Violet Blakemore

VIOLET ELIZABETH BLAKEMORE

   alapok

teljes név || Violet Elizabeth Blakemore
becenév || Nem szereti ha becézik, max a Viot tűri el.
nem || nő
születési hely, idő || London; 1978. június 1.
kor || 18
faj || ember,
vér || aranyvérű (lsd majd a bővítés) de magáról úgy tudja, hogy sárvérű
évfolyam || 7. évfolyam

   a múlt

Egyszer volt, hol nem volt… *filmszakadás*
Ismeritek a Hetedik mennyország című filmet igaz? Azt hiszem ez a címe, de nem biztos. Egy családról szól, ahol van egy rakat gyerek, egy kedves, aranyos, háztartást vezető anyuka, és egy még kedvesebb pap apuka. NA nekem is valami hasonló a család felépítés, annyiban, hogy én vagyok a legkisebb, és az édesapám egyáltalán nem kedves.

Szüleim muglik, mindkettő, és talán 2-3 generációra visszamenőleg nem is volt varázsló a családban, tehát sárvérű vagyok, a szó szoros értelmében. A szüleim már nagyon hamar családot alapítottak. Édesapám 18 éves volt, édesanyám pedig éppen, hogy betöltötte a 16ot. Állítólag szerelem volt, mely a mai napig is tart. De mondani sok mindent lehet, azt pedig úgy is én döntöm el, hogy hiszek e nekik vagy sem. S én nem hiszek. Amint összeházasodtak, jött is egy évre rá a legidősebb nővérem, majd szépen sorban pottyantak a gyerekek, 1 vagy 2 évenként. Édesapám pap, de fanatikusan, és ő azt vallja, hogy amit Isten adni akar nekünk azt el kell fogadni, nem szabad visszautasítani, vagyis nuku védekezés, s mind ezt a Biblia és Jézus szent nevében. Így történt az, hogy nyolcan vagyunk testvérek, és én vagyok a legkisebb. Van 4 nővérem és 3 bátyám. Engem édesanyám 42 évesen hozott világra, s akkor ő is azt mondta elég volt. Bár teljes titokban, hogy édesapám nehogy megtudja, mert akkor lett volna ám családi botrány… Apám elég határozott személy, és mindig az van, amit ő akar, ráerőltetve mindenkire a saját akaratát. Többek között minden gyermeknek adott egy-egy Biblia nevet, szerencsére én az Elizabethel jól jártam, hiszen a bátyáim az Apostolokról kapták a nevüket… Hát csoda, hogy elmenekültem a Nagynénémhez? Bár ez sem saját döntés volt…

A Roxforti levél előtt, mit sem tudva éltem a muglik mindennapos életét. Kiskoromtól kezdve a nővéreimmel együtt egy neves balettiskolába jártunk, illetve amint elkezdtem az Általános Iskolát az egyik helyi Állami Iskolában, csatlakoztam a színjátszó körhöz. De mielőtt azt hinnétek, felvetett minket a pénz, tévedtek. Tény, hogy nagyházban laktunk, de még is, 10 ember hogyan fért volna el? Persze nyomorogtunk 3an is egy szobában. De ahogy reppentek ki a fészekből az idősebbek, úgy jutott egyre több hely. Viszont az, hogy édesapám pap volt, ráadásul igen csak közkedvelt, és sokan jártak a miséire, ez elég sok kaput megnyitott előttünk. Így volt az a bizonyos balett iskola is ingyenes a számunkra. Egyébként nem volt ez olyan jó dolog, hiszen jóformán mások alamizsnájából éltünk, s ez felettébb megalázó. Főleg, ha a többi gyerek az orrod alá dörgöli. Lehet, nem is jártam volna az órákra, ha nem imádtam volna a táncot, s nem akartam volna sikereket elérni benne, amelyek igen csak korán sikerültek is. Ám ekkor jött az a bizonyos levél, ami mindent felkavart.

