Punch&Judy Pub

Barátságos kis kocsma, amilyennek egy angol pubnak lennie kell: füstös, a falra rögzített plazmatévén lóverseny megy,  a pultos kopaszodik, és évvről-évre jobban látszik a sörhasa. Esténként megtelik a hely munkából érkezőkkel, akik egy ital mellett vezetik le a feszültséget. Hátul van egy asztalokkal, székekkel berendezett kis terasz is, mely a Covent Garden piacának épületére néz.

[|Lona|]

|Lona|

!Nyomokban mogyorót káromkodást tartalmazhat!
Idegen test tűnt fel az elegánsnak mondható járókelők között, amit egy-egy szúrósabb pillantás sikeresen tudatosított Patrickkal. Na igen, ez nem Bronx. Állapítja meg már sokadjára magában, és így, nem is tud kiigazodni az egész városon. Eddig úgy gondolta, hogy bámulatos tájékozódási képességekkel van megáldva, mivel a graffitik alapján be tudta azonosítani merre jár, legalábbis Amerikában. Anglia merőben más volt. Most is a Sohot kereste, ami állítólag züllöttségben nagyon is hajaz otthonára. Egy újságosnál sokáig is nézegette a térképet, hogy végre megtalálja, de sajnos pont abban a pillanatban tépték ki a kezéből, és csak akkor kaphatta volna meg, ha fizet is érte.
~Még mit nem!~ Igazából egy kicsit megsértődött az eladóra, mivel őt hibáztatta azért, hogy eltévedt és igen furán érezte magát az utcákon. Valóban eléggé nevetségesen mutatott fekete  'I LOVE BRONX' pólójában és szakadt farmerében, habár arca most kivételesen ápolt volt. Legalábbis hozzá képest. Haja sem állt össze-vissza és a borostás arcát is éppen tegnap csinosította ki. ~Na jó, most visszafordulok.~ Döntötte el magában, de ekkor meglátott valamit, aminek nem tudott ellenállni. Egy hangulatos kis pub meredezett az útszélén, és némiképp elütött a többi épülettől, sokkal barátságosabbnak hatott, Patrick pedig boldog volt, mivel végre talált egy olyan embert az Abszol Úton (pontosabban a Zsebpiszok-közben), aki muglipénzt ad elfogadható mennyiségű galleonért és knútért cserében. Szóval most már megszűntek ilyesmi gondjai mind a két világban, úgyhogy miért nem költhetné el? Határozottan sétált át a másik oldalra és nyitotta ki a kocsma ajtaját, ahol minden szem rászegeződött, de a sziszegések és szúrós tekintetek elmaradtak, helyette barátságosabb fejbólintásokkal fogadták, amit először félénken viszonzott, majd mosolyogva rendelt a csapostól egy korsó sört és elballagott egy üres boxhoz. Csak ekkor vette észre, hogy középen egy üres tér van, és érdeklődve próbálta kitalálni mi fog ott zajlani, habár a mikrofonból sejteni lehetett, és sejtését egy a közelében ülő férfi hangos szavai igazolták.
- Azt mondják egész csinos az énekes...

Patrick

Egy nagy tükör előtt álltam és kritikusan szemléltem magam, a hajam az rendben volt a szemem egy kicsit karikás de állítólag az még jól is áll nekem szóval nem foglalkoztam tovább a problémával és lesimogattam vörös állatmintás ruhámat. Saját és nagy kedvencem  rövid és arányosan kivágott még egy kis vörös rúzst kentem a számra majd vártam hogy a tulajdonos bejelentsen.
-És most nagy tapsot kérek a csodálatos Barcelona-nak.
Mosolyogva kiléptem a fénybe és belekezdtem a dalba az én szerzeményem és büszke vagyok rá. Az első pár hangnál még izgultam de aztán feloldódtam és igazán szívből énekeltem. Szeretem ezt csinálni legalább annyira mint az újságírói munkámat, mindkettő izgalmas és jótékonyan  lefoglal ami egyáltalán nem hátrány az én esetemben. Befejezem, tapsvihar tör ki én pedig nevetve lépek az emberek közé, szeretek beszélgetni a muglikkal is én nem nézem le őket, emberek mint mi varázslók. Szeretem megismerni őket. Persze nem a részeg idejárókra gondolok mert azokat nem állhatom, és azt sem ha tapogatnak. A bárénekesnő nem utcalány ezt le kell hogy szögezzük le. Egyszercsak meglátok egy I Love Bronx pólós pasast na ő sem innen származik az biztos. Furcsa, mondjuk errefelé sok furcsa ember megfordul, én is ilyennek vallom magam.

