Leonard Hatchkins

LEONARD HATCHKINS

   Alapok

jelszó || "A gyengék elhullnak."
teljes név || Leonard Hatchkins
becenév || Leo
nem || Férfi
születési hely, idő || London, 1980. november, 14.
kor || 17 év
vér || Fél
iskola || Roxfort Boszorkány,- és Varázslóképző Szakiskola
évfolyam || Hetedév

   A múlt

Egy óriási kígyó csúszik át az alacsony kerítés rácsai között, ahol csak a macskák képesek közlekedni. Lassan kúszik egyre közelebb a házhoz, közben a nyelvét öltögeti, így szedve össze a levegőben terjengő szagokat. Méretei elárulnák, de ki az aki tud pontos adatot mondani a legnagyobb óriáskígyóról, ki az, aki megkérdőjelezi, hogy ez nem közönséges állat? Igazi ragadozó, bár ez távol áll a természetétől. Majd tizenhét méteres hosszával a feje majdnem a házban, a farka pedig épphogy leesett a a kerítés keresztvasáról. Ahogy bekúszik a házba, a teste felemelkedik a levegőbe és a kígyó testébe lévő összes izom ezért felel most, csakis ezért. A sötétben a kígyó eltűnik és a helyénegy fiatal, életerős férfiú jelenik meg sportos öltözetben.

Igen, ez vagyok én, Leo. Az animágiáról később, most ha jól hallottam azért kellett találkoznunk, mert meg akarod ismerni a történetem. Hát barátom jó embert fogtál ki, mert a történetnek csak az eleje szép, bár majd te magad eldöntöd.
Szóval igen, 1980 novemberében születtem, az apám mugli volt, az anyám boszorkány. Oswald és Bonnie volt a nevük. A régi időkről nem tudok semmit, de azt tudom, hogy apám teljesen jól fogadta, hogy anyu boszorkány és megbékélt azzal, hogy létezik egy világ, amit egy átlagember nem ér fel ép ésszel. No, de erről most ugorjunk vissza. Szóval egyke gyerek voltam, bár a szüleim próbálkoztak. De hát tudod hogy, hogy van ez: a munkahelyi stressz, az, hogy kezd felborulni a varázsló világ meg minden. Már kölyök koromban megmutatkoztak a jelek, miszerint anyámból kicsit többet örököltem. Amikor vidám voltam a játékaim a levegőbe emelkedtek, amikor mérges voltam általában egy egész étkészletet is képes voltam megsemmisíteni, de szerintem kicsit azért túloznak. Szülők. Szóval igen, én is varázsló voltam. Anya elmondott mindent mikor megjött a levelem a Roxfortból, miszerint felvettek. Azt is megtudtam, hogy az iskolában négy ház van, amibe a diákokat besorolják, és én is ezek egyikébe tartozom majd. Sajnáltam azokat, akik mugli születésűek, ők semmit nem tudnak, csak ami a levélben le van írva, és épp ezen okokból még egyszer meg áldottam Merlint, hogy legalább az egyik szülőm tud mesélni nekem az iskoláról. Szerinted Merlint hányszor áldották meg halála óta különböző okokból? Na mindegy, folytassuk, a történet következő állomása az Abszól út, ahova apa is velünk jött és elkísért, bár ritka az ilyesmi. A muglik szeretnek inkább kimaradni az ilyenből. Ja tényleg, mielőtt elfelejtem, rühellem, ha valaki a sárvérű szót használja. Ez olyan varázsrasszista szó, és ahhoz tudom hasonlítani, ha a muglik világában azt mondják, hogy nigger és azt hiszem ezzel el is mondtam mindent. Visszatérve az Abszól úthoz az első utunk a Gringotts-ba vezetett, ahol anya tartotta a pénzét. Mikor előszőr léptem a bankba én azt hittem sírva szaladok ki. Azok a koboldok igazi förmedvények, vagyis akkor azok voltak, de tizenegy éves voltam, mit vártál? Akkor láttam először koboldot. Na mindegy, mint látod túléltem, mert itt vagyok. Vettünk ki némi pénzt és elindultunk az első bevásárló körútra és megvettük a talárt, az üstöt. Amíg anya elment beszerezni a könyveimet, apa elkísért Ollivander-hez, hogy megvegyük a pálcámat. Beléptünk a boltba és az ajtó nyílását egy csengő jelezte, ami a bejárat fölé volt függesztve. Eltátottam a számat első alkalommal. A boltot mindössze egy asztal és számtalan polc alkotta, amiken pálcák sorakoztak. Miután sikerült felocsúdnom Ollivander belépett egy ajtón, ami egy hátsó helyiségbe vezetett, valószínűleg a műhelyébe. Igen, nem voltam hülye gyerek már akkor sem. Illedelmesen köszöntem, ahogy kell, majd Ollivander is viszonozta a gesztust. Ollivander levett a polcról négy dobozt letette elém és leemelte róluk a tetejüket. Pálcák feküdtek mindegyikben különböző méretben és más-más fából készültek. Biztos a magjuk is más. Kiemeltem az elsőt, majd a Pálcás kérte, hogy suhintsak vele. Az asztalán volt egy virág, ami a suhintásomra fogta magát és kiugrott a vázából, majd mind elhalt. Félve tettem vissza a helyére, majd kiemeltem a másodikat, amivel megint csak suhintottam, mire a bolt hátsó részébe vezető ajtó darabjaira szakadt. Ezt még óvatosabban tettem vissza, mint az előzőt. A harmadikat már ki se mertem emelni, nehogy a következő, ami szétszakad maga Ollivander, vagy az apám legyen. Inkább hazamegyek és alszom egyet. De hát azt nem lehet, úgyhogy a harmadik pálcát emeltem ki. Mikor a kezembe vettem nem tudtam eldönteni, hogy én vagyok túl kicsi, vagy a pálca túl nagy. Ha akartam volna, simán tudtam volna valami rövid kardként használni. A testemet kellemes melegség öntötte el és lágy szellő fújt az arcomba. Ez a pálca választott ki engem, szóval mostantól ő lesz a társam. Egy tizennégy – igen, 14 – hüvelykes tölgyfa pálca, aminek egy főnix madár adja a magját. Kifizettük és a bolt előtt találkoztunk anyával, aki mosolyogva várt minket. A képébe nyomtam a pálcát, mert még nem voltam teljesen tisztában a hosszával, és hogy meddig kell kinyújtanom, hogy ne bökjem ki senkinek a szemét.

