandóan a feladatot, a tanárnő asztalára teszem, rá is vetek egy pillantást.*
-Viszlát-*biccentek el úgy mindenkitől, miközben visszaveszem a táskám, és a folyosóra lépek, határozott iránnyal a nagyterem felé, Malfoyékra nem vesztegetve idő, még úgyis látjuk egymást. A második állomásom bizonyosan a park lesz, unatkoztat ez a kastély így, hetedévben.*

[Richard Anton Marseus Grosiean]

Fejemmel legszívesebben az asztalt püfölném, s fülem kezeimmel befogva énekelnék valami tök idétlen dalt, csak ne kellene itt lennem, s várnom a kínos szituáció elérkeztét. A tanárnő valószínűleg leszedi majd a fejem, hiszen hogy jövök én ahhoz, hogy ilyen szemtelenül viselkedjek Vele? Jó, persze, azt tudom, hogy megengedhetem magamnak, de ő egész biztosan nem így látja.
   Elolvassa, majd felnéz, és elindul felém. Ennyi. Végem. Az a gusztustalan Malfoy hetekig rajtam fog röhögni. Nyelek egyet, majd fejem a tanárnő felé fordítom, és türelmesen hallgatom végig. Mikor végez, a pergament elém rakja, s én vöröslő képpel nyúlok érte, majd belegyűröm táskámba. Majd megcsinálom. Vagy nem. Mindegy, ez a kis akció most elvette a kedvem a számmisztikától egy időre. Gyűlölöm a nyilvános megaláztatást. Főleg itt, a Roxfortban, ahol nincsenek titkok, s még a falnak is füle van.
   Előveszek egy új, üres pergament, majd a tanárnőre nézek és odafigyelek a feladatra, ezúttal tényleg a lényegre és a csinálnivalóra koncentrálok. Hiányzó tulajdonságok és visszatérő félelmek. Nekem vajon mik lehetnek a visszatérő félelmeim? Debbie és a kisbaba. A házasság. Franciaország, meg a nagyszüleim. Egy csomó van. De azért még kíváncsi vagyok, a számmisztika vajon mit mond?
   Pöccint egyet, majd a neve és a feladat megoldásának példája rajzolódik fel a táblára. Jó, ezt legalább könnyebb lesz felfogni. Már nem mintha a felfogásommal lett volna eddig is a gond, sokkal inkább a magyarázással. Egy kicsit elmerengek a táblán látottakon, majd az asztalomra érkező két pergamen magamhoz térít. Kisimítom őket, majd átfutom szememmel, oldalra nézek, hogy megbizonyosodjak róla, a többiek is munkához láttak, majd én is elkezdem az óra második feladatát. A toll vadul serceg dőlt betűim alatt, s a néha-néha bekövetkezett áthúzások nyomán enyhén át is szakad.

Richard Anton Marseus Grosiean

1  2  3  4  5  6  7  8  9

•   •   •   •   •   •   •   •    •

   Felírom a nevem, pont, mint a tanárnő, majd alá egytől kilencig a számokat, szép sorban. Amelyik betűk megvannak, azok alá egy kis kört, amelyek nincsenek, azok alá pedig egy kis X-et rajzolok. Vagyis X-et nem, mivel úgy tűnik, minden számból van, minimum egy a nevemben. Na, az előbb kiértékelhetetlennek tituláltam magam, mint kiderült elég rosszul, most pedig tökéletesnek bizonyulok. Hát ez milyen jó! Most viszont egész biztosan nem tévedek. Átnézem újra a táblázatot, és tényleg nem!
   De a professzor azt mondta, hogy akkor kiegyensúlyozott valaki, ha minden számból van a nevében, és nagyjából azonos arányban. Nos, nekem mindegyikből van, de a hétből a legkevesebb, vagyis egy, a G. Na, csak, hogy valami értékelést is had olvassak ma, megnézem, mi tartozik a heteshez.
   
   „Képtelen vagyok megtalálni az arany középutat. Érzelmeimet aktívan eltakarom a külvilág elől, s gyakran olyan embereket is képes vagyok vérig sérteni, akik ezt egyáltalán nem érdemelték meg. Megpróbálom magam ridegnek, sérthetetlennek feltüntetni… el kell jönnie annak az időnek, mikor ki kell mutatnom érzelmeimet… és be kell mutatnom, hogy igenis nagy dolgokra vagyok képes! „

   Hűha, ez aztán a mélyre ásó kimutatás. Igen, abszolút rám illik, ez teljesen én vagyok. Azt hiszem mégsem olyan nagy hülyeség ez a számmisztika, na de haladni kéne. Mindjárt vége az órának, és ha ezt most leadom, még hamarabb is mehetek el.
   Egy hanyag vonással bekarikázom a hetest, majd összehajtom a pergament, a tanárnő asztalára teszem, és Dean után, egy „viszlát”-tal búcsúzva, táskámmal vállamon, kisétálok a számmisztika tanteremből, magam mögött hagyva a szégyent, a megaláztatottságot, és az igazságot.

~Számmisztika dolgozat - 5. 6. évfolyam

IC időpont: 1997. OKTÓBER. 20.

Szokásához hűtlenül a tanárnő a diákjait megelőzve érkezik meg, hogy előkészíthesse a terepet a dolgozathoz. A kicsiny termet hamarosan pergamentekercsek tömkelege szeli át, hogy egy egy asztalon várják a hamarosan érkező diákokat. A pergamen tartalma egyértelműen a dolgozat. Habár ma rendhagyóbb lesz, mint az eddigiek. Nem is sejtik miféle borzalom vár rájuk. Odil Watson az előkészületek elvégeztével helyet foglal a tanári asztalnál, és várja az érkezőket. Nem is kell sokat várnia a gyanútlan áldozatokra. Miután mindenki megérkezett egy pálcaintéssel zárul az ajtó, olyan istenverte átokkal, melyet holmi Alohomora nem törne meg. 45 perc a pokolban. Kezdődjék hát a tánc...


1.   feladat: Kód megfejtése.

A szívszámhoz tartozó táblázat alapján át kell kódolni az általam megadott számokat betűvé. A betűrengetegből egy varázsigét kaphatunk, ha helyesen oldottuk meg a feladatot. Nehezítő körülmény hogy egy számhoz több betű is tartozik, pusztán a sorrend a biztos.
a)   1, 3, 6, 1, 4, 5, 5, 4, 1
b)   2, 1, 7, 1, 4, 5, 7
c)   2, 7, 5, 7, 2, 6, 2
d)   3, 1, 3, 1, 2, 5, 6, 4, 1, 5, 8, 3, 1, 4, 1, 2, 5


2.   feladat: definíció felismerés.

a)   Az … szívszámú emberek tulajdonságai

Intelligens, szimpatikus, szeret utazni, kedveli a kalandokat, szereti a rizikós helyzeteket, mozgékony, sokoldalú, szórakoztató, lelkesedni tudó és jó üzleti érzékkel rendelkezik.
   
b)   A … szívszámú emberek tulajdonságai

Nagy fantáziával rendelkező, intelligens, áldozatkész, idősebb korában méltóságteljes, tartózkodó, tud magán uralkodni. Jellegzetes tudományos és filozófiai hajlamai vannak, és jó érzéke a misztikához.
   
c)   A … szívszámú emberek tulajdonságai

Idealista, romantikus, szenvedélyes, kedves, segítőkész, barátságos, van akaratereje, lelkesedni tud, vonzó és ösztönző.

d)   A … szívszámú emberek tulajdonságai

Szelíd, szeretetre méltó, tapintatos, békülékeny, kiegyensúlyozott, békeszerető, harmonikus, lelkiismeretes, rendszerető, szerény és diplomatikus. Jellegzetes szellemi képességekkel rendelkeznek.


3.   feladat: A terem közepén egy nagy tálban hamu található, abban pedig egy kulcs, amit zsugorító bűbájjal kezeltek. Ha rámondjuk a megfelelő varázsigét az első feladatból fellelhető megoldások közül, a kulcs eredeti méretét nyeri vissza. És kijuthatsz a teremből. De szörnyű árat fizetsz… Aggodalomra nincs ok. Először lyukat éget a kezedbe a kulcs, aztán összeforr ronda heggé, ami még több órán át sajog, de utána elmúlik.


A táblázat segítségnek, amit mellékeltem a dolgozathoz.

Egy kis kiegészítés. Az utolsó feladatot végre is kell hajtani, ha kiakartok jutni a teremből.

