Zane Worthington

ZANE POISON WORTHINGTON

Alapok

jelszó || "Gerzson, te ittál? Lehelj rám!"
teljes név || Zane Poison Worthington
becenév || Nem kérek belőle.
nem || férfi
születési hely, idő || 1981. november 2. Edinburgh; Skócia
kor || 16
vér || Arany
iskola || Majd a Roxfort lesz.
évfolyam || ötödik

A múlt

Hogy kezdődött az életem? Neked elmesélhetem. Ha érdekel. Ha nem, menj tovább csendesen, ne kérdezz semmit sem.

1981. november 02. – Kezdeti nehézségek.

Másnak egy szimpla dátum, vállat vonva emlékeznek vissza rá, végül annyit mondanak : hideg volt, szörnyű hideg, vihar, égszakadás.
Én azt mondom, megszülettem. Ezen a lehetetlen napon, hogy egészen pontos legyek, Halottak napán. Csodás kezdet!
Napra pontosan érkeztem apám nagy-nagy „örömére”. Igen, lányt várt, maximálisan. A neve is megvolt, Blandina. Bármennyire szerencsétlenül kezdődött életem, én örülök neki, hogy nem lány lettem. Hogy miért? Mert így magam tervezhetem a jövőmet. Blandinaként hozzá kellene mennem egy szintén vagyonos család fiához, aki az én születésem napján volt két hónapos. Szép jövőkép igaz? Hát inkább a halál.
Ha már itt tartunk, a fiúra az várt volna, miután rá(m)íratja a vagyona nagy részét. Furmányos az apám.
Születésemre visszatérve, mert még nincs vége a történetnek, apám úgy nézett rám, mint egy betolakodóra, pénzsemmisítőre, akit el kell távolítani a házból. Mit számított neki, hogy nemesi vér csörgedezik ereimben, és az a vér részben az övé is. Nemesi származás ide vagy oda, apámat sem kell félteni, ha nemtetszését akarja kimutatni valami jelen helyzetben valaki iránt. Eme tulajdonságomat is tőle örököltem.
Hosszú csendet követően, - amely percekben talán átkozott, amiért nem lány lettem és nem hoztam még több pénz a konyhára - , csak annyit szólt hozzám mikor a nevemet kérdezték, „Poison”. Ki gondolta volna, hogy ezt komolyan mondja. Meg lehet nézni az irataimat, ott van feketén-fehéren ez a név. Így lettem én Zane Poison Wothington. Sokkal később megbánta, de akkorra én megszerettem ezt a nevet is.
Egy szerencsém volt, hogy anyám és az összes többi rokonom örült nekem és gondomat viselték a kezdetektől fogva. Imádtak.
Másnak elfogadhatatlan lenne, ha megtudná, az apja így viselkedett születésénél. Én vállat vonok. Lányt akart, hát nem kapta meg, legyen ez a büntetése. Oh, én rendkívül „bájos” gyerek vagyok és még milyen leszek.

80’-as évek – Megtört a jég! Le se tagadhatná.

