Bájital- és Növénymérgezések

.::előzmények::.

Ahogyan azt vártam, Norah nem ment bele abba, hogy elvigyük Elektrához Fiduciát. Pedig nem lett volna olyan rossz a tervem. Apu semmire sem jött volna rá. Reggelre ez az egész csak egy rossz rémálom lett volna. Hála Norah önérzetének, most kénytelenek vagyunk Apánkkal szembe nézni. Ami alapvetően nem is lenne gáz, ha nem éppen arról lenne szó, hogy péppé vertem a saját húgomat. Nem tehetek róla. Van az úgy az emberrel, hogy összejön a feszkó, és ha magában tartja, félő, hogy felrobban előbb utóbb. Hát valahogy Én is így éreztem magam, amikor hirtelen felindulásból, na és különös kegyetlenséggel, előre megfontolt szándékkal, tudatom-, ha nem- is teljes birtokában, de bemostam Fidunak egy isteneset. Védekeznék lelkiismeretem felé, hogy a hiperaktivitás sajnos ilyen. Azt hiszem ez minden, csak nem éppen mentség arra, amit az imént elkövettem. Érthető, hogy Norah feszült lett, és ideges, és az is, hogy haragszik Rám emiatt. Koncertre igyekeztünk, de nem hiszem, hogy ezek után volna kedve akárhova is elmenni Velem. Minden tönkre tettem egy perc alatt. Pár perce még önfeledten készülődtünk a megaszuper koncertre, aztán jött Fifi, és elvesztettem az önkontrollt. Csendben tűröm Nővérem tajtékzó dühét, nem is kell mondanom semmit, hiszen nyilvánvaló. Tényleg korházi ellátásra van szüksége Fidunak. Mielőtt Norah dehoppanálna karjában Fifivel végrehajtok egy egyszerű varázslatot, amivel eltűnik a rocker szerkó, és a vadóc frizura is mindkettőnkről, és normális, hétköznapi lányokhoz illő ruha és hajviselet váltja fel. –Ha így jelenünk meg a korházban esélyes, hogy utána a Mungó komplett személyzete ellátásra szorul majd. –Adom meg a magyarázatot a tettemre, persze némi humort csempészve a kissé fagyos légkörbe, hátha Norahnak is egy hangyányival jobb lesz a kedve, és nem lesz ilyen feszkós. Ez vagyok Én. Képes vagyok humort csempészni még a legnehezebb helyzetekbe is. Még szerencse, hogy ez a „képességem” megmaradt Nekem, különben tuti nem bírnám ki. Mély levegőt veszek, és Norahék után dehoppanálok a mungó elé. London egyetlen varázslóispotálya körvonalai sötétlenek az éjszakában a varázstudó emberek szakavatott szemei számára. A recepciónál pont Apánk áll, és valami kartont böngész. Nyilván az egyik betege anyagát. Amikor megpillant minket eltátja finoman a száját. A kartonlapot a recepciópultjára helyezi, majd összeszűkült szemekkel méreget minket, na és Norah kezében aléltan fekvő Fidut. –Mégis mi a fene történt? Norah! Andy! Magyarázatot kérek miért eszméletlen a Húgotok. –Megközelít minket, és átveszi Norah karjaiból Fiduciát. Gyanúsan szegezi ránk kék szemeit, majd sarkon fordul, és finoman hátratekintve kéri, hogy kövessük az orvosiba. A nagy előcsarnokból a liftbe szállunk, ami a másodikra szállít minket. Bent a liftben finoman tördelem ujjaimat, és már azon kezdek el gondolkodni még is hogy adom be Apunak, hogy bepancsoltam egyet a legkisebb lánykájának, és nem utolsó sorban a testvéremnek. Ha megtudja tuti, hogy a téli szünet hátralévő részét szobafogságban fogom tölteni. De nem érdekel. Egyrészt azért nem, mert megérdemlem, másrészt pedig már olyannyira megszokott ez számomra. Ha egy évben legalább egyszer nem ítélne, Apám szobafogsága az olyan lenne, mintha Paris Hilton nem menne egy teljes évig vippartykra. Ugye milyen elképzelhetetlennek tűnik? A lift megáll, a rácsot eltolva Apám kiviharzik a folyosóra, és sebesen az egyik orvosi szobába veszi az irányt. Ez a szoba sem különbözik a többi orvosi szobától. Megtalálható benne minden, ami ahhoz kell, hogy egy beteget ambuláns ellátásban részesítsenek. Fertőtlenítő, kötszer, géz, injekciós tű, bájitalok, ijesmik. –Foglaljatok helyet, amíg a Húgotok sérüléseit ellátom. Utána mesélhettek mi is történt. –Fejével az íróasztal előtti székekre mutat, majd felfekteti Fifit a vizsgálóasztalra, és elkezdi realizálni Húgink sérüléseit. Nem lát rajta különösebb sérülést, pusztán a szeme alatt csúnyán kéklő véraláfutást. Kicsit feldagadt is a kicsi arca. Közben néha aggodalmas pillantást próbálok váltani az egyik szék magasságából Nővéremmel. Apu nem hülye, nyilván rájön, hogy mi okozta a monoklit. Nem az, hogy elesett ügyetlenségében, hanem mert valaki bevert szegény kislánynak. Apánk hamarosan injekciót ad be a még mindig önkívületi állapotban lévő kis betegnek, majd még egyet simít legkisebb lánya arcán, és felénk fordul, csípőjével nekitámaszkodik a vizsgálóasztalnak, egyik lábát átteszi a másikon, karjait keresztbe fonja mellkasa előtt. Nyilván már tudja, csak tőlünk akarja hallani. Az igazságot. –Szóval mi történt Fiduciával? Mondjatok el mindent, bár az sem segít a helyzeten. –Hangjában most sokkal több a nem sok jót ígérő atyai szigor, mint eddig valaha. Nincs más hátra. Nagyot sóhajtok. –Én tehetek az egészről. Fiducia hisztizni kezdett, Én pedig meguntam, és megvertem. De nem akartam ennyire, csak hát annyira felidegesített. –Elmondtam a színtiszta igazságot. Most miért is tagadjam? Apám valószínűleg rájött mi okozta a sérüléseket, amikor megvizsgálta Fifut. Nincs értelme tagadni. Hazudozni meg rühellek, és nem is szoktam. Ha valami oltári nagy baromságot művelek, hát vállalom is a következményeit. Apánk végighúzza mutató, és hüvelykujját orrsövényén, és nagyot sóhajt. Látszik, hogy némileg sokkolta a hír. Mindeközben Fiducia Apánk háta mögött lassan, de biztosan ébredezik.