Sat
Nem merek felnézni. Azt hiszem, kiakadt. Felsandítok a hajam alól (unalmas barna), és látom, hogy meredten bámul. Lesütöm inkább a szemem és a hasamat szorítom, ahogy ülök, kissé előregörnyedve. Haragszik rám. Biztos vagyok benne. Mindjárt üvölteni kezd, és...
Visszatartom a lélegzetemet is, ahogy regisztrálja a tampon problémát. Istenem, Sat, legalább lökj meg, vagy mondj valamit! Nem bírom ezt.
- Mi? Elestél? Vagy lelöktek - tippelem inkább meg. -
Azok a szemét rohadékok...! - fakadok ki. Emlékszem, örökké, örökké csak a lábtörlőik voltunk. Nem véletlen, hogy eltűntünk innen, és most újra itt vagyunk a startnál.
Fölnézek, bár kicsit félve. Azt hiszem, teljesen össze vagyok zavarodva, és még a fejemet se rázhatom meg, mert szédülni kezdenék. Vagy hányni. Vagy egyszerre a kettő.
Elmosolyodok azonban, ahogy felém nyújtja a kezét. Megfogom. Néha úgy érzem magam, hogy ő a hercegem, én pedig a hercegnő... néha még úgy is van öltözve. Mármint, urbánpatkány suhancnak. Tiszta Twist Olivér. Én meg Harisnyás Pippi. Nem tudom, azoknak volt-e valaha közük egymáshoz, gyanítom, nem...
- Hol pároltad? - kérdem halkan, nyögve, ahogy felállok. -
Csak nem megvan még a pinyó...? A kezébe kapaszkodom, és eszem ágában sincs elengedni. Az ujjaim hidegek, de az övéi is, úgyhogy ráfogok a másik kezemmel, rálehelek.
- Megint elhagytad a kukás kesztyűdet, mi? Menjünk. Befagy a pcsám. Rossz ötlet volt leülni. Te hogy tudtál azon a kövön ücsörögni eddig?... Bent legalább meleg van... Zistenbsszameg. Didergőn bújok hozzá, összehúzom magamon a talárt, ahogy elindulunk befelé.