Eljött a nap, amikor elindulunk a Roxfortba. A londoni King’s Cross pályaudvar ezen a napon is. A pályaudvaron nyüzsgött a tömeg, de nem tudtam, hogy ki mugli és ki az, aki a Roxfortba készül, csak mikor megálltam a kilencedik és a tizedik vágány közötti falnál. Sorra mentek át a diákok és szüleik. Apa dolgozott, így csak anya kísért el a vonathoz. Átmentünk a falon a kilenc és háromnegyedik vágányhoz, felpakoltam a ládámat. Anya sok szerencsét kívánt, majd a vonat kifutott és úton voltunk, hogy megkezdjem a tanulmányaimat.
Az út maga muris volt, szinte az egész vonat egy varangyot keresett, mert egy elsős elhagyta, de nem lett meg, legalábbis a vonaton. Mindegy, ez lényegtelen. Hajókkal vittek minket a kastélyba, amik maguktól mentek. Mikor beértünk McGalagony professzor várt minket, és bekísért a nagyterembe, ahol a felsőbb évesek már a házaik asztalánál ültek. A professzor asszonyt követve végig sétáltunk a nagy terem közepén. Majdnem elbotlottam a taláromban, mert a plafont bámultam. Mikor megint menetirányban volt a fejem helyre kellett rázni magam, mert úgy szédültem, mintha bele kerültem volna egy dugóhúzóba egy sárkányon. A tanári asztal előtt megálltunk, illetve az az előtt elhelyezett széknél. Az ülő alkalmatosság sajátossága, hogy három lába volt csak és egy ócska, ütött-kopott süveg volt rajta. A Teszlek Süveg, anya mesélt róla, hogy ő osztja be az elsősöket a négy ház valamelyikébe. McGalagony felolvasta a neveket, és minden gyerek leült a székre, fejére tette a süveget és várta a döntést. Volt, aki fel sem tette, de a Süveg már mondta is a házát. Végül az én nevemet hallottam. Leültem a székre és McGalagony a fejemre tette a süveget, ami rövid gondolkozás után elharsogta a házamat. A beosztás után minden elsős elfoglalta a helyét a háza asztalánál és megkezdődött a lakoma. A következő naptól pedig bele vetettük magunkat az iskolai életbe. Átváltoztatástanból nem volt gondom, egész jól ment, a sötét varázslatok kivédése is könnyűnek tűnt még. Bűbájtan kicsit nehézkesen, de ment, bájitaltanból az első évben olyan közepes szinten voltam. Akkor még Piton tanította, és a professzor nem tanít rosszul, csak az agyam képtelen ilyen rövid idő alatt ilyen sok információt megjegyezni, meg hogy mit hogyan és miután következik. Anyu azt mondta, hogy ő jó volt bájitaltanból, szóval azt hiszem a nyáron segítenie kell majd. Az év végén a házak versenyét a Griffendél nyerte. Az első iskolai évem eseménytelen volt, de tetszett a mágia. De hát kinek ne tetszene.

