Sötét varázslatok kivédése tanterem

[20]

Az órát ezennel lezárom!

Köszönöm a részvételt!
Minden megjelent diákot pontokkal jutalmazok, akik viszont nem tiszteltek meg minket jelenlétükkel, a beígért 20 pont veszteséggel térnek nyugovóra.
A pontokról lentebb bővebben olvashattok, illetve hamarosan a faliújságra is kikerülnek.

További szép napot!

Danielle M. Hilarior
+10 pont - az órán való megjelenés
+10 pont - órai munka
+30 pont - még augusztusban írt

Peter Blackman
+10 pont - az órán való megjelenés
+10 pont - órai munka
+30 pont - még augusztusban írt

Christian Ashmore
+10 pont - az órán való megjelenés
+10 pont - órai munka
+5 pont - a jegelés ellenére is megjelent

Shaelynn Scarborough
+10 pont - az órán való megjelenés
+10 pont - órai munka
+30 pont - még augusztusban írt

Abigail Wolf
+10 pont - az órán való megjelenés
+10 pont - órai munka
+30 pont - még augusztusban írt

Freya Middleton
+10 pont - az órán való megjelenés
+10 pont - órai munka

Carithy Denalie
+10 pont - az órán való megjelenés
+10 pont - órai munka

ÖSSZESEN: +265pont

[Lorraine]

Lorraine

Warren prof… rendes, kedves, fiatal nő… legalábbis Mcgalagonyhoz képest mindenképp. Idén ő tartja a Sötét varázslatok kivédése órákat. Ugye ez az a tárgy ahol kb. minden évben új tanárt kapunk, fogalmam sincs miért. No, de lényeg a lényeg, idén nem bánom. Valamiért szimpatikus, tele van energiával, jól magyaráz, és nem hanyagolja a gyakorlatot sem.

Sokat gondolkodtam rajta, vajon megéri e megpróbálnom? Segíteni fog? Segíthet –e egyáltalán? Aztán mindig visszakanyarodtam arra az estére mikor csúnyán helyben hagytak az Óratoronynál. Mi lesz, ha legközelebb is előfordul? Mi lesz, ha nem úszom meg ennyivel? A hozzáállásom nem változott, ha Miyuut piszkálják, engem piszkálnak. Ha őt bántják, engem bántanak. Ha neki ártanak, nekem ártanak… és ezt nem nézem tétlenül. Épp ezért azóta is voltak már összeszólalkozásaim… A termetemnek köszönhetem, hogy szemtől-szembe nem mernek nekem jönni, a pálcámat is egész jól forgatom, úgyhogy ez is rendben lenne. Ám a legutóbbi eset óta nem vettem elő, még nem kockáztathatom, hogy az egész újra megismétlődjön. Ha Miyuu nélkülem marad, mert nem tudtam vigyázni magamra minden csak rosszabb lesz… így haladva viszont én leszek egyre nagyobb és nagyobb céltábla.
 
Nagyot nyeltem hát, és elhatároztam, hogy ma itt az ideje. Segítséget, tanácsot kell kérjek, hogy hogyan védhetem meg magam, magunkat egyszerre több ellenféllel szemben. Warren professzor auror, biztosan rengeteg tapasztalattal rendelkezik, és ha mellém áll ma a szerencse talán szán rám egy kis időt.

Vége az órának, lassan pakolok, a többiek mind elsietnek. Ez volt mára az utolsó, amúgy is csak pihennék egy keveset, úgyhogy ráérek. No meg persze végre összeszedtem a bátorságomat, ez sem egy utolsó szempont, nem szalaszthatom el. Tanárnő is szedelőzködik, most vagy soha… már csak ketten maradtunk a tanteremben, nem lesz ennél jobb alkalom.

Arcomra mosolyt erőltetek, majd elé lépek, mielőtt elslisszanhatna. Csak most tűnik fel, mennyivel magasabb lehetek nála, talán meg van az félfejnyi is. Arcán mintha meglepődöttséget látnék, de lehet beképzelem. De nem csaponghatok tovább, hiszen elég fura lenne ez az egész szituáció, hogy útját állom, egyetlen szó nélkül. Érzem, a lámpaláztól – mintha felelnék – kiszáradt a torkom, de nagy nehezen csak összekapom magam.

