Owen Redway

OWEN AUREL REDWAY

   Alapok

jelszó || Leköpte a tanárnőt!
teljes név || Owen Noel Aurel Redway
becenév || Maradjunk az Owen-nél!
nem || férfi
születési hely, idő || Cardiff, 1981. november 7.
kor || 16
vér || sár
évfolyam || 5.

   A múlt
Gyerekkor
- Esős, novemberi éjszaka volt – emlékszik vissza az árvaház igazgatónője, miközben szemüvegét az orrára biggyesztve jobban szemügyre veszi vendégeit. – Egy fiatal lány kopogtatott a bejárati kapun. Látszott rajta, hogy nagyon meg van rémülve, és hát valóban szörnyen nézett ki. Tudják, éppen szülni készült. Évi rendszerességgel tűnnek fel ilyen fiatal lányok nálunk, akik félnek odahaza megszülni a gyermeket, pedig hát nem is nagyon értem, a terhesség alatt csak észrevették az anyukák, apukák, hogy a kis csemetéjük pocakja nőni kezd.
Az igazgatónő megcsóválta a fejét, majd felállt és a szekrényéhez lépett. Kinyitva az üvegajtót, egy üvegpalackot húzott elő, melyben borostyánszínű ital volt.
- Megkínálhatom önöket egy kis whiskey-vel?
Michael Doyle a fejét rázta, bár szemlátomást ezt az igazgatónő nem látta, ezért hát a férfi kezébe nyomott egy poharat, majd feleségének is adott egy ugyan olyat, végül mindkettőt megtöltötte a palack tartalmával.
- Hol is tartottam? Ja igen… Szóval a lány megszülte a gyereket, és kérte, hogy itt hagyhassa. Természetesen itt maradt a gyermek, az anyát pedig soha többé nem láttuk. Kérdem én, egyáltalán nevezhetjük az ilyet anyának? Na mindegy… Csupán annyit csinált, hogy adott nekünk egy levelet, melyben a gyermek neve volt. Tiszteletben tartottuk a kívánságát, így hát Owen Aurel Redwaynek neveztük el.
- Mit is mondott, hány éves pontosan most a kisfiú?
Az igazgatónő nagyot cuppantva lehúzta a pohár tartalmát, majd benyúlt az íróasztalába és kikeresett egy halom akta közül egy Owen Redway címkével ellátott dossziét. Kinyitotta az első oldalon, melyen egy igazolványkép díszelgett, majd a Doyle házaspár kezébe nyomta.
- Most novemberben lesz négy éves. Aranyos kölyök, nemde?
Mrs Doyle a kisgyermek igazolványképére bámult. Arról egy apró gyermek nézett vissza rá, hatalmas kék szemekkel.
- Aranyosnak tűnik – szólalt meg először a nap folyamán a nő. – De ha megoldható lenne, szeretnénk találkozni vele, még a mai nap, hogy jobban megismerjük.
- Természetesen semmi akadálya a dolognak, de egyelőre még a délutáni alvás folyik. Fél óra múlva lesz az ébresztés, ha megfelel, akkor megmutatnám a szobáját.
A nő bólintott. Mr Doyle visszaadta a dossziét az igazgatónőnek, majd miután ő maga is lehúzta pohara tartalmát, szólásra nyitotta száját.
- Mindenesetre engem érdekelne, hogy még is milyen gyereknek tartja Owent?
Az igazgatónő összevonta szemöldökét.
- Owen okos gyerek, ez már korábban megmutatkozott nála, de természetesen még csak négy éves lesz, nem tudok sokat mondani róla. Nincs baja a többi gyerekkel és csak ritkán rendetlenkedik, és viszonylag keveset sír. Ha minden gyermek ilyen lenne, azt hiszem nem lenne annyi dolgunk.
További kérdések hangoztak el abban a fél órában, majd miután a Doyle házaspár élőben is találkozhatott Owennel, pár nap múlva adoptálták és hazavitték cardiffi otthonukba.

