Rose Wilcox^^

ROSE WILCOX

alapok

teljes név || Rose Wilcox
becenév || Csak simán Rose, illetve Meggymag^^ Vigyorog

nem || nő
születési hely, idő || Reims; 1981, március 21.
kor || 16
faj || ember, teljes mértékben
vér || félvér
évfolyam || 5.

a múlt

Már a kezdetek sem indultak simán sem Rosenak, sem a szüleinek. A kis Rose persze, hogy akkor unta meg édesanyja hasát, amikor a szülők éppen Franciaországban „nyaraltak”, így hát, a Rosenak elnevezett kislány, 1981. március 21-én, Reimsben látta meg a Napvilágot.
Édesanyja, Liz mugli volt, Édesapja, Ray pedig varázsló. Ray nagyon sokat szenvedett, míg el tudta dönteni, hogy Liz mellett maradjon e vagy sem. Egyrészt nagyon szerette a nőt, tiszta szívéből, még sosem szeretett így senkit azelőtt… Mindazonáltal féltette a nőt a varázsvilágtól, és -őszintén szólva- félt bevallani neki az igazat. Félt, hogy elveszíti az asszonyt, és inkább-gyáva módon- ő hagyta volna ott őket.
De szerencsére nem tette. Győzött a bátorsága, és habár Liz nagyon megrémült az egész varázsvilág dologtól, szép lassan elfogadta, és megtanult vele élni.
Apropó… Egy kicsi előtörténet a szülőkről is…
Elizabeth Albright 1958. szeptemberében született az Angliai Caterbury-ben szegény családban. Szüleivel és öt testvérével éltek együtt egy kis tanyán, ahol az állattartásból éltek meg. Így telt-múlt az idő, míg egyszer csak, mikor Liz 19 éves volt, édesanyja hatalmas mosollyal a száján jelent meg, mikor hazatért a piacról. Bejelentette, hogy talált Liznek egy számára megfelelő munkát egy nemesi családnál, akik látogatóban jártak Caterburyben, az egyik gazdag rokonuknál, és hallották, hogy az Albrighték milyen megbízhatóak és becsületesek, így hát úgy döntöttek, hogy egyik gyeremeküket felveszik szobalánynak magukhoz.
Így került Liz Old Isleworthba,a gazdag, ám rendes Wilcox családba mint szolgáló…
Ray Wilcox 1955. karácsonyán született meg Old Isleworthben, ahol családja már generációk óta élt. Ray úgy nevelkedett, mint egy szokásos, nemesi család csemetéje, azzal a kivétellel, hogy varázsló volt, ahogyan a szülei is. Egyke gyermekként ő volt anyja szeme fénye, mégis ügyeltek, hogy a gazdagság, és a jólét mellett a fiú ízlelje meg a munkát is, hogy más szegényebb emberek mennyit dolgoznak, hogy egy falat kenyér kerüljön az asztalukra. Így hát Ray sokat segített a szolgálóknak, és a földműves embereknek a birtokukon. Rayt szorgalma miatt igen kedvelték a szolgálók, amire a fiú rá is szolgált kedvességével és segítőkészségével, azonban mindig ügyelnie kellett, hogy nehogy véletlenül varázsoljon a szolgálók előtt.
Így telt- múlt az idő, míg egyszer csak, mikor 22 éves lett, új szolgálólány érkezett a családhoz. Rayért bolondultak a lányok… Fekete hajával, világító kék szemével, és bársonyos modorával bárkit levett a lábáról, akit akart, de neki Liz kellett. Elizabeth, a szobalány. Habár szülei el tudtak volna képzelni egy szintén nemesi családból származó lányt fiuk mellé, aki talán még boszorkány is, mégsem tiltakoztak, hiszen az az eddig megtanított életszemléletüket rombolná le.
Ray folytatta családja munkáját, és földműves lett. Hamarosan megtérült a befektetése, és egy gyönyörű ház állt a hatalmas telken, amelyet szőlőtövekkel ültettek be. Csodás felesége ott segített neki, ahol tudott, és az külön öröm volt, mikor kiderült, hogy kisbabájuk fog születni…

