A lim-lomos hely

[Kevin barátomhoz. ^^]


A fotel kitűnő vászonnak ígérkezik, hiszen olyan kecsesen, finoman tudja rajta az ecset irányítani a fiú vézna ujjait, hogy ilyenre már régen volt példa. Nyelve hegye még mindig kikandikál szájából, miközben lassú, óvatos mozdulatokkal dolgozik. Hogy ez pontosan mi lesz, azt majd mindenki meglátja végeredményképpen. Legyen csak titok. A titoknál nincs is izgalmasabb dolog a világon. Mondjuk? nem, tényleg nincsen. Sok titok lakozik ám Bastianban is, de azokat jobbnak látja, hogyha elszigetelve maradnak a nyilvánosság elől. Persze Kevin az egyedüli, aki talán már mindent felfedezett a szőke sráccal kapcsolatban, és ez ? természetesen ? fordítva is így van. A sok kiközösített év után végre találkoztak egymással. Érdekes, hogy egy házba, sőt? egy évfolyamba járnak, és jártak régebben is, de valahogy elkerülték egymás figyelmét, ami valóban teljes mértékben az érthetetlenség talaján áll. Ahogyan az is, hogy miért nincsen ebben a helyiségben egy árva lámpa sem? illetve, fáklya, ami fényforrásként szolgálhatna ebben a sötétségben a fiú pálcáján kívül, ami meg kell hagyni, hogy nagyon gyérmód világít kezében. Nem annyira állnak közel hozzá a varázslatok, ezért eszébe sem jut, hogy fel tudná ?tunningolni? a varázslatát, s ezzel együtt a fényt is a pálca végén. No van neki egyéb gondja is jelen helyzetben. Kissé kényelmetlen hátsójának a föld, s némiképp hideg is, de esze ágában sincsen felállni, hiszen akkor megszakítja az alkotás folyamatát.

Hirtelen nyílik az ajtó. Biztosan valamelyik Mardekáros prefektus akar itt szenvedni vágyó diákok után keresni, ezért azonnal lehúzza magát a földre, és mély hallgatásba burkolózik. Talán három évvel ezelőtt történhetett egy hasonló eset, amikor eltévedt a kastélyban, és a Mardekáros diákok körletébe keveredett. Nem volt szép vége a dolognak. Egy teljes, nyomorúságos és megalázó hét a gyengélkedőn. Persze látogatni akkor még senki sem jött. Visszatér gondolataiba a nem túl kellemes emlék, miközben valaki elkáromkodja magát. Ismerős neki a hang, de mivel nem volt annyira hangos, ezért meg nem tudja mondani, hogy milyen fajta élőlénytől származhatnak a hanghullámok. De ez a valaki megzavarta őt eseménytelen magányában. Már szinte hallani lehet a szívverését - amik most percenként kettőt-hármat üthetnek -, amikor végre ráköszön az illető. Nagyot sóhajt, majd felül. Füle mögé helyezi ecsetét, majd feláll, hogy lekezelhessen barátjával.

- Hogy egy Mardekáros kísérletezzen rajtad, öregem? - mondja megjátszott ijedtséggel. Pontosabban eltúlozva, hiszen valóban ráhozta sikeresen a szívrohamot megelőző mellkasi fájdalmat. De a túljátszás sem áll tőle távol, hiszen nagyon szereti eljátszani a ?hattyú halálát?. Mindig is tudta, hogy ennek kétféle véglete lehet. Vagy orrba vágják érte ? volt rá példa -, vagy pedig jót röhögnek a majomkodásán, aztán el is van felejtve nevetséges viselkedése. Picasso. Nem is tudja már, hogy mikor lett ráragasztva ez az igen megtisztelő becenév, de az bizonyos, hogy mindig is hízelgésként vette magához a megnevezést. ?Hogyhogy máris itt??, visszhangzik fejében a kérdés, miközben szélesen elmosolyodik. Nem érkezett olyan korán. Késett is a megbeszélt találkozóról, de az, hogy Kevin, aki még többet késett nála is megkérdezi, hogy érkezett ide ilyen hamar, az már nagyon széles mosolyt csal Bastian arcára.

- De, igen. Túl hamar, Kev? - csóválja meg mosolyogva a fejét, miközben visszaül a földre. Felnéz barátjára, s összehúzza szemöldökét. Most esett le neki a kérdés, miszerint minden rendben van-e vele. Már miért ne lenne? Egy ideig ajkát harapdálva gondolkodik egy frappáns válaszon, aztán letesz róla, most nincsen ihlete. Egyelőre az ?alkotásnak? próbálja szentelni a figyelmét. Nem lesz egy nagydolog, de a jelentése sokkalta többel fog bírni, mint maga a látvány. Habár, meglesz ennek a hatása, ha majd egy sötét lelkű, zöld-ezüst sálas besétál ide, és megpillantja a művét.
- Mardekárt pukkasztok. ? vigyorodik el szélesen, egész fogsorát megvillantva, majd kiveszi füle mögül az ecsetet.
- Látod, mi ez? ? bök a ?festővászonra?. Egy zöld, bőrrel bevont, régi, Mardekáros fotel. Nem olyan hatalmas bűn ez, amit elkövet. Egyszerűen ehhez volt most kedve. Sosem szívlelte a már sokszor említett ház lakóit, hiszen a nagy része már nem egyszer kiszúrt vele, azonban Bastian sosem jutott el odáig, hogy egyszer visszaadja. De, hogyha erre mégis sor kerül, akkor: ?A Mardekáros kendék még háromszor kapják vissza.?, vagy valami hasonló fog történni. Csak végre legyen benne némi bátorság. Kéne, hogy legyen, hogyha már az oroszlános címer a talárján díszeleg. Vagy? el kéne mennie Ózhoz, hogy kérjen tőle egy kis bátorságot? Majd még kitalálja. Ám, most Kevre emeli sötétkék szemeit, amiben vidámság fénye csillan.

- Bezony, egy fotel. És milyen fotel? Mardekáros? nagyon jó. És ez milyen címernek látszik? ? bök rá alkotására, amin lassan egy oroszlán rajzolódik ki az emberi szemnek. Büszke-e? Büszke hát. Régen volt hasonló jó gondolata. Igaz, ami igaz; régen ragadott már ecsetet a kezébe. Most azonban gyerekes módon bosszút áll a Mardekárosokon. Ha nem is olyan nagydologgal, amire a bosszúszomjas ember vetemedne? de, akkor már nem is Bastian lenne az. Mindig is gyerekes dolgokhoz fordult segítségül, hogyha valamit meg akart bosszulni. Vagy? pusztán mindig kölyökmód viselkedik. Ezzel nincs is probléma, hiszen addig jó, amíg az ember lelkében van valami gyermeki.
- Hogy tetszik? ? engedi le bal kezét, amiben az ecsetet tartja, majd a fény gondolatára megvonja a vállát.
- Mi a fene volt ez? ? ugrik fel, amint a nagy csöndet valami szörnyeteg hörgése töri meg. Pálca helyett az ecsettel bök a könyv irányába.

[- Csak nem megijedtünk valamitől haver? Vagy inkább valakitől?]

//Bastian haveromhoz^^//

Mikor megpillantottam a sarokban kuporgó Bastiant, őszintén szólva kicsit meglepődtem. Olyan fejjel gubbasztott ott, alkotása előtt, mint aki attól tart hogy valaki mindjárt lecsap rá. Ijedtség ült ki az arcára, és összehúzta magát amennyire csak bírta. Nem lehetett túl könnyű neki ez a ?mutatvány? hisz centből bőven megáldott az Isten?nem sajnálta tőle az tuti. Most mégis úgy nézett ki mint egy pamutgombolyag. Lábát fölhúzva, fejével bedőlve, szemét meresztve fürkészte a kis ?ösvényt?, ahol szerény személyem közeledett. Majd hirtelen, mikor már kellő távolságba kerültem ahhoz, hogy észrevegyen, hatalmasat sóhajtott, majd egy laza mozdulattal talpra szökkent, és az idegesség porszemét sem mutatva kezet fogott velem. Láthatóan megnyugodott mikor meglátta ki is a rejtélyes vendége?de vajon kire számított? Hisz megbeszéltük a dolgot?bár lehet hogy még későbbre várt. Persze próbálta hülyeséggel elütni az iménti ?kényes? ügyet, de sajnos a vak is látta rajta, hogy betojt.
- Csak nem megijedtünk valamitől haver? Vagy inkább valakitől? ?gúnyolódtam széles vigyorral a fejemen, miközben ledobtam magam a sötétben Bastian mellé. Nem sokáig maradtam így, mert egy hirtelen ötlettől vezérelve felugrottam, és barátom mögé osontam.
- Én vagyok a gyilkosok gyilkosa?a rémséges Kevin Stratford!!! Rettegj!! Most véged!!! ? suttogtam a fülébe hogy még hatásosabb legyen, miközben két kezemet nyaka köré fontam, fojtogatást imitálva.
Persze az ügy vége nem lett halál, nem kell senkit eltemetni. Csupán, mint minden ilyen hülyeségünknél kitört belőlünk a nevetés, és talán ezzel a poénnal végleg megszabadítottam a szorongásától. Amit valószínüleg egy mardekáros szelleme okozott. Legalábbis a ? Hogy egy mardekáros kísérletezzen rajtad, öregem? mondatából erre következtettem. Nem is volt ez annyira elképzelhetetlen. Köztudott hogy tartott az idióta, hatalomra, bosszúra éhes zöldtalárosoktól, akik bármikor, bárhol feltünhettek, és nem álltak jót magukért. A griffisek kínzásait pedig kifejezetten szerették, ez napi program volt számukra. Rólam igazából már leperegtek a szebbnél szebb beszólásaik, elkapni pedig még egyiküknek se sikerült?annál azért dörzsöltebb vagyok. Sajnos Bastiannal nem ez volt a helyzet?azaz a dörzsöltsége megvan, minden bizonnyal állíthatom, de csontjai törékenyebbek, izmai fiatalok még (tegyük hozzá, hogy az enyémnek is van hová fejlődni) és valamiért nem tud nem foglalkozni velük. Pedig ha egyszer megmutatná ki ő, és magasról letojná őket, talán nem kötnének többé belé. De hagyjuk is.

