Rockingham

A Nyugat-Ausztráliában található Rockingham egy festői szépségű kisváros az Óceán partján jellegzetes vöröses tengerpart, és aranyhomok. Cápák Kígyók, és Gyíkok mindenütt. Ez már az igazi Ausztrália.
Továbbá a kontinens második számú kapuja Európa felől a Nemzetközösségi Zsupsz-kulcs hálózaton belül.

Amint szilárd talajt érzek a lábam alatt kinyitom a szemem, az első, amit látok csupán feketeség.
Sötét éjszaka,no de miért van itt éjjel? Persze, hamarosan eszembe jut, hogy az időeltolódás
miatt, fogalmam sincs hány órával van itt később vagy hamarabb, de bármennyi időt nyerek
esetleg vesztek máris jól érzem magam.
Lassan a szemem hozzászokik az este sötétjéhez és kirajzolódik előttem a táj.
Tenger, hallom, látom és érzem a tiszta illatát most más, mint Angliában ez valahogy... megnyugtatóbb.
Nem háborog csupán békésen hullámzik, a következő észrevételem, hogy rendkívül meleg van.
Craig pulcsiját mégis magamon hagyom, nem tudom miért, de most nem szívesen válnék meg tőle.
-Ez a hely... fantasztikusan szép, de hol vagyunk pontosan?
Érdeklődöm, kíváncsi vagyok mi a neve ennek a gyönyörű városnak, ha város ez egyáltalán.
Valahol távolról látok fényeket, tehát kell, hogy lakjanak itt emberek. Vajon meddig leszek itt?
Nem tudom, nem is akarom tudni. Maradok míg Craig nem küld el.
Ebben a pillanatban új gondolat tolakszik az elmémbe, otthon valószínűleg el sem tudják képzelni,
merre járok. Egy biztos álmukban sem gondolnák, hogy Ausztráliában vagyok, ez jó. Nem tudnak
megtalálni, ha egyáltalán keresnek. Egy idő után pedig muszáj lesz nekik.

A hűs tengeri szél lehűti a forró éjszakát és belekap a hajamba, sosem voltam még hasonló helyen.
Megkéne köszönnöm Craignek, hogy idehozott igazából annyi mindent kéne megköszönnöm és sokat már sikerült is.
Régebben mindig nehezen hagyta el a számat, a szó, de Craig kedvéért akárhányszor kitudom mondani.
Ez új, nem vagyok önmagam. Hogy tudta ez a pár nap, mióta ismerem megváltoztatni azt, amit tizenöt
hosszú éve nem sikerült?! Nem értem, de meg kell értenem, majd egyszer vagy talán hamarosan.

*A "menekülőben" de mindenféleképpen távozóban lévő páros legnagyobb szerencséjére a zsupsz-kulcs tökéletesen működött, és meg is érkeztek a célállomásra. Szerencsére az út is zökkenőmentes volt. A horgászbot ott feküdt tőlük pár lépésre a hold fényében csillogó homokban. A tengerpart csodás fényekben játszott ahogy a vízfelület visszatükrözte a hold fényét. Hirtelen jóval melegebb lett mint Angliában volt, de mivel Craig amúgy is pólóban volt ez nem zavarta. A tetoválásai miatt amúgy sem érezte túlságosan hőmérséklet ingadozását. A táj lenyűgözően szép volt, így éjszaka is. Ráadásul a szíve mélyén Craig már nagyon régóta vágyott haza. A sós tengeri levegő illata. A jellegzetes atmoszféra. A tenger hangja a csillagok állása. Minden ki momentum kiáltva figyelmeztette itthon vagy. Craig így el is töprengett kissé, és így időközben teljesen megfeledkezett róla magáról, és arról hogy még mindig szorongatja a lány kezét.

Azonban mikor észbe kapott rögtön elengedi azt, és zavartan vakarja meg a fejét. Nem akart ő tolakodó lenni csak hirtelen hazatérés kissé megkavarta az ő gondolatait is. Kábultságából a lány hangja veri fel. A kérdésre pedig máris válaszol a varázslók.*
- Rockingham Beach-en vagyunk. Rockingham várostól nem messze Nyugat-Ausztráliában.! *Hangzik a határozott válasz.*
- Nincs meleged? *Kérdezi hirtelen az Ausztrál amikor észreveszi, hogy a lányon még mindig a pulóvere van. Majd egy kicsit jobban körülnéz a tengerparton és ő maga is felfedezi a városka felől jövő fényeket. Lassan visszafordul a lány felé, és rezzenéstelen arccal így szól. Brookelle arcát, és egyik szemét most eltakarják szélfútta tincsei, ám az Ausztrál ezúttal nem jön zavarba.*
- Biztosan kimerültél már.. azt hiszem keresnünk kellene valami szállást mivel itt most pontosan hajnali  fél1-van! Mit gondolsz? *Kérdi kíváncsian. Immáron hazai pályán.*