Szobor Szálló

Roxmorts szélén elhelyezkedő, családias hangulatú szálló az átutazóknak, esetleg a roxforti diákok rokonainak, akik látogatni jöttek a tanulókat. A környék nyugodt, csendes. A szobák többsége tágas és kényelmes, családok számára is tökéletes, de akadnak egyszerű egyágyas szobák is. Nevét a telken álló rengeteg kőszoborról kapta, amikből jutott bőven a szálló szobáiba is.

[[Craig]]

[Craig]

Meleg nyári nap, aminél nem sok mindent utálok jobban. Nem elég, hogy tűz rám a nap, és csorog rólam a víz, még sétálgathatok is a forróságban... Persze nem önszántamból, egy gyors séta alkalmából mászkáltam Roxmorts poros utcáin. A "magántanáromhoz" jöttem...
Nem szívesen ismerem el, de sosem voltam valami jó átváltoztatástanból, és kénytelen voltam segítségért fordulni, ha nem akartam megbukni a vizsgán. A hirdetést valamelyik boltban láttam meg, pár napja, és hosszas őrlődés után jutottam csak dűlőre, és jöttem végül el ide, az isten háta mögé, hogy leckéket vegyek.
Szikla Szálló. Micsoda fantáziadús név... Mindenhol ízléstelen és unalmas alakok néztek a semmibe kőszemükkel, mintha megállt volna az idő. Ráadásul Roxmorts egyik legeldugottabb szegletében, de viszonylag közel az iskolából vezető úthoz, és ez volt az egyetlen előnye. Nem mintha lett volna választásom... Az iskolában viszont nem gyakorolhattam, egyrészt mert nem jöhetett be idegen, hála a hülye szabályoknak, másrészt mert bár nem volt titok, de nem szívesen vertem volna nagy dobra, hogy kénytelen vagyok korrepre járni.
Fekete farmert és fekete pólót viseltem. A talárban megfőttem volna. Barnás hajamat hátravetve léptem be a szálló előcsarnokába. Kellemes hűvösség fogadott, de szinte ijesztő volt az itt is figyelő tucatnyi kőalak. Egy pár állt a recepciónál, akik hátrafordulva rám mosolyogtak. Hallhatták a csengőt, gondolom azért, de egyből újra a recepciósnak szentelték a figyelmüket.

Körülnéztem. Fogalmam sem volt, hol találhatom meg a tanárt, kénytelen voltam kivárni a soromat. Viszonylag távol megvártam, hogy a pár végezzen, és kelletlenül odaléptem a recepcióshoz, aki talán nyári munkán lehetett, vagy ilyesmi, mert elég fiatalnak tűnt.
- Hello - köszöntem lazán, cseppet sem szívélyesen, ugyanis alaposan végigmért, azt meg utálom. - Craig Nicholls...ot keresem.
Inkább nem akartam urazni. Volt egy olyan érzésem, hogy nem lehet túl öreg az, aki Zonkó Csodabazárában adja fel a hirdetését. Legalábbis, ha jól emlékszem, végülis ott találtam rá. Figyeltem, ahogy a recepciós utánanéz a dolognak, néha rám pillantva. Kezdett elfutni a méreg, már vagy öt perce keresett.
- Itt vett ki szobát egyáltalán? - koppintottam türelmetlenül a pultra, és néztem jelentőségteljesen a vendégkönyvre, amiben a pálcájával lapozott.
- Hogyne, meg is van, ne haragudj...on - nézett rám, de lassan lehervadt az arcáról a mosoly, mivel a szemem szikrázott a méregtől, amiért így megváratott. Gyorsan elhadarta a szobaszámot, én pedig elindultam, hátra se nézve.
Nem tartott sokáig megtalálni a szobát. Hátra, a kert felé nézett, egy szobás lehetett. Halk sóhaj után elszántan három nagyot koppintottam az ajtóra, és csak remélni tudtam, hogy a pasas még emlékszik rá, hogy ma lesz óránk. Nem szívesen mondtam volna Piton professzornak, hogy hiába adott engedélyt a kastélyon kívüli varázslásra, ha pocsékba ment...

*A kietlennek mondható szállodai szoba magányát három éles koppanás szakítja meg. A benti kép kissé lehangolónak mondható. Bár ki tudja.. ez ízlés kérdése is. Egy egyágyas szobáról van szó jelen esetben, melynek ajtaján a gyanútlan, s egyben leendő tanítvány kopogtat. A szoba ablakain a redőny le volt húzva, így az egész helység szürreális fényben úszott az égen magasan tündöklő nap sugarai végett. Az ágytakaró a földön hevert egy kupacban az ágyon pedig a lepedő félrecsúszva. Az ágyban pedig egy megfoghatatlan alak feküdt hason. A szobában szerte szana minden irányban különféle üvegek kevertek csonkig égett gyertyák sörös dobozok, és mindenféle papírfecnik telis tele írva különféle rúnákkal. Furcsa fűszeres cigaretta illat is terjengett odabent. Első pillantásra az egész egy rendkívül lecsúszott középkorú varázsló szobájára emlékeztetett. Azonban meghúzódott valami kettősség is a dolgokban. Az üvegek nagy rész a mugli világból származott sörös üvegek voltak, talár vagy egyéb varázsló ruhadarab sehol. A szobában álló megrogyott széken egy bőrkabát lógott. Az egyik sarokban pedig egy kopottas bőr gitártok. Zoknik is voltak a földön meg egy pár farmer. Az egyik zoknigubó mélyén pedig a szoba tulajdonosának kis kedvence Pete a patkány szunyókált. A kopogás hasító fájdalomként hatott a nap sugaraitól már félálomban leledző Craig-re. A fiatal varázsló mozdulni próbált de lecsúszott az ágyról, és nagyot koppant ezt a lány is hallotta odakint, és gondolkodóba esett. Craig lassan feltápászkodott és összeszedte magát. Kócos tincsi eltakarták az arcát kapucnis pulóver volt rajta alatta semmi, és egy boxeralsó. Haja alól kibukkanó táskás szeme kövülten meredt előre. Kissé ijesztő is volt talán rekedtes hangon szólt ki a fiatal varázsló.*
- Gyere!! *Eztán pedig a nadrágjából előkotort pálcájával intett, és az ajtó kitárult ő időközben a ruháját igazgatta nem sok sikerrel, és beletúrt kócos hajába. Így keltett hát első benyomást. Igazából még nem tudatosult benne, hogy felébredt.*

[- Azt hiszem az apádat, Craig Nichollsot keresem...]

Craig

A kopogtatás után vártam a bebocsájtásra. Hiába.
Vagy két percig álltam kinn, és arra gondoltam, mekkora szívás, hogy hiába gyalogoltam el idáig, mivel senki az ég egy adta világon nincs odabenn. Már fordultam volna meg, mikor hatalmas puffanás hallatszott. Közelebb hajoltam az ajtóhoz, és hallgatóztam. Halk sürgés-forgás hallatszott bentről. Összehúztam a szemöldököm, és még jobban rátapadtam az ajtóra. Rossz szokás, de ez van...
Azonban nem sokáig hallgatózhattam, mert egy rekedtes, invitáló hang szólalt meg bentről, és az ajtó kitárult.

