A lim-lomos hely

[Niall]

Niall

*Kész. Elégedetten csavartam össze a pergament. Már csak egy valami volt hátra; a bájitaltan. Egy sóhajjal előhalásztam a könyvem, majd újabb pergament vettem elő. Ám öt perc múlva mér mindig csak az üres lapot bámultam. Na jó, azt hiszem ez ma nem fog menni, inkább holnapra halasztom. Gondoltam, és rácsavartam a kupakot a tintatartómra, majd a kész házimat, és a bájitaltan könyvet elraktam a táskámba. Körülnéztem a könyvtárban, ahol rajtam kívül nem sokan tartózkodtak. Szinte mindenki a klubhelyiségben volt. Ezért is nem mentem én oda, hiszen ott általában nagy a tumultus, én úgy meg nem tudok tanulni... na nem mintha egyébként olyan jól menne. Az órámra néztem, és meglepetéssel vettem észre, hogy már éjfél körül jár az idő. Ez meglepett, mivel egyáltalán nem éreztem a jól megszokott fáradságot, amit általában szoktam. Bepakoltam a cuccaimat a táskámba, és óvatosan kiosontam a könyvtárból. Csak nehogy észre vegyen valaki. Akkor bizony szorulna a Griffendél... pedig igazán nem kéne pontokat vesztenem.
 Halkan osontam végig a folyosón, még pálcafényt se mertem gyújtani, nehogy valaki észrevegyen. Mivel úgy döntöttem, hogy nincs kedvem még aludni menni, így elindultam egy bizonyos lomos terem felé, egy véletlen éjjeli sétámon ütköztem bele, amikor éppen elbújni készültem, és oda menekültem be, ami igen jól jött. Azóta megkedveltem a helyet, mert ott úsztam meg e gy büntetést. Bár mostanában nem gyakran jutottam el oda, mert általában a könyvtárban tanultam... hát igen az ötödév. Odaérve, halkan próbáltam benyitni az ajtón, de ez nem sikerült tökéletesen. Ám észrevettem, hogy odabent van már valaki. Közelebb mentem hozzá.*
- Szia! Bocs, hogy így rád törtem.
*Most, hogy jobban megnéztem, rájöttem, hogy ismerős arcra pillantok. Niall volt az. Már ötödik éve egy évfolyamba jártunk.*
- Hogyhogy itt talállak, egy ilyen késői órán.
*Kérdezem egy bujkáló mosollyal a szám sarkában. Na persze az is lehet, hogy ő szimplán nem tud aludni, ahogy én, vagy esetleg tanul. Minden esetre lehuppanok egy fotelba vele szemben.*

Bee

Elég változatos gondolatok jártak a fejemben. Egyrészt ideje volt elgondolkodni azon, hogy mihez kezdjek magammal az iskola után. Ha egyáltalán befejezem, mielőtt még hamar eltakarítanának az útból. Eszembe jutott az otthonom is. De jó is lenne ott lenni. Na nem azért mert utálom a sulit én igenis jól érzem itt magam. Csak kicsit hiányoztak a szülők és az hogy kiszolgáljanak. Meg persze a szombati alvások is. Mármint a sokáig alvások. Nem túl egyszerű úgy aludni, hogy a szobatársak legnagyobb szórakozása, hogy reggel nem emberi időben felkelnek tanulni.
Már hosszú ideje feküdhettem a kanapén mire úgy döntöttem hogy tanulok egy kicsit. Felültem és kinyitottam a könyvet, de ekkor lépéseket hallottam a folyosóról.
A pálcámért nyúltam. Ki a fene sétálgat ilyenkor a folyosón? Csak remélni mertem, hogy nem Friccs az azzal a hülye dögével. Tuti, hogy akkor élte az iskola a fénykorát, mikor az a macska kővé volt dermesztve. A léptek egyre közeledtek és bamm az ajtó kitárult. Na lelkiekben hamar fel is készültem az újabb büntetőmunkára és a pontlevonásra, de szerencsére hiába. Egy lány lépett be az ajtón, már amennyire a félhomályban ezt sikerült látni.
Felém indult. Nocsak talán még jól is alakulhat az este, Mindig mondtam, hogy megéri a tilosban járni. Ahogy közeledett felismertem. Egy évfolyamba jártunk. Megelőzött még mielőtt kinyithattam volna a szám és megszólított. Furcsa azelőtt csak keveset beszéltünk most meg itt vigyorog nekem. Mondjuk lehet hogy örül hogy valami társaságot talált. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen éjjeli madár.
-Szia Bee...- köszöntöttem. Eddig sosem tűnt fel, hogy ilyen szép a mosolya. Bár lehet, hogy csak a félhomály tette, nem tudom...- Az inkább meglep, hogy téged itt találni. Nem is tudtam, hogy ilyen éjszakai madár vagy.- mondtam vigyorogva. Na tessék a szokásos vigyor megint a képemen. Igazából még örültem is, hogy jött valaki mert egyrészt unatkoztam is másrészt meg lehet, hogy bealudtam volna és akkor itt töltöm az éjszakát. Mire kimondtam amit akartam a lány leült. Hát nem egy ijedős típus úgy látom. De hogyhogy pont ide sodorta a szél. Talán ismeri is a helyet. Igen ez valószínű elég nagy nyugalommal huppant le a kanapéra. Én azért háromszor is megnéztem, hogy nincs-e itt valami olyan, amibe nem akarok beleülni. Pláne azért mert a gatyám egy vagyonba került. Na jó igazából ez a legkevésbé sem érdekelt, de ha már a tilosban járok legalább a ruhám nem legyen mocskos ha már én az vagyok!
- És te mijáratban mellesleg?- kérdeztem még szélesebb mosolyt ráírva az arcomra.
 