[|Lona|]

|Lona|

!Nyomokban mogyorót káromkodást tartalmazhat!
Mikor beballagott egy nő a színpadra, egy kicsit elkedvtelenedett, mivel a legkevésbé sem tartotta csinosnak, de aztán valamelyest elült ez az érzés, mivel kiderült, hogy ez csak a felkonferáló volt.
- Hú... - sóhajtott egy nagyot, ami miatt többen felé fordultak, de szerencsére az idegen kevésbé érdekesnek bizonyult, mint az időközben belibegő énekes. A régi mosoly újból kiült az arcára, mivel rájött, hogy jól informált volt az az ember, akinek elcsípett egy mondatot a beszélgetéséből, mikor helyet foglalt. A hangzásvilág némileg idegen volt neki, ő nem ehhez szokott, de hamar megbarátkozott ezzel is, és azon kapta magát, hogy lába a ritmushoz hasonló ütemben jár fel-alá. Kényelmesen hátradőlt a hosszú, puha széken és sörét kortyolgatta, majd mikor az előadás véget ért lelkesen tapsolni kezdett. Olyan intenzíven verte össze tenyereit, hogy egészen pirosak lettek, de meglepődöttsége elnyomta az égető érzést. Valahogy fura volt neki, hogy egy ilyen környéken az énekes csak úgy lelép a vendégek közé a fellépése után, de mindenesetre örült neki, hogy még egy ilyen helyen is vannak ennyire közvetlen emberek. Természetesen nem volt neki könnyű dolga A pontból B-be jutni mivel gratulációk hada rohamozta meg és tartották fel olyannyira, hogy egy apró kacajt is kicsalt Patrickból, de aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve felpattant az asztaltól és a felkonferáló hangját utánozva tört magának utat a tömegben.
- Engedjenek a művésznőhöz! - a kis színjáték olyan jól sikerült, hogy mindenki hamarabb állt meg, minthogy rájöjjön a turpisságra, amikor meg végre felfogták, hogy mi történt, a férfi már kihúzta a tömegből a 'csodálatos Barcelonát' és boxához vezette, ahonnan az előadást nézte végig.
- Remélem nem bánja, hogy nem engedtem magát felfalatni a tömeggel.

Patrick

Az emberek gratulációit mindig szívesen fogadom, mosolyognak és kedvesen beszélnek hozzám.  Mosolygok én is és mindenkinek mondok pár szép szót, kivételesen egész jól érzem magam a bőrömbe. Egyszercsak a tulajdonoshoz hasonló hang üti meg a fülemet de tudom ez nem az ő hangja, az emberek félreállnak nem sejtenek semmit és a fura alak akit sz előbb vettem észre visz magával a boxába, majd kedvesen megszólal.
Semmi probléma csupán egy kicsit meglepett.
Mosolygok rá kedvesen, aztán rájövök hogy talán be is kellene mutatkoznom. Leülök a férfival szembe.
-Barcelona Marple vagyok. Önben kit tisztelhetek?
Kérdezem érdeklődve tágra nyitott szemekkel, kezd belőlem előbújni az újságíró  pedig ez nem interjú csak egy teljesen egyszerű beszélgetés. Mellesleg szimpatikus is a fickó, valószínűleg a mai nap folyamán már nem kell többször színpadra lépnem és ilyen esetekben átöltözöm és szépen elindulok haza de most nem hagyom itt az illetőt ha már vette a fáradságot hogy megszabadítson az emberek hadától.