SZÁMMISZTIKA
mert azt szeretem

Jó ötletnek tűnt a lyukasórámban a mugliismeret terem előtt sétálgatni - hátha kijön a kedves tanárunk, ha valamit az irodájában felejtett, ilyesmi. Jó ötletnek tűnt, a kicsengetést mégsem mertem megvárni, illetve, még épp megvártam, de mielőtt kinyílt volna az ajtó, elindultam számmisztikára. Mégis mit mondtam volna? Hogy épp arra sétáltam? Hogy kérni szerettem volna tőle egy... könyvet? Úgysem hitte volna el és még nem jutottam el odáig, hogy ne érdekeljen, ha komplett idiótának néz. Még nem.
Ennek következtében a vártnál korábban jutok el a teremhez, arra számítva, hogy nincs benn senki, de tévedek. A professzor már az asztalánál ül.
- Jó napot, tanárnő. - köszönök halkan, kicsit tartok tőle. Nem szeretem az olyan embereket, akiknek szinte semmit nem lehet leolvasni az arcukról. Olyan, mintha mindig haragudnának valakire. Rám. Lassan a hátsó padokhoz lépdelek és gyanakodva méregetem az asztalokon sorakozó fehér papírokat, egyet véletlenül le is verek a kezemmel. Lehajolok érte, visszateszem és nem merek visszanézni, vajon milyen arcot is vághat Watson a bénázásomra. Feszengve foglalok helyet a hozzám legközelebb lévő padban, nem kockáztatok meg még egy ilyen kis 'balesetet'.

Pennát veszek elő a táskámból és amint el lehet kezdeni, nekiülök a dolgozatomnak. Az agyam kétségbeesetten jár, mégis miből írhatunk? Figyeltem az órákon, sok minden meg is maradt, de ha valami konkrét tárgyi tudásra lesz szükség, belebukom, méghozzá csúfosan. Ahogy az első kérdést elolvasom, a gyomrom összerándul. Kizárt, hogy ezekre a számokra emlékezzek. Elkeseredetten ugrok a következő kérdésre. Semmi, fogalmam sincs, de látom már, hogy ennél nem lesz könnyebb dolgom, ezért találomra beírogatom a számokat. Vagyis, nem teljesen találomra... Hiszen a hármas olyan izgalmas, vicces, kanyargós szám. A kettes olyan fantáziadús azzal a kis izé hurkával a végén. A nyolcas olyan vonzó, szenvedélyes, ahogy egymásba kapcsolódnak a végei. A hatos olyan, harmonikus, békés, de lehet, hogy már csak azért írom be, mert valamit muszáj lesz. A harmadik és egyben utolsó feladatnál bajban vagyok. Egyáltalán mi a kérdés? Mármint gondolom az első feladat négy igéje közül ki kell választani a megfelelőt... De akkor minek van ott, hogy lyukat éget a kezembe? Most egyszerűen robbantsam be az ajtót vagy mi?
Megfordítom a lapot, hátha még találok kérdéseket - esetleg olyat, amire válaszolni is tudok és akkor megpillantom a segítséget. Hülye, hülye, hülye. Hiszen Watson nem is várja el, hogy ezt a sok számot megjegyezzük. Gyorsan böngészni kezdem a táblázatot, miközben kutatok az agyamba megfelelő betűszámú varázslatok után, amik a lehetséges kezdőbetűkkel kezdődnek, hátha sikerül... Az elsőnél csak azt kell kitalálnom, az első sorból melyik két betűvel kezdődik, utána tuti meglesz. Ezt muszáj lesz megoldanom, különben akkora trollt kapok... A biztonság kedvéért a szokásos, apró betűimmal körmölök, hátha másnak olvassa a számaimat és egy rossz választ is elfogad.
Az elsőnél a vízsugárbűbáj tökéletesnek tűnik ééés tökéletes is! Nem is olyan nehéz ez, mint ahogy gondoltam... A rictusempra viszont nem jó a béhez, a sonorus sem, a silencio sem, hm... Bajban vagyok. Mindegy, egy pont levonás még nem olyan tragédia. A hangerősítő bűbáj azonnal eszembe jut az s-ről és szerencsémre illik is a számokhoz, viszont mi ez a hosszú izé? Most komolyan? Ilyen hosszú szót meg sem lehet jegyezni. Semmilyen varázslat nem jut eszembe cével, gével vagy ellel a locomotoron, a capitulatuson, a comikulissimuson és a cruciatuson kívül, ezek meg túl rövidek. Áh. Ismét egy üres sor. Remek, két pont eddig, talán valamit a második feladatból és eltalálok...
Amint végzek a dolgozattal, elégedetten sétálok a tanári asztalhoz, lerakom a dolgozatomat és mivel már alig van hátra az órából, az ajtó felé veszem az irányt. Ezzel nincs is semmi baj, de az ajtó, az nem nyílik. Kezd világossá válni a harmadik kérdés. Szóval ez az a bizonyos ajtó. Mindegy, engem aztán vérfarkasokkal is üldözhetnek, akkor sem fogok hozzáérni egy olyan kulcshoz, ami lyukat éget a kezembe, főleg akkor nem, ha az még csak nem is jó a zárba. Inkább megvárom, hogy a többiek is kész legyenek, aztán majd lesz valami. Most mégsem állhatok itt neki robbantgatni az ajtót.
Nem nézek Watsonra, miközben visszaülök a helyemre. Ez azért ciki...

Melore Lainey

első.
a) Aguamenti
b) ---
c) Sonorus
d) ---

második.
a) 3
b) 2
c) 8
d) 6

harmadik.
Sajnos az első feladatban megkapott Sonorussal és Aguamentivel aligha segíthetnék magamon, ezért jobbhíján Bombardaval próbálkozom. Egy idő után csak kinyílik. Ráadásul, ha valaki megmondja nekem előre, hogy lyukat éget a kezembe a kulcs, akkor úgysem érnék hozzá. Inkább megkérnék valakit, hogy csinálja meg.

[- Baziteo!]

Számmisztika óra

Chris pontosan érkezik az órára, mint mindig. Ez azon kevés számú előadások közé tartozok, mely még a tanár halálfaló léte ellenére is érdekli a fiút, így nem engedheti meg magának a késést. Az más téma, hogy a tanárnővel magával nem tud mit kezdeni, mert képtelen beszélni vele. Nőből van, na, ennyi az egyetlen probléma vele. Vagyis inkább Ashmore számára gond ez, emiatt hanyagolja órán a jelentkezést, mert úgysem tudna egyetlen egész, értelmes szót sem kinyögni, nemhogy többet.
A padokon heverő papírlapok rosszat sejtetnek a terembe belépő fiúval.
Nyert, dolgozatírás következik. Hát ezzel nem számolt. Soha nem szokta összeírni az aktuális dolgozatokat, ezért olykor bizony pofára esik.
Nyugavér, csigalom - dörmögi hangtalanul magának, miközben igyekszik a megszokott lazasággal lépdelni tovább a nyílászárótól, nehogy elállja a többiek útját. Még a végén lemaradnának egy ilyen pompás doliírás lehetőségéről. A fene érti, miért nem ugrál örömében Chris...
Ledobja magát az ajtóhoz legközelebbi székek egyikére, hogy garantálva legyen a menekülési útvonal óra végén, majd sóhajtva lát az előtte heverő pergamen tanulmányozásához. Szeme végigszalad a feladatokon, s hamar feltűnik neki, hogy mégsem a legjobb helyet választotta, mert a kulcsos tálka a terem közepén található, jócskán messze tőle. Mindegy, úgysem tudná megcsinálna azt a feladatot az első nélkül. Vagyis egyelőre nincs menekvés, neki kell látni a dolgozatnak.
Chris szorgalmasan rágja cukorpennája végét, mert így azért mégis élvezetesebb akármelyik óra, akármilyen dolgozat. Ropogtatás közben olykor odakanyarít egy-egy szót a pergamenre, a vázlat azonban mellé kerül, a padra, hogy ne egy áthúzgált, kesze-kusza ocsmányságot adjon be. Épp elég, hogy olyan olvashatatlanul ír.
Az első feladat csuklóból jön, csak filózni kell pöttyet a tanult vagy valahonnan hallott varázsigéken és máris megvan mindegyik. Bár az utolsó megoldásban kissé bizonytalan, mivel úgy rémlik neki, mintha egy hangyányit másképp tanulta volna, ám mivel az eltérés csupán egy "i" betű, ezért beírja. A második azonban sokkal zűrösebb, erre tényleg tanulni kellett volna. Tanulás híján azonban az óráról megmaradt emlékfoszlányok alapján próbál valami alkotni, ami így nem megy, azt hasból írja be. A harmadik feladat megoldása pedig egyértelműen következik az elsőből.
A végeredmény nagyjából így fest:

Christian Ashmore

1.)
        a) aguamenti
        b) baziteo
        c) sonorus
        d) lacarnum inflamare (vagy lacarnium inflamare?)