Csupán hónapok teltek el, és beköszöntött a tavasz, mely olyan meglepetésekkel szolgált, melyre nem nagyon számítottak a Doyle családban. Dharma, azaz Mrs Doyle teherbe esett. Állítása szerint a karma, hogy egy árva gyereket fogadtak örökbe, olyan kinccsel adományozta meg őket, hogy visszaadta számukra a lehetőséget, hogy saját gyermekük legyen. Természetesen Owen a családnál maradt ettől függetlenül, és szerető testvére volt a kilenc hónap múlva világra jövő öccsének.
Együtt cseperedtek fel. Habár semmiben sem hasonlítottak egymásra, a két gyermek úgy tűnt, jól megérti egymást, és nem csak jó testvérek, hanem legjobb barátokká is váltak. Owen volt az okosabb, valamint sokkal találékonyabb is volt öccsénél, és míg ő fekete fürtökkel, és kék szemekkel rendelkezett, Alan szőke és barna szemű volt. Úgy tűnt, semmi sem vethet véget a boldogságnak, a szülők ugyanúgy szerették mindkét gyermeküket, és mindent megadtak nekik. Azonban a sors tartogatott még számukra valamit…
Egy téli napon Owent tűzifáért küldték a pincébe. Nem először volt már rá példa, hogy öccsével végeztette a piszkos munkát, pár font ellenében. Így történt hát, hogy 1 fontért cserébe Alan ment le aprófáért, Alan csúszott meg felfelé jövet, és Alan törte ki a nyakát a zuhanás után. A család romokban volt, Owennek pedig fogalma sem volt a dolgokról. Képtelen volt feldolgozni mindazt,amit tett. Úgy halt meg a testvére, a legjobb barátja, hogy ő helyette dolgozott…
A kisfiú mindaddig a keresztapjához, Michael közeli barátjához került, míg a család a temetéssel kapcsolatos dolgokat intézte. Azonban a kisfiú olyannyira meg volt rémülve, hogy nem volt hajlandó hazamenni. Michael hiába próbálta meggyőzni, hogy nem haragszanak rá, hogy ugyanúgy szeretik, hogy szükségük van rá, a kisfiú hajthatatlan volt. Végül aztán hosszú hónapok után feladták, és abban a hitben hagyták keresztapja gondjára, hogy amint képes lesz feldolgozni a történteket, hazamegy. Úgy tűnt azonban, hogy ebben még a pszichológusok sem tudják meggyőzni a gyermeket. Habár kezdett olyan lenni, mint régebben, nem volt hajlandó tágítani keresztapja mellől. És mikor már teljesen reménytelennek tűnt minden, váratlan helyről érkezett a segítség. Owen felvételt nyert egy bizonyos Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Iskolába.
A levelet egy Albus Dumbledore nevű öregember hozta, aki épp olyan érdekes és egyben furcsa figura volt, mint az az iskola, melyről beszélt. Hosszú napok teltek el, mire végül is megszületett a döntés: Owen elmehet abba a bizonyos iskolába.
A szülők abban reménykedtek, hogy ez majd áttörést hoz Owen számára, és ismét visszanyeri régi énjét, és hazaköltözik a nyári szünetekben. Azonban ez a későbbiekben sem valósult meg…

