Hugrabug edzés - Pálya

A Hugrás edzésre fenntartott topic.

[[EDZÉS]]

[EDZÉS]

*Mivel is kezdhetné az ember a szombat reggelét, ha nem egy újabb edzéssel a pályán. Az új csapat felállása óta, ez már legalább a hatodik edzésük, de most már nagyon bele kell húzniuk, hisz közeledik a meccs, amit meg kell nyerniük, ha át akarják venni a vezetést a tabellán, és magukénak akarják a kviddics kupát. Na ez a dolog nem Abben fog múlni az tuti. Eddig is kihajtott mindent a csapattársaiból, s ezután is megteszi. Ha ezen múlik a győzelem, hát akkor hajrá.
Körülbelül egy hete tűzte ki az edzés időpontját, akkor még szép időnek ígérkezett a mai. De sajnos ez megváltozott, az ég beborult és az eső is nekiállt szemerkélni Szerencsére, nem ígérkezett nagy viharnak, mert a szél elég erőteljes volt ahhoz, hogy gyorsan szétfújja a felhőket odafent. Bár repülési magasságban is fújt a szél, persze korántsem annyira, mint 100mel feljebb.

Abb korán kelt. Jóval korábban, mint olyankor, ha órára megy 8ra. Most volt még dolga az edzés előtt. Felkelt, magára öltötte az edző cuccát, mezén egy 15ös szám virított. Abb szerencse száma, táskájába tette sárkánybőr kesztyűjét, amire hónapokig gyűjtögetett, s magához vette seprőjét is. Egy Tűzvillámot, ami apai nagyszüleitől volt ajándék a fiatal lánynak a tizennegyedik születésnapjára.

Lesétált a nagyterembe, ahol a hétvégére való tekintettel, alig ült valaki. Leült, gyorsan evett valamit, ami leginkább a muglik műzlijéhez hasonlított, majd kisétált a pályára.

Az eső szemerkélt, a szél fújt, de ezt leszámítva egészen kellemes napnak ígérkezett. Abb órájára tekintett, aminek mutatói még csak fél nyolcat mutattak. A lány besétált az öltözőbe, előszedte a ládát, amiben a labdák voltak. Pálcáját a ládának szegezte, s kiejtette a már annyi használt szavakat: - Wingardium leviosa. – Majd a ládával együtt kisétált a pálya szélére. Terhét, a földre tette, majd visszament a seprőjéért, s felpattant rá. Tett néhány kört a pálya felett, ellenőrizve a szelet, és a látási viszonyokat, majd leszállt, s visszasétált az öltözőbe.
Magához vette a szemüvegét, s egy gyors leperex bűbájt a felszerelésére. Most már várhatta a csapat többi tagját, hogy megkezdhessék a jelen pillanatban cseppet sem kellemesnek mondható időjárási körülmények közt az edzést.

A csapatuk úgy másfél hónapja lett teljes, s ő is csak ekkor kapta meg a csapatkapitányi kinevezést, aminek persze iszonyatosan örült. Azóta, viszont, hogy a csapat teljes és megkezdhették az edzéseket, megpróbálja a legjobbat kihozni magából és a csapatból. Lehet társai, néha azt kívánják, hogy bárcsak elsodorná egy nagyobb szélvihar, vagy csapna belé a villám. Persze csalánba nem üt a ménkű. De, itt és most nem lehet gyengekezű puhány. Hisz akkor szétesne a csapat, nem lenne összetartó erő, s valószínűleg az edzések beszélgetésbe és labdázásba fulladnának. Na ezt most nem lehet.

Azért a fiatal hugrás remlte, hogy barátai sosem orrolnak meg rá, azért mert esetleg egy-két nap erejéig fájnak bizonyos porcikáik. Meg voltak olyan jóban, hogy megmondhatták neki, ha valami nem tetszett. Az más kérdés volt, hogy ő ezt mennyire vette figyelembe. Mint barát 100%osan, mint CSK… nem nagyon. De megtalálta az aranyközép utat, hogy megmaradjon az egyensúly.

Az egész csapatot jól ismerte, vagy, mert már összerázódtak az edzések során, vagy, mert korábban is jó barátok voltak. Így nem volt nehéz jó csapatot csinálni. Viszont tény az is, hogy eleddig nem nagyon dicsérte a többieket. Na, de majd a mai edzés után… mindenki megkapja a magáét.*

[Edzés]

*A mai nap elég szerencsétlenül kezdődött Katharina Stilton számára, ugyanis reggel hatkor egy izgága kis mókus rohangált a tetőn, az ablakpárkányon, úgy dübörgött ott fent, hogy egyesek azt hihették egy grizzlimedve szabadult el odafent, nem pedig egy kis mókus. Viszont csak azért hatott ilyen zajosnak az állatka futkosása, mert az egész szoba eléggé visszhangos volt és a fentről érkező hangokat mindig túlságosan felerősítette.
Nos hát már nem volt mit tenni, Kat felkelt az ágyából és meglepő módon szemeit csak ezután volt hajlandó kinyitni. Miután ez is megvolt kinézett az ablakon, hétágra sütött a Nap, a lány örült, hogy mára volt kiírva az edzésük. A csodás időjárás megszemlélése után pedig elnézett a zuhanyzó felé, de mikor visszament az ágya mellé mgekeresni talárját rájött, hogy még túl korán van az induláshoz és visszaesett a pihe-puha ágyikóba, amely még kellemesen meleg is volt.
A percek olyan gyorsan ellszálltak, hogy mire Kat újból kinyitotta szemeit már negyed nyolc volt. Még volt ideje ugyan, de a pályához mire odaér az nem valami rövid idő. Aztán rájött, hogy seprűjével is mehet és így rengeteg időt megspórol. Ezen tervkészítése után végre megtalálta talárját, felakasztotta a fogasra, hogy ne gyűrődjön és egy kényelmesebb ruhába közelítette meg a kviddicspályát. Persze mindez nem történhet meg az ő édes kis Tűzvilláma nélkül, akit alkalomattán nevén szólít, melyet ő adott neki és ez nem más mint: Fire. Nem túl fantáziadús név, de illik rá.*

- Inkább itt felveszem az edzős ruhám és a mezem, hogy ott ne kelljen az öltözőbe vacakolni! - döntötte el ezt magában Kat és gyorsan kiszedte a táskájából a felöltenivalót, kiterítette az ágyára és máris levette épp rajta lévő pulcsiját és nadrágját, hogy erre vegye át.

