Hogyan alkottad meg a karaktered?

ELLIOT O'MARA

NÉV:
  Elliot O'Mara... nagyon komolyan hangzik, nem igaz? Az hiszem teljesen illik a karakterhez, aki igyekszik magát kifelé nagyon határozottnak, erősnek mutatni. Ugyanakkor nekem, mint a megalkotójának ez a név kicsit sem tetszik. Az Elliot, mint keresztnév nem tartozott soha azok közé, amit magamtól választottam volna, viszont éppen ez teszi őt nekem olyan különlegessé. Alig pár hete kezdtem el játszani a Fantastic Beasts Cases nevű applikációval, ahol a nyomozó karakterünket el kell nevezni. Én a véletlenszerű opciót választottam, ahol szembesültem ezzel a névvel. Az O'Mara kapcsán sejtettem, hogy ír vezetéknévről van szó, de nem tudtam róla semmi konkrétabbat, míg utána nem néztem.

AVATAR:
  Az avialany kiválasztása problémás volt. Míg nem állt össze a fejemben a történet egy egyszerű, európai srácnak képzeltem el: szőke haj, kék szem. Kicsit olyan herceges típusra szerettem volna megalkotni, de aztán változott a dolog. Az öccse más apától született, így a külsejükben erőteljes eltérést akartam hozni. Nem csak azért, mert így tényleg nem tűnnek testvéreknek, hanem a személyiségük közötti különbségeket akartam hangsúlyozni vele. Az alanyt nem én választottam ki, hanem egy kedves ismerősöm segített. Már azt is tudom, hogy jó emberhez fordultam ezzel a témával.   Az is különlegesség, hogy én kínai családot vezettem be a történetbe, míg a képeken egy koreai sztár látható.

ELŐTÖRTÉNET:  
  Az előtörténet több forrásból jött. Először is megemlíthető ugye az FBC játék, illetve egy-két saját élményem. Nekem is van hasonló tapasztalatom egy szülő eltávolodása kapcsán (válás miatt), habár én ismertem az apámat, még is kicsit megvolt ez a távolságtartás közöttünk. Nekem ezt sikerült legyőzni, hiszen ma már remek a kapcsolatom apámmal is, de Elliotnak ez nem adatott meg. Benne mindig olyan kérdések kavarognak, hogy ki is ő valójában, mit örökölt az édesapjától? A kérdéseire pedig már hosszú ideje nem kapott választ, ezért rendszerint dühös, féltékeny és agresszív.
  Egy kicsit kettős személyiséggel is rendelkezik, hiszen egyik percben önbizalomtól duzzadva azt mondja, hogy okos, méltatlanul ismeretlen, a következő pillanatban azonban elveszíti a határozottságát és úgy érzi semmit sem tud jól csinálni. Ezek pedig mind az önismeret hiányából fakadnak nála. Ezt igyekeztem hangsúlyozni az előtörténetembe is, hiszen mindig is szerettem volna egy összetett személyiséget kreálni, aki előtt sok fejlődési lehetőség áll. Egyébként emiatt kicsit tartottam is tőle, hogy majd megszólnak és nem fogadják el az előtörténetet, hiszen Elliot személyisége tényleg ellentmondásos.
Már régóta a fejemben voltak ezek az ötletek és örülök, hogy megvalósíthattam.

HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK:
  Ahogy már fent írtam, valamikor jellemző volt rám hasonló érzelmi világ. Át tudom érezni a helyzetét. Attól függetlenül egyébként, hogy Elliot nem feltétlenül pozitív szereplő szerintem van olyan tulajdonsága, amit az ember irigyelhet tőle. Ilyen például a merészsége és a talpraesettsége. Másrészről egy kis tolvaj, aki gondolkodás nélkül elveszi azt, ami kell neki.  Én még sosem vettem el senkitől semmit... de pont ezért volt szórakoztató leírni, hogy a karakter elcsente Lucy Blackwell nyakláncát.

bébi Finnick Jörð Nott

a  n é v r ő l : a mai napig nem született konszenzus a Nottok között az eredetéről..  
 Az első keresztnév adott volt, ahogy a családnév is, bár utólag kiderült, teljesen másra asszociáltam a hangzásáról, mint amire kedves bátyám, de tudom, hogy igazam volt de ez nem okozott később fennakadást a megalkotásában. Az északi mitológia szerint az éjszakának három gyermeke van, és ez itt ránk is igaz, úgyhogy csak egy pici easter-egg a középső neve, valószínűleg ő maga sem ragaszkodik hozzá különösebben.
 A név, amit magának adott, és amelyiket egyfajta írói álnévként használ, a Cloud Atlas kölcsönözte számára. Finnickből kinézem, hogy biztosan olvasta is..

a z  a r c : ami erősen gondolkodóba ejtett az alkotásakor, még azt is lehetségesnek tartottam, hogy egy fiús lány arcát kapja majd, mikor megtaláltam a mostanit. Szempont volt a törékenysége, annak lehetősége, hogy valaki lánynak nézze, továbbá hogy hasonlítson a bátyjára, szóval nem volt egyszerű. Annyira örültem egy magáról aktívan képeket közlő alanynak, hogy aztán elfelejtettem, hogy ezek jó részén olyan sminket visel, amellyel azért erős házpont-levonásokat lehetne kieszközölni a tanári kartól.  


a  t ö r t é n e t : volt a mumus, mert keresettként és njk-ként is megjelent már Finnick a bátyjánál, eleve egy családba került illesztésre, így aztán valódi kihívásnak tűnt elsőre. Rögtön tudtam, mit szeretnék a jelleméből felépíteni, de először nem voltam benne biztos, hogy maradéktalanul támogatásra is lelek majd a bátyjánál, aki szerencsére teljesen elfogadta az ötletet, így készülhetett el a bébi az író. Habár tulajdonképpen valahol egy nagyon is sötét és drámai keretet kapott, a jelleme alapján végül megtartotta az életkora sajátosságait, és úgy eleve azt a bájt, ami miatt az ember legszívesebben csak takaróba burkolná és biztonságba helyezné.
 Néhány szögből elég feszült figyelem követte a megírását, és tartottam tőle, hogy utólag aztán sztereotipnek és átérezhetetlennek tartják majd, de az élete egy aspektusa csak az énkeresése, még ha a fiatal éveit erősen meg is határozza, úgyhogy ha tulajdonképpen az egyik alapja is a nemi identitásának bogozgatása, nem erre épült rá. Tartottam tőle, hogy az életének néhány részlete irreális színezetet kap vagy sértő lesz, de aztán vettem egy mély levegőt, és rengeteg mindenre rájöttem saját magammal kapcsolatban is.
 Ms. Sixsmith pedig saját karaktert érdemelne  

h a s o n l ó s á g o k : biztosan akadnak, valahol mindig csábító az írónak egy író karakter szólongatása..   Talán leginkább a fantázia ilyen módon való megélése és a másokkal való empátiája jött tőlem, de ő ebből a körülményei miatt jóval többet és tisztábban őrizhetett meg. A való élethez talán túlságosan idealizált lenne, de néha irigylem tőle a lágyságának apró megnyilvánulásait, de szerencsére ennyire bizonytalan nem vagyok.
 Fizikailag legfeljebb az alakunk hasonlít, ahogy nézni tudunk egy-egy édességre.  