Az évek múlásával nem változott a „viszony” köztem és apám között. Én léteztem, ő pedig nem akart rólam tudomást venni. Csak az érdekelte, hogy mennyi pénze úszott el. Ezt, ha tehette, és senki más nem hallotta csak én, a szememre hányta. Bántani nem bántott sose, csak szóban. Ha nem lettem volna olyan, mint ő, érdekelt volna. Komolyan nem zavart, ettől függetlenül szerettem a magam módján, elvégre jó anyagi hátteret biztosított, nemesi vért és olyan tulajdonságokat, amiket nagyra értékelek. Tehetségem, fogékonyságom is tőle örököltem.
A viszonyunk hatéves korom után kezdett rendeződni, amikor házi tanítót fogadtak mellém. Mondanom sem kell, hogy agyondicsért, pedig nem volt egyszerű dolga velem. Makacs voltam és engedetlen, csak azt fogadtam el, amit jónak és ésszerűnek láttam -és a szóhasználatom sem volt elfogadható kategória- . Igen, hat évesen már elképzeléseim voltak és elméleteim. Önbizalmamnak hála környezetemmel is meg mertem osztani. Ha kellett, kiálltam mellette. Visszagondolva, hatévesen is ugyan olyan tapintatlan, nyers és kemény voltam, mint most. Ekkor mondták rám először, hogy „Olyan, mint az apja”.
Az idősebb Worthingtonhoz is eljuthatott ez a mondat, mert onnantól kezdett foglalkozni velem. Nem volt ez apja-fia viszony, de a semminél több volt. Inkább megfigyelt és néha tanácsokat osztott, vagy elvitt magával tapasztalatot gyűjteni. Ha jó kedve volt, mutatott ezt-azt és tanított. Jól haladtam, mert érdekelt. Ezért tanultam meg latinul és franciául. A latin kötelező a Worthington családban, a múlt a nemesség és bla bla. Szerintem a francia nemesibb, a latint manapság nem használják, csak Edinburghban.
Tizenegy évesen már többet tudtam, mint a velem egykorúak. Nem bántam, néha felvágtam vele. Ameddig nem kaptam meg az iskolai levelem, otthon szórakoztattam a többi gyereket és csábítottam a bűnre. Akkor sem voltam hangos, vagy nagyszájú, egész egyszerűen manipulálni tudtam az embereket. Nem tudtak nemet mondani. Az mondták, titokzatos vagyok és ha valaki titokzatos, felkelti mások figyelmét. Anélkül követik, hogy kérdezősködnének. A legtöbb kalandunk rosszul végződött, én mindig úgy ügyeskedtem, hogy megúsztam.
Legjobb barátomnak Julian Joseph Arlest tartottam, négy évesen ismerkedtünk meg, a szomszéd birtokon lakott családjával. Velem ellentétben, neki voltak testvérei. Két lány. Nem csodáltam, hogy menekült otthonról.
Volt, hogy az egész napunkat együtt töltöttük. Ő szeretett mesélni és meg hallgattam, vagy én olvastam neki arról, ami a leginkább érdekelt. A fekete mágiáról. Apámnak rengetek ilyen könyve volt, amiket dugdosott. Illetve, inkább úgy fogalmaznék, hogy próbált eldugni.
Próbálgattuk varázserőnket, akkor még pálca nélkül, nem sok sikerrel. Majd meg vesztem, hogy legyen egy pálcám. Egészen tizenegy éves koromig kellett rá várnom. Cédrus- sárkányszívizomhúr, pont mint nagyapámnak. Büszke voltam a pálcámra, hazáig a kezemben tartottam és alig vártam, hogy kipróbáljam. Visszagondolva, könnyebb varázslattal kellett volna kezdenem. Emlékszem a kudarc érzésére, ami annyira feldühített, hogy mérgemben a macskánkba szúrtam a pálcámat... majd leültem mellé és estig néztem a kinyúlt állatot. Nem volt bennem se sajnálat, se megbánás. Gondolkodtam. Akkor döntöttem el, hogy sokra fogom vinni. Nem hittem, hogy különösebb erőfeszítésembe fog kerülni.
Egészen kiskorom óta rajongással szeretem Bellatrix Lestranget és mélyen megvetem azokat, akik az Azkabanba zárták.
Amíg vártam az indulást, frissen vásárolt tankönyveimet olvastam. Egyből a bűbájtan és a bájitaltan lett a kedvencem.
Sajnos Juliant Oroszországba küldték a szülei. Cöh… hogy minek? Inkább jött volna velem.