*A mezszáma természetesen a 9-es volt, amely mindig is szerencsét hozott neki, remélte ez most is így fog történni. Miután végre teljesen elkészült újra kitekintett az ablakon és sajnálatos módon az idő pont ellenkezőjévé vált a hat órainak. Kat kissé elszontyolodott, de remélte, hogy ez a csúfság elmúlik mire kezdődik az edzés.
Mostmár tényleg ideje volt indulni, úgyhogy a Hugrás inkább a reggeli étkezést is későbbre halasztotta nehogy megint kihányja, mint a múltkor. Az eléggé kellemetlen lenne. Már ahogy erre a borzalmas esetre gondolt, rögtön felfordult a gyomra tőle...*

~ Vajon a többiek már ott vannak? Mire megérkezek körülbelül 10 perc fog maradni a kezdésig úgyhogy valószínű sokan megérkeztek már a pályára. Vagy talán mégsem? Hmmm... Á dehogy! Biztos már mindenki csak rám vár. Igen, igen ez tuti... igen... ~

*Kat végre a kviddicsmezőnyre ért és a legnagyobb meglepetést az okozta számára, hogy szegény Abbey egyedl pakolássza ki a cuccokat az edzésre, egyedül köröz a levegőben pár kört az esőben és még senki sincs itt. Bár ő is végül 15 perccel korábban ideért, azért alvárta volna, hogy csapattársait is itt találja, necsak a csapatkapitányt. Bár ez a tény, hogy Abbey már mindent előkészített társai érkezéséig megnyugtatta őt affelől, hogy a lehető legjobb választás volt őt kinevezni a CSK posztra, mert ő nemcsak Kat legeslegjobb barátnője volt a világon hanem a legeslegmegbízhatóbb, legkötelességtudóbb ember is akit csak ismert. Örült, hogy végre jó kézben van a Hugrabug kviddicscsapatának a sorsa.*

- Áh szia Abbey! A többiek még nem jöttek? - indította ezzel az alap kérdéssel a csevegést, majd remélte, hogy barátnője közelebb megy hozzá, hogy ne kelljen ordibálva beszélniük egymással. Kat úgy döntött megteszi az első lépést, elindult Abb felé és mikor már választ kapott a kérdésére folytatta...

- Kár hogy ilyen rossz az idő. Képzeld egy hülye mókus felébresztett reggel hatkor, mikor kinéztem az ablakon gyönyörű napsütéses edzésnek tűnt a mai, de sajnos két órával később már ez lett belőle. Olyan kááár... - siránkozott a lány és nagyon visszavárta azt a szemet gyönyörködtető látványt és a kellemes, melegítő napsugarak százait.

*Kat megvárta amíg Abbey lereagálja nyavalygását és talán ő is hozzáfűz valamit a reggeléhez, vagy valami ilyesmit. Ha ez megvolt akkor örömmel várja a javaslatokat, hogy mit is csináljanak addig ameddig a többi hétalvó Hugrás játékos ide nem tolja kedves kis ülepét a pályára. Persze valójában Kat nem is nagyon bánta, hogy még nincs itt senki, voltaképp nagyon örült ennek, hisz olyan rég beszélgetett már egy jót az ő egyetlen Abbeyével. Bizony néha azt vette észre magán, hogy Abbelvonási tünetei vannak, dehát mindkettőjüknek nagyon sok dolga volt. Azért Kat nagyon remélte, hogy az aedzés végeztével végre lesz egy kis szabadidejük és dumálhatnak egy hatalmasat...*

[[Edzés]]

[Edzés]

*Milyen fura. Egy éve még nem is hitte volna, hogy egy másik Csapatkapitány parancsára fog felkelni hajnalok hajnalán. Persze akkor még minden más volt. Akkor még ő volt a Csapatja vezére, ő szervezte az edzéseket… Rég volt, szép volt. Aztán jött az év vége, ő pedig mint a jó kisdiák a leckéjét, ő úgy adta vissza a karszalagot Bimba professzornak. Ez van… Ám ő nem bánja. Neki sosem az számított, hogy ki is ül a nyeregben, ő mindig is a csapat érdekeit nézte. Ha a srácok Abbey-t szavazták meg, akkor ő engedelmeskedni fog a fiatal lánynak. Plusz vágja majd a gólokat a karikák közé. Hehe… Úgy legyen!

Csipogó hang, melyre ő rögvest felkapja a fejét. Eléggé közelről jött, valószínűleg az óra lesz az… tehát már fél nyolc van. Remek. Rövid volt az éjszaka, nem is pihenhette ki magát rendesen. Persze a kviddicshez mindig van energia, meg hát… számára a csapat mindig is elsők között volt, éppen ezért van az, hogy tegnap korán elment aludni.
Felkel, ránéz az órára, valóban annyi az idő. Kissé hűvös van, tehát odakinnt bizonyára eléggé rossz az idő. Annyi baj legyen. Felkel, odasétál a szekrényéhez és kiveszi belőle a kviddicstalárt. Minek húzna másik ruhát, ha pár perccel rá úgy is átöltözik. Felveszi a narancssárga szövetű talárt, melynek hátára a 10 számot varták, mellé pedig a kesztyűket, a sípcsontvédőt és a csizmát. Így teljes a kviddics öltözék. Az egész alá felvette a további szokványos ruhákat, pluszba pedig betesz még egy pulcsit is, hátha hidegebbre fordul az idő.
Elteszi a pálcáját, majd kiviharzik a szobából.

