Tópart

Merel Everfen

-'Hát akor legalább van ennyi közös bennünk, hogy szeretünk olyan dolgokról beszélni amit ismerünk.'-mondom mosolygva.
-'A dementoros eset egy kutyasétáltatás során történt. Épp egy aluljáróban mentünk át, felénél járhattam,mikor kirázott a hideg, rossz kedvem lett, pedig szép napfényes idő volt, és semmi sem adott okot a rossz kedvre. A kutyám is valamit megérzett, mert elkezdett vonyítani.
Ekkor az egyik saroknál valami furcsa lény jelent meg. A lábam földbe gyökerezett, és elvesztettem az eszméletem. Mikor magamhoz tértem, egy férfi állt felettem és megkérdezte, hogy minden rendben van-e, mondtam, hogy mostmár igen. Ezután elkísért az utcánkig, megköszöntem a segítséget, majd elváltak útjaink.
Csak akkor kezdtem el megérteni a furcsa eseteket, miután a Roxfortba kerültem, és a többiektől is hallottam hasonló esetekről. Még örülhetek ezek után, hogy ennyivel megúsztam a dementorral való találkozást.'-mesélem el bővebben az esetet.

-'A furulyázást korán elkezdtem, első éves voltam általános iskolában. Első időkbe nem tetszett, majdnem abba is hagytam, de aztán ahogy egyre jobban ment úgy kedveltem meg. Simán tudok bármilyen kottából eljátszani egy számot, bár lehet még nem elsőre, azért nem vagyok olyan profi. Gyakran járok le ide a parkba gyakorolni, aki hallotta véletlen a játékomat, annak tetszett eddig. Most, hogy a Roxfortba kerültem nem járok tanárhoz, de előtte voltam különórákon.'-válaszolok a kérdésére.
-'Te játszol valamilyen hangszeren?'

Rebecca Bennet

-Ez tök jó, akkor neked van egy saját titokzatos hősöd? Tudtál meg róla valamit, hogy ki meg mi ő? vagy csak úgy arra járt, megmentett, és eltűnt nyom nélkül? Tisztára mint egy képregényes szuperhős. Tök jó neked.- Lelkendezek csillogó szemekkel. -Ezért úgy tudlak irígyelni. Amúgy ha nagyobb lennél, te nem szállnál be a harcba?
Mielőtt még nagyon belelendülhetnék a témába, a kastélyból az ebédidő kezdetét harangozzák. Csak most tűnik föl, hogy hogy elrepült az idő, miközben beszélgettünk meg kacsáztunk.
-Gyere, siessünk. Ha még úgyis fel akarunk menni a cuccodért is a toronyba, akkor talán jobb, ha nem a legnagyobb tömegen kell oda átvágnunk.- Vetem fel. Ezen kívül már elég éhes is vagyok, tekintve, hogy csak futólag reggeliztem, és már az se most volt. A maradék pár kövemet még menet közben dobálom el. Kicsit kár, mert már épp belejöttem, bár ezt kielégítően ellensúlyozza egy kiadós ebéd igérete.
-Nem, én semmi ilyet nem tanultam. Mondjuk az árvaház nem is nagyon nyújtott semmi támogatást ilyen téren, edzések, magánórák, ilyesmi ott nem volt senkinek. Csak eltartottak, elszállásoltak, de a gondoskodás kábé odáig tartott tőlük. Gondolom nem a legjobb hely, de ez jutott.- Mesélem.

Merel Everfen

-'Hogy ki volt az a férfi? Nem tudom, ürültem, hogy megúsztam élve a dolgot, nagy izgalomban el is felejtettem megkérdezni a nevét. Utána meg nem is volt eszembe, bár az esetet sokáig nem felejtettem, és kisértettek álmomban.
Hát, ha nagyobb lennék, és jó lenne a párbaj tudásom akkor lehet beszállnék.'-válaszolok a kérdéseire.