[NÉV:]

NÉV: A Noxia nevet már nagyon régóta használom elég sok helyen, és őszintén bevallom, szeretem ezt a nevet, szinte hozzám van nőve. Mert egyrészt nagyon szép a hangzása, másrészt maga a név egy ilyen jellegű karakterhez még illik is. A "nox" szót nyilvánvaló, hogy a Harry Potterből jól ismeritek, mivel ez a Lumos ellen-varázsigéje. Nem tudom, ki emlékszik rá, még egy magyar együttest is így hívtak. Szerettem a számaikat, számomra olyan fantáziadús és magával ragadó volt minden egyes száma, főleg a Ragyogás albumuk ( "Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját..." IMÁDOM! ). A "nox" latinban sötétséget, éjszakát, álmot jelent, de ritkán szokták használni ignorálás, halál és konfúzió szavakhoz is. A "noxia" is hasonlókat jelent, de ehhez járul hozzá sajnos a "hiba" jelentés is, de ezt nem is igazán szokták használni, mert becsmérlő és sértő. Egy csomó MMORPG játékban felbukkant már ez a név, ám számomra mindig mérvadó az egyik játék (már nem emlékszem a nevére), ahol így hívják az éjszaka istennőjét. A Darkstorm egyértelmű, hogy angol eredet és magyarul "Sötétvihart" jelent. Azért ezt választottam vezetéknévként, mert az én világomban ennek is van egy amolyan kultusza, amit saját Warcraft történetemből szedtem. Ott egy szintén már kihalt félnemes katona- és kovácscsalád viselte ezt a vezetéknevet, de őket a Stratholm-i tisztogatáskor mind megölték.

AVATAR: Iszonyú nehéz volt. Általában a main karaktereimet saját képre szoktam formálni annyi különbséggel, hogy külső jegyben sokkal fiatalabbak és jobbak nálam, mármint amilyen mindig is szerettem volna lenni. Mikor tájékoztattak, hogy itt létező színészek, meg egyebek képeivel szokás avatart választani, iszonyú nehéz volt olyan embert találni avatarnak, aki egy az egyben hasonlít Noxiára. Sajna elvárásoknak megfelelőeket nem találtam. Akik még mindig közelebb álltak hozzá, az Milla Jovovich és Kate Beckinsale fiatalabb vagy fiatalos verziói voltak. Nehéz döntés volt, végül Kate Beckinsale-t választottam. Amíg nem találok olyan személyt, aki már jobban hasonlít kedves kis karakteremre, lecserélem, addig Beckinsale jó lesz.

ELŐTÖRI: Hát... őszintén szólva szorított egy kissé az idő, így csak elkezdtem írni, és úgy pattantak ki a fejemből az ötletek. Viszont a Darkstorm család tragédiája nagyjából egyezik a Warcaftosékkal. Ott kinyírták őket, mégis mázli úton a kisunoka és a nagyszülők maradtak életben, bár a nagypapa később elhunyt. Itt is hasonló módon a lányunoka és az egyik nagyszülő maradt meg, bár itt nem egyből halt ki az egész család, hanem egy állítólagos átok miatt a fiúutódok egyet kivéve mindig elhullottak idő előtt, Noxia előtt igazi Darkstorm lányutód nem született. A Warcraftos világomban a Darkstormok ősi árnytípusú főnixszülőttek leszármazottai voltak, de azok képességei nem szálltak rá az utódokra, csak félig-meddig az utolsó élő sarjra. A Harry Potteres Darkstormok rövid életű kis lombik-aranyvérű család volt, és az életben maradt utódok mindig tettek róla, hogy még biztosítsák a Darkstorm nevet, s egyszer a minisztérium végre valahára elismerje őket a modern kor új aranyvérű klánjának. Mivel Noxia lány és félvér, így fennáll a veszélye, hogy végleg kihal a Darkstorm család. Hacsak nem tér vissza olyasvalaki, akiről azt hitték, hogy talán meghalt vagy elrabolták...  ki tudja! Eredetileg nem így terveztem volna, csak aztán a mai nap folyamán eszembe ötlött, hogy azért legyen majd valami kellemesebb meglepetés is a karim életében. ^^

HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK: Fifty-fifty arány. A valóságban jómagam is érzékeny és művészlelkű típus vagyok... és egy kicsikét zárkózott, de nem annyira. Ugyanúgy szeretek olvasni és rajzolni, mint Noxia. Még a korunkhoz illetlenül fiatal alakunk is egyezik. Hajszínben is, csak én mostanság vörösesbarnára festem a hajam, Noxia vagy megőrzi az eredeti szőke árnyalatos és tincses barna hajúságát, vagy autumn árnyalatú vörös hajszínt visel. Mint mondottam, egy kicsit zárkózott vagyok, de szeretek társaságban lenni, beszélgetni és bárhová elmegyek szívesen, ha elhívnak. Sok mindenre nyitott és sokkal vidámabb személy vagyok Noxinál. Noxia ezen a szinten totál az a típus, aki a jó tulajdonságaimnak ellentétje. Sötét, zárkózott, nagyon menekül a társadalomtól kedvenc elfoglaltságai biztonságába. Bevallom, amikor rossz napjaim vannak, én is ezt teszem, de nem viszem túlzásba, bizonyos dolgokat könnyen fel tudok dolgozni és továbblépni. Nem úgy, mint Noxia, aki egy súlyosabb traumára sokkot is képes kapni, ha nem iszik a bájitalból, amit Vortess adott neki (egyetlen jó dolog az antihős karimtól -.-). Ő a súlyosabb beteges traumából már rég kigyógyult, de mivel történtek még vele dolgok, időnként kiújul "enyhébb" formájában, de ezt már felnőtt emberként képes kezelni. A rossz tulajdonságaimból egy egy-két tulajdonságot adtam a karakteréhez, még pedig a beszólogatást és az utálatot a legtöbb ember iránt. Míg ő cinikusan bunkó utált személyekkel szemben, én csak mókázásból szoktam kekeckedni, és igyekszem megválogatni szavaimat. Ha mégis megsértek valakit, akkor bocsánatot kérek. Ami a tanulási elszántságát és céljai elérését illeti, abból csak annyi igaz rólam, hogy általános iskolában tényleg én voltam az iskolaelső már elsős koromtól kezdve, a gimiben 3-4-es tanuló voltam, de ott is igyekeztem, hogy ne bukjak meg... azért elég szép lett az érettségim ahhoz képest, hogy a gimiben pocsék voltam matekból, fizikából és kémiából. Sajnos a múltban történtek a családomban meg nem beszélhető dolgok, amiért az érettségit csak estis felnőttként tehettem le, így nagyon lecsúsztam attól, hogy művészeti főiskolára járhassak. Noxia meg azt váltotta valóra, amit nagyon szerettem volna. Ami az életútját illeti, az már egyáltalán nem igaz rám. Ha nem is értem el azt, amit szerettem volna, szerencsére kiegyensúlyozottan helyt tudtam állni az életben, a karim viszont elérte, amit szeretett volna egész életében, de a mai napig kínszenved.

