Tanácskozó kupé - prefektusok

Egy nagyobb kupé a prefektusi kocsiban. Itt asztalok találhatók székekkel, a fal mentén pedig egy svédasztal helyezkedik el.
Mind a 24 prefektus kényelmesen elfér itt.

[~ a naggyon komoly prefektusi osztag…]

~ a naggyon komoly prefektusi osztag…

Mélyen gondolataimba merülve lépek fel a vonatra, miután csomagjaim nagy részét leadtam, a nagyitól elköszöntem és Trevort még egyszer utoljára elsüllyesztettem a zsebemben, de volt ott még más is. Egy kör alakú, ragyogó jelvény, melyre már e magérkezésétől fogva csodálattal tekintek. El sem hiszem, hogy pont én lettem kiválasztva prefektusnak. Fogalmam sincs, miért és mivel érdemeltem ki, de nagyon büszke vagyok magamra, még ha nem is érdemeltem meg ezt a rangot. És a nagyi is. Legszívesebben már most kitűztem volna, de ezt majd csak akkor akartam megtenni, ha már rajtam volt az iskolai talárom. Most még a szokásos farmerban és pólóban feszítettem, bár vigyáznom kellett, hogy mindig úgy mozogjak, hogy jobb karom eltakarja a pólóm alján éktelenkedő fagyi-foltot, mely nemrég keletkezett, mikor a nagyival benéztünk egy mugli fagyizóba.

Táskámat magam előtt tartva haladok a vonat eleje felé, ahol a prefektusi kocsi van. Immár ott a helyem, a megbeszélésen, mely 11:30-kor kezdődik. Izgulok, hogy ki lesz a társam. Remélem valami volt DS tag, vagy valami jó fej. Nem bírnám, ki ha mondjuk Zacharyval kéne együtt éjszakáznom, habár általában egy fiú és egy lány szokott lenni a választott, és amúgy is, az sem biztos, hogy ébren tudok majd maradni.

Rengetegen vannak a folyosón, alig férek el és a tömegnyomort mindig is utáltam. Nem is, gyűlöltem. Ha most kéne kupét keresnem, nem sok szabad helyet találnék, legalábbis ebben a vagonban. A prefektusi kupé pedig már nincsen messze.

Átbotladozok egy szürke macskán. Itt szólnom kéne, hogy ne engedjék ki az állatokat a folyosóra, de még nem érzem magam elég bátornak, hogy ezt megtegyem, meg még amúgy sem érzem át a prefektusi teendők súlyát és jelentőségét. Később persze ez biztosan jobb lesz, meg majdcsak beleszokok a dolgokba, de most még elég furcsán kezelem a helyzetet.

Végül a folyosó végére érek és benyitok a diákprefektusok számára elkülönített helyre.
Elhaladok az első fülke mellett, melyben egy, külsőre elég merész csaj ül. Nem ismerem, még nem láttam. Azt sem tudom, körülbelül hanyadikos lehet. Azután, és itt nagyot nyelek, a második kupénál Crack és Monstro állnak, mint őrök. Bizonyára Draco terpeszkedik benn. Szó sem lehet róla, hogy én oda betegyem a lábam. Még ha fizetnének, érte sem tenném. Tovább sétálok és belépek a nagy, tanácskozó terembe, ahol kényelmesen elhelyezkedek. Körbenézek és a svédasztal kínálatába is bele-belekóstolok. Isteni.

Táskámat feldobom az egyik tartóba, s helyet foglalok az egyik ablak melletti ülőhelyen. Kitekintek a peronra, ahol még néhányan épp felugrani készülnek a vonatra, majd rájövök, valami nem stimmel. Mellettem mocorgást észlelek, majd gyorsan észbe kapok és kiszedem Trevort a zsebemből. Remek. Mindig elszúrok valamit, és ez most is így lesz. Igen, van amit az idő nem képes megváltoztatni.

Prefektusok.

