Legendás lények és gondozásuk tanterem

A tanterem viszonylag tágas, a többihez képest. A földszinten helyezkedik el, így az egyik oldala tiszta üveg, közepén egy kijárattal a szabadba. Az ajtóval szemben van a tanári katedra és veleszemben találhatóak a padok, félkörívben elhelyezve. A falon legendás lények portréjai találhatók és a sarkakban preparált élőlények.

[- Jó estét, tanár úr!]

I NEVER HAD SCHOOLIN' BUT HE TAUGHT ME WELL
WITH HIS SMOOTH SOUTHERN STYLE

Azt mondják, hogy aki hízelgett már valaha egy tanárnak, és megtapasztalta, hogy egy ilyen tekintélyes személy barátsága milyen előnyökkel jár, az rákap az ízére, és soha nem tud leszokni róla. Lehet, hogy ebben van valami. Tavaly ugyan nem loptam magam Lumpsluck szívébe, de az idén feltétlenül megpróbálkozom vele.
Hogy miért?
Ezt az okot magam előtt is titkolom igazából. Amennyire tudom, ő egyike azon kevés tanárnak az iskolában, akik nem tartoznak a Sötét Nagyúr kis csapatához (ahogy jómagam is). Talán ilyen még a csillagászat tanárnő és Foley professzor is, de Foleyt nem igazán szívlelem, mióta nem igazán értékeli a bájitaltanban nyújtott teljesítményem. Piton persze teljes mértékben elégedett volt velem, és, nos, én is az osztályzataimmal, de a helyzet jelenleg egyáltalán nem ilyen rózsás.
Ennyi erővel felvehettem volna Lumpsluck professzor tantárgyát, a legendás lények gondozását, de úgy hiszem, nekem az óriás produkciója után bőven elég volt mindenféle állatból. Másképp is be lehet vágódni egy öreg professzornál. Főleg, mivel tudjuk, milyen büszkén viselte anno a Mardekár házvezetői posztját.
- Jó estét, tanár úr! - lépek be a tanterembe két kimért koppintás után. Megnéztem a tanáriban kifüggesztett órarendjét (milyen fantasztikus, hogy iskolaelsőként oda is bemehetek), így tudom, hogy itt kell keresnem. Most volt az első bevezető órája a harmadikosoknak. Felemelő élmény lehetett.
Látványosan magam elé tartom az ajándékszatyrot, melyben egy igen értékes palack déli ananászlikőrt hozok az én új kedvenc professzoromnak. Nyilván nem akarom, hogy megsérüljön, mielőtt kézbesítem.
- Van pár perce? - kérdem továbbra is udvariasan, miközben odaérek a terem túlsó végében levő asztalhoz. Arcomon nyájas mosoly: nem sok mindenki láthatta ezt tőlem mostanság. - Szeretnék önnek átadni egy kis apróságot - szabadkozom, és már nyújtom is a zöld-ezüst színben derengő bársonycsomagot, mielőtt meglóghatna előlem.

[- Mr. Malfoy! Minek köszönhetem a...]

~~~Mr. Malfoy

Csodálatos, mondhatom, csodálatos!
Ekkora szégyent. Nem is tudom, hogy mit gondoltak...
Én, mint a Hugrabug vezetője? Hogy juthatott ilyen bárkinek is az eszébe? Hiszen én Horatius Lumpsluck vagyok, a Mardekár – állítom – eddigi egyik legjobb házvezető tanára...
Persze, változnak az idők, és a fiatalságé a terep manapság, de azért kérem, Angelus Mirol? Egyszerűen nevetséges. Felháborító. Bizonyára azért kapta meg ezt a pompás pozíciót, mert rokonságban áll a mi tisztelt miniszterünkkel, James Mirollal. És a Mirol-lány? Remélem, nem fog elszaladni vele a ló, hiszen kiváló tehetség, kár lenne, hogyha ezentúl mindenről azt hinné, hogy csak úgy a szájába fog repülni, mint a sült ananásztorta.
Zsörtölődve üldögélek a kényelmes, puha bőrből készített fotelemben, és egyre csak a néhány nappal ezelőtt tartott megbeszélés jár a fejemben, meg a tucatnyi szerencsétlen, akikkel nemrég volt órám. Harmadévesek. Borzalmas! Mintha egy csoport ötévessel lettem volna egy teremben, semmit sem tudtak, és tátott szájjal bámultak, úgy néztek ki, mint akiknek átmosták az agyukat. Mindenesetre reménykedem abban, hogy lesz egy-két befolyásosabb családdal rendelkező tanuló is, hiszen... Az sosem árt. Főleg ezekben az időkben nem. Aprót kortyolok a mézboromból, miközben a tűz lobogását figyelem, a csendben szinte ordítva hallatszik, ahogy a fa apró darabjai szénné égnek. Kellemes kis pihengetésemet kopogás szakítja félbe, egy pillanatra elgondolkozom, hogy talán el kéne bújnom, de aztán meggondolom magam, hiszen ez mégis csak az év első napja...
Arcomra meglepődöttség ül ki, mikor meglátom az új iskolaelsőt, Draco Malfoyt. Mit kereshet itt? Tudomásom szerint nem vette fel a tantárgyamat, legnagyobb bánatomra.

- Mr. Malfoy! Minek köszönhetem a... - pillantom meg az ajándékszatyrot, melyet át is veszek, hogy azonnal belekukkanthassak (imádom az ajándékokat!), és a meglepetés igencsak kellemes – Ananászlikőr! Ó, drága fiam, honnan tudtad? Hiszen ez a kedvencem! Fáradj csak beljebb, gyere csak, gyere. - mutatom neki az utat, egyenesen a fotelek felé, majd miután helyet foglaltunk, a szekrényből poharakat, egy tál cukrozott ananászt repítek az asztalra, a kapott ananászlikőrt pedig azonnal bontogatni is kezdem, széles mosollyal az arcomon. Töltök magunknak, az egyik poharat át is nyújtom az ifjabbik Malfoynak, majd kényelmesen hátradőlve kémlelni kezdem az arcát.

- Nos, miben segíthetek, Draco? - azzal bele is kortyolok az italba. Hát mégsem lesz olyan rossz ez az este...?

[- Köszönöm, Lumpsluck professzor!]

YOU'VE BEEN HIT BY
A SMOOTH CRIMINAL

Ez könnyebben megy, mint gondoltam. Elutasításra és gyanakvásra számítottam, Tiltakozásra, sőt, netán némi faragatlanságra is, ugyan nem azért, mert ezt feltételezném a nagyra becsült professzortól, hanem csupán mostanság igen gyakran tapasztaltam meg, milyen is az, ha rangodhoz nem méltóan viszonyulnak hozzád. Korábban sosem kellett ezzel szembesülnöm, ám mióta a Nagyúr és a purdéja a kúriánkban tanyázik, nos...
Ennek ellenére kicsit megnyugszom most, hogy nemcsak kelletlenül elfogadták az ajándékomat, hanem még látszólag örülnek is neki, ami persze alapvetően természetes, ám most mégis úgy vélem, nem puszta udvariasság a professzor reakciója. Az arca felderül, és máris hellyel kínál, ami remek, hisz úgyis beszélgetni akartam vele. Pontosabban csak csevegni erről-arról, miközben biztosítom róla, milyen remek és érdemes diák vagyok... És a többi.
- Köszönöm, Lumpsluck professzor! - felelem illedelmesen, leülök, és elveszem a kis pohárka likőrt. - Valójában nem fogyaszthatnék ugye alkoholt az iskola területén... De mivel Ön kínálja, gondolom, ezúttal felülbírálhatjuk az iskola szabályait.