Életemben nem sokszor láttam akkora kupit, mint amit abban a szobában. Mindenhol üres üvegek, ruhák, meg olyasmik, amikről nem tudtam eldönteni, hogy papírlapok vagy csomagolómaradékok. Nem is nagyon akartam, mivel egyből láttam, hogy rossz helyre jöttem. Ez az alak nem lehet a tanár. Képtelenség. Kábé úgy nézett ki, mint egy korombeli lázadó, aki mindenképp kicsit idősebbnek akar tűnni, és minden álma, hogy valami lecsúszott rockbanda előzenekarában játszhasson.
Meghökkenve álltam az ajtóban. Nem tudtam, mit gondoljak, és mit is szóljak, látva a srácot, aki alig kapta össze magát az alvásból. Gondolom. Az ágya ugyanis gyűrött, a feje úgyszintén. A sarokban egy gitártok állt, félig kinyílva, az ajtó mellett közvetlenül újabb halom ruha. Biztos használt ráadásul. Borzadva néztem végig a helyen, és arra gondoltam, hogy talán rossz helyre kopogtam be, de nem mehettem el csak úgy. Mély levegőt vettem, és igyekeztem méltóságteljesen viselkedni mindkettőnk helyett.
- Azt hiszem az apádat, Craig Nichollsot keresem...
Fogalmam sem volt, hogy ki ez az alak, de abban biztos voltam, hogy nem a tanár. Maximum a fia. Leginkább azonban azt reméltem, hogy csak félrekopogtam, és semmi köze ahhoz, aki engem elméletileg helyreráz átváltoztatástanból. Erre az alakra viszont ráfért volna, hogy alaposan helyrepofozzák...

*Craig csupán ajtót nyitott nem is igazán nézte meg, hogy ki jött be rajta. Nem volt túl sok látogatója az utóbbi időben leszámítva pár lányt, és jó néhány kétes alakot akik be akarták szervezni valamibe. Na megy egy régi kvibli zenész ismerős Andrew Stockdale aki tartotta benne a lelket. Összességében valóban szörnyű bőrben volt a srác. Nem is tudatosult benne, hogy egy lány lépett be a hajától alig látott, és a szemei is kissé még össze voltak szorulva. A hirdetésről amit már hetek óta feladott pedig teljesen elfeledkezett. Így mikor tudatosult benne a lány érkezése hirtelen megrémült, és annak dühös tekintetéből, és az előző esti kiesett emlékekből fakadóan hadarni kezdett.*
- őhhmm szia.. ne haragudj.. ha megbántottalak vagy otthagytalak.. nagyon fája a fejem, és semmire sem emlékszem.. *Ezt hadarta el perceken belül.. amikor pedig a lányt még dühösebbnek látta, és hogy méregeti kétségbe esett szinte, és félszegen de beletörődöm módon kérdezte..*
- De várj.. ugye nem vagy terhes..?? *Aztán mikor az még furábban nézett, és talán le is shockolódott.. elhalhatott.. ezek fényében az apját illető kérdés talán el sem hangzott, de ha mégis Craig fancsali képet vágva a szemit dörzsölgetve így felelt.*
- Hát én meg azt hiszem.. *Ásított közben nagyot a félig lecsúszott pulóverben így kivillantva a kulcs csontja, és valami furcsa tetoválásféle is.. látszott legalább is a sarka.*
- Hogy akkor inkább Ausztráliában kellene keresgélned.. arról már nem is beszélve.. hogy őt Frank-nek hívják...
- Szóval ha terhes vagy.. vagy a testvéreddel csináltam valamit.. elhiheted.. nem volt szándékos.. és nem erőszakoskodtam.. nem, szokásom mások beleegyezése nélkül..
- nahh de tudod mire gondolok.. *Mondta, s közben felkapott egy sörös dobozt, mely ki tudja mióta áll ott. Az alján maradt pár korttyal öblögetett, és lenyelte azt.. utána pedig olyan fejet vágott mintha a minden ízű drazsé egyik legszörnyűbb darabját választotta volna be..*
- Egyébként meg nem vagyok beszélőviszonyban az öreggel egy ideje.. arról már nem is beszélve.. hogy én vagyok Craig..  *Itt pedig megtorpant, és a lányra nézett. idegesen igazgatta a ruháját. Eddig csak hadart, és mintha most esne le neki minden.*
- Izé. nem Craig-et mondtál.. én vagyok Craig.. *Huppant le hirtelen az ágyba.. és bámult mag elé.. a pálcáját a térdén pihentette*
- legalább is azt his7zem.. *Aztán segélykérően nézett a lányra mintha teljesen meg lenne keveredve..*
- De kit is keresel tulajdonképpen..? ne haragudj azt hiszem kicsit szét vagyok csúszva.. *Zárta ezzel a gondolatait, és lehorgasztotta a fejét.*

[- Téged, azt hiszem -]

Ez a csávó nem ép - gondoltam először. Ez tutira nem az én tanárom. Épeszű ember ilyen állapotban nem vállal oktatást, ami ha jól tudom, felelősségteljes feladat.
Nem elég, hogy a szoba bűzlik (hogy miért nem dobták még ki, az is rejtély), de ő sincs magánál. Először azt sem értettem, miről beszél... Egyre kerekedő szemmel figyeltem, ahogy gesztikulálva magyaráz, hadonászik, fogja a fejét, és azt kérdezi: nem vagyok-e terhes. És még ő tűnt meglepettnek, mikor meglátta a szememben a gyilkos izzást. De nem válaszolhattam, mert folytatta tovább, csak járt a szája folyamatosan... Beszél erről, beszél arról, de hogy ő kicsoda, arról nem, legalábbis egy ideig. Megtudtam, hogy ki az apja. Frenetikus. Azt is, hogy hol keressem. Tök jó. Mindebből arra következtethettem, hogy ő Craig. De jó neked, Nexine. Egy nyifat fog téged felzárkóztatni átváltoztatástanból...

Halvány lila gőzöm nem volt egy idő után, hogy miről hadovál, és inkább beléptem a szobába, lassan becsuktam magam mögött az ajtót, mielőtt kidobnák ezt a félnótást. Megérdemelte volna, az tény, de olyan szerencsétlennek tűnt, hogy még én sem szívesen hajíttattam volna ki. Be kellett vallanom magamnak, hogy akármennyire kis béna, nem egy mindennapi figura, az olyanok pedig mindig is érdekeltek. Szóval úgy határoztam, hogy ha nem is lesz semmi a tanulásból, egy újabb különccel hozott össze a sors, akivel akár még össze is haverkodhatok, és elvihet pár vadabb buliba, mikor arra lenne szükségem. Azokban az időkben amúgy is elég felelőtlenül és durván életem az életnek nevezett valamimet. A kihámozott szavakból arra következtettem, hogy nem egy csajjal fetrengett már abban a gyűrött ágyban, amin épp a fejét fogva, sajnálkozva jött rá, hogy miért is vagyok ott (pontosabban miért nem), úgyhogy csak messziről érdeklődtem, nem vágytam egy újabb ágymelegítő szerepét betölteni. Ezeknél a sztárocskának képzelt alakoknál másra nem jó a nő, mint oldaldísznek, jó esetben.

