Mister
Szerencsére az átöltözés-téma hanyagolódni látszik, legalábbis egy időre. Most Sol bőröndjével kell bajlódnom, és néhány pillanat múlva már szabadon áramolhat a levegő a tüdejébe, mert levettem róla a mázsás súlyt. Miután üdvözöltem a szerencsétlenek klubjában, látom, hogy értetlen fejjel néz rám. Szóval nem érti, hogy hol üdvözlöm. Na ezt jól elintéztem magamnak, mert erre mit mondjak? Igen, a bénák klubjában? Még megsértődik, ha lebénázom, valami kevésbé degradáló szót kellene kitalálnom, de valahogy nem jut eszembe semmi okos ötlet. Ezúttal is jól megjártam, mert ha hallgattam volna, bölcsebb maradtam volna, de most már késő.
- Öhm, a nem túl szerencsések táborában – egész diplomatikusra sikeredett, egyszerűen hihetetlen, hogy végre sikerült kinyögnöm valamit normálisan! Visszahelyezkedem a törött ablakú sarkocskába, és nézem a szaladó tájat. Nem is olyan rég értünk ki Londonból, és most már az erdők és a mezők szaladnak tova az ablak túloldalán.
Az ablakban tükröződve megpillantom Sol arcát, én nagyon úgy fest, mint aki nem akarja annyiban hagyni a dolgot. Mármint beszélgetni akar még velem. Már bánom, hogy az előbb megszólaltam, de valamit mégis muszáj volt mondanom. Néhány pillanat múlva be is igazolódik a gyanúm, miszerint megszólít. Ennek következtében ismét odafordulok hozzá, és igyekszem egy hasonlóan jó választ kicsikarni magamból, mint az előbb.
- Ahogy mondod. Üldöz bennünket a szerencse, de mi elszaladunk előle. – mondom savanyú képet vágva, mint aki száz százalékosan így gondolja. Nem játszom meg magam, mert teljesen így gondolom magamról, Sol szerintem azért járt ilyen rosszul az elmúlt néhány percben, mert a közelében vagyok. Lehet, hogy fertőző, vagy legalábbis hatással vagyok a körülöttem levőkre. Kár, hogy egy ez negatív hatás, jobban örülnék neki, ha valami jobb történne velem, de mégis mit várok, nem igaz?
Egy hirtelen gondolattól vezérelve újból megszólalok.
- Figyelj, mivel megmentettem az életed, most már átöltözhetek? – kérdezem bájos mosollyal megfűszerezve. Remélem, hogy átlátja, hogy így rendkívül fair üzlet lenne mindkettőnk számára. – Mondjuk kimehetnél addig a folyosóra, na mit szólsz?
Rá se ránts, nekem se lett hosszabb ;)
Roxfort RPG
Szerző