Weasley Varázsvicc Vállalat

Hetek óta rebegték a hírt az izgatott diákszájak, és beigazolódott: a Weasley ikrek megnyitották második boltjukat, itt Roxmortsban. Az apró és színtelen kis boltok mellett az ikrek üzlete olyan a szemnek, akár egy tűzijáték. A bal oldali kirakat szédítő tömegben mutatja be a pörgő, durrogó, villogó, pattogó és visító árukat, míg a jobb oldali kirakatot hatalmas plakát borítja be: piros, akár a minisztérium hirdetményei, de villogó sárga betűkkel ez áll rajta:

Nemcsak a hurok szorul!
Ami túltesz Tudjukkin:
a gyötrelmes PÚLYUK-KÍN!

Ha nem jön, aminek jönnie kell!

A boltban általános a hatalmas zsúfoltság, s az állandóan hömpölygő embersereg. A polcokon tornyosuló árutömeget csak türelmes sorbaállás után lehetséges közelebbről megtekinteni, ha a kedves látogató nem olyan agyafúrt, hogy a lábak tengerében evickél el az áhított cikkekhez.
A megannyi polcon felfedezhetők többek között a Maximuláns-termékcsoport gyöngyszemei, úgy mint az Orrvérzés Ostya, a Rókázó Rágcsa vagy a Tetszhalott Tabletta. Ezektől kicsit távolabb vödörszám állnak a trükkös varázspálcák: olcsóbbak suhintásra gumicsirkévé vagy alsónadrággá változnak, a legdrágább fajta agyba-főbe veri az óvatlan felhasználót. Varázspennából a bolt háromfélét kínál: mártásmentes öntöltőt, autokorrektort és válaszsúgót.
Szabadalmazott éber-álom bűbáj – olvasható egy helyütt, Térbeli akasztófa – olvasható máshol. A kirakat előtti teret egy nagyméretű kalitka foglalja el, amiben vígan majszolgatnak vagy szuszognak a szivárvány minden színében pompázó törpegolymókok. A pult úgyszintén roskadozik a különböző jópofa áruktól, a közönséges mugli bűvészkellékektől a garantáltan hatásos szerelmi bájitalokig mindenfélétől.
Természetesen ez mind csak a jéghegy csúcsa – a bolt hátsó felében, a raktárnak kinevezett helyiségben egymás hegyén-hátán sorakoznak a még bontatlan kartondobozok, a finomításra váró készítmények és a rendelésre kiadott holmik. Miden, ami szem-szájnak ingere!^^

Termékeink:


Bokszoló Teleszkóp
Boszibűbáj termékcsalád
Csalizajgép
Dagadox-por
Ehető Sötét Jegy
Fantasztikus csillagszórók és tűzijáték
Garantáltan tíz másodperc alatt ható mitesszer-eltüntető
Instant sötétségpor (Peruból importált)
Kanári Kuglóf
Maximuláns termékcsoport: Orrvérzés Ostya, Tetszhalott Tabletta, Rókázó Rágcsa
Mugli bűvészmutatványok
Nyelvnyújtó Nyalánkság
Páncélsüveg, Páncélköpeny, Páncélkesztyű
Szabadalmazott Éberálom-bűbáj
Telefül
Térbeli akasztófa
Törpegolymókok
Varázspennák

[Kinek:]

Kinek: Kareem Whittman;; Szószám: 980;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: katt;;

Örültem a lehetőségnek, hogy kicsit kitegyem a lábamat a Roxfortból. Régebben szerettem odajárni, de mostanában? Amióta a halálfalók igazgatnak szinte mindent, már nyomokban sem emlékeztet önmagára az iskola. Mégis kötelező oda járni, nincs választásunk. Mondjuk, ha jól tudom, a mugliknál is van tankötelezettség. Ott 18 éves korukig, amíg nem érettségiznek le. ~Az vajon milyen nehéz lehet? Mint nekünk az RBF vagy mint a RAVASZ?~ Vetődött fel bennem. Igazán érdekes az a másik, ismeretlen világ. Sokan nem értik, hogy miért szeretem annyira a Mugliismeretet. Pedig engem képes volt lenyűgözni, mondhatni elvarázsolt teljesen ez a varázsmentes világ. Hiszen olyan sok szép, csodálatos dolgot alkottak meg mágia nélkül ezek az „egyszerű” emberek.

Igyekszem minél többet megtudni azon dolgokról, amiket használnak vagy szeretnek. A zenéjük és a kultúrájuk lenyűgözött teljesen. Még a mi mozgó, varázsképeinkhez hasonló képeket is képesek készíteni. A filmjeik lenyűgözőek. Nem is értem, hogy miért akarják bántani őket. Mintha olyan nagy veszélyt jelentenének a mágusokra vagy haszontalan lenne a létük. Nevetséges indokokat hoznak fel ellenük, pedig élhetnénk egymás mellett békében. Két nagyon különböző világ vagyunk ugyan, de mindkettőnek megvan a maga szépsége. A mugli születésűekre én kifejezetten irigykedtem ellentétben másokkal. Ők e két világot is otthonuknak mondhatják. Azt is, ahonnan jönnek és azt is, ahová ezek után tartozni fognak. Szerencsések szerintem és nem üldözendőek. De persze ez csak az én véleményem.