Majd hallottuk, hogy ebédidő van, rá is néztem az órámra, látom hogy 11:45 van. Észre se vettem, hogy ilyen gyorsan elment 3 óra, bár jó társaságban gyorsan telik az idő. De a gyomrom jelezte az ebéd utáni vágyát, mert megkordult.
-'Jó, induljunk, várj felveszem a táskám, az előbb leraktam oda.'-elmentem a táskámért a nem messze lévő bokornál hagytam.'Na itt vagyok, mehetünk.'-mondtam, mikor visszaértem.
Elindultunk, és közben folytattuk tovább a beszélgetést,elmondta, hogy ő nem tanult hangszeren játszani.
-'Ha gondolod én szívesen tanítalak furulyázni, ha az érdekel, csak be kéne ahhoz szerezned egy furulyát, a sajátomat bocsi nem szívesen adom oda. De előre mondom, nem lesz gyerekjáték.'-vetem fel a lehetőséget.
-'És te mit szoktál csinálni amúgy a szabadidődben?'– kérdeztem tőle.

Rebecca Bennet

-Kipróbáljuk?- Csillan fel a szemem a párbaj ötletére. Áh, úgyse menne bele. Meg a tanárok se díjaznák. Mondjuk attól csak izgibb lenne, de inkább nem rángatom bele Besst.
Miközben ő elmegy a táskájáért, én addig előásom Szuttyompöttyöt a zsebemből, és hagyom, hogy felmásszon a vállamra a megszokott helyére.
Bevárom Besst, és indulunk is a Roxfort főbejárata felé. Szedem a lábam, de csak annyira, hogy ő is tudja tartani az iramot. Meg amennyire ezek a rövid lábak engedik a gyors gyaloglást, futni azért nem tervezek.
-Áh, akkor furulyázni szerintem nem fogok. Leghamarabb nyáron lenne esélyem beszerezni egyet.- Meg valószínűleg az első egy órán belül unalmasnak is találnám, bár ezt a részt nem hangoztatom. Nincs vele bajom, de nem tudom elképzelni, hogy én végig tudnék ülni egy leckét is rendesen.
-Én? "Semmi jót". Legalábbis ha másokat kérdezel, valószínűleg ezt fogják rá mondani. Szeretek kalandozni-kóborolni mindenfele. Képzeld, a Foltozott Üst környékét már rég egész jól ismertem mondjuk, amikor a levelemet megkaptam, és megtudtam, hogy ott lehet bemenni az Abszol útra. Csak addig valahogy nem vettem észre, hogy az is ott van. És a Borgin és Burkes-ben olyan érdekes dolgok vannak... Meg legalább olyan érdekes alakok is néha. Meg az árvaházunk tetejéről képzeld, olyan szép kilátás nyílik egész Londonra este, meg a csillagokat is egész jól lehet nézni onnan. Már ha nem nyomja el nagyon a város kivilágítása.- Mesélem különösebb rendszer nélkül, csak ahogy eszembejutnak a dolgok. Közben Beérünk a kastélyba is, ahol azért már nem olyan kevés tanuló tart ebédelni, de szerencsére még nincs csúcsidő.
-Tényleg, az asztalaink szomszédosak, tudunk egymás... hát nagyjából mellé ülni, mondjuk úgy pont egymásnak háttal lennénk. Na várjunk csak...- Jövök rá a mondat közepén, hogy valamit azért sikerült kihagyni a számításból, de ez nem állíthat meg a mondat befejezésében.

Merel Everfen

-'Oké, ahogy gondolod.'-mondom neki, mikor mondja, hogy leghamarabb nyáron tudna szerezni furulyát.'Vagy ne oldjuk meg valahogy? valahogy veszünk neked'-vetem fel az ötletet.
-'Ohh, bárcsak az én szobából is jó lenne a kilátás, de sajnos nem. Mondjuk ez a Roxforti hálószobából való jó kilátásnak örülök, van hogy csak beülök az ablaka elé és bámulok ki a birtokra.
Ezen kívül szeretek utazni, zenélni, zenét hallgatni, énekelni, olvasni és a kutyámmal játszani. De nem szeretem, ha megpróbálnak becsapni, illetve ha nem igazságosan ítélkeznek.'-mesélem el az érdeklődésem Merel után.'Te szeretsz utazni? Én nagyon, főleg vonattal, és közben nézni a tájat. Bár az ide vonatútból nem sokra emlékszek, lehet csak a nagy izgalom miatt.'