2.)
        a) 5
        b) 7
        c) 9
        d) 2

3.)
1/b azaz Baziteo!

Príma, eddig minden gyönyörűen le van írva.
Ám nem isszák olyan forrón a vajsört, most a gyakorlatban is ki kéne próbálni azt, amit az utolsó feladatnál a pergamenre vetett Chris. Végülis nincs semmi kockázat, max kilyukasztja a drágalátos fémdarab a kezét, nincs mitől félnie. A fiú sóhajtva bűvöl maga elé egyet a terem közepén lévő tálban tobzódó kulcsok közül.
- Baziteo! - bök rá varázspálcájával a kulcsra.
Vajon működni fog a varázs avagy kínpad vár a legényre?

[csak az hagyhatja el a termet a dolgozat megírása után, aki a harmadik feladatot végre is hajtja!!]

Mint láthattátok a faliújságon, ez egy egyreagos játék. Kérlek szépen Titeket, úgy írjátok meg a reagokat, hogy csak az hagyhatja el a termet a dolgozat megírása után, aki a harmadik feladatot végre is hajtja!! A tanári reagban már ezt leírtam. Egy kis murit kockáztassatok meg.

Számmisztika

•   •   •

___________________

- Hé, Windflower! – a hangja bezengi az egész folyosót – Hova mész, csak nem bepisiltél a pelusodba? – táskám szíját szorosabban markolom, s gyorsabbra veszem a tempót. Nem is nézek feléjük, de arcom vörös a szégyentől. Nem, igazából nem pisiltem be, de akkor is megszégyenítő, ha az embernek ilyet kiabálnak az egyik legnépesebb folyosón.
   Még mindig rosszul viselem az ilyen beszólásokat. Lehet, hogy sokan már azt gondolnák, megszokhattam, de nem. Ez nem megy ilyen könnyen. Igen, az önbizalmam, az a kevés is, ami volt, odalett, az önbecsülésem romokban, és napról napra közelebb kerülök egyfajta depressziós idegállapothoz, de nézzük a dolgok jó oldalát. A jegyeim legalább jók. Hát nem szuper?
   Számmisztika órám lesz, ami számomra mindig is olyan semleges tárgy volt. Általában V voltam belőle, eddig. Az idei évben kicsit rontottam, de csak azért, mert nem értem az anyagot. Nem mindenkinek jöhet be a tanárváltás, én speciel nem helyeseltem Vector professzor távozását, de ha ez van, hát ez van. Odil nekem olyan bizarr… félek tőle. Ettől függetlenül igyekszem a legjobbat nyújtani.

   A terembe belépve felvont szemöldökkel konstatálom, hogy a tanárnő már itt van. Igen, ez meglepő, hiszen a nő, Watson professzor általában késni szokott, ami egy diáktól szemtelenség, egy tanártól meg éretlenség. Legalábbis szerintem. Éretlen tanárok pedig ne magyarázzanak nekem a tiszteletről, meg arról, hogy mit kéne csinálnom. itt van ez a Trsitram de Crasso is… azt hiszi olyan nagy arc, csak mert Halálfaló, de közben alig idősebb nálam. Ne várja el, hogy tiszteljék a diákok, csak azért, mert jártas a fekete mágiában, és mert olyan csúnyán tud nézni.
- Jó napot! – köszönök a tanárnőnek, majd leülök a szokásos padhoz, leveszem táskám, előveszem a szükséges holmit, és a kikészített pergamenre nézek. Dolgozat. Hát ez remek! Még jó, hogy tegnap este átnéztem. Azért mondjuk szólhatott volna.
   Egy gyanakvó pillantással végigmérem a terem közepén lévő tálat, majd vállat vonok, megvárom, míg kezdetét veszi az óra, és elkezdhetem a dolgozatot.

   Első feladat.
a)   Aguamenti!
b)   Baziteo!
c)   Sonorus!
d)   –

  A pergamen alatt megtaláltam a számok és betűk táblázatát, így már csak ki kellett böngésznem a megoldást. Az első háromhoz nem kellett sok idő, de az utolsót bebuktam. Próbáltam kilogikázni, hogy melyik betűk nem passzolnak egymáshoz, melyikeket nem tudom kimondani egymás mellett, de még így sem sikerült megoldanom. Minek ad ilyen nehéz feladatot? Ezt még én sem tudom megcsinálni!

   Második feladat.
a)   5
b)   7
c)   2
d)   9

  Ezek a tulajdonságok lehetnek akár közösek is, ez annyira kiszámíthatatlan! Mindegy, nem éri meg felidegesítenem magam rajta, mert minek. Ez csak egy dolgozat. Csak… nyugi.

   Harmadik feladat.
   A kulcsot a Baziteo! varázsigével felnagyítom eredeti méretére, majd a Wingardium leviosa!-val a kulcslyukba reptetem, aztán pedig egy vastag zsebkendővel megragadva a kulcsot, elfordítom. Végül távozok a teremből.

   Jól van. Ennyi elég volt. Ezt nem gondolhatja komolyan! Mert az utolsó feladatnak olyan sok köze van a számmisztikához…! Ez nem SVK óra, helló! Lehet, hogy rossz helyen jár, professzor, mi ez a baromság, a megbűvölt kulccsal, meg az ajtóval? Most akarja bebizonyítani, hogy mennyire rossz, mert akkor valahogy eltévesztette a helyet és az időpontot. És mit csinál, ha nem tudunk kimenni a kicsöngetés után sem? Itt tart minket fogolyként, mígnem valaki meg nem fogja azt az átkozott kulcsot? Ez egy rémálom. Ez a nő egy szadista! Nem elég hogy egész nap terrorizálnak a Mardekárosok, meg úgy mindenki, még a tanárok is ezt csinálják?! Mivel érdemeltem én ezt ki? Ne csodálkozzon, hogy ki vagyok akadva!
   Felállok helyemről, és csendesen a tanárnő asztalához viszem a pergament. Összepakolom holmimat, táskám vállaimra vetem, aztán lépek csak a terem közepén elhelyezett tányérhoz.
- Tanárnő, ugye nem gondolta komolyan, hogy bárki meg fogja fogni? – teszem fel a kérdést halkan, a nő szemébe nézve. Pillantásom megrovó, sőt, mi több, erősen lenéző. Ez az óra nyilvánvalóvá tette számomra, hogy ez a szadista őrült nő, aki nyilván az égett hús szagára volt kíváncsi, nem alkalmas rá, hogy engem tanítson. A baj csak az, hogy nem tudok mit tenni, mivel feltett szándékom, hogy évvégén vizsgázok számmisztikából.
- Gratulálok. –teszem hozzá gúnyosan, amivel lehet, hogy végül büntetést vívok ki, de nem érdekel. Eléggé fel vagyok háborodva. Mégis hogy gondolta, diákok vagyunk, Merlinre! – Ezzel nagyon jól felkészít minket az RBF-re. – hangom gúnyos, és számára talán sértő, de nem érdekel. Az a cseppnyi szimpatizálás is eltűnt most belőlem. Teljesen elfogadhatatlannak tartom ezt a dolgot, és álláspontom nem fog megváltozni, akármit tesz is. Ilyen feladat nem számmisztika órára való, és punktum. Kapunk mi elég rosszat SVK, vagyis most már csak Sötét Varázslatok órán.  – Viszlát. – köszönök el, és pálcám a tányér felé fordítom. Talán nem most volt itt az ideje annak, hogy a sarkamra álljak, de ezen már felesleges tovább agyalni. Inkább haladjunk...
- Baziteo! – direkt halkan csinálom, nem szeretem a rivaldafényt, meg ha mindenki engem bámul. Csendesen figyelem, ahogyan a kulcs mérete megnő, szám szegletében apró mosoly bujkál, miközben belül még mindig forrok az indulattól, melyet ez a hülye dolgozat váltott ki belőlem.
- Wingardium leviosa! – a megnőtt kulcsot egyenesen a kulcslyukba irányítom. Előveszem az egyik zsebkendőmet – mindig tartok magamnál. Allergia. – és megragadom vele a kulcsot, majd elfordítom. Érzem, ahogyan a kulcs forrósodni kezd, kezem gyorsan elkapom, a zsebkendőt pedig sorsára hagyom. A kilincsre nézek. Ha most minden jól sikerül… kijuthatok innen.