Egy negyed óra kábé az út, pont annyi, amennyi idő alatt oda is érhet. Így is van. Ám útja elsőnek nem a pályára vezet, hanem az öltöző felé, melyben ha minden igaz még seprűjét is megtalálja, a seprűtároló résznél. Persze, így is van minden, előveszi a seprűt, majd visszamegy a szekrényéhez, kiveszi a szemüvegét, gyors megbájolja egy Leperex-szel, nyakába akasztja, majd a pálcát és a pulcsit beteszi a szekrénybe. Így végre elindulhat a pálya felé is...

Ketten vannak eddig csak kinn. Abbey és Kat. Most már ő is látja, hogy Abbey lett a csapatkapitány. Ez van, bizonyára nem hiába. Nem érdekli. Biccent mind a kettő lánynak, majd rögvest leveti magát a fűbe, a vizes fűbe, csak is azért, hogy nyújthasson egy kicsit. Kellemetlen, ha mondjuk a válla megrándul egy dobás alkalmával. Szótlanul ül a fűben, közben terpeszen lévő lábihoz hajolgat. Mindezek után a derekát is megtornásztatja, majd a vállait, végül a nyakát. Kész, közel negyed óra lehet ez a kis gyakorlat, az alatt még páran befuthatnak. Köztük egy vörös hajú lány az, akinek szintén biccent.

Milyen jó is lesz újra a seprűn száguldani, amint a vizes haját a szél fújja, és amint megfáznak a hajhagymák, majd kihull a haja. De kellemes… Mindig is utált ilyen időben kviddicsezni, csak hát… a kviddicset túlzottan szereti, így hát ha utálja is, az kábé olyan, mintha egy játékos szeretne játszani (hehe, bogozzátok ki!). Már csak a többi lustára kell várni, hogy végre megkezdődjön az edzés, és hogy vághassa a gólokat.*

[{ Hugrabug edzés, mindenki }]

{ Hugrabug edzés, mindenki }

Ahogyan a Hugrabug csapatkapitánya, Kat, Charlotte és Mike a pálya melletti pázsiton ácsingóztak, a távolból halk neszezéseket fútt fülükbe a kora reggel hűvös szele. Noha ezeknek az óráknak köszönhetően meglehetősen nagy volt még a pára, az azonnal kivehetővé vált, hogy a hangok irányából újabb diákok éreznek…legalábbis a két, egyenlőre fekete pöttyként feltűnő valaki, egyenesen feléjük tartottak. Szembetűnő volt, mert az árnyak egyre nagyobbacskává váltak, mígnem Lyra és Freddie sziluettje bontakozott ki a szemerkélő esőfüggöny mögül. Láthatóan nem volt hatással rájuk a korai óra, sem pedig a meglehetősen ősziesnek mondható időjárás, mert hangos vigyorral száguldoztak seprűiken az edzés színhelye felé.

Freddie már a hálókörletében magára öltötte a ruházatot, valamint az erős bőrből készült védőfelszerelését, hogy azzal már ne kelljen szenvednie a pálya mellett felhúzott öltözőben. Minthogy szobájának ablakából látta, nem éppen száraz futamról lesz szó, így nyakába aggatta szemüvegét is, nehogy az eső zavarja, netalán a szél kifújja a szemét. Teljes lényében a feladatára szeretett volna összpontosítani, elvégre valóban itt volt már az ideje annak, hogy a csapat összeszedje magát. Noha az új felállás szerint ez már cirka a hatodik edzésük lehetett, nem ártott a további gyakorlás, össze kellett még szokniuk. Voltak olyan cselek, felállás, amelyben nem igazán érezték egymást, és csiszolni kellett a technikán. Neki, posztjából fakadóan mindenkivel összhangban kellett lennie, elvégre, mint terelő az egész csapat hátát óvta…Chassyvel egyetemben…akit nagyon jó választásnak talált. A kócos leányzó talpraesett volt, és meg tudta védeni magát…lányhoz képest pedig meg volt benne a fizikai erő is a feladat ellátásához. Ennek ellenére a fiú neveltetéséből fakadóan természetesen eldöntötte, rá is figyelni fog…ez volt az egyetlen hátulütő…Mike rendben, de a lányok…ők tették ki a csapat nagy részét, és nekik kijárt a figyelem…Lyrának pedig különösképpen.

Elmélkedéséből aztán éppen Párja mozdulatsora ragadta vissza…a lány bevágott elé, ezt pedig nem hagyhatta szó nélkül. Pár pillanatig méregette az őt megelőző hátát, majd reflexből megkapva Nimbus 2000-ének nyelét emelkedett meg. Persze nem állt meg ennyivel, amióta tisztában volt vele, mi is a kviddics, szerette a repülést, amely miatt bizony ráragadt egy, s más ezt illetően. Fordult a seprű tengelye körül 180 fokot, így pontosan a lány felett repült, fejjel lefelé, kissé mellette. Nem tudta az mennyire fog meglepődni, de igen jó mókának tűnt adott pillanatban. Ahogyan fordult, lábaival összekulcsolta a nyelet, a husángot tartó karja átfonódott az alatt, míg balja erőteljesen markolta meg. Esély sem volt rá, hogy lezúgjon, erősen tartotta magát, és már nem először produkálta ezt a műveletet. Amint lógott, lejjebb ereszkedett, hogy feje egy síkba kerüljön a Párja fejével. Amolyan ártatlan, Freddie-s vigyorral tekintett oldalra, majd rögtön ezt követően nyomta meg seprűje orrát lefelé…ami most azt jelentette, hogy az ég irányába. Ezzel egy időben húzta azt balra, melynek hatására megindult oldalirányba…amikor már oldalasan volt, valóban leszegte a seprű nyelét, így visszaérkezett a lány mellé.

