King's Cross Pályaudvar

Előzmények
Mikor Sophie szélnek ereszti őket, nehezen állja meg, hogy ne bámuljon hosszan a nő után, de inkább csak Mikát figyeli. Lélektükrei mélyen elzárkóznak a világ elől, semmit nem lehet kiolvasni belőlük. Egy fintor nem sok, annyi sem pihen meg vonásain. Nem most találkozott először Sophieval, de az efféle társaság mindig megviseli. Nem is a társaság, inkább az elválás a nehéz, és tudja, hogy Mika is hasonlóképp érezhet. Ujjait szorosan kulcsolja a barackszín csomag köré, amit ajándékba kapott. Sophie egy olyan nő, akit nem lehet nem szeretni, de Zooeynak talán még nehezebb távol tartania magát tőle. Az a természetes vidámság, az állandó gondtalanság, ami belőle árad – le sem tagadhatná, hogy anyjára emlékezteti.
Szinte megkönnyebbül, mikor megérzi a vállába hatoló zsibbasztó csípést. Reflexből fordul hátra, és csapja nyakon a mögötte állót.
- Iza! – rikkant fel. Száján máris érzi a széles mosolyt. Alig három hete látta utoljára a kis méregzsákot, de máris hiányolta. De nem is csak őt, a másik örökmozgó gibbont is.. Ő vajon hol lehet?
- Audrey is itt van már, csak neki sokáig tart elköszönni az egész családjától. – kirázza a hideg, ahogy Iza megválaszolja a gondolatait. Oh igen, Aud és a messze földön híres óriási családja. Mindig szívesen nézi a kabaréba illő búcsúzkodási ceremóniát, de most inkább hátat fordít a jelenetnek, és nagyon lefoglalja magát szoknyája szösztelenítésével. Csak akkor csatlakozik vissza a beszélgetésbe, mikor már Aud hangjára lesz figyelmes. Átpillant válla fölött, a hollóhátas lány egy apró fiút ráncigál magával. Arthur az, a legkisebb fiú a családban. Már mind jól ismerik őt a közös nyaralásokról. Artie most is ugyanazt a megszeppent arckifejezést ölti fel, mint amit szokott, ha az fm összes tagja körül veszi. Egy léha félmosolyt küld a kisfiú felé. Ő aztán át tudja érezni, milyen kellemetlen lehet egy ellenkező nemű társaságában lenni.
Audrey is beáll a körbe, mintha semmi változott volna. Ugyanúgy néz ki, mint tavaly, pont mint Iza vagy Mika. Arcukról süt a gondtalanság, a viszontlátás öröme, csak annyi változott, hogy Aud mögött egy kisfiú bujkál, mégis.. Mind tudják, hogy az idei év teljesen más lesz, mint az eddigiek. Meg kell húzniuk magukat. A kihágásokat vissza kell fogni, a kalandozásokat még inkább titokban kell intézni; a Roxfort már nem a régi. A lányok tekintete csak egy pillanatig találkozik. Néma egyetértés, egy gondolat. Mindenkinek ugyanaz jár a fejében. De az egész csak egy pillanatig tart, aztán mindenki felölti jól megszokott alakját. Mika visszarohan Sophiehoz, de Zoot is karonragadja, hogy vele tartson. Iza és Aud ismét rákapcsolnak, és civakodva terelgetik az Expressz felé a Roxfort legifjabb Turnerét.

Zoo
Szinte lopakodunk a vonat felé. Már régóta tartottam ettől az egésztől: az első találkozás az átalakult varázsvilággal, de most csak undorítónak tartom, nem félelmetesnek. Szinte már belefájdul az orrom, úgy fintorgok ezekre az emberekre.. A sok aranyvérű mitugrász, akik most mind felkötik a gatyájukat, mert most aztán övék a hatalom, eddig bezzeg nagyban hallgattak a muglipárti oldalon. Le lehet olvasni a peronon állók arcáról, hogy kik hova tartoznak. Ha máshonnan nem is, de a társaság nagy része szinte az égig emeli az orrát, úgy jár fel-alá a peronon.. Mint valami ócska kakas a szemétdombján.