[I. Feladat]

SZÁMMISZTIKA

Az a tantárgy, ami két éven keresztül a kedvenceim közé tartozott, egészen addig, míg le nem váltották Vector professzort, és meg nem kaptuk helyette ezt a szadista Watsont. Oké, nem állítom, hogy Vector egy angyal lett volna, elvégre mindig dúskáltunk a házi feladatokban, de azért nem is fajult odáig, mint újdonsült tanárnőnk. Egy szó, mint száz, nem kedveltem a tanárnőt…
   Mindezen felül, maga a számmisztika tudománya így is nagy nyomot hagyott bennem. Történetesen tavaly, mikor Lumpsluck prof. meghívott a Lump Klubba, erősen közrejátszott a tantárgy. Nagy jövőt jósolt nekem ezen szakterületen, de jómagam beértem volna egy tanári állással is, akár itt a Roxfortban, akár valamelyik akadémián. Na de addig még jómagamnak is el kellene végezni valami főiskola szerűséget!
   Ragozhatnám még tovább mennyire ász voltam, vagyok, és leszek, de szerintem elég annyit megemlítenem, hogy egy csepp félsz sem volt bennem, mikor beléptem a tanterembe. Olyan magabiztosságot és nyugalmat árasztott a jelenlétem, hogy többen szörnyülködve, a stréber szót formálva ajkaikkal bámultak rám. Hozzászoktam már, hogy ezt a fejemhez vágják, akárcsak azt, hogy prefektus vagyok…
   Leültem a helyemre, és vártam. Nem mondom, hogy a legpontosabban érkeztem volna, de a lényeg az volt, hogy nem is késtem el. Leültem a helyemre és előkészítettem a pennámat, valamint lecsavartam a tintásüveg tetejét. Ezután nem maradt más hátra, minthogy kíváncsian nézegessem az asztalom közepén kuporgó, tekercsbe csavart pergament. Ebből a tevékenységemből az ajtócsapódás, valamint a zár kattanása zökkentett ki, ami egyben jel volt arra is, hogy kezdődhet a körmölés…

1.   feladat: Kód megfejtése.

   Pofonegyszerű volt az egész. Habár bűbájtanból nem voltam épp a legjobb, azért annyi tudást sikerült már összeszednem magamra az évek folyamán, hogy könnyű szerrel végigszaladhattam a feladaton. Na ja, de csak az első három ment ilyen egyszerűen, azok ugyanis az alapbűbájok, amiket mindenki betéve tud. A kód megfejtése már nem okozott problémát, és végül is a negyedik esetében is rájöttem félig a megoldásra. Onnantól már csak annyi volt a probléma, hogy a varázsige, aminek ki kellett volna jönnie, nem volt meg teljes egészében az emlékezetemben. Haloványan ugyan pislákolt valami, az emlékeimből álló, képzeletbeli könyvtáram  „Elsőévesek” felirata alatt, de ha megfeszültem volna, akkor sem jöttem volna rá a megoldásra. Tovább kellett hát haladnom.

2.   feladat: definíció felismerés.

   Óh, hát ez végképp pite. Annak, aki tanult, pontosabban, aki folyamatosan, óráról órára tanult, annak nem okozhat problémát. Heteket töltöttünk egy-egy szívszám elemzésével, annak tulajdonságaival. Szinte gondolkodás nélkül körmöltem a megfejtéseket, némelyikhez afféle megjegyzéseket fűzve, mint „A természet száma”, vagy „A bűvös szám”, „A bölcsesség száma”, valamint az utolsóhoz odaírtam, hogy „A számok anyja, a nőiesség jelképe”. Könnyű volt az egész, de hogy is okozhatna problémát a számmisztika valaki olyannak, aki pont hetedikén született?

3.   feladat

   Ugye megmondtam, hogy ez a nő egy szadista? Szépen megoldottam a feladatait, úgyszólván magamat ellenőriztem azzal, hogy az első feladatban kijött varázsigém használható az utolsó feladathoz, de arról valahogy elfelejtett szólni, hogy amint megfogom az apró kulcsot, az egy szép, kulcs formájú pecsétet hagy a kezemen. Gondolatban anyáztam a tanárnőnek miközben kiléptem a tanterem ajtaján…

Owen Redway

I. Feladat
a,   aguamenti
b,  baziteo
c,   sonorus
d,  …….. Inflamare

II. Feladat
a,     5 (A természet száma)
b,     7 (A bűvös szám)
c,     9 (A bölcsesség száma)
d,     2 (A számok anyja)

III. Feladat
Az I. Feladatban kapott Baziteo bűbájjal megnövesztettem a kulcsot, amely így már megfelelő méretűvé vált a zár elfordításához.

[Baziteo.]

SZÁMMISZTIKA

_________________

  Ahogy ránézek a kitett mellű nőre, felhúzom a saját agyamat. Próbálom kerülni a tekintetét, és csak a pergament bámulni, minta gondolkoznék, de közben rohadtul nincs hozzá kedvem. Az ideg pattanásig feszül bennem, és csak pár gúnyos megjegyzés, vagy pillantás fog tenni arról, hogy ne átkozzak valakit szanaszét, aki először jön velem szembe. Már öt perce ment az óra, szinte hangosnak hallottam a halk pennasercegéseket. Nem néztem se jobbra, se balra, nyilván nem csak én gondolkoztam a feladatokon, hanem más is, de féltem, hogyha ránézek valakire, kitör belőlem a düh. Vettem két-három nagyobb levegőt, és próbáltam a feladatokra koncentrálni, mert már hét perc telt el úgy, hogy nem csináltam semmit. Az első feladat eleinte könnyűnek tűnik, le is nyugodok egy kicsit, de amint nekikezdek a kibogarazásnak, ismét felmegy bennem a pumpa, mert egy rhadt számhoz több rhadt betűt is odaírt. Hát persze, túl könnyű lenne, túlságosan is.
   Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el azzal, mire végre kikerestem minden számhoz a megfelelő betűt, de úgy éreztem, mintha már két órája ülnék ott – az utolsónál már annyira nem volt kedvem a számokhoz, hogy ki is hagytam a leghosszabbat. Az órára rá se mertem pillantani, mert lehet, hogy kiderült volna, hogy már csak tíz percem van. Inkább nyugodtabban hagyom félbe a dolgozatot, mint hogy tovább idegesítsem magamat, és egy összecsapott, de ugyanolyan szr dolgozatot írjak, mintha csak a felét írnám meg.

   Először végigfutom a második feladatot, és megnézem, hogy mit tudok alapból. A D-re azonnal rávágom a kettest, azt könnyen felismerem. Az A-ra az ötös számot írom, majd bár pár percbe beletelik, a B-re a hetest. Elidőzök a C-n, de nagy töprengés után ráírom a kilencest.
   Ez viszonylag gyorsan ment – végre valami! Ez kicsit el is terelte a figyelmemet, de amikor rátértem az utolsó feladatra a pennám megállt a kezemben. Nem csak azért, mert gyakorlati feladat volt, hanem, mert megrökönyödve konstatáltam, hogy biztosan valamit kieszelt ez a nő. Ugyanis semmi köze nem volt a számmisztikához a feladatnak, és abból kiindulva, hogy milyen kedves a hölgy, kezdtem gyanítani, hogy lesz valami gikszer. Végre ránéztem az órára, és észrevettem, hogy van még negyed órám. Fellélegeztem, de még nem teljesen. Egy taktikám volt: várni, hogy előbb más sétáljon bele a csapdába.
   Pár perc elteltével már kezdem pedzegetni az utolsó idegszálamat, amikor végre valaki felállt, és odament ahhoz a nyomorult tálhoz. Amíg végignéztem évfolyamtársam technikáját, elgondolkoztam, hogy lehet már más is kiment, csak annyira belemerültem a feladatokba, hogy észre sem vettem. Windflower bravúros próbálkozása után, majdnem felálltam a helyemről, hogy kövessem példáját, de megelőzött Redway, így őt is végignéztem. Szerencsémre (és nem az övére) jól bekapta a horgot, így dühöngve csapta be maga után az ajtót, ami valószínű, hogy újból bezáródott. Egy határozott mozdulattal felálltam, és leadva a dolgozatomat, figyelve Watson tekintetét, a tál hamuhoz sétáltam. Szinte gyűlölködve figyeltem a nőt, mire gonoszul elmosolyodtam, és átgondolva a nemrég látottakat, megnövelem a külcsot…
   - Baziteo. –
   Ellebegtetem a zárig, amibe be is reptetem…
   - Vingardium leviosa. –
   És végül egy furcsa, de annál hatásosabb lökéssel, mait még a bűbájjal csináltam, elfordítom a kulcsot.
   Visszanézek a tanárnőre, és kilököm az ajtót, majd otthagyok mindenki mást. Vajon arra nem gondolt Ms. Watson, hogy ha valaki megcsinálja sikeresen, akkor a többi is megfogja? Hiszen szem- és fültanúk voltak.