Körülnéztem a szobában, minden gátlás nélkül. Vágtam pár fintort, miközben végigsétáltam a ruhakupacok közt, nem törődve azzal, hogy épp egy idegen szobájában pofátlanul mászkálok. Úgysem botolhattam már semmi zavarbaejtőbbe az alsógatyájánál. A gitártokban ott állt maga a gitár, csinos darab. Ez némi magyarázatot adott arra, hogy miféle életmódot élhet ez a pasi, és mondjuk, hogy elnéztem a ziláltságát. Abban legalább biztos lehettem, hogy mágus: pálcája a térdén pihent, és nem volt olyan mocskos, mint maga a szoba. Talán a látszat csal, és csak durva éjszaka áll mögötte, ez minden, gondoltam. Nem mintha az enyhített volna a tényen, hogy tanítani akar és ilyen környezetben fogadja a potenciális tanítványokat. Haja a szemébe lógott. Rettentő szánalmas látványt nyújtott.

- Téged, azt hiszem - válaszoltam neki, a falon lógó tükörbe nézve, és a tükörképén keresztül őt vizslatva. Megfordultam, és az ablakhoz léptem. Eltűrtem kicsit a függönyt, hogy kilássak. Egész szép volt a kilátás, de nem igazán hittem, hogy ő ezt kifejezetten élvezné. Abban is kételkedtem, hogy egyáltalán az ajtóig ellát ilyen fejjel.
- Craig Nicholls, aki segít a diákoknak felzárkózni bármiben, kifejezetten mondjuk nem átváltoztatásból, amire nekem szükségem van, de az volt írva, hogy mindent vállalsz. Már azt is értem, miért... - vágtam egy pimasz fintort. - És nem, nem vagyok terhes. Remélem - vontam meg kifürkészhetetlen mosollyal a vállam. - Tőled biztos nem.
Elsétáltam az egyetlen székbe, amiben nem voltak ruhák, és leültem. Ekkor megláttam egy kis lábat az egyik zokniban a lbokámnál. Érdeklődve lehajoltam, és megpiszkáltam, mire hirtelen előbukkant egy fehér patkány. Meglepve tereltem a kezembe, és emeltem fel. Megsimogattam, majd megint "a tanárra" emeltem a tekintetem. Már nem is voltam olyan dühös, inkább derűs kedvem lett a hülye és képtelen helyzettől a fura fickóval, akinek soha életemben eszembe nem jutott volna katedrát adni.
- Szóval áll még az ajánlat, vagy rosszkor jöttem?
Tök jó fej kis patkány volt, valószínűleg a gazdájára ütött, mert elég kivasalt fejet vágott, mint aki szintén akkor ébredt.
- Esetleg hozzak valamit, ami felébreszt? - kérdeztem vigyorogva feltehetőleg Craigtől, aki kezdett éledezni. Persze nem kávéra gondoltam...

*A sok beszéd után, melynek azért valamennyi alja mégiscsak volt mos Craig hallgatása következett. A szaval, és tettek után pedig halvány derengés tűnt fel a szemében, melyet a következő percben kezével takart el a függöny elhúzása következtében behatoló napsugarak végett. Mint a fény elől rejtőzködő menekülő éjszakai állatok.. viselkedett Craig holott ez nem volt rá jellemző. Egyszerűen túl korán volt még neki. Rettenetesen émelygett és borzasztóan érezte magát, főleg korábbi szavai tükrében hiszen már értette miért jött a lány. Persze szégyellni igazán nem szégyellte magát.. hisz ausztrál mit tehetne. Minden éjjel el vegyül.. miután a szeme lassan megszokta a fényt látta, hogy Pete, és leendő tanítvány összebarátkoznak. Kissé meg is nyugodott hisz nem lapította ki éjjel a lusta, és nap nagy részében alvó patkányát, akit mellesleg igencsak kedvel. Biccentett felé, mármint az állat felé.. aki furcsa módon talán vissza is kacsintott rá.. szürreális volt a helyzet a lány sem tudta megmondani a félhomályban, hogy ez valóság volt e vagy csupán látomás. a hajnali fényben. Végül a torkát megköszörül a sörös dobozok között fürkészve Craig újra megszólalt az ágyon üldögélve. *
- Ennek őszintén örülök.. bár ki tudja mit vesztettünk.. *Tette még hozzá fanyar humorral replikázva ezzel a lány terhességet illető megjegyzéseire. Természetesen ezek jöttek sorra, és a pofavágások is. Azonban Ausztrál lévén Craig tökéletesen immúnis az efféle dolgokra. Aztán mintha minden előröl kezdődne fej vakarva így szól újra  a kócos ausztrál.*
- Ahogy mondtad.. mindent vállalok.. *Közben a saját nyálával próbált gargarizálni nem túl étvágygerjesztően. De mégis vegyült a dologba valami fanyar báj.*
- Szóval áll az ajánlat persze! De igen rosszkor jöttél.. amint látod.. bár.. *Gondolkodott el.. hogy hetek óta így megy minden így hát mindegy mikor is jött volna..*
- bár na mindegy is.. *Sóhajtott, és folytatta.*
- Nem tudom mennyire érsz rá.. ha megvárod míg megfürdök.. és kicsit összeszedem magam.. megbeszélhetjük az anyagiakat.. és akár neki is állhatok.. egy 30-45 perc és kész vagyok.. ha megfelel.. *Sandított közbe a fürdőszoba felé.. szinte vágyakozva.. Nem tudhatni mit válaszolt a tanítvány jelölt, ha elviharzik, vagy ha vár akkor sem történhet más Craig bármi is lesz a reakció feláll kissé ingatagon, és ennek eredményeképp a pulóvere a derekára csúszik láthatóvá téve a furcsa fekete, de mégis szokatlanul ívelt rúnákat az önjelelőt magántanár felsőtestén,, mely mellesleg elég szikár csontos.. és meglehetősen vékony.. Craig felkapva egy törölközőt a padlóról hátra sem nézve megindul a fürdőszoba felé, még ennyi halható..*
- Várhatsz itt is ha szeretnél.. ha viszont elmész csukd be az ajtót.. ha Pete elkóborol nem talál vissza.. mindjárt jövök.. addig találd ki.. maradsz e.. *Hangzottak a szavak de már csak félhangosan, és a fürdőszoba ajtaja becsapódott. Craig félmeztelenül pálcáját a boxerba dugva tűnt el a faajtó mögött. Ami furcsa, és még feltűnhe a lánynak, hogy semmiféle varázslatot nem érezni a szobában Craig sem használt semmit, sem a tisztálkodáshoz sem az ajtónyitáshoz tárgya mozgatásához vagy bármi egyébhez.. furcsa, de a fiú életvitele tökéletesen mugli a pálcán kívül semmi sincs benne.. Hogy talál e még valakit a szobában a lecsúszott mágus vagy sem innentől nem rajta múlik.. sőt eddig se rajta múlt..*

[Jól értem?]