A nyáron sikerült elfogadható szintre fejleszteni a bájitaltan tudásom anya segítségével. Ezen a nyáron olvastam először az animágiáról. Megtetszett a dolog, és mikor elmondtam anyának, akkor derült ki, hogy ő is animágus és az állat alakja egy légy. Örültem, mert érdekelt a dolog és rögtön nyúzni kezdtem anyát, hogy tanítsa meg nekem is, de csak azt mondta, hogy majd később, ha már sokkal jártasabb vagyok a mágiában, és várjak még két-három évet. Kicsit elszomorodtam, de igaza volt.
A második évünk kicsit eseménydúsabbra sikerült, és itt most nem az új bűbájokra és a többi újonnan tanult dologra vonatkozik. Az iskolában valami szörny sorra vette a mugli születésű tanulókat. Rebesgették, hogy kinyitották a Titkok Kamráját, amit Mardekár Malazár rejtett el a kastélyban, és csak Mardekár utódja nyithatja ki. Azt, hogy milyen szörny rejtőzik ott, az hozzám már nem jutott el, de mondtak már mindent: Acromantulát, Baziliszkuszt. Mindegy, év végére vége volt, úgyhogy nem nagyon foglalkoztam ezzel. Eljött a következő nyár és már égtem a vágytól, hogy teljen az idő, hogy elkezdhessem tanulni az animágiát. Rengeteget olvastam róla, hogyan kell, mik a hátulütői és ha valami balul sül el, akkor mik a következmények. Kicsit megijedtem, de elhatároztam maga, hogy én márpedig akkor is animágus leszek.

A harmadik évünk még kalandosabban kezdődött – esküszöm, ahogy haladunk felfelé az évfolyamban, úgy lesznek egyre kalandosabbak a vonatutak a Roxfortba. Most épp a vonatot állították meg a dementorok, ugyanis a Reggeli Próféta egész nyáron arról zengett, hogy Sirius Black megszökött az Azkabanból. Reméljük a Roxfortba nem fog beszabadulni, bár belegondolva, nem hiszem, hogy lenne ennél biztonságosabb hely, és ott van még az a sok nagyhatalmú mágus és boszorkány. Siriust még McGalagony is minden bizonnyal lenyomná egy laza párbajban és mégcsak meg sem izzadna. Ekkor még nem volt különösebb félelmem, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy nincs több remény a számomra és sosem leszek boldog. Aztán, miuátn elmentek azok a csuklyás „bolondok” minden visszatért a régi kerék vágásba, de tudtam, hogy soha többet nem akarom látni a rothadó kezüket, és nem akarom érezni azt a boldogtalanságot. Ebben az évben rengeteg mindent tanultunk és itt szerettem bele a leendő szakmámba: a legendás lények gondozása. Imádtam azt az órát és lenyűgözött, amit tanultunk. Ez később sem volt másként és ettől a pillanattól kezdve tudtam, hogy mit akarok. Na mostmár volt két életcélom, mégpedig animágussá válni és még jobban megismerni a varázslényeket és ezzel foglalkozni. Egész évben dementorok őrizték az iskolát, de elég pocsék munkát végeztek, mert Sirius bejutott a kastélyba és szétszabdalta a Kövér Dáma képét. Hát ennyit a rothadó, lebegő őrökről. Végül természetesen ez is megoldódott, mint ahogy eddig minden. Kezdtem úgy érezni, hogy ezek nem véletlenül történnek, de nem tudtam mire vélni és nem is foglalkoztam vele igazából.

