LUCIUS MALFOY
alapokteljes név || Lucius Malfoy
becenév || engem te ne becézgess, vagy megjárod
nem || FÉRFI
születési hely, idő || London, Szent Mungó; 1954.
kor || 43 év
faj || ember
vér || aranyvér
évfolyam || -
a múlt1954 volt az az év, mikor Abraxas Malfoy felesége végre életet adott az oly rég várt örökösnek. Túlzás lenne azt állítani, hogy Abraxas Malfoy boldog volt. Egyszerűen megkönnyebbült, hogy megszületett végre az örökös, aki továbbviszi majd a Malfoy nevet, és akire bátran ráhagyhat majd mindent. Abraxas sosem volt kifejezetten egy családcentrikus, pláne nem jó ember. A muglikat példának okáért elég szépen megvetette, de a sárvérű mágusokat még náluk is jobban. Abraxas Malfoy egy végtelenül büszke ember volt. Büszke a származására, a vagyonára, egyszóval mindenre. Ha ezt nézzük egyáltalán nem meglepő, hogy Lucius olyan ember lett, amilyen…
A fiú Wiltshire-ben nevelkedett, apja szigorú felügyelete alatt. Abraxas nem engedhette meg, hogy fia másképp kezdjen gondolkodni, mint ő. Hiszen mi lett volna a vérvonalukkal, ha Lucius, mondjuk, beleszeret egy félvér, vagy egy sárvérű nőbe, és őt veszi el? Ezt mindenképpen el kellett kerülni, így hát Lucius gazdagságban, mondhatni fényűző körülmények között, ugyanakkor teljes érzelmi hidegségben nevelkedett. Anyja talán szerette, azonban Abraxas még időben megtette a kellő lépéseket, hogy felesége ne csinálhasson valami érzelgős embert fiából.
Lehet, hogy kezdetben Lucius még próbált volna lázadni, de annyi biztos, hogy mire a Roxfortba került, már ízig-vérig az apja fia volt. Ki tudja, mi történt volna, ha nem az apja akarata szerint nő fel. Talán valóban nem eleve elrendeltetett egy ember sorsa… Biztosat senki sem tudhat, talán csupán maguk az érintettek, ők, pedig biztosan nem fognak nyilatkozni róla. A kis Lucius egyfajta érzelmi terrorban, hidegségben élt, így aztán nem is olyan meglepő, hogy végül ő maga is elhidegült mindentől és mindenkitől. Nem volt senki, akiben megbízhatott volna. Mást sem hallgathatott nap mint nap, mint apja tanait, az aranyvérűek felsőbbségét, és a többi…
Mikor először lépett be a Roxfortba, Lucius már olyan volt, mint egy vérbeli Malfoy. Talán a folyamat akkor vált visszafordíthatatlanná, talán már korábban… De Lucius sorsa végképp megpecsételődött, mikor a süveg abba a házba osztotta be, ahova hosszú évek óta minden felmenője járt, a Mardekárba. Lehet, hogy csupán a nevelés vezette el ahhoz az úthoz, amelyre végül rá is lépett, ám lehet, hogy a vére volt az.
Szóval a Teszlek Süveg a Mardekárba osztotta be az ifjú Malfoyt, és ezzel kezdetét is vette valami…
Mily meglepő, a mi Luciusunk a Roxfortban egy olyan „banda” tagja lett, mely egytől egyig aranyvérűekből állt. Lucius megtalálta a neki való társaságot. A sárvérű és félvér diákokat a saját, rendelkezésükre álló eszközökkel mindig gyötörték. Lucius sosem ereszkedett volna le arra a szintre, hogy „normálisan” szóljon az általa megvetett személyekhez. A gúny és a lenézést átitatták minden egyes szavát és tettét. Hiszen Malfoy volt. A neve és a családja vagyona már akkor lehetett mire büszke.
Természetesen apja idejében kerített neki is kijelölt jegyest Narcissa Black személyében. A szőke hajú Black lány tökéletesnek látszott arra, hogy Lucius mutogathassa különböző rendezvényeken, valamint, hogy megadja neki az örököst. Másra különösebben nem is kellettek soha a Malfoy feleségek. Ez van, bármennyire kegyetlennek is tűnik.