Csak akkor vettem észre a srác furcsa akcentusát, mikor végre réthetően kezdett beszélni, de ez eltartott egy darabig. Cirógattam a fura kis rágcsálót, ami túlélte a gondolom meglehetősen vad éjszakát, és próbáltam úgy venni a levegőt, hogy ne sokat érezzek az egyre karakteresebb szagokból... És a patkány volt még szinte a legillatosabb. Egy ideig csend volt, nem szólaltam meg és a pasi is hallgatott, de nem érdekelt különösebben. Nem volt túl jó kedvem. Craig csak fintorgott a fénytől, valószínűleg úgy sajgott a feje, mintha baltával vágták volna ketté, mert ha egyedül itta meg a szobában fellelhető összes sörösdoboz tartalmát, már az sem lehetett kellemes így reggel. Meg aztán azt sem hittem, hogy beérte volna annyival.

Talán kissé lenézően vetettem rá egy pillantást a kihagyott teherbeejtési kísérletet illetően, és hirtelen elképzeltem az akciót. Fuh. Na nem. A fickó tökéletesen érdektelenül mozgolódott és igazgatta magát, mint valami kis kakas. A cucca ide-oda csúszkált rajta, fura hangokat adott ki, és az az érzésem támadt, hogy talán csak viccből adta fel azt a hirdetést. Viszont minden tapintat és kertelés nélkül a szemembe mondta, hogy rosszkor jöttem. Az őszinteség szobra. Csak bólintottam a szavaira, és letettem a patkányt. Automatikusan egymásra tettem a lábaim, és ráhelyeztem a kezeim. Gyanakodva néztem Craiget, ahogy totál kábán ásít, és hebegve előad valami olyasmit, hogy akár meg is várhatom, amíg fürdik. Eközben elkezdett sztriptízelni, de elég gyatrán, ráadásul a látvány sem volt elég ahhoz, hogy maradásra bírjon, sőt! Mindenféle nonfiguratív mintákat villogtatva a dereka körül elmasírozott előttem, és az én ízlésemnek ez nem igazán felelt meg. A pulcsiszerű rongy már a földön hevert.
- Jól értem? - kérdezem döbbenten, miközben figyeltem a lomha lépteket. - Te most el akarsz menni...
Csatt. -...fürdeni.
A fürdőszoba ajtaja becsukódott mögötte. Meglepettségemben még mérgelődni is elfelejtettem. Hallottam, ahogy odabenn megindul a víz, és fogcsikorgatva ismertem el magamban, hogy nem adhatom fel csak úgy, kénytelen leszek megvárni, hogy bebizonyosodjon, tényleg ért-e a varázsláshoz annyira, hogy csak egy hajszálnyit is javuljon a teljesítményem. Habár ha az alapján kellett volna döntenem, amennyit a jelenlétemben csillogtatott meg a tudásából, hát akkor a srác egy nulla. Ugyanis egy pillanatra sem használta a pálcáját.

Felálltam. Nem volt talpalatnyi szabad hely a földön, és dühömben fogtam a pálcám, aztán minden fellelhető dolgot, ami a földön volt, egy kupacba varázsoltam. Nem igazán izgatott, hogy a maradék sör esetleg eláztatja a ruhákat. Talán még jót is tett nekik. A fürdőhöz léptem, és nagyot koppintottam az ajtóra.
- Nem tudom, mondták-e már neked, hogy ez elég nagy bunkóság, tanár úr. Szerintem mielőtt nekikezdesz az oktatásnak, neked sem ártana néhány órát venned az etikettből, vagy legalább megkínálni a tanítványt is, ha iszol!
De ez sem lett volna jó ötlet. Az ócska piától maximum hányni lehet, nem ellazulni.
És gyúrhatnál is, öcsi... - tettem hozzá magamban, elnézegetve a ruhadarabokat, amik sátorként csüngtek az előbb a srácon. Pedig nem voltak olyan nagyok.
- Megvárlak itt, és ha lehet, ruhában gyere ki, szárazon és józanon. Tanulni jöttem ugyanis, és nem tűnsz akkora géniusznak, hogy másnaposan is brillírozz, úgyhogy ha az anyagiakról egyáltalán beszélni akarsz, akkor ajánlom, hogy mutass is fel valamit - közöltem vele egy szuszra az ajtón keresztül. Fogalmam sem volt, mennyit hallott belőle, vagy így visszagondolva hogy ki az a Pete, meg hogy hogyan reagál majd a stílusomra, de nem is érdekelt. Nehogy már a pálca vigye a mágust... Ellöktem magam az ajtótól, és tehetetlenül álltam a szűk szoba közepén. A patkány közben elődugta a fejét a ruha és mindenféle más alkotta kupac alól. Őszintén szólva vicces látvány volt, még el is mosolyodtam, de a fürdőből kihallatszó csobogás egyből visszarángatott a dacba. Úgyhogy inkább leültem az ágyra, és vártam. És vártam. És vártam.