[Niall]

Niall

*Hát igen, nem túl szép dolog valakire csak úgy rátörni az ajtót, de egyrészt én nem tudtam, hogy tartózkodik akár egy személy is odabent, és nem is számítottam rá, hiszen egy kicsit késő lenne ahhoz, hogy valaki szórakozásból itt mászkáljon. Viszont erre az elméletemre cáfolok rá most én, azzal, hogy kedvtelésből mászkálok. Viszont úgy látszik Niall nem bánja túlzottan, hogy erre jártam, mert visszaköszön, majd egy mondatot is megereszt hozzá.*
- Hát igen, néha jól esik egy kis éjszakai kiruccanás, na meg hol lenne az izgalom az éltemből?
*Mondjuk ez így nem teljesen igaz, mivel a mai világban, az emberek inkább vágynának a nyugodt életre. Úgy látszik, hogy az ajtót nem csukhattam be teljesen, mivel egy árnyékot látok beosonni rajta, majd közelebb érve meg is ismerem a kis szürke macskámat Nessát.*
- A szívbajt hoztad rám.
*Mondom nevetve a cicára szegezve a szemem. Közben felfigyelek a fiú kérdésére.*
- Az úgy volt, hogy kicsit sokáig írtam a házit a könyvtárban, és elszaladt az idő; viszont nem éreztem fáradtnak magam, ezért gondoltam benézek még ide egy kicsit.
*Válaszolom, és Niall mosolygó arcába nézek. Igazán jókedvűnek tűnik, na meg jóképűnek. De a mondat második felét már csak mélyen az agyam legrejtettebb zugában teszem hozzá. Aztán odafordulok a fiúhoz.*
- Még be sem mutattam őt. - *Mutatok a macskámra.*
- Niall, ő itt Nessa, Nessa, ő itt Niall
*Nem vagyok biztos benne, hogy megérti a macskám, hogy most éppen egy új embernek mutattam be, de elvégre ő nem egy közönséges macska. *
- És ha már megkérdezted, én mit keresek itt ilyenkor, én is visszakérdeznék: Te mit csinálsz itt ilyen késő esti órán? - *Kérdezem a mondandómat egy újabb mosollyal megtoldva.*

Bee


Nocsak.Ki gondolta volna, hogy ennyire egy húron pendülünk. Éjszakai kalandok, izgalom az életből? Tetszik. Bár esküdni mernék, hogy minden ismerősöm itt az iskolában éjszakai madár. Vagy csak a szájuk jár? Nem igen találkoztam még sok mindenkivel. Igaz én is igyekszem minden zajt elkerülni ha lehet. Nem az az első gondolatom, hogy diákba futok, hanem valami rémdenevér tanárba. Hogy száradnának el, ők mikor alszanak?!
Tetszik a hozzáállásod.., - kezdtem a mondandóm, mikor egy macsek jött be a szobába, Szerencsére nem az utált dög volt hanem Bell macskája, de lehetett volna jobb is az időzítése. Már is lőttek az édes kettesnek. Mikor adatik meg magamfajtának, hogy egy ilyen lánnyal vagyok tök egyedül? Merthogy elbűvölt a lány. Nem is kicsit. Érdekes, hogy eddig fel sem figyeltem rá. Nagy elmélkedésem közben már be is mutatta a macskát és még kérdést is dobott felém. Nessa. Na majd kap játszópajtást az én macsekom személyében csak fogalmam sincs, hogy hol jár, legalább 3 napja nem is láttam. Olyan, mint a gazdája... Remélem nem tűnök totál idiótának, hogy fáziskéséssel kezdem a válaszadást.
Nesze nekem első benyomás!
Üdv!- kiáltottam mosolyogva és nyomtam egy pacsit a macskának. Viszonozta. Okos egy jószág.- Nekem névjegyem az éjjeli mászkálás. Na jó mostanában nem annyira, mert ugye vizsgák...Lassan azon is elkéne gondolkodni, hogy mihez kezdek suli után. Kitudja. A tanulás elől menekültem ide, tulajdonképpen most fedeztem fel a helyet, de tetszik mert ideális búvóhely egyedül...vagy..vagy párban. Ne haragudj gyakran sokat fecsegek...- mondtam mosolyogva, próbálván leplezni hogy milyen kínosan érzem magam majd egy merész mondattal megtoldottam a sohavége fecsegésem.
- Nem ültök mellém? Kényelmesebb mint az a kis kanapé. Itt jobban elférünk.