Az idei nyáron el tudtunk menni nyaralni a szüleimmel Görögországba, ahol sok érdekes dolgot láttunk. Rengeteg különleges lénnyel találkoztunk és én totálisan le voltam taglózva. Apa mindegyikről csinált egy képet, hogy el tudjam tenni, ugyanis mióta belebolondultam a varázslényekbe, azóta vettem egy vaskos jegyzetfüzetet és gyűjtöttem bele a tapasztalataimat, megfigyeléseimet. A nyaralás idejét úgy tűnt, mintha felgyorsították volna, olyan hamar elment. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk és én is megismertem pár különleges lényt, amit már ott betettem a füzetembe. Ez a könyvecske olyan volt, mint egy napló, nagyon nagy becsben tartottam.
És igen a negyedik év következik. Az út most megint normális volt, és már kezdtem röhelyesnek találni, hogy mindig történik valami, csak most nem. Mikor megérkeztünk a suliba, nagy kő esett le a szívemről, mert megtudtuk, hogy idén a Roxfortban kerül megrendezésre a Trimágus Tusa, amiből kisebb perpatvar keveredett, amikor a serleg kidobta Harry nevét is, ami szívás volt, mégpedig azért, mert nem volt még tizenhét, de egye fene elnézzük, de előzőleg a Serleg már kiválasztotta a Roxfort bajnokát, méghozzá Cedric Diggory személyében. A Tusa négy versenyzővel került megrendezésre, és a végén csattant csak a „poén”. Harry Potter azt állítja, hogy Voldemort visszatért. Először abszurdnak tartottam, de mikor megláttuk Diggory testét megingott a véleményem. Harry vakmerő, de nem gyilkos. A gyász és a hír gyorsan terjedt és az év végén a Roxfort feketébe öltözött, és látszott a diákokon, hogy vívódnak magukkal és az információkkal is. Kinek higgyenek? Senki nem tudta eldönteni, de itt valami bűzlik.