90’-es évek - Az iskolában

Sosem jártam ilyen iskolában, hogy jártam volna, egészen tizenegy éves koromig otthon tanultam. Első benyomásra tetszett, izgalmasnak találtam. Na és ez a sok gyerek, jól ki fogunk jönni, ha azt csinálják amit én akarok, vagy elkerülnek messzire. Halkan megjegyezném, jól áll a talár.
Az első néhány évem gyorsan eltelt nagyobb balhé nélkül. Néhány apróság miatt meg kellett látogatnom házvezetőmet, de próbáltam kivágni magam. Most komolyan, arról nem én tehetek, hogy vannak könnyű prédák. Más házbeliekkel nem vittem túlzásba az érintkezést, néha előfordult, hogy beszélgettem velük. Vagy ők beszéltek én meg elviseltem. Vagy az én ízlésem fura, vagy az övéké.
Tanulmányi eredményeim egész jók lettek, a Bűbájtan és a Bájitaltan mellett megszerettem a Sötét Varázslatok Kivédését és a Rúnatant. A jóslástanra viszont nem lehetett elvonszolni. Az én fejemet ne tömjék ilyesmivel. Ehhez a tárgyhoz abszolút nincs tehetségem.
Az első órától kezdve Piton professzor lett a kedvencem. Szerintem jól tanít, rengeteget tanultam tőle és a magas mérce csak a hasznunkra válik. Szeretem hallgatni, ahogy szapulja a szerinte gyengébb elméjű diákjait. Lendületet ad a munkához és a jó eredményekhez. Bíztam benne, hogy a Sötét Varázslatok kivédését is ő tanítja majd egyszer. Umbridge után megváltás volt. Gyűlöltem azt a nőt az ostoba szabályaival együtt. Mi értelme volt ideküldeni? Körmöltünk egész órán és a gyomrom is felfordult a sipítozó hangjától. Persze a tisztelet bla. bla. na, ezért nem szólaltam fel.
Mikor elsős voltam azt mondták tanított itt egy vérfarkas. Ez a hír nagyon meglepett, nem lettem volna ott az óráin. Elgondolkodtatott a kérdés, hogy nem lehet felismerni a köztünk járó lényeket ha emberi formájuk van? Néhány szabad órámat a könyvtárban töltöttem, ki akartam deríteni. Hozzám ne nyúlkáljon se farkas, de vámpír és társaik. Apropó, a könyvtár egész jó hely, ha éppen nem lesz semmi dolgom, ott fogok eltölteni néhány szabad órát. Ezt a kijelentésemet most is tartom. Vajon a zárolt részen milyen könyveket tartanak? Érdekelne néhány fekete mágiával kapcsolatos iromány.
Eddig minden évben volt valami esemény. A Trimágus tusa annyira nem érdekelt, néha beszéltünk róla a klubhelyiségben és találgattuk a végeredményt. Sajnos bakot lőttem, álmomban sem gondoltam volna, hogy Potteré lesz a khm... dicsőség. Így bízzon az ember az arra érdemesekben. Kiesnek. Azt a gyereket meg le se lehet lőni, folyamatosan zűrbe keveredik, másról sem hallani. De rossz lehet neki.
Kissé felfordult az iskola élete, az igazgató halálának híre megdöbbentő volt. Azt hiszem, izgalmas éveknek nézek elébe és talán teljesül titkos vágyam.

Háború

Háború, háború, különösebb félnivalóm nincs. Ha kellek, szívesen beállnék a halálfalók közzé. De ez egyelőre legyen titok, nem kell minden lapomat az elején megmutatni. A családom büszke lenne rám. Majd kiderül, hogyan alakulnak a dolgok. Bár lennék néhány évvel idősebb.
Kicsit fel fog borulni az iskola rendje ahogy hallottam. Új tanárok, stb. Kíváncsi leszek rá.
Olvastam Bellatrix Lestrange szökéséről, talán most találkozni fogok vele.
Nem lenne rossz ez a háborúsdi, ha lenne értelme. Sajnos túl sok a jó útra térő, kockázatos nagyban csinálni a hatalomátvételt. Ott lett elrontva, hogy hamar rájöttek, félni kell Tudjuk Kitől. Én a helyében lassabban haladtam volna. Akkor nagyobb a meglepetés. Azt mondják visszatért. Lehet, rendet tesz?

Jellem

"Az élet túl rövid a bűntudathoz."