*Craig nem különösebben törődve az odakint esetlegesen lezajló jelenettel, jelenetekkel becsukja maga mögött az ajtót. Így a "fürdeni"-t már csupán tompán hallotta. A hátát nekivetette az ajtónak, és lerogyott ülő helyzetbe a földre. Nagyokat sóhajtott, és dörzsölgette a szemét. Szedd össze magad.. ez is csak egy olyan nap minta többi.. sőt lehet egész jó társaság ez a kis.. kölyök.. mondogatta győzködte magát szinte magába roskadva a fürdőszoba kövén. Végül lassan feltápászkodott, és ledobta magáról utolsó ruhadarabját is. Gondosan belecsavarta a pálcáját, melyet bár fölösleges óvni a víztő ő még is úgy érezte szükséges. Ez is egyike volt hóbortos szokásainak. Lassan tehát meztelenül besétált a zuhanykabinba melynek ajtaját magára húzta, és beállítva a kívánt vízhőmérsékletet átadta agát a teljes ellazulásnak. Ernyedt testének valódi felüdülés volt a forró víz a kimerítő éjszaka, és a váratlan ébresztés után. Jó ideig csak áztatta magát, míg a lány odakint idegességétől vezérelve magánszámba kezdett. A kuplerájból csupán még hasznavehetetlenebb kupacot képzett percek alatt meglehetősen trehányul varázsolva. Sértéseket hajigálva minden felé. Craig ez időtájt már kijött a víz alól, és ha az ajtó által elfojtottan is de hallott minden egyes szót, és csupán pucéran kuncogott odabent meglehetősen komolytalannak, és mesterkéltnek érezve leendő tanítványa szavait. Nos hát ez a tanárlét szépsége gondolta volna magában ironikusan, HA nem lett volna ausztrál.. ugyan is ő nem gondolt efféle szentimentális dolgokat.. esze ágában sem volt.. Csupán kacagott odabent a lányon.. jól megdörzsölte szemeit a törölközővel.  Csupán haját hagyta kicsit nedvesebben szerette ahogy a víz lecsepeg a vállára, de amint ez is megszáradt úgy érezte ideje végre megmutatkozni. Csupán ruhát felejtett el behozni magának.. na d sebaj gondolta. Komótos mozdulattal kitekerte használt boxerjából a pálcáját, és végigmérte a kezében. Aztán e lehető legtermészetesebben magára irányította, és halkan ennyit mormolt.*
- Vestimentum Personalis!! *A másodperc tört része alatt farmernadrág termett rajta, és egy szürke póló, mely kis mérete ellenére csakúgy lógott rajta, mint ahogyan azt már a lány korábban dühében szóvá tette. A kilincs lassan lefelé mozdult, és Craig kilépett a fürdőből. Azonban mintha kicserélték volna.. na nem nem ez azért túlzás.. a haja tiszta volt ugyan de továbbra is kócos. Csak az egyik szeme látszott görnyedt tartása is a régi volt azonban tisztább volt, és a szeméből őszinte ravaszság sugárzott a fáradtság helyett. Mezítláb volt ez kissé oldotta amúgy is oldott lényét. Továbbá furcsa ismeretlen fűszerek illata keringett körülötte, hogy ő vagy q ruhája árasztotta azt nem tudni.. azonban a ruhadarabok is virítottak rajta, mintha most vásárolta volna őket. Ez a kép bár ugyan az volt mégis más színben tüntette fel a srácot. Ezek voltak az első szavai a lányhoz, kissé gúnyosan de nem bántóan.*
- Tanár úr! Ha jól hallottam igen tökjó! Ez a megszólítás jó lesz. *Kacsintott is hozzá, aztán a ruhakupacra terelődött a tekintet, melyből épp most mászott ki a patkány, aki gyorsan fel is futott Craig vállára.*
- hmm.. *húzta fel az orrát... a látványon..*
- Ezt mind te alkottad.... *A lánynak pedig megint szinte nem is volt ideje szóhoz jutni.*
- Várj várj ne is folytasd.. értem én már.. biztosan valami kifejezetten jómódú aranyvérű családból származol.. ahol a takarítás nem sikk.. bár ha engem kérdezel azért anyukád helyében illett volna megtanítania téged rendesen összerámolni.. *Itt kissé színpadiasan kuncogott sokadjára kifigurázva a lányt, felvéve annak dühös testtartását, mintha csak a tükörképe volna.*
- de ki tudja.. nekem is vannak testvéreim.. az viszont tényleg felháborító.. nem gondolod..?, hogy kézzel nem vagy hajlandó rendet rakni.. varázslattal meg nem tudsz.. na de sebaj.. *Folytatta tovább kedélyesen földbedöngölően, miközben pálcájával kezében lehuppant az ágyra.*
- Ezért vagyok én a magántanár, hogy az ilyesmire is megtanítsalak... *Nézett tökéletesen őszintén a lány szemébe aki talán már fortyogott a dühtől.. de persze Craig őszintén remélte hogy nem.. végül a mozdulatait lezárva talán kissé meglepő módon a pálcáját nem használva szabad kezével egy furcsa íves mozdulatot tett a levegőben*
- Incompositus Defluxus! *Mondta ki halkan közben a lányra nézve, és a keze nyomán a levegőben ezüstös ív csillant meg egy percre a kupac pedig perceken belül ide oda szálldosó ruhafelhővé alakult. Kisebb szelet is kavarva megborzolva a lány haját. A végeredmény pedig tökéletes rend. Az ágy beágyazta magát a ruhák stószban összehajtva egy széken landoltak az üveg, és dobozok pedig a sarokba sorba rendezve vándoroltak egy kupacba. Craig rövid de eddig igazán tartalmas Angliai látogatása során megtapasztalt egy két dolgot. Ezek közül az egyik az, hogy errefelé a pálca nélküli varázslás csupán igen kevesek kiváltsága, egyszerűen azért mert az oktatásban erre nem helyeznek hangsúlyt. Valóban persze az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a pálcavarázs jóval egyszerűbb, és a hatásfokban nem mutatkozik igazán különbség, csupán az el más. Szerencséjére Craig Ausztráliában tanulta a mesterséget, így alap középfokon ismeri ennek a módját is. Természetesen pedig tisztában van azzal, hogy ha valóban tanítani szeretne valamit mindenképp mutatnia kell, szívből reméli, hogy az iméntiek valamennyire csak elégségesek lesznek.. A rendrakást követően Craig tekintete újra a lányra vetül.*
- Nos.. még nem mutatkoztál be.. ha jól emlékszem.. ha meg nem elnézést.. *itt barátságos kéznyújtás következett.*
- Szóval még egyszer Craig vagyok Craig Nicholls.. miben lehetek a segítségedre..?

[Cöh. Örülök, ha megfelel...]

Újdonsült "tanárom" nem siette el a dolgot... Ráérősen csorgott odabenn a víz, én csak ültem, néha kipislantottam ez egyre erősebb fénybe. Ráztam a lábam idegességemben, és már kezdett rajtam eluralkodni a mindent elsöprő, jellegzetes düh, de ekkor a víz abbahagyta a csobogást. Kihúztam magam, és vettem egy mély levegőt. Megköszörültem a torkom, csak halkan és diszkréten. A fürdőben motyogást hallottam, de mielőtt rájöhettem volna, kihez (vagy mihez beszél) a fickó, kitárult az ajtó.
Egészen normálisan nézett ki, ha nem számítjuk a fejét. Meg a csüngő pólóját. És a farmert, amit biztos nem mostanában vásárolt. Magamra erőltetett jóindulatom el is párolgott, mikor megéreztem az illatát. Abban a percben semmi sem hatott volna rám nyugtatólag, de a szúrósnak is nevezhető illatár, ami a párás fürdőből áradt az amúgy is egyre melegebb szobába, csak olaj volt a tűzre. És a szavai...

- Cöh. Örülök, ha megfelel... - vágtam vissza hasonlóan csipkelődő hangon. - Csak aztán tessék is kiérdemelni, tanár úr!
Figyeltem, ahogy meglepett aztán kissé megvető pillantást vet a kupacra a sarokban. Eszemben sem volt felállni, inkább lustán követtem a tekintetét.
- Én - jelentettem ki. Mielőtt elkezdhettem volna szidni az állapotokat a szobában, belém fojtotta a szót. Az első pillanatban meglepődtem, de minden szava csak korbácsolta bennem azt a kis érzelmet, ami nem volt sem harag, sem bánat, hanem valahol a kettő közt. Kikerekedett szemmel, majd összeszorított szájjal hallgattam, amíg végigmondja a mondandóját. Közben lassan felálltam, de remegtek a tagjaim. Ő ugyanabba a testtartásba merevedett, mint én, és jót röhögött rajta. Nem tudhatta, hogy nem ezzel akasztott ki. Sőt, nem is ő volt ami kiváltotta belőlem ezt. Néztem, ahogy rendet tesz egy laza mozdulattal. Nem hatott meg. Mélyen beszívtam a levegőt és reszketve eresztettem ki. Lassan visszanyertem az önuralmam, és képes voltam válaszolni is.
Elfogadtam a kezet, de csak gyors kézrázásra futotta. Nem volt kedvem semmiféle kontaktusra, pláne nem testire...
- Nexine Redraven vagyok.