Emelem a poharam, hogy koccintsunk, ha már hirtelen ilyen közeli barátságba kerültünk, bár persze igyekszem nem túl lőni a célon. Megtartom az illendő három lépés távolságot, mely adódik egyrészt Lumpsluck professzor korából, hatalmas tudásából, és persze az iskolában betöltött pozíciójáról. Beleszagolok a pohárkába, majd aprót kortyolva belőle megízlelem a nyelvem hegyével. A gyomrom (vagy inkább a fejem?) sajnos nem bírja az alkoholt, még ha ilyen finom is, mint a guyanai ananászlikőr.
A professzor jövetelem céljáról érdeklődik, ám még korainak tartom, hogy előálljak a farbával, mondjuk végül is különösebb - avagy nyilvános - oka nincs is jöttömnek, csupán a jó kapcsolat, hmm, ápolása? Ki tudja.
- Csupán gondoltam, szívesen hallaná, ha elmondanám, milyen csalódott volt az egész Hz amiatt, hogy nem Önt kaptuk meg Piton professzor helyett házvezető tanárnak. Sokan Önre számítottak, bevallom, én is. Ám a jelenlegi politikai helyzet okán sajnos... Khm, nos, másképp alakultak a dolgok. Biztos vagyok benne, hogy Ön sokkal jobban megállná a helyét... Ilyen vészterhes időben egy ilyen kétarcú Ház élén.
Hm.
- Azok a szegény elsősök... - jegyzem meg félhangosan, mintegy mellékesen, miközben lassan megcsóválom a fejem, és közben ismét az ajkamhoz emelem a pohárkát, hogy kortyoljak belőle. - Páratlan nedü... - mondom aztán, méltatva az italt, ám közben a szemem sarkából figyelem, vajon felkeltette-e az érdeklődését a szövegelésem, vagy inkább tanácsosabb lenne más vizekre eveznem.


Hamar rá kell jönnöm, hogy a professzor, még ha hajdanán a helyzet magaslatán is állt, ami a politikát illeti, mára már csak egy lusta öregember, akinek legcsekélyebb érdeke sem fűződik ahhoz, hogy bármelyik oldalra álljon, vagy hogy patronáljon egy olyan férges almát, mint én. Kár, hogy erről nem is tudom meggyőzni, de talán ideje lesz más, jobban hasznosítható kapcsolat után néznem a megújult tanári karban.

~

[Kedves hatodikos Griffendélesek és Hollóhátasok!]

Kedves hatodikos Griffendélesek és Hollóhátasok!

Íme néhány info az órával kapcsolatban:
- a játéknak nincs reag határa, ergo nem kérem, hogy eddig és eddig írjátok meg a válaszaitokat, de a végtelenségig sem fogok várni, szóval azért nem elfeledni

- rövidebb reagokat várok, mivel ez egy bemutatkozás (ergo még nem kell leírni a gyerekkori élményeket egy worglival)

- a vulgáris kifejezéseket lehetőleg kerüljétek (azt csak nekem szabad )

Jó játékot!

[Az első nap egy munkahelyen, mindig egy sorsdöntő, és meghatározó pont az ember életében. Habár már bőven volt gyakorlatom a tanításban, és abban, hogyan kell bánni a diákokkal, mégis kissé szorongva lépek be az osztályba. Először döbbenten megállok az ajtóban. Meglepően sokan vannak itt. Hát ennyire nagy népszerűségnek örvendene ez a tantárgy? Remélem igen, mert akkor nagyon jól meg fogjuk érteni egymást. Lassan elmosolyodom. Utoljára az Államokban voltak ennyien egy órán, bár később az is kiderült, hogy a legtöbb fiú csak a lányok miatt ült be, de végül ez sem zavart bele semmibe, mert egy-két óra után már ők lettek a leglelkesebb hallgatóim. Határozott léptekkel a katedrához sietek, majd a kezemben lévő csomagot leteszem, s a diákokra nézek. Miután elcsendesedtek, vigyorogva megszólalok.- Üdvözlök mindenkit a Legendás Lények Gondozása órán. – közben lassan sétálni kezdek a katedra előtt – A nevem Lupus Kroll. Van egy második keresztnevem is, de az senkit sem érdekel.Derűsen nézek végig a társaságon.- Ettől az évtől kezdve én tartom nektek ezt az órát, s reméljük ennek a tantárgynak nincsen olyan legendás előélete, mint például a Sötét Varázslatok Kivédésének. – kacsintok az egyik előttem ülő lányra – Ugyanis én szeretnék a Roxfortban maradni. Egy nagy lendülettel féloldalasan felülök a tanári asztalra, majd az ölembe veszem a csomagot, mely úgy látom már kisebb érdeklődést váltott ki a társaságból, ugyanis megadott időközönként villant egyet.- Tudnotok kell rólam, hogy imádom a munkám. – mosolyodom el szélesen – Világéletemben megőrültem a mágikus lényekért, és a családom is híres vagy hírhedt a tudósairól. Példának okáért ha jól tudom egyik rokonom portréja pont itt van az iskola falain belül. Lehuppanok a tanár asztalról, s a kis csomaggal a kezemben elindulok a padok között.- Ha velem tartotok, akkor egy olyan oldalát mutatom meg a legendás lények gondozásának, melyről még álmodni sem mertetek. Nálam nincs felelés, és dolgozat. Jegyet is csak azért fogok adni, mert kötelező, és mert különben nem tudtok megfelelően végezni itt. A gyakorlati oktatás híve vagyok. Azokat a lényeket, amelyeket bemutatok nektek, 99%-ban meg is mutatom, sőt szemtől-szembe is kerültök vele, hogy tapasztaljátok milyen egy ilyen állat. Ez az első óra tehát rendhagyó, mert általában a szabadban szeretem tartani.Itt egy kis szünetet tartok, s lazán dobálgatom a kezemben a rejtélyes kis csomagocskát. gyorsan végigveszem a fejemben, hogy miről is akartam ma beszélni, s épp hol tartok ebben. - Jah, igen! – emelem fel a hangom, s egy kissé szigorúbb hangot ütök meg – Elvárom, hogy mindenki időben, és felkészülten érkezzen majd az óráimra. Emellett nem ajánlom senkinek, hogy hülyéskedjen a lényekkel, mert engem aztán marhára nem fog érdekelni, ha esetleg valamelyik állatka savat köp az arcotokba, csak azért mert ingereltétek őket. – körbenézek az osztályon – Természetesen nem fogok életveszélyes állatokat az iskola területére hozni, de rosszul teszitek, ha azt hiszitek, hogy csak a sárkány okád tüzet. Egy pillanatra megállok az osztály előtt, s ujjaimat sátorformába helyezve felnézek.- Ezenkívül nem bírom a flegmulást. Lehet, hogy köztetek vannak a világ legmenőbb srácai, és legdögösebb csajai, de senkitől nem tűröm el, hogy feltartsa az órát, vagy kedvetlenkedjen itt. Mivel ez egy fakultatív óra feltételezem, hogy csak olyanok vannak itt, akiket ténylegesen ÉRDEKEL is ez a tantárgy. Sóhajtok egy nagyot.- Tehát ha valaki flegmul, zavarja az órát, netalán még be is szólna nekem, akkor higgyétek el, hogy nem leszek a szavak embere. – sötéten elmosolyodom – Pillanatok alatt kidobom a teremből, vagy onnan ahol épp vagyunk, és – az istenekre - még seggbe is rúgom. Kivétel persze hogyha hölgy az illető.Lévén, hogy mindegyikőtökben megvan a legendás lények szeretete, legalábbis remélhetőleg alapszinten, ezért nem hiszem, hogy ebből probléma lenne. Egyáltalán nem vagyok egy bosszúálló típus, és szeretem a legközvetlenebb hangot felvenni az óráimon, tehát nem kell félnetek, hogy egy szadista állat leszek majd.Visszaülök az asztalra, és pálcámmal egy rövid kis hurkot leírva a csomagocska a levegőbe emelkedik, s fölöttem lassan körözni kezd.- Egy szó, mint száz én teljesen, és szívből hiszek abban, hogy nagyon jó kis csapat verődött össze, és már most büszke vagyok rátok, hogy affinitást mutattok a mágikus állatok felé, hiszen kevesen tudják csak, hogy mennyire létfontosságú dolog ismerni őket, hiszen számos problémánkra jelenthetnek megoldást. A mai óra inkább a bemutatkozásokból fog állni, illetve azért még megtudjátok, hogy mi is van ebben a rejtélyes kis cumóba itt fölöttem. – intek hanyagul a fölöttem repkedő tárgyra, majd a társaság felé fordulok mosolyogva.- Tehát szeretnék mindenkitől egy rövid bemutatkozást, és azt, hogy miért választotta ezt a tantárgyat!]