[Niall]

Niall

*Ahogy figyelem Niall arcát, miközben beszélek, észreveszem, hogy láthatólag tetszik neki a dolog. Amikor bejön Nessa, a fiú pont mondana valamit…mégpedig egy eléggé bóknak hangzó mondatot. Az tény, hogy sok közös van bennünk, legalábbis ami az éjszaka mászkálást illeti. Lehet, hogy ezzel most az „édes kettes”- nek lőttek, de engem soha nem tudott zavarni a cicám. Végül is mellette azért lehet beszélgetni, vagy nem?
 A bemutatás elég jóra sikerül, úgy tűnik Niall szereti a macskákat, mert rögtön egy pacsival jutalmazza, amit szerencsére Nessa sem hagy ki. Ezek szerint elfogadta, olyan jó ízlése van, mint a gazdájának. Emlékszem egy régi esetre, amikor az idegesítő szomszéd varázslócsaládból a nagymama átjött látogatóba, és rögtön babusgatni kezdte szegénykét, és még csodálkozott, hogy megkarmolta. Ha macska lennék, én se szeretném, hogy állandóan cicuskának, szólítanának, és el sem engednének. A kérdésemre bőbeszédű választ kapok, ami jó, mert sose szerettem ha valaki csak igen, nem, vagy az egyéb egyszavas válaszokat használja. Az egyik mondata engem is elgondolkoztat. Én mihez kezdek majd suli után? Valami érdekes munkát kéne találni, de a mai időkben…olyan kéne, ahol kicsi a halálozási arány, bár lehet, hogy pont azért tetszene, mert izgalmas… Ezt a problémát későbbre halasztom.*
- Igen, jó búvóhely, jól lehet itt tanulni, vagy beszélgetni is.
*Mondom, és megeresztek egy újabb  biztató mosolyt. Nem nagyon tűnik fel, hogy Niall zavarban lenne, valahogy nem szokásom fenn akadni az ilyen részleteken.*
- De, persze, hogyne.
*Válaszolok, és a mosolyom ha lehet még szélesebb; felállok, lerakom a Nessát, had nézzen körül a szobában, és nyomban el is indul felfedező túrára a kis helyiségben. Én meg kényelmesen elhelyezkedem a fiú mellett. Most hogy mondja határozottan jobb itt.*
- Ahhoz képest, hogy egy ideje egy évfolyamba járunk, nem tudok rólad túl sokat. Szóval például vannak testvéreid?
*Kérdezek egy olyat, ami engem nagyon is érdekel, mivel nekem nincs (olyan, akiről tudnám, hogy életben van…).* 

Bee

Felállt.Jó ég tényleg idejön. Most mi legyen? Na a macsek is elfutott. Be a lomok közé, remélem nemfog semmit leverni mert ha nagy zajt csap nekünk végünk. Mennyi lehet az idő? Még a végén innen megyek reggelizni. Nem mintha bánnám. Csak nehogy hepajt vágjanak a szobatársak, hogy reggel nem vagyok sehol.
Csak úgy kúszott a levegőben, pedig csak pár lépest tett. Ezt a mozgást. Tetszett. Közel ült le és szépen vigyorgott. Tetszik a mosolya, talán még bele is pirultam, pedig nem az én stílusom. Meg ez az érzelmesség dolog sem.
Mikor leült és rám nézett rámosolyogtam. Na nem a szokásos hülye vigyorgásommal, hanem igyekeztem cuki fejet vágni. Olyan kis édeset. Hogy sikerült-e azt nemtudom, de egy kérdéssel és újabb mosollyal jutalmazott. Megérdemlek én ennyi mindent? Mert hogy általában a lányoktól csak pofont szoktam kapni, viszont most igyekszem egy kicsit jófiú lenni. Már amennyire egy rossz fiú lehet jó fiú. Vajon másnak is mosolygott volna? Vagy csak tényleg örül, hogy engem talált itt?
- Nincs testvérem. Igazából az is csoda, hogy én összejöttem. Már mint anyánál volt valami gáz és elég sokat kellett orvosohoz járni meg perkálniuk, hogy sikerüljek. Dehát mint látszik megérte a befektetés.- mondtam vigyorogva, vagyis ez már a szokásos százas vigyor volt.- És neked? Vagyis úgy általában mit kell Rólad tudni?Nem vagyok én annyira izgalmas, te annál inkább...- a mondat többi részét már csak magamban dúdoltam. Azt hogy annál inkább szebb vagy, annál inkább érdekesebb, annál inkább vadító. Jó ég ezek tényleg az én gondolataim-e azt nem tudom. Azt se, hogy mi váltotta ki belőlem. A válasz egyszerű. Nem mi hanem ki...