Roxfortos évek

1. év

Miután minden szükséges holmit beszereztek keresztapjával az Abszol úton, Owen már alig várta, hogy a Roxfort Expresszen utazhasson a titokzatos iskolába. Még odahaza átnézte az összes könyvét. A bájitaltan és a számmisztika tűnt számára a legérdekesebbnek. Már az általános iskolában is a kémia és a matematika volt az a két tantárgy, amit a legjobban szeretett. Persze sóvárogva nézegette vadonatúj varázspálcáját is, és alig várta már,hogy kipróbálhassa.
A nyári szünet utolsó napjaiban olyan álmai voltak, melyekben békákat varázsol, nyulakat húzgál elő cilinderekből, és hasonló cirkuszi mutatványok jártak a fejében nappal is. Elgondolkozott rajta, hogy vajon volt-e már korábban is jele annak, hogy varázserő lakozna benne. Nem kérdezhette meg szüleit erről, hiszen nem tartotta velük a kapcsolatot, úgyhogy abban a hitben ült fel szeptember 1-én a kilenc és háromnegyedik vágányra, hogy hatalmas nagy égésben lesz része az iskolában.
A vonaton nem találkozott ismerőssel, így hát magányosan kuporgott egy csupa idegennel megtöltött kupéban.
Este idegesen feszített új talárjában, miközben a névsor vészesen haladt az R betű felé. Mint mindegy gyereknek, neki is megfordult a fejében, hogy a süveg ahelyett, hogy beosztaná valamelyik házba, tájékoztatja őt, hogy valami félreértés született, és szépen utazhat vissza a vonattal. Azonban nem így történt, és percekkel később már az egyik asztalnál ücsörgött csupa gólya társaságban és citromtortával tömte korgó gyomrát.
A hónapok gyorsan peregtek, és Owen rádöbbent, hogy semmiben sincs elmaradva a többi elsőéveshez képest. Szorgalmasan ügyködött az órákon, ahogy azt ereje engedte, és derekasan helyt állt. Sikerrel kibontakoztathatta tehetségét a számmisztika és a bájitaltan felett, bár utóbbit csupán Piton professzor unszimpatikus személyisége miatt nem kedvelte annyira. A két tantárgyon kívül a Sötét Varázslatok Kivédése lépett még a kedvencek sorába, talán mert rengeteg gyakorlati óra volt, vagy csak mert a rendkívül kedves, és nagyszerű pedagógiai képességekkel megáldott Remus Lupin tartotta azt.
Habár az első évét a Sirius Blacktől való rettegés árnyékolta be, melyről utólag szerzett tudomást az egyik másodéves, aranyvérű háztársától, összegészében kellemesen telt. Megismerkedett a Harry Potter féle történettel, a kviddics nevű sporttal, részt vett az első repülés órákon, melyen ugyancsak nagyszerűen szerepelt, valamint nagyszerű osztályzattal zárta az évet. Sajnálatára az év végén búcsút kellett mondania kedvenc tanárának, Lupin professzornak. Ugyancsak búcsúznia kellett az iskolától, de csak három rövid hónapig, míg visszatért keresztapja cardiffi lakásába.

2. év

A nyári szünet gyorsan elrepült. Nevelőszülei ugyan nagy reményeket tápláltak a roxforti tanulmányok felé, sajnálattal tapasztalták, hogy Owen továbbra sem hajlandó haza menni. Immár nem volt szüksége pszichológusra, és úgy tűnt, a régi énje is kezdett visszatérni, azzal az egy kivétellel, hogy belépett a serdülő korba.
Szeptemberben úgy utazott vissza az iskolájába, hogy tíz centivel magasabb volt, valamint egyre jobban érdekelték a lányok. Szorgalma annyit kopott csak a nyári szünet alatt, hogy immár a tananyag töredéknyi része érdekelte, viszont a számmisztika, bájitaltan, SVK továbbra is elsőséget élvezett.
Úgy tűnt Owen teljes átalakuláson ment át. Nyílt, barátságos, és jókedvű volt,így hát hamar szerzett magának barátokat is.
Az év kapásból egy érdekességgel kecsegtetett számukra. A Roxfortban rendezték meg a Trimágus Tusát, mely a varázsló társadalom egy igen fontos rendezvénye volt. Owen nagy sajnálatára elmaradtak a kviddics meccsek. Éppen azon a nyáron kedvelte meg a sportot, ugyanis előszeretettel olvasott a Világbajnokságról a Reggeli Prófétából, melyet heti rendszerességgel járatott bagolypostán. Játszani csupán akkor játszhatta, ha előtte bájitalokkal kezelte asztmáját…
A hónapok a szokásos sebességgel haladtak. Szinte észre sem vette és már a végső próbánál tartottak, melyen a Roxfort két tanulója is még esélyes volt a végső győzelemre. A torna azonban tartogatott egy végső meglepetést. Mikor Harry Potter megjelent a halott Cedric Diggoryval, azonnal kitört a pánik. A griffendéles srác állítása szerint Ő Akit Nem Nevezünk Nevén visszatért.
Owen nem tudta mi az igazság, de a saját részéről elképzelhetőnek tartotta. Annyi történetet hallott már abban a két évben arról a bizonyos Nagyúrról, hogy igen is lehetségesnek gondolta a visszatértét. Azonban mások nem így vélekedtek a dologról,és hirtelen a Roxfort két részre szakadt. Bizonytalanságban utazott haza keresztapjához. Tudta jól, hogy ha a Sötét Nagyúr valóban él, akkor neki, mint mugli származásúnak, veszélyben van az élete…