- Warren professzor. Ne haragudjon, hogy így útját állom, és feltartom – sietve körbepillantok, hogy tényleg egyedül vagyunk e – esetleg tudna rám szakítani egy kevés időt? Szeretném a tanácsát kérni egy fontos dologban, és nem tudom, ki máshoz fordulhatnék.

Mosolyom elhalványul, szemeimben az eddigi határozottság helyett immár kétely, de mégis bizakodom. A szemeibe nézek, és bízom benne… ahogy eddig hallottam szívesen segít a diákoknak, remélem nem én leszek a kivétel.

Ted

Péntek, utolsó óra. Ez mindig kínszenvedés mind a diákok, mind a tanáraik számára. Látszik a tanulók arcán, hogy már szeretnék letudni ezt a hetet, hogy szeretnének kicsit kikerülni a tananyag alól. Az iskola jelen helyzetében a kínszenvedés és a megaláztatás alól is. Idén nem egyszer éreztem erős késztetést arra, hogy büntetőmunkára küldjek egy diákot, de sosem tettem semmit. Annak nem lenne értelme, hogy egymáson gyakorolják a Crucio kiszórását. Épp az is elég nekik, hogy az órákon szembesülniük kell a leggonoszabb átkokkal.
A negyedikeseim többsége unott arccal jegyzetel. A mai óra elméleti, így csak beszélek végig kint a táblánál. Következő órán a párbajátkok jönnek, így most a párbajozásról tartok nekik órát nagy vonalakban. Butaságnak tartom, hogy erről nem szabad részletesebben beszélnem, mindenkinek jól jönne. Persze Voldemort nem örülne, ha a diákjaim tudnának párbajozni...
Belegondolok abba, hogy mennyivel jobb volt az élet az én diákkoromban, és hagyom őket hagy írják le lassan amit mondok- Végezetül még feltétlen jegyezzétek le azt, ami elengedhetetlen feltétele egy párbaj megnyerésének, sikerességének. Sokan butaságnak tartják, nem foglalkoznak vele. Ők halnak meg először- kemény vagyok, de annak kell lennem: csak így van esélyem arra, hogy megértetem a dolgok fontosságát velük- Ez a dolog az emberismeret. Semmi mágia nincs benne, egyszerű muglidolog. Mégis, életet menthet. Házi feladat a tankönyv vonatkozó részeit megtanulni, és aki elég elszántságot érez magában utánanézhet az érzelmek főbb megnyilvánulásának a könyvtárban! Viszontlátásra!- felállok, és ők is így tesznek, majd elkezdenek kiszállingózni a teremből.
Hátat fordítok az ajtónak, és letörlöm a táblát manuálisan: ez segít elterelni a gondolataimat. Minden megtartott órámról a diákként hallottak jutnak eszembe, és természetesen Ed... Minél inkább igyekszem nem rá gondolni, annál inkább nem megy. Gondolataimból az egyik griffendéles fiú hangja szakít ki. Felé fordulok, és figyelmesen hallgatom meg.
Szemöldökömet felvonom, és elgondolkozok azon a fontos dolgon. Órákon kívül nem lenne szabad a diákjaimmal foglalkoznom, de amíg én tanítom a sötét varázslatokat fittyet hányok erre a szabályra. Ha Ted hozzám mer csak fordulni segítségért, nekem kell segítenem neki- Nem álltad utamat- mosolygok rá- Mit szeretnél?- néha meglepődöm magamon is. Annyira jól tudom leplezni belső érzelmi világom teljes kopárságát, ahogy csak nagyon kevesen. Derűs arccal várom a fiú mondandóját.

[Lorraine]

Lorraine

Nem is tudom, hogy hogyan kezdjek a mondandómba. Annyiszor elterveztem már, de persze mire idejutok a fejem olyan, mint a szita… szellős és lyukacsos. Tanárnő arca vidám, hangja kedves, ám szemeiben mintha a derű mellett mást is látnék. Csupán egy pillanatra, de biztosan csak képzelődöm, nem is törődöm vele tovább. Igen ám, a mondanivalóm, koncentráljak csak arra. Nagyot nyelek, mielőtt tovább folytatnám.