[Niall]

Niall

*Valahogy sokkal jobb itt mellette. Ezen magam is meglepődöm, mivel Tommy óta senkire egy pillanatig se gondoltam, vagy néztem úgy. De ez most más… Niall olyan kedves, vidám, hasonló a természetünk, és egyszerűen csak önmagam vagyok vele. Éppen itt az ideje, hogy hátra hagyjam a múltam; az tény, hogy évek óta arról győzködöm magam, hogy már túl vagyok, túl vagyok, de ez az első jele a dolognak. És cseppet sem bánom, végül is Tommy meghalt, ezt el kell fogadnom.
 Mikor már helyet foglaltam kaptam egy újabb mosolyt, de ez most egy kicsit mintha más lett volna, nem az a tipikus rosszfiús mosoly. Aranyos, tetszik. De leginkább az fog meg, hogy ilyen időkben ennyit mosolyog; nem találkoztam még senkivel rajtam kívül, aki ugyanilyen optimistán állt volna hozzá a dolgokhoz.
 A válaszából kiderül, hogy nincs testvére, na akkor ebben is hasonlítunk. Illetve részben, mert ha úgy vesszük nekem sincs tesóm, csak egy aki eltűnt, de őt nem is ismertem…*
- Tiszteletem a szüleidnek, hogy nem adták fel! Különben hogy unatkoznék most itt, nélküled…
*Ezt megint mosolyogva mondom, hiába, senki nem tudná letörölni az arcomról a mosolyaimat. Niall kérdez valamit, ami most rám vonatkozik.*
- Számomra te érdekesebb vagy, de ebbe most ne menjünk bele.
*Hiszen senkinek sem a legérdekesebb a saját életét elmesélni, azt már kívülről tudja, de hogy eleget tegyek a kérésnek, most én belefogok az enyémbe, és cseppet sem zavar, hogy el kell mondjam.*
- Szóval rólam csak annyit kel tudni, hogy az apám meghalt, megölték. Mégpedig anyám rokonai, mert nem tudták megbocsájtani, hogy egy muglihoz ment férjhez.
*A Tommy-s részt direkt kihagyom, hiszen minek kezdenék egy remek beszélgetés alkalmával, a legelső szerelmemről beszélgetni, fölösleges lenne…*
- Azóta anyával ketten élünk, és én igyekszem minél vidámabb lenni, nehogy a végén még eltűnjön a jókedv.
*Mondom, és szavaimnak egy újabb mosollyal adok nyomatékot. A testvérek, erről még nem beszéltem, és szándékosan hagytam a végére…*
- Testvérem ha úgy vesszük nincs, mert úgy nőttem fel, hogy nem tudtam semmit az egyetlen bátyámról, de aztán elrabolták.
*Nem tudom miért mondtam ezt el…még senkinek sem említettem, de Niall… ő más…benne valamiért első pillanattól fogva bíztam…*

Bell

Végig hallgattam. Az igazság az, hogy nem vagyok a szavak embere. Vagyis de, ha nem ilyen érzelmes és komoly dolgokról van szó. Meghalt az apja ráadásul ismerősök ölték meg, a testvérét meg elrabolták pedig nem is ismerte. Nekem ez sok és akkor mosolyogva mondja. Jó tudom manapság ilyeneken meg sem szabadna lepődni mert naponta halnak és tűnnek el a jó népek de hát akkor is. Az én gyerekkorom ehhez képest sétagalopp volt. Főleg, hogy a szüleimmel sose volt gond, inkább nekik velem. A legnagyobb problémám meg legfeljebb az volt kiskoromban, hogy melyik puccos helyre megyünk nyaralni a nyáron, vagy éppen melyik táborba menjek el ki idegelni a felügyelőket. Jó persze mostanában sok szar dolog történik, de ez mégis egy kicsit sok volt na. Azért így idősebben könnyebb megélni a dolgokat. Ő meg már kiskorában ezt látta. Azt hiszem jobb lesz ha az én gyerekkorom most nagy vonalakban mellőzzük. 
Tény, hogy erősnek tűnik, hogy tudja mindezt mosolyogva elmondani? Lehet csak velem van a baj és túl dramatizálom. Vagy ilyen kellemes hatással vagyok mindenkire? Na nem, nem egozunk. Még szerencse, hogy kevesen tudják, hogy gazdag vagyok. Még a végén egy műmájer kis hülyének néznének.
- Én...- csak makogtam - Sajnálom. Vagyis nem is tudom, hogy mit kell ilyenkor mondani.Ugye nem haragszol?- mondtam majd egyik kezemmel át öleltem és magamhoz húztam, úgy, hogy a feje a vállamon megpihenhessen. Ha berág hát berág, de mikor legyen érzelmes az ember ha nem ilyenkor?

