Abra de la Torre

[ABRA DE LA TORRE]

ABRA DE LA TORRE

          alapok

teljes név || Abra de la Torre
becenév || Abra néni
nem || nő
születési hely, idő || Velence, 1925. január 20.
kor || 72 év
faj || ember
vér || félvér
évfolyam || no de kérlek… ^.-


          a múlt

Az élet ajándéka a világ legdrágább kincse, egy csoda, mellyel, ha megtanul bánni az ember, megválthatja a világot. Ezt sokszor észre se vesszük, sokan vesznek el életeket, követnek el öngyilkosságot, hisz békeidőben nem látják értékét. Pedig meg kell becsülni, hisz mindenkinek csak egy van belőle…
Jómagam sötét időkben láttam meg életem első napsugarát, háborúk dúlták fel a világot, diktátorok emelkedtek fel, s buktak el követőikkel egyetemben. Emberek hullottak a frontokon, s nem volt egy olyan család se, hol ne sirattak volna apát, férjet, vagy gyermeket. Ám mégse kívántam sose más korban élni, még így se, hogy bátyám veszett oda, s hogy nem mertem sose szeretni, nehogy a halál elragadja tőlem kedvesem.
Gyermekkoromat elragadta a korok vihara, nem voltak barátaim, nem ismertem szinte senkit családom tagjain és a tiszteletesen kívül, ki vasárnaponként ebédelni járt hozzánk. Háborús időkben jobbnak látták, ha otthon tanítanak meg arra, amire szükségem lehet az életben. A dolgok akkoriban nagyon gyorsan történtek, s az események egyre inkább úgy alakultak, mintha csak bármelyik pillanatban bekövetkezhetne a világvége. Itália már talán nem is emlékezett a hajdan volt, dicső időkre, mikor még volt benne elég büszkeség az önállóságra. Addigra csupán halódó, életképtelen eszmék bölcsője volt, féregrágta testét olyasfajta kór nyűtte, melyet csupán az emberiség beteges, meggondolatlan elméje szülhetett.
Szüleim nem értettek egyet Mussolini fasiszta politikájával, s mivel mugli származású apám lévén érintettek voltunk ez ügyben, fivérem halála után anyám hazájába utaztunk, a távoli, ködös Angliába. Vidékre költöztünk, ahova már nem ért el a háború szele, s ahol végre viszonylagos békében élhettünk. Anyám tökéletes tehetség volt a szimpatikus mágia és egyéb bájolások terén, így legendás szépségét még akkor is megőrizte, mikor atyám már erősen korosodott. Ám ennek ellenére mellette maradt mindvégig, s engem is arra okított, hogy becsüljem meg az embereket, kik hűségesek és odaadóak velem szemben. A külső nem minden, csupán egy világi álca, melyet életünk végén levetünk, akár egy ruhát, hogy később újat ölthessünk magunkra. Persze, megvan a módja, mellyel tartóssá tehetjük ragyogását, ám ezt a módszert csak kevesen ismerik, s még kevesebben alkalmazzák. Ám nem hagyhatjuk, hogy e tudás kárba vesszék, vagy netán teljesen el is felejtődjék, így anyám továbbadta nekem, s megesketett, hogy magam is átadom majd azoknak, kiket érdemesnek ítélek rá. Ő már nem élhette meg a modern idők viharát, nem hallhatott Voldemort-ról, de talán jobb is így. Aki megélte a negyvenes éveket, nem kívánt egy új Hitlert hatalomra juttatni… Én magam sose voltam tökéletes, hisz senki se hibátlan. Megvoltak a magam kis csínytevései, nem egyszer billentettem át a politika mérlegét, ha úgy adódott, s felkértek rá, használjam tudásomat. Ám utolsó erőmmel küzdök az ellen, hogy ami egyszer már megtörtént a mugli világban, nehogy a mágusok körében is bekövetkezzen. A Roxfort Varázsló- és Boszorkányképző Szakiskola tanerejeként, és a szimpatikus mágia professzoraként megvan a lehetőségem arra, hogy a megfelelő nézeteket ültessem el diákjaimban, s ezzel talán megválthassam bűneimet, melyet a hosszú évtizedek során felhalmoztam… A Mindenható Isten könyörüljön nyomorult lelkemnek…


          jellem

Tulajdonképpen akár jó ember is lehetne, bár ezt nem kívánja senki orrára se kötni. Általában határozott, karakán nő, aki nem fél hangosan véleményt nyilvánítani, ám legtöbbször jobban szeret a háttérből irányítani. Igazából a kívülállók ugyanúgy nem tudnák megmondani, melyik oldalon áll éppen, mint hogy mennyi idős, vagy mi jár abban a csinos kis fejében. Természetesen biztos önmagában, pozíciójában, és hogy nem érdemes vele ujjat húzni, hisz a nagyurak hálószobatitkai, melynek ő birtokában van, óriási hatalom egy okos nő kezében.