BATSHEBA VALORIE WELCH

Előtörténet: Egy ideig gondolkodtam, alkossak-e új karaktert. Úgy éreztem, nekem lenne szükségem a frissítésre, mivel sok karakteremet eltávoztattam nemrégiben. Meglepő azonban, de férfi karakterben gondolkoztam, akihez már avialanyt is választottam. De valahogy az nem egészen volt meg, hogy milyen is legyen ő maga. Ezen kívül eleve két felnőtt férfi karakterrel is büszkélkedhetem, gondoltam egy harmadikat mégis minek indítsak…
Mikor rátaláltam egy képen a hölgyeményre, persze ismertem több filmből is elég régóta, azonnal jött az ihlet. Gal Gadot eleve eléggé vagánynak néz ki, a mellett, hogy gyönyörű, szóval adta magát a kviddicsjátékos szerep. Ahogy szintén a színésznő miatt Izrael is. Fontos volt, hogy eddigi életét Angliától messze töltse, és ne nagyon legyen kötődése, ismeretségi köre az országban. Azt hiszem ezzel egy teljesen új lap lehetőségét akartam megadni neki is, és valahol magamnak is.
Az előtörténet megalkotásakor azonban fontos volt, hogy a kor, a történések és néhány helyen még a jellem, illetve a hobbik, szeret-nemszeret rész is illeszkedjen, Nathaniel Forest előtörténetéhez. Ha nem is mindenhol, vagy mindenhogyan, de sok utalás felfedezhető. Batsa és Nathaniel ugyanis testvérek, bár ezt még egyikük sem tudja. De majd idővel valamikor, valahogyan ki fog derülni. Remélem…

Avatar: Mint mondtam, ahogy megláttam, azonnal tudtam, hogy Gal Gadot kell nekem, mint avialany. Miután több interjút is megnéztem vele és képeket gyűjtöttem róla, pedig már tényleg nem volt kérdés, milyen lesz.
Amúgy nem szoktam kimondottan, tökéletesen gyönyörű karaktereket alkotni. De, hát ezzel az arccal, igazán nehéz lett volna más milyet. Ettől függetlenül reálisnak akartam. Szóval kicsit belegondoltam abba, milyen is az, amikor a világ legdurvább sportját űzi az ember. Ebből jött az ötlet, hogy folyamatosan sérülések legyenek a testén. Ezeket a foltokat Batsa szégyelli. Így önmagát rögtön nem látja olyan gyönyörűnek, mint amilyennek elsőre a legtöbb ember.

Név: Ez volt igaziból a legnehezebb. Már majdhogynem készen volt a karakter, amikor a neve még nem volt egészen meg. A keresztneve már megvolt, de a vezetéknévvel nem boldogultam. Előbbinek mindenképp héber eredetűt szerettem volna. Így az anyai oldalról érvényesülne a származása, viszont Angliában talán még idegenebbnek hatna. Nem keresgéltem túl sokáig, mire rábukkantam a Batsheba névre. Olyat akartam, ami elegánsan cseng, de rövidítve kap egy érdekes hangzású becenevet: Batsa.
A vezetéknév már nehezebben ment. Angolt szerettem volna, és egyszerűt, rövidet. Tucatnyit kijegyzeteltem, mire ráakadtam a Walsh-ra és bele is szerettem. Ezzel a névvel írtam végig az előtörténetet és a családi részeket. Sajnos Piper Walsh, mint karakter eddig elkerülte a figyelmem, így jó, hogy a regisztrálásom napján feltűnt az oldalon. Elszomorodtam, de legalább tudtam, hogy foglalt. Folytatódott a keresgélés. Mivel azonban a hangzástól, rövidségtől már nem tudtam eltérni, fejben annyira ez volt meg, maradtam a nagyon hasonló Welch-nél.

[NÉV:]

Olivia Gabriella Stane

NÉV: A néven elég sokat gondolkodtam, az Olivia mindig is tetszett, pontosabban a Lia, Lily becézése. Viszont nagyon kedveltem az Ella nevet is. Végül második névkén a Gabriella- nál kötöttem ki. Szerintem ez egy nagyon szépen hangzó név és legalább számtalan módon lehet becézni is.
Próbáltam egyben olyan nevet választani ami illik a PB-re, így első ránézésre és ez szerintem sikerült. Így lett végül Olivia Gabriella a keresztneve. A sorrend igazából már csak azon múlott, hogyan hangzik jobban a vezetéknévvel együtt. A vezetéknév, azt volt a legegyszerűbb kiválasztani. Volt már az elképzelésemben pár angol családi név ami mindig is nagyon tetszett. Kiválasztottam egyet ami pont illik a két név mellé. Megszületett hát: Olivia Gabriella Stane.
AVATAR: Na talán ezt volt a legkönnyebb kiválasztani. Én sok mindenkivel ellentétben előbb választottam ki PB-t mint, hogy meglegyen a sztorija. Persze azért volt egy ötletem, hogy körülbelül, hogyan is képzelem el, de már eléggé hamar Lucy Hale-re esett a választásom. A színésznőt elég régóta megkedveltem, lévén a P.L.L. sorozatnak amit mindenki jól ismer. Ha meg nem, hát ajánlom, hogy nézze meg. Azért ő rá esett a választásom, mert amúgy se akartam erre a szerepre egy szőke, csini cicababát, akiért mindenki rajong. Persze legtöbbször csak a külseje miatt.. Inkább különlegeset, de szépet szerettem volna megformálni. Ez többé kevésbé sikerült.  
ELŐTÖRTÉNET: Az előtörténettel borzalmasan sokat kínlódtam és még most sem vagyok teljesen megelégedve vele. Többször újra írtam, formáltam és fűztem bele dolgokat. Persze mindezt elöször csak wordben, csak azután tettem fel az oldalra, mikor már úgy gondoltam megfelelő lett.
Nem akartam sablonos elmesélősen leírni az életét, ezért választottam a beszélgetős dolgot. Mintha egy nap Olivia csak leülne a nagynénjével beszélgetni és elmesélné, hogy miken ment keresztül. Így jött képbe Agatha néni. A történetét sok dologból raktam össze. Harry Pottertöl jött az, hogy mondjuk nem tudja Olivia, hogy varázsló. Az utazások és a költözések pedig csupán egy ötlet voltak, hogy ne legyen túl unalmas az egész. A csald tagjainak száma, meg mondhatom, hogy a sajtomból adódott. Az előtörténet egyéb része meg a saját elképzelésemből pattant ki. Nem akartam túl szívszomorító sztorit, hogy aztán mindenki megsajnálja és szánakozzon. Egy bátor, intelligens lányt akartam megformálni. Viszont nem olyan tudálékos, mint amilyen Hermione és nem annyira vakmerőt mint Harry. Talán emitt is került a Hugrabugba a leányzó. Jól van ez így
HASONLÓSÁGOK ÉS KÜLÖNBSÉGEK: Van egy pár hasonlóság közöttünk, de nem túl sok. Az például hasonlóság, hogy az alkatunk valamennyire hasonló. Hozzám képest egy kicsit túl  naiv a szentem, túlságosan hamar bedől mindenkinek, még ha nem is mondja, mutatja ki. Való igaz azért kimondja amit gondol és megvédi magát. De talán én még ennél is nagyszájúbb vagyok. Alapvetően úgy gondolom Oliviának vannak tulajdonságai amik a gyengéjévé válnak és vannak amik erősebbé teszik őt.

T a i d e n
A R C H E R O N

Név: Hát az úgy van, hogy becsületesen bevallom, nem én adtam neki. A sztorit talán Athalea tudja leginkább felvázolni honnan is jött az ötlet. Én már készen kaptam és kiegyeztem vele.  

Avatar: Nos, ez is adott volt. Athalea ezer meg egy éve rágta a fülemet egy Jared Leto-kariért, amivel jóóóó sokáig várattam. Magam sem tudom miért. Igazából Jared annyira egyedi és sokrétű, hogy nehéz vállalkozásnak tűnt és hiába a többéves frpg-zés a hátam mögött, esküszöm féltem hogy nem ugrom meg a lécet. Végül azért én magam lepődtem meg a legjobban hogy mégis mennyire jól sikerült!

