Lovagok körfolyosója

[Errol]

Errol

Na jó az előbbi véleményemet lehet, hogy gyorsan megtagadom és fénysebességgel felveszem a nyúlcipőt és amilyen tempóban csak tudok elhúzok innen jó messzire, valami olyan helyre ahol senki sem lát és újra egyedül lehetek. Térjünk vissza az önmarcangoláshoz és a depis életmódhoz, legalább nem kell szembenéznem mások véleményével és saját magammal sem. Mennyivel könnyebb lenne, mennyivel egyszerűbb, mennyivel… A francba most már! Abba kellene hagynom végre ezt a gyerekes felfogást, de semmi erőm és kedvem nincs hozzá. Jah és utálom a pofára eséseket is, pedig nem egy kijutott már az eddigi rövid életem során, szóval lenne okom itt panaszkodni meg előadni a nagy világfájdalmat, bár tény, hogy ez az állapot már jó néhány hónapja tart és már jó lenne kilábalni ebből az időszakból, de olyannyira sikerült mélyre csúsznom, hogy a talpra állás nem lenne egyszerű folyamat. Vagy csak én állítok be minden ilyesféle próbálkozást kudarcnak, csak hogy ne kelljen szembenéznem semmivel sem? Mert hát jobb meghúzódni a sarokba és előadni a „nagy halált”, mint felállni végre és azt mondani, hogy elég volt.
Eléggé jól megkapom a leosztást, azt hiszem, ezt egyhamar nem teszem zsebre vagy ha mégis akkor olyan bitang nehéz lesz, hogy egy darabig elfilózgatok rajta, hogy miért is kaptam. Mert hát igaza van. Részben. Nehogy már teljesen igazat adjak nekik, talán ennyi még maradt bennem, hogy ne lássam be az összes hibámat és hülye döntésemet, pusztán azért mert végre valaki jól leteremt. Aminek igencsak itt volt már az ideje. Ezek után talán végre talán megemberelem magam és hajlandó leszek újra normálisan felfogni a dolgokat. De az is lehet, hogy ez valami családi dili, mert mostanában Jamie sem olyan mint régen. Úgy látszik nekünk Wolfoknak csak ilyen elb@szott élet jutott. Na tessék már megint ez a fajta hozzáállás. Úgy tűnik én semmiből sem tanulok… vagy csak nem akarok…
- Kösz. Igazán kedves tőled, hogy annyira foglalkozol az emberekkel, hogy még tükröt is tartasz nekik. – szólok vissza, bár lassan semmi értelme ennek a vitának, jelen helyzetben én állok rosszabbul és nagyon úgy néz ki, hogy ebből nem én fogok nyertesként kikerülni. De ez már csak egy ilyen szituáció. Azt azért nem gondoltam volna, hogy a mai napon még ez is meg fog történni. Jobb lett volna abban a tudatban maradnom, hogy annyira bediliztem, hogy már azt képzeltem, hogy a páncélok beszélnek. Akkor legalább nem kellene gondolkoznom, hogy mit kellene másképp csinálnom, csak a gyengélkedőn kellene előadnom, hogy én igazából normális vagyok és a páncélban igazából Joe kapitány lakik, aki régi jó barátom, de nyugi ő kedves és barátságos és nem akar bántani senkit. Ööö… azt hiszem az agyamra ment az eddigi életem.
Lehet, hogy vissza kellene vágnom valahogy. Nem lenne szabad ennyiben hagynom a dolgokat, pláne nem egy olyan embertől, aki egyáltalán nem ismer. De valahogy egyáltalán nincs hangulatom a vitakozáshoz, őleg nem egy ilyen témában. Korábban nem gondoltam volna, hogy valakivel már az első találkozáskor összekapok pusztán csak azért, mert máshogy látjuk a világot és másképpen éljük meg a velünk történteket. Inkább csak hallgatok. Az egyszerűbb, na meg könnyebb. Részben igaza van, hiszen mostanában mindenkinek elege van mindenből, főleg a háborúból, akármerre jár az ember, alig találni olyan arcot ahol a boldogság halovány szikrája egyáltalán még látszik.
Gyerek. Ez a szó talán még jó darabig fog csengeni a fülemben. Nem gondolkodhat és cselekedhet mindenki úgy, mint egy felnőtt még akkor is, ha nemsokára eléri azt a kort, amely szerint annak számít. A felfogásomat, a mostani gondolkozásmódomat lazán lehetne gyerekesnek nevezni, de mit tehet az ember, hogyha érzékenyebben fogja fel a dolgokat, mint az átlag? Inkább összeszedem a bátorságomat és megpróbálok valami értelmeset reagálni, hátha összejön. –Persze, nevezz csak gyereknek. Megértem én, el is fogadom, hiszen igazad van. Gyerekes a felfogásom, na és aztán? De inkább hagyjuk ezt a témát a francba, ebből már sok jó úgy sem fog kisülni. Annyit lehet, hogy mégiscsak sikerült elérned, hogy elgondolkozzak az egészen. Azért köszönöm szépen a beszélgetést. Hasznos volt, valamilyen szempontból. További szép napot. – zárom le a beszélgetést inkább. Felesleges tovább húzni a témát, inkább én vetek véget az egésznek, minthogy még tovább hallgassam ezt. Hátat fordítok a hollóhátas srácnak, majd újra arrafelé veszem az irányt, ahonnan jöttem. Azt hiszem, most magányra lenne szükségem, hogy átgondoljam a mai napot. Talán itt lenne az ideje egy kis változtatásnak.


Köszönöm szépen a játékot! (: