My soul is awry, without asking why
I said, "te amo, wish somebody'd tell me what she said"
Don't it mean "I love you"?
Think it means "I love you"
Don't it mean "I love you"?
Üldögél a kis tükrös asztala előtt a Mortal kúria egyik erkélyes szobájában. Hosszú gesztenyebarna haját fésülgeti, miközben saját tekintetét figyeli a tükörben. Már kifestette magát. Ajkai vérvörösek, szemei pedig vastagon vannak kihúzva feketével. Pillái pont olyan seprűszerűek, mint Tyaraé voltak. A szemei pont ugyanolyanok. Pálcáját fogja a kezébe, óvatosan végighúzza hajának egy-egy tincsét, halkan mormol pár bűbájt, majd figyeli, ahogy laza loknikba ugranak.
A gardróbra már rá van akasztva órák óta az –az alapvetően piros ruha, amit itt-ott fehér és fekete díszítések varázsolnak egyedivé. Azt fogja ma este viselni.
Csak egy újabb aranyvérű estély, amire apja akarata szerint megy el. Pedig sokkal jobban szeretne otthon maradni és azon gondolkodni, hogy mi lehet nővérével és kislányával. De úgy látszik, ez nem igazán fog összejönni neki. Csak egy újabb estély…egy újabb estély.
Még egy réteg festék a fekete pillákra.
Leemeli a ruhát a fogasról, majd belebújik. A vékony selyemszerű anyag, könnyen és alázatosan követi alakjának vonalát. A fehér kis szalagot szorosan meghúzza dereka ívénél. Vékony lábait fekete magassarkúba bújtatja.
Kinn már várja a hintó apjával és anyjával karöltve.
Nincs kedve menni, nagyon nincs. Felveszi az álarcot, amit anyja választott neki erre az estére. Azt mondták, azzal nyaggatták, hogy nem fogja megbánni, ha elmegy velük, csak várja ki a végét. Kíváncsi, hogy miben mesterkednek már megint.
Benyúl az egyik fiókba, kettő rózsaszín kis kapszulát vesz ki belőle, majd rejti el őket a retikülje mélyébe. Ha nem lesz jó az este, majd ő tesz róla, hogy ne unatkozzon.
Hangos ritmusos kopogás töri meg a kúria kíséreties csendjét, ahogy Norina a hintóhoz indul. Csukódik az ajtó.
Nem hosszú az út. Inkább idegőrlően idegesítő. Anyja és apja úgy viháncolnak, mintha Tyara épp vakáción volna. Mintha teljesen normális lenne minden. Pedig soha nem lesz már semmi teljesen normális.
Már messziről hallatszik az álarcos bál fodros bodros, émelyítő boldogságának háttérzaja. Apja karon fogja, talán csak azért, hogy ne tudjon menekülni a nagy meglepetés elől. Scott Nefas már úgy látszik várta őket. Micsoda nagyszerű élmény. Egy újabb aranyvérmániás alak.
- Robert! Annyira örülök, hogy mégis eljöttetek…és persze annak is, hogy Norinát magatokkal hoztátok! Amikor legutoljára láttalak, még kis boszorkány voltál! Most meg nézzenek oda, micsoda szép hölggyé értél! Gyere szeretnék bemutatni neked valakit!Annyira sejtette. Úgy tudta. Utálatos pillantást vet apjára és anyjára, akik már el is tűnnek a forgatagban. Nem kellett volna eljönnie. Merlinre is! Nem!
Scott Nefas megérinti egy fiatal fiúnak a karját.
- Gerry szeretném bemutatni neked Norinát, az egyik legkedvesebb üzletfelemnek a lányát. Gondoskodj kérlek arról, hogy jól érezze magát nálunk a kishölgy!Norina pedig csendesen néz, figyeli a távolodó alakot. Nem szól, már előre látja, hogy szüksége lesz azokra a kis kapszulákra.