[Niall]

Niall

*Ahogy látom az életem megrázkódtatásai egy kicsit meglepték Niall-t. Én nem emlékszem a bátyámra, így nem is hiányzik annyira. Az apám...hát ő már más tészta, de az ő halálát már feldolgoztam. Hogy ne nézzen tiszta hülyének ezt meg is mondom.*
- Ne hogy azt hidd, hogy élvezem azt, hogy elmondhatom, mert igazán...rossz élmény volt, csak már túltettem magam rajta.
*Igazat mondtam. Ahhoz képest, hogy az utána következő években szinte minden pillanatban sírva fakadtam, vagy ha nem, az csak azért lehetett, mert aludtam. Szinte össze sem lehetne hasonlítani az akkori Bee-t a mostanival. Akkor csak úgy hébe-hóba egy-egy mosoly, hogy ne aggódjanak értem túlzottan. De annak már vége, most már újra visszatértem egy ideje, újra a mosolygós vagyok.
 Aztán a mondandóm befejezésekor, meghallgatom, mit válaszol Niall.*
- Nem, egyáltalán nem haragszom.
*Mondom, és most csak halványan mosolygok. Niall átölel, a fejem pedig a vállára hajtom. Felsóhajtok. Igazán nagyon kényelmes, Niall meleg karjaiban.*
- Mit szólnál, ha egy kicsit vidámabb vizekre terelnénk a beszélgetésünket? Például elmondhatnád, hogyan fogadták a szüleid azt, hogy varázsló vagy. Vagy esetleg milyen dolgok voltak azok, amik furcsák voltak?
*Kérdezem, és remélem ezzel tényleg feledtetni tudom az előbbi nem túl kellemes témát. Még egy kicsit bevackolom magam a fiú ölébe, és úgy hallgatom a válaszát. Ki tudja, lehet, hogy valamikor ebből még több is lesz, mint barátság. Sőt kezdem remélni, hogy így is lesz. Persze ezeket a gondolatokat igyekszem úgy gondolni, hogy kívülről ne látsszon. Ha végül kiderülne, hogy mit érzek Niall iránt, és ő egyáltalán nem érezne semmit, azt eléggé megalázónak érezném.*

Bee

Első pillanatra úgy tűnt, hogy megbántottam. Pedig igyekeztem és nem ez volt a szándékom. De tényleg. Szerencsémre hamar megmondta a tutit, hogy nem haragszik. Gondolom már éppen elégszer hallgatott végig ilyen tátott szájjal leső, nem tudom mit mondjak vigasztalást. Sajnos ebben sose voltam jó és nem hiszem, hogy valaha is megtanulom.
Viszont az ölelést jól fogadta. Igen nagy bölcs volt aki azt mondta, hogy a tettek többet érnek minden szónál. Nemhogy jól fogadta de egyenesen hozzám bújt. Nem az a sima kis bújás volt, hanem a már mindenünk összeér féle. Rég voltam így egy lánnyal. Még előző nyáron volt egy aki mindig kijött a meccsekre szurkolni, aztán össze is ismerkedtünk. Mivel elég hülyén vette volna ki magát, hogy csak úgy egy évre eltűnök, ezért még idejében lekoptattam. Nem is bántam annyira, túlságosan különböztünk.
Segítettem, hogy kényelmes helyre találjon meg persze, hogy nekem is jó legyen. Lehet, hogy mégis itt éjszakázunk? Hát ennyit megér egy büntetőmunka egy újabb nem leadott dolgozatért. Igazán nem nagy ár.
Témaváltás. Örülök neki. A titkaink majd jöhetnek máskor. Persze ha lesz máskor. Bár a jelen helyzetben bátran azt mondanám, hogy sokat fogom még látni. Viszont az este még hosszú és csak nem untatom annyira, hogy el aludjon az ölemben. Bár azt sem bánnám túlságosan, de akkor vajon milyen lenne a reggeli ébredés? Olyan mint mikor egy átmulatott éjszaka után felkel az ember és mindenki a fejét fogja, hogy úristen mit csinált, vagy összebújós, kellemes.
- A szüleim? Túlságosan is nyugodtan. Na jó anya azért lesett egyet, de apa szinte meg sem lepődött. Szerinte világos, hogy különleges vagyok. A furcsa dolgaimmal, tele volt a raktár, főleg eséseknél kaptak szívbajt a szüleim. Mármint magasról, mert én felmásztam a kastély tetejére, de az erdőnk legnagyobb fájának tetejére is. Merthogy...merthogy ilyen elég nagy birtokunk van. Jó nagy ház, meg cselédek, meg minden ilyesmi. - mondtam. Reméltem, hogy nem fog nagyon nagyképűnek, vagy elkényeztetettnek nézni, hogy ezt elmondom. Általában ezt titkolom, mert a mugli világban általában ezért a sok tuti dolog miatt barátkoztak velem és nem magamért. - Szóval elég hiperaktív voltam...és vagyok is! Szóval volt és van is velem gond, dehát csak nem ülhetek folyton ölbe tett kézzel. - Ezt már megtoldottam, egy alapos szembenézős mosollyal is. - Gondolom neked akkor tudták, hogy boszorkány vagy. Remélem nem untatlak. Vagyis remélem nem vagy még fáradt. - gyengéden megsimogattam az arcát, s közben folytattam. - És hogy állsz a srácokkal? Gondolom sok hódolód van... - most már nem vigyorogtam. Újabb kockázatos és talán túl gyors kérdés egy idegentől egy gyémántnak.