- Előre bocsájtanám, nem azért akartam önnel beszélni, mert panaszkodni szeretnék a házvezetőnknek… - mondom halkan, még mindig tartva attól, hogy bárki meghallhat minket – vagy spicliként mást beárulni… Általában magam meg szoktam tudni oldani az iskolán belüli problémáimat, ám a mostani, sajnos tapasztalat híján túlmutat rajtam, és félek, hogy olyan véget ér a dolog, amelyet sem én sem más nem szeretne.

Kisebb szünetet tartok, tovább keresem a szavakat… kezemmel megvakarom a tarkómat, és az egyik padnak dőlök, mielőtt folytatnám a szóáradatot.

- Mindannyian tudjuk, hogy mióta Piton igazgatóúr elfoglalta a posztját az iskola élén a mardekáros diákokkal szemben sokkal engedékenyebbek lettek. – szavaim szinte már csak suttogom, nem kockáztathatom, hogy Ms. Warrenen kívül ez más fülébe jusson. - És idén sokkal nagyobb a szigor, és korlátozás a mugli származású diákok körében… emiatt gyakrabban újulnak ki ellentétek a diákok között. – igyekszem kissé homályosan fogalmazni, mert nem akarok neveket említeni, úgy érzem elég, ha csak magát a szituációt vázolom.

- A tényleges dolog, ami miatt mégis megkerestem önt… tudna nekem tanácsot adni, hogy hogyan párbajozhat az ember egyszerre több ellenféllel? Hogyan védheti meg magát több emberrel szemben?

~ Huhh… a végén csak kinyögtem, igaz hogy egy szuszra, de legalább túl vagyok rajta. ~

- Ön tapasztalt auror, ezért gondoltam, hogy önhöz fordulok… és nem utolsó sorban, a professzor mellkasában is griffendéles szív dobog. – igyekszem szépen fogalmazni, ám magam is elmosolyodom, hogy miket sikerül összehordanom. - Van valamilyen varázs? Olyan módszer, ami nem okoz komoly sérülést, ám mégis sikeresen használható egy ilyen szituációban? Ha nem muszáj, nem szeretnék bántani senkit, a főbenjáró átkoktól pedig lehetőség szerint távol tartanám magam, de egyszerre nem tudok három-négy embert lefegyverezni Capitulatus-szal.

- Tudna nekem segíteni? Segíthet –e egyáltalán? – teszem fel az utolsó kérdésemet, majd elhallgatok. Állom a tekintetét, s látszik rajtam elszántságom…

[Ted]