Előtöri: Ugyan csak njk, de már annak a megírása során hamar egyértelművé vált hogy JK lesz. A mikort ne kérdezzétek. Maga a sztori nem is tudom honnan jött. Igazából mindig a PB fog meg, de itt nem így volt és Jared-et magamra kellett kb erőszakolnom. Emiatt ez nagyon nehéz volt. Nagyon sokat agyaltam, mit és hogy kellene, hogy jót hozzak ki belőle, és mivel pinterest a jó barátom, sokat kutakodtam is róla. Aztán kb megírta saját magát, de viccen kívül. Annyi volt vele a fix tény, hogy kellően elvontnak kell lennie, már csak Lea miatt is. De szabad kezet kaptam. Na az is challenge feladat volt hogy egy ’félőrültet’ játszon ki az ember szerintem.
Sokat segítettek Jared tetoválásai is a történetben.  Különlegesnek képzeltem a karaktert legalább annyira, mint magát az avialanyt. Szeretek átültetni dolgokat az eredeti meglévő anyagból a karakter életébe, akár kicsit megvariálva azt (erre a legtöbb karakteremnél van példa), de nála a leginkább szembeötlő/kiütköző mindez köszönhetőn a szimbólumoknak a karján és a hátán. Ügyes megoldással az idézet a mellkasán is köti őt más karakterhez, Rowle-ekhez ugyebár, szóval ez is számomra élvezetes volt. Van kapcsolat, nem csak vakvilágba megírt szösszenet. Talán maga a karaktercselekmény kidolgozottsága az, amit kifejezetten szeretek, ezért is írom szorgosan a kincsesét.

Hasonlóság/Különbség: Húha, fogós kérdés. Evidensen minden karakteremből van bennem. De hogy mennyi az sose tiszta. Taiden anno nyughatatlan, törtető lélek volt, talán ebben hasonlít rám. Aztán átformálódott a személyisége a sziget után evidensen. Én csak szeretnék ennyire kitartó és ennyire survivor típus lenni. Sztem két hónap után se beledöglöttem volna az egészbe. Azóta meg tárgyilagos, ritkán szól, keveset, de akkor sokat mondó tartalommal. A többi karakterem nagypofájúságához képest Taiden igazi felüdülés. Meg jó kb tőmondatokba írni vele 1,5 oldalt. xD

Erre a topikra most találtam rá, zseniális.

NÉV: Amikor írtam a karakter történetét, végig az lebegett a szemem előtt, hogy legyen benne egyfajta méltóság a mugli származása iránt, vagyis a vezetékneve sugalljon némi brit előkelőséget. Innen a Monthgory név - Montgomery után szabadon. A Hadrianus a kari édesanyjának történelem iránti rajongásából fakad, bár arra nem emlékszem, hogy ez végül belekerült-e az előtörténetbe, de abban biztos vagyok, hogy az elképzelés ez volt: Hadrianus édesanyja gazdag családból származik, gondos taníttatást kapott és történész-régész pályára készült, rajongott az ókori Rómáért. Hadrianus császár pedig kapcsolódik Britanniához a limes révén. A karakter középső neve... Wolfram... magától jött és maradt, mert együttvéve jól hangzik, különösebb jelentése vagy jelentősége nincsen.

AVATAR: Ha ki kellene emelni egyetlen olyan dolgot, ami bombabiztos adaléka volt a karakternek már a kezdetektől fogva, akkor bátran mondanám az avataralanyt. A karakter mindvégig Nikki Sixx küllemére lett megálmodva, más arcával és fizimiskájával el sem tudnám képzelni. Nikki és Hadrianus között fontos hasonlóságok vannak, mondhatnám úgy is, hogy Hadrianus örökölte a megformálója egyes tulajdonságait: ízig-vérig rocker, heroinfüggő, alkoholista. Ezek vezérmotívumok és végigkísérik / megkeserítik mindkettejük életét, de mindegyik ilyen motívum okkal alakult ki.

ELŐTÖRTÉNET: Éppen teljes és alapos lakásfelújítás történt odahaza, amikor a nálunk dolgozó segédmunkással pihenés közben a Harry Potterről kezdtünk beszélgetni. Innen jött a kedv, hogy újraolvassam a teljes sorozatot, így elkezdtem az első kötettől. Újra megfogott a hangulat, a varázslóvilág és akartam egy darabot magamnak belőle. Az oldalt ismertem korábbról, bár sohasem játszottam rajta, a hangulata viszont fenséges, ezért olvasóként gyakran visszajártam. És pont abban az évben jelent meg Nikki Sixx saját bandájának (egyébként a Mötley Crüe basszusgitárosaként lett világhírű), a Sixx:A.M.-nek az egyik albuma, a Prayers for the Damned, aminek a címadó dala az egész történet alapja. Olvasás közben jött a zene a fülembe, a zene pedig adta a történetet és azonnal el kezdtem írni a karaktert. Gyakorlatilag végig ezt a számot hallgattam, ha elakadtam vagy más megközelítés jobban tetszett, újra és újra lejátszottam, mert mindig továbblendítette a történetet és így lett általa kerek egész. Oly annyira, hogy a karakter felütése a dalszöveg egy-egy részletéből származik szabad fordításban. A dallamvilág egy nehéz időket megélt, a hadak útját megjárt, de mindvégig esendő embernek megmaradt karakter létrehozására inspirált. Az első nagy háború rögtön a Roxfortban kezdődik, amikor Hadrianus sárvérűként a Mardekár-házba kerül és végig Damoklész kardjaként lebeg a feje felett a származása. Kicsit paradoxon a helyzet, mert Hadrianus olyan figura, aki kedvét leli a fekete mágiában, mert úgy gondolja, hogy az igazi hatalom birtoklásához a mágia működését annak valamennyi aspektusából szemlélni kell, nem retten meg a gyilkolástól, nem dramatizálja túl a tragédiákat, gyorsan hoz meg szörnyű döntéseket, de nem gonosz karakter, mert ő a gonosz erejével próbál harcolni a valódi gonosz ellen. Ezért gondolom én agyafúrtnak s ravasznak többek között. Hadrianus életében sok-sok tragédia történik, megéli mindkét háborút és a hivatása is veszélyes helyzetekbe sodorja. Mivel tudtam, hogy milyen történetet építek fel a személyisége köré, ehhez megfelelő képességekkel igyekeztem felruházni. Ezen a ponton féltem attól, hogy a karakter vérpistinek fog tűnni, amit a tapasztalatával és az életkorával támasztottam alá, de azt gondolom, hogy amit egyik részről adtam a karakternek (tudás, hatalom, képességek), azt másik részről elvettem: túl van a fiatalságán, se kutyája, se macskája, olyan életet él, ami másokat elriaszt mellőle, és Hadrianust szépen lassan felemészti az a munka, amit végez. Kábítószerek vagy alkohol nélkül képtelen lenne megemészteni azokat a dolgokat, amiket átélt. Érzi, hogy a vele történtek lassan a józanságát fenyegetik és ez ellen nem tud hatékonyan védekezni.

HASONLÓSÁGOK, KÜLÖNBSÉGEK: Könnyen belefárad az emberek hülyeségébe, ez egyike azoknak az apróságoknak, amiket magamból szőttem a karakter jellemébe. Hadrianus komplex személyiség, aki azonban olyan dolgokat tett az életében, amire senki sem lenne büszke és mindezt dacból, bosszúból, forrófejűségből tette. Én inkább kétszer meggondolom, mit mondok vagy mit teszek, mert felfogom a lehetséges következményeket és az alapján mérlegelek, hogy érdemes-e valamit megtenni vagy kimondani. Viszont itt megjelenik egyfajta kívánalom: Hadrianus kimondja, amit gondol és megteszi, amit jónak lát, mert van elég hatalma és ezt egy pillanatra sem habozik kihasználni. Erre sokunk vágyik, az ilyesfajta szabadságra. Ezenfelül, mindketten utáljuk a zöldségeket, a meleg nyári időt, a pletykálást, szeretünk zsugázni, téli időben karácsonyt ünnepelni és megélni valaminek a hangulatát. Na és persze: a rock örök és elpusztíthatatlan mindkettőnk életében!