3. év

A Mágiaügyi Minisztérium változásokat eszközölt a Roxfort Boszorkány és Varázsló Képző Szakiskolában. A Próféta szerint Dolores Umbridge veszi át a Sötét Varázslatok Kivédése tárgy oktatását. Hozzászokhattak már, hogy minden évben más és más tartja a tárgyat, de ez volt az első eset Owen emlékei szerint, hogy egy nő, pontosabban egy olyan nő tartja a tárgyat, aki a minisztérium megbízásából megfigyelőként dolgozik az iskolában.
Mikor a Roxfort Expresszen utazott vissza, társaitól megtudta, hogy Harry Potter a nyáron bírósági tárgyaláson vett részt, és hogy sokak szerint megbolondult, és feltűnési viszketegségben szenved. Mivel Owen nem ismerte annyira a fiút, nem tudott véleményt formálni a történtekről, úgy döntött hát, kimarad az eseményekből és továbbra is a kedvenc tantárgyaira fordít csak időt.
Csakhamar rá kellett azonban döbbennie, hogy a Sötét Varázslatok Kivédése óra már réges-rég nem tartogat annyi izgalmat, mint hajdanán. Egyszóval tenni kell valamit, hogy értelmes oktatásban vehessen részt.
Mivel a harmadéveseknek engedélyezett volt a roxmortsi kiruccanás, egy téli szombaton részt vett egy titkos gyűlésen, melyet a Szárnyas Vadkan nevet viselő, igen „előkelő” kocsmában rendeztek meg. Ott aztán csatlakozott a „Dumbledore Serege” nevet viselő alakulathoz, és hamarosan már a különórákon találta magát, ahol társaival együtt magától Harry Pottertől tanulhattak. A Kis Túlélővel együtt töltött idő megtanította Owennel, hogy a srác egyáltalán nem olyan, mint ahogy a Próféta leírja. Onnantól kezdve elhitte minden szavát, és megfogadta, hogy mindent megtesz majd annak érdekében, hogy segítségére legyen azoknak, akik szembe mernek szállni Voldemort Nagyúrral.
Miután a DS lebukott, Owen ugyanúgy elszenvedte a büntetést, mint mindenki más. Azonban az év végén Umbridge sietősen távozott a kentaurok társaságában.
Az év vége további meglepetéseket tartogatott számukra. Miután Harry Potter megküzdött a Sötét Nagyúrral a Minisztérium épületében, immáron világossá vált, hogy újabb háború kitörése előtt állnak. Owen félve tért haza.