Ted

 A fiú csak pár mondatot ejt ki a száján, és már érzem, hogy miről akar beszélni velem. A nyilvános igazságtalanság ellen sajnos nem tehetek semmit. Együttérző arccal hallgatom meg, és agyam azonnal el kezd pörögni a fiú mondandóján. Látom, hogy csak körvonalazva mer beszélni, ő is- pont úgy mint sokan mások ebben az épülben- fél.
 A probléma gyökere a vérmiániás mardekárosoknál van. Ők azok, akik büntetlenül rátámadhatnak bárkire a folyosón, akik szórakozását az iskolát "őrző" halálfalók csak segítik.Tanárként engem nem bánthatnak, de mélyen együttérzek diákjaimmal az ilyen esetekkor. Utálom az igazságtalanságot.
 Ted végig nagyon udvariasan beszél, és én nem szakítom őt félbe. Hagyom, hadd mondja el amit akar. Látszik rajta, hogy nagyon izgatott, és talán most is azon gondolkozik jó ötlet volt-e nekem elmondania mindent. Mikor befejezi mondanivalóját felsóhajtok. Én lennék a legboldogabb, ha segíthetnék neki...
 Pár pillanatra lehunyom szemhéjamat, és átgondolom, hogy mit szeretnék neki mondani. Majd halkan megszólalok. Elővigyázatosságból pálcám egy intésével becsapom az ajtót, és egy Disaudio bűbájjal elintézem, hogy más ne hallhassa mondandómat- Ted!- kezdek neki hangosan- Addig, amíg én vagyok a Griffendél ház feje, tudnod kell, hogy bátran fordulhatsz hozzám bármivel kapcsolatban. Én bármelyik diákomnak szívesen segítek bármiben. Utolsó kérdésedre választ adva, ezt azonban sajnos nem tehetem meg. Nem érintkezhetek veletek csak a tanórák keretében. Ha egy Halálfaló hallaná ezt a beszélgetést már ki lennék rúgva. Vagy ki tudja, miután elküldtek meg is ölnének- hogy ne tűnjön túl komolynak irónikus mondom ki az ölés szót, holott egyátalán nem vagyok biztos ellenkezőjében. Itt már semmiben sem lehetek biztos- Ami most megy itt az iskolában nem normális dolog, ahogyan az sem, ami az országban történik. Minden Voldemort Nagyúrnak köszönhető. Rengeteg ember utálja, és gyűlöli őt; ezek az érzelmek pedig elvakítják a népet. Elfelejtik azt, hogy ugyan Voldemort szörnyű tetteket visz véghez, mégis tettei nagyok. Óriásiak. A legtöbb túlszárnyalja a józan ész határát. Félre ne érts! Nem pártfogom a sötét oldalt, itt haljak meg, ha igen!- teljesen átélem mondanivalóm, és csak abban reménykedek, hogy nem ijesztem meg ezzel a fiút- Mégsem felejtem el azt, hogy Voldemort Nagyúr egyszer ide járt, és a Roxfort egyik legjobb tanulója volt. Pontosítok, a Mardekár ház egyik legjobb tanulója volt, talán a legzseniálisabb mind közül. Innentől fogva nem szabad azon csodálkoznunk, hogy egykori házával csatlósai kivételeznek, hiszen a legtöbb Halálfaló gyereke még most is oda jár! A legeslegfontosabb lépés, amit meg kell tenned az, hogy kerülöd az érintkezést a mardekárosokkal. Hogy igyekszel meghúzni magad. Ha így teszel, nincsen szükséged a pálcádra, és párbajátkokra. Természetesen ilyenkor is keveredhetsz összetűzésekbe, jelenleg ez nem nagy feladat...- gúnyos mosolyra görbül a szám-  De úgy érzem nem találtad meg az arany középutat. A fejedben se forduljon meg főbenjáró átok használata! Azt komolyan is kell gondolni! Ha nem teszed, akkor nem történik semmi. Ha dühből próbálkozol, akkor pedig sokkal erősebb hatást is kiválthatsz, mint kellene. A neved ne keveredjen bele abba a kalapba, ahol a főbenjáró átokhasználóké van. Mint ahogyan azt te is érzed, a  Capitulatus eléggé nevetséges már ilyen szinten. Minimum kábíts... Egy igazi párbajban, ahol egy az egy ellen harcol, valószínűleg nem lenne olyan nehéz dolgod. Sajnos arra nincsen ige, hogy egyszerre több ember ellen tudj védekezni... Ezt csak hosszú gyakorlás, és tapasztalatszerzés árán tudod megtanulni a Griffendél Akadémia Auror karán... Sajnos ebben nem tudok neked segíteni. De!- előbbi halknak nevezhető mondataim után hirtelen kiáltok fel- Remélem odafigyeltél ma órán. Szívem szerint én az emberismeretet tanítanám, de a Minisztérium nem engedi. Így csak szorgalmi házinak adhatom fel. Érdemes beleolvasni. Illetve a kérdésed pont jókor jött: a következő órákon a gyakorlatban fogunk megismerkedni nem egy párbajátokkal, ami a hasznodra válhat.
 Eléggé sokáig beszéltem megállás nélkül, folyton gesztikulálva. Tudom magamról, hogy jó előadó vagyok. A hangsúlyt akkor viszem le, amikor kell, és akkor szúrok be egy hangosabb kötőszót, amikor kell. Ted látszólag figyelt, és nem hinném, hogy közben máshol járt volna. Elvégre ő kérdezett rá.
 Szívem szerint itt helyben megtanítanék neki nem egy átkot, de nem tehetem. Már így is messzire mentem- Szeretnél még valamit?- kérdem mosolyogva. Nem teszem hozzá, hogy "csak gyorsan már!", pedig ez lenne az ésszerű. Biztosan fel fog tűnni rövidesen valakinek, hogy az ajtó csukva, hangok azonban nem szűrődnek ki a teremből. Ha egy Halálfaló kettesben talál a fiúval... Mindkettőnkre nézve rossz vége lesz.