Haza érve anya a hallottak után örült, hogy lát. Miután mindent átbeszéltünk, hogy mi történt, és pontosan miért is akkora probléma, hogy Voldemort visszatért, rögtön elkezdte nekem megtanítani az animágiát. Úgy gondolta, hogy még hasznát veszem majd, ha rejtőzni vagy menekülni kell. Elmagyarázta, hogy miként zajlik a folyamat, hogy próbáljam meg megtalálni a hozzám legközelebb álló állatot. Mondta, hogy nem lesz egyszerű és sokáig tart, de azt nem hogy hetekig sem tudom meg, hogy milyen állat áll hozzám a legközelebb, de még csak halvány jelek sincsenek, amiről tippelni lehetne. Egy hónap után sikerült rájönni, hogy valamiféle hüllő áll a legközelebb hozzám. Az ötödik évben az iskola két részre oszlott, aki hisz Potternek és Dumbledor-nak és aki nem. Én előbbiekhez tartoztam, hisz még mindig az volt az álláspontom, hogy Harry biztos nem ölte volna meg Cedric-et egy hülye verseny miatt. Ez azért túlságosan is abszurd. Anya meghagyta, hogyan tudom egyedül gyakorolni az animágiát és természetesen nagyon szorgalmasan így is tettem. Az animágia elsajátítása évekbe tellet, de megérte a fáradozást. Ja igen, azt nem mondtam, de persze elméleti síkon gyakoroltam csak. Lejátszttam a fejemben, hogy hogyan alakulok át meg ilyesmi. Anya nélkül nem akartam belefogni az átalakulásba, mert annak szörnyű következményei lehettek volna. Az ötödik évemben Dolores Umbridge vette át a sötét varázslatok kivédése órát. Hát barátom, ha te éltél már át szörnyű kínokat, akkor ez annak a legrosszabbika volt. Umbridge nemcsak hogy teljhatalmat kapott a Minisztériumtól, de még az igazgatói széket is sikerült egy időre átvennie Dumbledore-tól. De mint mindenki, Umbridge is emberére talált, méghozzá Fred és George Weasley személyében, akik az egyik vizsga ideje alatt egy egész Pazar tüzijátékot produkáltak, majd lelptek. Nekik volt igazuk, ez van, mi meg itt maradtunk és szívtunk. Év végén akárhogyis, de le kellett tenni az RBF-eket, nincs mese. Bájitaltanból épphogy átcsusszantam, de nem is vártam mást. A lényeg, hogy sikerült. Bűbájtanból várakozáson felül teljesítettem, sötét varázslatok kivédéséből és legendás lények gondozásából egyaránt kiváló lettem. Ami érdekelt, az úgyis megvan, innen már csak felfelé. Mikor otthon elújságoltam mi történt, meg milyenek lettek a vizsgák örültek, és anya még azt is elnézte, hogy bájitaltanból nem követem őt. Nyáron folytattuk az animágia gyakorlását, és mostmár egyre jobban belejöttem a dologba, de tényleges alakot még nem tudtam ölteni. Megtanultunk patrónust idézni, bár nem Umbridge-el, de ez most lényegtelen. Az enyém egy óriáskígyó volt, ami a levegőben kúszott végig. Ezt persze otthon még nem csinálhattam, de tudtuk, hogy nagyjából mit kell keresni. A nyáron nagyon belehúztunk a dologba és legközelebb biztos, hogy sikerülni fog.

A hatodik évet, ha lehet, inkább átugranám, mert eléggé gyászos. Albus Dumbledore ekkor halt meg. Sajnos ez van. És ki tette? Az az átkozott Piton. Persze nem látok a színfalaik mögé, így nem is igazán ítélkezem, de akkor is megtette, és ez elég indok arra, hogy szenvedjen. Végül is mindegy, a suliba végül beférkőztek a halálfalók és innentől kezdve Voldemort kezében volt minden. A nyár már nem volt olyan, mint eddig, sőt, sokkal rosszabb volt, mint elsőre gondoltam. A halálfalók jószerivel szabad kezet kaptak, és be kellett vinniük kihallgatásra azokat az embereket, akik muglikkal állnak kapcsolatban. Ez minket sem kímélt, tekintve, hogy apa mugli. Mindjárt visszatérek erre. Szóval a nyár elején sikerült végre rendesen animágussá változnom és az alakom a patrónusomhoz hasonlatos óriáskígyó volt. Mostmár csak gyakorolni kell, és úgy fog menni, mint a karikacsapás. Igen, két héttel később minket is meglátogatott egy minisztériumi ember – aki nyilván halálfaló volt – hogy apát és anyát bevigye kihallgatásra. Későre járt, és a szüleim megpróbálták kibulizni, hogy tolják át a dolgot holnapra, akkor bemennek. A halálfaló ezt nem engedhette, mert a parancsa úgy szólt, hogy azonnal be kell vinnie a szüleimet. Az ajtóban álltam és hallgattam mi történik. Már amennyit hallottam belőle. De amikor megláttam, hogy a pálcáját emeli anyámra nem tudtam mit tegyek hirtelen. Kirohantam és anyám elé ugrottam. Utólag belegondolva nem tudom mit gondoltam, hogy majd virágcsokrot varázsol elő. A pasas Cruciatus-átkot akart használni anyámon, de mivel elé ugrottam engem talált el. Leírhatatlan a fájdalom, amit az átok okoz. Mintha a testedet ezernyi izzó vassal sütnék meg belülről. Látva a szenvedésemet, a szüleim fejet hajtottak a férfi akaratának és elmentek vele.