[Ölelős Niall]

Ölelős Niall

*Úgy látom, hogy Niall örül a témaváltásnak. Elmeséli, hogy a szülei egész nyugodtan fogadták az egészet. És azt is elmondja, hogy nagy birtokuk van. Ez meglep, mert egyáltalán nem tűnik annak a kis elkényeztetett királyfinak. Ez tettszik. Jobban mint ő gondolná; mert szerintem elég nehéz ilyen helyzetben nem nagyképűnek lenni. De persze lehet, hogy csak jellem kérdése az egész.*
- Nagy kastély, csinos cselédlányokkal?
*Kérdezem, egy huncut mosollyal. Persze, több van emögött a kérdés mögött, de remélem csak a kis csipkelődésem hallatszik ki belőle. Majd elmondja, hogy hiperaktív. Az jó, sosem bírtam a lassú, túlzottan gondolkodós pasikat. Inkább a pörgést kedvelem. A mosolyára mi mással válaszolhatnék, mint egy újabb mosollyal.*
- Igen, nekem tudták, és ők mondták meg. Persze úgy nőttem fel, hogy a tudatalattimban végig tudtam, ők csak ráébresztettek. És nem, egyáltalán nem untatsz, ha meg fáradt lennék, az nem ilyen lenne.
*Nevetem el magam, mivel fáradtan időnként elég morcos tudok lenni. Megsimogatta az arcomat, mire kirázott a hideg, de nem rossz értelemben, hanem jó értelemben borzongtam meg az érintésétől. Valahogy, nagyon is jól esett. Aztán egy újabb téma, újabb kérdés.*
- Már egy ideje sehogy. Volt egy barátom, Tommy, de őt... az apámmal együtt megölték.
*Mondom, és remélem, ezzel nem rontottam el a hangulatot. Egy könnycseppet sem engedek meg magamnak.*
- De az már régen volt.
*Mondom, és nyelek egyet.*
- Azóta meg nem találtam senkit. Illetve...
*Az utolsó szónál elmosolyodom, és a fiúra nézek. Illetve azt hiszem téged találtalak. De ezt már csak magamban mondom ki. Nem akartam megint elrontani a hangulatot, de sajnos a múltam nem felhőtlenül boldog. Inkább én is felteszek egy kérdést, ami roppantul foglalkoztat.*
- Na és te? Hány lány áll most is sorba érted?
*Úgy értem rajtam kívül. Már megint egy magamban hozzátett mondat. Úgy látszik ez lesz a specialitásom. Most viszont nem mosolygok. Ahhoz túlzottan érdekel a válasz, így csak csendben várok.*

