Hogyan alkottad meg a karaktered?

[Név:]

Clarice Edevane

Név: Semmi extra úgy istenigazából. Ír karaktert alkottam, így ilyen nevet választottam. Fontos számomra, hogy egy karakternek olyan neve legyen, ami egyszerűen szépen cseng. Amatőr nyelvészként pedig a hangzást emeltem ki a leginkább, de ezt nem is tudnám egyszerűen megfogalmazni, hogy milyen szempontok alapján döntöttem emellett.

Avatar: Amikor regisztráltam az oldalra, igazából azt se tudtam, hogy mit akarok, fiút-e vagy lányt. Hosszú-hosszú idő telt el, mire jött végre a szikra. Nem sok olyan színészt és színésznőt ismerek, akiknek olyan képeik vannak, amik megállnák a helyét a Roxfort világában, nem akartam se túl fiatalt (ilyet nehezebb keresni), sem pedig olyat, aki egyszerűen túl idősnek tűnik. Aztán a Doctor Who fanságom legyőzött, ráakadtam Karenre, akit fantasztikus színésznőnek és gyönyörű nőnek tartok. Ráadásul ír. Csak Amy Pondként különböző korosztályokat is képes volt eljátszani (egészen fiatalként, felnőttként, de még idősebbként is láttuk!). Meg aztán ő Nebula. Igen, igen, ezen a képen az avialanyom található.
Szóval, amellett, hogy változatos képeket találni róla, ráadásul rengeteget, gyerekkori képként a fiatal Amy Pondot is használom. Persze nem avatarként, de például az előtörténetben. Akik néznek dokit, azok tudják, hogy miről és kiről beszélek. ^^

Előtöri: Mint írtam feljebb, sokáig fogalmam sem volt, hogy milyen karit akarok. Azt se, hogy fiút vagy lányt. Aztán egy kedves ismerősömmel egy közös pizzázás közben eldöntöttük, hogy ő is regisztrál, mert tetszik neki az oldal, és hogy akkor csináljunk testvéreket. Jó ideig ennek megvalósítása is váratott magára, hiszen nekem nem ez a fő oldalam, máshol pedig adminként elég sok munkám van, aztán meg ugye a való életbeli kötelességek is megvannak, de nah. Szóval kellett azért vagy két hónap, nem akartam kapkodva, ötlettelen, unalmas karaktert alkotni. Majd bejött a szikra, a betegség, amivel egyeztettem a staffal, s miután megkaptam a visszajelzést, már szépen meg is írhattam a törit. *-*
Az előtörit gyakorlatilag egy betegség köré építettem. Nem akartam belemenni az olyan klisékbe, hogy szegény lány, jaj, mi lesz vele, ehelyett egy másik aspektust testesítettem meg vele, ami a könyvekben amúgy is gyakran szerepel. Ne sajnáld a másságod, inkább hozz ki belőle mindent.
Az előtöri igazából nem volt egy nagy kunszt. Élvezetből szeretek írni, nem kényszerből. Kifejezetten elégedett vagyok Clarice előtörijével. Nem raktam bele olyan húdenagy dolgokat, inkább egyszerűre, hangulatosra fogtam.
Ami fontos volt, hogy nem akartam beskatulyázni a karaktert egy bizonyos ház sztereotípiáiba. A mardekár a kedvencem, még pottermore-on is oda kerültem (ezen azért meglepődtem), de nem házak alapján írtam meg a jellemét. Kétségtelen, hogy megvan benne minden, amiért mardis (nagy dolgokra, sikerre áhítozik), de ugyanúgy megvannak benne a hollóhátas és a hugrás jellemvonások is. Az meg szerintem külön poén, hogy neki pont a pálcás varázslatok nem mennek, vagy épp visszaütnek rá. Egy ilyen pálcaorientált varázstársadalomban azért ez elég nagy hátrány.

Hasonlóságok-különbségek: Elég sok közös van bennem és Clarice-ben. Hasonlóan viszonyulok az emberekhez, mint ő, valamint én is inkább előnyt kovácsolok egy úgymond "hátrányból". Ez régen nem ment, számomra nem voltak meg ezek a példaképek, akik megmutathatták, hogy mindig van másik út. Gyerekkorban és tinédzserként befolyásolhatóak a legjobban az emberek. Azt hiszem, Claricenek sikerült pozitív példaképeket adnom.

Easter Eggek: Bizony, bizony, ilyenek is vannak. Bár nem mindegyik nyilvánvaló. Így aztán kigyűjtöttem őket mind. ^^
• Az előtöri sablonos, kiemelt rész egyszerűen túl csábító volt. 9 mondatos születés ecseteléssel így pont nem szegtem meg a szabályt. *-* Azért úgy írtam meg, hogy teljesen nyilvánvaló legyen, hogy egyáltalán nem gondoltam komolyan azt a részt. ^^
• Az előtöri azon részében, ahol egy Rosie nevű medimágussal beszélget, tulajdonképpen Rowlingot magát személyesítem meg. Gyerekként akárcsak Clarice-nek a képregények, nekem a könyvsorozat volt a menedékem, az írónőt pedig egészen így képzeltem el. Lehet, butaságnak hangzik, de nah... Nekem sokat segített. ^^
• Az amortentia főzet illata. Nem ragozom tovább.

[Név:]

Caelius Edevane

Név: Mindenképpen latin hangzású nevet kerestem, még a vezetéknév előtt gondoltam például a Lepidus-ra. Miután Clarice kitalálta a vezetéknevet, már inkább arra gondoltam, hogy azzal összehangoljam. Azt már nem tudom megmondani, hogy a keresztnevet ki választotta először, vagy hogy emiatt kezdődik-e mindkettőnk neve C betűvel. A névnek egyszerűen megtetszett a hangzása, amikor ráakadtam egy névgyűjteményben. Azt hiszem, a jelentése Menny, de ennek nem volt jelentősége, kizárólag a hangzásra mentem rá, és a becézése is megtetszett, ráadásul kellően ritka is.

Avatar: Mielőtt Clarice userével lebeszéltük, hogy tesókat csinálunk, egy nagyjából 16-17 éves aranyvérű karaktert terveztem, hasonló külső vonásokkal (rövid, szőke haj, világos bőr), úgyhogy az avatár terveim már ebből a korszakból megvoltak. Szerintem harminc különböző jelöltet néztem legalább végig, némelyikről nem volt egyszerűen elegendő kép, másokon már ránézésre láttam, hogy nem lesz jó vagy csak simán foglalt volt. Joffrey-t poénból vetettem fel, aztán megmaradt. Az utóbbi napokban még gondoltam rá, hogy változtatok rajta, de szerintem hozzáad a karakterhez, úgyhogy nem tettem.

Előtöri: Nem is tudom, hányszor írtam át az előtörténetet, mire elérte a mostani formáját, és minden alkalommal egy teljesen más karakter volt (olyan verzió is volt, ahol belépni készült a DS-be, és olyan is, ahol Halálfalónak készül).
 Az utolsó előtti verzió március környékén készült el, ezt azért nem küldtem be, mert egyszerre akartam elkészülni Clarice-szel, és amikor pár napja szólt, hogy most ér rá megcsinálni, rájöttem, hogy nem vagyok igazán elégedett a három hónapos változattal. Úgy kezdtem megalkotni a jelenlegi karaktert, hogy kitöröltem mindent, és elkezdtem teljesen elölről. Igazából örülök neki, hogy így tettem, sokkal jobbnak érzem a jelenlegi végeredményt.
Pár napig eltartott, amíg kitaláltam, hogy milyen legyen a karakter, egy általános iskolai munkafüzetemből rémlett fel valami a régi magyar táltosokról, hogy álmukban látnak dolgokat, és kitaláltam a karakteremnek ezt, hogy lásson a jövőbe álmában. Eredetileg emiatt nagyon akart volna tanulni, hogy kihasználhassa ezt az adottságát, de mivel ezt pont tanulás helyett írtam le, ironikusnak éreztem, hogy szorgalmas karaktert gyártok, miközben tanulnom kéne, így lett Cael okos, de lusta. Ezután döntöttem úgy, hogy ne az adottsága legyen a központi része a személyiségének, egy ilyen korú fiúról amúgy is nehéz elképzelni, hogy jós akarjon lenni. Ezen a ponton összeállt a személyisége a fejemben, úgyhogy gyorsan le tudtam gépelni az egész törit ma délután.
Bevallom, kicsit meglepődtem azon, hogy a karakter a Mardekárba került, arra számítottam, hogy a Griffendélbe fog, bár a két házban elég sok hasonlóság van, úgyhogy utólag visszagondolva logikusnak tűnik. A másik két házat eléggé kizárta a karakterem személyisége (a Hollóhátra még egy finom, rejtett utalást is tettem ). Egyébként maga a házakba osztás is nagyon érdekes számomra, úgyhogy igyekeztem úgy megalkotni a karaktert, hogy több házba is jó legyen, és ne én döntsem el a helyét, illetve ne legyen se negatív, se pozitív a karakter. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel.