[Lorraine]

Lorraine

Szinte észre sem vettem, de a pálcája már a kezében van. Csak legyint vele egyet, és én összerezzenek az ajtó csapódására. Csak némán bólintok, mikor megszólít, és figyelem a szavait. Nem szólok közbe, csak egyszer-egyszer biccentéssel jelzem, hogy értem mire gondol.
 
Nem tehetek róla, hiába próbálom leplezni, csalódott vagyok.  Ahogy telik az idő a Házvezetőm csak mondja és mondja… mintha nem is gondolkodna rajta. Teljesen lelomboz. Arcom szomorú, ám csak egy pillanatig, aztán újra kontrollálom a mimikámat, és igyekszem semleges kifejezést magamra erőltetni.

~ Akkor mégis csak magamra számíthatok… Kár volt nagy reményeket fűznöm ehhez az egészhez. Persze az Auror képzőben minden megtanulhatnék, de még nem tartok ott… azt még el kell érjem… meg kell éljem. Az emberismeret hasznos tudomány, ám én már ismerem őket. Rothadnak belülről… a kevélység, beképzeltség, az arany vérük… a fekete arany mely az ereikben folyik rég megmérgezte őket. Mióta a Nagyúr visszatért, ez csak rosszabb lett, ez már csak a kiteljesedése ennek az egésznek, ami eddig is ott lapult.

Nem fogok meghátrálni. Nem vagyok gyáva féreg. Nem fogom hagyni, hogy bántsák azt, aki kedves a szívemnek. Akkor, ha nincs más, kutatok majd én magam. Ha nincs más segítségem, majd a könyvtár lesz az. Ha nincs más lehetőségem talán a szökevényekhez fordulok, és magam is nyíltan lázadok ez ellen az egész förtelem ellen. Ha egy Auror nem mer cselekedni a hatalom miatt, hogy csupán néhány tanáccsal kisegítsen, ami később akár az életemet mentheti… nos, nem sok jóra számítok. Legközelebb lehet nem egy Stupor kap hátba, hanem valamelyik nagyarcútól megkapom a halálos átkot, csak hogy felvágjon a többiek előtt, mert nagy szám volt. Mert nem hunyászkodtam meg. Mert nem tűrtem szemlesütve, hogy bántsák a gyengébbeket, mert nem néztem félre amikor mások igen.

Párbaj órák… ha tehetném megmosolyognám. Az eddigi Crucio helyett csiklandozni fogjuk egymást? Már oda-vissza átolvastam a könyvet, az összes idei átkot kívülről tudom. Mióta majdhogynem napi összezördüléseim vannak, bemagoltam az egész anyagot. Csak lapítok, és nem kérkedek vele. De tényleg nem tudom mi értelme van… Relaxo? Obstructo? Stupor? Egy rövid időre eszméletvesztés a villámló és égető kínok helyett. Pompás lesz.

Köszönöm a nagy semmit, de nem hibáztathatom. Bolond voltam, Lorraine Warren… a maga keze is meg van kötve. Talán, ha más idők járnának, kegyesebb lenne hozzám… ilyen az élet. ~

Nagyot sóhajtok, miközben a professzor lassan magyarázatának a végéhez ér.

- Persze, – bólintok a kérdésére, és elszakítom eddigi gondolataim fonalát – természetesen figyeltem órán. - Mindenképp megnézem a könyvet, a párbajokat pedig már alig várom. Köszönöm a segítséget, úgy érzem hasznomra lesz! – mosolygok rá. - Azt hiszem ennyi lett volna, mindent megtudtam amit szerettem volna, és még egyszer elnézést, hogy feltartottam. További szép napot professzor! – búcsúzom tőle, és kisétálok a teremből.


Köszönöm a játékot!

A helyszín szabad!