Peter Blackman
Eltávozott karakter
Hatodéves őrző
Hozzászólások: 66
Jutalmak: +18
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Szőke
Szemszín: Barna
Kor: 17
Ház: Griffendél
Évfolyam: Hatodik
Családi állapot: Egyedülálló
Kviddics poszt: Őrző
Pálca: 9 és fél hüvelyk, egyszarvú szőr, tölgy
Nem elérhető
|
|
« Válasz #16 Dátum: 2010. 06. 24. - 14:57:24 » |
0
|
Marcus
Kilépek az ajtón, majd azt magam mögött behúzom, hogy azért Marcust ne zavarja ez a fülsiketítő hangzavar, ami itt a folyosón fogad. Igazából teljesen tanácstalan vagyok, hogy merre kéne mennem, de mivel szerencsésen rögtön az első kupéban foglaltam helyet ezért aztán csak pár lépés és már kint is vagyok a kocsi előterében. Ezt is egy ajtó választja el a folyosótól, így hát azt is kinyitom, s belépek rajta. -Uh... bocs nem akartam zavarni -mondom meglepetten annak a párocskának, aki az ajtónyitódásra hirtelen szétrebbentek, ezzel én megszakítva a heves csókolózásukat. Ezeknek is pont itt kell lenniük, nem mintha egy fülkében nem lehetnének -gondolom magamban, és kellemetlenkedve körülnézek, hátha találok egy mosdót ottan. Biztos hülyének néznek -fut át az agyamon a gondolat- mit nézegetek én itt. Végül is nem találom sehol, így sarkon fordulok, és visszasétálok a folyosóra, miközben még egyszer bocsánat kérésem jeléül felemelem az egyik kezemet, majd felgyorsítom a lépteimet, hogy minél gyorsabban elérjem a másik végét a kocsinak abban a reményben, hogy ott végre találok egy mosdót. Ám még csak egy két kupét hagyok el magam mellett, amikor hirtelen egy nagyobb gyülekezetbe akadok el, ami sok kis piciből áll. -Légy szíves -mondom nekik, de ők nem reagálnak, így előveszem a szokásos kissé lenéző modoromat, amit a kisebbek felé nézve szoktam alkalmazni, és most már kissé hangosabban megszólalok: -Utat! -végre, reméltem is, hogy nem kell további fohászokkal fordulni hozzájuk, ugyanis a megszólalásom megtette a hatását: a sok kis pici gyerek hirtelen felém fordult ijedten, majd félrehúzódott. Hála Istennek -miután átjutottam különböző akadályokon- elérkezek a másik végébe a kocsinak, s egy pillanat alatt meg is találom azt amit kerestem: ott áll előttem teljes életnagyságában a mosdóajtó. Kis idő múlva a mosdóból kilépve pár diákot és egy tanárt látok magam előtt elhaladni a következő kocsi felé, s jóérzéssel nyugtázom a beszélgetésük egy darabját meghallva, hogy lassan kezdhetünk átöltözni talárba. Ami egyfelől jó, miután hamarosan megérkezünk, másfelől viszont nem annyira, mivel fel kell venni a talárt -gondolom magamban, és elindulok visszafelé a fülkénkhez. Belépve az ajtón csak az olvasó Marcust látom magam előtt legnagyobb meglepetésemre, mivel azt hittem, hogy a tanár azért jött, hogy szóljon mindenkinek, hogy lassan öltözzenek, de úgy tűnik mégsem járt itt. Szótlanul leülök Marcussal szemben, majd felveszem magam mellől a könyvemet, és elkezdek olvasni.
|