Nem lesz már vér az agyban... Nem leszünk egy darabban...

Van, hogy nem szabad megtenni valamit …

Egy sötét szertár, két ittas idegen. Egy sötét pillanat, egy alkohol mámoros, cigarettafüstös csókidő. Ujjai lerázhatatlan bilincsként szorítják az inget. Nézi a szép szemek csillogását. Érzi a forró leheletet. Szívesen szelné át a kettejük között lévő pár millimétert. Mégsem teszi meg. Valamiért csak fekszik ott és élvezi a pillanatot. Hogy szinte érzi a fiú pulzusát, így távolról is.
Túl szép és túl, átkozott. El fogják felejteni. Előbújik belőle az angyal, a senki, a hazug, az őrült, a magányos, az ittas. Végigsimogatja a másik karját, amolyan, sajnálom, nekem ez így nem jó, simogatás. Ha már megcsókolja a szépfiút, arra mindenképp emlékezni szeretne.
Igen…emlékezni szeretne rá, hiszen különleges este ez számára. Megszabadították Dantől, attól a balféktől, ráadásul egy igen jó estét tölt a másik mellett el.
Ekkor azonban véget ér az idill, a ki nem mondott szép ígéret, a magány elillan, a hatalmas szembogarak összezsugorodnak, a hazug pedig igazzá válik.
Norina nem szól, csendben figyel. Túl sokszor szólt már vissza tanárnak és most nem teszi. Talán csak az este hatása. Nem akarja, hogy még rosszabb véleménnyel legyen a fiú róla. Fájón vág gondolataiban utat egy furcsa kérdés. Vajon ha minden kiderül, pletyka lesz belőle, beszélnek e valaha? Ha azon fognak csámcsogni, hogy Owen Redway és az a bizonyos Mortal együtt volt a szertárban, nem fogja jobbnak találni, ha többet szóba se állnak egymással?
Hagyja, hogy Owen feltápászkodjon, igazából nem is nagyon tehet másként. Összeszedi magát Ő is, egy megmagyarázhatatlan grimaszt vág, ahogy Pitonra emeli a tekintetét, majd szépen kisétál a szépfiú előtt az ajtón.
Az útja először a buliba vezet vissza, ahol már alig van valaki. Ott magához veszi a táskáját, amit ott hagyott, mikor Gabe elrángatta játszani. Dan lelépett…biztosan valamelyik buta tyúkkal. Nem lenne meglepő.
Mint, aki csúfos vereséget szenvedett, úgy lépdel felfelé a Griffendél klubhelyiségéig. Elmászik a hálószobákig, majd bezuhan az ágyába. Egy pár percig még nézi az ablakon keresztül beszűrődő holdfényt.
Számára ismeretlen érzés költözik a szívébe. Csalódás és üresség. Csalódás magában…az üresség pedig, csak üresség.
Ő is csak egy Mortal lány. Erre Owennek is rá kellett jönnie.