Körcsarnok

Rögtön a főbejárat egy hatalmas, kör alakú kupolás terembe vezet. Oldalt található egy portafülke, benne Joe bácsival, az őrszellemmel. Egy hosszú, egyenes lépcsősor vezet föl az emeletre, jobbra és balra is folyosók indulnak.
Mint az épületben mindenhol, itt is megtalálhatóak az iskola címerében szereplő szarvasmotívumok. A körcsarnok padlóján maga az Akadémia címere látható márványból kirakva, alatta a jelmondat:  

B Í Z Z   F É L E L E M   N É L K Ü L .

[Nincs jogod megkérdőjelezni a Nagyúr döntéseit!]

A megingathatatlan tanár úr

Folytatás innen

Craig Nichollst talán még egy földrengés se tudná kizökkenteni a saját kis delíriumából. Ugyanilyen kis ábrándos mosoly játszana az ajkain, ha a szigetet elnyelné egy megnyíló árok vagy beleomlana a tóba.
Vajon halálában is így mosolyogna? A derűs érdektelenség megkövült képmásaként hullna alá az ismeretlenbe?
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok sorát szakította meg Craig első igazán figyelemreméltó megnyilvánulása.
- Áhh semmi különös olyan fél éve találkoztam egy figyelemreméltó sötét varázslóval. Egy pillanatig egészen hasonlónak tűnt az aurád.
Nocsak... nem sok sötét varázsló szaladgálhatott az elmúlt fél évben csak így keresztül-kasul Anglián. Én csak egyet ismerek, aki megtehette... de mégis hogyan találkozhatott egy ilyen senkiházi a Nagyúrral, és élhette túl a találkát?!

Nincs jogod megkérdőjelezni a Nagyúr döntéseit!- recsegte fagyosan a Démon.

Gyorsan alázatra intem magam, de mégsem tudok magyarázatot találni a dologra. Akárhogy is számolok, egyedül két ok lehetséges: vagy kegyelmet kapott, vagy ki tudja, miért, de Voldemortnak szüksége van a férfire. Egy darabig még.
Az ominózus mondat elhangzásakor nem hagyom el magamat; elvégre nem szabad azt a benyomást keltenem, mintha bárimféle közöm lenne bármilyen sötét varázslóhoz, vagy akár csak szimpatizálnék egyel is.
- Te aztán tudod, hogyan kell udvarolni valakinek! -a hitetlenkedő és meglepődött sóhaj jól mutatja, hogy a megrökönyödöttség mellett a nevethetnék is elfogott az abszurdnak tűnő kijelentés nyomán.
- Remélem, azonnal a megfelelő szervekhez fordultál, mikor elváltatok -meg se fordult a fejében, hogy egy aurorral beszél? Egy ilyen kijelentésért minimum kihallgatásra is vihetném...csábító lehetőség, de nem ezért vagyok itt. Arckifejezésem kissé talán gyanakvónak tűnik, de végtére is az a dolgom, hogy gyanakodjak, mikor ilyen nyíltan és gondtalanul közlik velem, hogy találkoztak egy igen csak figyelemreméltó, gonosz fekete mágussal. Hangomba egy cseppnyi fenyegetés vegyül, természetesen csak annyi, hogy a kolléga a legközelebbi alkalommal tudja, hogy mi a dolga.
A viselkedésemre tett megjegyzést figyelmen kívül hagyom, a csalfa kis pillantás komoly, fürkésző tekintettel találkozik.
Az ajtóban előreenged- talán mégis ragadt rá valami a koszon kívül- és válaszol is a feltett kérdésemre, miközben a körcsarnokkal ismerkedik. Sikerült őszintén meglepnem a tapasztalatlanságommal. A hangjában csengő elismerés jólesőn melengeti a szívem, mint a mesteremberét, mikor a munkáját dicsérik.
- A határozottság benne van a munkaköri leírásomban -villantok rá egy hamiskás vigyort. Azt nem teszem hozzá, hogy ez a tulajdonság szerintem az egyik legfontosabb.
Most a tárgyait és a feladatait kezdi sorolni, amik inkább elméletiek.
A maga furcsa módján ugyanolyan lelkes, mint én -döbbenek rá, miközben az afrikai varázslókról hallgatom. Szeme mindegyre elkalandozik a hatalmas csarnokban, így a szóáradat elapadása után megismertetem az épülettel.
- Ez a Körcsarnok, az épület központi része. Ott oldalt a fülkében- mutatok jobbra- találod meg Joe bácsit, az őrszellemet. Az emeleten- intek az egyenesen a felfelé törő lécsőre- vannak a tanári szobák, a tantermek a bal- és jobb oldali folyosókról nyílnak. A dohányzó az elsőn van. Biztosan feltűnt, mennyi szarvasábrázolás van mindenhol- ez az iskola címere, a padlón középen pedig az intézmény jelmondatát olvashatod a címer társaságában. Ó, és a büfét is a földszinten találod. Remélem, nem maradt ki semmi...- a felsoroláson hallatszik, hogy egy olyan emberé, akit sokkal több dolog köt ide, mint egy szerződés.
- A tanszéked az emeleten van az enyémmel együtt -indulok meg a lépcső felé lendületes léptekkel.
Persze ha a tanár úr kérdezne, készséggel válaszolok minden felmerülő gondolatra.

