°°If you drop off the mask°°

[...]
Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.
[...]
Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

„S egyáltalán, ezek az úgynevezett nagy találkozások, döntő pillanatok tudatosak-e?... Van-e az, hogy valaki belép egy napon a szobába és tudjuk: aha, ő az?... Az igazi… mint a regényekben?... Nem tudok erre a kérdésre felelni.”

Az unalom, ami egy ideje körülvesz, kezd nagyon ingerülté tenni. A napi monoton menetrend idegőrlő számomra, mert sose voltam hozzászokva, ahhoz hogy ennyire csak egy dologra koncentráljak. Hiányzik a szórakozás, amikor végre azért mosolyoghatok, mert a whisky már megtette a hatását.
Az egyik ilyesmi panaszkodásom alkalmával találta ki az édesapám, hogy rendezzünk álarcosbált, itthon. Tulajdonképpen utálnom kéne az ősöm által szervezett összejöveteleket, de én imádom őket. Persze a családi banzájok unalmasak, mert akkora családunk van, hogy minden egyes alkalommal újabb és újabb embereket ismerek meg, akik általában hírükhöz mérten öntelt alakok. A kedvencem Mr. Boissel, mert ahhoz képest, hogy elképesztően öreg nincs lemaradva a korral. Legalábbis tök eredetiek a nőügyei, még így időskorban is eléggé osztja a szövegeket. Egyszerűen szeretek a társaságába lenni, mert humoros bácsi és bármennyire is flúgosnak tűnik, nem mond rosszakat!
 Amikor már szélesebb a meghívottak listája, bátran ismerkedhetek sokkal színesebb egyéniségű személyekkel is. Hiszen nem mindenkinek van olyan korlátolt agya, mint a rokonaim többségének, mindenesetre szeretem őket is, de néha túlzásokba esnek. A mai este is valami hasonló, azaz sokkal jobb, mint eddig bármelyik. Végre igazán önmagamat adhatom egy álarc mögül. Persze nem mintha máskor valaki egészen más lennék, de végre nem kell jó pofiznom apám konkurenseinek – bár valószínűleg így nem is lesznek itt, mert nem tudja bemutatni senkinek sem az ő „büszkeségét”.
A korlátlan pia és ételfogyasztás mellett a legjobb dolog az egészben, hogy annyira más a házunk. Tele van varázslattal és annyira menő, hogy elmondani sem lehet. Apám szerette volna, ha segítek neki csodálatossá varázsolni a házat, de nem stílusom az ilyen hókuszpókok begyakorlása, így a házimanónkra hagytam a dolgok nagy részét.
És mit szeretek még az ilyen eseményeken, a szabadságomon és a díszleten kívül? A zenét. Mert a zene a hangulat zöreje és a tánc megalapozója. Imádom, hogy az emberek ily módon ilyen szoros kapcsolatba tudnak kerülni. Ahogy a lábaik együtt mozognak, s a testtartásuk miként változik a köztük lévő kapcsolat miatt. El lehet róluk dönteni, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz; szerelmek, barátok, üzlettársak, ellenségek.
Igazából sose szerettem a szmokingot, túlságosan is kényelmetlen volt számomra. Úgy éreztem magamat benne, mint egy őrült, akit épp most fogtak el és kényszerzubbonyban viszik a sárgaházba. Nem mondom, hogy azóta megszerettem, de az utóbbi időben túl sok „partin” vettem részt, ahhoz hogy a ruházatom előnyeit és hátrányait firtassam. A tükörben végig nézve magamon nemcsak hogy jó képűnek festek, de ez az elegáns öltözet még inkább előkelővé és gazdaggá tesz. Elvégre is a vagyon alaptényezője a kinézeted, bár pár szegényebb kölyök is nézhet ki úgy, mint akit most dobtak meg pár milliárd galeonnal.
Lassan elkezdődik... Kintről hangokat hallok. Azt hiszem megjöttek. Álarcot fel, indulhat a banzáj!

itt van végre. : D

My soul is awry, without asking why
I said, "te amo, wish somebody'd tell me what she said"
Don't it mean "I love you"?
Think it means "I love you"
Don't it mean "I love you"?