Egyenlőre nem volt szükség a szemüvegre, viszont a szemerkélő eső egyre jobban rákezdett. Nem ártott, elvégre így nehezebb lesz az edzés…a kvaff csúszik, a gurkókat nehezebb észrevenni, és célozni azokkal…a cikeszről már nem is beszélve. Mindig így kellene edzeniük, hogy valóban a legjobbak lehessenek.

Ahogyan közeledtek a kvartett irányába, Lyra már tudhatta, mi fog következni…közel harminc, negyven méterre azoktól Freddie majdhogynem törzs magasságba ereszkedett. Husángot tartó keze eresztett a fogáson…lábai hirtelen megemelkedtek…pár pillanatig úgy festett, nem tudja tartani magát, és lobog a seprű felett…aztán mind bal, mind pedig jobb talpa a nedves fűnek szegeződtek. A fiú így szántotta végig az utolsó jó pár métert, majd mikor érezte, meg kell állnia, egyszerűen megemelte a seprűt. A lendülettől természetesen tovább csúszott, de jól számolt. Az igazat megvallva azért ment neki ilyen jól, és pontosan, merthogy megszokott volt. Pontosan a csapat előtt fogyott el annyira a lendülete, hogy megállapodjon. Szélesen mosolyogva dobta földre mind a Nimbust, mind pedig a husángot, majd indult meg, hogy tőle megszokott módon üdvözölhesse a lányokat. Legalábbis hasonló udvariassággal, merthogy jelen helyzetben fura lett volna a kézcsók.
- Khellemes rheggelt a Harcias Virágszálakhnak!
A mondat közben enyhén megdöntötte a törzsét, és biccentett is…felegyenesedvén mosollyal nyugtázta az elhangzottakat, majd Mike elé lépve nyújtott kezet.
- Üdv nekhed is!
Azzal a fiú mellé lépve emelte meg a tekintetét, kémlelve az égboltot.
- Ez lesz az eddhigi lhegjobb edzésünk!
Állapította meg, miközben a jelenleg nyakán lévő szemüveget a homlokára húzta…

[[ Edzés ]]

[ Edzés ]

Elkésünk, biztos, hogy elkésünk. Abbey le fogja szedni a fejünket az biztos.
A lány egy pillanatra lehunyta a szemét, és felpattant a seprűre, hogy Párjával együtt érkezzen az edzés helyszínére. Öltözködni nem kellett, elég volt az órára pillantva megállapítani, hogy jobban jár, ha már kviddics felszerelésben siet le a szobájából.
A szél a hajába kapott, ahogy elhagyták a kastélyt, elengedve a seprűt nyúlt hátra, és fogta össze, majd tűzte fel egy vékony csattal. A mozdulatsor közben mintegy véletlenül vág be Freddie elé, aki ezt felhívásnak véve, utánaeredvén 180°-ot fordulva a lágy felett repült a változatosság kedvéért fejjel lefelé. Lyra egy rosszalló pillantást sem vetett, csupán szívből jövő mosollyal figyelte Kedvesét, aki úgy tűnt ma valahogy nagyon nem bír magával. Éledező, ám egyenlőre ki nem mutatott aggódással figyelte a mozdulatait, szem előtt tartva, hogy azonnal utána tudjon eredni, ha bármi történne is, vagy legalább pálcát rántva letudja ereszteni a földre. Freddie azonban biztosan tartotta magát, nyilván nem először produkálta ezt a mozdulatsort.

Az ártatlan vigyorra nyelvet öltve csóválta meg a fejét, majd ugyane mosollyal az ajkain, nyúlt ki oldalra a visszaérkező fiú felé, és mímelt egy tarkón vágást.
- Ha egyszer lezúgsz, itt fogok ülni a magasban és megvárom, amíg méterek választanak majd el a földtől, és akkor fogok csak utánad eredni. – mondta, ám a hangsúlyból érezni lehetett, hogy cseppet sem gondolja komolyan a szavait, csak féli a fiút egy cseppet. Csepp… Mintha az ég teljesítené azt amit kiejt a száján? Eső… Élvezet lesz így az edzés, de legalább mindenre fel tudnak majd készülni. Muszáj megnyerni azt a kupát. Na persze nem úgy, hogy Ők elkésnek. Már előre várta, hogy Abbey alaposan leszúrja majd Őket. Na de mindegy, most már nem lehet változtatni a dolgokon, ami történt megtörtént, legközelebb majd nem alszanak el. Vagy legalábbis megpróbálnak.

Harminc méterre a már ott álldogálóktól, Freddie előrehúzott, Lyra pedig felnevetett. Minden pontosan úgy zajlott le, mint az előzőleg megírt forgatókönyvekben. Már meg sem lepődött, amikor látta, hogy lábai megemelkednek, pontosan tudta, mi fog következni, azzal a különbséggel, hogy most nem odalent állt, hanem közvetlen mögötte nézhette végig a műsort. Kissé felgyorsított, majd puhán landolt, körbehordozva a tekintetét a többieken.
- Helló! – szólalt meg a „közjáték" után. Annak tudatában, hogy mennyit késtek, csupán egy halovány mosolyt engedett meg magának, aztán várta az instrukciókat, vagy Abbey alapos fejmosását…

[ Edzés ]