Lucius ismerte is leendő feleségét, de ez egyáltalán nem akadályozta meg abban, hogy tovább találkozgasson a nőcskéivel. Narcissa elnyerte ugyan a tetszését bizonyos szempontok alapján, de szerelmes sosem volt belé. Talán még hírből sem ismerte azt az érzelmet. Amit akart, azt megszerezte, de ha egy nő túl sokat kezdett akarni, attól mindig megszabadult. A Roxfort elvégzése után természetesen feleségül vette Narcissát. A nő elég sok mindent megkapott tőle, hogy ne akarjon holmi felesleges érzelmeket. Csöppet sem szerette volna, ha a felesége elkezd neki sírni, hogy így szereti, meg amúgy… Később megszületett a várva várt örökös, aki a Draco nevet kapta. Mivel Lucius számított rá, hogy ha Narcissának lehetősége lenne rá, akkor túlságosan is gyengévé tenné a fiukat, ezért a férfi tett róla, hogy Narcissanak ne lehessen túl nagy befolyása a fiukra. Tervei voltak Dracoval, és nem akarta, hogy egy érzelgős anya elrontsa őket.
Lucius a Roxfort elvégzése után nem sokkal csatlakozott Voldemort Nagyúr követőihez. Az eszmét tartotta fontosnak, és megvalósítani valónak, így még attól is hajlandó volt eltekinteni, hogy egy félvérnek fogadott hűséget. A csoport pedig hozzákezdett, hogy céljuk megvalósulhasson. Nem kevés muglit, sárvérűt és ellenük tevékenykedőt megöltek. Persze semmi jó nem tarthat örökké, így végül bekövetkezett Voldemort Nagyúr bukása. A Halálfalókat tovább üldözték, és akit elkaptak, arra hosszú börtönévek vártak. Luciusnak azonban esze ágában nem volt az Azkabanba menni. Az Imperiusra hivatokozott, és mivel számos helyre juttatott elég nagy összegű adományokat érdekes módon hittek is neki, így a férfi elkerülte a börtönt, és továbbra is megbecsült polgárként élhette életét. Az meg egyáltalán nem zavarta, hogy néhányan továbbra is gyanakodnak rá. Bizonyítékuk nem volt semmire…
Az évek, pedig teltek és múltak. Lucius nem hagyott fel a fekete mágiával… Továbbra is voltak szép számmal ahhoz köthető könyvek, és egyéb tárgyak a kúriában, ahol élt, csakhogy jól elrejtette őket, amennyiben jött egy-két házkutatás. Amikor pedig tényleg kezdett veszélyessé válni a helyzet bizonyos Arthur Weasleyk miatt egyszerűen elsétált a Zsebpiszok-közbe, és eladta azokat a dolgokat, melyek rosszhírét kelthették volna.
Végül aztán elkövetkezett Voldemort Nagyúr visszatérése. Mikor a jegy felizzott a karján Lucius a temetőbe hoppanált, bár talán megfordult a fejében, hogy nem kellene. Mindegy… A lényeg, hogy Lucius visszatért, és kimagyarázta, hogy miért hivatkozott az Imperiusra annak idején, és miért nem indult a Nagyúr keresésére. Azonban egyre erősebbé vált benne az a megérzés, érzés, hogy ha Voldemort mellett marad, akkor bizony a családja jó híre, és az ő pozíciója is csúnyán megjárhatja, úgyhogy végül elárulta a Nagyurat. Később aztán kiderült, hogy milyen jövedelmező volt, hogy nem maradt Halálfaló, kinevezték ugyanis mágiaügyi miniszterré. Az különösebben nem izgatja, hogy Voldemort minden valószínűség szerint meg akarja ölni. Végül is van rá esély, hogy nem jön majd össze neki, meg aztán ő maga sem hülye és ostoba ember… Na mindegy… Majd lesz, ami lesz…
jellemNos… leginkább érdekembernek mondható. Soha semmit sem tesz érdek nélkül. Ha valamibe belefog, mindig azt figyeli, vajon az a dolog mennyire hozhat majd hasznot neki. Nem közösködik alacsonyabb származásúakkal, még akkor sem, ha úgy látszik, már nem az ellenség táborát erősíti. A hatalom a legfontosabb az életében. Mindig azon dolgozott, hogy minél előnyösebb pozíciót vívhasson ki magának, és amennyiben megszerezte azt, akkor meg is tudja tartani. Mindig ügyel arra, hogy a család hírnevét semmi és senki ne tudja lerombolni. Különösebben nem egy érzelgős fajta.