?De, igen. Túl hamar, Kev??  Nevetés fog el, de erre már nem reagálok, inkább az újdonsült ?festővászonra? szegezem tekintetem, amin már-már kirajzolódni látszik valami. Már nem csak egyetlen vonal látható a fotelhátsón?(merthogy Bastian feltalálja magát, nem semmi agya van az ilyenekhez?ha egyszer festeni akar, senki sem akadályozhatja meg ebben. Még az eszközhiány se.) Szóval mintha alakot, formát vélnék felfedezni a hullámzó anyagon?de hogy mi is az pontosan, nem tudom kivenni. Kiguvadt szemekkel meredek Picasso munkájára, majd hirtelen megvilágosodom. Egy zöld fotel volt rajta. De miért zöld?
- Mardekárt pukkasztasz? ?vigyorgok rá. Akkor keressünk tűt, azzal menni fog. Egyet a hátsójukba, és már szállnak is. ?röhögtem ahogy elképzeltem a magasba feltörő mardekár hadat. Nem is lenne rossz móka.
- Ennyire azért még én se vagyok vaksi?bár eltartott egy ideig amíg rájöttem mi ez, de hát ezek a fényviszonyok. ?néztem körül a majdnem vaksötét helyiségben. De miért rajzolsz te randa, zöld fotelt? A piros a nyerő!
Majd röviddel ezután feltűnt, hogy bizony piros is van a dologban. A fotel mellett ugyanis a griffendél címere rajzolódott ki, közepén a bátor oroszlánnal. És hát egy vadállat csak el tud bánni egy semmi kis fotellel. Széttépi egy seccperc alatt, nem lacafacázik vele az biztos.
- Áháá?kezdem érteni a dolgot. Tudod, annyira mégsem vagyok sík a művészethez, látom a képedben a mögöttes tartalmat. ?kicsit magam is meglepődtem a költői kifejezésmódon, de azért folytattam?hadd lepődjön még jobban meg, mennyire tudok. Egyértelmű az alkotása lényege Mr. Llewelyn, a griffendél szétzilálja a mardekárt, mert ugyebár egy fotel az oroszlán ellen? -vigyorogtam barátomra. Remekmű! De egy Picassótól mi mást várunk?

Mindeközben észre sem vettem, hogy a szemem bizony kezdi feladni ezt az állandósuló harcot. Levettem a ?golyóim? a képről és hunyorogva elindultam hogy világítóeszközt keresni, mert ez már sok volt. Nem értettem Bastian hogy képes ilyen fényviszonyok között festegetni, de nekem egyre jobban megviselte a látószervem. Pislogtam párat, hogy legalább a tárgyakat meglássam magam előtt, majd mikor egy íróasztal szerűséghez értem előkaptam a pálcám, és kiáltottam egy Lumost. Fény gyulladt a pálca hegyén, miközben lassú mozdulattal kihúztam a fiókot. Csodálkozásra sem maradt időm. Egy könyvszerű szörnyeteg ugrott ki belőle, és félelmetes hangokat hallatva megindult felénk. Bastiant is kizökkentette a váratlan esemény. Mindketten a lényre meredtünk, amiről valamikor már kellett hallanunk Roxfortos éveink alatt, de az istennek sem jutott eszembe mi a teendő ellene. Próbáltam lazán felfogni a helyzetet, de a szörny egyre csak közeledett, és nem úgy néztünk ki mint aki tudja mit kellene tenni. Csattogtatta a ?fogait?, és szabályosan megtámadott.
- Bastian, csinálj már valamit!! A fenébe is!! ?kiáltottam barátom felé, nem is félve, inkább idegesen, miközben a ?könyv? a nadrágomba kapaszkodva lógott.
Nem tehettem mást, reflexszerűen felkaptam az asztalon heverő hamutartószerűséget, és nagy lendülettel vágtam támadómhoz.

[Kevinhez ]


Az ijedtség valóban nem marad meg hosszútávon Bastian arcán. Tudja, hogy nem kell tartania barátjától, ezért is hagyja el megkönnyebbült sóhaj az ajkait. Egyáltalán nem szeretne egy Mardekáros étlapjára kerülni, hiszen annál rosszabb nincsen, mint amikor kiszúr magának egy ?zöldség?, aztán éveken át csak piszkál, és ott tesz neked keresztbe, amikor csak tud. Nem csoda, hogy Bastian számára semmiféle jó emlék nem leledzik ezekkel a diákokkal kapcsolatban. A megnyugvását egy széles, idióta mosollyal jelzi, miközben engedi, hogy Kevin az ő dicső aurájába kerüljön. Igaz, hogy nem erre a fojtogatós módszerre gondolt, de ez is valami. Először természetesen a szívbaj jött rá, és a gondolat, hogy kígyót melengetett-e a keblén, hiszen a srácból hirtelen előtört a gonosz. Ezen elgondolásait azonban Kevin jellegzetes felkacagása szakítja félbe, és végül ő maga is megmosolyogja a dolgot, mivel nem is tudja, hogy hogyan juthatott hasonló dolog az eszébe. A mosolyból végül velőtrázó kacaj kerekedik ki, s már úgy érzi, hogy semmitől nem kell rettegnie. Ezzel mindenféle rossz, sötét felhő elkerült feje fölül, így már újra kisütött a Nap, miközben barátja vonásait vizsgálgatja.
- Ezt még azért visszakapod. ? mosolyog fejét csóválva.

Dörzsöltség? Hm? megvan benne valahol nagyon mélyen, de nem tudná megvédeni magát senkivel szemben sem. Nem képes bántani más embert, még akkor sem, hogyha az őt kínozza éppen. Az már másik kérdés, hogy sikerülne-e neki ellátnia a másik baját, de inkább erről ne is nagyon ejtsünk szót.
A ?remekműve? azonban már kiáltozik, hogy vele is tessék foglalkozni, ezért ismét felé fordul, majd a koncentrálás végett oldalra dugott nyelvvel próbálkozik a többi apróság kialakításával. Mindig is ilyen volt. Sok dologban meglátja a vásznat, sőt még az ecsetet és festéket is. Elég sok ?bio? megoldás szerepel a fiú listáján, de ezzel csak a különleges stílusáról szóló pletykákat erősíti. No meg a saját fantáziavilágát tágítja egyre és egyre szélesebbre, hiszen nem szeretne megragadni egy stílusban. Éppen azt fest, amihez kedve van. Nem fogja neki megmondani senki sem, hogy ?Márpedig te ebbe és ebbe a stílusba tartozol.?
Még egy pár ecsetvonás, aztán elégedetten, szinte meghatva tekint kész alkotására. Széles mosoly húzódik végig arcán. Mintha az egész ábrázat csupán egy hatalmas szájból állna. Ismertetőjegye a széles, békaszája, amivel olyan barátságosan és jókedvet sugárzóan tud vigyorogni, hogy általában a másik felet is jobb kedvre tudja deríteni. Tehát, ezzel a mosollyal fordul Kev irányába, aki igazán irodalmian fogalmazta meg mondanivalóját. Kidülleszti sötétkék szemeit, majd erőteljesen bólint egyet.
- Semmi jót. ? vigyorog még mindig, majd ismét a fotelre szegezi a szemét. Tényleg nem lett annyira rossz.

- Hé, hova indulsz? Itt ne hagyj ebben a sötét sarokban! ? kérdi, majd azonnal fel is pattan, és elindul Kevin után a sötétben. Orra hegyét is alig látja a fiú, habár még meg is próbálkozik vele a sötétben. Oldalra dugja nyelvét, majd bebandzsít, aminek az lesz a vége, hogy majdnem felesik az egyik szél lábában. Szisszen egyet a fájdalomtól, hiszen sípcsontja neki is egy érzékeny rész, ezért kicsit könnybe lábadt szemmel, furcsa járással lépked Kevin után, forrónyomom.
Végül az egyik fotelhez sétál, aminek karfájára leül, s csak akkor figyel fel ismét, amikor meghallja barátja kétségbeesett kiáltozását. Persze azt sem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy valamilyen lény pályázik lábujjaira, ezért felhúzza őket, majd amikor meglátja a szörnyeteget, egy apró sikoly hagyja el penge vékony ajkait. Ezzel el is csitul, miközben Kevin tőle várja a megváltást. Legendás lényeg gondozásán kellett volna használni ezt a könyvet, de szinte soha nem járt be órára, mert meg van róla győződve, hogy az összes állat utálja őt. Ő nagyon kedveli őket, de hogyha ez az érzés pusztán egyoldalú, akkor nem beszélünk ember-állat barátságról. Nippers is csak azért tűri meg maga mellett a fiút, mert ő hizlalta fel ilyen szép gömböcskére őkelmét.
- De? ez megharap. ? mereszti ki hatalmas, gyermeki lélektükreit, majd gondol egyet és ráugrik az előtte elszaladó, fogcsattogtató lényre. Az halkan, fájdalmasan sikolt egyet, aztán úgy tűnik, hogy egy ideig nem kell vele foglalkozni. Bastian ismét gyermeki napjait éli. Lehajol, majd szinte suttogva megszólal.
- Meghalt? ? kérdi elhaló hangon, miközben megfogja az egyik kiálló lapnál, s fintorogva a magasba emeli.