4. év

Folytatódtak a rémtettek a varázsló társadalomban. Mugli családokat mészároltak le, varázslók eltűnéséről tájékoztatták az embereket, és a miniszteri pozíciót immáron nem Cornelius Caramel tölti be.
Owen abban a reményben érkezett a Roxfortba, hogy az iskola valamilyen szinten védelmet is nyújt számára. Családját nem féltette, hiszen meggyőződése volt, hogy olyannyira jelentéktelen, hogy a családja tökéletes biztonságban van, nem kell tartania.
A tanítás úgy tűnt a szokásos formában folyt tovább. Az SVK-t Perselus Piton vette át elődjétől, akit már jól ismert a bájitaltan órákról. A tavalyi DS edzéseknek köszönhetően könnyebben vette az akadályokat, mint pár társa, de azért rá kellett döbbennie, hogy bizony nem árt keményebben tanulni, és nem az órán megszerzett ismeretekre támaszkodni csupán.
A bájitaltant ugyancsak más tanár vette át. Owen remek benyomást tett új tanárjára, és abban az évben meghívót is kapott egy bizonyos Lump klubba is. No persze inkább a számmisztikában elért eredményei miatt. Fene sem tudja, hogy honnan kapja az infókat Horatius Lumpsluck, de az tény, hogy nagyszerűen van értesítve.
A karácsonyi parti után azonban nem került megrendezésre további összejövetel, szóval Owen pályafutása véget is ért.
Ebben az évben nagy érdeklődésnek örvendhetett a lányok körében is. Meg kell hagyni, valóban jóképű fiúnak ismerhették meg őt, valamint nem volt hátrány az esze sem. Azt pedig mondani sem kell, hogy művészi ambícióit egyenesen vonzónak találták páran, mondjuk azt a zenei érzéket, amit még általános iskolában szedett magára. Azonban csakhamar rá kellett döbbennie, hogy egyelőre nem akar semmit a lányoktól, nem akar komoly kapcsolatot. Mindenesetre szédíteni azért szerette őket…
Mint minden iskolai éve, ez is gyorsan elszaladt, a végére tartogatva a nagy csattanót. Miután a Roxfortban kisebb csata bontakozott ki, Perselus Piton merényletet követett el az igazgató, Dumbledore ellen, majd elmenekült Halálfalói társaságában. Owen, akárcsak a többi diák, végigülte a hajdani igazgatója temetését, és méltó búcsút vett attól az embertől, aki annak idején ellátogatott hozzá, és közölte vele varázslói mivoltát…

Háború
Miután véget ért a nyári szünet, levelet kapott a minisztériumból, hogy köteles megjelennie a Roxfortban, melynek igazgatói székét Perselus Piton vette át. Vérlázító, és egyben gyomorforgató volt mindez, de Owen nem tehetett mást, köteles volt megjelenni szeptember 1-én a Roxfort Expresszen.
Talán nem volt olyan bátor, mint a többi szökevény. Talán csak túlzottan féltette a családját az esetleges megtorlástól. Jelenleg tehát a Roxfortban van és napi rendszerességgel tűri a megaláztatásokat, melyet származása miatt kell eltűrnie, nem csak a mardekáros társaitól, hanem tanáraitól is…

   Jellem
Owent sokféleképpen lehetne jellemezni. Legfőképpen esze miatt szeretik, de a lányok körében is nagy népszerűségnek örvend, ugyanis kedves, jó hallgatóság, és napról napra képes újat mutatni. Ezzel a sokszínűségével próbálja leplezni lelke mélyén lévő fájdalmat, melyet keserű emlékei okoznak.
Habár eszes, nem éppen mondható szorgalmasnak. Iskolai évei alatt mindig abból élt, amit órán megtanult, azonban hála nagyszerű memóriájának és logikájának, tökéletesen elég volt számára ez a kevés tanulás is.
Nincs túl sok barátja. És habár jó hallgatóság, és remek beszélgetőtárs, képtelen teljesen megnyílni mások előtt.
Negatív tulajdonságai ugyancsak vannak. Makacssága együtt jár azzal, hogy igen nehezen veszít, ezért hát mindent megtesz a győzelem érdekében. Ilyen helyzetekben gyakran folyamodik olyan eszközök bevetéséhez, amik ellenszenvet válthatnak ki iránta.
Művész lelkét egyszerre sorolhatjuk pozitív és negatív tulajdonságok közé is. Van, hogy olyannyira beletemetkezik az álomvilágába, hogy szinte teljesen elfeledkezik a valóságról…

   Apróságok

mindig ||
Iza Bishop
Számmisztika
Iza Bishop
Festészet
Zene
Iza Bishop
Meg még az Iza Bishop is
soha ||
Sötét Nagyúr
Halálfalók
Perselus Piton
Dolores Umbridge
Kígyók
Békák
Iza Bishop? Hááát

dementorok || Halott mostohaöccse látványa jelenik meg szemei előtt.
mumus || Mostohaöccse szelleme.
Edevis tükre || Ott áll az egész családja körülötte.
százfűlé-főzet ||
Kék színű, az íze pedig savanyú és keserű egyszerre, mintha tömény citromot és grapefruitot kevertek volna össze.
titkok ||
Az a sok mosolygás, a sok nevetés mind-mind csak egy álca, melyekkel azt az emléket akarja eltörölni, melyet mai napig nem tudott feldolgozni.
Olykor éjszakánként álmatlanság gyötri és halott öccse van szeme előtt...
Asztmás.
rossz szokás ||
Unalmában a körmével piszkálja az ajkait.
Sokat grimaszol.