Ám előtte igen nagy csapás történt az életükben... A sötét nagyúr megölte vagy megölette Ray apját (nem tudni, de inkább valószínű, hogy nem akarta saját kezét bepiszkítani). Szóval Ray édesapja meghalt a Nagyúr elleni harcban. Valószínűleg megpróbálták behálózni és a halálfalók közé állítani a nagy varázshatalmú férfit, aki viszont inkább a halált választotta.
"Meg volt a választási lehetőséged..." Hallotta még utoljára a gúnyos mondatot, majd élettelen teste a földre zuhant. Üveges szemmel nézett a semmibe... Talán már csak az eltávozó lelke hallotta a sikolyt, mely felesége torkát hagyta el, és talán csak elképzelte fia ordítását halott apja láttán.
De inkább Ő, és a szerettei fájdalma, mint hogy embereket öljön... Abból csak mégtöbb fájdalom lesz...
Azóta Ray Wilcox esküdt ellensége a halálfalóknak... Megfogadta, hogy keresni nem fogja őket-nem akarja a családját bajba keverni-de ha a halálfalók találják meg őt, akkor annyin fog bosszút állni amennyin csak tud.

Rose, ahogy édesanyja fogalmazta: Már egészen kicsi baba kora óta serdült Vigyorog

Nagyon akaratos lány volt mindig, mindig úgy gondolta, hogy neki van igaza, és csak nagyon ritkán volt képes belátni az ellenkezőjét. Emiatt sok összetűzése volt szüleivel, azonban alapjába véve jól megvoltak. A lány rajongott apjáért, ő volt a mindene, éppen ezért a vérében volt a Sötét Nagyúr iránti ellenérzet, azonban őt inkább más dolgok kötötték le... Sosem volt átlagos lány. Sokkal inkább lovagolt ki a birtokra, semmint babázott volna… Szívesen kviddicsezett a környező varázsló gyerekekkel, és nagyon-nagyon sokat sétált.

Aztán egy napon kapott egy levelet… Egy levelet a Roxfortból, mint kiderült. Habár izgult, és félt, de nagyon várta a boszorkány- és varázslóképző iskolát.
Sokszor kerül sajnos bajba, ami miatt kapják is a szülei a baglyokat, de már kezdenek rájönni, hogy ezen nem nagyon tudnak változtatni. "Hátha kinövi még..." Jut eszükbe oly sokszor, mikor a heti egy levélre gondolnak a lányuk magaviseletéről...
Mindenesetre Rose-t annyira nem zavarja a dolog, inkább csak az, hogy olyan sokszor lebukik. Azonban sokszor úszott már meg büntetése hatalmas beszélőkéjének köszönhetően, csak 1-2 tanár van, akiknek nem mer hazudni (általában-szerencsétlenségére- pont ezek a tanárok kapják el).
Szerencsére egészen jó tanuló, mert nagyon könnyen tanul, habár ami nem érdekli, arra nem lehet rávenni, hogy akár bele is nézzen, éppen ezért áll jóslástanból igen rosszul. Az egészet csak "süket dumának" tartja, amit sikerült megmondania a tanárnak is, aki annyira nem értékelte eme őszinteséget.
Azóta a Roxfortban immár ötödéves lett, és imádja még mindig a kastélyt, a birtokot, és az órákat is… Kedvenc helye a tópart, a Rengeteg széle és Roxmorts. Ha teheti ezeken a helyeken sétál legszívesebben(persze Roxmortsban ritkán teheti...)
Egyenlőre el sem tudja képzelni, hogy mi lesz belőle, ha végez a Roxforttal, pedig már ideje lenne elkezdeni gondolkoznia rajta... kacsint

jellem

Akaratos. És makacs. És mégjobban akaratos Vigyorog

. Azonkívül mindene a családja, a barátaiért odáig van meg vissza.
Habár nem szeret tanulni különösebben, szerencséje van, mert nagyon jól fog az agya, és kb. 1 órás tanulással képes azt megtanulni, amit mások 3 óráig tanulnak. Viszont olvasni szeret, ami érdekes, ha tanulni nem, de ő azt mondja, hogy az nem ugyanaz.
Nagyon energikus, alig lehet vele lépést tartani. Ő már kora reggel is „csicsereg”, amit a többiek sose értenek, hogy hogyan csinálja.