Kicsit elléptem, és visszaültem a fotelszerű ülőalkalmatosságba. Nem néztem rá, de körbejárattam a tekintetem a rendbe szedett szobán. A "tanárra" nézve láttam, hogy mennyire odavan magától. Gondolom ezzel akarta elállítani a lélegzetem. De fogalma sem volt, hogy engem nem lehet lenyűgözni ilyesmivel. Ahogy elnéztem, úgy éreztem, ez a fickó soha, semmivel sem lenne képes rá. Semmi tapintat, semmi érzékenység vagy segítőkészség. Egy nálam érzékenyebb diák könnybe lábadt szemmel, remegő ajkakkal nézte volna, miután végighallgatja a kioktatást. Én viszont egy finom mosollyal megtoldott választ adtam a "kedves" szavaiért cserébe.
- Nem azért vagyok itt, ha már kérdezed, hogy én takarítsak el utánad... Én speciel azért jöttem, hogy átváltoztatástant tanuljak. Az pedig, hogy kik és mik a szüleim, a legkevésbé sem rád tartozik. Arról biztosíthatlak, hogy nem házimanók, így nem is kell a te mocskaidat nekem eltakarítanom, nem igaz? Vagy ha az is benne van az oktatásban, én itt sem vagyok...
Mindezt egy szusszal mondtam el, és már az sem izgatott, ha ezért kidob. Semmi joga nem volt kioktatni. Ő a tanár, tehát segítenie kell. Abban pedig eddig nem jeleskedett. Nekem kéne megmutatnom, hogy megy ez?
- Mióta vállalsz ilyesmit? És most a magántanárkodásra gondolok, nem a rendrakásra. Az úgy látom nem az erősséged, vagy legalábbis nem gyakran alkalmazod, ha még a tanítvány érkezésekor is kupi van, tanár úr - villantottam rá egy apró félmosolyt, és félrebiccentettem a fejem. Kecsesen ültem, amennyire csak lehetett a kényelmetlen székszerű izében. Amilyen hangon előadtam, akár azt is mondhattam volna, hogy nem ismerek nála jobb embert a világon. Ami ha belegondolok, igaz is... Nem sok jó embert ismerek a világon, de Ez a Craig Nicholls sem lesz a kedvencem, láttam előre.
- Úgyhogy ha lehet, gyorsan beszéljük is meg a kényes anyagiakat, és vágjunk bele, jó? - kérdeztem, enyhe fáadtsággal a hangomban. Azt kívántam, bár gyorsan vége lenne már ennek a délutánnak...

*Az imént elhangzottak körülbelül 90%-ban elkerülték az Ausztrál tudatát. Nem különösebben foglalkozott az egésszel. A kéznyújtással, és jelen pillanatban a saját gondolataival volt elfoglalva. Nem éppen békülékeny fajta.. arra már sikerült rájönnie Craig nek.. bár figyelt volna rá miket beszélt a lány korábban. Tökéletesen átnézett a leendő tanítványon. Legalább is amíg ilyen dacot érzett. Olyannyira mással volt elfoglalva, hogy a másik kérdésére sem figyelt, így nem is válaszolt elsőre. Kicsivel később derengtek be elméjébe a szófoszlányok, melyből egy fancsali arckifejezés keretében kikövetkeztette a mondandó többi részét. Unottság látszott az arcán. Valamiért képtelen volt lelkesedni a lány arroganciája iránt. Mélyet sóhajtott, és a kézfogás után végignézett a lányon. Megdörzsölte táskás szemeit, és így szólt.*
- én azért, még mindig csak azt mondom.. hogy ha belekezdesz valamibe azt csináld meg rendesen.. ha viszont nem ez volt a célod.. és csupán bosszút akartál állni azért, mert az életem nem ér egy kalap sz*rt-sem és ezért minden éjjel részeg vagyok.. neked pedig ez nemtettszik holmi passzióból.. *Megköszörülte a torkát..*
- Hát mit ne mondjak elég kicsinyes vagy... de ez a te dolgod.. *Ezzel pedig részéről letudottnak tekintette a szájkaratét, és rátért a remélhetőleg jól kikalkulált kérdés megválaszolására.*
- Ami pedig a kérdésedet illeti..
- Pontosan annyi ideje vállalok ilyesmit, hogy tudjam ha így folytatjuk nem lesz semmi az egészből.. *Fejezte be mondandóját a meglehetősen másnapos, és sápadt ausztrál a sokadik sóhajtás közepette. Craig lassan felállt, és kinyújtóztatta a tagjait a pálcáját betette a hátsó zsebébe, és a lányra nézett, majd normál hangerőn, de mégis valamelyest segítőkészen tekintetében masszív önutálattal így szólt.*
- Legyen az, hogy nekiállunk.. aztán meglátod van e értelme.. meg én is aztán úgy fizetsz, és annyit amennyit gondolsz.. végül is ha nagyon át akarnál verni.. majd békává változtatlak.. *Mondta ezt oly szenvtelenül, és lémondóan, mintha nem is beszélne, csupán füstöt eregetne a száján..*
- Megfelel így neked..? és ha szeretnél lássunk is hozzád.. kicsit részletesebben elmondhatnád, hogy mit szeretnél pontosan, meg hogy mit kell tudnotok az átváltoztatásról, és hogy milyen szinten vagy most.. *Craig lassan az ablakhoz sétált és nekidőlt a párkánynak a fejét vakarta, és kíváncsian figyelt.*

[Gabriella.]

forGabriella.

"Ez a szerelem, nem múlik sohasem,
Tiszta, mint a jég.
Egyszerűen szép."