Az első nap egy munkahelyen, mindig egy sorsdöntő, és meghatározó pont az ember életében. Habár már bőven volt gyakorlatom a tanításban, és abban, hogyan kell bánni a diákokkal, mégis kissé szorongva lépek be az osztályba. Először döbbenten megállok az ajtóban. Meglepően sokan vannak itt. Hát ennyire nagy népszerűségnek örvendene ez a tantárgy? Remélem igen, mert akkor nagyon jól meg fogjuk érteni egymást. Lassan elmosolyodom. Utoljára az Államokban voltak ennyien egy órán, bár később az is kiderült, hogy a legtöbb fiú csak a lányok miatt ült be, de végül ez sem zavart bele semmibe, mert egy-két óra után már ők lettek a leglelkesebb hallgatóim. Határozott léptekkel a katedrához sietek, majd a kezemben lévő csomagot leteszem, s a diákokra nézek. Miután elcsendesedtek, vigyorogva megszólalok.
- Üdvözlök mindenkit a Legendás Lények Gondozása órán. – közben lassan sétálni kezdek a katedra előtt – A nevem Lupus Kroll. Van egy második keresztnevem is, de az senkit sem érdekel.
Derűsen nézek végig a társaságon.
- Ettől az évtől kezdve én tartom nektek ezt az órát, s reméljük ennek a tantárgynak nincsen olyan legendás előélete, mint például a Sötét Varázslatok Kivédésének. – kacsintok az egyik előttem ülő lányra – Ugyanis én szeretnék a Roxfortban maradni.
Egy nagy lendülettel féloldalasan felülök a tanári asztalra, majd az ölembe veszem a csomagot, mely úgy látom már kisebb érdeklődést váltott ki a társaságból, ugyanis megadott időközönként villant egyet.
- Tudnotok kell rólam, hogy imádom a munkám. – mosolyodom el szélesen – Világéletemben megőrültem a mágikus lényekért, és a családom is híres vagy hírhedt a tudósairól. Példának okáért ha jól tudom egyik rokonom portréja pont itt van az iskola falain belül.
Lehuppanok a tanár asztalról, s a kis csomaggal a kezemben elindulok a padok között.
- Ha velem tartotok, akkor egy olyan oldalát mutatom meg a legendás lények gondozásának, melyről még álmodni sem mertetek. Nálam nincs felelés, és dolgozat. Jegyet is csak azért fogok adni, mert kötelező, és mert különben nem tudtok megfelelően végezni itt. A gyakorlati oktatás híve vagyok. Azokat a lényeket, amelyeket bemutatok nektek, 99%-ban meg is mutatom, sőt szemtől-szembe is kerültök vele, hogy tapasztaljátok milyen egy ilyen állat. Ez az első óra tehát rendhagyó, mert általában a szabadban szeretem tartani.
Itt egy kis szünetet tartok, s lazán dobálgatom a kezemben a rejtélyes kis csomagocskát. gyorsan végigveszem a fejemben, hogy miről is akartam ma beszélni, s épp hol tartok ebben.
- Jah, igen! – emelem fel a hangom, s egy kissé szigorúbb hangot ütök meg – Elvárom, hogy mindenki időben, és felkészülten érkezzen majd az óráimra. Emellett nem ajánlom senkinek, hogy hülyéskedjen a lényekkel, mert engem aztán marhára nem fog érdekelni, ha esetleg valamelyik állatka savat köp az arcotokba, csak azért mert ingereltétek őket.  – körbenézek az osztályon – Természetesen nem fogok életveszélyes állatokat az iskola területére hozni, de rosszul teszitek, ha azt hiszitek, hogy csak a sárkány okád tüzet.
Egy pillanatra megállok az osztály előtt, s ujjaimat sátorformába helyezve felnézek.
- Ezenkívül nem bírom a flegmulást. Lehet, hogy köztetek vannak a világ legmenőbb srácai, és legdögösebb csajai, de senkitől nem tűröm el, hogy feltartsa az órát, vagy kedvetlenkedjen itt. Mivel ez egy fakultatív óra feltételezem, hogy csak olyanok vannak itt, akiket ténylegesen ÉRDEKEL is ez a tantárgy.
Sóhajtok egy nagyot.
- Tehát ha valaki flegmul, zavarja az órát, netalán még be is szólna nekem, akkor higgyétek el, hogy nem leszek a szavak embere. – sötéten elmosolyodom – Pillanatok alatt kidobom a teremből, vagy onnan ahol épp vagyunk, és – az istenekre - még seggbe is rúgom. Kivétel persze hogyha hölgy az illető.
Lévén, hogy mindegyikőtökben megvan a legendás lények szeretete, legalábbis remélhetőleg alapszinten, ezért nem hiszem, hogy ebből probléma lenne. Egyáltalán nem vagyok egy bosszúálló típus, és szeretem a legközvetlenebb hangot felvenni az óráimon, tehát nem kell félnetek, hogy egy szadista állat leszek majd.
Visszaülök az asztalra, és pálcámmal egy rövid kis hurkot leírva a csomagocska a levegőbe emelkedik, s fölöttem lassan körözni kezd.
- Egy szó, mint száz én teljesen, és szívből hiszek abban, hogy nagyon jó kis csapat verődött össze, és már most büszke vagyok rátok, hogy affinitást mutattok a mágikus állatok felé, hiszen kevesen tudják csak, hogy mennyire létfontosságú dolog ismerni őket, hiszen számos problémánkra jelenthetnek megoldást. A mai óra inkább a bemutatkozásokból fog állni, illetve azért még megtudjátok, hogy mi is van ebben a rejtélyes kis cumóba itt fölöttem. – intek hanyagul a fölöttem repkedő tárgyra, majd a társaság felé fordulok mosolyogva.
- Tehát szeretnék mindenkitől egy rövid bemutatkozást, és azt, hogy miért választotta ezt a tantárgyat!

LLG

   Új nap virradt a roxforti diákseregre. Az új évvel egy új tanár érkezése társult. Mr. Kroll első óráját készült megtartani számunkra. Habár nem voltam sosem valami nagy koponya Legendás Lények és Gondozásuk terén, azt azért tudtam, vagy is sejtettem, hogy érdekes óra következik. Egy új tanár mindig felpezsdíti az amúgy szunnyadó diákságot.