[- Állok elébe öcsisajt]

Szegény Bastiant, alig hogy visszanyerte eszméletét (enyhe túlzással ) újabb sokk érte. A fojtogatós jelenet elég jól sikeredhetett, mert haverom arcán ismét a félelem jelei mutatkoztak. Vagy én túlzom el ennyire a dolgot? Lehet, hogy ilyenkor olyan szinten megszáll a naivitása, mert valljuk be rettentően az, hogy egyszerűen eszembe se jut, hogy az az arckifejezés is csak a játék része, hogy ő azt ugyanúgy poénnak szánja, mint én a fojtogatást. Mert, végülis ez is benne van a pakliban. De a másik eshetőség sem kizárt. Úgy ismertem Bastiant, mint a tenyerem, de néha még számomra is kiismerhetetlen volt. Tulajdonképpen baromira kettős személyiség, ha nem több. Egyszer ott volt benne a gyermeki rettegés, ijedtség, a legapróbb dolgoktól is megtöltődött a gatyája. Másrészt viszont sose tudhattad, hogy mikor komolyak ezek a jelek. Hisz nagy mókamester volt. És a színészi képességei sem voltak a béka se*ge alatt, szóval értitek. Egyszóval, valóban kiismerhetetlen. Én mégis ezt bírtam benne a legjobban.
Utóbbi érvekből arra következtettem, hogy az a félelem mégsem volt annyira eredeti. Most mondjátok meg, el tudnátok engem képzelni mint vérengző gyilkost? Viccesen hangzik ez rám nézve. Na de hagyjuk is a süket dumát. A horrorfilmbe illő jelenetet (apró túlzással) után kitörő röhögés következett, ami eltartott egy darabig. Haverom mintha valami nagy súlyt hagyott volna háta mögött, úgy hahotázott, de közben persze nem feledkezett meg a visszavágásról.
- Állok elébe öcsisajt -feleltem viccelődve.

Mindeközben Bastian "fegyvere", az ecset mély álomba szenderült. Olyan álomba amire voltaképp nem is vágyott...de mit tud tenni egy ilyen eszköz, ha a használója nem törődik vele? Unatkozni, és alukálni egyet. Ez a pihenés azonban nem tartott túl sokáig, mert hamarosan "kinyitotta" csipáit, és szinte hallottam, ahogy azt ordítja: "Figyelj már rám is hapsikám!" Mintha a kis Picasso is meghallotta volna ezeket a törődést igénylő szavakat, mert abbahagyta egy kicsit a velem folytatott bájcsevejt, és másik kedves barátjához, az ecsethez fordult. Végignézett időközben majdnem teljesen megszáradt alkotásán, majd a szokásos nyelvkidugás közepette megközelítette "szerszámával" az újdonsült festővászont, és erősen koncentrált. Éreztem, hogy ez nem az a pillanat amikor bármit is mondhatnék, mert esélyem se lenne rá, hogy egyáltalán meghallja...arra meg főképp nem, hogy reagál is rá. Ígyhát egy ideig szótlanul ülünk egymás mellett. Várok...hogy mire is? Arra az utolsó ecsetvonásra, ami a véget jelenti. Mármint az alkotás végét. Ez hamarosan el is érkezik, Bastian leteszi az ecsetet, majd vigyorral a fején tekint előbb a kész műre, majd rám. Az a bizonyos "bastianos vigyor", amit ha az ember meglát egyből jobb kedvre derül, bármiről is legyen szó. Mosolyogva számolok be neki festménye mondanivalójáról, és a megfogalmazás talán nem csak engem lep meg. Kicsit furcsán néz rám, tágra nyílt kék szemeit rámmereszti már másodpercre, majd alkotására pillant, és megállapítja azt amit az előbb én már megtettem, miszerint: Nem is lett annyira rossz.
- Igazad van, tőled valóban nem sok jót várhatunk -mondom nevetve, megveregetve barátom vállát. De ha nem így lenne, aggódnék. -vigyorgok kevesen...azaz Kevinesen

- Te, mi a pálya Lunával? Mesélj csak valamit kis csibész! -nézek mélyen a szemébe, ha felém fordul, miután kigyönyörködte magát alkotásában. Rég hallottam róla! -mondom felcsillanó szemekkel.
A kis "nőcsábász" már elsőévesen kinézte magának a hollóhátas leányzót, és azóta persze folyton csak kerülgeti. Mit is várjunk el egy Bastiantól? Persze mindig kitárgyaljuk, és adom neki a jobbnál jobb tanácsokat, de eddig még nem igazán merte megkörnyékezni. Pedig hányszor mondtam neki, hogy ha így halad sose lesz nője, és a csajok egyébként se esznek embert...de hát magyarázhatom neki.
Miután végighallgattam mondanivalóját, úgy döntöttem felfedező útra indulok... Nem bírtam tovább ebben a sötétségben, a szemem lassan felmondta a szolgálatot. Csak hunyorogtam a vaksötétben, és muszáj volt megnyomkodni "golyóimat", mert baromira fájtak. Megpróbáltam felállni, de a lábam is úgy elzsibbadt, hogy ez is nehezemre esett. Vajon mennyi ideje ülhetünk itt? 20 perc? Fél óra? Passz.
- Ezt nem bírom tovább, megyek keresek valami világító eszközt ha addig élek is. Csak nem félsz? -nézek rá nevetve. Na gyere, segíts kotorászni a sok vicik-vacak közt! -hívogatom egy kézmozdulattal.

Miután Bastian úgy döntött, hogy nem akar a sötétben ücsörögni, elindultunk fényt nyomozni. A gond csak az volt, hogy azt se láttam hova lépek, így pedig nehéz volt utat törni a kacatok közt. Előhalásztam zsebem mélyéről a pálcám, majd egy Lumos kimondása után apró fény villant a nem túl gyakran használt eszköz hegyén. Nem sokat értünk vele, de a semmitől azért jobb volt. Annyira azonban nem, hogy megakadályozza Bastian harcát egy székkel.
- Hékás vigyázz! Annyit azért nem árthatott neked az a szerencsétlen szék. -pillantok hátra vigyorogva, de persze együttérzően. Minden rendben?
A kis incidens után folytattuk utunkat, bár haverom kicsit lassabban poroszkált nyomomban, sőt az első fotelnál megállt, és ledobta magát a karfájára...én azonban megpillantva egy íróasztalnak látszó bútort óvatosan kihúztam az egyik fiókját. Szinte reagálásnak se maradt időm. Egy szörnyszülött ugrott belőle elő, és egyenesen felém tartott. Oldalra ugrottam, és kiáltozva segítséget vártam barátomtól. Rajta is látszott az ijedtség, gyorsan felhúzta lábát, nehogy a könyvszerű lény leharapja ujjacskáit. Az istenért se jutott eszembe a megfelelő varázsige, pedig a pálcát még mindig ott szorongattam markomban, hátha megszáll az ihlet, de semmi. A lény pedig egyre közeledett, csattogtatva félelmetes "fogait, és mi csak álltunk ott kővé dermedve. Mivel láttam, hogy már nincs sok hátra, egy hirtelen gondolattól vezérelve felkaptam a hozzám legközelebb eső tárgyat, ami egy hamutartószerűség volt, és megcéloztam a szörnyszülöttet. Persze sikerült elvétenem a célt.
- A francba! Ez mindjárt felfal minket!
Ekkor azonban olyan történt amire magam se számítottam. Bastian rettegve, de a bizonyítási vágytól égve egyszerűen rávetette magát az előtte elszaladó borzalomra, ami egy nyüszítő hangot még kiadott magából, majd becsukódott fedele, és csak feküdt. Haverom úgy guggolt le mellé megvizsgálni él-e még, mint egy kiváncsi kisgyermek, és persze én is csatlakoztam. Együtt figyeltük ad-e valami életjelet magáról, majd Bastian, hogy bátorságát méginkább fitogtassa, megfogta a szörnyet egy kiálló lapjánál fogva és a magasba emelte.
- Te komolyan megölted? -néztem rá meredten, ugyanakkor állati büszkén a srácra, majd még közelebb léptem az áldozathoz, és vizslattam. Úgy látszik meg, rem... -a mondatot azonban nem tudtam befejezni, mert az állítólagos hulla hörgő hangot hallatott, minek következtében barátom valószínüleg egyből megszabadult tőle, és kezdődhetett minden elölről.
Igazábaól sejtettem, hogy ilyen könnyen nem fogunk megszabadulni tőle, de reménykedtem, hogy barátomnak mégis sikerült elintézni. Hát a remény hamar elszállt, mikor a szörny ismét támadásba lendült. ~A fenébe is, tennem kell valamit. Gondolkozz már Kevin, mit tanultál legendás lényeken?!!~ Törtem a fejem, csak törtem és törtem, de annál többre nem emlékeztem, hogy volt dolgunk vele. De hogy pusztítottuk el? Ez nem lehet igaz! Semmi nem jutott eszembe, akárhogy is töprengtem.
Egy pillanat múlva azonban beugrott valami. Nem tudtam, hogy ez e az a varázslat amire most szükségünk van, de egy próbát megért. Most nincs veszteni valónk. Előreléptem, és rászegeztem a pálcám az állati tárgyra.
- Immobilus!!!! -ordítottam, és csodák csodájára volt hatása.

~ a buli előtt ~

Chris segített testvérének rendbe rakni a termet. Amúgy nem éppen házias típus, de ha már bulit szervez az ember, akkor adjon magára annyit, hogy kitakarít előtte. Egy kötegnyi varázslat segítségével viszonylag nagy helyet teremtettek a táncolni vágyóknak, na meg azoknak, akik egyáltalán eljönnek. Christian előszedte mindösszes tudását, hogy néhány romosabb állapotú tárgyból kanapét és fotelt tudjon kreálni. A konyhából felhozott néhány tálcányi édességet, ropogtatnivalót, vajsört meg különféle üdítőket. Háromszor kellett fordulnia, de megérte: mire az utolsó tálca is az asztalon állt, úgy festett, mindennel elkészültek. Már csak a hangulatvilágítás hiányzott, de a fiú úgy döntött, majd Rico rak fel, ha egyáltalán akar.
Hányan is várhatók? Kábé 8-10 emberre lehet számítani, plusz ők ketten. Nem lesz olyan hatalmas parti, már ami a létszámot illeti, de biztosan mindenki jól fogja érezni magát.
Nehéz sóhajjal indult Nicole-ért. Nem gyáva ő, csak? nem is bátor, már ha lányokról van szó. Az ajtóból azért még visszaszólt ikertestvérének.
- Még van egy óránk tesó, addig csípj fel valami bombanőt! Bár nálad ez nem szokott különösebb nehézségekbe ütközni ? vigyorodott el.
Már kilép az ajtón, amikor eszébe jut: úgy beszélték meg a lánnyal, hogy itt fognak találkozni, nem keresgélik egymást előbb. Nem baj, legalább lesz ideje átöltözni, mert ez a cucc elég poros rajta a takarítás miatt.