[|Lona|]

|Lona|

!Nyomokban mogyorót káromkodást tartalmazhat!
Mosolyogva integet a bosszús embertömegnek, akikben most tudatosult, hogy bizony rendesen át lettek vágva, de szerencsére egyiknek a szervezetében sem gyűlt fel még annyi bátorság az italoktól, hogy balhéba keveredjenek. Ennek igazán örült Patrick, mert hiába az utcán való edződés azért a sok lúd néha képes csúnyán összecsipkedni egy termetesebb disznót is, de hamar áttereli gondolatait a vele szembeülő nőre, aki kellemesebb látvány, mint a vörös arcú kocsmanép.
- Ó el is felejtettem! - jut eszébe a nő bemutatkozásáról, hogy névtelenül ültette maga elé - Patrick Keen lennék. - egy barátságos mosolyt is megeresztett a bemutatkozáshoz - Dee, nem tegezhetnénk egymást, utálom ezt az idegenkedő beszédmódot. - Ahogy a bemutatkozás megvolt rögtön jobban feloldódik a férfi, és egy elég hanyag testtartást vesz fel. Mélyen belesüpped az ülésbe, lábait kinyújtja az asztal alatt, és ahogy kezdené megszokni, hirtelen felegyenesedik és fel is áll rögtön, mire sunyi tekintetek kereszttüzébe kerül.
~Ha most elmegyek hozni neki egy italt, akkor tízen fognak a helyemre ülni, mire visszatérek.~ Vonja le a nem túl bonyolult következtetést, amit az is igazol, hogy minden tettét végigkísérik a szempárok. Óvatosan ül vissza, próbálva nem a tömegre nézni aminek a legjobb módja, az, ha a lány arcát fürkészi.
- Azt hiszem hamar elveszteném a társaságod, ha hoznék neked egy italt. - fejével óvatosan int a tömeg felé - De szerintem, ha te integetnél a csaposnak biztos idejönne, sőt ki is hozná a rendelést. Engedd meg, hogy meghívjalak valamire.
Megfordult a fejében, hogyha Barcelona nap mint nap (vagy legalább gyakran) itt énekel, akkor fejből fújhatja az itallapot, még ha nem is iszákos (legalábbis a legkevésbé sem néz ki annak), de, ha csak magának hoz(at)na valamit, akkor pedig eléggé bunkónak tűnhetne, így hát maradt ez a verzió.
- Mellesleg, szólíthatlak Lonának?

Patrick

Végre megtudom a kedves idegen nevét is. Patrick, Patrick Keen nem ismerős a neve valószínű hogy azért mert tényleg nem ismerem és még a nevét sem hallottam soha. Lehet hogy ő hallotta már az enyémet legalábbis akkor biztosan ha olvassa a Szombati Boszorkányt vagy ha a rólam nem rég megjelent vezércikket látta a Reggeli Prófétában. Bizony hiába telt el négy év az apám halála óta néha még mindig cikkeznek rólam. Barcelona Marple remekül van írja rólam Rita Vitrol és a többi hozzá hasonló.
-Igen a tegezést már én is javasolni akartam végül is egyikünk sem olyan öreg.
Mondom kedvesen mosolyogva hát igen, elég fiatal vagyok bár azért egy kicsivel idősebbnek nézek ki a valós koromnál. Mikor felveti a meghívás ötletét bólintok és kihajolok a boxból. Fejemmel intek  a kedves, mindig energikus de kissé hengeres testalkatú pultosnak aki embereket félrelökve jön felénk.
-Mit szeretne Miss Barcelona? Kérdezi kedvesen én pedig Patrick-hoz szólok.
-Rendelj valamit. Én köszönöm egy kis félszáraz pezsgőt kérnék.
Nem vagyok iszákos típus annyira nem is bírom az alkoholt igen könnyen a fejembe száll. Aztán a pultosember visszafelé döcögött hogy kihozza amit kértünk.
Persze nyugodtan szólíts ahogy csak akarsz. Én szólíthatlak mondjuk...Rick-nek?
Kezeimet letámasztom az asztalkára és csak nézek Patrick-re valakire nagyon emlékeztet.