A tőlem nem éppen megszokott pontossággal érkeztem a terembe, és láss csodát, én voltam az első. Megrántottam a vállamat, amolyan „hát ez is eljött” arckifejezés közepette. Levetettem magamat a tanári asztaltól legtávolabb eső padsorba, de hogy mégsem mondhassák el rólam, hogy ki akarok maradni a jóból, az első padba ültem be. Hamarosan előkerült a táskám mélyéből a penna, meg a pergamen, na meg egy üveg tinta, majd kényelmesen hátradőlve, becsuktam a szemeimet.
   Érdekes időket élünk. Az iskola már nem olyan, mint volt. A tanári kar teljesen átalakult, és immár nem tudni ki melyik oldalon áll. Elmosódtak a határok jó és rossz között. A magam részéről például kíváncsi vagyok, hogy Mr. Kroll hová húz jobban. Vajon ő, mint a szakmában jártas egyén, melyik mágikus állatot kedveli jobban? A baziliskust, vagy a főnixet?
Míg ezen gondolkoztam, önkéntelenül végigsimítottam arcomat keresztező sebeimen. Senkinek sem árultam el, hol és mitől szereztem a három átlósan haladó heget az arcomra. Nem volt túl régi a vágás, egy hónapos lehetett. Azonban most jelentett csak igazi újdonságot, hiszen a karácsonyi szünetben nem sokan szemlélhették meg.
   Unottan doboltam a padomon, mígnem végül befutottak a többiek. Igen sokan összegyűltünk. Többségben a Griffendél volt, ezt nem volt nehéz megállapítani. Itt-ott villant csupán egy-egy kék-ezüst jelvény a sok vörös-arany között. Hamarosan mindnyájan elhelyezkednek, majd felhangzott az óra kezdetét jelző csengő, és szinte abban a minutumban határozott léptek zaja ütötte meg a fülemet. Egy férfi sietett végig a padok között, majd fellépve a katedrára szembefordult velünk, és egy számomra felettébb érdekesnek ható vigyort eresztett meg. Végül aztán belekezdett a mondandójába. Számomra semmi hasznos információt nem tartalmazott Kroll beszéde. Szokásos „mit várok a diákjaimtól” és a „átfogóbban tanuljuk majd a tárgyat” lényegű mondatok hangoztak el, semmi sem szólt arról, hogy vajon a professzor melyik oldalon is áll igazán.
Aztán ahogy telnek a percek, Kroll egy új oldalát ismerhetjük meg, mégpedig a szigorú,sőt kicsit szadista oldalát. Azért kíváncsi lennék rá, amikor szétrúgja valamelyik diák seggét. Remélhetőleg egy mardekároson fogja bemutatni majd…
Kíváncsian figyeltem a rejtélyes kis csomagot is. Azonban a prof. más dologgal kívánt lekötni minket. Mivel első sorban ültem, elsőként kezdhettem bele a bemutatkozós résznek. Felálltam hát és a férfira emeltem kékes szemeimet.
- A nevem Samuel Goldhawk. Mit érdemes elmondanom magamról? Őőő… Kviddicsezek, talán hallott már a nagyapámról, Icharos Goldhawkról, aki terelő volt a Appleby Arrows-ban. Öhm, a tantárgyat azért választottam, mert mindig is érdekeltek a misztikus lények – na meg azért, mert véletlenszerűen erre böktem rá, tettem hozzá gondolatban.
Hát,ennyit magamról. Valóban rövidre sikeredett, de hát mit mondhatnék még? A többiek már ismernek, a tanárurat meg nem nagyon érdekli szerintem a többi „felesleges” információ rólam. Elég ha egy kócos, szélfútta frizurát meg egy bíborszín, elmosódott foltot párosít a nevemhez, amely éppen gólt dob a Mardekárnak. Megdörzsöltem a karomat. Pár hete pont a Mardekár elleni meccsen szereztem egy kis sérülést. Akkor ugyanis eltörtem mindkét karomat, és az egyik lábamat…. Remélhetőleg a Legendás Lények és Gondozásuk kevesebb sérülést tartogat számomra.

--Legendás Lények Gondozása--

Mindig érdekes, ha egy-egy új tanár érkezik a Roxfortba. Ilyenkor szinte mindenkit ugyanaz foglalkoztat. Vajon milyen lesz?
Én őszintén remélem, hogy nem valami hibbant halálfaló, mert abból már bőven több van a suliban a kelleténél. Valójában már egy is több a kelleténél…
Ez az óra fontos nekem. Nem a továbbtanulás vagy a jövőbeni foglalkozásom miatt, hanem egyszerűen, mert szeretem. Gyerekkorom óta jól megértem magam a furcsábbnál furcsább lényekkel, amit az RBF-en szerzett kiválóm is tanúsít. Erre büszke vagyok. És idén legalább annyi örömöm hagy legyen, hogy a kedvenc óráimat nem rontja el valami idióta. Szerencsére McGalagony kirobbanthatatlan átváltoztatástanról. Lássuk hát, milyen leszel Kroll professzor…
Agnes már a folyosón várt rám, együtt léptünk be a még szinte üres terembe, ahol csupán Sam üldögélt egyedül az egyik első padban. Mi kicsit hátrébb, az ablak melletti sorban foglaltunk helyet. Miután leültünk sorra befutottak a többiek is. Mindenki kíváncsi az új tanárra.
Csengetés után az ajtóban egy furcsa arcú, kócos hajú férfi jelent meg, majd határozott léptekkel átvágott a padok között egyenesen a katedrához.
Most jön az újonnan érkezett tanárok első óráinak unalmas része, amikor is kivesézi; miről és hogyan fogunk tanulni, mit vár el a diákoktól és milyenek a fegyelmezési módszerei. Engem egy kicsit jobban érdekelne, hogy mi van a dobozban. Egyfolytában ezen agyalok, amikor is elvonja a figyelmemet az oldalamba hasító fájdalom. Amikor Agnesre nézek és látom tekintetében a várakozást, leesik, hogy már a bemutatkozásoknál tartunk és most bizony rám került a sor.
- A nevem Dakota Bourgh. Kiskorom óta foglalkoztatnak más varázslókultúrák szokásai, így az ő általuk tartott misztikus lények is. A nagybátyám, Vince Bolton híres felfedező és átoktörő. Nem csak vele, hanem úgy általában véve is sokat utazom, így sok mindent láthattam és tapasztalhattam már, de mindig vevő vagyok az új dolgokra. – Ennyi az, ami ideköthető. Nem hozakodnék elő a családunk többi híres mágus és nem mágus tagjával. Pedig akadnak még… többek között a kviddicsező anyám.
Én ezt a „bemutatkozósdit” mindig is nagy hülyeségnek tartottam. Az ilyen úgyis magától alakul ki. Kíváncsi lennék, melyik az tanár, aki ezek után végig tudja sorolni a neveinket.
Nem mérgelődök azonban túl sokat, mert a kis csomag ismét villan egyet és nekem eszembe jut mi foglalkoztatott az elmúlt negyed órában: Mi a fene lehet benne?