S O P H I E  V A N H E I M

.n é v. Igazából nagyon imádom ezt a nevet. Az egyik kedvenc angol nevem, bár maga az angol nyelv és kultúra sokkal távolabb ál tőlem, mint gondolnátok. XD Először amúgy japán nevet szerettem volna adni neki, de a maximalizmusom miatt biztos beletettem volna ezt a külföldi származásként az előtörténetbe, de természetesen magamnak ellentmondva, lusta voltam még ezzel is foglalkozni, szóval maradtam a Sophie névnél. Egyébként Hana lett volna a drágám, ami japánul virágot jelent.
A Vanheimről pedig halvány gőzöm sincsen, hogy honnan a rákból szedtem. Mindig is szerettem a nevekkel játszani, és mindenféle furaságokat alkotni. Szerezem a V-betűvel kezdődő neveket, valahogy olyan vagyány. Meg kicsit olyan Van Helsing feelingje van.  

.a v a t a r. Ahogy olvastam többen is megküzdöttetek már az avialannyal, és ez nálam sem volt másképpen. A pinteresten találtam egy borzasztóan göndör, és nagyon-nagyon dús, vörös hajó leányzót, kifejezetten elvont arccal, és szeplővel. Na mondom, meg van a tökéletes alany, a probléma viszont az volt, hogy nem volt megadva a neve. Vagyis volt ott valami név, de az valami orosz banyát hozott ki rá, szóval sztornó lett az egész. Végül Elliot csak segített benne, így  megmaradtam ennél a vörös fruskánál, ami végül is olyan Sophies. Mondjuk gőzöm sincs ki ez a nő. XD Az is nehezítette a keresést, hogy nem is ismerek szinte úgy színészeket, meg zenészeket, hogy hasra ütés szerűen tudjam a nevüket, ugyanis rettenetes a név memóriám. :DD
De végül is, utólag még egészen örülök, hogy erre az alanyra bukkantam.

.e l ő t ö r t é n e t. Minidg is imádtam háttérsztorikat adni a karaktereimnek, ami kellően nyomorult és szenvedős. Bár Sophie esetében még önmagamhoz képest nagyon is jóindulatú voltam...
Azt hiszem, az első koncepció az lett volna, hogy Sohienak lett volna egy normális családja, rendesen ismerte volna az apját, meg még egy bátyót is adtam volna neki. Aztán az anyja elhunyt volna egy különös balesetben. Igazából itt is behoztam volna azt a varázsvilág utáni kutakodós szenvedélyét, hogy aztán egy halálfaló megölje, amiért túlságosan sokat tudott. Így Sophie és az apja a tesójával együtt elköltözött volna otthonról. Meg aztán amikor kiderült volna róla, hogy boszorkány még szerette volna is az egészet.
De, mondom, hát ez túl slampos, meg klisés, én pedig utálok klisés dolgokat írni, úgyhogy azt gondoltam, milyen érdekes lenne, ha gyűlölné Sophie az egészet. Mert miért szeretne mindenki a Roxfortba járni? Így hát azt határoztam el, hogy valami ütős háttérsztorival megcsinálom őt úgy, hogy egy dacos, lázadó, minden varázslást gyűlölő lány legyen. Meg ehhez igazából a sárvérű származást tartottam a legjobban illőnek.
Aztán már egyszerűbb volt megalkotni a többi vonását. Az elején egészen könnyen ment, de amikor vissza kellett számolni, hogy a roxfortos évek melyik időszakában hanyad éves volt, kicsit sok fejtörést okozott. Amikor az Umbridge féle terrorhoz értem, először az volt az elképzelés, hogy Frics bántalmazza Balthasart, és Sophie megmenti, de végül is, ezt is Elliot javaslatára elvetettem, és így megszületett a jelenlegi verzió, ami sokkal életszerűbbre sikerült. Kicsit elrugaszkodottnak érzem, hogy pont Dumbledore látogatta meg Sophiet, amikor nem akart elmenni a Roxfortba, de mást eskü nem tudtam kitalálni. :''D
Végül úgy döntöttem, hogy Sophieból nem csinálok sötét varázsló növendéket és bosszúálló angyalt, amiért boszorkány lett, és nem kezd mindenféle gyűlölködő ámokfutásba, hanem szépen egy kicsit a változás felé taszigáltam, Balthasar segítségével. Azt hiszem így többet ki tudok majd belőle hozni, mert sokkal több meglepetést tartogat ő maga is.
Az előtörténet stílusát pedig mindenképpen levél formájúra szerettem volna csinálni, mert imádom a leveleket, és ez így mégis csak olyan klasszikus.

. h a s o n l ó s á g o k -- k ü l ö n b s é g e k. Nos, abban nagyon hasonlítok Sophiera, hogy tökéletesen szeszélyes vagyok. Szeretek egyedül lenni, nehezen barátkozom, és nehezen bízok meg másokban, de van, hogy ez totál nem így van, és egyszer csak ömlik mások előtt is belőlem a szó, és bolondozok. Bár igazán társasági pillangó sosem lesz belőlünk. Hirtelen megnyílok én is mindenki előtt, a másik percben pedig még harapó fogóval sem lehet velem sem beszélgetést kezdeményezni. Bár azt hiszem bátrabb vagyok Sophienál, aki inkább azokat menti meg, akiket ismer, én akár egy ismeretlenen is szívesen segítek, hogyha bajban van. Sophie gyűlöli a többieket, bár ezek a falak hosszú idő elteltével leomolhatnak. Nálam igazából az a helyzet, hogy utálat nélkül állok minden emberhez, aminek a végtelen naivitásom is köszönhetem. Mindenki tiszta lappal indul, de a helyzet az, ha be is feketíti, azon túl is ugyan olyan kedves tudok lenni bárkihez. Sophie pedig nem ilyen. Az biztos, hogy mind a ketten imádjuk a zenét, a farkasokat, és totál ellentmondásosak vagyunk.  
és még örülök is hogy Hugrás lettem, amilyen lökött vagyok, szerintem engem is ide osztott volna be a süveg XD

NÉV: Mindenképpen olyan keresztnevet szerettem volna, ami utal arra a finom Isten-komplexusra, amivel el szerettem volna látni a karaktert... Vagyis nevezetesen plaszti-medimágiai hivatásának ékkövére, a nemtranszfigurációs eljárásra, mellyel nőt férfivá, férfit pedig nővé tud változtatni. Így jutott eszembe a Cherub, amely a Biblia szerint mennyei lényeket jelöl, akik Isten közvetlen környezetéhez tartoznak. A karakter vezetéknevénél pedig a szavakkal játszottam addig, amíg a Will mint akarat és egyben a változást is szimbolizáló, jövő idejű segédige mellett a férfias nőt jelentő, valamint mészárosra is utaló Butch(er) szavak összeforrásából született meg. Amikor egymás után raktam a két nevet, külön tetszett benne, hogy kissé kemény, nyers a hangzása, úgy éreztem, jól passzol majd a karakter személyiségéhez.

AVATAR: Régóta rajongok Fehér Balázsért, de eredetileg nem őt szántam volna a karakter avatárjának. Aztán váratlan módon a karakter előtörténetének alkotási folyamata közben Fehér Balázzsal álmodtam, és hát, ezek után nem volt kérdéses, hogy ő a legmegfelelőbb arc Cherub számára.