apróságok

mindig ||
-   nyalóka
-   szivárvány
-   körömlakk
-   szélvihar
-   zene
-   hó
-   karácsony
-   séta
-   hippogriffek
-   kviddics
-   csillagok
- zene
soha ||
-   körömreszelő
-   kötöttségek
-   vizsgaidőszak
-   bogarak, rovarak
-   Valentin nap
dementorok || Amikor a nagymamája meghalt. Nagyon imádta, iszonyúan fájt neki az elvesztése
mumus || nagyon-nagyon sok bogár és rovar özönlik felé
titkok ||
- volt már, hogy csórt a szüleitől pénzt
- lógott el otthonról buliba
- volt egyszerre két fiúja (de szerette mindkettőt)
rossz szokás ||
Ha ideges mégtöbbet beszél, és elpirul; otthon lefekvés előtt mindig megnézi, hogy be van e zárva a bejárati ajtó

a család

apa || Ray Wilcox; 41; aranyvér
anya || Elizabeth Albright; 38; mugli
testvérek || egyke
családi állapot || egyedülálló
állatok || ciiiiicaaaaaaa

külsőségek

magasság || 168 cm
tömeg || 56 kg
rassz || európai
szemszín || kékes zöld
hajszín || eredetileg vörös, mostanában szőke
különleges ismertetőjel || Nem igazán van ilyen…
kinézet || vékony lány sugárzó mosollyal. Energikus, ami első pillantásra is látszik rajta.
egészségi állapot || asztma

a tudás

varázslói ismeretek || 5 év a Roxfortban. Kedvenc tantárgya a legendás lények és gondozásuk, valamint az asztronómia.
Tud patrónust idézni. Tigrisssss.
mugli képzettségek || tud lovagolni, valamint alap szinten zongorázni (bár ez nem tudom mennyire számít mugli képzettségnek)
pálca típusa || 11 hüvelyk, nyírfa egyszarvúszőr maggal
különlegesség || semmi ilyesmi azt hiszem

egy darabka belőled

Az ajtó hatalmas dörrenéssel vágódott be a dühös lány után. A lány úgy viharzott át a szobán, hogy az újságok a nagy szélrohamban leestek az asztalról.
Csinos kis szoba volt, fésülködő tükrös asztalkával, tüllös-baldachinos ággyal, és vastag, puha padlószőnyeggel. A fotelekből egy-egy hatalmas plüss állat pislogott az ajtó felé.
A vörös hajú lány hanyatt levetődött az ágyra a párnák közé, és karba tette a kezét. A szeme szinte lángolt a dühtől.
Még hallotta lentről a felszűrődő: „Ha mégegyszer…” kezdetű mondatot, amit gunyorosan saját maga is grimaszokkal övezve utánzott.
Tudta jól, hogy nem kellett volna kiszöknie éjjel, de akkor is… Nem kellene ekkora ügyet csinálni belőle..
- Ugye Mici?- szólt a lány a kövér macskának, amelyik éppen azzal kínlódott, hogy hatalmas testét felhúzza az ágyra a két elülső mancsával, hogy a lány mellé kuporodhasson.
Ezt már Rose sem bírta megállni nevetés nélkül, akár mennyire is dühös volt a szüleire.
Megfogta a hamuszürke színű macskát, és felhúzta az ágyra.
Gyengéden simogatni kezdte, és közbe beszélt hozzá, mintha megértené minden egyes szavát.
- Én biztos nem leszek ilyen szigorú a gyerekemmel. Ugye elhiszed, Mici?
Dorommmmmb.
- Egyébként is, még jó hogy csak erről az egy estéről tudnak. Mi lenne, ha kiderülne a többi is? Elevenen megnyúznának. Elhiszem én, hogy féltenek, de azért ez már túlzás. Nagylány vagyok, tudok magamra vigyázni.
Dorommmmmb.
- Éééééééhen halok… Te nem, Mici?
Dorommmmmb dorommmmmmb.
- Jóóólvan, te haspók, gyere, menjünk le. Hátha már megnyugodtak anyáék is…
Azzal Rose felállt, és az ajtó felé vette az irányt, karjaiban a hatalmas, de még mindig bőszen doromboló macskával. Az ajtó kinyílt, majd becsukódott a vörös fürtök után…

egyéb

semmi ilyen…