Hogyan alkottad meg a karaktered?

[Robert Finnighan]

Robert Finnighan

Név: Jött magától, nem is gondolkodtam, az a legdurvább, hogy a karakter, amit megálmodtam, amolyan Robert-es. Egy szórakozott, szerethető, laza, de mégis szertelen srácot képzeltem el és magától jött a Robert. Még, ha magatokban felkiáltotok mérgesen, hogy ROBERT!! Szerintem teljesen adja az érzést, mikor valami rosszat csinált és jönnek a következmények úgymond. A Finnighan pedig olyan, mintha egy vagon lenne, az amúgyis jól működő vonat után, ír, egy kicsit szemtelen, mégis laza és vagány, elképzeltem a karaktert abba a közegbe és teljesen ült a dolog számomra.


Avatar: Találtam. Először Tanner Bucchanan-t néztem meg magamnak, de nem passzolt, nem tudtam elképzelni Roberthez, aztán volt még pár ötlet, végül megláttam a baba arcú srácot, aki tökéletesen illik a karakteremhez. Kicsit sármor, de pont annyira, hogy ne legyen a nők kedvence, kicsi huncutság van a tekintetében, de csak annyira, hogy ne nézzék bűnözőnek.


Előtöri: Jött magától, nem gondolkodtam rajta napokat, ahogy írtam, úgy épült fel a karakter. Apró gesztusok (kacsingatás), a lustizási szokások, szerettem volna több felé vinni a karakter személyiségét, hogy minél több karakterrel megtalálja a hangot. Figyeltem arra is, hogy a család csak asnnyira legyen meghatározó, hogy adjon egy alapot, de ne az alapozza meg az életútját és ne szóljon bele annyira a játékterébe, aztán a Duplahex miatt sem volt nehéz dolgom, egy állandó barát állandó plot lehetőséggel, persze itt is figyelnem kellett, mert nem beszéltünk meg semmit a Duplahex másik felével, nincs közös tori, szabad kezet adtunk egymásnak, így a játéktéren alakítjuk ki majd a haverságunk alapjait.   


Hasonlóságok: Mindig meghatározó, erős karaktereket hoztam a játéktérre korábban és jelenleg (még) nincs multim, Roberttel egy kis laza karaktert szerettem volna hozni, aki minden téren megtalálja a helyét a világban és jól érezhetem magam anélkül, hogy görcsösen figyelnem kellene a karakterhűségre.

c o n n o r    o’ h a r a
* * *

n é v:
A Connor név szinte egyből megvolt, hála az egyik kedvenc játékomnak, amiben ugyanígy hívják az egyik főhőst, egy android nyomozót. A vezetéknév kiválasztásánál az volt a fő szempont, hogy ugyanúgy mély hangrendű magánhangzókból álljon, mint a keresztnév, továbbá mindenképp ír beütésű, és sportos hangzású legyen. Úgy választottam, hogy mi az, ami jól hangzana egy kommentátor szájából, ha egy sportközvetítést néznénk.

a v a t a r:
Itt bajban voltam, mert sajnos nem vagyok túlságosan képben a mostani színészekkel, zenészekkel stb. Szóval beütöttem a keresőbe, hogy „fiatal színészek 2024”, és ott bukkantam rá a mostani választásomra. Bevallom, nem vagyok száz százalékig elégedett vele, de lehet majd az évek során hozzám fog nőni ő is, mint a többi avialany a régebbi karaktereim esetében.

e l ő t ö r i:
Volt már korábban több kviddics-központú karakterem is az oldalon, de tetszett a lehetőség, hogy dedikáltan a kviddics sztár szerepre írjak előtörténetet. Korábban, mikor beleszőttem ezt a sportot egy-egy karakterem életébe, mindig óvatosan kellett adagolni a dolgokat, nem szabadott túlságosan jónak, túlságosan OP-nak ábrázolni a szereplőt, viszont ebben az esetben volt egy könnyítés - hála a Kvaff jellemábrázolásnak – aminek köszönhetően nyugodtan elengedhettem magam. Így született meg Connor, aki tehetségét tekintve ugyan nem egy Viktor Krum – hiszen nem válogatott (még!) - de például túlszárnyal olyan könyvbeli karaktereket, mint mondjuk James Potter.
Igen ám, viszont cserébe engedni kellett más dolgokból, azaz a kviddics tehetségért cserébe fel kellett áldozni egyéb képességeket, amiknek így végül Connor híján van. Ő például nem akar, és tudását tekintve nem is lehetne nagy varázsló, nem egy csajozógép, azt se tudja hogyan kellene leszólítania egy lányt, nem a társaság középpontja stb. És itt jött be az a dolog, hogy oké, világos, ő a suli legjobb játékosa (bocs Zafira, de ez az igazság), de eddig eléggé egydimenziós, kicsit árnyalni kellene a karaktert.
Úgy voltam vele, hogy az oldalon töltött 17 évem (atyaég) alatt még sosem hoztam mardekáros karaktert - ami vicces, mert a usert a Pottermore-tól kezdve minden létező kérdőív oda osztja be –, szóval itt az idő rá. Connort mindenképp egy magának való, nyers, lobbanékony, nem ritkán kegyetlen srácnak képzeltem el, aki mindeközben hatalmas megfelelési kényszerrel, és számos komplexussal küzd. Volt olyan ötletem is - amit végül elvetettem, mert túl high school musicalesnek éreztem -, hogy Connor a tehetsége ellenére nem akar tovább kviddicsezni, csak az apja nyomására csinálja, valójában művész, táncos, akármi más szeretne lenni. Úgy voltam vele, hogy nem, maradjon csak ez a fő cél, és viselje a következményeket, küzdjön meg a kihívásokkal és minden nehézséggel, ami ahhoz kell, hogy válogatott lehessen belőle. Ez a fő motiváció, ami végül is a mardekáros lét egyik fő alappillére is: a kitartás, a céltudatosság, és az, hogy néha bizony keresztül kell gázolni másokon a saját érdekünkben.
Az előtöri megírásának kétségtelenül legszórakoztatóbb része az volt, amikor Zafira userével egyeztettünk a karakterek múltjainak összefonódásairól. Így végül bizonyos, a karakterek számára kardinális történéseket két szemszögéből is olvashatunk.