Ismét ítéletidő. Persze ha ilyen lesz a meccsek alatt is, akkor lehet hálát is adunk az égnek. Mármint, hogy az edzések alatt belerázódtunk a körülményekbe. Persze ez abszolúte nem tartozik az eredményes időjárási viszonyok közé. Mi több… de lehet rosszabb is.
Sokan mégis dúlva fúlva fogadják el a tényt, a szerencse forgandó és az idő nem kedvez. Most kicsit irigylem a többieket, azokat, akik bent lehetnek, tanulhatnak, pihenhetnek és elütik a szabadidejüket a meleg, vízmentes kastélyban. Ez kellene nekem is. De nem. Nem hagyhatom cserben a csapatot. Ugyanúgy nem, ahogyan eddig is.
Mert mint terelőnek, fontos a feladatom. Ellátni a gurkók baját, hogy az ellenfél jól befürödjön. Jut eszembe befürdés… mi is annak nézünk elébe. Látva az egyre tornyosuló sötétben színpompázó fellegeket.
Csak ráveszem végül magam, hogy elinduljak. Mert muszáj, muszáj. Abbey, Lyra, Michael és a többiek, mindenki számít rám. Ez a csapat lényege. Tudom, kések, de remélem Abbey megbocsát. Majd kiengesztelem valahogy. De hogy?
A korábbi letolása jogos volt. Mindenkit kiosztott, megmondta a véleményét. Kritikahalmok leptek el minket, de jogosan. Nem voltunk túl eredményesek. Most épp ideje már annak lenni. S igaz, ő mint csapatkapitány sötéten látja a dolgokat, én azért bizakodóbb vagyok. Mert a tagok mind jönnek még ilyen pocsék időben is. Csak az ő kedvéért. Meg persze a sport szeretete miatt. De néha a körülmények erősebbek tudnak lenni, mint a rajongás. Ám Green kisasszonyért mindent. Na meg hát mert a parancs az parancs.
Futva érem el a pályát, hisz nem akarok bőrig ázni, bár úgyis addig fogok, meg az idő szorít. Ilyenkor természetesen a perceknek lábuk kél és rohannak, én meg nem győzöm utolérni önmagam és a lemaradásom. Így kissé lihegve futok be, ahol a csapat apraja nagyja már menet készen áll. Remek, utolsók között, de legalább én is itt vagyok. Az egyik kezemben az ütő, a másikban a seprű. De minden itt van legalább.
Gyorsan pattanok hát fel a seprűmre, hogy a fent cirkáló többiekhez csatlakozzam.
- Szerbusztok. – köszönök, miután két szusszanás eredményeképp levegő áramlott kissé megerőltetett tüdőmbe. – Bocs a késésért, tényleg. –
Félő pillantás Abbeyre. Tényleg nem akartam ezt, biz isten. S most hülye ötlettől vezérelve cselekszem is. Míg a többiek mellett elhaladok, biccentek nekik. Aztán a lány mellé suhanva egy vigyor kíséretében hajolok oda hozzá, hogy a fülébe súghassam.
- Tényleg bocs, ma petite. –
És hogy teljes legyen a ledöbbenése, meg a többieké is, a kezéért nyúlok hogy halovány csókot leheljek rá. Ez nem jelent semmit, hisz semmi közöm lényegébe a másikhoz, de tudom, hogy holnap vagy még ma a suli ettől lesz hangos. Pedig… tényleg csak bocsánatkérő gesztus volt. Mert én mindig is ilyen voltam. És remélem ezért nem fog még jobban berágni rám a csapatkapitány.

[..::[Edzés], a Csapatnak ::..]

..::[Edzés], a Csapatnak ::..

*Teljes menetfelszerelésben és totál vízállón várta Abb, hogy a csapat többi tagja lassan-lassan befusson a pályára. Nem is kellett olyan sokat várnia, hiszen hamarosan Kat be is futott. Tudni kell a lányról, hogy nem rég került be a csapatba, de igen ügyes. S Abb egy pillanatig sem bánta meg, hogy beválasztotta, s ennek a döntésének vajmi kevés köze volt ahhoz, hogy nagyon jó barátnők.*

-  Szia villámlány. Legalább te időben érkeztél. Annyira dühös tudok lenni, mikor késtek. - vigyorgott.

-  Na igen, az időjárás nem a legjobb, de ilyenkor is kell edzeni, hiszen nem tudhatjuk, hogy milyen idő lesz a meccsen. Jobb felkészülni az esőre. Napsütésben mindenki tud játszani. - tette hozzá. - Milyen mókus? Vér mókus? Mert akkor csodálom hogy itt vagy. - nevetett az ötödéves.

*Mókásnak találta, hogy a lány néha olyan apróságokon képes volt fenn akadni. Jó, persze nem kellemes ha az embert felkelti valami, na de akkor is. Továbbra is vigyorgott teli szájból, majd eszébe jutott, hogy Katet is fel kéne vértezni egy kis leperexxel.*

-  Te, vízállóvá tetted már a cuccod? Nem szeretném, ha megfáznál vagy ilyesmi és ezért nem tudnál meccsezni. - szegezte a kérdést és kijelentést a lánynak. - No, akkor kezdhetsz is melegíteni, de sürgősen. - vigyorgott továbbra is.

*Ha megtette, annál jobb, ha nem, akkor Abb gyorsan vízállóvá teszi barátosnéját. S közben meg is érkezik az újabb delikvens. Mike. No, igen. Korábban Mike volta kapitány, de idén máshogy döntött a csapat. De úgy tűnt a srácot cseppet sem zavarja a dolog, s így a jelenlegi CSK- sem törődött azzal, hogy most mi is a szitu. Ez van és kész.
Mike biccent egyet, majd leveti magát a fűbe és melegíteni kezd. Az ötödéves kicsit furcsállja, hogy miért is jó a fiúnak a vizes fűben üldögélve melegíteni, de az ő dolga. Ha neki így jó...*

- Szia, de jó, hogy megérkeztél. Legalább ketten pontosak vagytok. - teszi hozzá.