Hasonló gondolatok közepette indultam meg Roxmortsba. Egy forró itallal várt elvileg a Három Seprűben Lucy. A hely nagyon kellemes, sok diák gyűlik össze és jókat lehet beszélgetni. A tulaj is egy kedves hölgy, Madam Rosemertának mindenkihez van egy kedves szava, igazi tündér, ha a kiszolgálásról van szó. Abban a helyben még sosem csalódtam. A városkába érve a figyelmemet egy nagyobb csoportosulás ragadta meg rögtön. A többi építményhez képest e hely kifejezetten színesnek és pompázatosnak tűnt. A Weasley ikrek varázs viccboltja volt a legújabb üzlet, nemrég nyitották az Abszolúton lévő üzletük után. Eddig még nem tértem be ide sosem, hiszen általában Lucyval töltöm az időmet, ő meg ritkán mozdul ki.

Lucy szokta mondani, hogy nagyon emlékeztetem őt az egyik mugli mesére. Egy kívánncsi elefántlányról szólt: Kíváncsi Fáncsi volt a neve. Meg is mutatta nekem, amikor náluk voltam egyik nyári szünetben. És tényleg hasonlítok rá. Lehetne a középső nevem is. Most sem hazudtoltam meg magam, kíváncsiságomnak engedve a tömeg irányába indultam. Csakhamar a bolthoz értem, ahol hatalmas ki- és bemenő forgalommal találkozhattam. Volt, aki kívülről nézte a kirakatban lévő megannyi árut, mások megpróbáltak be is menni. Először nem akartam, mondván kinek hiányzik a szardínia effektus, de végül megpillantottam valamit, ami felkeltette az érdeklődésemet. Egy szőrös, apró jószág meresztette rám a szemei egy hatalmas kalitkából. Közelebb mentem és nagyon úgy tűnt, hogy bizony ő engem nézett ki magának és nem mást.

Egyszerű, tört fehér színe volt, majdnem vajszínű. Rémesen aranyos volt és bár nem szokásom bármit halomra vásárolni, mégis e kis jószágba azonnal beleszerettem. Nekiveselkedtem hát, hogy bejussak a hömpölygő tömegen keresztül az üzletbe. Nem ment olyan könnyedén, mint reméltem. Lökdöstek, megtapostak. Rémes volt. De végre bent voltam. Azonnal a hatalmas kalitkához mentem, amit jó néhány lány állt körbe, évfolyamtól és háztól függetlenül. Először csak megfigyeltem az állatkákat, majd mikor láttam, hogy miket művelnek, és mások hogyan szedik ki őket a kalitkából én is hasonlóképpen cselekedtem. A kis fehéres szőrmók azonnal lelkes ugrándozással üdvözölte, hogy kiszabadítottam a zárkájából. Egyszerűen annyira édes és cuki volt, hogy muszáj volt megvennem. Az sem érdekelt, mennyibe fog kerülni.

Már épp távozóban voltam az üzlethelyiségből, amikor bedugultunk. Szó szerint. Se ki, se be nem tudtunk menni. Megrekedtem félúton, mert túl sokan jöttek be az üzletbe és nem várták meg, hogy mi távozzunk. Az emberek pedig egyre inkább csak toltak befelé minket, aminek következtében összepasszírozódtunk, akár a konzervhalak. A kis szerzeményemet a karjaimmal próbáltam védeni, miközben a mellkasomnál tartva azon ügyködtem, hogy meg ne szökjön. Így nem is figyeltem, hogy kinek löknek neki az emberek. Csak arra eszméltem, hogy a kezem egy kemény mellkasnak feszül. Ijedten néztem előbb a kis golymóra, majd a mellkas tulajdonosára. Egy hollóhátas fiúhoz passzírozódtam, a kékes színű sáljának alja a még mindig név nélküli szőrmókomra lógott.
- Ne haragudj. - Nyögtem ki nagy nehezen, amikor szó szerint rálöktek a fiúra. Az volt a szerencsénk, hogy már akkora tömeg volt, ami megtartott bennünket. Különben már a földön kötöttünk volna ki.

Belenéztem azokba a csokoládébarna szemekbe és rá kellett jönnöm, hogy e fiút ismerem. Az évfolyamtársaim egyike, és a kék sál alapján megtudhattam a házát is, ami a Hollóhát volt. Rólam is árulkodott sálam, a sapkám és a kesztyűm színe, elvégre január volt és még javában hideg. Eszembe jutott, hogy lehet, nem fogja tudni ki is vagyok. Jelenleg ugyanis a hajam szőke volt, ami remekül passzolt a fekete szövetkabát és a sárga szetthez. A szemem színe ezúttal zöldeskék volt, ami még jobban dobott a dolgon. Koránt sem emlékeztettem magamra. Bár a háztársaim már megszokhatták a lassan 7 év alatt, hogy minden nap más színben pompázik a hajam. Ez az egyéniségemhez tartozott, ilyen voltam. Egyébként sem könnyű úgy beleolvadni a tömegbe, hogy közben rém feltűnő az ember lánya. De én minden nap megpróbálkoztam vele, és minden nap más hajszínnel. Így legalább valami poénos csattanója is lehet a dolognak.