Hasonlóságok-különbségek:
Nagyjából annyi dologban hasonlít rám a karakter, amennyiben eltér a személyisége az enyémtől. Hozzám hasonlóan lusta a számára érdektelen dolgokhoz, szeret rajzolni, sakkozni, szereti a macskákat, ő is gyűjt valamit, elég furcsa a humorérzéke, ha akar valamit, arról nehezen mond csak le, és neki is a családja a legfontosabb. Én soha nem voltam központi ember, nem szeretek konfliktusba kerülni, sokkal szabálytisztelőbb, háttérbe vonulóbb ember voltam az ő korában. Részben olyan, amilyen én vagyok/voltam, részben olyan, amilyen lenni akartam, és részben azokra hasonlít, akiket utáltam.

Egyéb:
-Caelius-szal, azt hiszem, osztozok a mumusán, bár ezt nem tudom bizonyítani, amíg nem találkozok eggyel. Ha éjjel valami bejönne az ajtómon, nem ijednék meg tőle, hanem megpróbálnék védekezni ellene valahogy, de fogalmam sincs, hogy mit tennék, ha valamelyik rokonom sétálna be zombiként, mert az ő fejüket mégsem verném szét. Az alternatíva pedig az, hogy hagyom, hogy megegyen, úgyhogy nem tudom, milyen döntést hoznék, és nem is nagyon tudnék együtt élni ezzel többé.
-A százfűlé-főzet ízét, ami Cael hajából készül, egy csodálatos gasztronómia újításom ihlette. Hét vagy nyolc évesen ittam egy korty kólát, rá pedig egy korty tejet, és a két egymást követő ízt valahogy összeraktam, hogy hasonlít a kávé szagára, úgyhogy megkínáltam vele a rokonaim. Az arcukból ítélve, nem sikerült túl jól, én pedig valami érthetetlen oknál fogva a mai napig nem kóstoltam meg ezt az italt. (Vállalkozó szelleműeknek: Coca cola+2,7-es tehéntej egyenlő arányban, ízlés szerint hidegen vagy melegen. Szintén ízlés kérdése, hogy megvárjuk a szénsav kiszálltát az italból, avagy sem, a százfűlé-főzetben van szénsav.)

Név, & Avatar:
Lombikkari lévén ezen nem kellett igazán gondolkoznom, sőt, annyira, hogy semennyire. Ennek a karakter szülőatyja, James a megmondhatója. Ugyan megvolt a lehetőségem arra, hogy váltsak avatart, ha nem tetszik, de nem vagyok jó PB-kben, mert nem szeretem a celebeket, és mivel ezelőtt csak olyan helyeken játszottam, ahol rajzolt karaktereket használtunk aviknak jóformán. Szóval nekem tökéletesen megfelelt Devon, ráadásul van róla borostás, meg anélküli kép is bőven, ebből pedig néhány apróságot is meríthettem az előtörimbe ihletként.

Előtöri:
Ugye Kipp egy lombik karakter volt, és kíváncsiságból nézegettem meg őket, hogy kiket is álmodtak meg karakternek. Mindegyik nagyon szép, ötletes és érdekes karakter, így ezúton gratulálok mindenkinek, aki hozzájuk adta a saját szellemi termékét. Aztán elolvastam Kippet, és valahogy megtetszett. Úgy éreztem, hogy ez egy olyan karakter, aki igazán nekem való, sok dologban hasonlítunk, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy a fejemben egyre több ötlet kavarog a karival kapcsolatban. Ezek persze még csak apróságok. Például milyenek lehetnek az órái, milyen lehetett a gyerekkora, hogyan boldogul a Roxfortban a lábelnyelő lépcsőkkel egy felnőtt, aki azt sem tudta eddig, hogy ilyen létezik...
Meg aztán, rúnaismeret. Máig szívfájdalmam, hogy Harry csak a könnyűnek tűnő tantárgyakat vette fel, pedig engem igazán érdekel, hogy J. K. Rowling világában mit is takar pontosan a rúnaismeret. Szóval lényegébe véve nagyon kevés információval dolgozhattam, csak azzal, amit esetleg felleltem az oldalon, pl előző tanárok anyagai, vagy amit némi kutatás után neten találtam. Még mindig csak minimális információk vannak erről a mágiatudományról a HP univerzumában, például milyen könyvből tanulnak, és ilyenek. Szóval nagyon sok dologban az úgymond saját képzeletemre kellett hagyatkoznom, mindezt úgy, hogy reális is maradjak a világhoz. Hozzáteszem, nekem RL vannak rúnaköveim is, igaz, bolti, és nem saját készítésű.
Nah, aztán fogtam ezt a nagy masszát, és elkezdtem alkotni. Elég konkrét kép élt bennem Kipp gyerekkoráról, családjáról, de még arról is, hogy miért nevezik őt a legfiatalabb profi rúnamágusnak. A háborús részbe fektettem talán a legtöbb energiát, igaz, csak történetírás közben jöttem rá, hogy mit is szeretnék kihozni belőle. Úgy gondoltam viszont, hogy egy olyan család, ahol mindenki komoly tudósnak számít, eleve elutasítják a vérelméletet, legyenek bármennyire is aranyvérűek. Nem akartam, hogy egy mindenből teljesen kimaradó háttérfigura legyen, és azt sem, hogy mindent ép bőrrel megússzon akár Kipp, akár a családja.
A kedvenc részem a családtörténet volt, bár bevallom, nagyon aggódtam, hogy nem lesz elfogadva. Sirius Black szavain felbátorodva (hiszen ő maga mondta, hogy nincs olyan család, ahol ne lennének muglik, még ha aranyvérűek is... ha információim helyesek, akkor a Black családban is vannak, csak őket „törölték” a családfáról) nem egy sablonos ősöreg aranyvérű famíliát alkottam, mert az már többszörösen lejárt lemez, meg túl sztereotíp is. Sőt, tulajdonképpen az első Quintonok nagyon messze álltak ettől a címtől. Ezen kívül nemesi hagyományokat, meg egy Rubiconon talált cikket használtam alapul hozzá.
Talán a jellem leírása, amivel nem vagyok elégedett, vagy negyedjére írtam újra, és még mindig nem tetszik. Na de majd, egyszer, ha már rendeztem végre a gondolataimat, és tudok ismét fogalmazni.

Hasonlóságok, különbségek: Hát... én is vagyok annyira szórakozott, mint Kipp. XD Két hete sikerült úgy buszoznom, hogy nem 3, hanem 13 megálló után szálltam le. És az ilyenek a karira is jellemzőek. Ugyan én nem vagyok zseni, viszont mindig is tisztában voltam vele, hogy másképp gondolkozom, mint a többi ember, és picit nehezen találok közös témát ezért. Mert utálom a small talkokat, semmi értelme, és válaszolni sem lehet egy olyan kérdésre, hogy „hogy vagy”. Akár csak neki, így nekem is mindig kell, hogy legyen valami „project” a fejemben, amivel baromira jól elszórakoztatjuk magunkat a tétlen pillanatokban. Hümm... azt hiszem, már tudom, miért nem tudok rendesen tömegközlekedni. Szóval, a személyiségéből nagyon sok dolog passzol rám is, csak Kipp talán okosabb.