          apróságok

mindig ||
   1. Mr. Mirol
   2. tejeskávé
   3. elegáns, jórészt világos ruhák
   4. Filharmonikusok Bálja
   5. gyerekek
soha ||
   1. kosz
   2. rendetlenség
   3. háborúk
   4. öregség
   5. halál
dementorok || A második világháborúra, bátyja halotti jelentésére, a fasiszta Olaszországra…
mumus || egy újabb diktatúrától… nincs kifejezett formája, bár ha már muszáj, akkor Mussolini-vé alakul XD //annak ellenére, hogy magától a személytől nem fél, ő jelképezi számára a rosszat//
titkok ||
   1. nyílt titok kb Mr. Mirol
   2. 72 éves
   3. hogy „gyerekeket” eszik XD
   rossz szokás || óóóó, ő mindig mosolyog, mindig tökéletes ez a legrosszabb, legidegesítőbb szokása

          a család

apa || Fabritio de la Torre, mugli
anya || Heather Gotha, aranyvérű *elugrik a rászakadó plafon alól*
testvérek ||  Ignatio de la Torre, most már örökké 18 éves
családi állapot || egyedülálló
állatok || Nemesis, a fekete macsek

          külsőségek

magasság || 165 cm
tömeg || 53 kg
rassz || európai
szemszín || kék
hajszín || szőke
különleges ismertetőjel ||nincs neki olyanja
kinézet || Miss Tökéletes… Mindig belőtt séró, tökéletes make up, divatos, elegáns ruhák. Bájos arc, csillogó tekintet, örökös, halovány mosoly… hát kell ennél több?
egészségi állapot || áhh *legyint*

          a tudás

varázslói ismeretek || Igazi szakértője a szimpatikus és szexuálmágiának. Emellett még nem bevallott képességei közt egyéb gondolati, mentális mágiaformák is akadnak, hisz a tudás nagyobb hatalom, mint az erőszak bármely formája.
mugli képzettségek || az Oxfordi Egyetemi Pszichológiai Intézet egykori, mára diplomás hallgatója
pálca típusa || 10 hüvelyk, borostyán, vélahaj mag
különlegesség || szexuál- és szimpatikus mágia

          egy darabka belőled

- Andiamo via, vale a dire ora immediatamente!
Még a vasalt tölgyfa ajtón keresztül is hallatszott a férfi öblös hangja, miközben arról magyarázott hitvesének, a helyzet tarthatatlan. Képtelen tovább az országban maradni, és egy olyan ügyért küzdeni, melynek céljaival és elveivel nem ért egyet. Azt se tudja, a fia miért harcol épp, mindig mást mondanak, s már vagy egy hónapja nem is kaptak hírt felőle.
Eközben egy szőke kislány ült szobája ablakában, lábait felhúzva, hátát az ablakkeretnek döntve. Kint a Canale Grande hullámai mosták a freskókkal borított ősrégi falakat, gondolák hajóztak a csatorna vizén. A székesegyház harangja monoton gongásával jelezte az idő múlását, miközben az egyik hosszú rúdra tűzött oroszlános zászló lágyan ringatózott a kora esti szélben. Idáig hallatszott a Szent Márk tér éjszaka is hangos forgataga, szavak vagy talán a tenger morajlása? Itália lázban égett, akárcsak egész Európa, s bár a kislánynak fogalma se volt arról, mit jelent az Anschluss, tudta, az valami nagyon rossz, gonosz dolog lehet. Azokból a röpke információkból, melyeket a felnőttek beszélgetéseiből csent, arra a következtetésre jutott, hogy az valami rettenetes szörnyeteg, melyet a németek teremtettek. Állítólag ez ellen küldték a Brenner-hágóhoz azt a hadosztályt is, melybe bátyját beosztották...
- Ritornato, Ignatio! Non può lasciare qui! Chi protegge allora senza voi? - nyöszörögte, miközben tovább gyürködte a kezében tartott papírdarabot.
Könnyei már szinte olvashatatlanná tették a fekete keretbe rótt sorokat. Ám hiába fogadkozott, hogy nem eszik több cukrot, nem kér több babát, s nem rosszalkodik soha többé. Tudta, bátyja már nem tér vissza, nem játszik vele, és nem öleli meg, ha szomorú. Félt odaadni szüleinek a gyászjelentést, pedig már egy hete megérkezett. A mama biztosan belehalna, és nem akarata őt is elveszteni, Ignatio nincs többé, s most már neki kell vigyáznia a családjára...




          egyéb

no, Satine Cherhal bevállalja

El vagyon fogadvaaa!