Van út az angyalokhoz...
Látlak. Hidd el, látlak kedvesem.
Minden egyes nap kinyújtom feléd a kezem, de már nem éred el. Szükségem van rád! Nélküled olyan üres a mennyország! Kérlek, ne hagyj egyedül! Soha ne hagyj egyedül! Mindent annyira bánok. Tudnom kellett volna, hogy Te nem lehetsz olyan, mint Ők…egyszerűen tudnom kellett volna. Fáj, hogy nem tudlak megérinteni, nem érzem a bőröd illatát, a szíved dobbanását, ahogy fejem a mellkasodra hajtottam. Mert ilyen már sose lesz. De olyan se, hogy valaki úgy öleljen, ahogyan Te tetted!
Szeretlek Keith.
Hiányzik a lelked, ami megóvta a szívemet az őrülettől. Tudd, könyörgöm tudd, hogy minden egyes nap melletted szeretnék ébredni, hinni, hogy van közös jövőnk. Szeretném elűzni magamból azt a keserű fájdalmat, amit a te hiányod okoz. Felemészt a hiány és amitől úgy óvtál, újra elér…mégse lett megnyugvás a menny. Tudod miért? Mert számomra Te voltál az angyal, aki vigyázott rám. Te voltál számomra a mennyország, a paradicsom. Te voltál, aki mellett mertem hinni a jóban. Tudd, hogy nem érdekel, hogy voltak titkaid, voltak sötét pillanataid. Feloldoztál a téboly vasláncai alól.
Egy következő életben várni fogok rád.
Szeretlek