Közbe mér kezdett gyülni is a nép a nagyterembe, láttam ahogy beléptünk oda, de legalább még nem olyan vészes.
-'Ja, és tényleg, ez jó.'-mondom neki mikor felveti, hogy pont egymás mellett van a 2 ház asztala.'Addig se kell elválnunk.'-poénkodok.'Öhh, mire várjak?'-kérdem mert nem fejezte be a mondandóját. Közben leülök egy olyan helyre, ahol minkét asztalnál nagy a hely, majd szedek magamnak levest.

Rebecca Bennet

-Jaj, ennyire tényleg nem fontos.- Legyintek, amikor Rebecca kitart az ötlet mellett. -Nem hiszem, hogy elég muzikális lennék hozzá egyébként is.- Mentegetőzöm.
-Ó, hát a szobámnak az ablakából nekem is csak a szembe ház fala látszana, onnan nincs is mit nézelődni. Mondjuk a tetővel meg az a baj, hogy oda nem szeretik, ha kimegyek. Volt hogy el is kaptak. Miért vannak ennyire ellene a felnőttek a szórakoztató dolgoknak?- Teszem fel az örök nagy kérdést morfondírozva.
-Ha úgy adódik, de akkor is inkább a társaság miatt. Nem szoktam utazgatni, inkább gyalog megyek, ahova lehet. Mondjuk azért is, mert arra futja leginkább. De itt a vonatutat szeretem. A legelsőt végig ötleteltem, hogy milyen lesz majd a Roxfort amikor megérkezünk. Jól el is kanyarodtam a legcifrább túlzásokba is a végére mondjuk.
Leülök a kinézett helyre.
-Ja, semmi, csak rájöttem, hogy mindketten a két asztal között leszünk, akkor egymással háttal fogunk ülni. De mindegy.- Magyarázom meg a vége nélkül maradt mondatot, aztán egyből a lényeggel kezdve szedek magamnak két emberesebb szelet rántotthúst is. A kupámat fejjel lefele fordítom, és az így tányérszerűen funkcionáló aljába merek egy evőkanál vizet Szuttyompöttynek, aki így a kupa mellett felágaskodva tud belőle inni.
-Evapores.- Szabadítom fel a kupám alját, amint Szutyi végzett, és visszafordítva, rendeltetésszerűen használva a tárgyat én is iszom egyet. Veszek még egy szelet kenyeret, és ha véletlen én végeznék hamarabb, még bevárom Besst.
-Na mehetünk.

Merel Everfen

-'Ja, az én szüleim se szeretik, ha olyat teszek, amit nem szabadna. Nagyon tudnak félteni. Pl. a háború idején képesek voltak még a mugli suliból is kivenni, és otthon tanítani. Szerintem féltenek, azért vannak minden ellen.'-válaszolok a kérdésére.

-'Ja, oké.'-mondom neki a választ mikor elmondta, hogy mi lett volna a mondat vége. Majd a leves megkavarása közben még levettem a nyakamból a táskát, mert elfejtettem
Majd mindketten az ebédre kezdünk koncentrálni, így abbamarad a beszélgetés.
Elkezdtem enni a levest, de sikerült jól megégetnem a számat egyből, olyan meleg volt.
-'Óhh, hogy az a...'-bosszankodok magamba. Majd folytatom tovább az evést, csak most már óvatosabban. De legalább finom lett a paradicsomleves.

