Társalgó

[Lindsay Hames]

Lindsay Hames


A fiatal varázsló szája sarkában huncut mosoly csillant meg. Tudott volna mesélni pár pub-beli élményről. Egy ír számára ugyanis a kocsma nem azt a helyet jelenti, ahol minden este csontrészegre vedeli magát, inkább egyfajta társadalmi színtér. Itt vitatják meg a lóversenyeredményket, a többi sporteseményeket és az aktuálpolitikát. Az ír varázslókkal sincs másképp, csak a téma más egy kicsit. Kviddicsmeccsek, mágiaügyi dolgok.
- Ja neem, ott nem megy annyira a sör, mint itt Britanniában, vagy Írországban. Van egy nemzeti italuk, valami pallink, vagy paullink, vagy valami ilyesmi. A erdélyi muglik nagyon szeretik, de az ottani varázslók erre is kitaláltak valamit. Miközben iszod változtatja az aromáját. Nem szuper?
Időközben megtalálta a keresett íróeszközt és egy múlt heti Szombati Boszorkány szélére ráírta a nevét és az elérhetőségét, majd letépte a sarkot. Lin közben a tanárnőjére terelte a szót, így ehhez is volt hozzáfűznivalója:
- D'Alambert? Nem tűnik épp spanyol névnek...De idős, vagy fiatalabb?
- A mi tanáraink között is akad ilyen, meg olyan. De nálunk műhelyvezetőnek hívják. - kezdett bele egy újabb mesébe Eamon. - Ott van pl.: Mr McOisin. Ő afféle menedzser meg anyagbeszerző. Igazi skót figura, hatalmas vörös barkóval és göndör vörös hajjal. De nem visel kiltet, vagy ilyesmi, jobban szereti a cilindert. Én azért fel nem venném, semmi pénzért!

Eamon G. Millighan


Eamon furcsa vigyorral a szája sarkán kezd bele a magyarázatba a románok alkoholizálási ügyeiről.
- Ez jól hangzik, egyszer majd megkóstolom. De ez is olyan könnyebb dolog, mint a sör, vagy már valami töményebb? -kérdez vissza a lány érdeklődéssel a hangjában.
- Nálunk otthon van egy ürge, akinek a whiskyje a színét és az illatát változtatja miután kitöltöd, valami speciális hordóban kell tartani, mert a fény miatt lesz ilyen színváltós. Nagyon finom, csak nekem túl ütős... egyszer Jem, a basszerosunk hozott egy üveggel valamelyik koncertre -réved maga elé ábrándosan a lány; szemei előtt újra lepörögtek a koncert képei, a tömeg, a hangulat, na és persze az elmaradhatatlan ünneplés
- Legyen elég annyi, hogy másnap reggel nem gyenge fejfájással és egy kisebb exmemoriam-mal ébredtem -vigyorog a másikra sokatmondóan.
Átveszi a letépett fecnit a fiú elérhetőségével, majd elkérve a pennát, ő is lekörmöli a saját címét EG-nek.
- Tessék, itt el tudsz érni -nyújtja át az apró, gömbölyű gyöngybetűkkel felvésett címet, majd fintorogva válaszol a tanárnőjét érintő kérdésre.
- Hát én nem tudom, honnan jött a név, de nagyon büszke a spanyolságára... olyan 30 környékén lehet, elég csinos nő, de nagyon harapós tud lenni. Szerintem biztos ezért maradt vénlány; nincs az az a bolond varázsló, aki összeállna egy ilyen házisárkánnyal -forgatja a szemét Lin, a mondat végén felhorkanva. De a mosolygás visszalopja magát a lány ajkaira, ahogy a fiú ismét mesélni kezd a szakmájáról.
- Menedzser? És az mit csinál nálatok pontosan? -Linnek ugyan volt már tapasztalata a szakma képviselőivel, de csodálkozva vonta fel a szemöldökét.
Vajon milyen egy seprűgyártó vállalat menedzsere? Nagyon más, mint a lemeziparban?
Lin elneveti magát Eamon szavain, majd kicsit előrébb hajolva, fojtottabb hangon teszi fel a kérdését:
- Ez most nagyon ciki kérdés lesz, de muszáj tudnom... mi az a kilt? -sandít a fiúra elhúzott szájjal. Így a körítésből valami fejfedőre tippelt, de még sose találkozott ilyen nevűvel, vagy ha mégis, akkor nem tudott róla, hogy így hívják.
A kérdés elhangzása közben az éles fülű zenészlány távolabbról jövő cipőkopogásra lesz figyelmes a folyosó felől.