Hihetetlen. Nem tudom elhinni, hogy miként, de én is megkaptam a jelvényt, mely bizonyítja, hogy mint hetedikes, hollóhátas prefektus leszek jelen az idei év során a Roxfort-ban. Remélem nem Tristram intézkedett ez ügyben, bár el tudnám képzelni. Bár, miért ne lenne elég neki annyi, hogy a Roxfort tanáraként jeleskedhessen? Mindegy.

Háromnegyed motyóm már az iskolában hever valahol, Tristram-mal küldettem el, hisz ő úgy is hamarabb odament, mint én. Nos, ha az ember bátyja tanár, meg vannak azért a kiváltságok is.
A többi holmimat, egy csodás táskakölteményben hordozom magammal, miközben felszállok a vonatra, és hátranézek, hátha valaki tőlem is búcsúzkodni kíván. De nem. Hiszen tudhatnám, hogy sosem lesz olyan személy, aki egyszer majd itt áll, utánam integet, és sok szerencsét kíván. A bátyámon kívül senkim nincs, így hát, ne is várjak ilyen csodákra.

Elindulok a vonat folyosóin, néhány kabinba be-bekukkantva, ha ismerősöket látok, intek egyet, majd továbbállok. Legszívesebben megkeresném James-t, de mivel prefektus vagyok, nincs más lehetőségem, mint hogy a prefektusi kupéban helyezkedem el.
Elhaladok az egyes szám mellett, de jól tudom, itt majd a mardekárosok tartózkodnak, és őszintén nem sok kedvem van velük lógni. Pedig mióta kiderült, hogy a bátyám halálfaló, azóta elég sokan közülök kedvesebbek lettek velem. Pff...
A kettes számú kupé előtt, két nagy darab diák áll. Crak és Monstro, Draco Malfoy pincskutyái. Röhejes hogy bedőlnek minduntalan Draco-nak. Mindegy, ők tudják. Ennél ostobábbak már úgy sem lehetnek.
A következő kabinba nyitok be, majd köszöntöm a bent ülő fiút.
-Szia. Gwendolyn de Crasso vagyok.- mutatkozok be illendően, ha nem ismerne.
Én látásból tudom, hogy ki ő, hallottam is már róla.
-Te Neville vagy, igaz?- kérdezem tőle mosolyogva.

Közben elhelyezkedek, szöszmötölök még, majd lehuppanok a fiúval szemben. Jó kedvem van, remélem kitart egy jó ideig. Legalább míg nem találkozok bizonyos személyekkel.

[0. p r e f e k t u s i g y ű l é s]

0.   p r e f e k t u s i   g y ű l é s

   Szörnyű, hogy így kell kezdődnie ennek az évnek – bár mi ez a tavalyihoz vagy az elkövetkezőkhöz képest! –, de hát ha egyszer valamit muszáj megtenni…
   Lázadni akartam, megkockáztatni egy aprócska lógást, sőt, még annak se lehetett volna nevezni a kis mulasztást, amit elterveztem. És végül ott is hagytam a peronon, az integető szülőkkel és bömbölő kistestvérekkel együtt. Nem vagyok én olyan bátor, hogy a nem hivatalos első iskolai napon máris szabálytalankodjam. Bárcsak ne kellene megjelennem ezen a hülye prefektusi gyűlésen! Egyáltalán, mi értelme van? Még azt se tudjuk, milyen tanáraink lesznek, miért jó így elébe rohanni a dolgoknak, minek fontoskodnánk? Ah… és legfőképp, ki volt az a furmászagyú, aki kitalálta, hogy alkalmas vagyok a prefektusi posztra?!