A leves után elgondolkodtam, most melyik másodikat is válasszam. Aztán most a bárányborda mellett maradtam, mellé sült burgonyát szedtem, illetve borsót. És öntöttem egy kis vizet a poharamba.
Végezetül desszertnek ettem egy kis Yorkshire pudingot.
Láttam, hogy Merel is kész van, így felvettem a táskát, és elindultunk a Hollóhát klubhelyisége felé.
-'Ha nemgond, még útközben keressünk fel egy mellékhelységet is.'

Rebecca Bennet

-Azta! Mármint ez a Tudjukkis dolog? Pedig az szerintem még el se jutott a muglikhoz, hogy egy háború lenne. Mondjuk hirtelen megugrottak a furcsa balaestek az tény. Meg annak a két hírnak is a leomlása...- Én is csak a levelem érkezése után tudtam meg, hogy mi volt az igazi oka ezeknek, a Foltozott Üstben vitatták meg többen is a témát, és ott hallottam róla.
-Igaz mondjuk, neked ott volt az a dementoros eseted. Akkor gondolom ez annak okán lehetett.- Jut eszembe, amit korábban mesélt ma, és így összerakom a képet.
Úgy tűnik vagy én voltam gyorsabb, mint gondoltam, vagy Bessnek tartott tovább az ebédelés, de nem kell énrám várni, hogy megebédeljek, és ahogy mindketten végeztünk, már indulunk is tovább a Hollóhát torony felé. A szelet kenyerem belsejét gyorsan begyűröm, hogy utána ráérősen rágcsálhassam út közben a héjat, amikor nem én beszélek.
-Dehogy gond.- Bólintok rá a felvetésre. Még kapóra is jön, nekem is akad némi felkeresnivalóm ott.
Így a kenyérhéjat zsebre is vágom addig. Majd némi motozás nesze alapján rájövök, hogy Szuttyompötty is abban a zsebemben van. Legalább van mivel lekötnie magát, na. A kenyérhéj patkányrágta részét majd legfeljebb letépem, és megkapja.

Merel Everfen

-'igen, ez most volt.'-térek vissza közben a szüleim témájához.'Furcsa eseteket mondtak be a rádióba, hogy pl. teljesen egészséges emberek haltak meg hirtelen, minden előjel nélkül.
A családom csak figyelte ahogy szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák, és ők is elkezdtek félni.
És kimozdulni is alig mertünk ezek után, anyukám odáig is elment, hogy kivet a suliból is, és itthon kezdett el inkább tanítani.
Sajnos sok iskolai barátom is meghalt, illetve annak családtagjai, így volt, hogy magamba forduló lettem, és sokkot kaptam egy időre. Sajnos, még szihonyuszihoz is mennem kellett.'

-'Rendben, akkor szerintem menjünk az első emeleti mellékhelységbe, az van a legközelebb'--indulok is arra felé. Közben elrakom az innivalót, amit azután töltöttem még magamnak, hogy felálltam az asztaltól. 'Ha neked nincs ott dolgot, én előre megyek, ne kelljen várni rám. Odáig még talán nem tévedek el.'-poénkodok.'Olyan nagy ez a kastély, kifejezetten veszélyesnek tartom eltévedni. Egyszer mondjuk már sikerült, az első napokba, mikor vissza szerettem volna menni a klubhelyiségbe, úgy kellett útbaigazítást kérnem.'