*A következő érkező, immáron fél órás késéssel Charlotte. Vidám köszönéssel nyit, majd bűnbánó arc és egy bocsánat kérés. Abb elég komoly és morcos arcot vág. Nagyon nem szereti, ha késnek. Főleg nem akkor, ha nemsokára meccsük lesz, és van még mit csiszolni a csapaton. *

-  Á szervusz. Örülök, hogy megérkeztél. Azt hittem csak hárman sikerül edzenünk a mai napon. Csak azért nem dühöngök nagyon, mert nem te vagy az egyetlen, aki elkésett. - vált a végére mosolygósra. - Azért legközelebb próbálj meg időben érkezni. - közelebb lép a lányhoz, és a következőt már suttogva teszi hozzá. - És előző este kevesebbet inni. - vigyorog.

*Hiszen ő is volt már hasonló helyzetben, előle nem lehet elrejteni a másnaposság árulkodó jeleit. Főleg, ha az egy kis kómázással is társul. Közben már érkezett is újabb két ember. Nahát, végre teljes lesz a csapat? Nézzenek oda. A távolban két apró pont tűnt fel, majd ezek nőni kezdtek, és szép lassan Lyra és Freddie alakját vették fel. A következő mozdulatsor amit láthattak Freddie mutatványa volt. Abb látott már tőle érdekes dolgokat a levegőben, de ez most még neki is új volt. Enyhe megdöbbenéssel követte az eseményeket, majd a landolás előtt vissza tért a morcos arckifejezéséhez, hiszen ők is késtek. És nem is keveset. A srác elegánsan landolt, s a tőle megszokott módon üdvözölte a lányokat, és Mikeot. Utána közvetlenül érkezett meg Lyra is egy apró mosoly és hello társaságában.*

-  Örülök, hogy végre megérkeztetek. - kezdte morcosan. - Nem tudom ki, hogy van vele, de ha valakinek esetleg gond van az ébresztőórájával, akkor szóljon és kap tőlem egyet. - folytatta már kevésbé dühösen. - Na, de nem azzal akarom elvenni az időt az edzéstől, hogy itt duzzogok, csak azért, mert egyesek nem ismerik az órát, szóval, ha végre befut utolsó tagunk is, - akit ekkor már észrevett a levegőben – meg is kezdhetjük az edzést. - ez a vége, már mosolygósra és kedvesre sikerült.

*Hiszen Abbs is tisztában volt vele, hogy ő is elaludhat egyszer, s persze megérdemelné a csapatától a fejmosást, de néha van ilyen.*

-  No, akkor mindenki kész? Felszerelés ok? Akkor indulás a levegőbe, melegítsetek be, majd fent mondom a többit. Ami meg az időt illeti, ehhez is hozzá kell szoknunk.

*Ezzel a levegőbe emelkedett, s várta, hogy a többiek is kövessék a példáját. Tett jó pár kört odafent, mikor látta, hogy érkezik az utolsó delikvens is. Briant. Nos, rá igazán nem haragudhatott, hiszen majdnem az utolsó pillanatban szólt neki, hogy Chassy helyett jönnie kéne a csapatba. Nagyon remélte, hogy a srác hamar beilleszkedik majd, és jól fog menni a csapatjáték. Azt tudta, hogy nagyon jó kviddics játékos, és ügyes is. Tehát attól nem félt, hogy technikai malőrök lennének. Csak a beszokás. Az nehézkes kicsit. Megállt a levegőben és magához intette a csapatot. Mikor mindenki ott volt, belekezdett.*

-  Nos, amint látjátok Chassy helyett egy új ember érkezik. - ekkor futott be a pálya közepéig Briant és készült felszálláshoz. - Nagyon jó játékos, remélem, hogy hamar beszokik a csapatba. Fogadjátok szeretettel. Azt nem mondom, hogy miért a váltás, elégedjetek meg annyival, hogy van és kész. - végszóra ért oda hozzájuk a srác, egy bocsánatkéréssel.

*És egy meglepő mozzanattal. A fiú odasuhan a lány mellé, közel hajol hozzá és a fülébe súgva is megismétli a szabadkozását, majd az ötödéves kezéért nyúl és lágy csókot lehel rá. Abb nem kicsit döbben  meg az előzőeken, s egyelőre szó nélkül ül a seprűjén s a srácot figyeli. Majd ő is közel hajol a fiú füléhez, és hogy a többiek ne hallják úgy mondja a következőt.*

-  Nem történt semmi, hiszen késő szóltam, s így is köszönöm, hogy elvállaltad. Egyébként meg, ilyen gesztus után lehetetlen haragudni. De azért ne vezessük be a késést. - vigyorgott a fiúra, majd a csapat felé fordult, de tudta, hogy ez a kis "incidens" nem marad terjedés nélkül.

-  Nos, ha mindenki kellő képpen bemelegített, akkor kezdhetjük is. Charlotte a gólkarikákhoz, Freddie és Kat védik a karikát. A csapat másik fele támad. Mike, Lyra ti támadjátok a karikákat, és Brinat, te vigyázol a két támadónk testi épségére. Aztán majd csere. - ezután egy pálcamozdulattal kinyitotta a ládát, szabadjára engedte a gurkókat és a cikesszt, majd hirtelen a láda felé vette az irányt s magához kapta a kvaffot. Vissza repült a cspathoz.

-  Lyra. - kiáltott, majd a lány felé dobta a labdát. - Akkor kezdjünk.

* S ezzel kezdetét vette az edzés. Abbs egyelőre a csapatot figyelte, hiszen lesz még ideje keresgélni a cikesszt, ha már mindenki kellőképpen belejött a játékba.*

[[Edzés]]

[Edzés]

*Abbey-n látszott, hogy eléggé megörül mikor befutott. Ez amiatt lehetett, hogy még senki más nem jött, de ő egy percig nem gondolkozott olyasmin, hogy cserben hagyja legjobb barátnőjét. Ekkor aranyosan köszönt is neki, majd megjegyezte panaszon hangon, hogy késésben van az edzés, ha a többiek hamarosan nem érkeznek meg.*

- Villámlány? Így sem hívtak még! – mosoly – Nyugi Abb, biztos mindjárt megjönnek. Talán együtt találkoznak valahol és valakire várni kell… - próbálta nyugtatgatni, de nem ment túl szuperül, ugyanis kissé ő is ideges volt.

