Yasmine
Csak egy jó kávéra van szükségem és máris derűsebben, szebben látom a rám várakozó nap fennmaradó óráit. Hát igen a koffein csodákra képes, ilyen korai időpontban, mármint hajnali nyolc óra fogalmam sincs hány perckor. Nem ártana végre felébredni egy kicsikét és pörögni, mint a zománcos lavór. Nem szeretem az unalmas, semmit sem érő napokat, amikor az ember nem csinál semmit, ezért igyekszem mindent megtenni, hogy a napom a lehető legkorábban és a legzökkenőmentesebben induljon be, hogy aztán valamivel feldobhassam utána az azt követő órákat. És ha már Londonban mászkálok ráadásul annak is a mugli övezetében, mi lenne jobb megoldás, mint a csodálatosan finom kávéiról híres Starbucks? Annál jobb helyen, szerintem nem is indulhatna a napom.
Az eddigi céltalan sétálgatás végre célt s ezzel értelmet nyer. Irány a kávék paradicsoma. El nem tudom képzelni, hogy a varázsmentes társadalom, hogy képes ilyen csodálatos italt kotyvasztani. Mindenesetre minden elismerésem a bájos kávéfőzőknek, akik ott dolgoznak. Eddigi kevés látogatásom során semmi okom nem volt a panaszra, csupa-csupa kedves, szemrevaló s gyönyörű hölgyet sodort az utamba, akiket ha az ösztöneimre hallgatnék, akkor biztosan meghódítanám őket, de mivel mostanában ezen a téren van valaki, aki visszafog, még úgy is, hogy per pillanat az illető a létezésemet se nagyon akarja elfogadni. Lehet, hogy nem tudná meg a kis kalandomat a mugli pultos lánnyal, de jobb, hogyha most már nem szórakoznék és kötözködnék az ördöggel, pláne, hogy imádottamat mindenáron vissza szeretném hódítani. Nehéz s kőkemény menet lesz, de még ha úgy tűnik, hogy a csatát elvesztettem a kettőnk közt zajló „háborúban” nincs még veszve semmi. Bízom benne, hogy megenyhül a szíve és visszafogad egyszer. Neki is jó lenne ez, és a kis Zachewnak is jó lenne apával felnőnie.
Jobbra fordulok a sarkon és már látom is a Starbucks logóját az egyik kis épületen, amely megbújik a többi ugyanolyan kinézetű épület közt. Lépteim egy kicsit gyorsabb tempóra váltanak, köszönhetően a tudatnak, hogy nemsokára koffeinhez jut kicsiny szervezetem. Már csak percek, másodpercek kérdése és már benn is vagyok a kávék Mekkájában. Na, jó ez erős túlzás, de most ilyen hangulatom van és kész. Per pillanat, csak az számít, hogy magamhoz vehessem az első adagot és most, hogy nemsokára magamhoz vehetem a papírpoharas kiszerelésben a fekete nedűt, nem számít semmi, még az sem, hogy jócskán eltúlozom a gondolataimat.
Csatlakozok a feltehetőleg muglikból álló egyik sorba. Még jó, hogy a muglik szemszögéből nézve normális ruhában jöttem, azaz egy egyszerű sötét farmerban, fehér pólóban, rombuszmintás mellényben és egy laza bőrdzsekiben. Legalább ezzel nem keltek feltűnést az emberek között, ugyanis gyanítom, hogy kissé nagyon is megnéznének, hogyha én itt most megjelennék az egyik menő kis fekete taláromban. Máskor simán megcsinálnám, nem vagyok én szívbajos, de ez a mai társadalom valahogy nem vevő az ilyen poénokra, a mostani Minisztérium meg pláne és valahogy az ilyen kaotikus, háborús helyzetben a fasznak van kedve még a Minisztériumba is járkálni, holmi apró kis hülyeség, mint például muglik közt talárban való megjelenés.
Végre én is sorra kerülök, és végre leadhatom a rendelésemet. Sajnos, most nem egy csinos lány áll a pult másik oldalán, így amíg elkészül a várva várt kávém, türelmetlenül várakozom. Ha nem egy velem egyező nemű lény állna velem szemben, lazán leállnék vele flörtölgetni, hogy addig is teljen az idő, de nincsenek ferde hajlamaim így ezt a mai napon inkább kihagyom, talán majd később egy másik kávé rendelésénél. De abba sem halok bele, ha nem sikerül begyűjtenem egy pultos lány telefonszámát és vagy mosolyát. Nemsokára a kezembe tarthatom a bögrét, benne a forró gőzőlgő fekete nedűvel, így szabad asztal után kutatok. Egy éppen ebben a pillanatban szabadul fel a sarokban, ezért gyorsan arra veszem az irányt, hogy azt a helyet én szerezzem meg és ne valaki más.
Akció sikeresen végrehajtva. A sarokban található kis asztalka az enyém. Az ablak mellett található, ami most nem zavar, így legalább figyelhetem a munkába igyekvő hatalmas tömeget. Érdekes arcokat is fel lehet közöttük fedezni néhanapján, és az ember soha nem tudhatja éppen mit fog meglátni odakinn. Azonban most nem azért jöttem, hogy a kinn mászkáló embereket figyelgessem, inkább nagy mosollyal kortyolok egyet a kávémból. Áhhh… lehunyom a szemem, amíg a korty szépen lejut a megfelelő helyére, jóleső melegséggel töltve el a testemet. Imádom, egyszerűen imádom ezt az érzést.
Aztán meglátok egy ismerősnek tűnő lányt, aki mintha szabad helyet keresne magának. Nagyon hasonlít arra a lányra, akit egyszer még Chester mutatott és mintha a Roxfortos időkből is ismerős lenne, bár mit ne mondjak azóta szépen megnőtt a lány. Már ha egyáltalán ő az és nem keverem össze valakivel. Mostanában sűrűn előfordul, hogy olyanokat leszólítok, akiket ismerősnek vélek, és aztán kiderül, hogy talán mégsem azok és csak én keverem őket össze valakivel. Azért remélem most nem ez lesz, vagy ha mégis, ki tudja, lehet, hogy szert teszek egy újabb ismerősre. Intek neki egyet, hogy ha gondolja, akkor van itt egy szabad hely, és ha gondolja, akkor ideülhet. Most már csak rajta múlik, hogy az én társaságomat választja-e vagy sem.
Roxfort RPG
Szerző