[|Lona|]

|Lona|

!Nyomokban mogyorót káromkodást tartalmazhat!
Egy tájékozottabb varázsló már rég kiszúrta volna, hogy bizony nem muglival ül szemben, hanem egy boszorkánnyal, de egy olyan újfiúnak, mint Patrick ez eléggé lehetetlen feladat volt lévén, hogy újságot csak annyit olvas, amennyi az újságos bódékba kihelyezett mintapéldányok engednek, vagy éppen egy a közelében álló, olvasgató ember példányából elcsen. Ez igazából nem is zavarta túlságosan, mivel tisztában volt azzal, hogy rohadt nagy káosz van egész Angliában, és, ha csak megpróbálna jobban belefolyni a politikába, akkor biztos, hogy ott kapna agysorvadást és szívinfarktust meg miegyebeket, így hát nem tette, és pletykákból, illetve szalagcímekből táplálkozott.
Na igen, a fiatalság, mintha csak most lett volna vége az egyetemnek és költözött volna ide. Talán nem kellett volna... Mi van, ha az egész fiatalkorát itt fogja eltékozolni, és nem úgy fog meghalni, mint jó tanár, hanem, mint egy szerencsétlen mágus, akinek rokonai sincsenek.
~Vajon most mit csinálsz, apa?~ Azzal, hogy exmemoriam-ot alkalmazott anyján a fogantatás után, igazából elárulta a fiút, de ő nem tudott haragudni rá, mivel így látatlanul is példaképpé vált ő előtte.
Gondolkodását az időközben ideinvitált pincér szakítja meg.
~Úristen...~ Arca egy pillanatra teljesen elsápad, szemei kitágulnak, de még mielőtt bizonyosságot szerezhetett volna róla Lona rendezte vonásait ~Mit illik ilyenkor rendelni? Vagy mindegy?~ Fogalma sem volt, mivel a zugkocsmákon kívül nem igen fordult meg más ivóhelyeken, főleg nem ilyen elegánsabb pubokban.
- É-én egy... - csak úgy cikáztak fejében a gondolatok, és már-már canon-reflexei is működésbe léptek, de a korai bizonytalanság hamar megszülte az eredményt -Hozzon valamilyen száraz bort, amelyiket ön ajánlja... - hát ez az ami rohadtul nem megy neki. Hiába beszélt tökéletes eleganciával, hanyag testtartása, mimikája közel sem sugározta ugyanezt.
~Ezt elbasztad Patrick, méghozzá rendesen...~ Mindenesetre attól nagyon megkönnyebbült, hogy Lonát tegezheti.
- Csak nyugodtan. - bólintott rá, a becézésére irányult kérdésre - Mondd csak, miért van ez, hogy egy ilyen tehetséges énekest nem a plakátokon látok, hanem bárokban? - próbálja legmegnyerőbb mosolyát elővenni, ami szerencsére sikerült is. Közben az italok is megjönnek.
- Portugieser... - olvassa fel orra alatt motyogva a palackra írt nevet, miközben töltenek neki, majd pénztárcáját előkapva odaadja a pontos összeget, majd némi gondolkodás után rátesz némi borravalót is, aminek láthatóan örül a felszolgáló.
~Legyél boldog vele...~ Húzza el egykedvűen a száját, mivel nem épp a legolcsóbb estéje ez. Gondolatait azonban rögtön felejteti a könnyű bor zamata.
- Hát ez ku... izé... ö... nagyon finom...