apróságokmindig || nők; pénz; hatalom; társadalmi rang; fekete mágia
soha || Voldemort; halálfalók; muglik; sárvérűek; vérárulók
dementorok || mikor Voldemort megalázta egyes kudarcok után
mumus || Azkabanban ülő nincstelen önmaga
titkok || egyszer lefeküdt egy mugli nővel
rossz szokás || egoista kicsit, meg hatalommániás is, amúgy ő a tökéletes pasi *usernek fejére szakad a plafon és csöndesen kimúlik*
a családapa || Abraxas Malofy; elhunyt; aranyvér
anya || Celine Bordeaux Malfoy; elhunyt; aranyvér
testvérek || -
családi állapot || nős
állatok || -
külsőségekmagasság || 188 cm
tömeg || 75 kg
rassz || európai
szemszín || szürke
hajszín || szőke
különleges ismertetőjel || én vagyok Lucius Malfoy. Kell ennél több?
kinézet || a minap értesítettek, hogy bekerültem a világ két legjobb pasija közé. A másik egy bizonyos Zeusz úr.
egészségi állapot || néhány ember legnagyobb bánatára tökéletes egészségi állapotnak örvendek
a tudásvarázslói ismeretek || egy ideje már elvégezte a Roxfortot, méghozzá nem is olyan rossz eredményekkel. Halálfalóskodott is pár évig, úgyhogy ismeri a fekete mágiát is.
mugli képzettségek || nézd már meg, hogy ki vagyok
pálca típusa || Szilfa, sárkány szívizomhúr maggal
különlegesség || passz
egy darabka belőled*A nap sugarai bevilágították a wiltshire-i Malfoy kúria szalonját. A rakoncátlan fénysugarak ritka pillanatnak lehettek tanúi, ugyanis a szalon egyik foteljában maga a ház ura, Lucius Malfoy foglalt helyet kezében az aznapi Reggeli Próféta egy példányával. A család fejének meglehetősen sok dolga van mostanság, így tényleg ritkaságszámba megy, hogy egy álmos reggelen saját házában olvasgat újságot, és nem éppen intéz valamit.
Lapoz egyet. Zizeg az újság.
Nem sokáig tervez itt időzni. Van mára is épp elég dolga, nincs rá szüksége, hogy elkéssen. Végtére is ő egy Malfoy… Általában nem engedi meg magának a pontatlanságot, mert azzal is csupán saját tekintélye csökkenne. Úgy bizony. Van néhány dolog, amiből semmiképp sem engedhet. Lassan indulnia kell, és több mint valószínű, hogy talpon lesz egész nap, de semmi baj. Ez van. És hogy nem ülhet nyugodtan, újságot olvasgatva, amikor csak akar? Hát kit érdekel? A társadalmi rang, a pozíciója megtartása sokkal fontosabb bármilyen nyugalomnál. Pihenni bármikor lehet… De a céljai elérése közben semmi sem drága.
Lapoz egyet. Zizeg az újság.
A fia a Roxfortban van, a neje meg… Nos, Narcissa holléte csöppet sem érdekli. Narcissa sosem volt több egy szép dísztárgynál, amit különböző összejöveteleken mutogathat. Egy porcelánbaba, amit levehet a polcról, ha épp úgy akarja, de aztán vissza is rakhatja. Felőle a neje mindig azt csinált, amit akart… Már persze, bizonyos keretek között. Az egy dolog, hogy neki vannak ügyei más nőkkel is, de azt például biztosan nem hagyná, hogy Narcissa megcsalja. Elvégre egy Malfoy nem engedheti meg magának azt a megaláztatást. Remélhetőleg a nejének van elég esze, hogy ne tegyen olyat, ami árthat az egészségének… Bár eddig nem sok jelét mutatta annak, hogy nem csak egy szőke, üresfejű liba… Mondjuk, Luciust nem zavarja különösebben, hogy a felesége valójában melyik kategóriába tartozik. Amíg megteszi, ami elvárható egy Malfoy feleségétől, addig nem lesz probléma…
Lapoz egyet. Zizeg az újság.
Lassan ideje lenne indulni. A Próféta száma hamarosan már a dohányzóasztalon pihen, Lucius pedig köpenyét veszi. Nem vesztegethet el több időt. Épp elég dolga van még a mai napra. Jobb minél előbb útnak indulni. Sosem szerette halogatni a dolgokat… Az valahogy nem az ő stílusa volt. Egy Malfoy mindig megteszi, amit kell… Nem engedheti meg magának, hogy ne tűnjön tökéletes úriembernek. Persze a valóság mindig más, mint a látszat, de mivel a látszat van szem előtt, arra kell adni…*
egyébsemmi különös…
Roxfort RPG
Szerző