~ a buli kezdete ~

Ashmore az órájára néz. Kilenc lesz két perc múlva ? állapítja meg, azután ruganyos léptekkkel sétál be a terembe. Elsőként bekapcsolja a zenét, amit egy hetedéves barátja által elbűvölt mugli magnó szolgáltat, mivel itt a Roxfortban másképp sajnos nem működne a készülék.
Christian érkezik elsőként, hát persze. Elvégre ő itt most házigizda khm? házigazda, vagy valami afféle. De ha ő az, akkor Rico is, tehát neki is hamarosan be kell futnia.
A fiú sétál néhány kört a teremben. Most valahogy olyan kicsinek tűnik, bezzeg mikor takarítani kellett, azt hitte soha nem végeznek vele. Ledobja magát a kanapéra és kényelmesen elterpeszkedve várja a többieket. Vajon milyen sorrendben fognak érkezni? A jelentkezőket számolva, körülbelül fele-fele arányban lesznek a fiúk és a lányok. A lányok 90%-a késni fog, mivel az öltözködés, sminkelés és egyéb haszontalan apróságok elvonják a figyelmüket az időről; tehát törvényszerűen késnek, méghozzá általában egy órányit.
Mire a fiú idáig jut, nyílik az ajtó, és Chris kíváncsian felnéz. Ki érkezik másodikként?

A Buli



James, Gwennie, Alma, Kevin, Virtus, Oliver, Hannah, Nicole Darren, Chris, Abigail, Nadine



A készülődés

- Chriiiiis merre vaaaaaaaaagy?
Száll végig egy kiáltás a Hugrabug félig üres klubhelyiségén keresztül. Azonban hiába vár Rico, mert természetesen ő a feladó. A megszólított pedig a testvére, akivel elvileg egy bulit szerveztek ma estére, Bátyja azonban egy laza mozdulattal tűnt el balfenéken, s senki sem tudja, hogy merre.
~ Biztos megint a könyvtárban lógatja a lábait, egy csajt bámulva, s olyan nyuszi, hogy nem meri elhívniˇ
Na persze az is megtörténhet, hogy éppen szervezi a részleteket, ha már a kedves kisöcsi volt olyan kedves, hogy egész délelőtt lányokat hajkurászott ahelyett, hogy esetleg besegített volna valamiben. Na persze ez azért nem teljesen igaz, ugyanis az elmúlt este vacsora alatt lelopózott a Konyhába, megbeszélni hogy a manók lennének e olyan kedvesek, hogy kiszolgálják őket egy kis inni és ennivalóval. Igazság szerint nem volt olyan nehéz dolga, mint ahogy elsőre gondolnánk, a kis bólogató fülesmackók egyből belementek a dologba.
Sikeresen megbeszélték, hogy másnap megkap mindent amit kért, s valóban ma szándékozott lemenni érte, tanítás után, azonban egy két feltűnően csinos csinibaba sikeresen elfordította figyelmét a feladatról.
Ha már a tesóról lecsúszott, gondolta, hogy kicsit szétnéz a buli helyszínén, ám amikor odaért, első pillantásra láthatóvá vált, hogy már mindent elrendeztek. A sarokban magnó pihent, az asztalok megrakva üditővel, és süteménnyel. Azért, hogy a meghívók kiosztásán kívül ő is tegyen még valamit felszerelt még néhány fotelt, s az egyik sarokba beállított egy kanapét is, hogy nyugodtan félre lehessen vonulni a táncoló tömegtől, ha valaki nagyon szeretne,

A buli előtt nemsokkal

A készülődése rövidebb ideig tartott, mint gondolta volna. Egy gyors zuhany, s egy kis kenceficézés után, már fel is kapta magára a fekete farmerból, fehér hosszúujjú pólóból, és zakóból álló ruháját. A tesó még időközben sem került elő, s így becsüccsent a klubhelyiségbe, hogy megvárja, őt és a másik Hugrabugos meghívottat, Almát. Természetesen ismerte a lányt, hiszen egy házba voltak beosztva, ráadásul egy évfolyamba jártak, közös óráik voltak. Az idő azonban gyorsan elröppent, s fél kilenckor még egyikük sem jelent meg, így fogta magát, s a már korábban hallott kiáltás után elindult. Tudta, hogy ha nem kapkodja a lábait, akkor egy bő fél óra is el fog tartani mire odaér. Természetesen nem is sietett.  Már majdnem kilencet ütött az óra, mikor benyitott az ajtón, s azon nyomban le is fagyott, mint az ember, mikor egy szál semmiben kidobják az északi sarkra. A helyiségben ugyanis Chris üldögélt, bár még egyedül.
- Tesó? Hát te mit keresel itt? Egész nap téged kerestelek. Na jó nem egész nap, de még itt is jártam korábban, azonban te nem voltál sehol. Talán nem valami jó nőre bukkantál, akit a tudtom nélkül próbáltál meg felszedni?
Utolsó mondatával nem gúnyolódni akart, hanem egy picit oldania feszültséget, ha esetleg Chris haragudna rá, azért amiért nem segített a pakolásnál.
Lassúnak nem nevezhető léptekkel kerül beljebb, s rögtön le is dobja magát egy kényelmesnek tűnő puffba.
- Egyébként te a meghívottak közül mindenkit ismersz? Mert én nem. Gwennie, Alma és Kevin akiket közelebbről is ismerek. Na persze a többiekkel is biztosan találkoztam már, ha máshol nem hát a nagyteremben vagy az udvaron. Talán csak túlságosan lefoglalnak a nők, és az ismerősök. Nem tudom. Mindenesetre remélem, hogy hamarosan megjönnek. Amúgy.. igaz a hír, hogy Gwennie egy mardekárossal akar jönni?
Miközben a kérdések tömkelegével bombázott idősebb testvérre figyel, a varázspálcájával játszik. Lustán forgatja ujjai között az eszközt, s váltogat a rádión megtalálható adók között, míg végül rá nem bukkan egy adóra, ahol jóféle rockmuzsika szól. Elégedetten süllyeszti vissza zsebébe a fapálcát, s tekintetét a plafonra függeszti.
~lehet, hogy kellene valami hangulatvilágítás. Na majd menet közben..~

[-]

~Ma buli lesz és már csak 8 óra van hátra.~ - gondoltam heti utolsó, mágiatöri órámon.
Csak azt sajnáltam, hogy egyedül megyek. Mármint partner nélkül. Senkit nem hívtam meg, úgy voltam vele, hogy majd a buliban becsajozok. Hát igen, épp itt rontottam el. Raimbourg már megint azokról az uncsi törpékről papol.~ Ah? hogy fogom én ezt az órát kibírni. ~
Az óra végét jelző csöngőszó után ruganyos léptekkel siklottam ki a terem ajtaján.  Elmentem ebédelni, azután pedig kiugrottam az udvarra szétnézni, hátha találok, belefutok egy csajba, akit elhívhatok a buliba. Ha így is lett volna, a lány nem hiszem, hogy belement volna. Hisz tudjátok milyenek a lányok, már egy héttel a parti előtt elkezdenek készülődni, hogy biztosan jól nézzenek ki. 
Őrület hogy mire nem képesek.
Miután egy órát kóvályogtam a népes parkban, nem találván semmi nőnemű lényt, fogtam magam és felmentem a klubhelyiségbe, ahol a kandalló mellett beszélgettünk egy kicsit a haverokkal. Úgy hét óra, fél nyolc lehetett mikor elmentem tusolni, aztán fogat mosni és persze a kötelező hajmosás sem maradhatott el. Ha egy ember buliba megy, akkor legalább nézzen ki jól, ez az én szlogenem. Mondjuk, nem sok értelme lenne szakadt göncben beállítani, nincs olyan hülye, aki ilyet csinálna. Én személy szerint egy kényelmes farmerban, minek vége már jócskán kopottas és egy laza pólóban terveztem megjelenésem. Miután elvégeztem dolgomat, rátekintettem karórámra. ~Hm, háromnegyed kilenc, egye-fene, elindulok egy kicsit hamarabb. ~

A lépcsőkön cirkálva elgondolkoztam, rajta hogy vajon kik jöhetnek. ~ Gwennie az biztos jön, méghozzá nem Kevinnel, hanem egy mardis, Darren kíséretében érkezik, Kevin pedig Hannah-val, bár ezt nem tudhattam biztosra, egy-két napja beszéltem utoljára a sráccal, akkor pedig még nem esett szó a buliról. Azért mikor Gwennie szólt, hogy Darrennel megy egy kicsit lesokkolódtam, nem gondoltam volna, hogy ott hagyja Kevint, pedig már minden olyan jól állt köztük, én szurkoltam nekik. Na mindegy, majd megkérdezem Kevet hogy most miért nem együtt jönnek. Mikor beléptem a helyiségben rajtam kívül mindössze két emberre lettem figyelmes. Chrisre és Ricora, a két szervezőre, akik izgatottan várták a további vendégeket. A háttérben pedig rockzene bömbölt egy mugli rádióból, amit varázslással bírtak működésre, hisz a Roxfortban semmiféle mugli ketyere nem életképes. ~Már biztos, hogy jó helyen járok!~
- Sziasztok! ? köszöntem a fiúknak jó hangosan, majd elkezdtem hadjáratom a teremben, j alaposan megszemléltem mindent, közben halkan dúdoltam az egyik kedvenc zenémet, mely épp a varázsadón szólt. A helység közepén egy nagy tér üresen maradt, valószínűleg a táncolni vágyóknak, a fal mellett és a tánctér körül kisebb-nagyobb fotelok voltak elhelyezve, a fotelok közt pedig édességektől és kajától roskadozó asztalok várták a kiéhezetteket.
- Amúgy hányan jönnek? ? érdeklődtem az ikreknél. ? Jah, és kik lesznek azok? ? egészítettem ki mosolyogva előző kérdésem.

