Lyra E. Freester
Eltávozott karakter
művészlélek ~ DS-tag
Hozzászólások: 31
Jutalmak: +37
Előtörténet: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : barnásvörös
Szemszín: kékeszöld
Kor: 16
Ház: Hugrabug
Évfolyam: Hatodik
Családi állapot: Egyedülálló
Kapcsolatban:: -
Kviddics poszt: Hajtó
Nem elérhető
|
|
« Válasz #30 Dátum: 2012. 07. 26. - 20:11:33 » |
0
|
Dona
*Az egymás kiiktatására forduló viccelődést végül Dona lezárja, egy utolsó mondattal, amire én már csak mosolygok. Azt hiszem ezt a dolgot is megbeszéltük. Az adásban elhangzik, hogy tabu van Tudodki nevén.* - Igen, pont annyira zakkantnak. *Helyeselek én is, szintén mosolyogva, de nálam egy észrevehető kesernyés íze van a mosolynak… hiányzik a kedvenc igazgatóm, de ez most már késő bánat, a múltat már nem fogjuk tudni megváltoztatni, inkább a jövőre kell nagyobb bizalommal tekintenünk. Figyelmesen hallgatjuk a hangot, és próbáljuk eldönteni, vajon melyik iker az.* - Még korábban volt, ha jól emlékszem csak annyi történt, hogy telerakták Frics irodáját trágyagránáttal, de töméntelen mennyiséggel. Nem tudod elképzelni azt a szagot. *Mesélem nevetve, ahogy előtör belőlem az emlék. Persze ott, akkor nem volt vicces, mert minden tiszta bűz volt, de utólag általában minden megszépül. Még mindi az ikrek vannak terítéken és persze szóba kerül a boltjuk is.* - Igen, benéztem pár percre, venni akartam egy golymókot, de pont elfogyott. Eszméletlenül jó hely. Ha mész, majd elkísérlek, mert nem volt időm megnézni szinte semmit. *Felelem lelkesen, azt tudom, hogy az volt a legeslegjobb hely aznap, ahova bementem, de sajnos rohannom kellett, így nem tudtam megszemlélni az egészet. Jó lenne visszamenni oda Donával. Közben véget ér az adás is, és előkerülnek a kicsit komolyabb dolgok. Együtt érző tekintettel pillantok Donára, és amikor a mondandója végére ér, bíztatólag elmosolyodom, és így szólok.* - Nem vagy egyedül! Most már nem. *Tényleg úgy érzem, hogy Donában igaz barátra leltem, és nem bánnám, ha ez nem csak egyszeri találka lenne. Félre ne értsen senki, nem vagyok belezúgva, csak jó, ha egy rokon lélekkel fut össze az ember. Rögtön szétterül a mosoly az arcomon, mikor előkerülnek az üvegek.* - Köszi. *Veszem el az üveget, és már le is szedem a tetejét.* - Szerintem koccintsunk a szüleinkre, amiért sikerült még mindig megússzák, hogy elkapják őket! Ja és persze Harry Potterre! *Vetem fel az ötletet, majd hozzáteszem még a ’kiválasztott’ nevét is, hiszen így szokás mostanság. Mosolyogva emelem fel az üvegem, hogy összekoccintsam Donáéval, majd ezután belekortyolok. Nagyon jól esik az ital.* - Na akkor hol is vannak a mardekárosok? *Kérdezem viccelődve, egy ravasz vigyorral az arcomon.*
|