Név: Alyson Rose Leingter
Ház: Mardekár

1.   feladat: Kód megfejtése.

A, Aguamenti
B, Baziteo
C, Sonorus
D, ---

2.   feladat: definíció felismerés.

A, 5
B, 7
C, 9
D, 2

3.   feladat: a kijutás.

Baziteo-bűbájjal megnagyobbítom a kulcsot, és Vingardium leviosa-val pedig a zárba helyezem, majd elfordítom.

[Üdv!]

Számmisztika

Álmosan bandukolok a számmisztika terem felé, éppen mugliismeretről jövök. Mivel lélekben mondhatni mugli vagyok, jobbára aludtam azon az órán, mivel érdemi tudást aligha szerethetek ott. Arról nem is beszélve, hogy igazából rossz terembe ültem be, mert nem is vettem fel. De már így is késtem, nem volt pofám kimenni, így inkább úgy tettem, mintha odafigyelnék. Olyanokon problémázik a tanár, hogy a gumikacsa, mint olyan milyen szellemi értéket képvisel a muglik világában. Hát ki nem szrja le, tényleg. Ugyan milyet képviselne? Egy nyomorult kis játék. Na mindegy, azért aludtam egy jót legalább a mágiatörténet helyett. Na nem mintha ott nem aludtam volna, deee mindegy.
Tehát éppen a fakultatív órámra tartok, ami azért jó, mert én választottam, hogy erre járjak. Egész jó dolgokat tanulunk, de ez persze nem azt jelenti, hogy mestere vagyok a tudománynak. Szeretem a számos fejtörőket, de sajnos nem tudom mindig megfejteni azokat.
Benyargalok hát a terembe, a tanerő már ott van. Szépen lecsüccsenek a szokásos utolsó padba a középső sorban, de ezúttal nem aludni. Előző órán le lett jelentve, hogy ma bizony dolgozat lesz, ami miatt aggódom is egy kicsit, nem akarok megbukni belőle, mert ennek legalább van értelme, nem úgy, mint a törinek vagy a gyógynövénytannak.
- Üdv! – köszöntöm a tanárnőt illedelmesen. Nem merem kihúzni nála a gyufát, mégiscsak halált fal. Nem lehet tudni, hogy ma megette-e már az adagját, vagy esetleg közülünk szemelt ki valakit.
Szépen, saját magamat meghazudtoló pedáns módon előkészítem a pergament és a zöldeskéket fogó tintámat. Apu azt mondta, hogy szerinte ez is jó lesz, nem muszáj beleolvadni a tömegbe, akik ugye feketét vagy kéket használnak. Legyek különleges, mondta.
Elkezdődik az óra, mikor mindannyian bent vagyunk. Nagyszerű.
Negyvenöt percem van arra, hogy megfejtsek nehezebbnél nehezebb feladatokat és még arra is figyeljek, hogy ne írjak hülyeséget.

Első feladat.
Na ezt utálom, de kegyetlenül. Amikor mögöttes tudás is kell ahhoz, hogy ki lehessen találni a megoldást. Miért nem lehet egyszerű sudokut adni egy dolgozatban?
A)   ICU AGUAMENTI.
Ezaz! A bűbáj, amely vizet fakaszt a pálcából, ha ügyesek vagyunk. Na, legalább a kezdet jól megy. Vagyis remélem, hogy erre kíváncsi a tanár.
B)   BAZITEO.
Erre meglepően hamar rá tudtam jönni, egyszerűen elképesztő vagyok. Ezzel talán növelni lehet a tárgyakat, élőlényeket. Igen… Bazi nagyra. Innen jegyeztem meg, ez csodálatos!
C)   RON SONOBUS.
Nem vagyok teljességgel biztos benne. Tudom, hogy van valami sonoizé, de hogy mivel végződik, arról gőzöm sincs. Tippeltem valamit, aztán kész. Vagy jó, vagy nem.
D)   ?
Erre esélyem sincs. Talán inkább a végére hagyom. Ha marad időm, akkor még macerálok vele, de ez túl bonyolult ahhoz, hogy nekiálljak szemezgetni a betűkből.

Második feladat.
Ne mááár! Ezekről lövésem sincs. Szívszámok. Az enyém biztos, hogy az 1. Nekem össz-vissz egy darab van belőle, legalábbis a mellkasom bal oldalán egynek érzem a dobogását. Kizárt, hogy lenne másik… De biztos vannak olyan mázlista emberek, akiknek több is van. Ez hülyeség. Valahogy megpróbálom betippelni.
3; 7; 9; 1
Ha beválik, elkezdek varázslottót játszani, mert akkor nyert ügyem lesz azon is.

Harmadik feladat.
Hát olyan mázlim van, hogy a baziteoval meg tudom növelni a kulcsot, de hogy én nem fogom meg a kezemmel, az biztos! Valami tűzálló kesztyű kellene, amit sütésnél használunk, vagy egy daru, ami felemeli az izzó kulcsot… felemeli… emelőbűbáj? Áh, nem olyat nem ismerek… Lebegtető! Ezaz!
Tehát akkor megvagyok. Azt hiszem… Remélem, hogy egy E-t kapok majd rá, többre nem is igazán számítok. Rávésem a nevem a pergamenre, és odaadom a tanárnak. A tintát elrakom a táskába, és az ajtó felé menet előrántom a pálcát a zsebemből.
- Baziteo! – mikor megnőtt… - Vingaardium Leviooosa!
Szépen odalebegtetem az ajtóhoz a kulcsot, így nem égeti össze a markomat. A nagy munkában nem figyeltem, hogy a többiek hogyan csinálták, de páran már kimentek. Talán kijön a kulcs a zárból utána? Mindegy is, a lényeg, hogy megvan és mehetek világgá!
- Viszlát. – búcsúzom el a tanártól, és remélem, hogy egy darabig nem is látom.

Freya Middleton

1. feladat
A)   ICU AGUAMENTI.
B)   BAZITEO.
C)   RON SONOBUS.
D)   ?

2. feladat
A)     3
B)     7
C)     9
D)     1

3. feladat
Baziteo + Vingardium Leviosa

[# Számmisztika]

# S^zámmisztika

Nagyon lassan akaródzott telni a nap, az idő képzeletbeli rozsdás kerekei aligha forogtak gyorsabban, ahogyan egy lomha csiga halad a száraz és forró aszfaltcsíkon. Megtörve, elfáradva, komótosan. Nem lehet ezen csodálkozni, a hétfők általánosságban véve nagyon álmosan teltek, főleg akkor, ha az ember kellemesen töltötte a hétvégéjét, bízva abban, nem jön el a vasárnap este. Sokak számára ugyan meglepő, de kellemesnek számít számomra a tanulás a könyvtárban, utána pedig egy kis lazítás az északi szárny gyakorlópályáján a Nimbus-szal. Olyankor minden annyira egyszerűnek tűnik, szabadnak érezhetem magam arra a pár órára… aztán visszazuhanok a börtönömbe, és folytatom a fájó, szürke hétköznapokat.

A tegnap esti korai fekvés meghozta a gyümölcsét, nem volt probléma a keléssel, így az első órára való beéréssel sem. Tény, szívesen pihentettem volna még a végtagjaimat, ahogyan az elmémet is, de szükségszerű volt megkezdeni a napot. Soha nem késtem még sehonnan, nem az iskola alatt óhajtottam elkezdeni ezen kicsinyes szokást… mi több, soha nem óhajtottam olyan mezsgyékre lépni, amelyek efféle tulajdonságokkal vannak kikövezve. Egy meglehetősen kiadós reggeli, valamint egy jó bögre kakaóval való nyitányt követően szinte kedvtelve érkeztem be az első órára, amely közel állt szívemhez. Átváltoztatástan. Azt a számmisztika követte, amelyre hétvégén meglehetősen sokat készültem, tekintettel, tisztában voltam vele, dolgozatot fogunk írni, amelyre osztályzatot kapunk. Egyes tanároknak szokása volt felmérő tesztet íratni, amelyet nem értékelt, mindösszesen kíváncsiságát elégítette ki, ki hogyan áll, mennyire van lemaradva. Watson tanárnő ellenben egyértelműen kijelentette, a leadott anyag elbírálásra fog kerülni. A szombati napom délelőttje ráment a tananyag átismétlésére, de úgy gondolom, megérte. A könyvtárban töltött nyugalmas percek elegendőnek bizonyultak, legalábbis a véleményem szerint, hogy jól írjam meg a dolgozatot.

