Clyde Irwine
Eltávozott karakter
Hozzászólások: 95
Jutalmak: +5
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Ház: Griffendél
Évfolyam: Első
Családi állapot: Egyedülálló
Kapcsolatban:: Mardekár
Kviddics poszt: Őrző
Nem elérhető
|
|
« Válasz #3 Dátum: 2010. 07. 09. - 08:39:30 » |
0
|
Kölcsönös a döbbenet, amikor betértem ebbe a házba, mindenre gondoltam, több fordulatra számítottam, de erre nem. Hogy kerül ide ez a lány, aki még a légynek sem tudna ártani, már, ahogy az iskolai évek alatt megismertem. Döbbenten figyeltem őt, elgondolkodva, emésztve önmagam, hogy mi van, ha ez az egész csak egy színjáték? Lehet, hogy ez a lány mindig is a halálfalók érdekeit szolgálta, lehet, hogy annak idején ő adott információkat a nagyapámnak hogy létemről, viselkedésemről? Míg néhány pillanattal korábban még csak egy kedves lánynak gondoltam, most már úgy éreztem, hogy ő is csak egy ellenség, mint a nagyapám, vagy az összes halálfaló, akik közé engem is kényszerítettek. - Én is? Mintha nem tudtad volna..- válaszom kissé gúnyos volt, talán még egy kis fintort is hozzácsatoltam. Micsoda színjáték, remek. Egy angyalbőrbe bújtatott démon... - Laine, ne fáradj ezekkel a kérdésekkel, mindennek megvan a maga oka. - Nyers választ csatoltam a kérdéséhez, kezeimet összefontam a mellkasom előtt, mikor léptekre figyeltem fel. Oldalra fordított fejjel figyeltem a ház urát, aki határozott, katonás léptekkel közelített felénk. Nem igazán kedveltem, bár ennek jelét sosem mutattam. Aki az én nagyapámmal paktált, az csakis egy beteges fertőből származhatott. Szavaival azonnal megtalált és lesújtott, mintha csak a nagyfatert hallottam volna. ~ Rend, fegyelem~ Az arcomon átfutott az idegesség apró hulláma, ujjaimat lassan a tenyeremhez szorítottam, de nem tehettem semmit, nem szólhattam vissza. - Az ajtó nyitva volt, neszezésre lettem figyelmes, ezért kisétáltam.- Füllentettem, hisz a manó becsukta az ajtót. Az apa további szavaira egy szót sem szóltam, csak némán lehajtottam a fejem, kezeimet a hátam mögött fűztem össze. Az egymásnak teremtetett szónál Charlainere emeltem a tekintetem, kíváncsian, hogy vajon tudja-e már, mit szerveztek le az őseink. Csak azt láttam, hogy hátat fordít, és az ablakhoz lép. Gondolhattam volna, talán épp úgy nem akarja ezt a házasságot , ahogy én. Hellyel kínáltak, elfogadtam. Itallal kínáltak, kértem. Miközben a poharat a számhoz emeltem, figyeltem a lányt, majd az apjára pillantottam, aki lekorholta őt viselkedéséért. Egy valami sehol nem változik, egy gyerek mindenütt rab, tulajdon..Ezen gondolkodtam el, amikor apja erélyesebben szólt rá, kicsit meglepődtem, de hogy én se legyek tiszteletlen, felemelkedtem ülő helyzetemből és tettem felé pár lépést. - Köszönöm Charlaine! - Erőltetett mosoly, mi más lenne? Nem örültem a jövendő frigynek. Ennek ellenére, kell a színjáték, anélkül nincs élet. Hogy az apja engem se tartson faragatlannak, megfogtam lánya kezét és egy csókot leheltem rá, ennyi talán éppen elég lesz. Az apjára pillantottam, láttam az elégedett mosolyt az arcán.
- Ezt már szeretem! - Az apja felállt, töltött magának egy pohár konyakot és a dolgozó szobába sétált, megkért, hogy kövessem őt. Még egy utolsó pillantást vetettem a lányára, majd ahogy kérte, utána sétáltam, s a szoba ajtaja becsukódott mögöttünk. Nagyjából negyed órát tölthettem bent, az apja szigorúan elmondta , hogy mit vár tőlem, végül azt kérte, hogy a délután hátralévő részét töltsem a lányával, jobban ismerjem meg az esküvő előtt. Én csak szó nélkül bólogattam a szavaira, majd elköszönve a férfitől kiléptem az ajtón és visszasétáltam a szalonba, odalépkedtem a lányhoz. - Charlaine, édesapád kérte, hogy beszélgessünk. - Csupán csak ennyit mondtam, bár legszívesebben eltűztem volna, távol innen, de nem tehettem...Ehelyett maradt ő és én, s egy kényszeredett délután.
|