Hm… jó kérdés, igaz? Ki milyennek lát. Ha jobban belegondolok, senki nem mondta még rám, hogy kedves és türelmes vagyok. Inkább az arrogáns, kegyetlen, humortalan jelzők öveznek. De tudod mit, na és? Ki kérdezte a véleményük?!
Türelem… micsoda szó. Én azt mondom néha szorult belém türelmesség is, például ha eltervezek valamit, amihez idő kell. Oh, olyankor lapulok és megvárom a megfelelő pillanatot, megkeresem a legsebezhetőbb pontot. Kegyetlenség? Talán, de velem senki ne szórakozzon.
Kérdezz nyugodtan bármiről, őszintén meg fogom mondani mit gondolok, akár tetszik akár nem az igazság. Azt mondják érzékem van hozzá, hogyan bántsak meg embereket a szavaimmal. Erről végképp nem én tehetek, miért ilyen viráglelkű mindenki? Ha a valóságban élnének és nem egy ferde tükörbe néznének, nem lenne ezzel gond.
Előre szólok, ha idétlen vagy, ne szólj hozzám, nem csípem a humort és a folytonos vigyorgást. Képmutatás. A világ elvileg egyre rosszabb, semmi ok a vidámságra. Kivéve, ha úgy történnek a dolgok, ahogy azt eltervezem… de maradjunk a diszkréciónál.
Elkerülésem vonatkozik az érzékeny lelkűekre is. Az én vállamon ne sírjon senki, egyrészt mert összekoszolja az öltönyöm, másrészt nem vagyok kíváncsi más gondjára. Nem vagyok antiszociális, nem kell megijedni, csak szelektálok.
A jó tulajdonságaim között megemlíteném céltudatosságomat és határozottságomat. Ha valamit akarok, azt megszerzem magamnak… vagy így, vagy úgy. Könnyen nyúlok mások szerint aljas eszközökhöz.
Szeretem, ha valaki okos és tudja mit akar. Jó ilyen emberbe belebotlani. Szeretem a tudást.
Bármennyire nehéz megemészteni, soha senkit nem becsülök le ( a származást most hagyjuk), amíg nem ismerem képességeit. Jobb az óvatosság, akkor nem érhet meglepetés. Én szeretek meglepetést okozni másnak, ne más okozzon nekem.
Ha már itt tartunk, nem vagyok híve a kalandos életnek és utálom, ha valaki hősködik. Főleg, ha ész nélkül teszi. Nekem ne pattogjon senki, hogy „hű de jó lesz, bla bla”, mert lehet kicsavart karokkal megy tovább. Kissé hamar elvesztem a türelmem, de most mondja valaki, hogy ez nem idegesítő.

Nem vagyok egy könnyű eset és jobb, ha odafigyelsz mikor mit csinálsz, mit mondasz. Túl hideg a vérem ahhoz, hogy megússz bármit. Nekem nincs lelkiismeretem és bűntudatom, egyik pillanatban társalogsz velem, a következőben az út pora keveredik a nyáladdal és arra kérsz, hagyjam meg nyomorult életed.
De én miért tennék ilyet? Nem ok nélkül bájcsevegtem veled, valamit akarok tőled és megszerzem, ha kell az életeddel fizetsz. Nem fogok megváltozni, a véremben van a kegyetlenség.

Ennyit segítséget kapsz, a többit majd megtapasztalod. Ha, találkozunk.

Apróságok

A továbbiakat E/3-ban.

mindig || félhomály , akarat, tudás, fekete mágia, hatalom, titokzatosság, elegancia, bosszú, Bellatrix Lestrange, Cathrina Wolls, kegyetlenség
savanyúcukor, menta
soha || érzelmek, vidámság, alárendeltség, igénytelenség, ostobaság, Hugrabug, Griffendél
dementorok || Az a pillanat, amikor sérülését szerezte jobb kézfejére… elviselhetetlen fájdalmat érzett
mumus || Gyűlöli a denevéreket.
Edevis tükre || Hatalmas mágussá akar válni, de nem minden áron.
százfűlé-főzet || Fekete - lilás, sűrű, elviselhetetlenül erős borsmenta ízű
titkok ||
Plátói szerelmei Bellatrix Lestrange és Cathrina Wolls, odavan mindkét nőért
Érdekli a fekete mágia és a halál
Titokban tanulja a Cruciatus átkot
Nem riadna vissza a gyilkosságtól, csak legyen belőle haszna, ingyen nem dolgozik
rossz szokás ||
Nem tudja eltüntetni az arroganciát se beszédéből, se viselkedéséből. Mindig, minden helyzetben jelen van.

A család

apa || Vigée Worthington 43 (aranyvérű) ) A Mágiaügyi Minisztériumban dolgozik
Néha sötét alakokkal is üzletel, azt csak ő tudja mit. Egy biztos, Zane előbb vagy utóbb ki fogja deríteni.
anya || Lilithara McIver 40 (aranyvérű) Bájitalkészítő.
testvérek || Nincs. Még csak az kéne.
családi állapot || Kapcsolatban van Svea Rydberggel.
állatok || Mivel gondoskodni kellene róla, nincs.