[# Legendás Lények Gondozása]

# L^{egendás Lények Gondozása}

Ahogyan a jó modor és az etikett is tartja, természetesen most sem késtem el a tanóráról, helyzetünkben a Legendás lények gondozásáról. A kezdést megelőző ötödik percben a terem ajtajában méregetve álldogáltam, vajon hová heveredhetnék le. Az első sorok soha nem estek bele a számításba, azokat szükségszerűen fenn kellett tartani azon tanulók számára, akik nem csak elméjükkel, de nyelvükkel is utat akartak maguknak törni a jegyek által meghatározott ranglétrán. Tisztelet persze a nagyon szűk kivételnek… ők olyan kevesen voltak, hogy egyetlen kezem elegendő lett volna a számlálásukra. Bármily sajnálatos tény, ezzel együtt kellett élnem a Roxfort falain belül szentúgy, ahogyan azokon kívül is. Az emberi gyarlóságot nem lehetett levetkőzni, már a születéstől kezdve jelen van mindenkiben… még azokban is, akik próbálták kiirtani magukból az írmagját is éveik során. Nyugodt szívvel merem jelenteni, jómagam sem vagyok tökéletes… egyszerűen nincs olyan népes a világon, aki az lenne. A szót magát nem helytálló emberekre alkalmazni. Tény, soha nem mondtam volna ezt senki szemébe, az alapvető tisztelet véleményem szerint mindenkinek jár… de amennyiben a szükség hozza, biztosan nem rejteném véka alá véleményem. Az utolsó sorok szintén a tőlem távol álló helyek, oda jobbára azok szoktak heveredni – kiindulva a többéves tapasztalatból -, akiket nem igazán érdekel sem az óra, sem annak mondandója. Elhessegetve a gondolatokat indultam meg a harmadik sor felé, szerencsémre még szabad volt az ablak felől eső pad, így azt választottam. A lényegi szempontok között szerepelt, hogy ne fal mellett kelljen ülnöm egész tanórán, az zavart volna. Levéve a taláromat a szék támlájára hajtottam, felszerelésemet pedig az asztallapra helyeztem. Úrias tartást felvéve telepedtem le a cseppet sem kényelmes, ellenben meglehetősen kemény ülőalkalmatosságba.

Pár diák beszivárgását követően aztán a tanár is megérkezett, aki meglepő módon a küszöbön megtorpanva meglehetősen érdekesnek mondható, jobb szó híján bamba képpel méregette a diáksereget. Kezében valamiféle csomagot hozott, amely első látásra felkeltette az érdeklődésem… de csak a pillanatra, tudtam jól, ha az óra menete hozza, megtudjuk majd, mi is lapul benne. Ennek fényében evidens volt a számomra, hogy nem az fogja lekötni a figyelmemet, mindinkább az új tanár szavai. Azokból azonnal kideríthető, miféle tanerő, mire kell számítani tőle az óráját tartva, esetlegesen a folyosókon összetalálkozva vele. A legapróbb rezzenések elegendők az emberek tökéletes megismerésére… csak ezeket meg is kell látni, ami már az érem nehezebbik oldala. Az úriember úgy a mozdulatai, ahogyan szójárása alapján olyannak bizonyult, aki képes lesz a tárgyat érdekesen előadni, nem halálra untatva a diáksereg nagy részét. Olykor kissé eltúlozza lazaságát, amely esetlegesen tekintélyének rovására mehet, de hellyel-közzel azt lehet mondani, megfelelő lesz.

Goldhawk és Bourgh bemutatkozását követően pillanatnyi csend állt be a teremben, mintha mindenki a másikra várt volna… ennek fényében magamhoz ragadtam a szót. Halk köhhentéssel hívtam fel a figyelmet, mely szerint nem a sorban következő jön tétovázása okán.
- Arion O’Niell, griffendél!
Nem óhajtottam olyan felesleges dolgokkal előhozakodni, mint az előttem szólók… a tanár száraz tényeket kért, hát azokkal kellett szolgálni. A sallang csak olyan körítés jelen helyzetben, amely előre biztosan nem, legfeljebb hátra mozdítja az óra folyását.
- Azért választottam a Legendás lények gondozása tanórát, mert ez tűnt a legérdekesebbnek, nem utolsó sorban pedig az egyik leghasznosabbnak a fakultatív tárgyak listájáról.
Ezen sorokkal zárva mondandómat tekintettem a mellettem lévő padban ülőre, átadván a stafétát. Amennyiben a tanerőnek nem tetszik a nyers való, majd másképpen teszi fel a kérdést. Egyelőre nem szeretett volna tudni sem többet, sem pedig kevesebbet.

.:Legendás Lények Gondozása:.

Tankönyvemmel a kezemben állok a még néptelen folyosón, nekidőlve a párkánynak, kikémlelve az ablakon. Különös dolgokra deríthetünk fényt, ha nem kérdezünk, csupán némán figyelünk… Nekem szinte mesél a természet, a madarak, fák, vagy az emberek mozdulatai. Én mégsem kérdezek… én mégsem szólok semmit…
Lassan ellököm magam a faltól és bepillantok a terembe. Egy Griffendéles fiú ül bent. Talán Samuel a neve, de persze nem vagyok benne biztos, inkább csak némán visszasétálok előbbi helyemre és tovább várakozom. Szerencsére már nem sokáig…
Ismerős léptek zaja töri meg a csendet. Drága barátnőm, Dakota, örökké vidám, mégis örökké nyugtalan, hosszú lépteié. Mikor mellém ér, csupán szemével jelez, hogy indulhatunk is befelé. Úgy látom, most nincsen mondanivalója számomra. Némán foglaljuk el helyünket és csupán hétköznapi témák elsuttogásával töltjük az időt, míg a többiek megérkeznek.
Dakota izgatott az új tanár miatt, én nem különben. Tanárviszonylatban a jég hátán is megélek, nekem mindegy ki és hogyan tanít… na jó, Umbridge azért már nekem is sok volt, de igyekeztem meghúzni magam és így túléltem komolyabb sérülés nélkül.
Végre megérkezik Mr. Kroll. A diákok közt halk sustorgás vonul végig, majd mindenki némán az új tanárra figyel. Na, ilyen rendesnek se látja őket többet…
Semmi lényegeset nem mondd, legalábbis semmi olyat, amit eddig nem lehetett kitalálni róla. Mindenesetre Dakota megnyugodhat; szerintem nem halálfaló. Inkább olyan, mint aki csak semlegesen méregeti a harcokat…
A hosszúra nyúlt beszéde alatt egyszer csak visszaül a tanári asztalra. Pálcájával hurkot ír le a levegőben, melynek hatására az általa hozott rejtélyes csomagocska a levegőbe emelkedik. Int egyet a csomag felé, majd a társaságra néz, rövid beszámolókat vár… Sam kezdi a sort, majd néma csönd következik és egyesek várakozón Dakotát kémlelik. Mikor oldalba bököm, barátnőm feleszmél bambulásából és elég röviden bemutatkozik.
Én is már éppen kezdeném a mondatom, amikor is Arion úgy dönt, hogy magához veszi a szót. Kis Türelmetlen… Köszönjük Mr. O’Niell… Szidom magamban, majd mikor ő végzett, végre én is túl lehetek a bemutatkozási procedúrán.
- A nevem Agnes Meadows. Hollóhátas vagyok. Elképzelhető, hogy a jövőben a gyógyászati ágak valamelyikével szeretnék foglalkozni, amihez mindenképpen hasznos a Legendás Lények Gondozása tantárgy. Ezért jelentkeztem. – fogtam a mondandóm rövidre és lényegre törőre, majd várakozón a középső padsorban ülő Griffendélesre néztem.