   Mint egy idegbajos, úgy járattam végig az előbbi se füle, se farka gondolatmenetet huszadjára is a fejemben. Egy ideig még próbáltam pro-kontra érveket felhozni a Jelvény ügyében, de semmilyen nézőpontból nem láttam rá a jó oldalára. Szerintem előbb-utóbb be fogok csavarodni tőle.
   Irigykedve hagytam ott a barátaim kupéját, hogy számtalan rogyásig telt kupé mellett elhaladva ráleljek a vesztőhelyre. Nem volt nehéz feladat, csak a vonat elejéhez kellett kaptatni, a legelső kocsiba, egy ilyen egyenes úton pedig még én sem tévedhetek el. Persze azért nem volt könnyű utat törni a közlekedőfolyosón ődöngő diákok között. Többnyire az ablakok mentén préselődtem keresztül, és mindvégig az járt az eszemben, hogy biztosan rájuk kellene szólnom, prefektusi kötelességem felügyelni a rendet a biztonságos utazás érdekében. Ja persze. Miért nem rögtön azt akarják, hogy akasszam a nyakamba az összes gólyát, nehogy elvesszenek estig?
   - Csihadj már – intem magam csendre félhangosan, mert hát szokásom az ilyen, és az általános lármában úgyse figyel ide senki. Míg a vonat egészében a szokásos káosz uralkodik, a prefektusi különkocsiban szinte kínosan ér a józan rend és nyugalom. Hát itt minden évben ilyen kényelemben utaznak a kiváltságosok? Megvan a prefektuslét egyetlen pozitívuma.
   Színlelt elszántsággal húzom félre a magánkabin ajtaját, és egy kicsit megkönnyebbülök, hogy látom, még nincsenek bent olyan sokan. Neville és Gwen, remek, ők a normálisabbjából valók. Meg kell óvni a jó munkakapcsolatot, de azért nem fogok túlzásokba esni. Addig rendben van minden, amíg ők egymással foglalkoznak.
   - … helló – köszönök oda jól nevelten, mégis olyan halkan, hogy azt a vonat zakatolása könnyen magába nyeli. Nem is baj, igyekszem egyértelművé tenni, hogy nem szeretnék senkivel se jópofizni vagy kényszerűségből nyári élménybeszámolót tartani. Minek? Nem barátkozni gyűlünk össze.

   Tartózkodón, mégis egyfajta határozottsággal foglalok helyet az ajtóhoz közel. Pff… svédasztal. Csak az én gyomromat zsugorította diónyira a lámpaláz? A zsebembe nyúlok, ahol közvetlenül a Jelvény fölött ketyeg a karórám. Nee… én már azt hittem, hogy fél 12 múlt! Legalább késni nem fogok…

[- Sziasztok]

>>TANÁCSKOZÁS

Tíz méterről érezni lehet Catherine Greengrass rózsaillatú parfümjét. Vajon azért, mert magára öntötte vagy azért, mert futás közben az illat sokkal hamarabb terjed az emberek orrában, mint állóhelyben? Mert bizony a nő két lányával fut a Roxfort Expressz felé. Pedig nem késtek el, mert rajtuk kívül még volt, aki a vonat előtt ácsorgott nyugisan.
A fiatalabbik lányka, mintha egy kicsit ideges lenne. Szúrós szemmel nézi nővérét, aki továbbra is csak azzal van elfoglalva, hogy mindent elrakott-e? De inkább ráhagyja és úrihölgy módjára tűri az egész nyavalygást. Bár igazság szerint legszívesebben ott ütné, ahol tudná, mert neki köszönheti, hogy elkésik.
Ugyan Ria nem éppen erre várt, legalábbis nem akart visszajönni a Roxfortba, de úgy gondolja, ha prefektus úgy sokkal izgalmasabb lesz az egész. Ráadásul a Nagyúr hatalma alatt hamar meglehet, hogy a kis prefektusi csapatnak nagyobb lesz a hatásköre, legalábbis az aranyvérűeknek.
Csodálkozva néz szét a tömegen, a szülőkön, a fiatalokon. Vannak sárvérűek is, hát nem félnek? Ennyire ostobák lennének? Az ő idejük immáron lejárt, mert Dumbledore halott és hamarosan az egész mugli-féle varázslásnak annyi.
Végül elérkeznek a vonat egyik ajtajához. Egy utolsó csókot nyom anyja arcára, majd felszáll a csomagjával a kezében. Most már nem a szokásos kupéba kell mennie, hanem egy sokkal tágasabb és békésebb helyre, ami a prefektusok lelő helye. Már mióta várta ezt, hogy végre bíráskodhasson az emberek felett, végre kiélvezheti a hatalmát. Bár nem lepődött meg, hogy ebben az évben bekerül a prefektusok közé, valahogy várható volt.
A kupék mellett elsétálva látja az ismerős arcokat. Sokaknak az arcán a félelem csillogása, de vannak olyanok is, akiknek a boldogság ráncai jelennek meg.
Végül csak a prefektusi részlegbe ér, az első két majom akivel találkozik Crack és Monstro. A kettes kupé úgy látszik foglalt Draco számára. Bemenne, de inkább nem zavar, mert oka van annak, hogy az a két állat az ajtó előtt áll. Félve még is bepillantott egy kicsit, s meglátta a szőke tincseket. Ki gondolta volna? Hallotta már, hogy Vikitra Mirollal kavar, de még sosem látta őket együtt. Kizárólag most. Legbelül igenis zavarta a dolog, mert Draco volt a lány mindene és mélyen sértette, hogy egy Mirol lánykát választ helyette.
Tovább állva végül megállapodik a Tanácskozó kupénál. Elvégre is először mindenképpen itt kell elfoglalnia a helyét. Belépve rögtön észreveszi, hogy már vannak bent páran.
- Sziasztok - köszönt mindenkinek illedelmesen, majd lehuppant egy helyre messze a többiektől. Jól megvizsgált magának ám mindenkit. Tudja, hogy bent tartózkodik az a béna Neville és még rajta kívül két lány, akinek a nevét nem tudja. Bár a szőke nagyon ismerős neki, de inkább nem kérdezősködik, csak ül tovább és csendesen vár.