ELŐTÖRI: Nagyon foglalkoztatott a kérdés, hogy a varázsvilágban létezik-e a mugli világban egyre kevésbé tabuvá váló transzneműség kérdése, és ha igen, hogyan állnak ehhez a mágusok, esetleg kifejlesztettek-e már olyan eljárást, amivel lehetővé teszik az átváltozást a férfi testbe zárt női lelkek és inverzeik számára. Hát így jött az ötlet, és így született meg aztán Cherub is, hogy választ adhassak a saját kérdéseimre. Időközben jutott eszembe még, hogy legyen egy lánya is, Willow, akinek révén a jóslás misztériumaiba láthatok bele jobban, ami Trelawney kapcsán ugyancsak régóta foglalkoztat.

HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK: Amellett, hogy Cherub igen fegyelmezett személyiség a munkájában, sokszor a temperamentuma mégis átveszi fölötte az uralmat, ami velem is gyakran megesik. Emellett őszintén érdeklik a páciensei, és mindent megtesz, ami módjában áll, például folyamatosan képzi magát, hogy a lehető legjobban tudjon segíteni rajtuk. Azt hiszem, ez az empatikus segítőkészség, mások iránti érdeklődés és fejlődni akarás rám is jellemző. Cherub azonban sokszor a célja érdekében átesik a thesztrál túloldalára, és ilyenkor oly mértékben szigorú és munkamániás, ami tőlem már távol áll. Nála én azért jóval lazábban állok az élethez.

n é v

A névválasztás nem volt különösebben nehéz, a Mikhailt már régebben kitaláltam, zsigerbő ez jött, mikor megszületett a fejemben a karakter. Csupán annyi csavar volt benne, hogy egy francia vezetéknévvel kombináltam mindezt össze. Nem ő az első karakterem, aki más nevet használ, mint amivel született, de a szlávos keresztnév és a latinos vezetéknév egész pikáns kis elegyet alkot, szóval szerintem tökéletes úgy, ahogy van. Ráadásul a Belot és a Bertov egészen hasonló hangzásra, ami arra is utal, hogy a karakter mennyire ragaszkodik a gyökereihez, hiába tagadja ezt.

a v a t a r

Nem ezzel az arccal képzeltem el Mikhailt, soha. Igazság szerint Ben Barnes volt az első gondolatom, de ő időközben foglaltá vált. Viszont nem bántam meg egy cseppet sem a döntésemet, annyi pluszt tett hozzá, hogy egészen átformálta a személyiségét is. Így még közelebb áll hozzám.

e l ö t ö r t é n e t

Nem titok, hogy Mikhail multi, egy másik karakterem történetéhez találtam ki NJK-nak már lassan egy évvel ezelőtt. Az a karakter szép lassan elhanyagoltá vált, viszont Mik egyre többször jutott eszembe. Eredetileg orosznak akartam megalkotni, de egyrészt azóta kicsit elszaporodtak az oroszok az oldalon, másrészt meg lett alkotva Szófia, ami nekem nagyon megtetszett személyszerint. Így született meg lényegében Mikhail Bertov-Belot ténylegesen, illetve a Szófiai Mágikus Táncművészeti Akadémia is. A legtöbb vonását is már régen kitaláltam, miszerint szegény családból származik, sok testvére van, én ezt hat főben határoztam meg most. Mikhail középső gyerek, aminek minden hátrányát érezte, hol a nagyobb, hol a kisebb testvérek miatt nem kapott otthon elég figyelmet, holott mindennél jobban várt rá. Ezért gyakran úgy érzi nem is érdemli meg a szeretetet, a törődést és megtanult nem vágyni erre. Neki elég volt a tudat, hogy elérte, mindenki ráfigyeljen, ha belép valahova. A családjából ő volt egyedül elég kitartó, hogy kitörjön abból, amiben volt. Emiatt törtőnek kellett lennie, szinte agresszívan hatolni előre az életben. Azonban az álmai neki is összetörtek, mert a csillogás, amit a tánc jelentett neki lassan szertefoszlik, hiszen komoly sérülést szerzett s már nem tudja sokáig folytatni a dolgot.
Szeretem a kettős személyiséget, amit mindenképp szeretnék megélni Mikhaillal. Ugyanis ő keménynek mutatja magát, vagy legalább elég fontosnak ahhoz, hogy mindent elérjen... belül viszont nagyon összetört és van egy meglepően kedves oldala is, amit remélem majd valaki vagy valakik előhoznak belőle. Ez ugyanis ott bújkál valóban minden hiszti, felháborodottság és gonoszság mögött.

h a s o n l ó s á g o k - k ü l ö n b s é g e k

Talán a keménységünkben van a legtöbb hasonlóság, törtetőnek különösebben sosem éreztem magam, bár lehet ez csak egy olyan dolog, amit még nem vettem észre. Hiszti, beképzeltség, önzőség... bőven van... Magamat is elég furcsa szerzetnek tartom, ami Mikhailban is bőven benne van. Viszont bennem is megvan a kettősség, ami benne, csak én valószínűleg többször mutatom a kedves oldalam, mint ő. Talán Mik az egyik olyan karakterem, akivel a legtöbb közös vonásom van (a legfőbbfőbbfőbb karakterem után). Ezért elég valószínű, hogy hosszú életű lesz és sokat fogok ráépíteni. Így aki lát benne fantáziát, az zaklathat.

Charlotte Arianne Lowell

Név: A név választás ment a legkönnyebben ennél a karakteremnél. Lottie nevet nagyon kedveltem mindig is. Tudtam, hogy egyszer a gyerekemet így fogják majd hívni. Ám ez sajnos nem lehetséges. A kedves férjecském sem igen támogatja. Szóval így maradt az, hogy valamelyik karakteremnek legyen majd a neve, amit ugyebár nevezhetünk a gyerekemnek is hiszen én alkottam Tehát a Charlotte megvolt mint keresztnév. Ezután következett a vezetéknév választás, ami már sokkal nehezebben ment. Találni egy olyant, ami még hangzásban is remekül talál a keresztnévvel. Na ez sokkal nehezebb volt. De hosszú szülés közepette ez is meglett.  Így megszületett: Charlotte Arianne Lowell.
Avatar: Igazából az avatar alanya egy másik oldalról tetszett meg még nagyon régen. Úgy gondoltam majd egy másik oldalon én fogom felhasználni ezt az arcot a karakteremhez. Valamiért megfogott az arca és a kinézete. Már ekkor megfogalmazódott bennem egy történet, ami úgy gondoltam pontosan illik majd erre az arcra. Így már csak arra várt ez az egész, hogy valahova leíródjon és kijátszódjon. Aztán alig vártam, hogy Oliviával meglegyen az a bizonyos 15 darabnyi reag, hogy végre őt is feltehessem az oldalra. 
Elötöri: Mint fentebb írtam, már az arc megtalálásakor megfogalmazódott bennem a történet. A lányé, akinek bájos a kinézete, de mégsem egy naiv kislány, aki mindenkinek mindent elhisz. Szörnyű és sajnálatos élete volt éppen ezért néha különösen néznek rá az emberek. Önbizalomhiányos, néha eszénél hamarabb beszélő lány, aki mégis remek színésznő. Valahogyan külön tudja választani az életét az alkotástól. 
HASONLÓSÁGOK-KÜLÖNBSÉGEK: Huha. Na ez egy nehéz kérdés. Olyan sok hasonlóság nincs bennünk. De talán mégis több van, mint Olivia és user között. Szóval elég szókimondó vagyok én is. Nagyon sokszor előbb beszélek, mint gondolkodnék akárcsak Lottie. Persze aztán rögtön meg is bánom a dolgokat. Lottie talán túlságosan elhamarkodottan dönt , én viszont megfontolom a dolgokat és rágom egy pár napig magam rajtuk.
Az életünk az viszont nagyban különbözik. Még csak egy aprócska hasonlóság sincs benne. Én normális családban nevelkedtem, rendes körülmények között. Lottiet viszont nagynénje nevelte fel. Lottie szeret a figyelem központjában lenni, főleg férfiak társaságában. Én viszont nem mondhatom el ugyanezt magamról. Mindenesetre én imádom Lottie karakteremet