[|az új tanár|]

|az új tanár|

- Ahha, ja. Hát persze Blake. - szemforgatva bólogatok a hűdeijesztő fenyegetésekre, miszerint legközelebb tartóztatnom kéne azt a nagy pofámat, hogy a sokkal érettebb, nagyobb, varázslatban járatosabb hetedikesek ellássák a bajomat. Látszólag nem tetszik a reakcióm, talán máshoz kéne folyamodnom egészségi állapotom megőrzése érdekében. Mindenesetre, az unalmas mondatok közti apró szünetet kihasználtam a távozásra, és egy kicsit nagyobb lendülettel, mint az átlagos kitörtem a rendkívül kemény griffendélesek köréből. A kezemben lógó aktatáskára bűvölt homokóra mozogni kezdett, jelezve, hogy ideje lenne már a tanterembe érni, így egy kicsit gyorsabban kezdtem lépkedni, életveszélyes manővereket bemutatva a szintén órára siető tömegben, és szerencsére harci sérülések nélkül sikerült beérnem a tágas terembe. Illetve mégsem, mert a talár ujja lecsúszott, ez pedig általában irritálni szokott, ezért a lehető leggyorsabban szüntettem meg a problémát, hogy aztán keressek egy kellemes helye, ami a periférián van, és nincs is senki idegesítő a közelben. Ez pedig úgy nagyjából mindenkit  magában foglal. Az aktatáska puffanva landol a kiválasztott padra. Második sor hátulról, balszél. Megnyugodva a gondolattól, hogy nem kell senkinek a társaságát elviselnem bányászom elő a tankönyvet meg egy füzetet, és várok. Az óra a táskán keresztbefordult, jelezve, hogy elkezdődött az óra, de én tudtam, hogy kevés tanár van itt ilyen hamar, pláne nem ebből a tárgyból, hisz kicsit bogarasak akik ezzel foglalkoznak. Persze ez nem feltétlen baj. Lupus Kroll azonban nem ilyen. Illetve ilyen, nagyon is, mindazonáltal szépen betartotta az időpontot, ami megért volna egy tapsot akármelyik igazi angoltól. Nos én nem vagyok ilyen, szóval csak változatlanul unott pofával vizslatom, hogy mi érdekeset tartogat nekünk ez a jövevény? A tartása egyenes. Talán csak a neveltetés. Járása is átlagos, de van valami fura az arcában, mintha gyerekkorában sokat sírt volna, ezért kapott egy túl erősre sikerült  nevettető átkot. Na mindegy, leglábbis rendkívül lényegtelennek tűnik a csomaghoz képest. Látszólag élvezi, hogy irányíthatja az érdeklődésünket, ezzel sakkban tartva minket. Okos húzás, talán nem csak professzor, hanem pedagógus is. Végre valaki! És úgy látszik ismételten nem tévedtem. Gyakorlati órák! Azt hiszem kevés konfliktusom lesz ezzel az emberrel.
-Errol Dreenman - minek mondjam a házamat? Se nem vak, se nem hülye, látja, hogy milyen talár van rajtunk meg milyen a nyakkendőnk... BASSZAMEG a nyakkendőmet letépték rólam Blakeék, és, ha megint elkap így Crasso, akkor mehetek huszonötezer értelmetlen szöveget átmásolni. Nem baj, van nálam zsineg, majd abból bűvölök egyet az óra végén. - Öö. - agyamat még mindig a nyakkendő problémája, pontosabban a büntetőmunkáé töltötte ki ezért sikerült rendkívül értelmesnek beállítanom magam. Éljen az első benyomás. - Ez és a rúnaismeret az egyetlen valójában is hasznos tantárgy a faktok között. Meg a repüléstan, de az nem hoz lázba. - meglepő módon benn maradt a számmisztika és a jóslástan pocskondiázása, de már fölösleges lenne belekezdeni. - Ja és a sapka szériatartozék - mutatok a fejfedőmre - Nyugodtan keresse ki az aktámban, vagy kérdezze meg a vezetőséget. Mindenkinek jobb, ha rajtam van. - a szobatársaim valószínűleg erőteljesen bólogatnának, de azt hiszem egyik se vette fel ezt a tárgyat. Sőt talán nem is vettek fel olyan tárgyat, amit én is. Micsoda meglepetés...
Intettem a fejemmel, hogy részemről ennyi, jöhet a következő, ha van még. Majd várva, hogy elforduljon pálcámmal előhívom a lapokat összetartó madzagot a táskából, majd a két órával ezelőtt felelevenített mozdulatokkal suttogom a megfelelő igét, aminek köszönhetően újra van nyakkendőm. Egy kicsit vékonyabb, meg az ezüst se csillog úgy rajta, mint gyárilag, de ez  már igazán elnézhető probléma.

[LLG]

LLG
•

   Torokfájós jó reggelt, új tanév, új órák, új tanárok; üdvözlet, idei izgalmak. Annyit ugyan már tudunk a nemrég érkezett mókusról, hogy valami Kroll a neve - és nem, nem fogom elsütni az első idevágó poénomat, csakis a rím mián' -, meg állítólag kész megszállott. Általában Mika szállítja az infókat, de elképzelésem sincs, honnan akasztja le ezeket az apróságokat. Talán látszik Kroll szemén az áhítat meg az elkötelezettség? Vagy titkos aktákat vezetnek a tanárokról? Az a hír járja, hogy Mr LLG amolyan remeteféle, és hogy félévente fizimiskát vált. De szőröstül-bőröstül. Zoo azt hallotta, hogy tavalyelőtt még nő volt...
   Mindenesetre nem sokat adok az ilyetén szóbeszédre, jobb szeretek a saját szememnek hinni. Ami persze nehéz ügy a mágia ravasz világában, de rá kell gyúrnom az érzékeimre, ha komolyan érdekel az aurorszakma. Hopp.. ezt el ne kottyintsam a többiek előtt. Anyáéktól már megkaptam érte a magamét, nem volt kellemes. Azt hiszik, nem tudok magamra vigyázni. De nem neheztelek rájuk, ilyenek a szülők. Blehh.
   Összegezve: most minden kiderül. Ugyan a teremben még csak a diákok gyülekeznek, a visszaszámláláshoz már akár meg is fordíthatnám a homokórám. Ha lenne. Egyébként az új rendszernek egyetlen pozitív vonzatát tapasztaltam idén, mégpedig azt, hogy a késések száma általánosságban a felére csökkent. Meglepő, de részemről is. Persze csak a pontverseny miatt. Győznie kell a Griffendélnek, nincs mese. És ha a pontossággal (no meg a kviddics-sikerekkel) hozzájárulhatok a győzelemhez, akkor ezt az áldozatot meghozom. Elég egy kis lazaság, és máris az ember elé perdül vagy tíz különítményes, megkent vagy befenyített prefektus, mögöttük pár habzó szájú, korrupt tanárral, akik csak arra várnak, hogy jól ki.. toljanak mindenkivel, aki nem pitizik tapsra. Pláne, ha kiderül az illetőről, hogy „csupán” egy félvér.
   Ez az oka annak, hogy már – a tanárt megelőzve – a teremben vagyok. Épp előttem futott be Agnes és Bourgh, de nem vitt rá a lélek, hogy utánuk szóljak. Ha a hollóhátas egyedül lett volna, akkor talán, de az a másik.. Hat év nem volt elegendő, hogy összehaverkodjunk, ez van. Pedig hálótársak vagyunk, te jó ég. Nehéz az élet. Tehát a két lánytól biztos távolságra vettem be az egyik üres padot, éppen Sam mögött. Mikor megérkeztem, meg is böktem a srác vállát, mintegy üdvözlésképpen, de a kviddicshírek kivesézését az óra végére tartogatom. Talán addigra Zoo is befut.. Nagyon nem oké, hogyha nélkülem lóg.

   S lássanak csodát, a harmadik felvonásra befut a nap sztárja, Kroll professzor is. Akinek nincs köldököt verdeső szakálla vagy melle, nem is áttetsző a feje, de még csak egy jóravaló szemölcs sem tanyázik a vasorrán, mint a klasszikusokban. Egész átlagos figura, már-már unalmas. Kíváncsi vagyok, mivel akar hatni ránk, leszámítva a kezében himbálódzó csomagot. Nem rossz húzás, rögtön a kíváncsiságunkat célozza meg. Felkelti az érdeklődésünket, és bamm, ezzel már a markában is vagyunk! Amondó vagyok; ha jól csinálja, amit kell, akkor bánom is én. Valljuk be, Hagrid nem tette túl magasra a lécet.