Nem utolsósorban pedig stílusosan tudok így kinézni. Ami azért valljuk be, fontos egy lány számára. A kinézet nekem sokat számít, de a hozzá megfelelő belső tulajdonság nélkül önmagában mit sem ér. Az előttem lévő fiú kifejezetten szimpatikusnak tűnt, ahogy ránéztem. Aztán beugrott, hogy honnan volt olyan ismerős. Lucy beszélt még róla, mugli születésű. Állítólag kosárlabdát játszik heti egyszer néhány lelkes diáktársával. Egyből megörültem. ~Mindjárt megtudakolom, hogy beállhatok-e~ Lelkesültem fel egyből. Felnéztem a nálam jó 10-15 centivel magasabb fiúra. A magas sarkú fekete lakkcsizmám egy 5 centit leszedett a köztünk lévő különbségből szerencsére. De még így is magasabb volt nálam jóval.
- Szia! Ugye te vagy az a kosaras srác? Mond csak, lehet még csatlakozni egy játékhoz a héten? Vagy csak a jövő hetin van üresedés? - Érdeklődtem Mosolyogva.

 
Megjegyzés: Kezdtem, a folytatást rád bízom.. ;;

[Kinek:]

Kinek: Armiella Smith;; Szószám: 1374;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: -;;

- Joshua Cutterridge! – hangzik fel a Mardekáros prefektus szájából, jól érthetően és tisztán, mint a vizesében aláhulló robaj hangja. A fiatal felnőtt szigorúan néz, mikor kilép a sorból egy nagyjából százhetven centis, szeplősképű, kicsit málészájú fiú. Megszeppenve lép oda a kérdezőhöz, nyakát egy kicsit behúzva a barna meleg kabátjában. A prefektus végigméri, majd a háta mögött álló halálfalónak biccent, miközben Joshua odanyújtja az engedélyét. A nagydarab és szigorú tekintetű prefektus nem foglalkozik többet a hetedéves Hollóhátassal. Tudja, hogy aranyvérű, és ha nem is csatlakoztak, de nem állítanak akadályt a Sötét Nagyúr terveivel szemben. Így gyorsan átfutja az engedélyt és a bal kezével int, hogy álljon vissza a sorba. A Roxfort kapujánál álló sor, lassan engedélyt kap, hogy Roxmortsba mehessen. Mindenki feszülten álldogál, hogy végre elindulhassanak. Van néhány Mardekáros is, akik ugyan büszkén feszítenek, de kezeik remegése, vagy épp feszült tartásuk másról árulkodik. Aztán egy húsz perc után, végre felszabadultan haladhatnak át a kis faluba, hogy az iskolától és a figyelő szemektől távol kicsit kikapcsolódhassanak. Joshua azonban még mindig egy picit feszültebb a többieknél, de Merlin szakálláért sem pillant hátra, ha kérdezik, akkor válaszol, de nem kezdeményez beszélgetést. Csak a csapattal tapossa a kis ösvényt, a talpuk alatt ropog a hó, vidámság száll fel és megkönnyebbülés, ahogy a behavazott kanyargós utcákra megérkeznek. Joshua gyorsan elmegy a Három Seprűbe, de mielőtt betérne egy félmosollyal körbenéz. Azonban senki sem követi, senki sem akarja a társaságát keresni. Szándékosan ezt a napot választotta, amikor a jó barátai vagy nincsenek az iskolában, vagy pedig nem jönnek aznap ki a faluba. Betér gyorsan a kocsmába, majd egyenesen elindul a mellékhelység felé. Nem tudja ugyanis mennyi ideje van még hátra. Magára zárja az ajtót és várakozni kezd. Gyorsan a nagyméretű alsónadrágjára vetkőzik, majd a térszűkítő varázslattal ellátott zsebből elővesz, egy ugyanolyan típusú, de mégis nagyobb méretű ruházatot. Különválogatja a két méretet, majd elteszi a kicsit a nagyobb kabát szintén térnövelő bűbájjal megbűvölt zsebébe. Nagyjából húsz perc múlva Joshua változni kezd. Alakja megnő, hosszú fekete haja pedig rövidülni és barnulni kezd. Szemei zöldje kellemes barnákká alakulnak át, kisebb pocakja visszahúzódik és kisvártatva egy mosolygós Kareem Whittman áll a lezárt wcben. Gyorsan felöltözik, majd amilyen sebesen csak tudja, elhagyja a Három Seprű intézményét. Első útja természetesen hová is vezethetne, mint Weasleyékhez, hiszen itt is nyitottak mindenki örömére egy üzletet. Ahogy sudár alakja végigvonul a fehérre hómeszelt házak közt, belenyúl a zsebébe és keresgélni kezd. Majd mikor rátalál a gravírozott üvegcsére, halkan felsóhajt, és nagyszerű barátjára na és az eszes megoldásukra gondol.
 
Százfűlé-főzet.

