|
|
« Válasz #2 Dátum: 2011. 01. 12. - 18:33:57 » |
+1
|
Andromeda V. Bucksworth
<<Minden ember életében van egy végzetes pillanat. Van, akinek jobb lapokat oszt a „Sátán”, van, akinek rosszabbakat. Azonban egy biztos. Egy valami nem a kártyáktól függ, a Joker sem iktathatja ki a végzet mélybe ragadó piszkos mancsát. Magával húz, elnyom, ez nem tőled függ. Nem egy ostoba játék, amit félrelökhetsz, amiből kiszállhatsz. Jól tudtam. Ujjaim megfeszülve szorították a párkány szélét, az erek megduzzadtak a lüktető ujjbegyeken. Testem a pillanatok törtrésze alatt többször megremegett, homlokom tükörsima felszínén verejtékcseppek csillogtak, mintha azok csak apró kristálygömbök lettek volna. Nonverbális varázsigék hadát mormoltam el magamban, azonban egyik sem segített. Az erő fogytán volt, az ijedtség fokozódott, alattam a mélység egyre nagyobbra tátotta száját. Várta a testet, kívánta a zuhanást, be akarta kebelezni bőröm, izmaim. Csontjaim ropogása már a fülemben csengett. Ellenálltam. Izmaim megfeszültek, majd elernyedtek. Lelkem tombolt, testem megrázkódott. Akkor fejem felett egy kéz körvonalazódott ki, felém nyúlt, mire zsibbadásnak indult ujjaim reflexszerűen préselődtek övéi közé. Közelebb férkőzve karjaihoz, férfiasan szorítottam meg a támaszt, miközben hálálkodva kerestem az idegen szemének fátyolos fényben úszó fekete bogarát. Az íriszeimet fedő zavaros réteg azonban akadályozott a tiszta látásban. Ennek ellenére ajkaim megnyíltak és a köszönet szavait rebegték. Halkan. Megnyugvást találva. Egy férfi volt az. Korát tekintve talán néhány évvel már többel ajándékozta meg az Úr, mint engem. Rajta múlt, hogy én is folytathatom az utam. Észben tartottam. Görnyedt testtartással emelkedtem fel az ő szintjére, majd úriasan leporoltam öltönyöm matt felületét, nyakam körül meghúztam a nyakkendőt. -Miért tette? Nem néztem rá, látványosan kerültem pillantását, ez csupán egy közönyös érdeklődésnek hatott felőlem. Tudniillik a mai világban egyre kevesebb az önzetlen gesztus. Ezzel az idegennek is tisztában kellett lennie. -Sosem hagyom veszni, ami még menthető. Az elmés feleletet hallván megemeltem elnehezedő fejem, zölden villódzó íriszeim övéibe fúródtak. Szuggeráltam, mintha csak egy megfejtésre váró rejtvény állt volna előttem. Ő állta mélyreható pillantásom. ~Egy erkölcsös ember. Vagy talán álszent. Meg akar téveszteni.~ -Mi a cselekedetének ára? Szegeztem neki a magától értetődő ártalmatlan kérdést. Hogy őszinte legyek komolyabb követelésre számítottam.>>
Ennyire futotta a toxikológusunktól. Szándékomban sem áll lebecsülni, minden embernek más éri meg. Ezért vagyunk emberek, többek között a különbségek tesznek minket azokká. Ha a lánynak ez kell, ám legyen. A képzeletbeli listám gazdagodik még egy animágus-növendékkel. Természetesen a tudást sosem adtam könnyen, az érdeklődésem pedig képtelen határokba ütközni. Bárki legyen is az illető, egyszerű „csatát” nem ígérhetek neki. Kimért léptekkel haladok a tett helyszíne felé. Miután Roxfortos teendőimet hátam mögött hagytam, fejemben már a terveket szövögetem. Az életem egy óriási terv. Az agyam mindig előrébb jár, mint én magam. Azt hiszem, ez így van rendjén. Most, hogy gyakrabban teszem majd be a lábam az iskola területére máris otthonosabban mozgok a hosszú folyosókon. Az etikett nem maradhat ki, a zöldtalárosok biztosan kedvelni fognak. Ravasz mosolyt szűrök ki fogaim között, majd a távolban feltűnő alak felé közelítve lelassítom lépteimet. Talárom zsebéből kiemelem ott nyugvó kezem. - Andromeda Malin Bucksworth? Hangom kellemesen cseng, mintha csak a kinti, hűs szellő rebegtetné. Óhatatlanul is megérintem a szőke hölgy vállát, majd kerülve a bárminemű testi érintkezést visszahúzom. Felvéve a semleges arckifejezésem határozottan közlöm vele becses nevem, majd körbetekintek és a közeli üres tanterem felé vezényelem. Beérvén ügyelve az apróságokra bereteszelem magam mögött az ajtót, majd egy számomra egyszerűnek tekinthető bűbáj segítségével kintről kinyithatatlanná varázsolom. - Nos, mi az oka annak, hogy "animágia lázban égsz"? Beszélgetés. Egyszerű, könnyen megválaszolható kérdések, tudatlanságom enyhítése céljából.
|