   Borongós képpel forgatom az ujjaim között az egyik csomószászlajú pennámat, mialatt Bourgh bemutatkozik. Megelőzött, pedig épp nekiduráltam volna magamat egy kis közszereplésnek. Sorra állnak fel az iskolatársak, és ugyanazt a betanult szöveget darálják, amit az elmúlt évek alatt számtalanszor.
   - Üdv, Iza Bishop vagyok – Griffendééél, annyira evidens, apuskám, a homlokomra van írva – Második éve terelő a griff csapatában, tojás koromban első lettem egy bizonyos szavalóversenyen – igen, száz százalékig mugli ügy volt –, idén szeretném megszerezni a hoppanálási jogosítványt, érdekel az animágia, a Godrikra akarok felvételizni éés.. Tavaly kitűnő minősítést kaptam lénygondozásra az RBF-en.
   Megelégedetten foglalok helyet, kicsit még ki is pirulok a büszkeségtől, tekintve, hogy nem túl sok K-t kapartam össze a vizsgákon, úgyhogy ezt feltétlenül tudatnom kellett a proffal. De vajon a mostanság olyannyira hangsúlyos részletek is érdeklik?
   - Ja és félvér vagyok – teszem hozzá némiképp provokatíve, hátha kiugrik a kelpi a vízből. Ha csak rálegyint, részemről máris van egy tantárgy, amire idén szívesen (vagy csak úgy egyáltalán) bejárok.  

[– Boethius Hywel, Griffendél. És a-azért ezt a tantárgyat választottam, mert hasznosnak találom és érdekesnek.]

Oké, még nem késtem el, de jobb lesz, ha sietek. Nem lenne túl jó ötlet Kroll első órájáról késni. Gondolom halálfaló, idén szinte csak olyan tanárokat alkalmaznak. Sietősen tűröm be az ingemet a gatyámba, miközben átszelem a folyosót.  Már szinte mindenki elfoglalta a helyét a teremben és én is célirányosan közeledem Agnesék felé.  Szerencsére senki nem ül a mellettük lévő padban. 
Előveszem a pennám és az újonnan beszerzett tintás üveget. Érdekes folyadék, mivel mindig olyan színnel ír amilyen a használó hangulata. Persze a legtöbb jegyzetem végül szürkés-zöldes árnyalatú lesz, ahogy elvesztem az érdeklődést az óra iránt. Megnézem az órámon mennyi az idő és abban a pillanatban megérkezik újdonsült tanárunk. Azonnal elhallgat az egész diáksereg. Gondolom, nem akar senki sem rossznak tűnni az első órán. Miközben Kroll átvág a termen, mindenki őt figyeli, kicsit idősebb pacákra számítottam. És amint látom Melissa-nak sem volt igaza mikor azt állította, hogy egy trollt fog első órára behozni.  Mindenesetre a villogó doboz is érdekesnek ígérkezik. Mindenki bemutatkozik, és végül rám kerül a sor.
 – Boethius Hywel, Griffendél. És a-azért ezt a tantárgyat választottam, mert hasznosnak találom és érdekesnek.

Jó, ezen is túl vagyok. Egy kis darab papírt tépek le a lap sarkáról és gyorsan ráírom a következő üzenetet: 4kor a szokásos helyen, egyedül gyere, beszélnünk kell!
Már nem tűnik olyan jó ötletnek ez a tinta, ahogy a pirosas-lilás betűket nézem. Mindegy a célnak megfelel. Összehajtogatom és mikor Kroll nem figyel, átlebegtetem Agnes ölébe.  Mikor elhangzik a félvér szó a terem másik feléből, felkapom a fejem és Kroll reakcióját figyelem. Ki más lenne, ha nem Bishop aki meg meri ezt csinálni? Mosolyogva várom, hogy folytatódik az óra. 

[Azt már nem.]

LLG ~

Ha egy viharfelhő kavarogna a fejem fölött, sem nézhetnék ki ennél borúsabban. Az arcomon a szokásos köss belém, ha mersz arckifejezés; kitágult orrlyukaimon keresztül fújtatva haladok a Legendás Lények tanterem felé. Az hagyján, hogy ki tudja milyen kísérteties úton, de összekevertem Audrey-éval az órarendemet már az első napon, így a saját óráim feléről lecsúsztam, de ő bezzeg egyet sem tévesztett el, de mindemellett megint a nyomomban van az a gázarc hugrás Collin MacHugh, akinek még nyáron is volt pofája megkeresni, hátha a napsütésben meggondolom magamat arról, hogy továbbra is utáljam a férfi nemet. Nem mondom, van már pár előrelépés a dologban, mindenesetre nem tágítok; főleg nem egy olyan mániákust fogok beengedni az intim-zónámba, aki már a puszta pillantásával képes megerőszakolni. Azt már nem. Drága Audrey együttérző Turner persze képben van – hála Merlinnek, hogy a többiek még nem hallottak a nyári fejleményekről – cseszeget is vele eleget, de a Bájitaltan utáni fejmosás a Keleti szárny harmadik emeleti mosdójának vécéjében talán elhallgattatja mára. Első nap, és máris kikészülök.. de ez az év azt hiszem ilyen lesz.

Zaklatottan berontok a terembe, természetesen időben. Már csak az kéne, hogy pontot vonjanak le a Griffendéltől. Rögtön kiszúrom Izát az egyik padban, legnagyobb örömömre órási űr tátong mellette. Megállás nélkül közeledek felé, az utamba kerülő egyetlen embert – valami barna hajú hugrabugos csaj, az arcát nincs időm, vagy inkább kedvem megnézni – egy laza mozdulattal eltaszajtom az utamból, mire ő meglepetten a mögötte lévő széken landol. Tessék! Legalább segítettem neki leülni. Nem traccspartira jöttünk. Gratulálok Zoo, ha így folytatom, bizonyára ma is én leszek a társaság fénypontja.
Ledobom magamat Iza mellé, és még mielőtt akármit szólhatna a fejemre húzom a tankönyvemet, így elbarikádozom magamat előle.
- Ne is kérdezd! – dörmögöm oda – Hol van a nő? – pislantok ki a tankönyv-barikád mögül a tanárnőt kutatva.
Nem telik sok időbe, tényleg megérkezik a professzor, amaz azonban legkevésbé sem nő. Nem tudom hányadszorra, de ismét megfogadom magamnak, hogy nem hiszek a pletykáknak, főleg nem Mika kétes forrásainak.
- A többiek? – végre felülök a széken, amennyire tudom, ki is húzom magam. Először Izára pillantok, majd hátra sandítok, hogy Aud beérkezett-e. Sehol sem látom, de az is lehet, csak nem veszem észre – egész sokan bejöttek az órára. Mindenesetre az ügyet egy vállrándítással lerendezem, majd inkább a tanárra figyelek. Meg kell hagyni, szimpatikus ürge. Az évek során mindenki kiég az elmélet orientált, utolsó éveit taposó tanárjelöltektől, akik valahogy minden erőlködésük ellenére csak pár hónapot húznak le a suliban, úgyhogy remélhetőleg felüdítő lesz ez az óra, főleg, ha tényleg sok lesz a gyakorlat. Áldom a fejemet, hogy idén is felvettem a tárgyat.
Végighallgatom a bemutatkozásokat és kivárom a soromat. Kroll nem bírja a flegmulást, szóval egye fene, mosolyt erőltetek az arcomra, bár valószínűleg háztársaimat ezzel az arckifejezéssel nyugtalanabbá teszem, mintha egy hegyes bottal szemen böködném őket.. Mindegy, én megpróbáltam.