Patrick

Van egy sanda gyanúm hogy Patrick is hasonló hozzám mármint varázsló tényleg csak egy apró női megérzés de kíváncsi vagyok vajon igazam lesz-e. Mikor a pultosunk felpróbálja venni a rendelést egyszercsak zavarba jön. Vajon miért ideges? Iszogatunk valamit és beszélgetünk a kocsma nem tartozik az elegáns helyek közé. Elegánsabb helyeken nem is biztos hogy megállnám a helyem, még sosem próbáltam. Amikor a nagy tehetségemről beszél felkacagok, épp csak egy kicsit. Ha teljesen varázstalan lennék valószínűleg nem csinálnám ezt másodállásként hanem valami normális munka után néznék. Mosolyogva válaszolok. -Ez nem a rendes munkám, én ezt az egészet csak azért csinálom mert...nem is tudom csak mert jó.
Beleiszom a pezsgőmbe épp csak egy kortyot mert az a baj velem hogy néhány üveg alkohol nagyon könnyen a fejembe száll, ez az első ok amiért nem iszom. A második hogy szerintem nincs visszataszítóbb egy részeg lánynál. Itt aztán találkozhatok elég részeg emberrel de hálisten nem szoktak verekedésekbe torkollani azok az esték amikor épp itt dolgozom. Hirtelen a széken amin ülök keresni kezdem a lila füzetemet aztán rájövök hogy nincs nálam, furcsa mert már jó ideje vele kelek és fekszem. Nem tűnik valószínűnek hogy örülne ha az arcát bámulva különböző címszavakba leírogatnám szegényt. Nem baj, most úgy is képtelen vagyok rá, majd ha visszavedlek újságírólánnyá pótolom a mulasztást.

[|Lona|]

|Lona|

!Nyomokban mogyorót káromkodást tartalmazhat!
- Pedig biztos befutnál. - mondja kedvesen, habár fogalma sincs, hogy itt a mugli világban,  milyen zenéket szeret a publikum, amikre meg gyerekkorából emlékszik, az nem pont ehhez hasonló volt, de elvileg az egy szubkultúra, ahogy az amerikai mugliismeret tanár mondta. Mai napig színtisztán emlékszik rá, hogy hová torkollott az a baráti kérdezősködésnek induló ártatlan beszélgetés, ahol a kedves tanár úr ismereteit szerette volna bővíteni.
Akkor kapta az első fegyelmijét, ami nem különösebben viselte meg, lévén, hogy részeges anyja nem éppen tudta felfogni azt, hogy "Balthazar-féle idegreakció lassító és altató főzettel való visszaélés". Pedig tényleg jó móka volt, még végzős korában is emlegették ezt a húzását. Akaratlanul átfut egy mosoly az arcán.
- Akkor mi a munkád? Mi az, amiben tehetségesebb vagy, mint az éneklés? - hátradől a székben és felemeli félig teli borospoharát. Meglötyögteti egy kicsit maga előtt - fogalma sincsen miért -, de tudta, hogy így szokták, majd kortyol egy aprót. Szájüregének összes pontját megsimogatja a folyadékkal, mielőtt lenyeli, ennek már jobban sikerült megértenie a miértjét, így tényleg sokkal nagyobb élvezetet okozott az íze, mint az előbb, amikor csak simán lenyelte.
~Jó dolog ez a borozgatás, még ha drága is...~

Patrick

Mikor megjegyzi hogy befutnék egy aprót kacagok. Nem valószínű, annyira azért nem vagyok jó, nem vagyok én hivatásos énekesnő akinek többezer rajongója van. Valahogy soha nem is vágytam ilyen babérokra. Válaszolok a következő kérdésére, az újságírókat sokan nem kedvelik remélem ő nem ilyen.
-Újságíró vagyok a... Szombati Boszorkánynál.
Eleinte kicsit gondolkozom hogy elmondjam-e hol ha varázsló az az a sejtésem beigazolódik akkor érteni fogja a dolgot. Ha nem...akkor csak pislog semmi több. Kortyolok egy picit a pezsgőmből, majd én is kérdezek.
-Te mivel foglalkozol? Miben vagy tehetséges?
Kicsit kíváncsi vagyok, hát igen ez nem túl pozitív tulajdonságom de ha nagyon muszáj ki lehet bírni. Mármint eddig még senki sem döglött bele a kérdéseimbe és remélem eztán se fog.