[Név]

                    Alexis P. Dullahan


          Név: A név nem volt kérdés számomra. Szeretem az x-re vagy x-et tartalmazó neveket, és az Alexist különösen szépnek tartom. Eredetileg a Phoenix lett volna a vezetékneve, de kimondva hangosan elég hülyén hangzott, ezért úgy döntöttem, hogy azt inkább lerövidítettem. Viszont itt megakadtam egy kicsit. Olyan vezetéknevet kerestem, ami illik a névhez, nem lesz tőle nagyon hosszú a neve – és valamennyire mégis az lett – valamint a Phoenixhez hasonlóan jelentéssel bír. Csak véletlenül ugrott be a Dullahan, ami az ír mitológiában szereplő fej nélküli lovas, aminek a hintóját hat fekete és szintén fej nélküli ló húz, más források szerint a lovas csak egy lovat ül meg. Nyomában a halál jár, kezében egy lámpással világítja meg az utat maga előtt. Csupa móka és kacagás.

          Avatar: Már a bírálat kapujában állt az előtörténet, mikor megkaptam üzenetben, hogy kéne egy avialány. Lényegében beírtam az első nevet, ami eszembe jutott, kerestem hozzá egy képet, és így lett Jennifer Love Hewitt. Mivel egy idősebb színész- és énekesnőről van szó, kezdetben úgy gondoltam, hogy csak átmeneti lesz a megjelenése, és keresek majd inkább egy korban jobban passzoló személyt, de ahogy az első felindulás után komolyabban belevetettem magam a fiatalkori képek keresésébe, rájöttem, hogy teljesen véletlenül egy nagyon jó avialányt találtam Alexisnek.

          Előtöri: Az előtöri legnagyobb gondját az időkavarodás okozta. Maga a történet jött magától, nem sokat gondolkodtam rajta, inkább érzés alapján dolgoztam. Tudtam, hogy mit szeretnék, hogy átéljen a múltban és a jövőben is, ennek megfelelően alakítottam a szálakat. Aztán az elutasítás után gondolkodni kezdtem azon, hogyan kell módosítanom és az milyen hatással lesz majd a múltra és a jövőre, de leginkább az időbuktatókat próbáltam kikerülni. (Ez még így sem sikerült teljesen, csak később.) Maga a karakter már készen volt, így azzal már nem foglalkoztam olyan sokat, inkább arra próbáltam meg koncentrálni, hogy szokásommal ellentétben ne szenvedjen olyan sokat. Azt hiszem ez sikerült is valamennyire, és egy egész pozitív végeredmény lett.

          Hasonlóságok és különbségek: Alexis a belső tulajdonságok terén hasonlít rám, bár, ezt sohasem szerettem mindig magamról megmondani, hogy pl. kedves vagyok-e vagy sem. Ezt döntsék el azok, akikkel életem során találkoztam, vagy találkozni fogok. Azt viszont nem tagadom, hogy ő sokkal bátrabb nálam, és jobban odafigyel a saját egészségére. Ennek következtében kevésbé lusta hozzám képest, képes hajnalok-hajnalán felkelni, hogy kocogni menjen. Abban viszont nagyon is hasonlítunk, hogy mind a ketten szeretjük a természetet és ezen belül is a tengert. Viszont teljesen ellentétesen viselkedünk. Amíg Alexis próbál felnőttes lenni annak ellenére, hogy még csak tinédzser, addig én korán lettem felnőtt, ezért szeretem néha szabadjára engedni a gyermeki énem.

[Név:]

                    Willow Fawcett



          Név: Lombikkariról lévén szó a nevén nem kellett gondolkodnom. Meg se fordult a fejemben, hogy megváltoztassam, akár csak annyival, hogy kitoldom egy plusz középső névvel. Ez így tökéletes, ahogy van.

          Avatar: Szintén nem kellett gondolkodnom rajta, adott volt. Colin O’Donoghue remek választás Willow avijaként. Sok dolgot adott hozzá a karakterhez, és inspirált is néhányat.

          Előtöri: Bevallom az egész karakter kialakítása, az aviból indult el. Nem akartam tanárt, viszont szerettem volna egy felnőtt karaktert. Mivel ebben az esetben a kettő ütötte egymást, sokáig gondolkodtam rajta, hogy belevágjak-e. Már ekkor elkezdtem gondolkodni azon, hogy a megadott leírás alapján, a saját gondolataimat hozzátéve ki tudnék-e hozni valami jót a karakterből, de sohasem jutottam úgy igazán dűlőre. Végül a döntő szerepet az avialány adta, mert őt mindenképpen magamnak szerettem volna megkaparintani. Mielőtt azonban egy betűt is legépeltem volna a fejben már elkezdett előtörténetből, szóltam az illetékeseknek, hogy stipi-stopi ő az enyém, és mikor áldásuk adták rá, akkor jöhetett az igazi móka. Időrendben haladtam, csupán néhány pont volt, ahol bizonytalan voltam, de azok is megoldódtak. Amíg az előtörit írtam, igyekeztem majdnem teljesen figyelmen kívül hagyni, hogy tanár karakterről van szó, ezért csak néhány utalást tettem rá, hogy mi is lesz a jövőben. Willow sok dolgot örökölt meg az aviától, ilyen a bőrkabát. (Colin a Once Upon a Time sorozatban végig abban van, ezért sok kép van róla így.) Pont azért, mert lombikkarakterről van szó, az előtörténet írása közben is, néha felmerült bennem a gondolat, hogy nem fogom tudni teljesen átélni a karaktert, teljesen rossz irányba haladok majd vele, de ahogy egyre jobban elmélyedtem benne, ezek a kétségek elmúltak, és rájöttem, hogy valójában már régen a saját karakteremről van szó, és nem is lombikbébi.

          Hasonlóságok és különbségek: Mivel Willow felnőtt karakter és korban is közel áll hozzám, a gondolkodásunk szinte teljesen ugyanolyan, néhány apró ugyanakkor nagyon is fontos különbséget leszámítva. Különbségként tudnám mondani, hogy én nem vagyok ennyire hirtelen haragú. Vele ellentétben könnyebben a bizalmamba fogadok embereket. Hasonlóság, hogy ő sem haragtartó, viszont nehezen felejt el dolgokat. Előbb aggódik mások testi és szellemi épsége miatt, mint a sajátjáért. Velem ellentétben, nehezen fogadja el a segítő kezet, legyen szó lelki segítségről vagy fizikairól.

[William Egbert Barrow]

William Egbert Barrow

Név: A karakter keresztneve szinte azonnal megvolt. Angolosat akartam, amolyan tipikusat, de egyszerűt, ami viszont hangzatos. Fontos volt azonban, hogy beleilleszkedjen egy kis angol falu mindennapjaiba, hiszen bár William nagyvilági és különleges életet él, a szülei egyszerű kis muglik, akik valószínűleg sosem hagyták el a vidéket, ahol születtek. Nem valószínű hát, hogy különleges vagy furcsa nevet választanak. Pont e falusi lét elvei szerint adtam a karakternek az Egbertet, mint második nevet, hiszen az apját így hívják, s valószínűleg annak apját is így hívták… kis tanyasi szentimentalizmus…
A vezetéknéven azonban sokat gondolkoztam. Kellett valami, ami szintén nagyon angol, valamint szintúgy nagyon egyszerű és hangzatos a keresztnévvel együtt kiejtve. Interneten keresgélve papírra gyűjtögettem a lehetőségeket. Elég sokat… Végül ezt találtam legjobbnak.
Az, hogy a név így W-vel kezdődik, és azzal is végződik, csak akkor tűnt fel, amikor megcsináltam az aláírást. Szerintem nagyon jól mutat.