Remélem a kisebbek ebből nem sok mindent vesznek észre.. Az elsősök, köztük Arthur. Jófej kölök, de senkinek nem kívánnám, hogy most kezdjen a Roxfortban. Mondjuk ő egyelőre még nincs bajban. Audék aranyvérűek, egyelőre nem fognak rájuk szállni. Elsők a mugli születésűek, majd a félvérek. Legszívesebben belecsípnék Izába, hogy kifaggassam, tud-e valamit arról, mi lesz a Roxfortban. Mintha vágóhídra vinnének minket.. Iszonyat. De Izz túlságosan belefolyik valami veszekedésbe Auddal, mint mindig. Mika a hátam mögött tipeg valahol. Újra meg újra leejti az egyik bőröndjét. A végén még lemarad, a fene egye meg.
A nénik igen ügyesen rejtegettek minket egész nyáron. Egyszer Mikiéknél voltunk, aztán Izáékat látogattuk meg, csöveltünk Audéknál a nyári lakban, majd nálunk, aztán nyár végén Párizs. De véletlenül sem London, vagy a Minisztérium 50 mérföldes környéke. Persze a szembesülés elkerülhetetlen, a kérdés már csak az, mennyire lesz rémes az első találkozás. Az egyik zoknim masnija kioldódott, így most az egész zokni makacson tart a bokám felé, de nem akarok megállni, muszáj még a vonat előtt elcsípnem Izát. Gyorsítok lépteimen, a poggyászaim hangosan felnyögnek azon a nyikorgó izén, amire mindig felpakolom őket, de a neve nem jut eszembe most.. Gondban vagyok a szavakkal? Úgy látszik az átnevelő program máris elért..
- Mondom, hogy a Griffendélbe fog kerülni. Megtöri a holló-átkot! – hallom meg Iza hangját, amint élesen sipít Audnak, közben erélyesen böködi mutatóujjával Artie fejét.
- Ez nem átok, te oroszlánszomorító, családi hagyomány! Nem lesz minden családban egy fekete bárány, aki a vöröskék közé kerül! Mentél volna inkább te is Ben után..
- Én?! Soha!
- Mondjuk igaz.. Mikor tudnál te a hollóba kerülni..
Egészen ellazít a nosztalgia, ahogy figyelem a veszekedést, de nem zökkent ki. Már nyúlnék Iza válla után, mikor meghallom Miki nyöszörgését a hátam mögött.
- Mika? – fordulok hátra, de sehol sem látom. – Mi a frász…? – bosszankodva fordulok meg, és indulok el az ellenkező irányba. Izáék hangja teljesen elnémul a hátam mögött, de Mika még mindig sehol.
- Hé, Holland! Merre vagy? – morgok a tömegbe, de egyáltalán nem vagyok mérges, sokkal inkább riadt. Jobban kellett volna figyelnem. Ez nem a legjobb nap, hogy lehagyjunk valakit, pláne nem Mikát, aki még otthon is képes eltévedni. – Miki! – rikoltok ismét, majd megpillantom a földön guggoló hollóhátast. A csomagjai mellett gubbaszt, és valamit vadul keres táskájában.
- Megvan! – sikkant fel, majd előhúzza napszemüvegét válltáskájából.
- Oké, ez most tényleg ennyire szükséges volt? – morranok rá, majd élesen megforgatom szemeimet. Hátrafordulok, hátha megpillantom még a tömegben Izáékat, de semmi nyomuk.
- Hát Audreyék hol vannak? – szólal meg teljesen ártatlanul Miki. Felfújom arcomat, most véletlenül sem szeretnék erre válaszolni. Inkább csak kézen ragadom Mikát, nehogy még egyszer eltűnjön, és elrángatom az Expressz felé.
- Majd a vonaton megtaláljuk őket..