Karr nagyon unatkozott már egyedül a Hollóhát toronyba, ráadásul készletei kiapadóban voltak. Nem beszélve arról, hogy a múltkori eset után kicsit leállt a hecceléssel, mert a Mardekárosokk nem igazán bírták idegekkel, hogy a három házba kerültek. Arra persze nyilván nem gondoltak, hogy a többi ház lakói sem örültek nekik. Ekkor ugrott be neki az ötlet, hogyha kockázatos is, de a százfűlével esetleg átjuthat a blokádon, majd vissza is érhet. Megkereste legjobb barátját Joshuát, aki természetesen szívesen felajánlotta segítségét. Cserébe csak néhány szorgalmi megírását kérte, meg azt, hogy Karr egyszer hagyja magát és veszítsen ellene a gyakorlóteremben, de úgy, hogy az ne legyen feltűnő. A hetedéves erre nem tudott nemet mondani és neki is kezdtek a tervezésnek. Először megfigyelték, hogy nagyjából mennyi az ellenőrzési procedúra. Többször kiment maga Joshua is, hogy magát az ellenőrzés menetét megtudják, és azt is, hogy hogyan kell viselkedni, hogy minél hamarabb túl legyenek rajta. Mikor ez megvolt, elkezdték összelopkodni a hozzávalókat. A juharfa fátyolkája, a bikornisszarv-őrlemény, a pióca, a szárított bumszalagbőr és a disznópázsit nem volt nehéz feladat, de a meghajtófű beszerzése már nehezebb volt, hiszen azt csak teliholdkor lehet szedni. De a szerencse a fiúkkal volt, így nem kapták el őket és több adaghoz elegendő növényt sikerül beszerezniük, Ealdred Wymer professzor nagy bánatára. A három adaghoz elegendő juharfátyolka huszonegy napos párolása után hozzá is kezdhettek a főzethez. Joshua két hajszálától vált meg a főzet érdekében, bár nem kellet kitépni egyiket sem, mivel eléggé rossz a hajtípusa és állandóan elhullik néhány szál belőle. Karr egy kisebb hajszálát vesztette el, de nem bánkódott miatta, hiszen a legjobb barátja megszépülhetett tőle és ezt nevetve elő is adta neki. Mivel nem egyszerű túlságosan a főzet, mindent gondosan előkészítettek és a várt eredmény nem maradt el. Kareem szobájában összehozták a megfelelő, egy órára elegendő főzetet, majd az egyiket egy könnyen megtalálható – két nagyobb hengerből és egy kisebb összekötőhengerből álló – üvegcsébe öntötték. Aztán elkészítették a Kareem Whittmanná alakító matériát is, hogy Joshua ne bukjon le azzal, hogy összetalálkozik esetleg egy olyannal, aki látta őt elmenni. Erre még szakirodalmat is kutattak, hogy hogyan lehetne meghosszabbítani a hatást. Végül is sikerült egy italhatás hosszabbító keveréket kifejleszteni aszalt gesztenye, patkánylép és varangynál felhasználásával, ami még egy órával kiterjesztette a százfűlé-főzet lejártához szükséges időtartamot. Eljött a nap, a fiúk izgultak, hogy mi lesz. Szerencsére sokat kísérleteztek, így a főzet miatt nem igazán aggódtak – bár Joshua azért egy picit feszültebb volt, mint amikor próbálgatták az italokat – de a lebukás bárdja ott lebegett felettük, hogy a kellő pillanatban lecsaphassa a két fekete színű madár fejét.