[|Lona|]

|Lona|

!Nyomokban mogyorót káromkodást tartalmazhat!
Két választási lehetősége volt. Vagy sok bíborló sugárban permetezi be Lona szembe tűnően fehér bőrét, vagy megpróbálja lenyelni, valószínűleg félrenyel, elkezd hatalmasakat köhögni, szembenéz egy fulladásos rohammal, de legalább őt fogják sajnálni, és nem utálja meg egyből a nő.
Nem mondhatni, hogy az önfeláldozási készség ennyire erős benne, de végtére is az utóbbit választotta és hangos köhögések közepette fordult egy kicsit oldalra, mert elvileg így szokták, neki meg annyira mindegy, hogy merre köhög, de ha ezt akarják, akkor csinálja ezt. Neki nem fáj, másnak a kedvét meg feleslegesen minek rontsa el? Szóval a röpke koncertjével sikerült felhívnia magát a már csak parázsló irigy szemek előtt, akiknek a legtöbbje mosolyogva szemlélte miképp küzd azzal, hogy tüdeje ne férjen be légcsövébe, és ne legyen az asztalon. Szerencsére azért sikerült nyernie, és nagy lélegzetvételek közepette fordult vissza.
- Bocsánat... - vigyorgott kínosan, de jobbnak látta a szünetet kitölteni beszéddel, ami most nem valami értelmetlen halandzsa lett - Csak kicsit meglepett, hogy két hét alatt másodszor keveredek beszélgetésbe valakivel mugli részeken, és kiderül róla, hogy ő is varázsló. - némileg hitetlenkedve rázza a fejét, és furán mosolyog hozzá. Valóban furának tartja ezt. - Sajnos nem nagyon olvasok újságokat. - mentegetőzően keserű kifejezést varázsol arcára, mint aki hatalmas hibáját fedezte fel, és a közeljövőben azon lesz, hogy bepótolja, holott annyira nem zavarja ez a hiányossága, amit meg akar tudni, azt meg tudja ő egy másik, sokkal tartalmasabb, de ugyanannyira szubjektívabb hírcsatornából - Ha aktuálpolitikai beszámolókat vagy friss híreket akarok hallani, akkor általában beülök a Foltozott Üstbe. - szélesen elvigyorodott hozzá.
~Mibe vagy tehetséges Patrick?~ ezt a kérdést csak azért nem szerette, mert mindig ennek az ellentettje jutott eszébe, és amibe anti-talentum volt, az eléggé zavarni tudta. ~Kiválóan lopsz, kiismered magad a mugli világba, eléggé jól tudsz verekedni, és futásban sem vagy utolsó... De őt nem ez érdekli, hát akkor meg egyértelmű.~
- Amerika legjobb ősz hajszál nélküli méregkeverője vagyok - békejelt mutatott bal kezén, és kacsintott hozzá egyet - És úgy néz ki, hogy a Godrik Akadémia tanárja is leszek ez éven. - magabiztosan kihúzta magát, de hogy ne tűnjön dicsekvésnek (holott nagyon is annak szánta) mondandója, inkább a nők kedvére tett, ami ilyenkor még igen egyszerű, csak kérdezni kell róluk, valami olyat, amiről szeretnek beszélni.
- És mióta csinálod ezt... ezeket?

Patrick

Nem sokkal később Patrick meg akar fulladni én csak aggódva nézem hogyan tudnám ezt megakadályozni de még mielőtt bármit is tehetnék nagy levegőt véve visszatér a beszélgetésünkhöz.
-Hűha, azért ugye jól vagy?
Kérdezem finoman mosolyogva, nem szeretném hogy egy ilyen kellemes új ismerős már az első beszélgetésünk alatt belefulladjon a vörösborba. Furcsállja hogy varázsló vagyok, persze ez normális én is furcsállom hogy pont itt futottam össze egy hozzám hasonlóval, de azért eléggé örülök neki.
Mikor azt mondja nem olvas újságokat elmosolyodom, ha olvasna se valószínű hogy feltűntek volna neki az apró és jelentéktelen cikkeim, annyira nem kedvelnek mert még túl fiatal vagyok és a többiek szerint tanulnom kéne nem újságírói pályába kezdeni. Hátha még arról is tudnának hogy énekelek, érdekes eddig itt sosem találkoztam varázslóval vagy boszorkánnyal csak muglikkal.
-Az nem baj, az újságokban néha több a hazugság mint az igazság.
Tapasztalatból beszélek hiszen sokat cikkeztek rólam az újságok mikor apa felakasztotta magát. "Lincoln Marple lánya teljesen összetört!" Ezt írták a szalagcímek de mind hazudott. Gyűlölöm mikor valótlanságokat írnak az újságba hogy több száz ember, nem is több száz, több ezer elhiggye.  Van aki ebből él, Rita Vitrol például ha már az utálatnál tartunk őt nagyon is utálom. Aztán újra Rick-re figyelek. Méregkeverő, szép nagyon szép dolog ráadásul jövendőbeli tanár.
-Amerika? Az remek.
Mondom mosolyogva, én sosem jártam még Anglián kívül de egyszer biztosan elmegyek és körbejárom a világot.
-Az újságírást azt hiszem másfél éve az éneklést egy éve. Nincs még nagy rutinom csak két éve végeztem a Roxfortban.
Rutin, néha örülnék ha sok éves munkatapasztalattal rendelkeznék, könnyebben boldogulnék az biztos.

