Skót varázslónegyed

Tristram de Crasso

• • •

____________________________________________________

Kétségbeesett vagyok, és elveszett. Lehet csak a magány elöli menekülés hajt afelé, hogy bármi legyen is a válasza én beleegyezek? Mit veszíthetnék? Nincs senkim és semmim. Csak pénzem és egy sátram van, azzal aztán sokra megyek. Fél éve az életem törzsgyökeres fordulatot vett, méghozzá a lehető legrosszabb irányba, és most itt van egy idegen, aki azt ajánlja, hogy kihúz a pöcegödörből. Nem oldódna meg minden gondom, nem leszek boldog, nem fognak újra élni a barátaim, családtagjaim, de egy lépéssel közelebb kerülök ahhoz, hogy egyenesbe hozzam az életemet. A kérdés, hogy nem vagyok-e túl instabil és befolyásolható helyzetben ahhoz, hogy hülyeséget kövessek el, és egy egyszerű, átlátszó csapdába sétáljak bele. Mert szörnyen csapda szaga volt, de valahol mégis húzott felé a szívem, még ha az is. Ez beteges?
Még ha csapda is, majd' kihúzom magam belőle, ha meg nem... akkor meglátjuk túlélem-e ezt a háborút. Meglátjuk, hogy hivatott vagyok-e valamire, vagy már csak az utolsókat rúgom.
Neve hallatán szemem megvillan. Crasso... nagyon ismerős a név, mintha Jamestől hallottam volna már ezt a nevet. De nem hinném, hogy róla beszélt... Ismerős volt, de nem tudtam semmihez se csatlakoztatni. Amikor kiejti azt a szót, hogy Halálfaló pálcás kezem önkéntelenül is megemelkedik Crasso irányába, de sikerül a csípőm mellett tartanom a kezemet. A Halálfalók miatt tartok most ott, ahol vagyok. Miattuk halott Chloe, anyu, apu, Caleb, Emma, mindenki! Hirtelen jött düh kerít hatalmába, amin jómagam is meglepődök. Sokszor jöttek szóba Voldemort csatlósai, de csak általános harag övezte őket, ennyire sose érintett meg a szó, de most... ahogy előttem áll egy Halálfaló. Ki tudja, lehet ő volt az, aki végzett valamelyik rokonommal vagy barátommal, én pedig most adom neki a kezébe az életemet. Végigmérem tekintetemmel, szinte gyilkosan nézek rá. A hónapok során a pókerarc ráfagyott az arcomra, de most leszrtam, hogy látja, mit gondolok. Próbáltam arra koncentrálni, hogy ne támadjak rá, mint valami gyenge idegzetű idióta. Túl kell tennem magam az érzelmeimen, túl sokat engedek, és lassan már ők irányítanak engem.
Hallgass az eszedre!
Még mindig gyanús volt, de nem leszek gyáva. James elől is elmenekültem, az élet elől is elmenekültem, de most ez elől nem fogok, akár jót, akár rosszat hoz!
Mikor közelít pálcám már tudatosan emelkedik meg. Szavai hallatán nem lepődök meg. Gondoltam, hogy nem most kell teljesítenem valamelyik "kívánságát", de azért konkrétabb is lehetett volna... Ez megint csak megingatta a hitemet, de meg nem döntötte.
- Meg. - válaszolom, és elteszem a pálcámat.
És ha nem fogom teljesíteni? Ha inkább akkor mondok nemet? Akkor már mindegy lesz, mert én a kastélyban leszek. Maximum vele gyűlik meg a bajom... de az sem érdekel.
Belementem egy veszélyes alkuba, ami csak egy rövid ideig tartó biztonságot ad, s hogy utána majd mi lesz? Az már csak Crasson múlik.

köszönöm a játékot
egy élmény volt!