Avatar: Egy Agatha Christie: Miss Marple részben láttam először a színészt. Azonnal beleszerettem. Hozzá kell tennem, hogy akkor még nem volt ennyire népszerű. Úgyhogy eltartott egy darabig, mire kikerestem a megfelelő részt, és a részben az adott karaktert… és akkor csak néztem, hogy mi ez a név?? Gyorsan fel is írtam egy füzetembe, nehogy elfelejtsem. Még képet is alig találtam róla… Most meg a nagy bőségben azt se tudom, melyiket válasszam. Persze a népszerűsége is hozzájátszott ahhoz, hogy amint megfogalmazódott bennem William létezésének gondolata, azonnal Benedict Cumberbatchre gondoltam.

Előtörténet: Először az apróbb dolgokat találtam ki. Kinézet, jellem, szülők. Úgy gondolom, ezek nagyon meghatározzák az egész múlt rész megírásának hangulatát. (Ahogy a profilzene is. Nekem egy karakter megírásához nagyon fontos, hogy meglegyen az a bizonyos egy darab szám, ami tökéletes atmoszférát nyújt. ) Ezek adnak egy alapot.
Amikor kitaláltam Williamet, csak azt határoztam meg, melyik környékről származik, azt, hogy a családja vagy ő mivel foglalkozik, nem. Kezdetben amúgy egyszerű boltosok voltak. A gazdálkodó egy hirtelen ötlet, de nekem jobban tetszik, mert ezzel ad egy alap környezet, vidék- és szabadságszeretetet a karakternek. Viszont származási helyét elképzelve, kicsit megértjük, miért is akart úgymond kitörni onnan.
Pedig amikor a karakter ötlete megfogalmazódott, első gondolatomban őt is egy egyszerű, vidéki embernek képzeltem, akinek az életében csak az elvágyódás van jelen… Az egész utazó-diplomata-idealista attitűd teljes mértékig a minisztérium titulus, és részben Maxwell Shafiq ihletése. Viszont a karakter ettől válik olyan csintalanul kifinomulttá, ami pedig szerintem nagyon jól illik választott avialanyomhoz.

Hasonlóságok - Különbségek: Nos, köztem és egy 33 éves férfi közt vajmi kevés hasonlóság lehet. Szóval ezt ennyiben is hagynám…

[Név:]

Egy viharos estén... Csak Merel boldogságára.

Név: Mindenképp olyat akartam, ami idegen is kicsit a fülnek, de nem túlzó. Emellett kritérium volt, hogy hangozzon is jól, mert hát az fontos egy névben, de ne túl jól, mert akkor tájidegen. Mivel pedig leginkább az ABC késő-közép tájéka felől szoktam neveket válogatni (más játékokban karaktereim: Kira, Nia, Natalie, Kagura, Nero stb. Ésti mindenki, hogy N és K a mánia.) ezért ennél a karakternél mást akartam. Így született meg a Dexter mint lehetőség, ami még adta is az idő közben kialakuló karakterképhez. Tehát a keresztnév fixálása után jutott eszembe, hogy akartam én már ide alkotni egy néma hipster varázslót, aki Trystan Crewe névre hallgatott volna (aki felismerte benne Dex bátyját, az igen jó ember, és sokra viszi még az életben). Kipróbáltam, bejött, megvettem, hozzá pedig a komplett rokoni kötelékeket. Érdekesség, hogy csak később fedeztem fel, hogy az én szörnyszülöttem monogramja DC és mit ad isten pont DC Comics rajongó vagyok.

Avatar: Na ő volt a legveszélyesebb húzás, és megszenvedtem érte, hogy beadjam. A karakter korai koncepciójában, egy csontsovány, de rettenet méretű talárral eltakart 13-14 éves fiú lett volna, fején sapkával, szőke egyenes szálú hajjal, és olyan tekintettel, amit ha éjszaka látsz meg sikoltasz. Ehhez azonban nem volt avialany. Nem nagyon akartam alább adni a minőségben, de kompromisszum kész voltam, úgyhogy alakult egy kicsit a karakter, és máris lekerült a fejéről a sapka, a tekintetéből pedig az a veszélyesen kialvatlan táskahalmaz, amit eredetileg oda terveztem. Még mindig maradt egy kritérium: hihetőnek kell lennie, mint negyedikes Roxfortos. Mármint, nincs is annál szörnyűbb, mint mikor egy 13-14 éves karinak 25 és 35 közötti avialanya van, akiről nem lehet elhinni, hogy iskolás. Gyerekszínészeket viszont nem akartam, mert ritka hülyén néznek ki, míg át nem esnek a pubertáson (gondoljunk csak Neville-re).
Szóval a kávém fölött üldögéltem valamelyik este, amikor megcsapott az isteni szikra. Ki volt az a csávó a Game of Thrones-ból, akinek olyan furán gyerek feje volt? Google a barátom, úgyhogy mindjárt kutatáshoz is kezdtem, szóval hamar meglett Thomas-Brodie Sangster. Kikértem Clar véleményét, hogy hihető-e az úriember mint 13-15 éves Roxfortos. Megkaptam a felszállási engedélyt, úgyhogy beválogattuk, mint Dexter arca.

Előtörténet: Na ez trükkös volt. Először is éppen egy nagy balhén voltam túl a kedves szüleimmel, aminek hatására ki szoktak jönni az agyam hátuljából a bárcsak más lennék témakörű mondatok. Ezzel meg is volt egy szolid alap, amire rátett az a ténykedés, hogy három nap leforgása alatt Clarrel végignéztük az összes Harry Potter filmet. Mit is mondhatnék? Luna rajongó vagyok. Csoda tehát, ha egy olyan karaktert alkotok, aki maga sem teljesen komplett? Na ugye hogy nem nehéz elképzelni.
Már korai koncepciókban megszületett Dexter pálcájának az ötlete, ami egy az egyben az, amit a Pottermore nekem szánt. Clarice úgy hívja a Túlkompenzáló pálca. Hosszú, hangos, látványos. Szóval ezen kár is lett volna változtatni. Ezen felül kicsit olyasvalakit akartam alkotni, aki némelyest azért hasonlít rám. Ezen felül első, vagy második bevillanás volt a karakterrel kapcsolatban, hogy át akarja alakítani a testét valami mássá. Más akar lenni, mint akinek született. Így aztán megvolt a szakterülete, mehettem tovább az előtörténet lényegi részére.
Eleinte az apróságokkal akartam kezdeni, de két napi szenvedés után rájöttem, hogy nem tudnám figyelmen kívül hagyni, így elrontaná magát az előtörténetet. Úgyhogy kukáztam az első tervezetet, és kezdtem az egészet üres dokumentumban.
Ami lényeges volt Dexterben, hogy hasonlítson az alkotójára, de ne annyira, hogy az már engem zavarjon, vagy a játékosok túl sokat tudjanak meg rólam a karakteren keresztül. Így lett Dexter mögött egy szerető, nagy és összetartó család, és így mozdult el a srác jelleme is kicsit Donnie Darko vonalba. Mivel jót tett neki, igyekeztem az előtörténet során megtartani azt az érzést, hogy ez a karakter valahol mélyen kattant. Nincs minden a helyén az agyában.
A többi igazából már csak körítés, ami úgy jött ahogy írni kezdtem. A lemez és a gramofon amivel az előtörténet kezdődik, már hetekkel előtte megvolt, s ekkorra kialakult az a gondolatmenet is, hogy Mr. Crewe béna bájitaltanból. Egyetlen főzetet tud igazán jól elkészíteni, és az a száz-fűlé főzet. Adott volt tehát, hogy kísérletezés közben kapjuk rajta drága fiamat, a többi pedig majd kialakul ahogy pötyögöm a sorokat.