[éjjel egy óra]

Karácsony másnapja
éjjel egy óra

Nem bírtam tovább otthon lenni, egyszerűen nem ment. Mindig is gyűlöltem a karácsonyt, mert az egész ünnep teljesen üres volt anyám halála óta, és nagyon nehezemre esett az is, hogy megjátsszam a boldogságot, mikor egy fikarcnyit sem érzem jól magam. Leginkább azért nem, mert otthon készült forralt bor és karácsonyi puncs, viszont mivel a húgom árgus szemekkel figyelt, egyetlen kortyot sem ihattam belőle, az alkohol illatától viszont teljesen bepörögtem. Andy azt hiszi, már nem iszom, de ez nagy tévedés.

Egyszerűen nem bírtam leállni. Nagy ügy! Neked se menne, a rohadt életbe! Nem megy, mert egyszerűen nem akarom, mert nekem ez így jó és kész. Nincs jobb annál, mint mikor az alkohol végigcsorog a testeden, felmelegít és jobb kedved lesz tőle. Erősebbnek érzed az izmaidat, lazábbnak az ízületeidet, őrjítően szexinek a tested, a világot hirtelen egész másnak látod, minden érzéki, vad és színes és gyönyörű... Olyasmit is kimondasz, amit előtte soha nem vettél volna a szádra, bátor leszel és kacér és népszerű! Királynőnek érzed magad, és még a legundokabb kis kocsma is a palotáddá válik. Olyasmiket mondok ki, amiket normális esetben nem tennék, de egyszerűen nem félek.
- Voldemort is bekaphatja! - kiáltom el magam és senki sem érti, hogy miről beszélek, de mivel amúgy is vannak összefüggéstelen szavaim, elsiklanak felette...

Ma éjszaka táncoltam, három férfival egyszerre, és gyönyörű voltam. Kezek a testemen, szájak a vállamon, a nyakamon, ölelések, bókok és ingyen italok. Az egyik aztán túl erőszakos volt, lassan már csak ő maradt. Magas, sötét hajú, kecskeszakállas férfi nagy, barna szemekkel. Amikor sokat iszol, eltűnik belőled a veszélyérzet. Bevitt a hátsó boxba, beültetett a sarokba. Onnan nem tudsz kimászni, csak ha kiengednek.
És ő nem enged ki. Elkapja a csuklómat, leszorítja. Én még mindig csak nevetek, szőke tincseim az arcom előtt hintáznak, és próbálok játszani vele, közelebb húzódom, vonaglom neki. Nem hiszem, hogy tényleg bántani akarna, hiszen olyan kedves fiú! Aztán hirtelen hiába kiáltom, hogy elég. Hiába szólok rá, hogy állj. Hiába tolom el magamtól, nem áll meg. Az emberek mintha észre sem vennék, hogy bajban vagyok. Valaki arra néz, aztán elfordítja a fejét.
- Ne! Ne csináld! Elég legyen!
A pálcámért nyúlok, hogy megvédhessem magam, de mikor végül elő tudom venni, kiesik a kezemből és elgurul. A fenébe is! Ez nem jó! Valaki könyörgöm segítsen már...