   A család

apa || Michael Alan Noel Doyle, 46, mugli
anya || Dharma Rosberg, 44, mugli
testvérek || Alan Doyle (halott)
családi állapot || egyedülálló
állatok || nincs

Családtörténet ||
Owen árvaházban nevelkedett. Négy éves volt, amikor örökbe fogadta egy gazdag házaspár, akiknek nem lehetett természetes úton gyermekük. Csupán pár hónap telt el, és bekövetkezett a csoda a Doyle családban, Dharma Rosbert, Michael Doyle felesége teherbe esett. Hónapokkal később megszületett Alan, és ezzel már ketten voltak a családban.
A két fiú együtt nőtt fel, még is különböztek, mint két tojás. Alan minden tekintetben felnézett Owenre, és minden „parancsára” úgymond ugrott.
Egy téli napon, mikor Owennek tűzifát kellett hoznia a pincéből, Alant küldte le, és hogy igazságos üzlet legyen, 1 fontot adott neki. Azonban a kisfiú elcsúszott a lépcsőn, és kitörte a nyakát. Owen olyannyira megrémült attól, amit tett, hogy keresztapjához menekült. Később, mikor nevelőszülei rájöttek az igazságra, győzködték Owent, hogy nem haragszanak rá, azonban a fiú nem hitt nekik, így a mai napig keresztapjánál lakik nyaranta, mikor visszatért a Roxfortból.

   Külsőségek

magasság || 185 cm
tömeg || 70 kg
szemszín || kék
hajszín || sötétbarna
különleges ismertetőjel || Vágás az alkaron. Akkor szerezte, amikor egyszer betört egy ablakot egy focilabdával, és megpróbálta kihalászni a labdát a lyukon keresztül. A szilánk felhasította a bőrét.
kinézet || Kellemes kinézetű, mosolygós srác. Magas, vékony alkatú, széles vállakkal. Kék szemeivel, göndör, barna fürtjeivel, három napos borostájával és hófehér mosolyával a lányok kedvence.
egészségi állapot ||
Asztmás
[font]

   A tudás

varázslói ismeretek ||
4 év roxforti tudás
Bájitaltan, SVK, Számmisztika kiváló eredménnyel
Bűbájtan, Átváltoztatástan átlagos teljesítménnyel
Vizsgáit eddig kiemelkedő teljesítménnyel fejezte be, melyre többek között Horatius Lumpsluck is felfigyelt anno. Továbbtanulási célzattal többek között a Griffendél Godrik Akadémiát célozná meg.
Kedvenc tantárgya a Számmisztika, valamint a Matematikára is nagy gondot fordít mind a mai napig.
Patrónus eddig csupán ködfoszlányként sikeredett, de esküdni merne rá, hogy egy anyaoroszlánt látott.
felvett tantárgyak ||
   Számmisztika
   Rúnaismeret
mugli képzettségek || Matematika, valamint az általános iskolások mumusa, a kötelező zeneóra eredményeképpen, egy kis gitár. Az iskolai szünetek alatt festegetni szokott.
pálca típusa || 11 hüvelyk, fűz, főnixtollal
különlegesség || –

   Szerepjáték-példa

Remus Lupin alterego

   Egyéb

avialany|| James Franco

Habár nevelőszülei a Doyle családnevet viselik, az ő neve Redway maradt. Második neve Noel, melyet nevelő apja után kapott, hogy legalább egy valamiben közösek legyenek. Harmadik neve Aurel, mely feltételezhetően vérszerinti apja neve volt…