3-as kupé

8 személyes kupé.
Két oldalt, egymással szemben találhatóak az ülések.

Annak szól eme pár sor, ki méltóztaik felrakni a csomagom...?  

Menni fog, igen, ügyes leszek, nem fogok felbukni az első küszöbben, megmutatom, hogy méltó vagyok erre a címre.
Még most sem hiszem el, hogy a roxforti vezetőség képes volt egy ilyen kis bénát felkérni prefektusnak.. Annyian vagyunk, mint a hangyák, és pont engem! Magamat ismerve még két év múlva sem fogom elhinni, pedig akkor már elvileg a sulis oklevelet is a kezemben tartom majd. Abba is beletelik jó pár hét, mire azt felfogom, hogy vége az iskolaéveknek és irány a munka. De ez annyira messze van még, hogy szerencsére nem kell ilyesmikkel foglalkoznom.
Miss Anderson ismét kikísért a King’s Cross-ra, mint ahogy minden évben szokott, irtó nagy szerencse, hogy van kivel megosztanom a Roxfortos dolgokat, ugye a többi mugli lánnyal ilyesmikről hiába beszélnék, bár már így is flúgosnak tartanak, szóval lehet, hogy nem rontanék olyan sokat a helyzetemen. De az tuti, hogy ha felhoznám nekik, hogy én már tudok mandragórát ültetni, meg tudom, hogy az ördöghurok micsoda, akkor azt hinnék, hogy évközben valami gyogyósoknak való intézetben vagyok, nem pedig magániskolában. Bár magániskola, csak egy kicsit más, mint egy átlagos angol suli.

Búcsút intek kedvenc nevelőnőmnek és egyben pótanyukámnak, majd miután felszállt az első trolira és visszaintegettem neki elindulok a szokásos úton a 9 és ¾ vágány felé. Nem sok ember van még, de egy-két család már útnak indult abba az irányba, amerre én is tartok. A peronőrök bizonyára hangyásnak nézik azokat az embereket, akik a megtömött kulijukkal együtt nekifutnak a két vágány közti falnak, de már vélhetően megszokták, hogy itt a King’s Crosson efféle paranormális tevékenységek történnek így ősszel és nyár elején meg talán még karácsony előtt, illetve után is.

A prefektusos levélben az áll, hogy elvileg fél tizenkettőkor jelenésem lesz a prefektusi megbeszélésen. Na, ezt sem tudom, hogy ők tanácskozni is szoktak. Eddig abban a hitben éltem, hogy ők okosak és mindent tudnak, mint például az a Hermione Granger, aki olyan jó volt mindenből. Láttam párszor, mikor járőrözött a folyosókon mikor rajta volt a sor, és még most is csodálattal gondolok rá. Bár én korántsem tudok olyan lenni, mint ő, de azért igyekszem úgy végezni a dolgomat, mint ő. Szóval ezen a tanácskozáson elvileg elmondják majd, hogy milyen dolgaink lesznek meg ilyesmi. Ajjj, igazából nem szeretem az ilyen ismerkedős összejöveteleket, nem vagyok túlzottan társasági ember és magamat ismerve csak ülni fogok ott magamnak, mint egy kuka. De nem hagyhatom ki, mert akkor meg meg kell kérdeznem valakitől azt meg nem akarom, mert nem.

De még korán van, úgyhogy nem oda veszem az irányt, hanem abba a kocsiba ülök, ahol szoktam. Állítólag nem kötelező a prefektusi kocsiban utaznunk, de a tanácskozáson mindenképp érdemes résztvenni. Majd ha úgy áll az idő, akkor átmegyek, de addig elücsörgök itt a jól megszokott kupéban, ahol az ablak bal alsó csücskénél egy kis repedés van. Ezt abból vettem észre, hogy mindig az ablaknál ülök, és szokásomhoz híven most is pontosan menetiránnyal megegyezően, az ablak mellé fogok leülni, de csak miután mázsás csomagjaimat felrakom. Vagyis nem, inkább csak akkor, ha valaki be akar ülni mellém, mert ha esetleg egyedül maradok, akkor ez így jó is lenne, mert nem kellene szenvednem még a levétellel is Roxmortsban.