Rebecca Bennet

-Furi. Én alig találkoztam ilyen hírekkel, pedig az ott pont a város közepe, ahol vagyok. Vagy pont azért nem? Mondjuk a híreket annyira nem követem általában, de sokat járok kinn a városban. Jó, a hidas esetet azt nehéz lett volna nem megtudni, ott történt kábé a szomszédban. Nem szó szerint, de érted.- Magyarázok kicsit hadarva.
-Rendicsek, menj csak, majd beérlek.- Mondom, ahogy elindulunk. Énnekem most nem sürgős semmi, majd ráérősen utólérem.
-Milyen szerencse akkor, hogy nem két órád között tévedtél el. Ahhoz mondjuk tényleg nagyon nagy ez a kastély, hogy pont ne legyen idő szünetben eltévedni. Vagy mi van, ha valakinek lent van az egyik órája az alagsorban van, aztán a következő az iskola másik végében, és a hetediken. Az milyen lehet már? Át kell vágni az egészen, és a tetejébe abból egy csomó lépcsőzés. Én mondjuk tuti elkésnék.
Bess előresiet, én addig menet közben előhalászom Szuttyompöttyöt a zsebemből a farkánál fogva. Ezzel járulékosan a kenyérhéjat is, amit ő azóta is szorgalmasan rágcsál.
-Tudodmit? Ezt itt így megkapod... ni, és legyél el vele jól. És ne a zsebemet rágd ki, ha lehet.- Tépek le egy darabot a kenyérhéj végéből neki, a többit meg átrakom a másik zsebembe. Aztán Szutyit is visszarakom a helyére, mert időközben én is elérem a mosdót.

Merel Everfen

Mivel azt mondja Merel, hogy nyugodtan menjek előre, így gyorsabb tempóra váltok, és pikk-pakk magam mögött hagyom. Csak közbe már nagyon kellett így szinte futva tettem meg az utolsó lépéseket. Gyorsan feltéptem az ajtót és besiettem. Úgytünt senki nincs épp bent, mert nagy volt a csönd, de mikor bementem volna az első wc-be, az ajtó zárva volt, de a második szerencsére üres volt. Gyorsan elvégeztem amit kell, majd a csapnál meg mostam a kezem, majd az arcom. Elég álmos voltam már, hogy éjszaka nem aludtam jól.
Közbe kijött a másik lány is az ő "kabinjából", egy idősebb diák lehetett, Griffendéles.
-'Hello.'-köszöntem neki, ő vissza köszönt. Majd elzártam a csapot, és kimentem a helységből.
Már Merel ott volt.
-'Na akkor folytassuk is az utat.'-mondom neki, miközben el is indulok.

Rebecca Bennet

Rövidesen én is elérek a mosdóig. Mint kiderül, nem kell sokáig várnom ott Bessre, mert ahogy indulnék az ajtó felé, pont ő lép ki rajta. Tényleg gyorsan végzett, így már indulunk is tovább is indulunk egyből.
-Hol van amúgy a Hollóhát tornya? Arra még szerintem nem jártam. Vagy csak nem vettem észre, ha igen. A Griffendélét tudom, hogy szintén torony, és hogy egy festmény őrzi. Még Sir Cadogan mesélte, meg hogy egy ideig ő őrízte pár évvel ezelőtt. Beköszönhetünk neki is út közben... ja, mondjuk fent van a festménye, a hetediken, asszem. Úgy nem hiszem, hogy útba esne. Mindegy.- Vezetem le menet közben magyarázva, eközben megint előhalászva Szuttyompöttyöt, akit felteszek a szokásos helyére a vállamra.
-Tihozzátok amúgy hogyan lehet bejutni? Valami jellel vagy jelszóval hozzátok is?- Érdeklődöm meg.
Nekünk van ugye a kopogásunk a hordónkon, és a Griffendéleseknek jelszót kellett kimondaniuk, legalábbis, ameddig Cadogan őrizte a bejáratot, de gondolom nem változtattak a szokásos rendszeren egy helyettes kedvéért, úgyhogy most is az kellhet. Már az összeset tudom is, amiket a lovag használt, hallottam már párszor tőle, de nem hiszem, hogy bármi hasznát venném nekik. Évekkel ezelőttiek, és ilyen jelszavakat, mint például "anyaszomorító korcs" nem is kérne másik festmény innen a kastélyból.