A Buli... 

Valahogy nagyon nem bírt most sem odafigyelni az átváltoztatás-tanra. Hál? Istennek azonban ezt senki nem vette észre rajta, így elkerülte a büntetőmunkát vagy dolgozatot, miközben időről-időre lapos oldalpillantást vetett órájára, hogy lássa mikor csengetnek végre-valahára ki. Utolsó órája volt, és már igazán maga mögött akarta tudni.
Hogy miért? Nemrég Amy említett neki egy partit, amire Nicole-t, unokatestvérét meghívta az Ashmore ikerpár. Zoey maga csak egyiküket ismerte, Ricót, őt is csak hírből. De hát őt csak az elsősök nem ismerik, akiknek túl új az iskola, és nem érnek rá a hírhálózatot figyelni. Márpedig egy iskolában, főleg ha bentlakásos, elég csak félig nyitva tartani az ember fülét, és többet is meghall, mint amit eredetileg akart. Annyit, hogy teljesen összezavarodik, és nem tudja kiválasztani, mi is az igaz belőle.
A csengőszó riasztotta fel gondolkodásából. Felélénkülve pakol el, és hamarosan már a klubhelyiség felé tart. Gyorsan leteszi a holmiját, majd valamit firkál minden házijára. Megnézni később is ráér, de legalább nem a nulláról kezdi őket, és az időt is elüti, egész hétig. Ekkor ugyanis bemegy az ötödikes lányhálóba, letusol és átöltözik, mielőtt kimegy a teremből. Hiába töltött már el annyi időt a kastélyban, még mindig el kell néha gondolkodnia, hogy merre is a legkönnyebb célba érni. A bejárati csarnokba fél nyolc tájt ér fel, s mivel még úgy ítéli, korán lenne (a kastély mérete ide vagy oda), még bóklászik egyet előtte. Nem tudta, merre megy, de nem is törődött vele. Néha ellenőrizte a időt az óráján, és mikor háromnegyed kilencet mutatott, elindult tényegesen is a célja felé. Annál s inkább, mert már kezdett éhes és szomjas lenni?
Ritmusos rockzene szólt egy rádióból, ezt kellett túlharsognia, mikor a kéttagú fogadóbizottságnak köszönt, majd beljebb lépett, hogy körülnézzen. Bútorokat csak fal mellett látott, főleg fotelokat meg kisasztalokat, hátha valaki pihenni, vagy enni-inni akar, a terem közepét üresen hagyták tánctérnek. Per pillanat egy borzas hajú, szőke srác álldogált egyedül az általában limlomosként emlegetett, ám nemrég gondosan előkészített szobában.
-Helló. Zoey Cleve, ötödév. ?mutatkozott be és köszönt egyidejűleg.
Kíváncsi volt, mit tartogathat ez az este- fogalma sem volt, kiket hívtak meg, ám azt sejtette, hogy nem sok ismerősét. A (ha felé fordult) vele szemben álló fiú ismerősnek tűnt, bár nem tudta, honnan- de hát ez nem csoda, hisz étkezéseknél azt a rengeteg arcot képtelenség megjegyezni.           

[Buli]

Buli

Sikerült túlélni az utolsó órát is, gyógynövénytan, a rettegett tárgy. Ez volt az egyetlen olyan tudomány, amihez Oliver egyáltalán nem konyított és csak kínkeservesen szerzett belőle elfogadható jegyeket. Miután végzett az iskolapadban, kiment még a kviddicspályára és végig nézett egy edzést a hugrások és a mardisok között. Mindig is akart játszani, de a csapatba nem került be, így maradt a játék nézése és a szurkolás. Persze, ő nem csak ezért járt ki a meccsekre. Ha ott volt pár cimborája, gyakran gyakorolta a sportközvetítést, ami elég jól ment neki...Szóval a délután folyamán "leközvetített" társainak egy meccset, majd visszavonult a Griffendélesek zugába, nevezzük hálóhelyiségnek. Lepakolta a cuccait a ládájára, majd eldobta magát az ágyon és azonnal elaludt. Nem csoda, kellett neki kora reggel egy görény után futkosnia...Teltek az órák, jóízűen aludt, míg egy párna repült az arcába. Erre fel is ébredt, s szinte rugós bicskaként ült fel az ágyában, szemeit dörzsölgetve pillantott körbe.
- Mi van ? - Kérdezte kissé dühösen, mert utálta, ha legkedvesebb álmából ébresztették.
- Póker van haver, a klubhelyiségben. Jössz? - Kérdezte az egyik hálótárs, de már el is hagyta a helyiséget.
- Persze, miért ne. - Repült a válasz, immár csak az ajtónak. Oliver felkászálódott az ágyról és nyújtózott egy nagyot, majd az óráját kezdte el keresgélni a láda tetején. Ekkor akadt a kezébe egy cetli: " Buli a lim-lomos helyiségben"
~ Vazz, ez ma van, én meg elfelejtettem. Hm, akkor a pókernek lőttek ma este, nem baj, helyette buli.~  Csillantak fel Olie szemei, azonnal kiszáguldott a fürdőhelyiségbe, ahol vett egy zuhanyt, megmosta a fogait, hogy szépen, fehéren csillogjanak, kicsit beillatosította magát, majd felöltözött. Mivel egy bulira készült, lazább cuccokat szedett össze. Egy kék farmert, egy szürke-lila csíkozású pólót kapott fel. A haját kicsit bevizezte, majd összeborzolta, s végül egy szürkés kalapot húzott a fejére. Lábait fekete, fehér szélű tornacsukába bújtatta, s mivel teljesen elkészült, elindulhatott a bulira. Oliver tulajdonképp mindenkit ismert az iskolából, kivéve az első-másod éveseket. Ha nem is mindenkit személyesen, de látásból, s névről majdnem mindenkit ismert. Azt már nem is tudja, hogyan keveredett hozzá egy meghívó, de ha már megkapta, miért ne menne el? Zsebre tett kezekkel indult el a buli helyszínére, s komótos léptekkel néhány perc alatt oda is ért. Már a folyosó végéről hallatszott a rockzene tompított változata.
~ Már megy is a buli, remélem, sokan lesznek. ~ Futottak át a gondolatok a fejében, miközben odalépett az ajtóhoz. Laza mozdulattal emelte ki kezét a zsebéből, hasonló mozdulattal nyúlt a kilincs után, majd kitárta az ajtót és előre lépett.
- Sziasztok! - köszönt mosolyogva, bár egyelőre csak egy srácot és egy lányt pillantott meg a teremben.
- Hello, Oliver Huxley. Te bizonyára James vagy, te pedig, ha nem tévedek, Zoey. - Mutatkozott be mosolyogva a többieknek és próbálta őket jól beazonosítani, talán ez sikerült is. Majd tekintetét körbevezette az egyelőre eléggé elhagyatott partihelyiségben.
- A többiek hol vannak? -

[~előtte, a hálóhelyiségben]

Bulí 

~előtte, a hálóhelyiségben

Izgatottan próbálta magára az összes ruhát, amit végszükség esetére elhozott magával, de nem igazán talált a bulihoz illő cuccot, amit magára vehetne. Igyekeznie kellett, ha nem akart elkésni, mert már így is több, mint 10 perc késésben volt.
Gwennie már a hét közepén beírta naplójába a buli időpontját, meg hogy mit is kell még csinálnia a délután folyamán, de egy véletlen beszélgetés során kissé elcsúsztak a teendői. Úgyhogy minél jobban kellett igyekeznie, hogy elkészüljön a Darrennel való találkozás idejére.
Igen, nem olvastad félre!
Gwendolyn de Crasso, a hollóhátas, 6. évfolyamos leányzó nem eddigi kedvencével, Kevinnel megy az Ashmore fiúk által rendezett partira, hanem egy mardekáros sráccal.
Senki sem tudja, miért, hogyan. Vannak, akik arról beszélnek, hogy Gwen dobta eddigi szerelmét, a Stratford gyereket White miatt, de van, aki azt terjeszti, hogy féltékenységében tört rá ez az ötlet a lányra.
Féltékenység? Hmm... De mit is hihetünk féltékenységnek?!
Talán azt, hogy Kevin mostanában egyre többet lóg Hannah-val? Vajon ez miatt döntött úgy Gwennie, hogy Darrennel megy a buliba?
Vagy kezdi átvenni a lány, bátyja stílusát, s mostanában mindig a rosszfiúkat találja meg?
Nem tudja senki. Még James, a lány legjobb barátja sem. S nem is fogja senki megtudni...

Kb. 15 perc alatt sikerült kiválasztania a ruhát, amiben a buliba fog menni.
De még rengeteg teendője volt...