De végül is minden jól alakult eddig, így vidáman nyitott be Karr a boltba. A fiúk, most nem voltak itt, biztos az Abszol-úti üzletben tartózkodtak, viszont a nép vérszagra gyűlt. A sötét időkben mindenkinek szüksége volt egy kis nevetésre, így rengetegen válogattak, próbálhattak ki mindenféle eszközt, port, italt és ki tudja még mit, na és persze a sor is eléggé hosszú volt a fizető részlegnél. Aki esetleg lopni próbált, azt egy manócska állította meg az ajtóban és visszatessékelte úgy, hogy ne sértse meg. Ez mondjuk elég ritka eset volt, de a felszabadított Monni nevű manó, nagyon élvezte ezt a munkát. Karr mosolyogva kerülgette az embereket és a hátsó rész felé igyekezett, egy kis pulthoz. Ott csak benyújtott egy marék gondosan kiszámított aranytallért és egy pukkanással elé termett a csomagja. Az ikrek mindig küldenek neki valami meglepetést is, de egyelőre nem kívánta felfedni ezt a titkot maga előtt. Ahogy mendegélt a boltba és nézegette a termékeket, egyszer csak egy nyomást érzett a mellkasán, majd egy picit hátra is tántorodott. Pedig igazán próbált figyelni, és nagy gyakorlata volt ebben, de most nagyon teli volt a bolt. Felnézett, hogy ki akar ennyire ismerkedni és akkor barnái egy ismerős zöldeskékeken állapodtak meg. Csinos bőr, sárga szín, édes mosoly és aranyvér. A bájos Smith lány a Hugrabugosoktól, DS tag. Shay zöldjei ugranak be erről a házból, úgy tűnik oda egész kedves lányok járnak, legalábbis Armiella is elnézést kért, pedig valószínűleg nem direkt jött neki. Ez az ábrázatából azonnal lejön. Furcsa, hogy vannak aranyvérűek, akik nem szenvednek felsőbbrendű szindrómában a többi vérállapot ellen.
- Semmi gond Ella, neked elnézem. – kacsint rá mosolyogva Karr. Ha úgy jól belegondol, még jól is esett neki egy kedves lány érintése. Tovább nézi csillogó szemekkel a lányt, majd a fejével int, hogy álljanak arrébb, de ezt közli szavakkal is, hiszen nem akarja megbántani.
- Álljunk el az útból, ott jobb a megvilágítás. – mondja Kareem és oldalt lép, hogy ne akadályozza az áramló tömeget. Közben pedig Armiella láthatóan gondolkodik, miközben egy törpegolymókkal próbál egyezségre jutni, hogy ne lépjen meg tőle. Aztán hetedéves felhúzza a szemöldökét és enyhén oldalra hajtja a fejét kíváncsian, mert ilyet még egy lány sem kérdezett tőle. Főleg nem egy ilyen csinos, akinek még a barátnője is csinos.
- Kareem Whittman, de neked lehet a kosaras srác is. Persze, a barátaimnak Karr. – suttogja a fülébe, ahogy közelebb hajol hozzá kissé indirekt módon, és hozzáteszi, hogy a lány megértse, hogy Kareem miért suttog.
- Tudod, a mugliszületésűeket nem igazán szeretik most az új… khm.. rendszer miatt. Egyébként persze, nincs akadálya. Úgysincs egy lány sem, bár azért olyan nagy edzésre ne számíts. Mindenki kezdő rajtam kívül és nem akarom elvenni még a kedvüket egy fárasztó mugliedzéssel. – közli a hetedéves lelkesen, az érdeklődő lánynak, immár újra a szemibe nézve. Belegondol, hogy milyen ledöbbent arccal fognak nézni a fiúk, amikor beállít egy ilyen csinos lány, hogy edzeni jött. Már előre mosolyog és örül, a lány ötletének.
- Szóval ennyire érdeklődsz a mugli sportok iránt? Nem mintha nem örülnék, sőt! – kezdeményez egy kis beszélgetést vele, nehogy elapadjon, mielőtt még elkezdődne.
- De ha gondolod a három seprűben… vagy egy kevésbé feltűnő helyen folytathatjuk, persze csak ha nem tartalak fel. – emeli fel a két kezét a fiú, és Armiella láthatja, hogy Kareemnek egy le nem olvadó félmosoly ragadt az arcára.

Megjegyzés: én pedig folytattam, remélem elégedett leszel ;;

[Kinek:]

Kinek: Kareem Whittman;; Szószám: 888;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: katt;;

A fiú - akinek sajnos még mindig nem jut eszembe a neve - úgy tűnt egyből felismert és feleslegesen aggódtam a dolog miatt. ~Talán mégis Lamartinnak van igaza és rém feltűnő jelenség egy metamorf.~ Gondolom, bár nem tetszik az, hogy gyakorlatilag azért ismernek fel mindenhol, mert metamorf vagyok. Kissé rasszistának érzem még akkor is, ha ez pozitív dolog. Amikor arról beszél, hogy álljunk odébb, először értetlenül nézek rá. Mozdulni sem tudunk jelenleg ugyanis. Ha megpróbálnék megmozdulni, a végén még a kezemben lévő kis szőrmók járna rosszul. Anya így is ki fog akadni attól, hogy a megkérdezése nélkül vettem még egy háziállatot. Szerinte a macska épp elég volt. Bár azért titkon reménykedem abban, hogy amint meglátja, ő sem tud ellenállni neki. Túl aranyos e kis jószág ahhoz, hogy csak úgy elajándékozzuk. ~Viszont, ha most szegényt kilapítja a tömeg, akkor botrány lesz otthon, az hót ziher. Főleg, hogy nem a legolcsóbb volt…~ Mélázok tovább a dolgon, miközben válaszolok a fiúnak.

- Ugye tudod, hogy mozdulni sem tudunk jelenleg a tömegtől? Félek, hogy amíg meg nem oldódik a helyzet az ajtónál, élveznünk kell egymás közeli társaságát. - Mondom félszeg mosollyal, miközben felnézek a barna szemeibe. A kis golymó ekkor dönt úgy, hogy nem fordítok elég figyelmet rá és szökni próbál. A fiú sáljába kapaszkodva megindul rajta felfelé, hátha beszélgetőpartneremtől több figyelmet kap, mint hálátlan gazdájától… vagyis tőlem. Az utolsó pillanatban sikerül elkapnom, mielőtt a fiú nyakáig felérne.
- Hé, apróság! Ne olyan sietősen! Hová mész? - Érdeklődöm tőle, miközben ismét kezeim közé kaparintom. A hatalmas szemek boldogan pislognak rám, hogy végre ismét ő van a figyelem középpontjában.

- Bocsi, de asszem féltékeny rád. De folytasd nyugodtan, figyelek ám. - Magyarázom, hogy miért is inkább a kis fehérségre emelem tekintetemet az övé helyett. Csupán akkor eszmélek fel, amikor már az ajkai szinte súrolják a fülemet beszéd közben. Érzem a meleg lélegzetét, csiklandozza a fülem alatti érzékeny bőrt. Egyből lúdbőrözni kezdek tőle és el is pirulok kissé, így gyorsan a kíváncsi golymó szempárba fúrom az enyémet. Kareem úgy suttog, mintha attól félne, hogy a semmiből épp a Weasleyk boltjában fog rátámadni egy mugli gyűlölő halálfaló banda vagy minimum az inspektori különítmény. Jobban belegondolva érthető a félelme, ám szerintem most egy csöppet sincs veszélyben. - Rendben, akkor maradjon a kosaras fiú. Abból nem feltétlen tudják ki vagy. - Kacsintok rá bátorításul. Ha elpoénkodom a dolgot, talán ő sem lesz ilyen görcsös.