[NÉV]

NÉV Ami azt illeti elég sokat törtem rajta a fejem, hogy milyen nevet is adjak neki. Akkor igazából maga a karakter nem volt meg annyira, csak annyit tudtam, hogy fiú lesz. Aztán csak úgy elszórakoztam azzal a gondolattal, hogy Benjamin Buttonnek kéne hívni, de mondom csak nem lenne olyan jó. Aztán végül az elején úgy volt, hogy skót vagy ír kari lesz, így valami olyasmi vezetéknevet kerestem, innen jött a Fraser. Aztán arra gondoltam, hogy lehetne inkább Ray, így egy kicsit elvacilláltam azzal, hogy most melyik legyen, így végül mind a kettő mellett döntöttem.

AVATAR Hát huh. Keresetm én skót meg ír srácokat, de inkább elengedtem az egészet. Nagyon nehéz menet volt, hogy megtaláljam a tökéletes arcot. Első verzió az volt, hogy Blake Steven lesz, viszont neki mindenhol ugyan olyan feje van, ami nem túl jó, hiszen elég sokarcú lett a srác. Aztán James Scully is felmerült, de ő ahol mosolygott úgy nézett ki, mintha pisztolyt tartottak volna a fejéhez. Végül kb. órák után csak ráleltem erre a csávóra, és így csak nála döntöttem hosszas tépelődés után. Szóval szerintem tökéletes hozzá Shawn Mendes arca benne van a régi-és az újabb énje is.

ELŐTÖRTÉNET Hát igen. Azt hiszem elég sok mindenkit összezavartam vele, de nagyon izgultam, hogy jól sikerüljön a csattanója. Nem akartam olyan szokványosan megírni. Meg ez elég nagy kihívás volt nekem is, én meg szeretem a kihívásokat. Szóval mindenképpen egy összetett karit akartam, akiben nagyon sok a lehetőség és véletlenül sem egysíkú, hanem olyasvalakit akit borzalmasan megviselt a háború. De talán mégis még vissza lehet őt hozni az élők közzé, így szerintem egy nagyon izgalmas karakter lett. Alig várom, hogy játszhassak vele. Az, hogy utolsó évest választottam, azért van, mert olyan kevés a végzős, kellett még oda valaki.  

HASONLÓSÁG-KÜLÖNBSÉG Sosem voltam az az igazság bajnoka alkat, és hősiesnek meg bátornak sem mondanám magam, bár az közös bennünk, hogy kiállok azokért, akik fontosak nekem. Igazából eléggé családközpontú karakter, bár ez az ET-ből annyira nem derül ki, és én is nagyon az vagyok. Talán a hevessége az, ami bennem is megvan, az ellenszegülés és örökös harcolás a szüleimmel sajnos nálam is megvan. Meg az intenzív lázadás úgy minden ellen, és azt gondolom ő is ilyen kis lázadó. Bár elég sokszor kívánom azt, hogy bárcsak én is olyan harcias és talpra esett legyek, mint ő, de ezt azt hiszem igyekszem játékban kiélni.  

Név

A Teddy adott volt, a Jones pedig a legjobban passzoló név volt, amit egy bizonyos kategórián belül találtam. Az igazat megvallva volt egy user, aki közölte velem, hogy sorozatgyilkos névnek tűnik, ez pedig csak tovább erősítette bennem a dolgot: EZ LESZ AZ! Szóval a döntés viszonylag korán megszületett, bőven azelőtt, hogy kicsomagoltam volna a történetet. A név igazából csak még inkább hozzá segített a múltja megalkotásához.

Avatar

Nem. Nem kifejezetten tetszik és nem kifejezetten ezt akartam, ugyanis nem ázsiai vagy félázsiai karakterben gondolkodtam. Lényegében több opció is szembe jött velem, de Teddyt a kezdetektől fogva barna színű szemmel és fekete hajjal álmodtam meg. Így lényegében ez döntötte el, hogy az öt lehetségesből melyik arc mellett döntök. A többi ugyanis szőke volt és kékszemű, szóval az sem kizárt, hogy előbb-utóbb változni fog.

Előtörténet

Voltak elemek, amiket előre kitaláltam, míg voltak mások, amik írás közben jöttek vagy adták magukat. Az elrablását már jó előre megálmodtam, ahogy azt is, hogy bűnözőnek nevelték. Ez volt az a két sajátosság, amiből kiindultam. A kapcsolatait is írás közben találtam ki és azt is, hogy miképpen kapcsolódik majd a halálfalókhoz. Igazából eléggé negatív szereplőnek képzeltem el, szóval nem kizárt, hogy a legtöbb karakterrel rossz kapcsolata lesz vagy legalábbis nehezen nyílik meg nekik.
Összességében sok dologban érettebb a koránál, míg másokban kevésbé. A gyerekes oldala nem igazán tudott kirajzolódni az előtörténetében, így ezt majd szeretném előhozni belőle a későbbiekben. Az élet dolgai megkeményítették, de nem érzem azt, hogy nem tudna ettől függetlenül feloldódni. Csak a megfelelő személyre és a megfelelő módszerre van szükség.

Hasonlóságok-különbségek

Szerintem a pimaszság és a fejjel a falnak megy, ha felhúzzák szintű viselkedés rám is nagyon jellemző. Ettől persze sokszor mindketten butaságokat csinálunk. Ez persze gyakran mindkettőnknek kellemetlen helyzeteket idéz elő, de úgy gondolom, hogy Teddy kapcsán éppen emiatt egész érdekes történeteket lehet majd előhámozni.

[Név:]

Név: nyilván nem mindennapian ostobán alliterál a karakter neve, de ez szándékolt. A Clayton Colton egy ősrégi ponyvafüzetben, egy western paródiában volt egy kétbalkezes pisztolyhős neve, gyermekkoromból visszamaradt emlék, de annyira gagyin hangzik, hogy imádom. Ugyanakkor akartam neki egy középső nevet, valami jópofát, ami nem töri el túlzottan az alliterácót. A Cuthbert a Heroes of Might and Magic játék egyik hősétől eredt aztán át, részemről tökéletesen beleillik a figurába.

Avatár alany: amint eldöntöttem, hogy egy fiatal, erősen túlsúlyos srác, egy súlyemelő lesz belőle, rá kellett jönnöm, nehéz fába vágtam a fejszémet, ugyanis nem dúskál Hollywood a testes gyermekszínészekben. Először is az eredet elképzelésről végül kitoltam a karaktert negyedikes helyett hatodikasnak, hogy fiatal felnőttek s beleférjenek, de sokkal előrébb nem voltam. Végül eszembe jutott a Wall Street farkasának csetlő-botló, részemről imádni való figurája, Jonah Hill. Tudtam, hogy a komikus régóta van a pályán és még ha mostanra igencsak ki is gyúrta magát, találtam róla ifjabb kor képeket. Nem volt kérdés utána ezzel a hajkoronával és ezzel a szelíd szempárral.