Családtörténet ||

Családja (Worthington ág) Angliából telepedett át Skóciába, Edinburgba az 1700-as években, azóta Worthington nem hagyta el ezt a várost.
A család nagy hangsúlyt fektet a tudásra, szerintük így válhat az emberből sikeres varázsló. A tehetség adott, egy Worthington csak jó lehet, törekedjen, vegye át a hatalmat, ahol csak tudja.
Egy bizonyos kor után a fiatalabb nemzedéket is bevezetik a fekete mágiába. Különös, hogy egyik „gyereket” sem kellett erre kényszeríteni, magától érdeklődött a nem szokványos ág iránt. A vérükben van. A család nem kelt túl nagy feltűnést, de egy az egyben tudni róluk, hogy nem a „jók” oldalán állnak. Kinek mi a jó igaz?
Ismerkedéskor a nemesi származás a mérvadó, a vér csak a második, kivéve, ha az illető sárvérű. A keveredés legyen minimális, vagy ami jobb, ne keveredjen. Többé kevésbé betartják.
A fiú gyermek születése a legnagyobb öröm, a név továbbadása miatt. Vigée Worthington erős eltérést mutatott fia születésénél. Nehezen emésztette meg, hogy gonosz tervéből nem lett semmi. Ő volt az egyetlen, mára mélyen megbánta viselkedését.
A Worthingtonok háza a Mardekár.

(McIver ág) Tősgyökeres angolok, 1856-ban telepedtek át Yorkból, London egyik varázslók lakta külvárosába. Egyedül Lilithara lépte át a határt és költözött Edinburghba házassága után. Azelőtt egyszer járt Skóciában de mivel családja előre eltervezte életét, nem volt más választása.
A McIverek elismert bájitalkészítő múlttal büszkélkedhetnek, a legnagyobb név Broard McIver és Pryor McIver. Lilithara az egyedüli lány generációk óta. A név kihalásának elkerülése érdekében öt évvel születése után testvére született, Callum.
Vérük milyenségét homály fedi, a család egyik fele aranyvérűnek hívja magát, a másik fele félvérnek. Vigée és Lilithara házasságánál Vigée aranyvérűnek nevezte a nőt. Lehet igaza van, ezt sosem fogja biztosra tudni.
A McIverek háza a Hollóhát és a Mardekár.

Külsőségek

magasság || 181 cm
tömeg || 69 kg
szemszín || fekete
hajszín || sötétbarna
különleges ismertetőjel || Jobb kézfejét egy vastag fehér forradás szeli át; szemeit szűkebbre húzza (ennek oka, hogy kissé érzékeny a fényre)
kinézet || Magas, csontosabb testalkat, keskeny arc, vékony száj. Arckifejezése és állandóan felhúzott szemöldökei arroganciát tükröz.
Hangja korához képest mély, beszéde –direkt- halkabb.
Általában akkor emeli fel, ha valakit elküld melegebb éghajlatra, például pár szinttel lejjebb.
Végtagjai hosszúak, különösen ujjai. Tartása egyenes. Iskolai talárján kívül csak elegáns, finom anyagú ruhákban hajlandó járni -neveltetés- . Kerüli az élénk színeket.
Mozdulatai inkább mondhatóak kimértnek, mint hevesnek. Kerüli a felesleges mozdulatokat, beszéd közben nem gesztikulál. Lerí róla nemesi származása, beszédstílusa mégis sajátos.
Sokak szerint elég ránézni és dalolják melyik házba jár. Cöh... előítéletek (persze, igazuk van, de az mellékes).
egészségi állapot || Enyhe asztma, gyógyszert szed és gyakran mentalevelet, vagy egyéb gyógynövényt rág.

A tudás

varázslói ismeretek ||
Bűbájtan: Egyik kedvenc tantárgya elsőtől kezdve. Sokat olvas bűbájokról és gyakorol. később jól fog jönni, szentül meg van róla győződve.
Bájitaltan: Másik kedvenc tárgya, minden érdekli, ami hasznára lehet. Ha sokat tanul, sokat fog tudni, a bájitalokat márpedig nem könnyű elkészíteni.
Gyógynövénytan: Csak annyira érdekli, amennyire szükséges. Arra törekszik, hogy ne kapjon rossz jegyet belőle. Néhány bájital alapja a növényi hozzávaló, nem árt ismerni őket.
Sötét Varázslatok kivédése: Persze, meg kell tanulni kivédeni, de inkább a sötét varázslatok iránt érdeklődik. Tudni akar olyan varázslatokat is amiket más nem.
Átváltoztatástan: Elvan vele. Amit kell megcsinál.
Legendás Lényeg Gondozása: Fogjuk rá, hogy muszájból tanulja. Nincs oda az állatokért, ám nem akar tudatlan lenni.
Rúnatan: Határozottan érdeklik a rúnák és az ősi írásjelek. Kapható bármikor fejtegetésre.
Repüléstan: Kviddics. Repülni tud, nem rosszul, érdekli a kviddics… legyen ennyi elég.