~lépcsőforduló, találkozás Darrennel

Sietve robogott le a lépcsőkön, s közben idegesen figyelte a többi diákot, akik nagy nyugodtsággal mentek a saját dolgukra. Volt, aki ráköszönt, de volt, aki észre sem vette. Pár diák pedig minden valósággal ugyancsak a buliba tartott.
Ahogy Gwennie kicsit elkalandozott, majdnem megbotlott a saját lábában. Sikerült megtartania egyensúlyát, majd nekidőlt a falnak, ahonnan egy mély hang szólt.
-Hé kislány! Eltakarod a kilátást. Legyél szíves egy kicsivel arrébb állni.-morogta a hang, amely egy festményen ülő férfitól jött.
Gwen bólintott, majd újból megindult, de kicsivel lassabban, hogy ne törje el semmijét a lépcsők fergetege közt.
Ha minden igaz, akkor Darren már vár, keringett az agyában a gondolat.
Lassan elérte azt a lépcsőfordulót, ahol a találkát beszélték meg, s ahol a már messziről látható mardekáros fiú álldogált.
Remek, elkéstem.
Mély levegőt véve odasétált a fiúhoz, majd rámosolygott.
-Szia Darren.-kezdte.-Bocsi, hogy késtem csak kissé elhúzódtak a dolgaim.-magyarázta a fiúnak.
Megvárta, míg a fiú válaszol valamit, majd újból megszólalt.
-Akkor mehetünk is, ha gondolod.

~most, a buli helyszínén

Mindketten beléptek a lim-lomos hely ajtaján, majd a lány köszöntött mindenkit.
-Sziasztok. Remélem nem késtük le a buli kezdetét.-nézett körül, miközben örömmel látta, hogy még csak néhányan érkeztek meg.
Christian, Rico, James már ott voltak. Ők azok, akiket közelebbről ismert. A többiekről csak hallott. Zoey Cleve és Oliver Huxley.
Tekintete megállapodott James-en, aki furán nézett rá. Igen, az előző napokban voltak furcsa beszólásai a fiúnak, ami miatt nem egyszer beszédszünetet tartottak. James látványosan utálta a gondolatot, hogy Gwennie-t egy mardekáros kíséri el a buliba, nem pedig Kevin Stratford.
Bár Gwen nem mutatta, de rosszul esett neki, hogy nem számíthat legjobb barátjára. Mióta a többiek megtudták, hogy kivel megy Rico és Chris bulijára, azóta mintha elfordultak volna tőle. Plusz, azóta elég sok mardekáros köszön rá a folyosón, ami eléggé meglepő.
De mindegy.
Zavarta James nézése, így elfordította a fejét, hogy ne is lássa azt a két égő szempárt. Inkább megvizsgálta a terem berendezését, s várta Darren mit reagál. 

//A várva várt buli //

~Már csak pár óra! Ezaz!~ Pillantottam az órámra izgalommal telve, miközben szinte táncolva közelítettem meg az ötödévesek hálóhelyiségét. Régen éreztem magamban ennyi energiát, pedig alapjáraton is dúlt bennem, na de ennyire. Legszívesebben kezenállva tettem volna meg az utat, de az kicsit lassította volna a folyamatot, így inkább lemondtam erről. Lazán kocogtam, sasszéztam végig a folyosón, kezeimmel doboló mozdulatokat téve. Fel voltam pörögve. De fel is kellett pörögnöm, elvégre milyen illúzióromboló az, ha egy bulira unott fejjel érkezik valaki. Ha jól belegondolok, azt se tudtam, hogy kik lesznek ott. Egyben azonban biztos voltam, Gwen meg fog jelenni és talán lesz esélyem helyrehozni a dolgokat. ~Mindenképp úgy kell alakítanom a szituációt, hogy legyen...Hannaht pedig örökre ki kell vernem a fejemből.~ Csak úgy járt az agyam, de időm már nem nagyon volt ezzel foglalkozni. Gyorsan össze kellett szednem magam, sőt még a konyhába is le kellett ugranom. ~Mégse mehetek üres kézzel egy buliba...de ha egyszer nem tudok semmi érdemlegessel szolgálni, akkor legalább a manók tegyék a dolgukat! Remélem kész is lesz amit kértem.~ A képhez érve elhadartam a jelszót, majd egyenesen a fürdőszobába vágtattam. Nem volt túl sok időm szöszmötölni, hamar emberi külsőt kellett magamnak varázsolni...azaz annál azért jóval többet. Alaposan megmostam szerencsére rövidre nyírt hajam, lezuhanyoztam, majd már fürdőköpenyben álltam meg a tükör előtt. Kezem bebalzsamoztam, a krémet szépen elosztottam a hajamon és kialakítottam a kívánt formát. Nem kell nagy dologra gondolni, egyszerűen felzseléztem, fejem ékessége csak úgy meredezett az ég felé. Jöhetett egy kis arcszesz, majd az elmaradhatatlan fogmosás...a tiszta lehellet a legfontosabb. Megtekintettem a végeredményt, fogaim csillogtak, minden úgy történt ahogy azt kívántam.
Az öltözés sem bizonyult túl nehéz dolognak, bár itt már azért kicsit töprengenem kellett. Válasszam az elegánsabb, inges változatot vagy inkább maradjak a Kevines pólós szerelésnél? Utóbbi nyert, de persze nem mintha nem szerettem volna a szexi ingeket, csak jobban belegondolva egy rockos hangulathoz mégiscsak jobban illik az egyszerű póló. Ha pedig póló, akkor nem lehet más, csak a Stone-szos. ~Az a kinyújtott nyelv a közepén mennyire sokatmondó.~ Csillant fel a szemem, miközben sikerült kihalásznom szekrényemből az említett ruhadarabot. Hozzá egy egyszerű farmert választottam, ezzel nem lehetett elrontani az összhatást. ~Na de a lábamra mit?~ Hát Kev, szerintem egy zoknit tuti...de hogy rá melyiket a sok közül? Hmm...nehéz kérdés, de ráérünk még gondolkozni.
A gond csak az volt, hogy az óra szerint cseppet sem értem rá. Fél kilenc is elmúlt, nem is értettem, hogy szaladhatott el ilyen gyorsan az idő. Hisz én csak megmosakodtam és felöltöztem. Ez telt volna majd másfél órába? Úgy látszik igen.
Pálcám zsebembe süllyesztettem, vetettem egy pillantást Twinkyre, akinek a ma éjszakát nélkülem kell eltöltenie, majd befújtam magam és lábamra kaptam a sportos, de mégis elegáns cipőmet. ~Indulhatunk a konyhába!~ Adtam ki magamnak az utasítást és meg is indultam.

//Konyha és a buli helyszíne...alias lim-lomos hely  //

Már a konyhához közeledve megcsaptak az ínycsiklandozó illatok. Sütemények illata...muffin. Nyammi. Türelmetlenül rántottam fel az ajtót és türelmetlenségem gyümölcsöt termett. A konyhában jópár házimanó sündörgött, kezük úgy járt mint a gép, az asztalon pedig... Majdnem elcsöppent a nyálam, de azért még időben sikerült visszatartanom. Már a látvány maga lenyűgöző volt, muffin itt, muffin ott, egyik barackos, másik csokis. Elképesztő.
- Megcsináltuk amit kért, Kevin úrfi! Reméljük meg lesz vele elégedve! -szaladt oda egy aranyos kis manó, keze csupa liszt és tojás volt.
- Itt vannak a tálcák! Elég lesz? -rohant oda azonnal egy másik, kezein két dugig megpakolt tálcával egyensúlyozva.
- Húha, köszönöm. Méghogy elég-e! Ez egyszerűen bámulatos! Hálám örökké üldözni fog titeket! Most viszont rohannom kell, még lemaradok a nagy eseményről! A viszontlátásra! -vettem át a muffinnal megrakott tálcákat és sietve eltűntem az ajtó mögött.

Csak úgy szedtem a lábaimat, már kilenc is elmúlt mire elértem a lim-lomos hely ajtajáig. Nem létező kezemmel, vagyis a könyökömmel nyomtam le a kilincset és feltárult előttem a csoda. Még soha nem láttam ilyen üresnek és nagynak ezt a helyet...mindig tele volt kacatokkal és jóval kisebbnek tűnt, most azonban fantasztikusan nézett ki. Gyorsan beljebblavíroztam a tálcákkal és megközelítettem a kis csapatot. James haverom azonnal feltűnt, titkon reméltem, hogy ő is itt lesz és bulizhatunk egy igazán ütőset. Persze ott voltak a házigazda ikrek is, kedveltem őket, két nagydumás csajozógép, bár Chris nem jár mindig szerencsével, Riconak ez valahogy mégis jobban megy. Rajtuk kívül egy háztársam is tiszteletét tette, Oliver. Ő eggyel felettem járt, nem nagyon ismertem, csak látásból. Mellette Zoey állt, na őt mégannyira sem ismertem...Hirtelen észrevettem még valakit, azaz inkább valakiket. Gwen nem egyedül jött, egy fura mardis alak állt mellette, akit csak látásból ismertem, de az bőven elég volt, még sok is. ~Egy mardissal jött??~ Nagyon furi képet vághattam, de teljesen ledöbbentem. Kellett egy kis idő míg észhez tértem.
- Áhh sziasztok srácok, lányok! Nézzétek mit hoztam! -böktem szememmel a kezeimben pihenő tálcákra, bár a vak is láthatta, hogy mi volt rajtuk. - Lemaradtam valamiről? -pillantottam körbe, majd lekezeltem Jamesszel és az ikrekkel.
Ezt követően bemutatkoztam a két "ismeretlen" jelenlévőnek, Zoeynak és Olivernek. Elég hülyén éreztem magam, szemem a langaléta, tejfelhajú mardisra tapadt, gondolkoztam. Végül mégis odaléptem hozzá, kezet nyújtottam és bemutatkoztam. ~Azért se leszek bunkó!~ Gwent érzelemmentes arccal üdvözöltem, tulajdonképpen nem értettem miért csinálta ezt, de volt egy sejtésem. ~Talán megtudhatta valahonnan, hogy mi volt köztem és Hannah közt...de ez hogy a francba lehetséges?~ Kissé idegesen értem el az asztalt és majdhogynem lehajítottam a tálcát. Ez a buli nem kezdődött túl jól.