ET: nem titkoltan ez a karakter kb hat éve kezdett el készülgetni, egy másik HP oldalon, amiben picit más is volt a felállás és ahol egy professzort alakítottam. Éppen csak elkezdtem megírni Clayt, amikor az az oldal behalt, ő pedig feledésbe merült. Aztán a napokban véletlenül ráleltem annak a rég oldalnak a romjaira és eszembe jutott, elkapott az érzés, hogy de jó lenne valóban megcsinálni. Ezért kerestem egy aktív HP oldalt.
Clay esetében több dolog is vezérelt. Fixen tudtam, hogy egy kissé reménytelen, kissé esetlen figurát akarok összerakni, de rejtett lelki értékekkel. Mivel régi veteránja vagyok az frpg-nek fixen tudtam, sok olyan oldal van, ahol ha nem vonzó pofit teszel ki a karidnak, senki sem fog vele játszani, de próbált akartam tenni. Elvetettem a megszokott Adonisz/macsó vonalat és olyasmiben gondolkodtam, ami sokkal átlagosabb és jobban megy az esetlen figura koncepcióhoz. Így lett kövér, önbizalomhiányos fiú belőle az alkotói fázis alatt, majd erre rakódtak szépen a rétegek. Olyan figurát akartam, akiben van potenciál a humoros játékhoz (a külseje, a félénksége, a plátó szerelem Everdean tanárnő felé, a vágya a szerelemre miközben ő esélyesen az életben nem fog becsajozni, az evés problémái, stb, stb) ugyanakkor van mélysége is a karakternek, rejtett értékei, amiket maga sem lát (lásd az ostrom, a gyermekszeretet, a belülről fakadó kedvesség). Aztán miután ez meg volt agyilag csiszolgattam, hogy emberi, hibákkal és erényekkel teli fú legyen belőle, ne egy két dimenziós képregényfigura a megmosolyogtató, cuki bohóc kategória, hanem alkalmas legyen emberibb játékra s. Így született meg Clay.

Párhuzamos életrajzok: akárcsak Clay, én magam is elég túlsúlyos vagyok és én is átestem az iskolai vegzáláson, de engem közel sem roppantott meg annyira mint őt. Nekem is voltak ifjú koromban önbizalom béli nehézségeim a másik nemmel, de nem ennyire drasztikusan gátlásosan, mint neki. Én is szeretem a gyerekeket. Meg a hasamat. Meg persze 15 évesen én is voltam plátóilag szerelmes egy tanárnőmbe, mondjuk ezen sok kamasz kölyök átesik.
Ugyanakkor nekem sokkal jobb volt a kapcsolatom néhai édesanyámmal, nincs ennyire komoly sportolói múltam, sokkal nyitottabb, társaságibb ember vagyok Triple C-nél és azt hiszem bőven nincs sajnos annyi belső kitartásom mint neki. Viszont mindketten tudunk magunkon nevetni és mindketten konfliktuskerülő alkatok vagyunk.
Bizonyos szempontból kapott néhányat a saját tulajdonságomból a figura, amelyeket felnagyítottam és eltúloztam, általában a lehetséges humorforrás kedvéért.
Óh igen, és bár mindig szerettem volna, nekem sajnos nincs tesóm.

név
Amikor regisztráltam az oldalra, akkor kapásból Sally Lockhart lett volna, de mondom, csak nem nyúlom be Philip Pullman főszereplőjét, kicsit gonosz lenne tőlem, meg idegesített volna, hogy a két karakter totálisan eltér egymástól. Mellesleg a Sally az egyik legkedvesebb angol női nevem, olyan aranyosan hangzik. Szóval aztán mikor elvetettem a Lockhart-et, igazából arra jutottam, hogy nekem egy alliteráló név kell. Mert imádom a versekben az alliterációkat, és szerintem tök menőek az ilyen nevek.

avatar
Eredetileg vagy szőke, vagy fekete hajú karit szerettem volna neki, de nem is kerestem olyan sokat, amikor szembejött velem néhány nagyon göndör hajú modell, és mondom, oké, most már göndör lesz. Annyira nem vaciláltam sokat, szinte az első göndörhajú lányt választottam ki, akinek nagyon megtetszett az egyik képe, és magamban reménykedtem, hogy ne csak egy random lány legyen egy random fotón, hanem tényleg legyen neve is és képei is. Éééés szerencsém volt, hurrá.

előtörténet
Nagyon sokat változott az előtörije, és igazából elég sokat agyaltam rajta, hogy meg is tudjam fogalmazni azokat az érzéseket, amik őt éppenséggel átjárták. Eredetileg olyan karater lett volna, aki ténylegesen jós képességekkel rendelkezik, és egy álommal indult volna az előtörténet, egy rémálommal, de végül nem tudtam belőle kihozni a maximumot, így újra írtam. Elég tudatos előtöri a maga módján. Végül aztán úgy döntöttem amúgy kihagyom ezt az álmos-jósos szálat és valahogy másképpen építem fel, mert sehogy se akart összejönni úgy, ahogy akartam. Meg aztán úgy voltam vele, hogy beírom valahova ha adódik rá lehetőség.
Direkt nem szenvedett mély ostrom általi traumát, bár azt hiszem az első szakítás és az első "szerelem" igazán megviselte, egyébként sem jutott eszembe semmi egyedi a háborúhoz kapcsolódóan. Meg eleve valami nagyon megrázót szerettem volna, ami a saját kis életében otton zajlott le. Meg olyan ízig-vérig vidéki szabad szellemű vadóc lányt szerettem volna, aki egy kicsit természetbolond. És így ki is tudtam hozni azt a szálat, amit végül kigondoltam.
Eszembe jutottak a romániai pásztorgyilkosságok, amikről tanultam egy szemináriumon. Ezek a gyilkosságok kifejezetten nagy traumát okoztak az egész közösségnek, ugyanis egy elég nagy tabu ez, ami mégis csak megtörténik a rivalizálásból és a féltékenységből adódóan. Meg angliában is megy a bariüzem, úgyhogy reálisnak is tartottam ezt az ötletet. A többi meg csak a szokásos dráma, és az a sok lehetőség, amit majd ki tudok belőle hozni karakterfejlődésileg. Őszintén nem terveztem, hogy ennyire félénk és pánikrohamos lesz ez a lány, de valahogy így alakult. Kicsit azért meg akartam neki adni a rétegeit is, hogy ne legyen csak egy fajta sablonja, és ezért bújik meg benne néhány mozzanat a régi Sallyből is. Alapból meg szeretek a színekkel játszani történetírás közben, ezért borult minden olyan vörösbe. 
Ja igen. A cselló. Mia és a Ha maradnék története miatt.

ő és én én éső
Hát talán túl sok is egyezik bennünk, sajnos jó és rossz dolgok miatt egyaránt. Én is elég szabadság kedveló vagyok, aki nem szereti, ha csak úgy lekorlátozzák, ésigen, elég durván robbanok, ha úgy érzem nem igazán vagyok úgymond szabad. Bár a Ha maradnék című könyv miatt választottam a csellót imádom a vonós hanszereket, egyszerűen olyan gyönyörű hangjuk van, hogy belepusztul a lelkem. De tényleg, mindig is nagyon szerettem volna vagy csellón, vagy nagybőgőn vagy hegedűn játszani sosem volt rá lehetőseégem megtanulni zenélni, így megadtam ezt az örömet Sallynek.
Anyámmal való kapcsolatom is hasonló, mint az övék, túl robbanékonyak, túl hevesek, és túl indulatosak vagyunk, így túlságosan hasonlítunk, ésképtelenek vagyunk megférni egymás mellett, bár sokkal jobban kijövök vele, mint Sally a saját anyukájával.
Na és Sally meg a fiú-fóbia. Nos igen ez is sajnos eléggé személyesre sikeredett. De nem dobáltam meg snekit katusszal. XD