Karácsony másnapja, Norah Bucksworth, Büntetés végrehajtás

A sötétség leple alatt, a felsőtestemre szorítottam a talárom, amit épp fel kívántam ölteni. De feladatot kaptam, rutin küldetés, egyértelmű, megszeghetetlen. Semmi homályos utalás, az egyértelmű cél tévedhetetlen volt. Naponta, többször is megtörtént ez. Nem számoltak azzal, hogy nem egy puszta véletlen miatt nem nevezzük nevén a Nagyurat.
Mindössze egy közönséges mugli kocsma. Semmi különös, híg vérű korcsok között van az akit meg kel tanítanom az illemre. Azt hittem, végre nyugovóra térhetek, miután, a bájitalhoz megszereztem a szükséges hozzávalókat, miután elvégeztem a rám osztott feladatokat. De nem, e mellett szükséges volt még ezt elvégeznem, hiszen, csak a gyorsan végzett munkám miatt lehettem itt. Levedlettem magamról a sötét talárt, hogy fölölthessek egy közönséges mugli ruhát. Egy pólót, farmert és edző cipőt vettem magamra. Ízléstelen összeállítást hoztam össze, nem értettem a híg vérűek öltözködési szokásaihoz. A pálcám nem maradt el, ahogy, hopponáltam a helyszínen lévő egyik Wc fülkébe. Szerencsém volt, rajtam kívül, más nem volt ott, akit megzavartam volna dolga végzése közepette.

Nem kellet sokáig keresgélnem, az egyik boxban tekintetemmel ráakadtam egy nőre. Egy nőre, boszorkányra, akit egy mocskos vérű korcs próbált éppen megerőszakolni. Hát így sértik föl manapság a szent vért?! Ilyenek a mai varázslók és boszorkányok, egyszerű korcsok győzedelmeskednek fölöttük. Én nekem pedig, most hőst kel játszanom. Szörnyű, ha nem lenne szükséges, nem folynék bele legszívesebben. Kimért, elegáns lépésekkel közelítettem meg a boszorkányt és a muglit, nem akartam elsietni, még a közösülés nem történt meg, ha csak a szemem nem csalt. Nem foganhat sárvérű korcs, szörnyű lenne, ha ez megtörténne. A nő véréről nincsenek információm, bár valószínű nem lehet kristálytiszta hogyha egy ilyen helyen találom meg.
Egyik kezemet, ráraktam a vállára a muglinak, majd magam felé rántottam, ahogy derék tájt vettem elő a pálcámat, de még mielőtt, megátkoztam volna, inkább egyszerűen magam felé rántottam majd megütöttem, hogy földre kerüljön. Sajnos ennek következtében ahogy gyomorszájon vágtam, nem vér fröccsent belőle, hanem elokádta magát.
-Norah Bucksworth, a Belső kör parancsára a Nagyur megsértése miatt, büntetésben kel, hogy részesüljön. Jöjjön velem.
A vállánál megragadva, állítottam fel a box-ból, terveim szerint, ha csak, nem akadályozott meg benne valami, majd ha valóban ilyen készségesen viselkedik, akkor velem kényszerül elfáradni, a kocsma bejáratánál megtalálható ülőhelyhez, ahol jóval kevesebb személy található meg. Ha minden jól megy, a Crucio-val okozok neki egy kis fejfájást, hogy az után máris végezzek vele, aztán, hazamenjek aludni.

Karácsony... A képeslapom vajon már megérkezett Franciaországba? Tisztában vannak a családom minden részében azzal, kivé is lettem, a Mull vér minden örököse büszkén hajt fejet a fölött, amit képes voltam elérni? Megéri ez a munkamánia? Mindenesetre, most a Nagyur az első, talán lesz lehetőségem megírni még néhány levelet ha idejében elvégzem a feladatot. Ha nem ellenkezik, fölajánlom a lehetőségét, hogy melyik testrésze élje át a legnagyobb kínt.