A szenvedélyes csók után leejtettem néhány galleont az asztalra a sörökért, megragadtam Gaby kezét és szinte szó nélkül sétáltunk át a Szobor Szálló ajtajáig. Az épület tiszteletteljesen uralkodott az utca csendje fölött.
Szinte meg se szólaltam. Még mindig erősen szégyelltem magam, ám próbáltam lazán venni a dolgot.
A lépcsőn egyesével vettem a fokokat, miközben azon gondolkodtam, hogy mennyire hagytam rendet a szobámban.
A szűk folyosón megkerestem a 24-es számú ajtót, majd a kulcsot gondosan beillesztve a zárba, félve benyitottam.
Kellemes meglepetést okoztam magamnak: az ágy megvetve, a szekrény ajtaja pedig, hála Merlinnek zárva volt.
Habár néhány zokni és egy póló az ágyneműn éktelenkedett, ezeket gyors és elegáns mozdulattal az ágyneműtartóba helyeztem, majd így szóltam Gabyhoz:
 - Ülj le, kérlek - mutattam végig az üres fekvőhelyen. - Annyi mindenről szeretnék beszélni...
Leültem mellé, megfogtam a kezét. Enyhe puszit nyomtam orcájára. Egyre jobban éreztem ennek a helyzetnek a lehetetlenségét. Mintha csak álmondtam volna... Ott ólt mellettem. Annyiszor álmodtam erről a pillanatról. Annyiszor képzeltem el, amint csak így ülünk, beszélgetünk és ... most megtörtént mindez.
Meg akartam csípni magam, hogy tudjam: nem álmodok-e?
 - Először is, sajnálom, hogy nem búcsúztam el annak idején, de még jobban sajnálom, hogy elmentem - megköszörültem a torkom. - Muszáj volt. Családi gondok adódtak.. apám belekerült egy mocskos ügybe, de ezzel nem szeretnélek fárasztani. Veszélyben voltam, én pedig elkotródtam, amilyen gyorsan csak tudtam.
Magamat is megleptem, milyen könnyen ismertem be az igazságot.
 - Jártam több helyen: Párizs, Koppenhága, Stocholm... eleninte úgy gondoltam folytatom a tanulást, ám hamar ráeszméltem, ez nem fog menni. Így dolgozni álltam. A varázslók szerencséje mindig is mellém szegődött, s testőrként dolgoztam: muglikat védtem varázstámadásoktól. Elég jól fizető szakma volt, lehet itthon is folytatom... MIndenesetre tudnod kell, hogy te végig nagyon hiányoztál. Azt hiszem... - belenéztem szemeibe, azokba a gyönyörű, tág pillájú szemekbe. - Mindegy. És, veled mi történt?
Alig hagytam megszólalni szegényt. Úgy éreztem, túl sokat és túl gyorsan mondok egyszerre. Reméltem tudja követni, amit mondok és őszintén, kiváncsian vártam, hogy mi lesz az ő története.
Ekkora már szívem zakatolt, mint egy gőzös. Megkínáltam némi itallal, és úgy éreztem, mintha ismét minden rendben volna...

„Biztos vagyok benne, hogy senki nem vágyik annyira soraidra, mint én, és kétlem, hogy volna bárki is, aki nálam jobban megérdemli őket."

Csöndesen követtem Eric-et. Nem is különösebben akartam megszólalni annyira hihetetlen volt az egész. Kezét kissé görcsösen szorítottam de nem a félelemtől, hanem csak a megdöbbenéstől. Annyira nem tudtam elhinni, pedig minden annyira nyilvánvaló és őszinte volt. Csak én nem tudtam elképzelni, hogy velem történik ez meg vagy ő is ugyanígy volt vajon vele?
Amint szobájába értünk csodálkozva néztem körül. Sehol egy kis piszok, ahhoz képest, hogy ő is csak férfiból van, egészen rendes volt szobája. Elmosolyodtam gyors rendrakási módszerén, majd helyet foglaltam az ágyon. Kérdően néztem rá. Annyira láttam rajta, hogy mondaná, csak nem tudja egyelőre, hol kezdje mondandóját.
-Akkor kezdj neki!- mondtam egy bátorító mosollyal.
Érintésétől beleborzongott egész testem. Kezének lágy melege jobban esett most akárminél. Újaimat övébe fontam s játékosan simogattam kezét.
Mikor szája mozgásra nyílt felemeltem fejemet, szabad kezemmel kisöpörtem hajamat zöld szemeimből, és érdeklődve hallgattam. Nem akartam közbe szólni, csak vártam, hogy mindent elmondjon.
-És most már biztonságban vagy?- kérdeztem csöndesen első beszámolójának végén. Utazgatásainak helyszínét hallva elmosolyodtam. Tudtam, hogy Ő mindig is szeretett utazni, és, most ha nem is azért mert önszántából de megtehette.
-Azt hiszed...?- kérdeztem vissza. Utáltam mikor belekezdtek a dolgokba, majd abbahagyták, és ezt Eric is tudta pontosan.
Mindent próbáltam felfogni és értettem is. Nagy ívekben körvonalazódott a fejemben eddigi élete, de ami azt illeti…szerettem volna arról is tudni mi történt apjával, hogy milyen volt a munkája. De tudtam, hogy utálná, ha nyúznám. Ha ő nem akarja elmondani én nem akartam ezzel piszkálni.
-Velem? Sokkal izgalom mentesebb volt az én életem…miután elmentél…eléggé nehéz volt nélküled így a hiányodat egy új dolog tanulására fordítottam. Ugyanis sikerült animágussá válnom egy év alatt.- egy pillanatra végigfutott agyamon. Tényleg ebbe öltem hiányát. Ilyenkor nem arra kellett gondolnom, hogy ő már nincs mellettem, hanem inkább arra, hogy teljes legyek, mint róka. A fájdalom elvette a figyelmemet.
-Hm…Apám az óta 3 hónaponta kb. ír egy levelet, de úgy érzem a kapcsolatunk sosem lesz már jó. Csak tudnám, mit fogok és fog csinálni miután vége lesz az iskolának…- húztam el a számat. Féltem a jövőmre gondolni ugyanis apám sosem fog támogatni ebbe bele kellett nyugodtam. Egyedül kell majd megcsinálnom mindent, és féltem ez nehéz lesz nekem.
De most annyira kiegyensúlyozott voltam. Úgy éreztem, amit meg kellett tennem az meg volt. És most újra Ő is itt volt. Nélküle is menne a dolog…de vele ezerszer könnyebb.
Közelebb hajoltam hozzá s nyakához helyeztem fejemet. Kér kérdés is körvonalazódott bennem melyekre szerettem volna tiszta és egyenes választ várni.
-Eric…- Kezdtem de nem emeltem fel fejemet. -…meddig maradsz itt?- a második kérdés nyilvánvaló volt számomra is, de tudtam, hogy addig nem nyugszom még meg nem kérdezem azt is.
-És...kérlek…mondd el, ha annyi idő alatt…míg nem voltál itt…találtál valaki….mást!- nyögtem ki végül. Nem is kérdés formájában. Sokkal inkább egy felszólítás, egy kérés. Mellyel jobb az elején tisztában lenni, mint majd órák múlva koppanni a földön, hisz ő is csak férfiból volt.

