Dante
name of the game, it's competition
top of the pile, net demolition.
Igaza volt, ebbe nem gondoltam bele. Én teljes mértékben azt hittem, hogy van benne egy kis jóindulat, még ha mélyen rejtve is. De úgy látszik, tévedtem. És igen, csalódottá tesz, amit mondott nekem.
- Én csak.. Á. Igazad van. - ráztam meg a fejem. Hogyan is érhettem volna el bármit a szent beszédemmel ennél az alaknál..? Mit várok egy halálfalótól..?
Tekintetemmel követtem mozgását, majd "váratlan tettétől" hirtelen, meglepődve s kicsit meg is szédülve ugrottam talpra. Ekkor vettem újra tudomásul, miért is vagyok itt. Megállt a lánynál, pálcáját a nyakára szegezve. Nem tetszett. Az én hülyeségemért miért őt büntetné? Újra felébredt bennem a tudat, hogy védelmeznem kell ezt a fiatal lányt, nem engedhetem meghalni, hiszen előtte vannak még az élet szépségei, és egy ilyen arrogáns pasas nem foszthatja meg ezektől..!
Ha kell, inkább én halok meg helyette. Mennyivel könnyebb lenne beletörődni a halál szelének tudatába, ha elérném azt, amit akarok, ha megmenthetném az életét, és végre, elmondhatnám magamról, hogy jó vagyok valamire!
Én beletörődnék. Meghalnék egy ismeretlen lányért. Ő pedig mind a kettőnkkel könyörtelenül végezne.
Szép.
- Igen, te nem vagy Ő. - reagáltam azokra, amiket nekem mondott. - Te.. ezerszer rosszabb vagy..! - kiáltottam, majd pálcámat előrántottam, s szegeztem újra rá. Kész voltam. Nem kell ide semmiféle szent beszéd. Ha háborút akar, hát rajta. Nem veszem el tőle ezt a csöppnyi örömet is.
- Úgy látom, hiábavaló lenne tovább társalognunk. Semmi értelme. Meggyőzni úgy sem tudlak. -[/b] rántottam meg a vállam. - Itt az ideje, hogy folytassuk a mi kis "játékunkat"! - váltottam újra a harcias amazon életmódra, s ajkaim már egy újabb varázsigét kántáltak. - Draconis flatus!