felvett tantárgyak || Rúnatan, Legendás Lényeg Gondozása
pálca típusa || cédrus - sárkányszívizomhúr, 11 3/4 hüvelyk
különlegesség || Majd kiderül

Szerepjáték-példa

Egy múltbéli esemény - Út az iskola felé

Szeptember elseje, a hatalmas csomagok a kulin tornyosulva várják, hogy megfogják őket és betuszkolják az egyik üres kabinba. A családot kísérő hordár mozdulatlanul áll és nézi a fekete szemű, sötét hajú elegáns fiút, aki éppen nyakkendője igazításával van elfoglalva. Elegánsan kell kinéznie, legyen bárhol, bármikor, ezt sosem felejtheti el. Öt perc van hátra sípszóig, ennyi idő azonban bőven elég a búcsúzásra. Anyja felé fordul és enyhén elmosolyodik, ez idő alatt apja a csomagok elrendezését irányítja. Mindent megvásároltak amire szüksége lesz, talán olyan is került a csomagba, amire nem.
- Viszlát karácsonykor. Majd írok. - Elsősorban azt, melyik házba került, erre lesz kíváncsi az egész család. Anyja megöleli a fiút, aki ezután apja felé fordul és jobb kezét nyújtja búcsúzásképpen. Az anyjától elviseli az ölelést, apjától már nem.
Elindul a vonat felé több társával egyidejűleg. Fele biztosan felsőbb éves, tudják a járást és a tavalyi évről beszélgetnek. A másik fele viszont félénkebbnek tűnik. Azt találgatják, melyik ajtón szálljanak fel, hogy üres kabint találjanak.
~Ennyi észt.~ Forgatja meg szemeit a két diákot nézve. Egymásra találtak ez szemmel látható, de miért egymást kérdezgetik? Többet fognak idétlenkedni, márpedig arra nem kíváncsi. Kikerüli őket és eléjük vágva kapaszkodik fel a vonatra.
- Szerencsétlenek. - Szól hátra, majd eltűnik a balra nyíló szűk folyosón. Az első három kabin teljesen tele van felsőbb évesekkel, a negyedikben csak lányok ülnek az ötödikben pedig egy vörös és egy barna hajú fiú. Le merné fogadni, hogy évfolyamtársak lesznek. Nem tűnnek szimpatikusnak, főleg a vörös hajú gyerek. Ennyi vigyorgást sem látott még életében. Félig kinyitja az ajtót, végül meggondolja magát és kifordul...na, ha nem állna háta mögött két felsős. Kénytelen belépni, maximum kihajítja őket, ha túlzásba viszik az idétlenkedést és a hülye kérdéseket. Közvetlen utána belép egy másik diák. Hihetetlen, hogy ennyi elsős kerül egy kabinba. Zane kérdés nélkül ül le az ajtó melletti üres helyre, az utána jövő fiú pedig már-már dadogva kérdezi meg, hogy csatlakozhat-e hozzájuk, a másik két fiú pedig egyszerre vágja rá, hogy Persze, nyugodtan.
~ Remek, nagyszerűen fogok szórakozni. ~ Állát támasztva néz kifelé az üvegen és figyeli az elhaladó diákokat, akik helyüket keresik. Le merné fogadni, hogy kap még néhány útitársat. Bár kívánságműsor lenne.
Észre sem vette, hogy a vonat már réges-régen elindult. A fiúk ismerkednek, azt találgatják melyik házba kerülnek, kitárgyalják melyikbe szeretnének kerülni mert, hogy a családjuk bla. bla. hallosan unalmas téma. Zane néha felsóhajt és sűrűn azt kívánja, bárcsak már odaérnének. Hosszú az út és mire megérkeznek, biztos kikészül, vagy kicsinálja őket.
Jó néhány óra egy helyben üldögélés után, valaki meglöki bal karját. Az idegesítő vörös gyerek az. Felé fordul, majd ránéz a másik két diáktársára, végül ismét a mellette ülőre szegezi tekintetét.