[Lindsay Hames]

Lindsay Hames



- Tömény, természetesen!- válaszolta Eamon, olyan arccal, mintha Lin épp azt kérdezte volna tőle, hogy mennyi kétszer kettő. Mert ugye milyen ír az, aki még az alkoholhoz sem ért? ((józan és ritka)).
- Világítós whiskey? - kérdezett vissza érdeklődve. Igazából csak a fény miatt asszociált rá, mert hallott már valamiféle ilyesmiről, de csak úgy futólag. Még az is lehet, hogy csak olvasott róla, mondjuk a Szombati Boszorkányban. Nem igazán tudta maga elé képzelni, mert a fantáziája nem volt valami élénk. A whiskey-s élményén azért együtt nevetett Linnel.
- Lehet, hogy pont ez a probléma a tanárnőddel - fogta kicsit halkabbra a hangját a fiú. Nem mintha tartott volna tőle, inkább attól tartott, hogy ha valaki netán mégis meghallja, a lány keveredhet bajba miatta.
- Ha lenne egy férfi az életében, biztosan másképp állna a diákokhoz is! - fejtette ki véleményét.
- A menedzser, kérlek szépen, leginkább felügyeli a munkálatokat, hogy ki mit csináljon. Nos ebből is van vagy 9 nálunk. Részlegvezetők és műszakvezetők. Ebből van, ugye 8 és van a kilencedik, a főmenedzser, aki az egész manufaktúrát igazgatja.
A következő kérdés kicsit meglepte Eamont. Hiszen Amerikában is sok a skót. Meg az ír is persze. De azért készséggel válaszolt:
- Nem ciki, egyáltalán. A skót szoknyát nevezik kiltnek másnéven. Mindegyiknek különböző mintája van, a klánok szerint. Édesanyám is skót származású egyébként...
A cipőkopogás lassan erősödött, mostmár a fiú is hallotta.

Eamon G. Millighan


- Ó, persze nyilván;milyen buta vagyok! –hadarja Eamon arckifejezése láttán a boszorkány, szemeit lesütve, zavartan mosolyogva.
- Nem , nem világít, hanem ahogy fény éri, elkezdi folyamatosan váltogatni a színét meg az illatát. Aztán ahogy belekortyolsz, a szádban visszaváltozik az eredeti színére. Az íze meg… olyan, amilyet csak akarsz, mindenkinek más. Nekem például eperízű, de egy időben volt narancs is –magyarázza élénken gesztikulálva, mosolygós szájjal és szemekkel- Attól függ, mi a kedvenc ízed! Lehet chilisbab is, ha azt szereted; az mondjuk érdekes lenne –fintorodik el a lány egy cseppet, láthatóan elgondolkodva rajta, milyen lenne az utóbbi eshetőség. 
- Igen, biztosan! –vágja rá habozás nélkül a kijelentésre, tömény iróniával a hangjában. Érezhető volt, hogy Lin szerint ez sem nagyon változtatna a tanárnő hozzáállásán a diákjaihoz.
- Értem, akkor elég sok van belőlük! –csodálkozik el egy kicsit a lány, ahogy EG a menedzserekről magyaráz.
- Dehogynem! A bolond amerikaiak semmit nem tudnak Európáról és a kultúrájáról –mosolyog féloldalasan a lány, önironikusan bólogatva maga elé.
- Tényleg? Ez tökre érdekes! –lelkendezik a boszorkány őszintén- Akkor az ő családjának is biztos van saját mintája!
A kopogás most már egészen közelről hallatszott, aztán nyílt az ajtó, és egy vörös hajú, magas lány lép be rajta. Meglepetten kémlel körbe, majd Lint meglátva kicsit elpirul és köszön:
- Sziasztok! Lin, bocs a késésért… hosszú volt az éjszaka –vigyorog bocsánatkérően, majd az ismeretlen fiúhoz fordul:
- Te ki vagy? Nem láttalak még errefelé.
- Semmi baj, Stanzi, jól elvoltam –legyint a külhoni boszorkány- Csak már megijedtem, hogy nem is jössz. Eamon, ő itt a barátnőm és mentorom, Stanzi!