Hasonlóságok – Különbségek: Most gyónjak? Dexter abból indult ki, amit én magamról gondolok. Nem áll ki magáért, más akar lenni, mint akinek született, ezen felül pedig rettenetesen emberkerülő. Ezeket tőlem örökölte, míg a cizelláltan furmányos megfogalmazásokat és a hosszú körítéseket közös megegyezéssel egyszerre kezdtük el egy időben. Ahogy alakult a jellem, úgy kezdtem én is kicsit átvenni a szófordulatait. Amiben viszont nagyon nagy a különbség, hogy Dextert támogatja a családja abban, amit csinál. Nekem ez nem volt meg soha, úgyhogy azt szerettem volna, ha neki meglehet. Egyrészről azért, mert szeretem a karakterem (na persze), másrészt pedig azért, mert nekem kihívás kijátszani, hogy egy karakternek ennyire fontos a családja (Na ez a lényeg!). Megkapta a nővérkét, akit én a legtöbb főszereplővérű karakteremnek megadok... Talán mindig is akartam egy nagy testvért, aki nőnemű. Ne kérdezzétek, én sem tudom.
Így röviden azt hiszem ennyi, amiben hasonlítunk és elkülönbözünk egymástól.

Mély tisztelettel: Dexter Crewe

Minerva Elizabeth Balmoral
és kedves szülője, a balszerencsés B

A név..:  A sorsoláson én a kreatív szülőt húztam, így cirka négy névvel indítottam a játékot – valószínűleg innen ered, hogy a karaktereim is burjánzó névrengeteggel születnek. Minerva Elizabeth Balmoral sok inspirációnak köszönheti a sajátját, első keresztnevében megemlékeztem az egyik kedvenc tanárunkról, az istennőről és magáról Mini McGuinessről, tehát ő mindenképp jobban járt, mint anno én. Az Elizabeth sokféleképp magyarázható, de a legélénkebb vonulat az, hogy a megalkotásakor tettem le a skyhookot a Bioshock univerzumban, és ez komoly nyomot hagyott bennem. Ez egyébként fellelhető az előtörténetében és a rokonságában is, egyfajta tisztelgésképp. Harmadik, és elvileg utolsó nevét létező helyről kapta, és mikor a születésének hat órájában merengtem a születési helyén, az szórakoztató módon majdnem pontosan megegyezett a kinézett kastély elhelyezkedésével, tehát nincsenek véletlenek alapon eldőlt, hogy a Balmoral klán balszerencsés leánykája kezdi meg az ámokfutását.

Az arc..: Ezen kivételesen semmit nem kellett gondolkoznom, diszkréten rajongok Behati Prinsloo vigyoráért, és ez később erőteljes nyomot hagyott a karakter személyiségén is. Habár a mai napig kihívást okoz olykor megfelelő mennyiségű ruhával ellátott képet találnom róla, a gyerekesen nőies arca mindig megnyugtat, hogy ő tökéletesen megtestesíti Minnie személyiségét.

A történet..: Még rémlik, hogy aznap a nosztalgia hívó szavát követve jutottam el az oldalra, és a hatévesen először Harry Pottert hallgató gyermeki énem rögtön le is csapott a lehetőségre, tehát leültem, és egyhuzamban pötyögve álmodtam meg a Variánst, aki még a mai napig nem teljesen döntötte el, hogy úrilány énjét követve mosolyogjon kimérten, vagy lelkesen ugráljon egy jó hírt halva. Ez a kettősség inspirált leginkább nála, a bármi lehetséges szituációk sorát tudtam elképzelni az életét olvasva, és mivel imádok a félmondatokból, elejtett jelképekből építkezni, rengeteg olyan ’nyugvó’ elem van még a történetében, amelyek később visszatérhetnek.
Könnyű volt eldöntenem továbbá, hogy két világ szülötte lesz, ez a helyzet olyasmi, amit nap mint nap tapasztalok magamon, viszont itt teljesen más olvasatot kapott, és számomra izgalmas kitapasztalni, más körülmények közé helyezve hogy nyilvánul ez meg. Sok elemet kölcsönzött az élete az enyémből, de többek között azt is, hogy szeretek mosolyogva függönyt húzni sok minden elé, így ebben most nem szaladunk tova együtt elemezve a balszerencse áradását. Ez utóbbi egyébként egyértelműen tőlem jött, és ugyan eredetileg nem volt bajkeverő, valahogy arra kanyarodott, hogy aztán végül mindig hamiskás vigyorral kelljen megjegyeznie, hogy ő teljesen ártatlan. Általában mindketten a körülmények áldozatai vagyunk…

Konstansok & variánsok..: Minnie meg én mindketten bohém személyiségek vagyunk, bár ez nem a mások számára is értékelhető, szépséget teremtő bohémia, sokkal inkább az, hogy a hangulatot követve a térdig érő hóba is tornacipőben vonulunk ki dohányozni, és ettől a ténytől felderülünk, és komisz kis grimaszokat vágunk vidáman – igen, tulajdonképpen ezt lehet bőven némi őrületnek is betudni. Szeretünk játszani, és míg neki van erre racionális magyarázata, nekem tulajdonképp talán nincs is. Érdekes, hogy mikor megalkottam, eszembe sem jutott magamról mintázni a karaktert, aztán utólag ismerek fel néhány jó vagy rossz szokást a viselkedésében, vagy olykor az ordító különbségeket. Valahol elmondható, hogy egymást lökdössük a jobb irányba, dramaturgiailag hasonló problémákkal küzdve, és még egyikünk sem tudja biztosan, hogy a mihez kezdesz az életeddel témára vigyorogva közölje, hogy Batman, vagy igen fondorlatosan kihúzza magát, és kijelentse, hogy jogász lesz. Szóval aktívan keressük egymásban a hasonlót, meg a kapaszkodót is olykor, több-kevesebb sikerrel. Mikor hajnalban ülök a parton és dohányzom, Minnie ott ül mellettem, aztán mikor bejövök, én teszem ezt a reagjában, tehát elég harmonikus az együttélés.

Cain Angifilius

NÉV: A nevem még azokból az időkből származik amikor egy alternatív ismeretterjesztő blogon publikáltam bizarr cikkeket (nahát) . Kígyófi Káin név alatt dolgoztam, ami szerintem annyira menő, hogy muszáj voltam elnevezni róla a karakteremet. Azért, hogy Potteres legyen lefordítottam a Kigyófit latinra, vagyis Angius Filius (Kígyó és valakinek a fia) szavakból összevontam egy hangzatos vezetéknevet. *kreatív*

AVATAR: Pedi Amiri egy alternatív modell és zenei producer , bekövetett instagramon én meg igazán lelkesen szétfloodoltam likeokkal az oldalát. Nem is értem miért. A képeit átszerkesztettem, mert borostás és azt nem kultiválom.

ELŐTÖRI: Valahányszor FRPG-vel játszottam mindig fiú karaktereket választottam akik androgün külsővel rendelkeztek. Valamiért velük tudok a leginkább azonosulni, lányként még nem játszottam. Nagyon szeretem a tragikus sorsú, beteg lelkű szereplőket és szeretem őket még jobban megnyomorítani. Általában vámpír karaktereket választok mert élvezem a szenvedésüket és őrlődésüket afelett amit művelnek, a legtöbbnek bűntudata van és ha  a karakter régi korokból származik a vallásossága miatt még jobban kínlódik . Mivel érdeklődési körömben van a vallástörténelem és okkult dolgok ezért sok kiegészítő tulajdonságot tudok nekik adni amik pl energetikai gyakorlatok vagy esetleg parajelenségek . Pl Cain abilityje az amit tudományosan SUNDS jelenségnek nevezünk. Ez az álomparalízis tünete amikor az ember nem tud megmozdulni megszólalni és valamit érzékel maga körül. Én így képzelem el egy vámpír támadását és régen párhuzamot húztak az incubus-succubus jelenség között, pl gondoljunk csak a híres Henry Fuseli festményre. :Đ Szerintem Cain az összes eltúlzott sötét tulajdonságomat magában hordozza ami létezik. A stílusomra avagy életérzésemre : Poe, Lovecraft, Stephen King, Koontz, Anne Rice, Laurell K. Hamilton hatott. Egyébként majdnem minden nap megnézek egy vagy két horrorfilmet.

HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK: Sajnos ahogy olvastam rájöttem , hogy azon kívül hogy nem vagyok fiú és vámpír elég sokban hasonlítok Cainra. De ez teljesen tudat alatt alakult így. A legtöbb vámpír húzása pl szenzoros túlérzékenység azok az ASD-m (azon belül Asperger szindróma) tünetei, én sem szeretek emberek között lenni és elég sok betegségem van. Nem tudatosan írtam , egyszerűen így alakult. Mivel én is nagyon sokat szenvedtem más emberek viselkedése miatt ezért tudom azt milyen amikor valakinek a lelke attól lesz sötét , hogy bemocskolták. Szeretem az ártatlan lelkű lények bukását ábrázolni mert ez logikus és életszerű. Apámmal és anyámmal sem volt jó a kapcsolatom ezért Cain történetében az anyja meghal és az apja pedig kínozza, akit végül megöl. Ezt a párhuzamot szintén a megírás után vettem észre. Cainnal ellentétben én nem akarok  koedukált dolgokat csinálni, így Cainon keresztül kiélek egy olyan cselekményt amire képtelen vagyok (szenzoros túltöltődés miatt) . Cain ugyan gonosznak tűnhet mert rosszá tették , de attól még benne van a gyermeki naivság és a tiszta szívűség, ez ugyan így rám is igaz. Csak amikor bántva érzem magamat akkor rampage-em lesz és kancsóként viselkedem . Talán ezek a kettősségek is közös tulajdonságok, ahogyan a speciális étrend, és a nyers kaják szeretete (sushi, beafsteak, máj). Hasonlítunk abban, hogy én is nagyon okos vagyok de állandóan a tanulmányi eredményeim miatt voltam macerálva mert sosem feleltem meg, majd mikor rájöttek hogy azért nem tudok tanulni mert emberek közé nem tudok menni, magánsuliban folytattam és érdekes módon azonnal lett érettségim. Szóval Cain egy pszichés kivetülés valahol (szörnyű) . Nem tudnék szerintem olyan karaktert alkotni amilyen nem vagyok, mert nincs sok empátiám és nem tudom elképzelni, beleélni magamat. Szerintem egyébként mindenki rak egy darabot magából a karijába, hogy aztán olyan dolgokat tudjon vele véghezvinni amit nem mert/nem tudott/nem akart megtenni és ez tök király dolog! *___* Ó igen majdnem lemaradt, hogy: SZERETEM A CICÁKAT! *___*

Tethys Linnea Skarsgård

NÉV : Gyerekkorom óta érdekel a csillagászat és a Naprendszer. Rowlinghoz hasonlóan engem is megihlettek a bolygók, csillagok nevei. Régóta írogatok novellákat és kisregényeket a saját szórakozásomra és gyakran nyúlok ezek neveihez. Azonban mindig úgy teszem, hogy passzoljon a karakterhez. A "Tethys" a Szaturnusz egyik holdja, talán a legalacsonyabb sűrűségű és a második legvilágosabb hold a Naprendszerben. Ez azért is érdekes, mert Tethys a légiességéről,sugárzó hajszínéről és bőréről híres. A görög mitológiában a tengerek isteneként és titánnőként tisztelték.

A "Linnea" egy svéd eredetű név. A Linnaea borealisból ered, ami iker virágot jelent. Ez egy olyan növény, amelyik egy tőről ered és két feje is van, amelyek ugyanúgy festenek. Épp úgy, ahogyan Dante és Tethys is egymás tükörképei. 

A "Skarsgård" már jóval egyszerűbb történet. Alexander Skarsgård az egyik kedvenc északi színészem (Mads Mikkelsennel versengenek az első helyért *__* ), így nem is volt kérdés a vezetéknév.  *fangirl sikolyok*  Meg nagyon szeretem is ezt a nevet, kis szexi

AVATAR : Elle Fanninget nem ismerem túl jól, eddig a Csipkerózsikában láttam csak. Aztán valahogy ott maradt az agyam mélyén. És mikor elindultam Tethys-nek arcot keresni az internet bevonzotta
Tetszett, hogy alapból nagyon kis ártatlan,hamvas az arca,de ha elkezdenek dolgozni az arcán elég jó dolgok sülnek ki belőle.

ELŐTÖRI : Igazából nem gondolkodtam túl sokat rajta. A testvérszerelem nekem adta magát, mert két kis nyomorított lelkű nemesről volt szó. Arra, hogy az anyjuk aberrált volt, szintén csak ugyanezt az indokot tudom mondani. Rengeteg történelmi tény bizonyítja, hogy a nemesek sokszor egymás között házasodtak, hogy fent tartsák a vérvonalat és elég perverz ízlésük is volt.Szóval elég nagy gyökerek voltak na. *eszébe jut Joffrey a Trónok harcából*
Régóta akartam már egy norvég gyökerű karaktert, ezért az is adta magát. Mindenképpen aranyvérűt akartam, még inkább kihangsúlyozva nemesi vonásait és kicsit árnyalva ezzel tökéletességét. Tethys másik fele lett Dante, akinek a nevét azóta szeretem, amióta először elolvastam Isteni színjátékot. Mindenképpen azt akartam, hogy ők ketten legyen egy nagy egész és ebbe kavarodnak majd bele mindenféle furcsaságok.

HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK : Úgy gondolom, Tethys nagyon sok mindenben az én tulajdonságaimat kapta. Engem is kedvelnek az emberek, mert kedvesnek tűnik az arcom. Azonban én alapvetően nem kedvelem őket XD . Néhány elejtett mondatból összerakok róluk egy képet, amiből azonnal kirajzolódik a jellemük. Ez a legritkábban mutat olyan ábrát, hogy egy percnél is többet akarjak nekik szentelni.
Tethys megkapta továbbá a beteges rajongásomat a zsabós, selyem anyagok és alapvetően a kicsit régiesebb stílus iránt is.  Ezt gyakran kamatoztatom az írásaimban is. Imádom ugyanis a régebbi korok divatját, amit a hétköznapokban is előszeretettel teszek magamévá.
A BDSM is nagyon vonz.
Egyszóval végre alkottam egy karaktert, aki kicsit felturbózottabb verzióban, de igazán én vagyok

Emmeline Smethwyck

Név:
Még mielőtt regisztráltam volna a honlapra, molyon belinkeltek egy "tesztet", ami kisorsolja, hogy ki lennél a varázslóvilágban. Névre az Emmeline Smethwyck jött ki, majd ezt a különböző adatokkal együtt rögzítettem egy hozzászólásban. Amikor regisztráltam, elkezdtem gondolkodni, vajon milyen név lenne ideális a karakternek? Aztán beugrott, hogy hoppá, nekem mintha lenne egy kész boszorkánynevem! Így aztán kikerestem a hozzászólást, s eldöntöttem, hogy ezt a nevet kapja a karakterem.

Avatar:
Miután megvolt a név, eltöprengtem, ki lehetne Emmeline arca. Mindenképp barna hajú lányt szerettem, volna, s mivel Doctor Who fan vagyok, el kezdtem végigpörgetni a companion-ok listáját az agyamban, ami elért Clara-hoz, vagyis Jenna L. Coleman-hez. Ezek után már nem volt kérdéses, hogy őt választom.

Előtöri:
Mindenképpen könyvmoly karaktert akartam, aki csak félvállról figyeli a körülötte zajló eseményeket. Ezen kívül nem nagyon volt más alaptervem, ezért hagytam, hogy kialakuljon magától. Próbáltam belefűzni, hogy a kisgyermekkorában még teljesen normálisnak tűnő lány, egyre sötétebb lelkivilágot kap, miután kiderül, hogy nem éppen olyan mint a többi gyerek. Így született meg Emmeline, aki eléggé megsínylette a Roxfort előtti éveit. Az még feltétel volt, hogy a szülők is legyenek muglik, mert ők sem tartották lányukat ép normálisnak. Ki akartam emelni, hogy a roxforti élet sem habos torta egy ilyen különcnek, de szerettem volna ha legalább itt nem lenne annyira magányos. Így megszületett két barátnője, Kathrine és Olive, akik elfogadják annak amilyen.