Üldögél a kis tükrös asztala előtt a Mortal kúria egyik erkélyes szobájában. Hosszú gesztenyebarna haját fésülgeti, miközben saját tekintetét figyeli a tükörben. Már kifestette magát. Ajkai vérvörösek, szemei pedig vastagon vannak kihúzva feketével. Pillái pont olyan seprűszerűek, mint Tyaraé voltak. A szemei pont ugyanolyanok. Pálcáját fogja a kezébe, óvatosan végighúzza hajának egy-egy tincsét, halkan mormol pár bűbájt, majd figyeli, ahogy laza loknikba ugranak.
A gardróbra már rá van akasztva órák óta az –az alapvetően piros ruha, amit itt-ott fehér és fekete díszítések varázsolnak egyedivé. Azt fogja ma este viselni.
Csak egy újabb aranyvérű estély, amire apja akarata szerint megy el. Pedig sokkal jobban szeretne otthon maradni és azon gondolkodni, hogy mi lehet nővérével és kislányával. De úgy látszik, ez nem igazán fog összejönni neki. Csak egy újabb estély…egy újabb estély.
Még egy réteg festék a fekete pillákra.
Leemeli a ruhát a fogasról, majd belebújik. A vékony selyemszerű anyag, könnyen és alázatosan követi alakjának vonalát. A fehér kis szalagot szorosan meghúzza dereka ívénél. Vékony lábait fekete magassarkúba bújtatja.
Kinn már várja a hintó apjával és anyjával karöltve.
Nincs kedve menni, nagyon nincs. Felveszi az álarcot, amit anyja választott neki erre az estére. Azt mondták, azzal nyaggatták, hogy nem fogja megbánni, ha elmegy velük, csak várja ki a végét. Kíváncsi, hogy miben mesterkednek már megint.
Benyúl az egyik fiókba, kettő rózsaszín kis kapszulát vesz ki belőle, majd rejti el őket a retikülje mélyébe. Ha nem lesz jó az este, majd ő tesz róla, hogy ne unatkozzon.
Hangos ritmusos kopogás töri meg a kúria kíséreties csendjét, ahogy Norina a hintóhoz indul. Csukódik az ajtó.
Nem hosszú az út. Inkább idegőrlően idegesítő. Anyja és apja úgy viháncolnak, mintha Tyara épp vakáción volna. Mintha teljesen normális lenne minden. Pedig soha nem lesz már semmi teljesen normális.
Már messziről hallatszik az álarcos bál fodros bodros, émelyítő boldogságának háttérzaja. Apja karon fogja, talán csak azért, hogy ne tudjon menekülni a nagy meglepetés elől. Scott Nefas már úgy látszik várta őket. Micsoda nagyszerű élmény. Egy újabb aranyvérmániás alak.
- Robert! Annyira örülök, hogy mégis eljöttetek…és persze annak is, hogy Norinát magatokkal hoztátok! Amikor legutoljára láttalak, még kis boszorkány voltál! Most meg nézzenek oda, micsoda szép hölggyé értél! Gyere szeretnék bemutatni neked valakit!
Annyira sejtette. Úgy tudta. Utálatos pillantást vet apjára és anyjára, akik már el is tűnnek a forgatagban. Nem kellett volna eljönnie. Merlinre is! Nem!
Scott Nefas megérinti egy fiatal fiúnak a karját.
- Gerry szeretném bemutatni neked Norinát, az egyik legkedvesebb üzletfelemnek a lányát. Gondoskodj kérlek arról, hogy jól érezze magát nálunk a kishölgy!
Norina pedig csendesen néz, figyeli a távolodó alakot. Nem szól, már előre látja, hogy szüksége lesz azokra a kis kapszulákra.