[Lindsay Hames]

Lindsay Hames



-Szia, Stanzi, örülök, hogy megismerhetlek! - köszönt Eamon az imént érkezett lánynak, majd ismét Lin felé fordult:
- Gondolom csoporttársak vagytok, ha minden igaz?
Hiszen végigmérve a másik fiatal boszorkányt, körülbelül egyidősnek tűnt Linnel. Afféle igazi szorgalmas lánynak tűnt a seprűkészítő-tanonc számára, aki ennek ellenére mégis benne van mindenféle mókában. Bár első ránézésre nem lehet megállapítani senkiről sem, hogy mégis milyen tanuló az iskolában, vagy mi is érdekli egészen pontosan. Mégis Eamon lassan kezdte magában összerakni a szálakat, így persze ismét egy új árnyalatot adva a Linről festett képhez. Mert ugye madarat tolláról...
A varázsló elnézett a Társalgóból kivezető folyosó felé egy pillanatra, amelynek a végén két alak sziluettje bontakozott ki, bár egyelőre többet nem lehetett kivenni belőlük.

Eamon G. Millighan


- Szia, én is! -hangzik a frissen érkezett leányzó szájából, miközben végigméri a szőke srácot. A tekintetébe mintha egy kis idegenkedés vegyülne, de azért barátságosan mosolyog Eamonra.
- Igen, jól látod -bólogat Lin, miközben átöleli a gitár tokját, amit maga elé húzott- Stanzi az én jótevőm, aki mindig figyel helyettem is és hajlandó szöszmötölni vele, hogy elmagyarázza a dolgokat! -pillant huncutul a vörös lányra a boszorkány, majd magyarázatképpen még hozzáteszi:
- Nem vagyok igazán jó hallgatóság, nem tudok sokáig odafigyelni a tanárokra... túl sok dolog jár a fejemben hozzá. Ha Stanzi nem lenne, nem tudom, mi lenne velem -húzza el a száját a mondat végén, majd kerek arca újra kivirul, ahogy ujjaival a frufrujába túr.
- Én meg cserébe kirángatom az elefántcsonttornyából ahová bezárkózik és megmutatom neki, hogyan kell élvezni az életet! -vigyorodik el, amire a barátnője már csak egy beletörődő sóhajjal felel.
Azonban lassan itt az ideje, hogy a lányok elkezdjenek a komolyabb dolgokkal is foglalkozni, így a duó EG-vel szemben ülő fele komótosan szedelőzködni kezd.
- Nekünk mennünk kell, mert különben sose tanulom meg amit meg kell... -forgatja kék szemeit az énekeslány, miközben feltápászkodik a fotelből és összeszedi a kabátját, táskáját.
- Nagyon örülök, hogy találkoztunk, EG! Remélem még összefutunk! -búcsúzik a lány széles mosollyal, aztán ha a másik hagyja, egy gyors puszit nyom a fiú arcára, majd a gitárt felkapva eltűnik az ajtó mögött az integető barátnőjével egyetemben.

Egész aranyos volt ez a srác... és tényleg ügyesen játszott. Remélem találkozom még vele! -morfondírozik magában Lin, miközben észre sem veszi, hogy az ajkaira ismét mosolyt lopnak a gondolatai. Apró ujjai megszorulnak a még mindig a kezében szorongatott pergamenen, amire Eamon az elérhetőségét véste fel, majd a lány észbe kapva gyorsan a táskájába süllyeszti a papírdarabot, még mielőtt elhagyná valahol.

Köszönöm a játékot!