Hasonlóságok - különbségek:
Emmeline és én, nagyban hasonlítunk. Én is imádok olvasni, valamint én sem vagyok teljesen normális.  Különbség annyi talán, hogy Emmeline túl zárkózott, nem nagyon osztja meg a gondolatmenetét, valamint hajlamos a depresszióra. Én szerintem nyitottabb és vidámabb vagyok.

Yennefer Lumpsluck

Név:Talán a nevén agyaltam a legtöbbet, mert valahogy semmi nem volt jó, ami eszembe jutott, és valahol teljesen másodlagosnak is éreztem, hogy éppen milyen nevet adok neki. Végül azért lett a Yennefer, mert az elmúlt hónapokban folyamatosan Witcher lázban égtem (még mindig), a könyvekben pedig nagyon szerettem Yennefer karakterét, így úgy döntöttem akár ciki akár nem, így fogják hívni a karimat. A vezetéknévnek először a Monroe-t adtam, amit egy közönséges névgenerátor dobott ki. Ez később módosult Lumpsluck-ra, hála a Sollal való levelezésemnek, aki nagyon kedvesen felajánlotta, hogy ha már mindenképpen aranyvérű varázslót szeretnék hozni, akkor válasszak a létező "Sacred 28" közül. Több mint elégedett voltam a lehetőséggel, így lettem Lumpsluck.

Avatar: Ha már Yennefer lett a karim neve, olyan arcot próbáltam keresni, aki kicsit hasonlít rá külsőleg. Ami hasonlót találtam, azok közül mindegyiküket túl idősnek éreztem ahhoz, hogy egy húsz éves karakter arca legyen (bár Katie McGrath nagy esélyes volt végig), így végül lazítottam a hajszínen, fekete helyett barna lett, így végülis belefutottam Michelle arcába. Korábban egyszer láttam a Buffy, a vámpírok réme sorozatban, de a kép amit betettem avinak eléggé megfogott, szóval végül mellette döntöttem.

Előtörténet: Szeretem az orvosi eseteket. Leginkább az motivált, hogy egy családon és egy karakteren keresztül ki tudjak fejteni egy kórképet, változatokat, lehetőségeket. A vérfertőzés és a beltenyészet ténye kapóra jött, mert sok betegséghez vezethet, amellett, hogy a mai világban a társadalmi elfogadottsága is elég nagyot változott. Ezért is lett a karakter aranyvérű, mert abban az esetben ez a lehetőség kb ezüsttálcán kínálta magát. Ez volt az egyik ami nagyban alakította a karakter történetét, a másik pedig, hogy szeretem feszegetni a lehetőségeim határát. Megtetszett hogy vajon milyen lenne, ha egy mágus karakter elkezdené a világot részben a mugli tudományok irányából szemlélni, mennyiben formálná ez át a mágustársadalomról varázslatról, meg úgy általában a világról alkotott képét. Az aranyvérű szál és ez együttesen adta ki a karakter jellemfejlődési ívét is, ahogyan a muglikhoz való hozzáállása megváltozik.  A többi része töltelék, nekem valahogy adta magát már a többiből. A Cain-os rész első sorban useri indíttatású, ő és Dante hívtak az oldalra hogy játszak velük, szóval szerettem volna eleve oda kötődni, és az, hogy egy őrült rajongót csináljak a karakteremből beleillett a képbe, és itt a bájitalmesteres családi múlt is nagyon kapóra jött. Jajj hogy örömködtem neki reggel, amikor végre teljesen összeállt a történet a kávém szürcsölgetése közben!

Hasonlóságok - Különbségek: Abban én is egyet értek azokkal akik előttem már írtak ide, hogy valahol mindenki beleírja a karakterébe önmagát is, de most először nagyon nehéz lenne megfogalmaznom, hogy mi a közös bennem és Yennában. A külseje semmiképp, fizikailag egyetlen aspektusban sem hasonlítok a karakteremre.
Belsőleg... Nehéz kérdés. A természettudományokhoz való vonzalom egyértelműen hasonlóság, és én is legalább olyan nagyra értékelem az ésszerűséget és a logikusan megalapozott döntéseket, mint a karakterem. Abban is hasonlítunk, hogy én is inkább gyakorlatias ember vagyok, semmint elméleti. Viszont nem tudnék semmi iránt annyira lelkesedni, mint Yen és annyira elmélyedni sem tudnék 1-1 dologban mint ő. Én is szeretem az állatokat, a növényeket (általában szeretem ha élő dolgok vesznek körül), és kotyvasztani is szeretek, bár sajnos mugli keretek között kénytelen vagyok gyógyteákkal, és a vacsora megfőzésével beérni. Az agybajaink nem hasonlítanak, nekem másmilyenek vannak. Egyelőre ennyi, de biztos vagyok benne, hogy amint elküldöm a hozzászólást még tíz dolog eszembe fog jutni.

Alycia Remington

NÉV: A keresztnév az avialanytól jött, míg a családnevet egy régi angol vezetékneveket tartalmazó lista és a foglalt nevek alapján választottam. Fontos persze, hogy jól csengjen, illeszkedjen a karakterhez, de az ilyesmit nem tudnám szavakba önteni, hogy miért ez, és miért nem valamelyik másik név. Az alábbiakon gondolkodtam még: Lynette, Ashlyn, Cynthia, Katrina, Ariana illetve Finley, Wilkerson, Kimberly és Richards.

AVATAR: Rendkívül nehezen választok avatárt egy karakterhez. Általában mire ehhez a fázishoz jutok, már rég részletesen elképzeltem magamnak az én csodálatos főhősöm, aztán így még közel hasonló képet sem tudok találni. Néhány frpg karakterem pusztán ezért nem lát sosem napvilágot. Ezúttal viszonylag elégedett vagyok a választással, de ez mindig lehetne sokkal jobb.

ELŐTÖRI: Nehéz lenne pontosan megmondani, melyik ötletdarabka honnan ered. Egy olyan karaktert akartam, aki komoly kihívás számomra, ugyanakkor nagyon tudom szeretni. Az előtöri során még nem forrott ki teljesen, de fejben megvannak a durva élek, amiket a játéktéren lecsiszolhatok.

HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK: Nagyon-nagyon különbözünk. Ellentétes nemű és tíz évvel idősebb vagyok. Viszont ha valaki régóta szerepjátékozik, akármilyen formában (asztali, frpg, pc játék), az előbb-utóbb megunja mind a magához hasonló-, mind a sablonkaraktereket. Továbbá mindig is imádtam női karaktereket írni, sokkal izgalmasabbak! Amiben hasonlítunk azok a következők: Mindkettőnk gyakorta olvas, viszont jó, ha a könyvek felét befejezzük. Rendszeresen eszünk csokit, mondjuk én azért jóval kevesebbet nála. Kevés párkapcsolati tapasztalatunk van, siker-orientáltak vagyunk, egoisták és kissé elkényeztettek, átlagnál zárkózottabbak. Csak fiatalabb testvéreink vannak, velünk azonos neműek, és egy nagyszülő is él velünk. Azt hiszem, ezeken kívül minden másban különbözünk.

F R E Y A  E C H O  B L O O D

"Cső belétek!"
NÉV: Eredetileg még egy ennél is beszédesebb neve volt, már ami az első keresztnevet illeti, de az már nekem is túlzásnak tűnt... Így tehát a skandináv mitológia ringatta a bölcsőjét, amíg a másodikat (mert az mindig kell ugye, túl egyszerű lenne az élet nélküle) egy karakter előtti néma tisztelgésemként kapta. A legtöbb ősz hajszálat talán a családnév okozta, és így utólag ez elég vicces is, pedig amikor beugrott a név, még tényleg nem kötöttem össze. Egyébként a Skins Grace Bloodja a keresztanyja, hozzá köthető végtelen szóviccek lehetőségének növekvő halma.