- Udvarolni?? *Kérdez vissza Craig tetetett meghökkenéssel, de kétségtelenül jól játssza. Majd a hangja kissé komolyabba vált. Az arcán továbbra is derültség tükröződik, de a beszéde komoly, és határozott. Egészen más karakter mint korábban.*
- Ugyan már.. minek vesztegetném ilyesmire az időmet.. hisz a a zsigereidből is az sugárzik, hogy legszívesebben a csizmád alatt látnál viszont.. *Jelenti ki az Ausztrál már-már megdöbbentő határozottsággal arcán derűvel.*
- Természetesen ezt én most igyekszem kollegiális érdeklődésnek felfogni! *Kacsint a lányra, majd tovább hallgatja azt. Készségesen leírja a helyiséget, miközben Craig végig bólogat. Legalább már tudja mit merre talál. A lány munkaköri leírását illető megjegyzés kapcsán Craig arcán első alkalommal fut át egy kósza fintor. Mintha már kissé idegesítené a lány mímelt viselkedése. Arról már nem is beszélve mennyire ódivatúan, és röhejesen hangzott.. az egész kijelentés.. No de ez csupán egy pillanat a másik talán észre sem, veszi. Azonban újabb reagálni való közeleg. Az e kapcsán felszínre törő gondolatok azonban ezúttal kissé gondolkodóba ejthetik a másikat.*
- Ó hát persze!! A lelkiismeretem tiszta pont olyan akkurátusan jártam el az "incidens" után akár csak te tetted volna!! *Nyomja meg Craig furcsán az incidens szót, s közben mélyreható pillantást vet a másikra. Talán jóval jobban átlátja a dolgokat, mintsem arra szükség volna.. ki tudhatja.. minden esetre aggasztóak lehetnek ezeke tények..*
- Pedig sem közjogilag sem diplomáciailag nem kötelezne erre semmi.. *Kezd száraz magyarázatba.*
- Hiszen a nemzetközösségi bilaterális, és multilaterális szerződések mentességgel ruháznak fel Ausztrál állampolgárként! *Koronázza kacsintással a gondolatait.*
- Na de nem untatnálak ezzel, hiszen erről bizonyára úgy is mindent tudsz.. *Legyint maga előtt Craig kissé unott mozdulattal.*
- Köszönöm szépen az eddigi útbaigazítást! Tényleg! Viszont azt hiszen, most jobb ha megyek. Van pár elintézetlen dolgom még.. és különben sem venném a szívemre ha túlságosan sokáig kellene szenvedned a társaságomtól!! Viszont tényleg köszönöm az útbaigazítást!! Gyanítom óraegyeztetés kapcsán, még összefutunk!! *Mondja miközben megdörzsöli a szemét, majd int a lány felé és lassan a büfé felén indulna, ha semmi sem történne.*
- Máskor kevesebbet tépelődjetek, árt a léleknek!! *Teszi még hozzá Craig kissé sejtelmesen, és meglehetősen zavarba ejtően. Kezével lopva megérintve a tetoválását, mely jelen pillanatban egyértelmű aktivitást mutat.*

[Lám csak lám, tud összeszedettebb is lenni...ez már valami. És a kéretlen jó tanács a végén...hmm, mestermunka. Mégiscsak van benne egy kis stílus, igen, igen....]