Bár más gyermekeknél mutatkoztak jelek, lehetséges, hogy nálam is, de olyan picik lehettek, hogy teljesen elkerülték a figyelmem, és a szüleim figyelmét is… A levelet persze apám találta meg. Még is szerintetek, egy ilyen mélyen vallásos embernek mi volt a reakciója? Hogy a büdös kölykök szórakoznak, vagy a másik vallás hívei így állnak bosszút rajta. Kidobta a levelet. Másnap megint jött, kettő, és így tovább. Mire édesapám azt mondta, hogy ennek én vagyok a felelőse, és hogy behoztam az ördögöt a házba. Egyik este kikötözött az ágyhoz, s Ördögűzés címén ott tartott, majd 3 óráig, mindenféle átkot motyogva, szentelt vizet fröcsögve rám. Ám ennek sem lett meg a hatása. Vagy legalábbis amit apám akart, hiszen én csak még jobban rettegtem tőle, de attól még a levelek száma nőtt. Ekkor döntött úgy, hogy mennem kell. Édesanyámnak majd beleszakadt a szíve, s hiába könyörgött, hogy a legkisebb kislánya hadd maradhasson, ez sem hatotta meg az öreg kőkemény szívét. Így hát 11 évesen kiraktak, na de nem az utcára, mert szerencsére édesanyám nővére, aki egy csupa szív nő, egyből befogadott, s a két saját gyermekével nevelt engem is, mint a sajátját, és bár nem igazán akarta elhinni ezt a Roxfortos dolgot, azt mondta, ha felvettek egy ilyen helyre, akkor próbáljak szerencsét.

Az első év igen csak nehezen telt, s éppen csak, hogy átvészeltem, hiszen az a sok újdonság, amivel találkoztam, igen csak nehezen fért bele a fejembe. Egy külön világ, mely titkos, és nem szabad beszélni róla, a varázstalan nép előtt. Egy iskola, ahol sok, velem hasonlatos képességű diák tanul, ahonnan nem lehet csak úgy hazajönni, kivétel a szünetek. Pálcával kell hadonászni, és mindenféle szót el kell mormolni, hogy legyen is hatása. Egy hatalmas mesebeli kastélyban megtalálni a termet, ahol az ajtók némelyike beszél, a képet mozognak, s talán segítenek is… ez annyira… más volt! Álomszerű! De persze nem lehetett minden rózsaszín, és bizony hamar meg kellett tanuljam, hol is vagyok én a ranglétrán, mert bizony ez is van. A legeslegalsó fokán, ahol a sok más sárvérűvel együtt beosztottak, s mind ezt azért, mert a felmenőim nem voltak varázslók és boszorkák, s hiába voltam olyan tehetséges, mint mások. Megbélyegeztek, beskatulyáztak. Eddig sem voltam az a hú de közvetlen típus, de ezek után még annyira sem kerestem mások társaságát, de nem is zárkóztam el, hiszen annyi testvér mellett hozzászoktam, sőt igényeltem a társaságot.

A legnehezebb a balettól való elszakadás volt, de nyáron mindig újra és újra csatlakoztam a kis csapathoz, egészen negyedik évvége utáni nyárig, amikor egy ugrás nem úgy sikerült, ahogy annak kellett volna, s akkor megpecsételődött a sorsom. Bár meggyógyították, kikötötték, hogy soha többet nem táncolhatok. Újabb érvágásként ért a hír, de kénytelen voltam ebbe beletörődni. Már amúgy is érett az elhatározás, hogy ott hagyjam, még ha fájó szívvel is, hiszen a koromhoz képest magasabb voltam, ami egy balett táncosnak nem éppen előnyös. Tehát így is úgy is ez lett volna a vége, de még is… nem így kellett volna véget érnie egy ábrándos álomnak. Ami csak az enyém volt, és azt hittem, senki sem veheti el tőlem.