A terem felé vezető folyosóra kanyarodva megigazgattam a taláromat, valamint a nyakkendőmet. Zavart, ha a ruházatom és küllemem nincs rendben, legalább annyira, hogy az mások számára is elviselhető legyen. Nem szívlelem a pojácákat, de azért egy alapvető forma kötelező. Amint feltekintettem a ruházatomról, egy ismerős szőke hajzuhatag ütötte meg a barnákat. Két-három méternyi távolságra lehetett tőlem, láthatóan oda igyekezett, ahová én. Kissé szaporábbra fogtam a lépteimet, hogy a terem ajtajához érve utolérjem… elvégre a minimum, hogy én nyitom ki számára a kovácsoltvassal szegett bükk ajtót. Ellépve mellette, mielőtt a kilincsre tehette volna sápatagszín, mégis bársonyos bőrét, megmarkoltam azt, majd benyitottam a terembe.
- Szia!
A mosoly csak elmaradt, pedig annyira ott volt a szám szegletében… az izmok mégsem engedelmeskedtek, mozdulatlanok maradtak. A mogyoróbarna szempár jó mélyen belefúródott az övébe.
- Természetesen csak utánad!
Soha nem beszéltem annyit éltem ezt megelőző esztendőiben, mint amióta megismertem a hollóhátas lánykát. Miután belépett, jómagam is követtem a példáját, behúzva magam mögött az ajtót.
- Szép napot tanárnő!
Egy biccentés még ment a pulpitus felé, melyet követően a diáktársak felé fordultam, végigmustrálva a jelenlévőket.
- Sziasztok!
Azt hiszem mára pontosan elegendő szómennyiség hagyta el az ajkaim. Amennyiben nem történik csoda, estig bizonyosan csendben fogok maradni, és teszem a dolgom.

Sydney mellé lépve kérdőn tekintettem rá, vajon a mellette lévő üres szék szabad-e, avagy foglalt. A terem búskomor hangulata ellenére ő sugárzott, egyedüli napfényként ragyogott ebben a ketrecben. Bólintását követően táskámból kiraktam a tintát, valamint a pennát, majd azt a székem támlájára akasztottam. Kényelmesen elhelyezkedve a székben vártam meg az óra kezdetét, csak az ajtó zárását követően láttam hozzá dolgozatom áttekintéséhez.

Az első feladat elolvasását követően a mogyoróbarnáim a számokkal és betűkkel teli táblázatra vándoroltak. Egyértelműen kirajzolódott a kép a fejemben, ezt az anyagot is átnéztem, bár nem éppen ebben a formában volt a könyvben. A pontokon szépen és nyugalmasan haladtam előre, időm annyi volt, akár a tenger. Minden egyes megfejtést átnéztem még egyszer, a biztonság kedvéért. A második feladat már egyszerűbb volt, legalábbis a számomra, erre tökéletesen emlékeztem. Egyszerű dolgozatot írni, ha az ember veszi a fáradtságot, és átolvassa az anyagot. A teremben nagy volt a csend, csak a pennák pergameneken való sercegése hangzott, egészen addig, amíg egy élcesebb hang fel nem szólalt. Befejezve egy pillanatra a betűk rovását, feltekintettem. Windflower nehezményezte a tanár által terem elhagyására vonatkozó feladatát. Mivel nem óhajtottam sem helyeselni, sem pedig ellenvetést felhozni, így folytattam a dolgozatomat.

Dolgom végeztével újfent átfutottam az irományt, majd összetekerve a pergament lepecsételtem azt. Felkeltem a helyemről, lehetőség szerint a legkevesebb zajt próbálván csapni, majd összepakoltam a holmimat, és a hátamra csaptam a táskámat. A dolgozatot a tanári asztalra helyezve rántottam egyet jobbomon, hogy az alkari tartóból a pálca a tenyerembe szökjön.
- Baziteo!
Halk, szinte suttogó szó, melynek hatására a tálban lévő kulcs eredeti méretére növekedett.
- Wingardium leviosa!
Lassan megemelkedve indult meg az ajtó irányába, ahol a zárba csúszva oldalra fordulván kinyitotta a reteszt.
- További kellemes napot tanárnő!
Egyetlen rezdülés nélkül köszöntem el, nem volt bennem ellenszenv az utolsó feladat miatt… elvégre csak egy feladat, amit meg kellett oldani. Ami az életre nevelt. Tény, más hamarabb rájött, így csak másolni kellett, de biztos vagyok benne, hogy magamtól is eszembe jutott volna a megfejtés.

Arion O'Niell
Griffendél - Ötötdév
20.10.97

1. feladat

a., Aguamenti
b., Baziteo
c., Sonobus
d., Lacar La x x x rum ..... Inflamare

-------------------------------------------------------------

2. feladat

a., 5
b., 7
c., 9
d., 2

--------------------------------------------------------------

3. feladat

Az elsö feladat b., megoldása, azaz a Baziteo segítségével a kulcsot az eredeti méretére növesztem, melyet követően a Wingardium leviosa igét hívom segítségül a sérülések elkerülése érdekében.

//A cselekmény egyeztetve Sydney Hathaway-el//

[Jól van, menj csak!]

Számmisztika

Teljesen felszerelkezve indulok a Toronyból az északi szárny felé, ahol a következő órám az egyik általam választott: a számmisztika. A számok mindig is közel álltak a szívemhez, így nem is haboztam, mikor ki kellett választanom, hogy melyik órát szeretném felvenni negyediktől.
Mivel még hivatalosan tanítás van, így az iskolai egyenruhámban virítok, ezúttal a szoknyás verziót választottam. A kék-szürke csíkkal ellátott zokni térdig fel van húzva, úgy nézek ki, mint akit egy gazdag, elit iskolából szalajtottak. A prefektusi jelvényem a mellényemre van tűzve. Attól függetlenül, hogy nincs rajtam talár, ugyanúgy viselni kell egész nap. A szőke hajzuhatagom szabadon hullik a vállamra, mindössze egy kék hajráf segít abban, hogy ne lógjon bele a szemembe, miközben írok. Nem is igazán kedvelem, ha belelóg, mert hajlamos vagyok arra, hogy a fejem megfájduljon tőle. Ez olyan mugli betegség, de sajnos nem könnyű kezelni.
Mikor befordulok a számmisztika terem folyosójára, egy okos hugrabugos jól nekem jön, így minden, amit a kezem ügyében cipelek, gyönyörűen a földre hullik – nem is én lennék, nem igaz? Persze nem foglalkozik velem, mint aki jól végezte dolgát nevet egyet a markába, és elégedetten távozik, nem segítene egy pillanatra sem.
- Jól van, menj csak! – kiáltom utána, de persze ignorál.
Összeszedem a könyveket, a táskát újra a vállamra akasztom, és a teremhez érve megpillantok egy ismerős arcot, és máris köszönt, melyet én is azonnal viszonzok egy mosollyal megtoldva.
- Szia, Arion! – mondom lelkesen, és őszinte örömmel. Tényleg örülök, hogy láthatom. Talán a halványrózsaszín arcpír is erről árulkodik az arcomon.
Kinyitja nekem az ajtót, melyen ezt követően belépek a tanterembe.
- Jó napot kívánok, Tanárnő! Sziasztok! – köszöntök mindenkit, és a jól megszokott első padba ülök a baloldali padsorban. A kezemben levő könyveket leteszem a földre, mert Ariont ideengedem, hagy üljön csak mellém. Bár kissé zavarban vagyok a közelsége miatt, igyekszem palástolni ezt és az órára koncentrálni. A manóba is, hogy nem képes mosolyogni…!
Mikor megkapjuk a feladatlapokat, az első dolgom az, hogy gondosan végigolvassam a teljes szöveget. Amelyek könnyűek, azokat azonnal megcsinálom, amelyek pedig több gondolkodást igényelnek, azokat pedig a végére hagyom. Ez a stratégiám. Eddig mindig jól bevált, szerintem ezúttal sem hagy cserben. Kedvelem az ilyen betűösszerakós feladatokat, de mivel nem angol szavakat kell kirakni belőle, ez kissé megnehezíti a dolgomat. De azt hiszem, hogy nem lehet annyira bonyolult. A bűbájok az első feladatban könnyen mennek, akárcsak a harmadik, gyakorlati feladat is. A másodikat hagyom a végére, több átgondolást igényel. Szélsebesen serceg a kék pennám a pergamenen, azt hiszem, hogy hamarosan meg is vagyok a feladatokkal. Nem nagy ördöngösség. Szemlátomást a többiek is kitalálták a harmadik feladat megoldását, mert igencsak megfogyatkozott a létszám.
Egy kis csinosítás, és be is adom a dolgozatot.
Odalépkedek a kulcshoz, és egy határozott pálcamozdulattal megnövesztem.
- Baziteo! – mikor megnő, akkor pedig gondosan odalebegtetem a zárhoz, és elfordíttatom benne a kulcsot. – Vingardium leviosa!
Elégedetten konstatálom, hogy kinyílik az ajtó. Még mielőtt bezárulna előttem, gyorsan elköszönök, és távozom a teremből
- Viszontlátásra, Tanárnő! Szia Arion! – rebegem, bár az utóbbit nem mondtam olyan hangosan, csak azt remélem, hogy meghallotta, akinek címeztem.