- Hát ebben viszont igazad van. A meccsen nem lehetünk puhányok, ha esetleg orkán erejű szél is fúj. Megedződünk és nyerünk! – vigyorgott – Áh, hogy a mókus… az meg… dühömben a pálcámhoz kaptam és egy egyszerű levitáló varázsigével jópár percig „kínoztam”. Többet nem jön az ablakom közelébe az tuti! – mondta már-már nevetve, s felszabadultan.

- Vízálló… tényleg, jó hogy mondod! Leperex! Kész is… melegíteni? Oké, te már bemelegítettél vagy velem tartasz? Egy kis plusz edzés nem árt, gyere csak! Egyedül uncsi! – ma valahogy újra jó lett a kedve a derűtlen időjárás ellenére is.

*Már épp kezdtek volna, de akkor ketten is érkeztek. Persze nem egyszerre, de már gyűltek, gyűlögettek… Mike, a korábbi CSK és Charlotte ért be végszóra. Abb türelme talán eddig tartott, az ezután befutókra biztos nem kedveskedés várt. Bár még szegény Charra sem… Bár ez a késés átka, viselni kell a következményeket. Ez így volt helyénvaló. Bár az egy-két mondatos szidás végére már Abbey is megenyhült, kicsit viccelődött. Ez jó jel volt, de hol lehet a csapat többi tagja???*

~ Mintha… igen… az ott Freddie… végre… ~

*A Lampard fiú után hála az égnek Lyra is megérkezett. Egy kis letolás persze nekik is járt. Abb jól megmondta nekik a magáét, majd úgy határozott, hogy szócséplés helyett ideje a tettek mezejére lépni, s elkezdeni az edzést. A bemelegítés kezdetét vehette, felrepült a kis tömeg az égbe, majd egy új taggal gyarapodtak. Abb elmesélte mit is keres itt ez a bizonyos Briant. Chassy helyett kellett beugornia, s ideszoknia. Szegény biztos még meg lehet lepődve, mert elég gyorsan zajlottak az események az utóbbi időben…
Ekkor azonban az újonc a szeretett CSK-nk kezére lehelt egy csókot, mindenki meglepődésére…*

 - Húú Abbey, igazi lovagot találtál, csak nem fehér lovon, hanem seprűn! – viccelődött Kat, ezt muszáj volt kimondania.

*Most kezdődött aztán az igazi edzés. A hollófekete hajú Hugrás leányzót Freddivel együtt a karikák védésére utasították. Így hát villámsebességgel oda is szállt, s figyelte, hogy mi fog történni. Az idén elég jó formában volt, s remélte megállja majd itt a sarat. A feladatra összpontosított, s megpróbált minden felé szálló labdát hárítani legjobb tudása szerint, hogy barátnője és a csapat is meg lehessen elégedve vele.*

[{ Hugra edzés ^^ }]

{ Hugra edzés ^^ }


Az igazán mutatványosra sikeredett földet érést, és Mike üdvözlését követően a francia hon szülötte csendesen méregette mogyoróbarna szemeivel az égboltot, a távoli horizontot. Ott persze nem látott túl sokat, elvégre a varjúszín fellegek úgy terpeszkedtek szét , mintha körbe szerették volna ölelni az egész Földgolyót, örök homályba taszítva azt. A látvány egyszerre volt letaglózó, mégis, kissé talán frusztráló egyesek számára, elvégre ilyen időben bizony számolni kellett az esetleges villámokkal is, amelyek további veszélyforrásként lebegtek a Hugrabug csapatának játékosai felett. Nem beszélve a fogóról, akinek az aranyszín, megzabolázhatatlan szárnyast kell majdan követnie ki tudja milyen magasságokba. Freddie ajkának szélére halovány mosoly húzódott, abban biztos volt, hogy ilyen időben az ember adrenalin szintje magasabb, így talán éberebb is…noha a koncentráció rovására megy…mégis, így nehezebb, és ha nehezebb, abból többet okulnak.

Magában summázva a látottakat fordult vissza Mike felé, azzal a mosollyal, amely pillanatokkal ezelőtt az ajkaira ragadt. Már éppen szólt volna, amikor Abbey belekezdett a monológjába…érezhető volt a hangjából, hogy nem tetszett neki a röpke pár perces késés sem. Természetesen ahogyan az illő, és ahogyan a neveltetés kívánta, Freddie azonnal kitüntette Őt a figyelmével. Nem rezzent megy egyetlen arcizma sem a dorgáló szavak hallatán, hiszen egyetértett a Csapatkapitánnyal. Gondolta, hogy felszólal majd a monológ végén, de aztán úgy döntött, a humornak itt most nincs helye, elvégre valóban később indultak el Lyra-val a kelleténél. Sebaj, legközelebb majd jobban fognak figyelni erre is, nem lehet az ember mindig pontos, az túlontúl unalmas lenne…Bólintott, jelzésképpen, hogy megértette, és minden tőle telhetőt el fog követni, hogy a következő közös programra pontosan érkezzen. Az utolsó tag említése után ismét megemelte a tekintetét, hogy a távolba révedhessen.