Merel Everfen

-'A Hollóhátasok klubhelyisége a nyugati szárnyban található, méghozzá az egyik legmagasabb roxforti toronyban, ahova egy szűk csigalépcsőn keresztül juthatunk fel. Egy kilincs nélküli ajtó fogad minket, egy sas alakú kopogtatóval, ahhoz hogy  bejuthassunk kopogtatni kell ezzel a kopogtatóval, majd egy rejtvényre kell válaszolni. Ha a jó választ adod, akkor bejutsz, ha nem akkor várhatsz még jön valaki és tudja a jó választ.'-válaszolok Merel kérdésére.'A klubhelyiségünk egy szép nagy, kerek alakú szoba kék szőnyegekkel, ívelt ablakokkal, kék és bronz selyem  kárpitokkal. Innen kiváló kilátás nyílik a birtokra, többek között a tóra, a tiltott rengetegre, a kviddics pályára, a gyógynövénytan házakra, és a környező hegyekre. A szobában asztalok, székek, és könyvespolcok vannak, illetve van egy szobor Hollóháti Hedvigről. És innen nyílik a hálókhoz vezető lépcső is.'-magyarázok tovább.
Közben elérjük a szűk lépcsőt, így nem beszélek tovább, mivel csak egymás mögött tudunk haladni, és így nem igazán szeretek beszélgetni.

Rebecca Bennet

-De és akkor más házakból valóak is be tudnak simán menni, ha tudnak jól válaszolni rá? Jó, mondjuk igaz, egy jelszó is működne bárkinek, de azt mondjuk csak házon belül mondják meg előre. Nálunk szerintem amúgy a legpoénabb. Egy hordón kell bekopogni megfelelően. De van ott egy csomó hordó, és ha rosszul kopogsz, vagy rossz hordón, akkor az kinyílik, és leönt ecettel. Szerintem ilyen csapda semelyik háznak nincs másiknak.- Mesélem el én is a mi klubhelyiségünk bejáratát.
-Nekünk ilyen kerek mindenünk van, nem csak a helyiség, de a bejárat is, - jó, mondjuk az hordó, milyen lenne ha nem kerek - meg az ablakok is, kint hullámzó fűvel éls virágokkal. És részben föld alatt is van valamennyire. Kész hobbitüreg.- És itt rájövök valamire. -Lehet, hogy azért Hugrabugos lettem, mert én is ennyire hobbit vagyok? Najó, biztos nem, de akkor is.
Közben felérünk a szűk csigalépcsőn a Hollóhátas bejárathoz, ami valóban egy csak kopogtatóval ellátott ajtóból áll.
-Megpróbálhatom én?- Kérdezem Rebeccától, de mire lenne ideje válaszolni, már így is, úgy is az ajtó előtt állok. Felemelem a bronz kopogtatót, kopogok vele kettőt, és kíváncsian figyelem, mi történik ez után. Aztán meg ha nem működne, vagy nem tudok válaszolni, itt van Bess is, és ő Hollóhátas, úgy hogy biztos ki tudja nyitni, tehát nem tudom véletlen kizárni magunkat.

Merel Everfen

-'Ez jó kérdés.'-gondolkozok el azon a felvetésen, hogy aki tudja a jó választ bejuthat.'Én még nem vettem észre, hogy bárki próbálkoznak, igaz nem is gondolkoztam még el ezen, így a felsőbb éveseket se kérdeztem ilyenről.
'Hordó?'-csodálkozok el a Hugrabugrosok bejutási módján. 'Nálunk valahogy megértem, mért ilyen bejutási mód van, hiszen  Hollóhátasok okosak, valamint ha nem tudják a választ, akkor megtanulja a helyes választ attól aki tudja.'-gondolkodok el a bejáratunkon.
-'Ez is lehet egy szempont, de nem hiszem'-válaszolok az üreges felvetésére.
'Megpróbálhatod. Úgyis kíváncsi vagyok mi történik.'-így Merelt engedem az ajtóhoz.'Lehet meg van bűvölve, hogy csak Hollósok próbálkozhatnak, de mindjárt kiderül'
-'Majd max egy jót nevetek rajtad'-poénkodok, de közben remélem nem veszi komolyan, nem szeretném megbántani. Tudom, hogy nem szép dolog másokat kiröhögni.