a z     e l ő z m é n y e k



Lassan fordul testvére felé, és mintha az valami csúfat mondott volna, úgy ölti magára legkomolyabb kifejezését.
- Hát persze, hogy tökéletesek. Nézz csak körül, drága George, itt minden, ami a kezünk alól kikerült, egész egyszerűen tökéletes! – atyai szeretettel tekint végig az egyforma kartondobozokon, mintha csak ránézésre meg tudná mondani, mi mit rejt. Korábbi fáradtságát meghazudtolva pattan fel ültéből, és az egyik doboz tetejét kíméletlenül feltépi. Elérzékenyülten emel ki belőle egy fiola döglött pörgencset, és szórakozottan meglötyögteti az üveget.
- Még az is tökéletes, amit csak megrendeltünk – simít végig a parafa dugón, majd kevéssé óvatosan mozdulattal visszahajítja a dobozba az alapanyagul szolgáló tetemet. – És éppen ezért nem is fogunk segítséget kérni senkitől! Jól mondod, az áttörés szagát érzem a levegőben. – Újult erővel a levegőbe markol, és szorosan az ökle közé zárja az áttörés jellegzetes aromáját. Nincs szükségük tanácsokra vagy útbaigazításra, már rég kinőttek abból a korból. Csakis az ernyedtsége vezérelte ilyen értelmetlen megjegyzésre. Még hogy Zonko..

Az ajtófélfát támasztva figyeli ikre ténykedését, és felvont szemöldöke ívéről csúszdáznak a szeplői az arccsontja felé. Sejthette volna, hogy Lupinnak más dolga is akad, mintsem hogy a WVV-ben múlassa az idejét, de ha egyszer megígérte, hogy beugrik és beszámol a fejleményekről..
- Legutóbb a karácsonyi szünetben találkoztam vele, de ezt még nem hallottam – célozgat az erősen kódolt mondatra – Helyén van az esze, tudja, mit kell mondani az olyan embereknek. – jelenti ki határozottan, és látszik rajta, hogy a Lupinba vetett hite megingathatatlan. Akár egy egész falkát képes lenne szelíd szóval jobb belátásra téríteni, épp csak idő kérdése. Tehát az elmaradt látogatás ezennel bocsánatot is nyert.
- Hé, megkergült a Disaudio? Úgy volt, hogy csak egy irányba működik – vált villámsebességgel témát, mikor feltűnik neki a szokatlan csend. A bűbáj ugyan elzárja a raktár hangjait a külső tértől, de ugyanez visszafele nem érvényes, így tehát egészen mostanáig a Weasleyk rejtett birodalma a vásárlók zsivajától és a kassza rezes csöngésétől volt hangos. Monic elüldözte talán a vevőiket?
Alighogy erre a gondolatra jut, Monic – akit valójában Margie-nak hívnak – sutácska szemei villannak meg a nehéz és bűbájjal felvértezett függönyök rése között. Majd a szemeket követi a szöszke buksi, és a máskor csendes, jámbor lány szorongva pislog a két testvérre.
- Segíthetünk valamiben? – teszi fel gúnyolódva a kérdést Fred, cseppet sem rejtve a célzást, hogy ugyanezt a lánynak kellene kérdezgetnie a vásárlóiktól.
- Éppenséggel, Mr. Weasley… egy úr keresi magukat. Bármelyikjüket – szepegő hangja zavarában elcsuklik, de úgy tűnik, nem Fred dorgálása hat rá így – Bezárta az üzlet ajtaját, és azt mondta, sietős dolga van. Kérem, Mr. Weasley, hagy ne menjek ki hozzá megint, én annyira… – a mondatát nem fejezi be, de mindkét fiú sejti, mire gondol a reszkető eladó. Ezekben a vészterhes időkben minden újonnan felbukkant idegen, akinek sietős dolga van, gyanús jelenség. Talán épp egy Halálfaló tévedt be a fiúk boltjába? De hát mit akarhat? Több tucat szemtanú előtt mutatná meg a „vérárulóknak”, hogy hol is van a helyük?
Fred tanácstalanul hátrapillant George-ra, és még a vállát is megvonja. Biztos benne, hogy testvére – hozzá hasonlóan – nem jutott okosabb következtetésre, különben már sorolta volna a megérzéseit. Melyekben általában osztoznak egymással.

- Mit szólsz, George, meglessük, mi a helyzet odakint? – biccent a fejével a függönyön túlra, bár ez az ajánlat sokkal inkább beillene valami tervnek. Legjobb lesz, ha ketten, egyszerre fogadják a különös látogatót, úgy legalább megvan a túlerő adta lehetőség.
- Te meg gyere be ide, és maradj itt, amíg mi tárgyalunk – tessékeli be a raktárhelyiségbe a könyökénél fogva a szöszkét, mire az engedelmesen (és érezhetően remegve) követi az utasításokat. Fred leülteti a lányt az egyik vasveretes láda tetejére, és összeszedi minden komolyságát. – Hozzá ne nyúlj a cuccokhoz! Veszélyesek. – teszi hozzá a biztonság kedvéért, hogy még a kíváncsiskodás gondolatát is elriassza Monic-Margie fejéből.
Aztán fivérét bevárva félrehúzza a nehéz függönyt.

- Cedrah Lupen! Váratlan látogatás egy olyan elfoglalt személytől, mint ön. Miben segíthetünk? – szavai cseppet sem tükrözik a jól ismert Fred Weasley kedélyét, bár a sétapálcás férfinak talán nem tűnik fel a gunyoros negédesség.