gyűlés::

Prefektusi létemet az első perctől kezdve imádtam, jelvény, jelvény és hatalom. Régóta várok már erre a pillanatra, most viszont, hm, elképesztően gyűlölöm a gondolatot, hogy egy Deant tartalmazó kupét kellett felógyelet nélkül hagynom. Egy évben egyszer van ilyen lehetőségem, erre a másik nagy álmom tönreteszi. Szörnyű, szomorú, gyalázatos.
Mi lesz, ha elmegy, mire visszaérek? Vagy még rosszabb, mi lesz, ha Malfoy épp arra sétál és mondjuk beugrik. Teázni. Rémes gondolatok, csak remélni merem, hogy az is prefektus lett, illetve maradt, úgy legalább eggyel kevesebb dolog miatt kellene aggódnom.
Végre a tanácskozó kupé elé érek, már nincs időm rá, hogy benézzek a többi prefektusi kupéba, annak ellenére, hogy otthon annyira tervezgettem ezt az egészet. Utólag kicsit röhejesnek érzem a felhajtást, de további fölösleges eszmefuttatások helyett elegáns, fensőbbséges kifejezést varázsolok az arcomra és nyugodtan belépek, mintha nem is minden pillanatban gondolnék arra, hogy vajon mi történhet Emilyvel.
- Üdv. - Kicsit csalódottan konstatálom, hogy még csak négyen vannak itt, bele se merek gondolni mennyit kell várni a töbiekre, aztán arra, hogy elkezdődjön, aztán arra, hogy vége legyen... Durcás arccal huppanok le Gwendolyn mellé, tudom, ideje lenne valami beszélgetésfélét kezdeményeznem, mivel nem ártana közelebbről megismernem a lányt, akivel egész évben együtt fogok járőrözni. Remélem neki sincs ellenére az igazságtalan pontadás és levonás, de ezt a témát inkább későbbre hagyom, érdemes lenne valami könnyedebbel kezdeni.
- Nem tudjátok pontosan mikor lesz vége ennek az egésznek? - Nem túl pozitív belépő, de mit csináljak, csak ez foglalkoztat, nem tudok semmi másról beszélgetni, amíg nem kaptam választ.
Szóval csak ülök és morcosan várom a többieket. Természetesen még mindig semmi.
Már nem tudom többször végigmérni prefektustársaimat, a bámészkodás akkor is unalmassá válik egy idő után, ha érdekes, amit nézünk. De így... Nem tudom, hogy csak az évnyitó után van jogom rendreutasítani a diákokat, vagy akár most is elkezdhetném, hogy elüssem az időt a gyűlés kezdetéig, de inkább nem kísérletezem. Pedig milyen jól esne...