Örömmel veszem tudomásul, hogy örülnének még egy embernek. Viszont meglepődve tapasztalom, hogy nincs lány náluk. Én leszek az egyedüli. A fiúk mindig is hajlamosabbak durvábban űzni a sportokat, mint a lányok. Nekünk azért fontosabb a testi épség is, bár minket sem kell azért félteni teljesen.
- Igen, elvégre ez is hozzátartozik a muglik világához. És még sosem kosaraztam, csak elméletben tudom, hogyan is kell. Szívesen kipróbálnám magam, hogyan is megy gyakorlatban nekem. – Mondom, ismét a fiúra nézve. Most már úgysem pirulok, szóval nyugodtan ránézhetek. Amikor felajánlja, hogy beülhetnénk valahová, eszembe jut a rám váró Lucy.

- Basszus! Lucy teljesen kiment a fejemből! Hogy én mit fogok tőle kapni?! Elvileg a Három Söprűben vár rám, szóval valahogy oda kellene jutnunk. És nem zavarsz, szerintem nyugodtan csatlakozhatsz hozzánk, ő is kedvel téged. - Mondtam, miközben észre sem vettem, hogy azt mondtam, hogy én is kedvelem az előttem lévő, folyton vidáman mosolygós fiút. A tömeg azonban csak nem akart megmozdulni, én pedig úgy döntöttem, hogy ebből elegem van és ideje elérni, hogy távozhassunk. Gonosz kis ötletem támadt, de a cél ez egyszer szentesíti az eszközt is. A sapkámat és a sálamat lehámoztam magamról, majd bele raktam a kis szőrmókot és a sálat, végül átadtam Kareemnak.
- Tessék, ezt fogd meg. El ne szökjön. Oké, most figyelj rám. Elérem, hogy kiürüljön a helyiség, de nem szólalhatok meg. Különben rájönnek a trükkre. Szóval helyettem kell beszélned majd. Menni fog? – Kérdezem tőle suttogva.

Nyilván nem érti még szerencsétlen, de egy pillanat alatt megfogja. Szemeimet lehunyva koncentrálni kezdek és csakhamar hajam ébenfeketében kezd pompázni, sokkal zsírosabban és ápolatlanabban, mint amilyen eddig volt. Ám mégsem ez a legmegdöbbentőbb az egész átváltozásban. Hanem az, hogy arcom és testem is lassan megváltozik. A helyes arcom soványodni kezd, orrom is átalakul és csakhamar Piton professzor alacsonyabb kiadásával találja szemben magát Kareem. A végére hagytam a magasságot és a testalkatot. Ez talán a legtöbb koncentrációt igénylő része a dolognak az arc után. A haj, a szemszín és a többi marhaság mind gyerekjáték ehhez képest. Nem telik bele fél perc és a közutálatnak örvendő halálfaló magasodik a gyerekek felé. Szemeimet összeszűkítem, és úgy teszek, mintha citromba haraptam volna. Ő valahogy mindig ilyen fancsali képet vág.

Kezembe fogom a pálcámat és próbálom a tekintetemmel szuggerálni Karrt, hogy kezdjen neki a tömeg hangos oszlatásának. A káosz most már teljes, hiszen körülöttünk megzavarodott diákok néznek hol jobbra, hol ballra. A többség már löki is kifelé a kijjebb álló társait, hogy elhagyhassa a helyiséget. Mondjuk én is kifelé menekülnék, ha jóformán a semmiből megjelenne Piton egy zsúfolt üzletben, a közvetlen közelemben. Végül is, ebből indul ki a tervem is. A többiek félelmére apelláltam. Arcomra pedig önelégült mosoly ül, abból az elégedett fajtából. Sikerült alapos felfordulást okoznom, amiről még napokig beszélni fognak és nem csupán a diákok. Legalább igen valószínűnek tartottam a dolgot. Ha kiderül, hogy én voltam ezért a csínyért alaposan megüthetem a bokámat. De nem féltem attól, hogy lebukom. A kiábrándító bűbájom majd kisegít a bajból. ~Legalábbis nagyon-nagyon remélem.~
 
Megjegyzés: Ez az új zene... pont passzolt hozzá. ;;

[Kinek:]

Kinek: Armiella Smith;; Szószám: 805;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: -;;