Fürkészte a messzeséget, vagy legalábbis ameddig ellátott a szemerkélő esőfüggönytől, egy újabb pötty jelent meg a távolban. Ahogyan a jelenség egyre közeledett a csapathoz, rajzolódott ki egy fiú sziluettje. A hatodéves terelő nem hunyorgott, hogy megpróbálja beazonosítani ilyen távolságból, ki az, türelmesen megvárta, míg az eleddig ismeretlen odaért. Briant. Így már egészen más volt a kép, tudta, hogy ismeri valahonnan, de beszélni nem igazán beszélgettek még soha. A srác nevét is csak azért tudta, mert hallotta már a folyosókon, a memóriája pedig meglehetősen jó volt.
- Üdv!
Köszönt vissza, mikor a másik illedelmesen üdvözölte a csapatot…a lány tagokra különös tekintettel.
~ Francia lenne? Beaux? Csoda, hogy eddig még nem találkoztunk, vagy egyáltalán nem beszéltünk eleddig. ~
Érdekes újdonság, a kis Kócos helyett honbéli fiú fog szerepelni mellette a poszton, már, ha valóban honbéli. Chassyt azért sajnálta, vele már kezdett összeszokni, de az élet már csak ilyen, emberek jönnek, mennek…soha nincs megnyugvás.

Abbey aztán kiadta az utasításokat…amikor a fiú meghallotta a nevét, és azt, mit is kell csinálnia, kissé meglepődött, és ezt nem is próbálta leplezni. Hangot ugyan nem adott neki, elvégre csak a CSK szabja meg a dolgokat, de egyik szemöldökét felhúzva azért hátratekintett. Szinte olvasni lehetett a kérdéseket a barna szempárból, nem kellettek szavak ahhoz, hogy a másik tudja, mit is gondol.
~ A karikát? Kat-tel? ~
Nem a lány ellen volt kivetnivalója, csupán meglepte a tény, hogy egy hajtónak is a karikák környékén kell lebzselnie ahelyett, hogy a Kvaffal foglalkozna az ellent ostromolva. Az, hogy őt odarendelte Abb, érthető volt, elvégre az őrző testi épsége éppúgy fontos, mint a hajtóké…ezzel viszont patthelyzetre kényszeríttette a fiút. Ugyanis Freddie nem volt az a típus, aki behatárolt helyeken repkedve teszi a dolgát, épp ezért akart terelő lenni. Szabadon az egész pályán, figyelve mindenkire, minden egyes társára. Akaratlan, de elfintorodott, majd bólintva egyet vetette a jobb kezében lévő husáng közepe táját a vállának. Szabadon maradt tenyerét a seprű felé nyújtva szólalt meg. Hangja határozott volt, és erős, szokatlan tőle.
- Fel!
Amint a vad a kezébe keveredett, átvetette rajta az egyik lábát, és elrugaszkodva a talajtól indult meg a karikák felé, hogy ott aztán Charlotte-ot őrizhesse Kat-tel az oldalán. A szemüveg egyenlőre a homlokán díszelgett, elvégre még nem volt akkora a zápor, hogy zavarta volna a feladatának ellátásában

[ Edzés ]



Semmi sem marad reakció nélkül. Abbey persze most nyíltan élvezi a helyzetet. Talán épp azért mert mindenki előtt ő a kedvezményezett. Végülis a nők szeretik egymás közt fitogtatni, kinek mije van és mennyivel többe a másiknál. És még hogy a férfiak megalomániásak. Cöh!
Ennek ellenére megnyugszom a mosoly láttán. Főleg, mikor a csapatkapitányunk még meg is köszöni hogy beugrottam. Na persze a késést nem vezetjük be.
Valaki hangosan nevet fel, s nem is kell találgatnom nagyon sokat. Rögvest a hangforrás iányába fordulok.
Kat.
Nem is ő lenne ha nem tenne ilyesfajta megjegyéseket. Habár nem tűnik olyannak, mint aki megsértődött vagy féltékeny, de ki tudja… 
A nők szeszélyesek. Sose tudni, mi miért van náluk. És egy enciklopédia is kevés hozzájuk, az holtbiztos. De nem állom meg, elvigyorodok és a lányra kacsintok. Találó az elképzelése. Csak, nem vagyok szőke. De annyi baj legyen.

Közbe Abbey kiadja a feladatokat. Határozottan és ellentmondást nem tűrő hangnemben. Nem is mintha bárki ellenkezne. Sőt! Nincs az az elvetemült ember. Elvégre ő érti a dolgát. Mindenki tudomásul is veszi, persze nem nagy buzgalommal. Kinek van kedve ilyen időben edzeni? Evidens, hogy a legtöbben bent ücsörögnének a klubhelységben és pihennének, olvasnának, beszélgetnének, sakkoznának vagy ki tudja mi a jó eget csinálnának. Az biztos, hogy nem itt és nem most szenvedne az ember a pályán. Mégis, ez van, ezt kell elviselni.

A kitörő öröm nálam sincs meg, de bólintok a lány szavaira. Ahogy akarja.
- Ahogy kívánod tündérem. –
Biccentés s egy újabb vigyor.
S teszem, amit kell. Így mikor a többiek elindulnak, én is követem őket.
Igazság szerint nem sok mindent látok a tájból. Elsuhannak mellettem a lelátó foszlányai, mivel az esőfüggöny ennyit se nagyon enged látni. Ennek ellenére ott vannak, s néha néha fel-felvillannak. A többieket sem érzékelem igazán, de minden energiámmal rájuk figyelek. Mert őket kell megvédeni, és nekem kell ezt megtennem.
Megállok egy percre, és felpillantok. Sürke, búskomor az ég, egybefüggően sötét árnyalatú, amelyből szaporán hullnak alá a kövér cseppek. Egy másodpercre sem tűnik úgy hogy talán ritkulna. Nem. Kár.
A tekintetem a pályára vándorol, kutatva az esetlegesen felbukkanó agresszív kis gurkók után, s közben kiseprek egy ázott hajtincset az arcomból. Nem mintha ez javítaná a látást, ahogy a feltett szemüveg se az eső ellen, de megpróbáljuk a lehetetlent. Már csak azért is.