- Zoo Deschanel vagyok.. – ebben a pillanatban jövök rá, annyira ráfeszültem a mosolyra, hogy elfelejtettem átgondolni, mit is kellene mondanom – Ömm.. Allergiás vagyok a kelbimbóra. – Na megy ez.. – Nagyon érdekelnek a legendás lények, viszont fogalmam sincs, mivel szeretnék ezután foglalkozni.. De ezt a tantárgyat szeretem. – miközben azon gondolkozok, mit is kellene még elmondani, érzem, hogy a szám sarka tanácstalanul lefelé gördül.
- Ó igen, és félvér. – Ezzel át is adom a szót a következőnek, miközben a mellettem ülő Izabellel mindennemű szemkontaktus nélkül összeöklözünk, majd ismét teljes nyugalommal szétfolyok a székemben. Kissé hátrafordulok, hogy lássam az utánam következő arcát.

[LLG~]

LLG
~

   Nemár, nemár, nemár. Mindenről azok az utálatos különítményesek tehetnek. Már nem akartam nekik visszaordibálni, mert még a saját házamból is kitiltanak, de a feléjük hajított páncélsisak is célt tévesztett, ahogy hahotázva eltűntek a sarkon. Pedig arra legalább ráfoghattam volna, hogy Hóborcot akartam kupán dobni, de így nemcsak a szemtelen viselkedésük maradt megtorlatlanul, hanem még egy kis extra munkát is beszerveztem magamnak a szünetre. Két okból is expressz kellett cselekednem a csatatér eltakarításának ügyében, egyrészt, mert Fricst vonzom az ilyen helyzetekben, másrészt meg épp kezdődik egy vadiúj órám. De igazán vadiúj, amolyan frissen csomagolt, még a tanárt is csak a Nagyteremben láttam, miközben Zooey leadta nekünk a Mikától szerzett, hát, érdekes információkat róla. Néha eltűnődöm, miféle forrásból szedi őket össze.
   De a lényeg, hogy most nem akarok elkésni, uram, egyszer engedj időben órára! Nem mintha az utóbbi időben olyan gyakorta merészeltem volna ellazázni az óralátogatást. Elég volt az év második hetét egy rapid fejmosással kezdeni McGalagonytól, és na… nem vagyok egy félős alak, akármelyik szerencsétlen beszólogatós alak elmondhatja, akit tuszkoltam már be seprűtárolóba, de azokkal az alakokkal még én sem szívesen találkoznék.
   Ráadásul itt ez az új LLG tanár, biztos nem egy Hagrid. Ki tudja, honnan szalajtották, lehet, hogy közéjük való? Amúgy is már napok óta azon töprengek, hogy jó ötlet volt-e felvennem ezt a tantárgyat megint, még az RBF után is, úristen, mi ütött belém? Mondjuk ha valamit mindenképp muszáj, akkor inkább választanám ezt egy mágiatöri helyett, de komolyan, ez már majdnem olyan, mintha jóslástanból akartam volna mindenáron folytatni. Bár az igaz, hogy a vizsgám olyan jól sikerült belőle, hogy hetekig nem tértem magamhoz a jegyemtől. Várakozáson felüli, oh, egek, hogy jutottam el idáig? Lehet, hogy ha egy kicsit megerőltettem volna magam, még az átváltoztatástanom is kitűnő lett volna. Haha, azt azért talán mégsem, de nyár óta mégiscsak az az érzés motoszkál bennem, hogy ezidáig alulértékeltem a saját képességeimet. Lehet, hogy végtére mégis ráhajtok arra a Merlin-díjra.

   - Ajaj – csusszan ki a számon, amikor befordulok a sarkon, amelyiknél a falikárpiton Bánatos Baldwyn csépeli a szegény koboldok hadát, miközben záporként hulló könnyei árvízként öntik el a hegyoldalt, kisöpörve a kis lényeket egy, a Gringottsra különösen hasonlító épületből. Ah, édes allegória. Dögöljetek meg, de a pénzeteket hagyjátok meg nekünk. Kár, hogy Bynns nem kastély-körütakkal tanított minket elsőben, akár még élvezhettem volna is.
   De kanyarodjuk vissza kétségbeesésem tárgyához, ami nem más, mint az LLG-terem folyosójának kihaltsága. Ez az, sikerült. Az utóbbi hónapokban olyan kínosan pontosan érkeztem az órákra, hogy több tanár megkérdezte, jól érzem-e magam, de most igen, megint sikerült elkésnem. Mint a régi szép időkben. Már csak azt remélem, ez az új tanerő is a halálmadarak közül való. Akkor ma délután vagy ronggyá kínoznak, vagy felnyalatnak velem egy üveg lebbencstetvet egy szögeságyról. Ah, hogy vártam már.
   Az ajtó előtt halkan lefékezek, és hegyezem a fülem egy pár pillanatig. Nincs már lendületes Anette-belépő, óvatosság van, egyen kelpiszemet az összes novisz zsarnok. De amit hallok, az mind ismerős hang, és nem mást tudok leszűrni belőle, mint hogy bemutatkozás folyik odabent. Hm. Azt hittem, mindenkiről aktát tartanak a megszállóink, akkor ez valami baráti gesztus? A kint-ácsorgásból ugyan nem fogom megtudni. Már a kilincsen a kezem, amikor Iza hangja üti meg a fülem. Ah, ezt még végighallgatom… Hiszen olyan szépen büszkélkedik azzal a golymókbélben forgatott K-jával. És most jön Zooey, hát nem bírom ki röhögés nélkül, amikor kitér az allergiáira. Tenyeres, halk nevetés, persze. Most mégis hogy halásszam elő a szokásos szívmegolvasztó bűbánatos arcomat késői belépésre, ha drakulás kelbimbók járnak táncot a fejemben?

   - Ehem – köszörülöm meg a torkom, miközben a lehető legészrevétlenebbül próbálom kitárni az ajtót. Már hallom a fülemben, mielőtt valóban megszólalna, a nyikorgás. Tudtam, hogy ez az ajtó nyikorogni fog. Már a kastély sem a barátom.
   - Elllnézést kérek a késésért, tanár úr – fogok bele alázatosan a régi szövegembe. Mondjam, ne mondjam?  Gonosz, nem gonosz? Szigorú, nem szigorú? Szadista, nem szadista? Ront a helyzeten, vagy enyhíthet rajta? Ezek a kérdések cikáznak a drága kis koponyám falain belül az alatt a fél pillanat alatt, ameddig a küszöbön állva habozok. No mi lesz? – Azazigazságtanárúr, hogy Hóborc megtámadott a második emeleti tyúkszemes varázslós portrés folyosón még a keleti szárnyban és körül kellett futnom a fél kastélyt, hogy megszabaduljak tőle – darálom le lélegzetvétel nélkül az instant generált alibit, aztán tétován ácsorogva várom a tanári hosszászólást. Ítéletet, szúrós pillantást, átkot, akármit. Közben eszembe jut, hogy a tyúkszemes varázslós portré nem is a második emeleten van, de még kevésbé a keleti szárnyban. Csak nem tudja már, hiszen új. Attól még járhatott ide. Úgy, ahogy lehetett nő is valamikor. Merlinre, Zooey, megint megjelentek a drakulás kelbimbóid a fejemben.
   És most mi jön? Mutatkozzak be én is, mint a többiek? Hadd legyen kinek az aktájára írni a kihágást, mi? Akár hamis nevet is mondhatnék, ha nem ülne az a stréber O’Neil ott az ablaknál. Ő tuti beköpne.