Mikor visszatértem a Roxfortba a teljes tanári kar lecserélődött. Nem elég Voldemortnak a Minisztérium, még az iskola is kell neki? És ki lett az igazgató? Piton, ekkor elkezdett megfogalmazódni bennem, hogy a pofám leszakad. Megöli Dumbledore-t és ő kerül a helyére. Nagyon remek. Na mindegy, utolsó évem a Roxfortban, és remélhetőleg a felsőoktatásban nincs ilyesmi.
Nos, röviden ennyit éltem meg a tizenhét évemmel, remélem élvezted a történetet, és meglátjuk, mit tartogat számunkra a Roxfort utolsó éve, de nem lesz piskóta az biztos.

Háború
Ötletem nincs, hogy mi történt a szüleimmel, mert azóta nem láttam őket, mióta eljött értük az a pasas. Az iskolába visszatérve nem mutattam jelét, hogy bármi megrázott volna, éltem tovább az életem, és készültem, hogy lelépjek innen, mert a halálfalók már totál kikészítettek.

   Jellem

Nos nem vagyok egy egyszerű eset. Legjobban úgy tudnám leírni, hogy „amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten”. Ha valaki bunkó velem, akkor én is az leszek vele, ellentétben, ha normális, akkor én is visszafogom magam. Alapjaiban pedig nem vagyok egy nagy ember, de megteszem a lehető legtöbbet, ami tőlem telik. A halálfalókkal már nyugodt állapotban is szemét tudok lenni, és erről az az alak tehet, aki megkínzott, és ez sajnos a tanárokkal se nagyon van másképp, már akiről tudom, hogy halálfaló, meg akinek nem érdekel az órája. Nem vagyok fennhéjázó sem, tudom hol a helyem és meg is tartom. Nem szeretem, ha kioktatnak, mert attól falnak megyek és esküszöm kábító átokkal sújtom a szerencsétlen egyént. Igen, ha komolyra fordul a helyzet, nem mindig gondolkozom, csak miután ütöttem, és?

   Apróságok

mindig ||
-   Animágia
-   Varázslények
-   Csajok
-   Jövő
-   Családom
soha ||
-   Halálfalók
-   Igazságtalanság
-   Voldemort
-   Ha kioktatnak
-   Bájitaltan

dementorok || Hatalmas fölénnyel nyert az emlék, amikor az a mocsok megkínzott a Cruciatus-átokkal
mumus || medve
Edevis tükre || Híres varázslény kutató/tenyésztő szeretnék lenni
százfűlé-főzet || zöld színű és az íze a karamellhez hasonlatos
titkok ||
-   Animágus
-   Szeretett volna közelebbi kapcsolatba kerülni Barbara L. Kenneth-el, de ezt még a lány sem tudja
-   Saját jegyzeteket vezet a varázslényekről, képekkel, információkkal és praktikákkal
rossz szokás || Van, hogy kétszer mondja el ugyanazt, néha képes elbambulni a semmibe csak úgy, van hogy sokat mélázik egy apróságon.

   A család

apa || Oswald Hatchkins; 40; Mugli
anya || Bonnie Hatchkins; 35; félvér
testvérek || -
családi állapot || Egyedülálló
állatok || Dingo, egy Beagle kutya, akit apától kaptam

Családtörténet ||
Nincs testvérem, és nem hiszem, hogy mostanság lesz. A szüleim egy étteremben ismerkedtek meg, anyu akkor már boszorkány volt, apa pedig pincér. Amolyan szerelem volt első látásra. Másnap már randiztak és két hét múlva hivatalosan is jártak. Amikor elkezdődött anya utolsó éve, akkor mondta el apának, hogy pontosan milyen iskolába jár, és mivel betöltötte a tizenhetet, demonstrálni is tudta neki ezt. Megegyeztek, hogyha még így is kell apának, akkor a tanév végeztével a King’s Cross-on fogja várni. Hát megvárta.

