Sóhajtva baktatok be a jól ismert szobába, és szinte már rutinból nyúlnék a kartonok után, mikor Frics rám pirít.
- Nem! Ne nyúlj hozzá!
Visszahúzom a kezem és vállat vonva fordulok körbe, miközben előkészülök a nagy melóra. Nem, nem a könyékig érő gumikesztyűmet kapom elő, csak egy hajgumit, mellyel azt a rövidke frizurámat apró csuriba fogom a tarkómon, a szoknyám zsebében lapuló hullámcsatokkal meg felfogom a maradékot. Na. Látni legalább már látok. Csípőre tett kézzel bámulom Frics farát, illetve inkább mégse, és várom, mit kotor elő nekem a meglepi dobozból.
Ekkor robban be a szobába egy másik csaj, aki láthatóan tele van étellel és dzsemes pirítóssal, ha közelebb álltam volna az ajtóhoz, egész biztos nekem is jutott volna az áldásból, melyet száján keresztül hullajtott a világnak.
Amilyen pimasz, rögtön levágom, hogy griffendéles, még a talárjára se kell néznem. Na hurrá, öröm lesz a mai bünti! Azonban a társasjátékos poén hallatán megrándul a szám széle. Nem könnyű ugyan eldöntenem, hogy szarkasztikus volt-e vagy csak kedélyes, mindenesetre válaszolok neki:
- Jobb is, hogy nem hoztál, van itt elég az elkobzottak között. Robbantós snapszer? Vagy inkább Scrabble-öznél? - kérdezem, és könyékig beletúrok egy kartondobozba. Frics irodájában mindig akkora rumli van. Nem tudom, miért nem kér inkább azért büntimelósokat, hogy rendet tegyenek itt...
A lány elkezdi osztani Fricset, én meg elnevetem magam, főleg tovább nevetek, mikor a lány jókedve besül, akár egy régi önindító egy vacak seprűn. Frics dühösen kezd el bennünket méregetni, aztán mielőtt felpakolná a második kartont, elrikkantja magát.
- Na azt már nem! Nem fogom egész este a sületlenségeiteket hallgatni. Belle!
- Butler.
- Kit érdekel! Mozgás, fel a trófeaterembe, gyerünk! Kupákat fogsz pucolni! Te meg, Awenmore, válogasd szét és tedd ábécésorrendbe ezeket a papírokat! Gyerünk! A büntetőmunka nem traccsparti! Ostoba diákok! És én még azt is tartsam észben, hogy ki hányszor változtat nevet! Talán férjhez mentél, te kis satnya? Majd adok én neked! Mit ácsorogsz ott, munkára! A kénköves mindenségit!
Frics bizonyára mondta még tovább a magáét, én azonban jobbnak láttam lelépni. Mielőtt becsuktam volna az ajtót, egy hatalmas szőrcsomó, alias Mrs. Norris csusszant ki a résen a nyomomban.
- Jössz felügyelni, te Hurka Gyurka? No nem bánom, gyere, kis spicli.
Azzal egy utolsó pillantást vetve a lányra, hosszan és érzelmesen búcsút veszek tőle egy utolsó vigyorral, és már ballagok is fel a trófeaterembe. De persze tudod ki fog kupákat suvickolni... Majd eltörlök kettőt-hármat, az kitart takarodóig, és aztán sipirc.
~