Tik-tik. Tik-tik. Nadine ébresztő órája annak rendje és módja szerint figyelmezteti a kis hollóhátas kisasszonyt, hogy dolga van. Másfél óra múlva kezdődik az a bizonyos összejövetel a lim-lomos helyen. Addig pedig még rengeteg teendője van.
Mindenesetre ruhát már nem kell választania, azt már előző nap kiválasztotta, hogy ne kelljen kapkodnia és még azt is megfogadta saját magának, hogy nem fogja az utolsó pillanatban megváltoztatni az öltözékét, mert abból nem sül ki semmi jó.
Szóval a ruha ott feküdt Nadine ágyán, míg a leányzó a fürdőszobában tevékenykedett. Egy gyors fürdéssel egybekötött hajmosás, fogmosás, francia manikűr elkészítése és még számtalan apró dolog, ami most jutott a lányka eszébe?
Aztán végre a ruhára kerül a sor, ami néhány másodperccel később máris a csinos Hayesen virít. Nem szokta húzni az öltözést, hipp-hopp, magára kapkodja a dolgokat, aztán miután minden rajta van, igazgatja meg az öltözékét.

Jelen esetben ez az öltözék igazán cseles kis darab. Mivel Nadine a nagy táncos, elegáns összejövetelekhez szokott, ezért elengedhetetlen volt számára egy ruha, amely kiemeli nőiességét. Merthogy a Hayes lány kifejezetten szoknya párti. De mivel ez mégiscsak egy buli, diákok között, ezért kicsit hétköznapibb viselet is kell, ami most egy fekete, tapadósabb fajta farmernadrág. Efölött van egy rövid kék ruha, amely derékban szűkebb, hogy kiemelje a viselője alakját. Nyakában vékony ezüstlánc, jobb csukóján karkötő, balon a szokásos ezüstóra, lábán balerina cipő. Lehet nem a legtökéletesebb buli ruha, de Nadine így, nőiesen szeret öltözködni. Majd megbánja a döntést legfeljebb?
Már csak a frizura van hátra? Néhány tincs feltűzve, egy-két hullám bele és készen is van, nem kell túlzásba esni. Még egy utolsó pillantás a tükörbe és Nadine végre elindul abba a buliba.

Közben persze már az óra elütötte a kilencet, de bulikból késni szokás, pláne ha hölgy az illető. És még azt is tudja a mi Hayesünk, hogy ha utolsónak érkezne, akkor lenne ám igazán hatásos a belépő, mert az utolsónak érkező valamint az elsőnek távozó személyekre mindig mindenki odafigyel. De egyszerűen képtelen arra a mi főhősnőnk, hogy még ennél is többet késsen. Merthogy utál késni. Nagyon-nagyon-nagyon utál késni, ezért neki minden egyes szándékos késés fizikai fájdalmat okoz. De hát vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni?

Szóval Nadine megkésve érkezik a buli helyszínére. Még utolsókat simít a ruháján, igazít a haján és aztán belép a terembe. A terembe, amiben rock zene szól, és ami tele van csupa olyan személyekkel, akik nem éppen arról híresek, hogy Nadine Penelope Hayes legeslegjobb barátai lennének. Mondjuk erről nem túl sokan híresek?
Na, de vegyük sorra a megjelenteket. Vannak itt évfolyamtársak, háztársak? Őket azért úgy, ahogy ismeri. Abban mindenesetre biztos, hogy nem fog neki állni, bemutatkozni mindenkinek. Ha valaki nem ismeri, majd rákérdez a nevére. De ő nem fog végig rohanni a jelenlévőkön és egyesével bemutatkozni nekik. Ahhoz túl nagy a büszkesége.

Egy rövid ideig még áll a bejárat előtt, időt adva, hogy ha valaki kíváncsi rá kitől származott az ajtónyitódás, akkor megláthassa. És így neki is van ideje, hogy szemügyre vegye a termet. Miután véget ér a filmekből ismert lassított-felvételes-zenés belépője, egy visszafogott mosoly kíséretében köszönti a jelenlévőket.
- Sziasztok! ?ennél többre egyelőre nem futja, hiszen nem jött erre hegyi troll, tornádó és még a házi manók se sztrájkolnak, úgyhogy nincsen még mit feldobnia témának. Ja és persze kicsit zavarban is van, még ha az arca csak minimálisan mutatja ezt. Ő nem az a laza, asztalon táncolós, bulizós lány. Főleg nem ilyen alig ismert társaságban?
Nem túl gyakori vendég ilyen bulikban, így meg is lepődött, hogy meghívták. Aztán némi habozás után igent mondott és most itt van, hogy kicsit építgesse, fejlessze a társadalmi életét. Mert az rá fér. Nagyon is rá fér?  

Mindenesetre azt kicsit érzi, hogy valamibe rendesen beleérkezett. Aztán észre is veszi, hogy Gwen Darrennel együtt érkezett. Szóbeszédet persze ő is hall, még ha nem is első kézből szerzi be őket, így egy szemöldök felrántást neki is vissza kell fojtania, hogy megmaradjon a kedvesen mosolygós arca, amit a buli kedvéért felöltött magára. Közben kiszúrja az ikreket és úgy dönt, elsőként a házigazdákhoz megy oda (na meg a körülöttük állókhoz). Szerény véleménye szerint ez így helyes. Oda érve veszi észre megbűvölt magnót.
- Kinek sikerült megbűvölnie? ?utal a kis mugli szerkezetre, egyrészt, hogy valami témát feldobjon, még ha ilyen kis bénácskát is, másrészt, mert tényleg érdekli, hogy melyik iskolatársnak volt elég esze hozzá.

[A buli előtt]

A buli előtt

Elérkezett a várva várt buli napja. Nicole-t kb. 1 héttel ezelőtt hívta meg Chris. Ezt a lány szívesen el is fogadta, hiszen a tanulás mellett mostanában nem sok mit csinált. Szóval örült ennek a meghívásnak.
Délelőtt órákon volt, majd ebéd meg egy kis tanulás után elkezdett készülődni. Letusolt, aztán a szobájában megcsinálta a haját. Na ez eltartott egy jó fél óráig, óráig. Hát igen? a lányok már csak ilyenek. Kiválasztotta a ruhát, amiben a bulira akart menni. Hát ez egy újabb fél órát vett igénybe. Végül egy piros felsőt, egy farmerszoknyát választott. Biztos, ami biztos keresett még egy kötött kardigánt is, nehogy fázzon.
Mire felöltözött eltelt a délután, besötétedett. Nicole ránézett az órájára és nem akarta elhinni, hogy 10 perc múlva 9 óra lesz. ?Na tessék, már megint el fogok késni.- gondolta félhangosan. Aztán gyorsan körül nézett, közbe pedig remélte, hogy senki sincs a szobában. Szerencséjére nem volt senki, így nem égett le senki előtt, azzal, hogy néha hangosan gondolkozik. Ezt unokatesóján és szülein kívül senki sem tudta.
Miután ezt végiggondolta, felvette kardigánját és elindult a bulira. A sötét folyosókat róva jó volt arra gondolni, hogy most annak ellenére, hogy este van, nem tilosban jár.

A bulin

Végre oda ért a lim-lomos helyre, ahol a bulit tartották.
Benyitott és látta, hogy azért annyira nem késett el. Még nem voltak túl sokan.
- Sziasztok! ? köszönt és tekintetével Christ kereste.
Maga a szoba nem volt túl nagy, de egy bulihoz ez is pont elég volt. A szobába voltak sütemények és volt a tánchoz is egy kisebb hely kialakítva. ?Hmmm? jól meg lett csinálva.- gondolta magába a lány.
Közben sikerült megtalálnia Christiant. Intett neki és elindult felé. Félúton találkoztak.
- Szia! Köszönöm mégegyszer a meghívást. Tök jól berendeztétek a szobát. ? dicsérte meg a lány, egy mosollyal az arcán.
Aztán jobban körülnézett, hogy kik vannak a teremben és megállapította, hogy csak Zoeyt, Olivert és Kevint ismeri Chrisen kívül. ?Nem baj, majd megismeri a többieket is.- gondolta.
Aztán mivel elég meleg volt a teremben levette kardigánját, letette és megpróbált a sráccal beszélgetni. Remélte, hogy most nem lesz olyan szégyenlős, mint néhány napja.
A magnót megpillantva újból elmosolyodott a lány.
- Még egy magnót is sikerült szereznetek? Ki volt, az az ügyes aki megbűvölte?

A szobában..
/ Gwen, Kev, James.. és akiket esetleg még érdekel.. /

Tik-tak, tik-tak.. A falon lógó óra hangos ketyegéssel figyelmezteti a még mindig az ágyon heverésző Darrent az idő múlására. Egy erőteljesebb kattanás, majd a nagymutató eléri az ?ideje készülődni? feliratot, és hangos lármázásba kezd. A szőke fiú egy lassú mozdulattal és egy laza pálcaintéssel elnémítja a ketyegőt, majd a fürdőszobába trappol. Gyors zuhanyt vesz, meleget, hideget, - mindezt a kellő frissesség elérése érdekében - majd a csípőjére tekert törülközőben még vízcseppes háttal a szobába sétál. Útja nem vezet messzire, csak az első ládához, melyben a ruhái és egyéb felszerelései kapnak helyet. Nem kell sokáig keresgélnie, elegáns ruhái hamar a kezébe akadnak, természetesen minden frissen vasalt állapotban és a kellő minőségben. A ruhák sikeres megszerzése után gyors léptekkel a fürdőbe vonul, magára ölti azokat. Hanyag eleganciával sétál vissza, törülközőjét a kezében tartva, majd egy laza mozdulattal a törülköző a kukában landol. Hiszen egy aranyvérű nem használja kétszer ugyanazt a törülközőt. Testének nedvei nem kerülhetnek így vissza a bőrére.. undorító lenne még egyszer használni egy, már egyszer kipróbált dolgot. És nem is higiénikus..  Darren ezután előtúrja fésűjét, a zselét, mely a tincseit fogja tartani, és a legjobb minőségű és legkellemesebb illatú parfümjét. Hiszen mégiscsak egy nőt visz magával a buliba. Valamivel le kell venni a lábáról.. nem történhet meg, hogy rosszul érezze magát. Viszont az megtörténhet, hogy a Kev gyereknek kellemetlen pillanatai következnek.. megérdemli.. a kis mitugrász.. ! A szépítkezés nem tart sokáig, a rutinos mozdulatok, már elegendőek ahhoz, hogy a szőke fiú pillanatok alatt elkészüljön. Néhány perc és a mű végre elkészül. Időben hamar, 10 perccel a találkozó előtt. Végül is ez nem baj, jobb ha az ember korábban ott van.. legalább látják az akarást. Még egy gyors pillantás a tükörbe.. Fekete fényesre polírozott cipő, élére vasalt, elegáns fekete nadrág, fekete ing, melynek ujja könyökig felhajtva és az elhagyhatatlan, lazán megkötött nyakkendő, melynek világoskék színe még jobban kihangsúlyozza Darren fehér bőrét, és jéghideg kék szemét. A szőke haj a már megszokott precizitással és szögben mered az ég felé.. a kellemes illat körbelengi.. már-már bódító. Az ing kihangsúlyozza széles vállait.. Az eredmény tökéletes! Ideje indulni! A fiú távozását a hangos ajtócsapódás és a sietős léptek koppanása jelzi.