Név: Sydney Hathaway
Ház: Hollóhát

1. feladat:  Kódfejtés:
a) Aguamenti
b) Baziteo
c) Sonorus
d) Lacarnum inflamare

2. feladat: Definíciók:
a) 5
b) 7
c) 9
d) 2

3. feladat: Kijutás:
A baziteo bübájjal megnövelem a kulcsot, és a Vingardium leviosa igével pedig odalebegtetem a zárhoz.

[H]

Minden egyes feladatra megadott jó válasz 5 pontot ér. A három feladat összességében tehát 60 pontot ért. A házpontokat is a jó válaszok függvényében kapjátok. Lássunk is Neki! (Az értékelés sorrendje a reagok beérkezési sorrendjétől függ!)

Melore Lainey

Ó igen, a jómadár… Az első feladatban az első két válaszod helyes, a második feladatban az a benyomásom, hogy megpróbáltad megtippelni a helyes válaszokat. Ez nem szerencsejáték. A harmadik feladatot pedig utólag megoldottad… Az első feladatra 10 pontot kapsz, a harmadikra pedig 20at. Ez összesen 30. De ez sajnos mindössze egy Hitvány szintet üt meg. Legközelebb figyelj jobban oda, és lehet ez jobb is ennél.
Érdemjegy: H
Szerzett házpont: 30

Christian Ashmore

Minden válaszod tökéletes. Maximális pontszám jár ezért: 60 pont. Az érdemjegy egyértelműen kiváló. Szép munka!
Érdemjegy: K
Szerzett házpont: 60

Grisam N. Windflower

Az első feladatban az utolsót kihagytad, így erre a feladatra 15 pontot tudok adni. A második feladatban az első kettőt szintén jól megoldottad, de a C, és a D, válaszait felcserélted. Így erre a feladatra is 15 pontot tudok mindössze adni. A harmadik feladatért pedig 20 pontot kapsz. Ez összeses 50 pont. Ez sajnos mindössze egy Várakozáson felüli jegyre elegendő. Legközelebb ne kapkodj, tudsz Te ennél jobbat is.
Érdemjegy: V
Szerzett házpont: 50

Owen Redway

Az első feladatban az utolsó választ félig írtad csak le, így erre sajnos nem tudok pontot adni. Az első feladatodra tehát 15 pontot kapsz. A második feladatot tökéletesen megoldottad. Egyértelmű, hogy erre megadom a maximális 20 pontot. A harmadik feladatra is ugyanígy megkapod a 20 pontot. Az összesen 55 pont. A dolgozatodat Kiválóra értékelem! Gratulálok!
Érdemjegy: K
Szerzett házpont: 55

Alison Rose Leingter

Az első feladat D., pontját üresen hagytad, de a további három válaszod jó. Az első feladatra 15 pontot tudok adni. A második feladatban megadott válaszaid viszont hibátlanok. Egyértelmű, hogy megadom a maximális 20 pontot. A harmadik feladatra szintén megkapod a maximálisan elérhető 20 pontot. Az összesen-akár csak Mr. Redway esetében- 55 pont. Az érdemjegyed Kiváló!  Gratulálok!

Érdemjegy: K
Szerzett házpont: 55

Freya Middleton

Az első feladat A, és B, válasza hibátlan, ellenben a másik kettő már nem. SonoRus a varázsige helyesen, Sonobus igéről nem hallottam még. Az utolsót nemes egyszerűséggel kihagytad. Az első feladatért mindössze 10 pontot tudok adni. A második feladatban a B, és a C, re adott válaszaid jók. A második feladatra szintén 10 pontot kapsz. A harmadik feladatot teljesítetted, így maximális 20 pontot megadom. Összességében tehát 40 pontra értékelem a dolgozatodat, ami egy Elfogadhatóra elég mindösszesen. Legközelebb ne kapkodj, és lehet ez sokkal jobb is!

Érdemjegy: E
Szerzett házpont: 40

Arion O’Niell

Az első feladat D, válaszát nem fejezted be, a C, válasza pedig helyesen SonoRus. Mindazonáltal a többi válaszod tökéletes, így 10 pont jár az első feladatért. A második feladatot, akár csak a harmadikat hibátlanul megoldottad. Egyértelmű, hogy megjár értük a maximális pontszám. A dolgozaton 50 pontot értél el. Az érdemjegyed most Várakozáson felüli, de ha legközelebb jobban odafigyelsz, ebből Kiváló is lehet.

Érdemjegy: V
Szerzett házpont: 50

Sydney Hathaway

Minden feladatot hibátlanul megoldottál, így azt hiszem egyértelmű, hogy a dolgozatodra a maximális 60 pontot megkapod, az érdemjegy pedig Kiváló! Szép munka, Gratulálok!
Érdemjegy: K
Szerzett házpont: 60

Köszönöm szépen még egyszer mindenkinek a részvételt. Nagyon kreatív reagokat olvashattam.

A pontok aktuális állásáról a faliújságon tájékozódhattok!

Számmisztika óra

A drapérián átszűrődő fény derűsen hullámzik a falon a friss huzatban, mit az ajtó nyílása keltett.
A teremhez kéket választott.
Halvány-égszínt ezüsttel, az egykori iskolájának mintájára, hogy a fellegvár pompáját becsempéssze a Roxfort szürke-barna világába. A finom anyag a hatalmas ablakok új kristályüvegét takarja, megszűrve a törtnapfényt, de nem besötétítve s leszűkítve az amúgy se nagy termet. Talán még a fal is világosabbnak tűnik egy árnyalattal, s a takaros helyiség már nem olyan szűk kis egérlyuk, mint amilyennek Modest először látta. Sokkal barátságosabb nem lett; a függöny alját beszegő ezüst hidegen lebeg a föld felett, és a mögüle itt-ott kilátszódó üveg is jegesen csillog. A táblát uraló feketén fehérrel felrajzolt betűk hirdetik az új tanár nevét, aki kissé szerencsétlen körülménynek tekinthetően a félév kezdete után vette át az órákat az előző tanártól. Watson professzor jegyzeteit természetesen átnézte, az órák pontos dokumentációját, a diákoktól beszedett dolgozatokat, és a jegyeket is alaposan végignyálazta.

Sok órájuk elmaradt; néhányat helyettesítettek. Kevés aggodalommal, még kevesebb részvét teljes érzéssel gondolt a megcibált diákokra, akiktől előbb Vector professzort vették el, majd az őt követőket. Sokkal több kétsége volt azt illetően, hogy összetudja-e majd kaparni őket, s utolérik-e magukat a tanagyagban, hogy majd az idén vizsgázók sikeresek legyenek. Ahogy az első tanuló belép a nyitott ajtón, Modest a szemközti falra vetett névsorra függeszti tekintetét. Seraphin Lamartin neve házszínének zöldjével világosodik meg, s még sok követi ezt. A fiatal tanár rezdüléstelenül várja meg az utolsóként belépőt is, majd a táblától ellépve szót kér magának. Határozott hang üti meg a helyükön épp elhelyezkedő diákokat, a rövid bemutatkozást kénytelenek lenyelni, s az egymás közti kommentálás helyett máris a jegyezni az elhangzott szavakat.