- Mit akarsz? - Hangja nyugodt, bár cseppet sem barátságos. Meg is lepi vele a másik hármat. A vörös hajú visszavesz a vigyorgásából és felé tart egy zacskó kekszet.
- Szia. Kérsz? Van csokis meg vaníliás és ha szerencséd van találsz benne mogyorósat is. Anyukám csinálta. Én Reanard vagyok, téged hogy hívnak? - Kínál, érdeklődik felőle. Az információáradat hirtelen zúdul rá és bőven sok.
- Ha már így kínálod, kérek. - Von vállat. Pont nem éhes, de később talán az lesz. Leengedi támasztó kezét és lazán átnyúl lábai felett, hogy kivegyen egy csokoládés kekszet a zacskóból titkon abban reménykedve, hogy leszáll róla. Tévedett. A fiú ismét a nevét kérdezi. A kekszet két ujja közzé zárva támaszkodik fel ismét az ülés karfájára.
- Zane Worthington. - Hangzik válasza, fekete szemei pedig a vele szemben ülő felé fordulnak ugyanis tőle érkezik a következő kérdéssel egybekötött bemutatkozás és a többi felesleg. - Én Terrence Hughes vagyok, elsős...te melyik házba szeretnél kerülni? Én ha minden igaz Hugrabugos leszek. Ezt beszéltük eddig, és kíváncsiak vagyunk te hová szeretnél kerülni. Lehet egy házba kerülünk.
- Nagyon büszke lennél magadra, ha a Hugrabugba kerülnél igaz? - Kérdezi tekintetét végigjáratva a lelkes elsősön. - Ha tudni akarjátok mellesleg... nem vagyok jós. Abban reménykedek, hogy nem fogok veletek egy házba kerülni. Rontanátok a színvonalat. Egy biztos... - Terrence szemeibe néz. - ...Hugrabugos nem akarok lenni.
- Hm... én Griffendéles leszek. Oda se akarsz kerülni? - Kérdezi a mellette ülő fiú, majd közbeszól a harmadik is. - Én is oda akarok kerülni.
- Nagyszerű, a másik ház is kilőve. - Dől előrébb, hogy jól lássa kihez beszél. Ekkora szerencséje nem lehet, hogy pont annak a két háznak a leendő diákjaival került össze, ahová semmi esetre sem akar kerülni. Most megkapja az ízelítőt.
- Kétlem, erősen kétlem, hogy bármi közös lenne bennünk. Valamilyen tragédia folytán összekerültünk néhány óra erejéig, de erősen reménykedek, hogy ez változni fog. Méghozzá nagyon hamar. - Ujjaiban tartott kekszét szája felé fordítja és Reanard arcát nézve harap bele. - Hm... finom. - Szája széle enyhén kanyarodik felfelé gunyoros mosolyfélét villantva.
- És most ha megbocsájtotok, kivonnám magam ebből a rendkívül idegesítő eszmecseréből. Szeretném nyugodtan és csendben eltölteni a hátralévő időt. - Előhúzza cédruspálcáját és térdeire fekteti. Jobb híján azt tanulmányozza, bár szívesen kipróbálná rajtuk. Rendben, gondolatban ez mind megtörténik újra és újra és újra.
Rövid beszéde hatásos volt, mert a három fiú elfordul tőle és egy Jó, akkor hagyunk után ismét egymással társalognak. Azért ez vicces. Miért nem olyan diákot kapott, akivel szívesen beszélgetne? Akit nem az érdekel, ki honnan jött, hová akar kerülni, milyen volt a napja, van-e állata, hanem egészen más témák, mint például a mágia, azon belül is a fekete. Él hal ezért a témáért. Mennyivel kellemesebb lenne erről beszélni egy hasonló gondolkodású diákkal. Vajon melyik kabinban ülnek?
Az idő lassan de biztosan telik. Egyet tud, kezd fáradni, kint is sötét van, alig egy órával később pedig a vonat megáll. Végre.