Sokat gondolkoztam, mi is lehetnék, ha egyszer nagy leszek. Hivatalba nem akartam vonulni, annál valami mozgalmasabb munkára vágytam, amelyekben segíthetek másokon. Legkisebbként tudtam, milyen is az, amikor elnyomják a másikat, sőt, az első Roxfortos éveimben is tapasztaltam, de így, hogy már több éve odajártam, s sok átkot ismertem, melyek képes voltam megvédeni magam, nem álltam meg szó nélkül, ha egy kisebbet piszkáltak a nagyok, s ez gyakran előfordult, főleg ha a Mardekárosokról volt szó. Bárhol, folyosón, udvaron, vagy a Nagyteremben. Ha azt láttam, hogy egy kisebb ellen mennek vagy hárman, az igazságérzetem valamiért erősebb lett, és könnyűszerrel kiátkoztam a nadrágjukból. Ennek általában Büntetőmunka volt a vége, de nem érdekelt. Még így is megérte, ha láthattam a hálás tekinteteket, s esetleg egy baráti szál is szövődhetett közöttünk. Mert nem voltam túlzottan eleresztve barátokkal. Talán, mert sokszor nem találtam a helyem a varázsvilágban, mármint… nem érdekelt a Kviddics, sem Roxmorts, és az ott található dolgok, a közkedvelt trágyagránát, így nem is volt sok közös témánk. Maximum a tanulás. De abban sem sok, hiszen nem tudtam jól magyarázni, ezért nem is korrepetáltam másokat. Talán a türelmetlenségem miatt. De azért mindig akadt pár ember a KH-ban akikkel együtt szapulhattuk a tanárokat, vagy kérhettem el valakitől a Reggeli Próféta friss számát.

Mivel eggyel alattam járt Harry Potter, akiről persze addig semmit nem tudtam, még utána nem olvastam, ott voltam a Bölcsek Kövének megtalálásánál, amikor a Titkok Kamrája feltárult, a Sirius Blackes sztoriról, és a Trimágus tusáról nem is beszélve. Talán az utóbbinál érett meg bennem az elhatározás, hogy Aurorként lehet, helyt állnék. Lehet személyes bosszú is benne, lenne, nem csak a puszta védelmezési ösztön? Hogy nyakon csípjem azokat, akik a magam fajtát kínozzák, a sárba tiporják és kivégzik? Lehetséges, s ha erre rákérdeznének, nem tudom tagadnám e…

   jellem

Nem nevezném Magányos Farkas típusnak, hiszen nem ül naphosszat a könyvtárban, s nem is kerüli a társaságot, de még sem ő a társaság központja, és nem jár csoportosan mindenhova, inkább egyedül. Hiszen akkor nem kell alkalmazkodnia senkihez, s nem kell várnia, mert azt utál… Türelmetlen ember, s általában mindent azonnal akar, s nem szereti ha akadályozzák a munkájában, vagy a tanulásban. Nem egy stréber típus, hiszen nem tud a fenekén maradni, egyhelyben, hogy magoljon, de valahogy magára erőszakolja, hiszen az Auror Képzőbe jó jegyekkel akar pályázni. A kedvenc tantárgya az SVK, és a Bűbájtan. Céltudatos ember, sikerorientált, de ez még sem jelenti azt, hogy másokon átgázol. Közvetlennek talán nevezhető, de ez nem egyenlő, hogy bárki nyakába borul. Segítőkész, de nem hagyja magát kihasználni. Kissé sok benne a védelmezésre való hajlandóság, és bár semmi köze az esetek nagy részéhez, ő akkor is odamegy, és belepofátlanodik. Hirtelen haragú, és hamar kilehet hozni a sodrából. Viselkedése nem éppen kimért mindenkivel, inkább csak olyan természetes, s egy apró mosoly mindig ott lapul ajkain, amitől talán a „kedves lány” benyomását is keltheti. Mivel évekig tanult színészetet, jól eltudja rejteni a valódi érzelmeit, ha arról van szó, de inkább az egyenesség és az őszinteség híve.