Bee

A szemébe nézve hallgatom és akaratlanul is elmosolyodok egy kicsit. Fura egy hatással van rám ez a lány az már egyszer biztos. Végre egy kis vidámabb téma, ez kifejezetten imádom. Sajnos minden csoda csak pár napig tart, esetünkben pár pillanatig.
Tommy. Na tessék. Nem elég, hogy szegényem apját megölték, de egy úttal egy barátját is. A barátját. Én meg itt fekszek majdnem egyé válva vele. Biztos, hogy én fel tudnám váltani és feledtetni vele? Ennyi szenvedésre nem biztos, hogy Niall a gyógyszer. Azt mondja már megbékélt a lelke. Hát nekem nem lenne egyszerű ilyen dolgok után megbékélni. Persze nem tudhatom, szerencsémre még nem volt ilyen és remélem nem is lesz. Vajon mer újra kötődni valakihez és bele menni valamibe? Vagy hagyná mert félne, hogy elveszíti azt a valakit? Ki kell derítenem.
Tommy témát hamar lejegeli. Illetve én is hagyom jegelve, ez most nem a szupper hely és idő erre. Most nem. Első kérdéséről el is feledkeztem a nagy elmélkedésbe, de visszatért az emlék. A cselédlányok. Hát igen. Gazdag úrfi, jó sok cseléd, fiatalok és szépek. Nem jobb ha nem mesélek a kis afféromról. Jobb lesz ezt is jegelni még mielőtt perverznek néz. Ha nem hazudok az úgy sem rossz csak épp nem mesélek.
- Háááát...A cselédek..Tudod hogy megy ez, muszáj nekik megrontani a kis gazdag úrfit- nevetem el magam - Nem, nem mind öreg és rusnya volt folyton. Ők amúgy sem bírtak mert én aztán hatalmas felfordulást tudok csinálni.- ezt is mosolyogva mondom.
- A lányok és én? Még előző nyáron volt egy mugli barátnőm, de elég nehéz lett volna beadni neki, hogy mágus vagyok. Így ejtettem. Azóta meg nem találtam senkit. Biztos nem vagyok a lányok kedvence, vagy csak nem tűnt fel ha valaki jeleket adott.- közöltem a tényeket. - Sajnálom a barátod.- itt mellőztem a mosoly halvány szikráját is.- Illetve? Talán valaki a suliból? - százas vigyorral mondtam. Nyilván nem bátorkodna ezt mondani, ha nem szeretne tovább lépni velem. Remélem nem értem félre. Ha ő elkezd egy ilyen játékot, én szívesen beszállok. Veszteni valóm úgysincs, már úgy is az ölemben van. Jobban magamhoz húztam és rosszfiús mosolygással vártam a reakciót.

[Niall]

 Niall

*A kérdésemre, hogy biztos nagy kastélyuk van, sok-sok csinos cselédlánnyal, egy kicsit szorongva várom a választ. Talán nem lenne rá okom, hiszen eddig olyannak ismertem meg Niallt, aki nem szórakozna velem, ha otthon várná egy csinos barátnő. A válaszán én is elmosolyodom, és egy kicsit felengedek, amint meghallom, hogy csúnya, öreg cselédeik vannak. Hiszek neki, mert semmi okom nincs azt feltételezni, hogy esetleg hazudik nekem. Azt mondja nagy felfordulást tud okozni. Régen én is azt tettem, de apáék halála óta igyekszem otthon nem csinálni semmi rosszat. Az persze már más kérdés, hogy az iskolában hogyan viselkedem. Vegyük például azt is, hogy most itt ülök az éjszaka közepén egy igazán kellemes fiú társaságában, de mégis csak az éjszaka közepe van, és bármikor ránk nyithat egy tanár, vagy Frics. Amikor én is rákérdezek a lányokkal kapcsolatos dolgokra, egy egyszerű magyarázatot kapok. Mugli barátnő. Még szerencsém, hogy mugli volt, különben most Niall nem velem ülne itt kettesben az biztos; és azt valamiért roppant módon sajnálnám. Egy sajnálkozó kijelentés a volt barátomról, egy könnyednek szánt legyintéssel igyekszem elintézni, hiszen rajta már úgysem segíthetek, de miért ne építenék újabb kapcsolatokat? Nem ismétlődhet meg kétszer ugyanaz, hiszen Niall nem mugli, nem úgy, mint Tommy volt. Biztosra veszem, hogy ő meg tudnám védeni magát egy hasonló helyzetben. De én nem engedném, hogy hasonló helyzetbe kerüljön. Majd egy ravaszkás kérdés rángat vissza a valóságba.*
- Igen, valaki a suliból.
*Mondom, és visszavigyorgok rá.*
- Vagy mondhatnám úgy is, hogy az elmúlt nem is tudom már hány percben egy rendkívül érdekes emberrel kötöttem szorosabb ismeretséget.
*Mondom, és mélyen belenézek a fiú szemébe. Nincs visszaút, kimondtam, és ezzel, azt hiszem elárultam magam, de kit érdekel ez most, itt a karjaiban. Szorosabban magához húz, ami ellen semmi kifogásom. Lehet, hogy pont ez kellett már nekem. Egy új kapcsolat, amiből még bármi lehet. És remélem lesz is...*

[Bee]

Bee

A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.