A jó tanácsok tárházának

Hallgatom az ausztrált, de a gyomromban szétáradó fagyos harag tombolásra ösztönözne.
Azonban nem csak a düh az, ami eltölti a zsigereimet az elhangzó mondatok kapcsán. Craiget mintha kicserélték volna.
Elégedettség bugyog fel a mélyből, forrón, hogy az indulattal keveredve langy elegyet alkotva vágtázzon végig az ereimen.

Lám csak lám, tud összeszedettebb is lenni...ez már valami. És a kéretlen jó tanács a végén...hmm, mestermunka. Mégiscsak van benne egy kis stílus, igen, igen....

Már éppen felléptem volna az első lépcsőfokra, mikor mindezen tényezők cselekvésre késztettek. Óvatosan levettem a lábam a márványról, és lassan megfordultam. Tartásomon olyan zsigeri ellenszenv tükröződött, ami egy mérföldes körzetben senki előtt nem maradhatott titok. Odasétáltam a külföldi elé. Közel, túlságosan közel álltam meg, Szememből rosszindulat sütött.
- Tudod, őszintén, még jobb is, hogy így alakult a dolog -hangomban megkönnyebbülés és elégedettség csengett- rengeteg felesleges színjáték nyűgétől szabadítottál meg. Valóban, a hatalmad figyelemreméltó és mint ilyen, el kell ismernem. De jól érzed, nem kedvellek, korántsem. Ha a jövőben szeretnéd elkerülni a bonyodalmakat, adok én is egy tanácsot, rajtad áll megfogadod-e, vagy sem. Azt ajánlom, tartsd a lehető legtávolabb magadat tőlem és az irodámtól, és ne ártsd bele magadat a dolgaimba. Ha nem teszed, nos...- meglepően hideg kezemet a rúnára helyezem- megtalálom a módját, hogy az ilyen apróságok ne hátráltassanak többé. Higgy nekem.

Mágián lusta özönvízként örvénylik elő a masszív gátak mögül, hogy kiteljesedve körbefogja Craiget. Nem söpri el, nem kínozza, csak megmutatja magát. Lassan, egyre növekvő nyomással feszül a láthatatlan korlátnak, ami az ausztrált övezi. A levegő szinte szikrázni látszik körülöttünk.
Aztán egy mozdulattal visszahívom, visszahúzom a falak mögé az Erőt. Megnyugszik, elcsendesül minden, csak az égnek álló hajszálak utalhatnak az előbbi kis intermezzóra.
Gúnyosan a másik képébe mosolygok, majd elengedem a kezét. Hátralépek, biccentek.
- Que te vaya bien!
Faképnél hagyom a tanár urat, megfordulok és az emelet felé veszem az irányt.
Vissza se fordulok többet.

Köszönöm a játékot!

[Én is nagyon köszönöm !]

*A levegő kétségtelenül felizzik a boszorkány, és a varázsló között. Az avatatlan szem számára csupán két egymással szemközt álló alak látható, melyek testtartásából adódóan feltehetően nem szimpatizálnak túlzottan egymással. Azonban ennél jóval többről van szó. Mint a ketrece rácsaink a feszülő dúvad fonja körül a lány pillanatra feltárulkozó varázsereje a fiatalabb varázslót. Kinek védelme recseg ropog a ránehezedő teher alatt. A karmok csak úgy ostromolják a rácsokat. A védelem azonban szerencsére kitart, bár a lány szándéka csupán, s nyilvánvalóan az elrettentés volt. Mégis a nem mindennapi jelenet megrázza a körcsarnokot. Pár másodperc erejéig az ausztrál kócos tincsei is felemelkednek aztán hatalmas elánnal minden elcsendesül. Mintha egy láthatatlan robbanás rázta volna meg a csarnokot. A lány pedig elviharzik, néhány keresetlen szó kíséretében. Craig arcán most az elégedettség mellett újabb halovány pír jelenik meg. Mintha minden remekül alakult volna, pedig valójában maga sem tudja hányadán állnak a dolgok. pár percig még némán áll, majd szipogva, s fej vakarva ő is távozik tudván tudva találkoznak még.. a temperamentumból hiányt nem szenvedő lánnyal. *

Én is nagyon köszönöm !