h a s o n l ó s á g o k:
A sport imádata mindenképp közös bennünk, de én sajnos tizedannyira sem vagyok/voltam annyira tehetséges sportoló, mint Connor. Azt hiszem ugyanannyira tombol bennem is a versenyszellem, ugyanúgy utálok veszíteni, és nekem is az az elvem, hogy ha játszunk valamit, akkor azt rendesen csináljuk, ne csak félgőzzel.

[Név:]

Név: Feltétlenül privilégiumokkal élő, arisztokráciához közel álló, nepotista, de mugli családi hátteret szerettem volna, így mind a vezeték, mind a keresztnévnél olyat választottam, ami egy ilyen családi háttérhez illik. Csak a varázslócsaládok tudnak ennél szokatlanabb keresztneveket adni.

Avatar: Karakteralkotás közben nemet váltottam. Szuperjó képek voltak az eredeti alanyról, és nem elképzelhetetlen, hogy más formában egyszer visszanyúlok hozzá, de nem tudtam végül hozzárendelni az eredeti elképzelésemet (akit meg igen, arról nagyon kevés a kép). További Pinterest search után találtam meg Sophie Tatchert, akit végül telitalálatnak gondolok, mert nagyon karakteres a megjelenése.

Előtöri: Igazából én nem gondoltam volna, hogy fogok még diákot indítani, mert úgy éreztem, hogy meghaladtam ezt. De aztán mégis belevágtam, mert nem szerettem volna kimaradni a hype-ból. Persze akkor már semmiképp se akartam összecsapni. Nagyon nagyon régen írtam utoljára előtörténetet, nekem évekre teljesen kiesett ez a hobby.
Szerettem volna olyan mugli születésű karaktert, aki valóban ki tud teljesedni a varázslók világában. Mindig dilemma a régi és az új élet kettőssége, de mivel a háború őt már nem érintette (bár egy jelenetben azért megérezte a szelét), így ő már úgymond „tiszta lappal” indíthatott. Más kettősségek is vannak a mugli és varázsvilágon túl, amikre kihegyeztem a karaktert: konzervatív neveltetés a reform nézetekkel szemben, családi státuszból eredő posh stílus vs testmódosítás, mint a lázadás eszköze.
Törekedtem arra, hogy logikus, szép íve legyen a karakter fejlődésének, a régi problémák pedig később is kísértenek, még ha valamilyen meglepő dolog kapcsán is merültek fel. Az ötletelésben, ha valahol elakadtam, párom segített ötletekkel, aki kénytelen volt tűrni és viselni, hogy erről csacsogok megint neki. (ő nem játszott ilyen játékokkal, nem az ő zsánere, inkább olvasni szokott). Illetve a kezdetektől ott volt a Diákjóléti Bizottság koncepciója, ami végül rengeteg név változaton és egyebeken ment keresztül, mire elnyerte a jelenlegi formáját.
A házválasztáson én igazából meglepődtem. Hugrabug-Griffendélt sejtettem, de Daniel Hugrabug-Hollóhátat javasolt. Párom azt mondta, szerinte Hugrabug, így került végül oda. De azóta is úgy játszom ki, hogy a beosztási ceremónián vagy negyed órát gondolkozott a Süveg, hogy mi legyen.

Hasonlóságok, különbségek: Nekem is mindig elsőnek kell lennem egy projectben, amit valószínűleg én is fogok végigvezetni, mint egy igazi girl boss. A munkamorálunk hasonló. Mindig keresem, mivel lehetünk hatékonyabbak, hogyan lehetünk jobbak.
Ophi talán kevésbé idegesítő, mint én (már ha nem Morgensternt kérdezzük majd). Illetve az én módszereim sokkal… mardekárosabbak (még ha a szándék nem is).