 Minden várakozásomat felülmúló választ kaptam. Érdekes ember. Sok mindennek hívtak már, de érdekesnek nem sokan. Furának igen. Vajon én vagyok a hülye, vagy tényleg bevallott valamit? Jól meg gondolva ha már egyszer a karomban van, akkor akkor nyilván nem hülyít. Amúgy sem olyannak tűnik, mint aki dobálózik a szavakkal. Igyekszem hát felmérni a lehetőségeim.
 Intim helyzet ez az egyszer biztos. Ha most valóban feldobta nekem a labdát, akkor cselekednem kell. Már csak azért is mert a tettek többet érnek minden szónál. Ennyire nem paráztam még semmi miatt. És ha felpofoz, hogy héééj ne ilyen gyorsan haladjunk? Hát akkor így jártam. Mert én aztán sokszor szoktam úgy járni. Már mint, hogy kellemetlen helyzetbe kerülök. Ideje volna javítani a bumm bele, valami lesz hozzáállásomon,
 A para ellenére nem is tudom mikor éreztem magam ennyire jól és biztonságban. Mert meghitt egy helyzet volt az biztos. Veszteni valóm úgysem volt, így én is gyengéden mosolyogva néztem bele a szemébe. Ő is mosolygott. Csodálatos mosolya volt, egész este le sem tudtam venni róla a szemem. Ha nem tudnám, hogy nem azt hinném, hogy bűbájt használt és azzal varázsolt el ennyire. Úgy tűnik még engem is le lehet venni a lábamról. Persze aki ilyen különleges, annak nem nehéz.
 A kezemmel, amelyikkel épp átkaroltam lassan vissza csúsztatva elértem a nyakához, ahonnan lassan felfelé haladva gyengéden bele túrtam a hosszú hajába. Kicsit bele is remegtem a mozdulatsorba, elvégre nem szoktam én ilyeneket csinálni. Ugyan akkor örültem magamnak. Nem is az eszem vezetett, hanem inkább egy belső hang. Már nincs vissza út.
Suttogva kezdtem bele mondandómba, amit nem is igen értem, hogy honnan jött.
- Remélem, hogy nem bánod, ha...- lassan előrehajoltam, olyan közel, hogy ajkaink majdnem összeérjenek, felkínálva neki a választás lehetőségét. Elvégre cikibb ha megcsókolom és és lelök magáról. Így könnyen egy sima ölelésbe is átmenthette a helyzetet, anélkül, hogy ultra gáz lenne a helyzet. Ha már egyszer lehet választani, akkor én a kisebb rosszat szoktam preferálni.

[Niall]

Niall

*Úgy látom, Niall-nak tetszik az érdekes ember mondatom. Az az igazság, hogy ilyeneket én nem nagyon szoktam mondani. Tommy aranyos volt, meg kedves, de így belegondolva, nem volt benn igazán semmi izgalmas, vagy ha úgy tetszik érdekes. Hogy mennyire más volt az a szerelem, ehhez képest, azt fel sem foghatom. Mert most már biztosan tudom, hogy belezúgtam Niall-ba, le se tagadhatnám. Tommy-val csak gyerekes játszadozás volt az egész... de ez ...ez most egészen más, sokkal de sokkal jobb, és erősebb érzés.
 Mikor a szemébe bámulok, ő viszonozza a pillantásom, és mellé mosolyog. Asszem, hogy ez az egyik legfőbb vonásunk, mindketten sokat mosolygunk; ami szerintem jó. A kezével a nyakamhoz nyúl, majd egyre feljebb, míg végül beletúr a nyakamba. A keze kicsit megremeg, de engem nem érdekel, behunyom a szemem, és úgy élvezem az érintését, ami nagyon is jól esik. Nem hittem volna, hogy valaki iránt tudok még erősebb szerelmet, és vonzódást érezni, mint amit valaha volt barátom iránt éreztem. Akkor, azokban az időkben, számomra, az volt a lehetetlennek tűnő. De az eltörpül amellett, amit Niall iránt érzek.
 A fiú halk suttogására kinyitom a szemem, az arca már ott volt az enyém előtt, a lehelete csiklandozta a bőröm.*
- Nem, nem bánom...
*Suttogom halkan, és én is közelebb hajolok, hogy ajkaink összeérjenek. Valahol legbelül talán erre vártam, mióta az ölébe vett. Eddig mintha nem is ismertem volna, pedig az évfolyamtársam, csak egy volt a többi diák közül, ahogy én is. De most... amióta betettem ide a lábam, Niall jelentősége tejesen megváltozott. Már nem csak egy diák, már sokkal de sokkal több számomra. És remélem ő sem érez másként, amit nem hiszek, mert akkor nem tette volna ezt...*