A tömeg ellenére, Kareem látta azt a kis teret, ahová az előbb rá akarta venni Armiellát az odébbállás miatt. Persze, mivel azért a lány alacsonyabb volt nála, elképelhető, hogy kikerült a látóteréből neki. De hát nem gond, Karr nem erőlteti a dolgot tovább.
- Én élvezem, ne aggódj. Csak a te kényelmed érdekében szerettem volna elmenni az útból, de akkor maradjunk itt, engem nem zavarnak. – néz egy két alsóbb évesre, akik hiénaként küzdenek egy-egy dologért. Ha ez ma így halad tovább Weasleyék becsukhatják a boltot áruhiány miatt. Majd Armiella újdonsült állatkája elszabadul és pont Karrt nézi ki magának, és átpattan a fiúra valamilyen okból.
- Hé? Nem én vagyok az, akit keresel. – mondja a törpecsodának, aki egy pillanatra ezen talán meg is lepődik, így a lány visszaszerezheti magának. Ez akkor történik meg, amikor ő közli, hogy nem kéne a nevén szólítani. A lány boldog, hiszen minden a helyére került, így a hollóhátas is boldog. Legalábbis örül annak, hogy a kis jószág nem rontotta el a beszélgetést azzal, hogy most Armiella a nyomába szegődött volna a zsúfolt boltban. Gyorsan vége lett volna a beszélgetésnek és a tömeg miatt elég sokáig is tarthatott volna a keresés.
- Rám féltékeny? Pedig nekem nem is állt szándék… - a fiú rájött, hogy most egy picit csőbe húzta magát, vagy a lány ennyire ravasz. Kicsit fürkészi Ellát, a szemeit próbálja kutatni, majd folytatja a mondatot.
-… omban a ti kapcsolatotokat megnyirbálni. Szóval a lényeg, hogy örülök ha csatlakozol, nincs is ki két csapatunk, így mindig van egy-két ember akinek kényszerűségből pihenni kell. A részleteket máshol, vagy majd edzésen elmondom. – fejezi be Karr, majd megfigyeli a lány fürtjeit, mivel mindig is odavolt értük. Kezét karba fonja, így jobban távol tartja a folyót, ami a két útban lévő szikla mellett hömpölyög. Lucy említésére Karr felkapja a fejét és erősen gondolkodni kezd. ~Lucy? Az vajon ki? Jó, a barátnő… de nem ugrik be.~ morfondírozik, amikor épp meghívja a lány őt a Három Seprűbe, ahol már vár rájuk az előbb említett is.
- Oké, akkor veled tartok. És ha már így áll a dolog, én is kedvelem őt! Így látatlanban is… – csak egy apró mosoly a szája szegletében jelzi Karrnak, hogy vette az adást Armiella elszólásából. Nem fűz hozzá kommentárt, lehet, hogy csak egy ártatlan szójáték volt, vagy még az sem. Aztán olyan csillanást vél felfedezni a lány szemeiben, hogy egy lépést elhátrál. Megkapja a kis állatot a sállal és sapkával együtt, az állatka viszont nem bír egy helyben maradni és újra felszalad Karr nyakára és a hetedéves sálával kezd játszani. ~Hát ez meg mire készül? Remélem nem valami ostobaságra, aminek én látom a kárát!~ néz a hollós felvont szemöldökkel Armiellára.
- Oké, csak óvatosan. Nehogy kárunk származzon belőle. Persze ha jó móka lesz, akkor még véletlenül se hagyd ki. – biztatja a lányt az előző gondolatával ellentétben. Végül is úgy van vele, hogyha jó móka, akkor még az ikrek is örülni fognak neki. És akkor a lány változni kezd, először az arca… és nem sok idő elteltével a kosaras rájön, hogy a hugrás mivé fog alakulni. Elkerekedett szemmel bámulja, majd hátrébb lép párat kétségbeesett fejjel. Amikor befejeződik a teljes átalakulás, akkor felkiált.
- Merlin segíts! Ez Piton! – mondja döbbenten, arckifejezésén halálos rémület ül ki. Reméli, hogy elég jól alakít, de nem kell aggódni. hirtelen csend lesz, majd pár pillanat múlva fejveszett menekülésbe kezd mindenki. A tömeg, mintha darázsfészekbe nyúlt volna, úgy tapossák egymást -  gondosan kikerülve a „halálfaló” útjából – és fejvesztve menekülnek kifelé. Karr is beszáll egy kacsintás után, majd a Három Seprű felé vezető úton megáll valahol. Úgy gondolja, hogy a lány erre fog majd jönni, és akkor kinevethetik magukat. A lassan hulló hó, finom fehér permettel szórja meg a fiú vállait és sapkáját. A törpegolymók pedig a lány sálából pislog kifelé, a kosarasnak volt ideje némi „fészket” építeni, így a kis lény ne fog halálra fagyni. Még javában délután van, így a forgalom elég nagy, Karrnak rendesen figyelnie kell, ha észre akarja venni a lányt. Csak a ruhájára hagyatkozhat, hiszen a sál és a kesztyű nála maradt. Reméli, mikor odaér a kisasszony, már nem lesz gond, főleg abból, hogy elég hideg van. De nem maradhatott ott, Pitonnak nem valószínű, hogy Hugrás sála van és egy törpegolymókja. Azért Karr elképzelte ezt és vigyorogva állt egy lámpaoszlopnál, mikor meglátta a felszerelés nélküli lányt.
- Armiella Smith! Ezek nem a magáé kérem? – mondja ahhoz elég hangosan, hogy a sárgajelvényes meghallja a szólítást. Vigyorogva nyújtja felé a cuccot, elismerés csillan a barna szempárban. Karr majd küld egy üzenetet a fiúknak, hogy ne aggódjanak. És egyébként is hátha tudnak valamit Harryről. Hónapok óta semmit sem mond Longbottom sem, ami azért elég aggasztó. Csak azért nincs teljesen kétségbeesve még, mert biztosan mindenki tudná, ha elkapták volna a kis túlélőt és csapatát. Karr jól belegondol és végigfut a hideg a hátán… nem lenne a helyükben az biztos, egyikükében sem.

