|
|
« Dátum: 2010. 06. 24. - 01:08:28 » |
+4
|
Csillogás, fények, és egy hatalmas parti. Mert igen, az elit varázslók akkor is képesek óriási összejöveteleket, partikat adni, amikor a világ harcban áll, a sötét erők összecsapnak a jó oldal képviselőivel, a Minisztérium emberei közül lassacskán már mindegyik halálfaló, de kit is érdekel az ilyesmi, mikor jó látszatot kell fenntartani az aranyvérűeknek? Miközben a szolgák fel-alá mászkálnak méretes tálcákkal, pezsgőspoharakkal, üvegekkel, jéggel teli edényekkel, a házigazda a szervezőknek mutogatja, hogy melyik asztal hova fog kerülni. A súlyos, vöröses függönyök, a hangulatos fények, a hall és a bálterem átfestett falai, melyeken most oázist, és sétáló tevéket láthatunk, keleties hatást keltenek, az ablak előtt színpad áll – a zenekar is készülődik már –, a földre halmozott párnákkal, alacsony asztalokkal kialakított pihenőket pálmafák választják el egymástól, az asztalokon gyertyák égnek, némelyiken pedig vízipipa vár a vendégekre. Hát igen, az aranyvérűek tudják, hogy kell megadni a módját. Csak nehogy aztán túlzásba essenek. A meghívottak listájával a házigazda lánya foglalkozik, kimaradt vendégeket ír hozzá, az ülésrendet alakítja, a zenekarnak ad utasításokat, a bárhoz kíséri a mixereket - sürget az idő, és mindennek tökéletesnek kell lennie. Mikor minden készen áll, és a partit adó család tagjai is elkészültek, a szivárvány összes színében pompázó estélyikben és szmokingokban kezdenek el megérkezni a vendégek. Kaelyn, az édesanya aranyszínű, hosszú ruhában üdvözli a meghívottakat, hozzá illő, tollas maszkja alól fényes mosolya csak olykor-olykor tűnik fel, Artan fekete szmokingjában, arany mellényében kimérten köszönti ismerőseit, míg Emilyt mintha a föld nyelte volna el.
- Nem fogok elmenni… - Nem teheted meg. - Nem akarok ott lenni. - Én viszont azt akarom, hogy válassz végre egy ruhát, és elgyere. - Mégis mi értelme lenne? - Semmi, elvégre kit érdekel az, hogy ez a mi estélyünk, és hogy megaláznál minket? Ráadásul ez a sok ember, akiket meghívtunk… Mind-mind befolyásos emberek, rengeteg férfivel, vagyis megannyi remek partival. - Á, szóval a jövőt akarjátok biztosítani velem? Szuper. - Értsd meg, rajtad áll minden. Igen is, szükségünk van rád! Kövesd az utat, amit mutatunk neked, és ne értelmetlen dolgokra, és senkiházi emberekre pazarold az idődet, hanem arra, ami fontos. - Mégis mire célzol? - Csak azt ne hidd, hogy nem tudunk a kis kalandjaidról. Mi lett belőled? - Mi lett belőlem? Merlinre, ezt úgy mondtad, mintha egy szörnyeteg lennék! - Talán az is vagy. Egy órád van, hogy kiválaszd a ruhádat, és hazaérj. Ha akár egy perccel később is érkezel – elfelejthetsz minket… örökre. Egy óra múlva otthon.
Mint a családom minden tagja, én is aranyszínű ruhát választottam. Talán ehhez a témához ez a szín illik a leginkább? Ki tudja. Miközben Daria a hajamat csinálja, a gyűrűimet nézem. Apám utálja, ha gyűrű van rajtam. Szerinte egy férfi nem közeledik egy nőhöz, ha gyűrűk vannak rajta. Szerintem ez őrültség. Meglepetten pillantok a göndör fürtjeimre. Nem is olyan rossz, mint amilyennek hittem, sőt, kifejezetten tetszik. A fésülködőasztalomról elveszem az aranyszínű bőrből készült masnis csattomat, és lazán fogom össze vele hátul a hajamat. Óvatosan állok fel, rakom fel a maszkomat, és lépek a tükör elé. Elégedetten nézek végig magamon, bár idegennek tűnik a látvány. Mintha nem is én állnék ott, hanem valaki más, egy teljesen más ember. Sóhajtok egyet, majd az ajtó felé indulok, hogy aztán végigsétálva a márványlépcsőn, csatlakozhassak a partihoz, és hogy felkutathassam azt, akiért mégis részt veszek ezen az estélyen…
|