   apróságok

mindig ||

- Védelmező Angyalt játszani
- Hatalmas sétákat tenni
- A Tiltott Rengetegbe lógni, egyedül vagy Hagrid társaságában
- Újabb és újabb Átkokat, Rontásokat, Védő bűbájokat elsajátítani
- Aurorokról szóló könyveket olvasni

soha ||

- Ha sárvérűnek nevezik
- Ha gyengébbeket bántanak
- Büntetőmunkákat
- Az Aranyvérűeket, akik azt hiszik, különbek nála
- Halálfalók

dementorok || Olyankor mindig az az emlék villan fel szemei előtt, amikor az apja kiskorában ördögűzést gyakorolt rajta.

mumus || Talán butaság, de a legjobban a hajléktalanoktól retteg, akik mindenféle szakadt ruhában, bűzölögve, markukat nyújtva közelednek felé, így a mumus mindig egy hajléktalan képében jelenik meg.

titkok ||

- Nem veri nagydobra, hogy minek készül, mert szerinte senkinek semmi köze hozzá.
- Hogy beleszeretett egy évfolyamtársába, de a kapcsolat talán soha sem teljesülhet be.
- Hogy tavaly nyáron egy bulin, valami idegen sráccal vesztette el a szüzességét, s csak azrét feküdt le vele, hogy a másikat próbálja felejteni.

rossz szokás ||

- Ha dühös, mindig kipirosodik az arca, és olyan, mint egy kis mérges gomba.
- Sokszor nem a pálcája, hanem a keze jár el.

   a család

apa || Arcturus Lestrange; aranyvér
anya || Adrienne Avoyelles; királyi család leszármazottja + aranyvér
testvérek || -
családi állapot || egyedülálló
állatok || -

   külsőségek

magasság || 179 cm
tömeg || 67 kg
rassz || európai
szemszín || gesztenyebarna
hajszín || sötétbarna
különleges ismertetőjel || Egy hirtelen döntésből kifolyólag csináltatott egy tetoválást a medencecsontjához, egy aprócska minta, mely egy Jázmint ábrázol.
kinézet || Magas, légies alkat. Mindig egyenes tartással jár, mely nem nevezhető merevnek, s nem néz ki úgy mintha karót nyelt volna, inkább csak a büszkeség, és az önbecsülés, ami jellemzi. Nem szokása rohanni egyik helyről a másikra, talán kissé ráérősnek is tűnhet. Arca vonásai kedvességet sugároznak, de csak kellőképpen, nem viszi túlzásba. Így nem aggathatják rá a „rideg természet” jelzőt ami nem is lenne rá illő. Dereka karcsú, lábai hosszú, vékonyak, haját általában leengedve hordja, s a hullámos sötét fürtök körbekeretezik az arcát, s emelik ki még jobban sötétbarna szemeit. Az iskolában általában mindig talárt hord, és allergiás arra, ha gyűrött, vagy nem éppen úgy áll, ahogy annak kellene.
egészségi állapot || teljesen egészséges

   a tudás

varázslói ismeretek || Mivel már végzős az Iskolában, az ismereti már kellően szélesek és nagyok. A hat év alatt, a tanulása mindig elérte a Várakozáson felüli teljesítményt, csak ritkán sikerült neki Kiválót teljesítenie, még a kedvenc tantárgyaiból is. Egyelőre nem tanulja az okklumenciát és a legilimenciát, mivel azt majd az Auror képzőben fogja felvenni plusz tantárgyként. Remekül forgatja a pálcát, és elég jók a reflexei, ezért tud gyorsan reagálni. Sok időt szentel a nonverbális varázslat elsajátítására, és talán az egyik legjobb az évfolyamában. Plusz órákat vesz McGalagony Professzortól.

patrónus || Természetesen tud, alakja egy Sólyom.
animágus alak || Egyelőre még csak tanulja, az alakja egyelőre ismeretlen.
pálca típusa || 14 hüvelyk, Tölgy főnixtoll maggal.

   egy darabka belőled

Yolanda Delacour

   egyéb

Egyelőre még nincs tisztában valódi származásával.