Cassiopeia
Így fogadjon az ember Gabe Mirol-lal... Még hogy házimanó, bahh, a fene se hitte volna, hogy tényleg az lapul a ládájában! Mert a csokibéka, az még oké. A mumuson sem lepődött volna meg. De egy
házimanó?! Hogy az életbe vette rá a kis szarost, hogy bebújjon az üres kajás zacskók, döglött rovarok és koszos gatyák közé? Fúj. Még mindig forogni kezd a gyomra, ha a srác ládájára gondol. Egy nap még fogja magát, feláll, és simán eldöcög a gazdája közeléből.
Tragikus nap ez a mai. SVK-n már megint kis híján beállították próbababának, amiért nem emlékezett egy
alapvető ártás kivédésére. Na jó. Meg egy második és egy harmadik átok is kiment a fejéből. Azt sem tudta megmondani, hogyan kéne kivédeni egy kanárisárga villámot, sőt, az elméleti háttere is meglehetősen bicegett. Áh... Korábban kellett volna kelnie. Egészen kelés után fél óráig azt sem tudta, hogy a vajsörtől fáj olyan borzasztóan a feje és nem a szomszéd ágyon köhécselő Mortytól kapott el valamit.
Szó mi szó, SVK-n nagyon csúnyán és módszeresen bealázták, rajta röhögött a fél társaság, és most még Gabrielnek is lóg azzal, amit sajnos nem hagyott neki elfelejteni:
"Oké, de ha ÉN nyerek, megadod a jelszót a naplódhoz. Feltéve, ha nem érsz oda a Nagyterembe előttem.^^ És figyelmeztetlek, gyors vagyok, mint a nyúl! Nem is. Mint egy nyúl, akinek seprűt tuszkoltak a farába! De látod, nem vagyok olyan szívtelen. Kapsz egy kis segítséget: arrafelé gyorsabb." Micsoda egy szent! Valahol félúton járhatott, mikor kezdett leesni neki, hogy merre fele is tart. A padló nélküli folyosó gondolata valahogy minden volt, csak hívogató nem. A napló viszont... Úristen, SOHA ne fogadjon az ember részegen! SOHA ne igyon pertut Gabriellel! Még csak szóba se álljon vele, SOHA!
Mekkora egy hülye voltam...!Szeretett volna nemet mondani, de már késő volt. A büszkesége nem engedte. Nem kifejezetten mardekáros vonás... Szégyent hoz az egész Házra.
Ilyen és hasonló gondolatokkal a fejében kanyarodik be a sarkon, amin túl a hírhedt folyosószakasz húzódik meg, és hirtelen minden levegő kiszorul a mellkasából.
Azt a mindenit... Cassiopeia láthatóan elszánta magát, viszont ahogy elnézi, nem halad valami gyorsan. Sőt. Egyáltalán nem halad semmilyen sebességgel. Cellar közelebb óvakodik a peremhez, direkt hangosabban lép, még a torkát is megköszörüli, nehogy megrémítse a lányt. Ő sem bír ellenállni a kísértésnek, hogy lopva lepillantson a mélybe, de hála az égnek - évfolyamtársával ellentétben - ő nem küzd tériszonnyal. Terelőként hülyén is venné ki magát. Ja mert hogy ma reggel tudta meg, hogy benne van a kviddics csapatban! (Már jó ideje, de minden nap újra örül neki.)
- Cass? Minden oké? - Beszéd közben a cuccait lepakolja maga mellé a földre, csak a pálcáját tartja a talárja zsebében.