c o n n o r o’ h a r a
* * *
n é v:
A Connor név szinte egyből megvolt, hála az egyik kedvenc játékomnak, amiben ugyanígy hívják az egyik főhőst, egy android nyomozót. A vezetéknév kiválasztásánál az volt a fő szempont, hogy ugyanúgy mély hangrendű magánhangzókból álljon, mint a keresztnév, továbbá mindenképp ír beütésű, és sportos hangzású legyen. Úgy választottam, hogy mi az, ami jól hangzana egy kommentátor szájából, ha egy sportközvetítést néznénk.
a v a t a r:
Itt bajban voltam, mert sajnos nem vagyok túlságosan képben a mostani színészekkel, zenészekkel stb. Szóval beütöttem a keresőbe, hogy „fiatal színészek 2024”, és ott bukkantam rá a mostani választásomra. Bevallom, nem vagyok száz százalékig elégedett vele, de lehet majd az évek során hozzám fog nőni ő is, mint a többi avialany a régebbi karaktereim esetében.
e l ő t ö r i:
Volt már korábban több kviddics-központú karakterem is az oldalon, de tetszett a lehetőség, hogy dedikáltan a kviddics sztár szerepre írjak előtörténetet. Korábban, mikor beleszőttem ezt a sportot egy-egy karakterem életébe, mindig óvatosan kellett adagolni a dolgokat, nem szabadott túlságosan jónak, túlságosan OP-nak ábrázolni a szereplőt, viszont ebben az esetben volt egy könnyítés - hála a Kvaff jellemábrázolásnak – aminek köszönhetően nyugodtan elengedhettem magam. Így született meg Connor, aki tehetségét tekintve ugyan nem egy Viktor Krum – hiszen nem válogatott (még!) - de például túlszárnyal olyan könyvbeli karaktereket, mint mondjuk James Potter.
Igen ám, viszont cserébe engedni kellett más dolgokból, azaz a kviddics tehetségért cserébe fel kellett áldozni egyéb képességeket, amiknek így végül Connor híján van. Ő például nem akar, és tudását tekintve nem is lehetne nagy varázsló, nem egy csajozógép, azt se tudja hogyan kellene leszólítania egy lányt, nem a társaság középpontja stb. És itt jött be az a dolog, hogy oké, világos, ő a suli legjobb játékosa (bocs Zafira, de ez az igazság), de eddig eléggé egydimenziós, kicsit árnyalni kellene a karaktert.
Úgy voltam vele, hogy az oldalon töltött 17 évem (atyaég) alatt még sosem hoztam mardekáros karaktert - ami vicces, mert a usert a Pottermore-tól kezdve minden létező kérdőív oda osztja be –, szóval itt az idő rá. Connort mindenképp egy magának való, nyers, lobbanékony, nem ritkán kegyetlen srácnak képzeltem el, aki mindeközben hatalmas megfelelési kényszerrel, és számos komplexussal küzd. Volt olyan ötletem is - amit végül elvetettem, mert túl high school musicalesnek éreztem -, hogy Connor a tehetsége ellenére nem akar tovább kviddicsezni, csak az apja nyomására csinálja, valójában művész, táncos, akármi más szeretne lenni. Úgy voltam vele, hogy nem, maradjon csak ez a fő cél, és viselje a következményeket, küzdjön meg a kihívásokkal és minden nehézséggel, ami ahhoz kell, hogy válogatott lehessen belőle. Ez a fő motiváció, ami végül is a mardekáros lét egyik fő alappillére is: a kitartás, a céltudatosság, és az, hogy néha bizony keresztül kell gázolni másokon a saját érdekünkben.
Az előtöri megírásának kétségtelenül legszórakoztatóbb része az volt, amikor Zafira userével egyeztettünk a karakterek múltjainak összefonódásairól. Így végül bizonyos, a karakterek számára kardinális történéseket két szemszögéből is olvashatunk.
h a s o n l ó s á g o k:
A sport imádata mindenképp közös bennünk, de én sajnos tizedannyira sem vagyok/voltam annyira tehetséges sportoló, mint Connor. Azt hiszem ugyanannyira tombol bennem is a versenyszellem, ugyanúgy utálok veszíteni, és nekem is az az elvem, hogy ha játszunk valamit, akkor azt rendesen csináljuk, ne csak félgőzzel.