[Craig]

Craig
Összevont szemöldökkel, enyhén sértett önérzettel hallgattam, ahogy kioktat. Nem tetszett, amiket mondott, de sikerült uralkodom magamon. Úgy döntöttem, megpróbálom a lehetetlent, és nem pofázok vissza. Elég szerencsétlenül nézett ki, körülbelül úgy, mint akit az éjjel alaposan megtáncoltattak valami szemét bűbájjal. Úgyhogy ártatlan kígyóvigyort erőltettem az arcomra, de néhány perc után befuccsolt az önuralom-tréningem.
- Erre nekem is sikerült rájönnöm - böktem vissza halkan a "ha így folytatjuk nem lesz semmi az egészből..." mondatra. Azt persze nem fűztem hozzá, hogy nekem szükségem volna erre a korrepetálásra, mert elég rosszul állok a tantárgyból. Viszont nem tartottam létfontosságúnak az egészet, szóval nem törtem magam különösebben, hogy kifejezzem ezt a vágyamat. Sosem szerettem tanulni, és ha sikerülne elérnem, hogy ő mondjon le a dologról (azaz rólam), akkor nyugodtan mondhatnám Piton professzornak, hogy a tanárral volt a probléma. Ha érdekelné, persze, amit kétlek. De aztán elhallgattam.

Kényelmesen elterültem a fotelban, már amennyire lehetett, és hallgattam Craig, azaz a tanár úr sóhajjal sűrűn teletűzdelt mondandóját. Iszonyatosan untam magam, és a pasas stílusa nem ébresztett fel. Úgy tűnt, mindjárt elalszik, de mégis elég sokat beszélt. Bólintottam.
- Rendben. Nekem megfelel... Habár még életemben nem voltam különtanárnál, szóval nem tudom, mennyit szokás ilyenkor fizetni.
A szüleimtől pedig nem kérdezhetem meg, mert hullák, akik felneveltek, azok meg magasról tesznek rám, és ez kölcsönös. De ezt nem mondtam ki hangosan.
Megláttam a fura patkányt a földön mászkálni, összecsomósodott szőrrel, mozgó bajusszal, és automatikusan elmosolyodtam. Mindig furcsálltam, hogy az emberek többsége irtózik ezektől az állatoktól. Én kifejezetten kedvelem ezeket a kicsi állatokat. Lóbáltam a karfára feltett lábam, elfordítottam a tekintetem a rágcsálóról, és a gazdájáról, a plafonra szegeztem a szemeim, és nyűgösségemet félretéve mesélni kezdtem, szünet nélkül, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. Kissé megalázónak éreztem ezt az egész pótórák-dolgot.
- Nos, most vagyok ötödikes, jön az RBF, és átváltoztatástanból igényelnék egy elég átfogó korrepetálást. Nem hiszem, hogy elég jól teljesítenék a vizsgán, és mindjárt itt van, úgyhogy minél hamarabb ráncba kéne szedni a tudásom, ami megjegyzem, elég hiányos. A vizsga pedig - már ha megtartják, tettem hozzá magamban - elég fontos. Elméletileg, ugyebár...

Forgattam a szemeim, és ránéztem. A hajamba túrtam, mert kezdett melegem lenni. Az elhúzott függönyök már nem védtek a napfénytől, én pedig szerintem kifejezetten allergiás vagyok a napra és a melegre. Még jó, hogy a sarokba, ahol ültem, nem húzódott be a fény.
- Akkor megoldható a dolog? Nem foglak sokáig nyaggatni, ha elég alapos leszel, ne aggódj - nyugtattam meg, és felkászálódtam. - Minél jobban megy a dolog, annál hamarabb végzünk majd, és annál kevesebbszer kell látnod az arrogáns fejem.
Nem volt értelme játszani, hogy bírom, és őt is megkíméltem tőle, habár nem úgy tűnt, mint akit különösebben izgat, mit gondolok. Tipikusan olyan arc volt, aki élvezi, ha ő uralkodik. Legalábbis elsőre úgy tűnt.

*Talán kezd alakulni valamerre a dolog. Craig is egyre jobban kezd kijózanodni a lány is láthatólag kezd egyre kezesebbé válni. Talán megtalálják a közös hangot végre, és mindketten segítségére lehetnek egymásnak. Craig még kissé fáradt arckifejezéssel, de egyértelműen türelmesen hallgatja a lányt. Kíváncsi a részletekre, hiszen minél behatóban ismeri a problémát annál könnyebben tud majd segíteni. Neki magának sosem volt gondja az átváltoztatástannal, mint ahogy túlságosan semmivel sem. Szerencséjére jó érzéke volt a mágiához. Ennek ellenére sosem kamatoztatta olyannyira mint amennyire erre szükség lett volna. Ahogy az ablaknál támaszkodik a távolba réved, de füle minden egyes szóra figyel. Nem kell a másikra néznie ahhoz, hogy lássa annak semmi kedve az egészhez.. nyilván nagy szüksége lehet a korrepetálásra, hiszen ilyen kedvetlenség mellett másképp nem nagyon lenne még itt. Lassan abbahagyja a bámészkodást, és kicsit jobban megvizsgálja a lányt. Kissé idegesnek véli, és látja rajta, hogy mintha megalázónak érezné a helyzetet. Talán ez abból is adódik, hogy nem festett korábbiakban túlságosan jó képet magáról az Ausztrál. Ha bár ő maga nem válogatós végül is meg tudja érteni, hogyha valakinek nem fűlika foga elfogadni valaki segítségét aki hozzá hasonló. Végül ellöki magát az ablaktól előhúzza a pálcáját, és szokása szerint pörgetni kézid az ujjai között ide oda. Mintha csak egy dobverő volna. Leül a lánnyal szembe az ágyra, és így szól.*
- Szerintem megoldható.. *Jelenti ki a tőle telhető legbarátságosabban, és tényleg érezhető, hogy segíteni szeretne.*
- bár nem tudom mi az az RBF, meg hogy mik a követelmények.. ha jól tudom ti itt nem szoktatok pálca nélkül varázsolni nagyon, úgy hogy ez megkönnyíti a dolgot, majd azt hiszem. *magyarázta.*
- végül is vizsga vizsga.. elkezdjük az alapoktól, ha tényleg olyan rosszul megy. Gondolom konfúziós transzformációra nem kell, hogy megtanítsalak... *Beszélt tovább Craig barátságosan, és közben megigazította a kócos fürtöket a feje tetején.*
- Amúgy meg addig csináljuk majd, ameddig te úgy érzed szükség van rá.. nem nyaggatsz.. bár lehet érdektelenségnek látszik.. de sajnos elég türelmes vagyok.. *Ecsetelte az ausztrál. *
- Szóval akkor lássunk is neki... Látom tettszik neked Pete.. *Célzott megint a patkányra, és így a lány már talán kitalálhatta, hogy az állatról van szó. Craig lassan kinyújtotta a kezét, és magához hívta az állatot. Amint Pete megérkezett, és kettejük között a földön kezdett szimatolni így folytatta.*
- Na szerintem akkor kezdjük valami egészen egyszerűvel.. aztán ha nem megy könnyítünk. Pete lesz az alany!! *Mondta Craig, és mutatott az állatra.*
- Szeretném ha megpróbálnád szőlőszemmé varázsolni! Vagy van előtte kérdésed..? *Nézet a lányra, hátha felmerült benne valami.*