- Végig néztem a tankönyveket, amikből tanulnak, nem találtam benne kifogásolhatót, egy-két fejezet kivételével – azok elég hiányosak, de persze attól továbbra is ezeket használjuk majd. –  Beszéd közben viszonoz pár figyelmes tekintet, s közben a körasztalhoz lép. Van egy üres hely, azt el is foglalja. A teremben nincs tanári asztal, a berendezés nem kívánja meg, a kis létszámú órákon bőven el lehet férni ennél az asztalnál, s innen mindenki mindenkit lát, hall. Sokkal inkább konzultációs jellegű, mint sem valami egyszerű, szokványos tanóra.
- Tudom, hogy elég zavaros volt mostanában a számmisztika körüli szervezés, és a tanárváltás sem ment zökkenőmentesen. Remélem azért senki nem hanyagolta el a gyakorlást és a tanulást. Az első kérésem az volna, hogy a jövő órára készítsék elő az összes (!) jegyzetüket, mert szeretném beszedni őket, hogy lássam miből is élünk. Nem gyerekek már, vegyék komolyan. Nem tervezem, hogy leosztályozom, de a tisztánlátás kedvéért szeretném tudni, hogy kinek mi hiányzik. Senkitől nem akarok olyat hallani majd, hogy elfelejtette, írják fel. – egyik másik felháborodott diákarcon túllépve egy rövid szünet után folytatja.

- Az alapvető név és születési dátum elemzésén remélem már túl vannak. Az mese, hobbiból szünetben lehet egymást elemezgetni, nem szeretnék rá sok időt fecsérelni. RBF vizsgáikon úgy is számot adtak erről a tudásukról, remélem, csak olyanok ülnek itt, akik nem rémülnek meg, ha azt kérem, hogy a nevemből kiszámolható összes érték közti kapcsolatotok jellemezze, és vetítse ki a sorsszámomra. Ez mindenkinek menne, igaz? – végigpillant az arcokon, várja a reakciókat, majd látván azokat felajánlja, amit egyébként nem állt szándékában.
- Ha valaki most nemmel felelt volna, és valóban le szeretne vizsgázni, azt valamelyik délutáni órában várom korrepetálásra… – Elgondolkodó tekintete mögött olyan gondolatok suhannak el, amelyeket most senki nem szeretne látni; a beállt másodpercet a huzat rázza fel, a becsapódó ablak robajára apró, alig látható pálcamozdulattal felel, s a kilincs zár.
- Mielőtt még belekezdenénk a mai témába, kérnék két jelentkezőt, akik előadással készülnek a következő órára. Az egyik téma a szerencsenap számítása, a másik a mesterszámok viszonya a többi értékkel. Ez az a két téma, ami a tankönyvükben elég hiányos, szóval egy kis kutatást igényel. – vagy vele való egyeztetést.
- Az előadókat jövő óra elején hallgatjuk meg, és 40 – 40 ponttal gazdagítják házaikat. – meg várja az első két vállalkozó szellemű diákot, aztán felírja a nevüket.
- És most, kinek van valami elképzelése arról, hogy a számmisztika és az asztronómia között milyen kapcsolat van? Ötleteket kérek. Tegye le a kezét és mondja. – nyugodt beszéde ellentmond az elvárásának. A lány ijedten teszi le a kezét, de a hang a torkán akad, mert valaki más megelőzte. A felkavart tekintetét látva a professzor előveszi bíztató félmosolyát, mely igen hatásosnak bizonyul, s a leányból azonnal kiszakadnak a szavak. „Így van, helyes. Tovább!”

A jegyzetekkel természetesen nem kell vacakolni, jövőórai kezdő reagokban mindössze annyit szeretnék látni, hogy a beadott irományok milyen minőségűek. Kreatívan! A két feladatot az első két jelentkező kapja, döntsétek el melyiket szeretnétek. A feladat megoldását a professzor bármikor készségesen odaadja, akár óra után is, vagy délután. Fejenként egy reagot várok, de ha valamire azonnal reagálnátok, írhattok többet is. Három hét múlva zárul a kör. Kérdésekkel pm-ben lehet keresni, ha kérhetem, a másik karakteremnek címezzétek. Jó munkát, kellemes játékot, és jó szórakozást mindenkinek!

[Számmisztika óra]

Számmisztika óra

Végigtekint az ódon falú folyosón, mint aki csak kíváncsiságból vizsgálja át a területet, majd pillantása visszakalandozik az ablakpárkányra.
- Még mindig senki. – Jelenti ki és apró csókot ejtve barátnőjének nyakára, fölemeli őt a keskeny kőlapra. Jada is megsimítja arcát, majd végig a nyakát, végül mintegy utánozva barátját, ő is csak egy szégyenlősnek tűnő, apró csókot lehel a fiú keresztcsontjára.

Ephram nem rajong a számmisztikáért, viszont lényegesen javít a helyzeten a folyosóbeli szünet, amit ilyenkor mindig Jadával tölthet és a lány lelkesedése. Neki ez a kedvenc tantárgya, így minden olyan órán részt vesz, amire a tanár beengedi, és persze eddig mindig beengedték. Miért ne tették volna? Talán ő a legprecízebb és legjobb ebben a tantárgyban. Ephrammal már más a helyzet, de az ő jegyei is jelentősen javultak, mióta Jada a leckére kényszeríti a figyelmét. És ezt az eddigi tanárok és még az anyja is látták. Az otthoniak, soha, semmilyen körülmények között nem ismerték volna be, hogy a félig mugli születésű Jada Bourgh jó választás lehet egy Destain számára. Még esetleg, ha az anyja nevét, a Boltont viselte volna, akkor talán, de így… Most mégis elismeréssel adóznak annak a lánynak, aki nemhogy elterelné fiuk gondolatait a kötelességeitől, de külön odafigyel rá, hogy mindig mindennel időben kész legyen. Igen… a lány eléri, amit akar, ha pedig mégse, sajnos vannak bizonyos módszerei, Ephramra hatásos módszerei… például különböző típusú megvonások, amikkel ki tudja kényszeríteni, hogy az legyen, amit ő akar. És elég pedáns és maximalista ahhoz, hogy igenis odafigyeljen az iskolai dolgokra.
De ettől csak még tökéletesebb ez a lány. Ettől csak még inkább az ő párja.

A terembe való belépéskor rögtön érzékelni lehetett az új tanár hatását. A hely kissé tágasabbnak és világosabbnak tűnt, mint eddig bármikor, Ephram mégsem tudta volna megmondani, milyen konkrét elemek lettek átalakítva a teremben. Sosem erre figyelt. A táblán azonban jól olvashatóan ott áll az új lakberendező és legfőképpen tanár neve; Modest Layn Dietricht Professzor.
Jada innentől kezdve csakis az új professzorra figyel, semmi másra. Így kénytelen Ephram is neki szentelni az idejét. Nem jelentkezik semmiféle külön feladatra, csak öblös betűkkel felvési egy kis darab pergamenre, hogy jegyzetek, majd széthajtja az éppen nála lévő írásokat. Nos igen… Jada mindig szidja, hogy szinte olvashatatlan macskakaparás, amit ő jegyzetelésnek hív, de egészen eddig úgy gondolta, hogy nem lehet gond, ha egyszer ő el tudja olvasni. Nem, ebből tényleg nem csinál gondot. A pergamenek amúgy, rendben vannak. Minden külön van rendezve és vázlatpontokba szedve. Azon kívül, hogy más nem tudja elolvasni, nincs mibe belekötni. De az ember nem másnak jegyzetel…
- És most, kinek van valami elképzelése arról, hogy a számmisztika és az asztronómia között milyen kapcsolat van? Ötleteket kérek. Tegye le a kezét és mondja.
A tanár feltett kérdését mégis érdekesnek találja.  És mikor rá kerül a sor, ő is elmondja véleményét.
- A kilenc egy jegyű szám, egy-egy bolygónak felel meg a naprendszerünkben. Ezek a bolygók az energiájukat az uralmuk alá tartozó csillagjegyek tulajdonságain keresztül tükrözik vissza miránk.
Tehát a születésünk napján uralkodó erők, hatással vannak egész jellemünkre és sorsunkra. Az ezekből kiszűrhető információkat rendezi a számmisztika egységes rendszerbe. Feltárja a számok alap jelentéseit és összefüggéseit.
Magyarázás közben végig gesztikulál, miután befejezte ujjait Jada ujjaiba csúsztatja. tökéletesen odaillenek. Mindig, mindenkor. Most is…