AVATAR: Az első karakterem, akinél maga a karakter már fejben teljesen kész volt, (mint a mellékelt ábra mutatja, most is teljesen kész van) mire eljutottam eddig a fázisig, és talán vele kapcsolatban ez bizonyult a legnehezebbnek, a tökéletes babapofi és a kocsisokat szoknyás szűzlánnyá sápasztó káromkodást ontó száj keresztmetszetébe viszonylag kevesen férnek bele, Rosie Tupper inkább az előbbi, bár azért bőven elég kevéssé ártatlan képe tette lehetővé, hogy végül eldőljön a kérdés.

ELŐTÖRI: A korai fázisában rengeteget gondolkoztam a 'betegségének' eredetén, ennél kicsit kifordultabb jellemmel képzeltem el, és mikor lényegében bekattant, hogy vérfarkas, akkor összeállt a kép, és kiforrtak a vonásai is teljesen - a pusztító alpáriság pedig útjára engedve tépázza azóta is az emberiség idegeit, ugye..Eleve része volt a Balmoral-Lutece-Channing-Blood társulásnak, külön élmény kibontani a családtagjaival való közel sem zökkenőmentes kapcsolatát, főleg mert Freya saját elmondása szerint néha saját magát sem tudja elviselni, sok állatsága ebből fakad. Nem mintha mentegetésre szorulna, ez már az első soroknál ki szokott derülni róla, hiába az idézőjeles nagy szív, ha épp a tiédet akarja kiszedni a helyéről.
Nem akartam belőle lágy jellemet faragni, elég szélsőségesen áll az életéhez és a farkasságához is, látszólag elfogadva a társadalom és a kór szabályait, de közben folyamatosan harcban van a rendszerrel, a társadalommal, bár eredetileg nem volt tervben, hogy forradalmár lesz, de író tervez, karakter végez ugye... Freyának pedig bőven elég nagy a szája hozzá, hogy kinyilvánítsa az akaratát.

HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK: Egyszer hallottam egy olyan véleményt, hogy furcsa az élmény, aminek keretén belül az ember összeköti velem Freya úrasszonyt... Mondhatjuk, hogy nyomokban Freyát tartalmazok, bár ez inkább korábbi éveimre volt jellemző, ilyen folyékonyan káromkodni még nagyon cifra helyzetekben sem szoktam, illetve az ő tevékenységének jó részéért került volna már bárki hosszú elbeszélgetésekre muszáj-kabátban sejtésem szerint. Szeretem, hogy szó szerint egy nagy állat, illetve valahol csodálom a szabad mindenségéért: a szájáért, a bátorságáért, és persze a szabad középső ujjáért, viszont ő egy eltúlzása ennek a 'fuck that' létezésnek, nagyjából az, amikor az ember tizenévesen sérthetetlennek gondolja magát, ez pedig  hiába egy valahol általános jellemvonás, nála egy komoly közönnyel párosulva, pedig Freya nagyon is szorongó jellem, csak akkora mellé a szája, hogy véletlenül se hallhassuk meg a kétségeit...
A legnagyobb hasonlóság talán mégis a dac, amivel én is viselek egy kényelmetlen állapotot, és hasonlóan sikeresen sikerült térdet hajtanom előtte - az irónia pedig kegyetlenül megsimogatja a vállamat egy vérfarkas írójaként, miközben vegetáriánus vagyok.

[El tudod olvasni a nevem oldalt is]

El tudod olvasni a nevem oldalt is

Név: Adott volt. Bár van egy sötét kis titkom, a Hagen ír név, messze nem orosz.

Avatar: Nem volt könnyű korosztályhoz passzoló alanyt találni, aki megfelel az elképzeléseimnek. Nem akartam valami szépfiút. Inkább valakit, akinek van egy érdekes arcszerkezete. Végül chaten ajánlotta Caelius user Cameront, akinek eleve szokatlan külseje van a vörös hajával, és a pofavágásaival. Imádom.

Előtörténet: A tényleges ET megírását több, mint három hónapnyi karaktertervezés, alapos történelmi kutatás, dokumentumfilmek, és az ikertesó megtalálása előzte meg. Utóbbival voltak gondok, mert két - jelenleg itt nem játszó, de fognak valamikor - ismerősöm is ajánlkozott, amiből aztán nem lett semmi. Aztán szerencsésen egymásra találtunk hús a húsommal. A végeredmény szerintem magáért beszél. Még a Lannisterek is megirigyelnének. Az ET-ket lényegében közösen hoztuk össze. Én nem szeretek nagyon gyerekkort írni, Lilinek meg ez az erőssége. Ellenben elég konkrét elképzeléseim voltak a Durmstrangról, amit le tudtam írni.

Mindenképpen akartam hírnök karit, hát még amikor kiderült a Romanov szál is. User maga is orosz származású, meg még sokminden más is, jártam is Moszkvában és Oroszország más részein sokat, igaz, elég rég sikerült kimenni utoljára. Az ET-ben emlegetett állatok (Bujszka kivételével, az egy gyakori macska név, ami körülbelül a magyar Cirminek felel meg) a rokonaim nevét kapták meg. Ahogyan Morozova professzor is rokon nevét kapta... Jól ismerem az oroszokkal kapcsolatos sztereotípiákat, sokszor szembesítettek velük engem is, annak ellenére, hogy én már Magyarországon születtem. De nyilván nem csak a vodkából, tekert cigiből és matroskákból áll egy karakter.

Annak ellenére, hogy a Hírnökök célja minél több ember saját oldalukra való állítása (ezzel nem mondtam újat), nem akartam egy tipikus, politikus beállítottságú manipulátort. A koncepció inkább a látszat és valóság kettőssége. Az agresszív, bunkó izomagy valójában a legnehezebb és legösszetettebb mágikus tudományág kutatója, akire tanára a Durmstrangban már első éves korában felfigyelt, és elkezdte bevezetni az alkímia rejtelmeibe. Sőt, valódi célja is az, hogy gyógyítson. A hermetikus alkimisták első sorban ugyanis orvosok és filozófusok. Azon belül már jöhet minden, a Bölcsek Kövétől kezdve a panaceán át egészen a homonculusokig... Egyszerűen nem ezt várná az ember egy olyan személytől, aki amúgy hobbiból terelőütővel ver meg valakit mondván, csúnyán nézett a húgára. De a koncepció mégis működőképes. Meg komolyan, mi veszélyesebb annál, mint hogy simán alábecsülsz valakit, mert hülyének nézed?

Megjegyzem még, hogy voltak adott dolgok, amiket mindenképp bele kellett venni a karakterbe, a nevén és korán túl. Ezeket privát üzenetben kaptam meg, de nem volt semmi olyan, ami megkötötte volna a kezem. Főleg a nyelvtudásra (amihez alkímia miatt hozzáraktam a latint is), otthoni politikára és hasonlókra kell itt gondolni. Emellett megosztom azt a képet, ami meghatározta Liliya és Hagen gyerekkorát.

Hasonlóságok, különbségek: Én nem vagyok valami agresszív, sőt. Nem igazán hasonlítok a karakterre, hirtelen nem is tudnék a származásunkat leszámítva semmit mondani, ami közös lenne bennünk. Leszámítva, hogy gyerekként engem is sokat piszkáltak, mert nem beszéltem magyarul, amikor az iskolát kezdtem. Írni hamarabb tanultam meg, mint beszélni.
Ismerem az orosz mentalitást, főleg család téren (az oroszok igazából elég lazák általában véve... Nem vesznek mindent halálkomolyan, és ez nem csak az én rokonaimra igaz, hanem úgy amúgy is), amiből tudtam meríteni. Hagen pedig sajnos Moszkvában sem járt... Pedig biztos tetszene neki. Főleg a csillárok és a tömör arany a metróban. Érdekel az alkímia viszont, ha az számít...