Megjegyzés: meg ne fázz, siess xD ;;

[Kinek:]

Kinek: Kareem Whittman;; Szószám: 544;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: katt;;

Először nem értem, hogy mit akar kihozni a mondandómból, aztán rájövök, hogy mekkora bakot lőttem. Merthogy én tényleg NEM úgy érettem a dolgot.
- Nem, nem úgy gondoltam. Hanem, hogy rád figyeltem helyette. Úgy tűnik én egy celeb golymót fogtam ki, aki folyton a figyelem középpontjában akar lenni. - Nevetek, hiszen így könnyen feloldhatóak a kellemetlen szituációk. - Én meg azt hittem, hogy túljelentkezés van. – Ismerem be szégyenlősen. - Látásból biztosan ismered őt is. - Mondom kedvesen. Majd végre ismét eljön a legjobb része a napnak, ismét átváltozhatom. ~Igaz, hogy ezúttal az általam olyannyira gyűlölt Pitont kell megszemélyesítenem, de azt hiszem sikerülni fog gond nélkül a dolog. És még jól is szórakozhatom.~ Ez ilyes fajta csínyekhez ugyan csak ritkán folyamodom, ám legalább annyira élvezem, mint amilyen hatásos szokott lenni.

Szinte érzem, ahogy a mágia utat tör magának a bőröm alatt és átformálja az egész testemet. Ugyanakkor még 17 év sem volt elegendő ahhoz, hogy tökéletesen megtanuljam az átváltozást. A hangommal általában valami gond szokott lenni, ha gyorsan változom át. Most sem kockáztatom azt, hogy ezen bukjon el a tökéletes színjátékom. Inkább meg sem szólalok. Piton amúgy is igen szótlan egy alak, feleslegesen még nem jártatta a száját. A tervem bejön, kétségbe esve rohanni kezd a tömet miután Karr elkiáltotta magát. ~Akkor Show Time!~ Gondolom, s önelégült ugyanakkor elégedett mosolyt eresztek meg. Sikeresen rájuk hoztam a frászt. ~Szuper!~ A diákok úgy tapossák egymást, mintha tűz volna a helyiségben. Én pedig várom, hogy szabaddá tegyék a kifelé vezető utat. Amikor ez megtörténik, kiábrándító bűbájt használok magamon. A biztonság kedvéért non-verbálisan. A végén még ezen bukok majd le.

Miután meggyőződtem róla, hogy senki sem lát, magabiztosan kilépek a bolt ajtaján, miközben nekilátok a visszaváltozásnak. Amikor ismét felbukkanok, már újra önmagam vagyok teljes mértékben. ~Nah, ezt megúsztuk.~ Konstatálom.
- Kösz. Viszont jobb lesz bemenni a Seprűbe, mert lassan itt vannak a tanárok. - Mondom figyelmeztetésképpen Kareemnak, miközben elveszem a sapkámat és a sálamat. Azonban csak a sálat, meg a kesztyűimet veszem vissza, nehogy megfázzon a hófehér pöttöm. ~Elvileg ő ki se jöhetett volna. Tudtommal az összes titkos átjárót őrzik. Akkor mégis hogy jutott le?~ Fordul meg a fejemben a dolog. Amikor beérünk a Három Söprűbe, ott is a felbolydult embersereg vár ránk. Mindenki fél vagy épp lelkes és a történtekről pletykál. Látom, amint Lucy az ajtót fürkészi és tekintetünk összetalálkozik.

Integetek is neki egyből, majd hátra nyúlva Karr kezéért magam után kezdem húzni. Így legalább nem sodornak el bennünket egymástól. Remélhetőleg nem érti félre, hiszem a kesztyűmet is visszavettem. Amikor az asztalhoz érünk, gyorsan eleresztem a kezét és izgatott barátnőmre figyelek.
- Army, hol a fenében voltál? Azt hittem, hogy sosem érsz ide. Szia Kareem. - Mondja, elpirulva, amikor a fiút is üdvözli végre. – Mondjátok tényleg igaz, hogy Piton volt a Weasleyk boltjában? Egy elsős hollóhátas lány visítva rohant be ide ezzel a marhasággal. Már bocs. - Fordul Karr felé jelezve, hogy nem a ház miatt hitetlenkedik. Bár nagyon is láttam a szemében a kíváncsiságot és az izgalmat. Ezek most jelenleg elnyomták a félelmét azt hiszem.
- Igen, így volt. A semmiből jelent meg, majd ismét eltűnt. - Nézek össze Karimmal somolyogva. Ezt csak mi ketten érthetjük, de nem sok híja van, hogy le ne leplezzem magam barátnőm előtt. Majd máshogy a tudtára adom, hogy valójában én voltam.
 
Megjegyzés: Ez most kevesebb lett. :$ ;;

SZABAD HELYSZÍN ~ FOLYTATÁSA ITT