A lépcsőforduló és a buli..

Darren hamar megérkezett a megbeszélt helyre. Talán még kicsit korán van ahhoz, hogy a lányt várja.. hiszen van még 5 perc. Az idő szépen lassan telik múlik. egyszer majd csak ideér a kiválasztott hölgyemény is. Mert ugye kiválasztott. A sok sipákoló lányka közül pont őt érte a megtiszteltetés.. mert ez az egész az volt. Rengeteg lány állt szépen sorba, sok levelet és egyéb meghívást kapott a mi kis ?szőke hercegünk?, míg végül eldöntötte kit is visz majd magával. Egyértelműen egy nehezebb esetet. Egy olyat, aki körül van valamilyen bonyodalom. Hiszen ki szereti a könnyű prédákat?? Na jó! Annak is meg van a szépsége. Semmi körítés, csak az élvezet mindenek felett. És hát Gwen nem ennek a típusnak látszott. Bár tény és való hogy messze még az este vége, addig bármi történhet. Ha a parfüm nem is, majd a figyelmesség és udvariasság leveszi a lábáról. Hiszen Darrenből árad az arisztokrácia, elegáns, és ha nagyon erőlködik még akár egy kellemes beszélgetőpartner is lehet. Most pedig annak kell lennie. Hiszen páran nem nagyon rajonganak azért, hogy ők ketten együtt érkeznek. Egyeseket villámcsapásként fog érni a felismerés.. Az élet már csak ilyen kiszámíthatatlan.

A fiú szép lassan az órájára tekint, Gwen késik. A szemöldökök a magasba röppennek, majd egy apró ránc szalad végig az eddig oly sima homlokon. Mindig is nagyon utálta a pontatlanságot, és a lány jelen pillanatban az idegeivel játszik. Na igen.. mindig is hamar fel lehetett dühíteni az ilyen apróságokkal. Kár hogy most nem annak van itt az ideje, hogy dühöngjön. Pedig néha milyen jó is lenne..
Ekkor azonban cipősarkak halk nesze csendül fel, majd megjelenik végre a várva várt hölgyemény is, gyors tempóban elhaladva egy csapat ? valószínűleg ugyanabba a buliba tartó ? fiatal mellett. A kék szemek hirtelen felvillannak, kutató pillantásokkal térképezik fel a lányt, annak hosszú lábait, csinos, vékony alakját, hosszú haját, óriási babaszemeit.. Az arisztokratikus arcra egy félmosoly ül ki, elővillannak a hófehér fogak, majd az érkező lány felé nyújtja a kezét. ~ Egy élmény lesz ez a mai este.. ~
- Hölgyem, Ön fantasztikusan néz ki! Szabad a kezét? És természetesen semmi gond nincs. A hölgyek szeretik megváratni a férfiakat. Talán ezzel is figyelve mennyire kitartóak. Én eléggé kitartó vagyok, úgyhogy..
Mosolyog a fiú, majd óriási lépteivel szinte maga után húzza a lányt, hiszen ideje lenne már ott lenni abban a buliban. Hiába, ha valakibe belenevelik a pontosságot, akkor a késésektől azt az egyént biztos kiveri a víz. Még jó, hogy a buli helyszíne nincs messze. A lánynak legalább is. Hosszútávon nem biztos, hogy tudná tartani ezt az iramot.

A lim-lomos hely ajtaja Darren hatalmas lökésével feltárul előttük egy apró sikítás szerű hanggal. A fiú udvariasan előre engedi Gwent, majd ő is belép. Már elég sokan itt tartózkodnak, láthatóan maga a buli hangulata eléggé pozitív volt. Volt. ugyanis néhány ember arcáról lefagy a mosoly, mikor ők ketten belépnek. Mint valami némafilmben. Az emberek arcára döbbenet ül ki, ennyire furcsa lenne, hogy egy Hollóhátas lány egy Mardekáros fiúval érkezik? Vagy csak az a probléma, hogy Darren igencsak szeretettel és örömmel viseli a Mester jegyét az alkarján.. ? mely most is látható ? Végül is eme dolog miértje teljesen lényegtelen. A halovány ajkak mosolyra szaladnak, és szinte már kihívó vigyor ül ki a szőke fiú arcára. Persze hogy még jobb legyen a dolog, kedvesen megfogja Gwen kezét, és úgy húzza bentebb a terembe. Úgy látszik a lánynak elég sok itt az ismerőse. Néhány emberrel szinte már rejtett pillantással kommunikál, lemondóan a földre szegezi tekintetét, mintha most őt utálnák ezért a dologért. Vicces..

Darren egy kihívó pillantással Jamieboyra pislog. Na igen.. James Wolf.. félvérű.. ő is egy szép baleset lehetett.. a szülőkért kár volt.. bár tény és való, hogy az ilyen kis nyomingerek megérdemlik a büntetést. Az egész társadalom magasabb színvonalon lenne, ha ezek a sárvérűeket és muglikat szerető balfaszok eltűnnének innen. Vagy legalább is ha változtatnának a hozzáállásukon. Ezt pedig a legjobb lenne erőszakkal elérni. Van ebben az iskolában néhány olyan arc, akikkel rögtön el lehetne kezdeni.. 

Gwen arckifejezése nem hagyja nyugton a szőke fiút. Ujjai finoman megszorítják a lány kezét, ezzel is mintegy arra késztetve, hogy kék szemeiben nézzen, melyek szinte együtt érzően fürkészik a lány lélektükreit.
- Valami baj van? Mintha kicsit elkomorultál volna James láttán.. Megbántott valamivel? Vagy csak nem igazán nyertem el a tetszését?
A válasz azonban egy darabig még biztos várat magára. Ugyanis ismét nyílik az ajtó és egy tálcákkal felpakolt fiú libeg be rajta. Az, hogy majdnem elejti a szerencsétlen.. az egy dolog.. de hogy még jópofizni is idejön.. az már gáz. Ím itt hát az alkalom Darren számára, hogy bedobja kedvesebbik arcát.. és ne küldje rögtön valahová melegebb éghajlatra a Kevin gyereket. Még jó, hogy hallott néhány infót a srácról. Természetesen a Hanna ? Gwen ? Kevin háromszög is a fülébe jutott. Na igen.. a képeknek.. és néhány embernek nem kell sokat ígérni azért cserébe hogy néhány fontos dolgot megosszanak másokkal. A mosoly tehát ismét felragyog a finom arcon, és egy erőteljes kézfogással ? jó erősen ? megmarkolja a nemrég beeső fiú kezét.
- Darren Gregory White..
Ezután a tálcák egy hangos csattanással az asztalon landolnak ..a kék szemek kihívóan merednek Kevin arcába.
~ Kezdődik hát a buli.. már itt volt az ideje.. ~
- Gwen, te ismered ezt a srácot?

A buli előtt

[/size][/color][/b]

Már csak két óra a buliig, nem ártana elkezdeni készülődni. Becsuktam a SVK könyvemet, amiből idáig tanultam, és feltápászkodtam kényelmes fotelomból. Hálóm felé vettem az irányt, szobámba vezető lépcsőig senkivel sem találkoztam. Benyitottam a helységbe és az ágyamhoz lépkedtem. Közben azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel. Valami sötétet az már biztos. Fekete farmer, ing és vörös nyakkendő? Vagy egy sima gatyát és pólót? Amíg ezen dilemmázok, elmegyek letusolni, végül is nem jelenhet meg az ember egy bulin megviselten. Negyedóra múlva visszatértem, és kiválasztottam a végleges ruháimat. A fekete-vörös párosításnál maradtam. Ránéztem az órámra, ami fél nyolcat mutatott. Nem akartam elkésni, de még a sminkem se volt tökéletes. Gyorsan igazítottam rajta, majd elindultam a buli helyszíne felé. Egyedül és magányosan, mint mindig.

A Buli:

[/b][/color]

Némi késéssel érkeztem, úgy 5-6 percet késhettem, ami engem most nagyon zavart. Amúgy sem szerettek késni, de hát most? na hagyjuk. Belépésem után körbetekintettem a teremben. Láttam bátyámat, Kevint, Ricót, na meg persze Gwenniet és Darrent. Furcsa hogy együtt látom őket, bár engem nem zavart, hogy kettesben vannak. Azt viszont nem értem, hogy miért balhéznak állandóan főleg Darren és James, bár lehet, hogy jobb is így. Azért remélem, nem csinálnak, balhét vagy nem verekednek össze. Valahogy nem hiányzik ez nekik, de ki tudja, hogy a Mardekáros srác mit akar. Ráköszöntem a párosra és továbbindultam James felé.
- Szia Bátyókám. Hogy vagy?- köszöntem rá.