   Külsőségek

magasság || 173 cm
tömeg || 67 kg
szemszín || kék
hajszín || sötétbarna
különleges ismertetőjel || a kissé kócos haja
kinézet || A megjelenése először mindenkit meghökkent, főleg az évfolyam társait. Gyereknek vézna volt, de egy mugli konditeremben megdolgozta magát, és mostanra szép termettel rendelkezik. Nem tiszteletet parancsoló. A ruhái tanítás alatt az előírt viselet, szabadidejében pedig elegánsan öltözik, de nem veti meg a sportos ruhákat sem.
egészségi állapot || Mint a makk

   A tudás

varázslói ismeretek || Hat évnyi roxforti tananyag, animágia, képes patrónust idézni, emellett ismeri a legtöbb módszert, ami a varázslényekhez szükségesek – még olyanokat is, amiket nem tanultak a Roxfortban. Kedvence az átváltoztatástan és a legendás lények gondozása. Bájitaltanból döcögős.
felvett tantárgyak ||
   Legendás lények gondozása
   Számmisztika
mugli képzettségek || Mivel az apja mugli, így majdnem mindenhez ért egy kicsit
pálca típusa || 14 hüvelyk, tölgyfa főnixtoll maggal
különlegesség || Animágus lenne, ha lehet

   Szerepjáték-példa

- Igen, egy mugli férfival házasodtam össze, és ez miért gond? – hallottam anyám hangját az ajtóban állva. Nem volt mérges, nem volt ideges, egy szimpla kérdésnek szánta a dolgot. Ez a nap is úgy indult, mint a többi, felkeltünk megreggeliztünk és anyával gyakoroltuk az animágiát. Ebből állt a nyaram, mert szerettem volna minnél hamarabb elsajátítani. Vészterhes idők ezek.
- Én csak parancsot teljesítek, itt a határozat, miszerint Bonnie és Oswald Hatchkins a mai nap folyamán meghallgatásra kerül, azon okból, hogy egy muglival él együtt. Eltátottam a számat, hisz most nem mindegy nekik, hogy ki kivel házasodik? Már azt is meg fogják szabni, hogy mikor menjünk ki sz@rni. Hallottam történeteket, hogy Voldemort idején így mennek a dolgok, de nem hittem, hogy ez ennyire drasztikus lesz. A férfi arca egyre csak torzult, ahogy anyám próbálta kimagyarázni a dolgot.
- Tegyük át holnapra, mostmár úgyis későre jár, épp vacsoráztunk és feküdtünk volna le, de jött maga. – kontrázott apa, mire a férfi egy intéssel elhallgattatta.
- Sajnálom, de azt nem tehetem, mostanra írták ki, ott kell lenniük, különben sokkal rosszabb is várhat magukra, mint a meghallgatás. – ha jól láttam, akkor valami gonosz mosoly szerűség suhant át az arcán. Szóval mostmár biztos, hogy halálfaló, és nem fogja egykönnyen feladni ezt a dolgot. A szüleim próbáltak vele tárgyalni, de nem jártak sikerrel, így maradt a nehezebb út. A pasas először anyát kínozza meg, aztán apát, majd őt még egyszer, mert mugli, végül, ha akkor sem engedelmeskednek, akkor megöli és elvégezte a feladatát. Erre kiléptem az ajtón, mert nem gondoltam, hogy a nyílt utcán képes valakit a saját háza előtt megkínozni, ráadásul sejtettem, hogy nem egy egyszerű táncoltató bűbájjal fogja halálra táncoltatni. A férfi már emelte a pálcáját, és nyílt a szája, ami a három szótagot mondta lassan. A pálca hegye anyámra szegeződött, így ösztönből cselekedtem, odafutottam és ellöktem az útból, így az átok engem ért. Soha senkinek nem kívánom azt, amit akkor éreztem. Na jó, a halálfalóknak talán igen. A testem rögtön görcsbe rándult és képtelen voltam megmozdulni. Vergődtem a földön, mint valami partra vetett hal. A testem égett belülről, de nem úgy, mintha lázas lennék, egy fenét. Mintha ezernyi izzó acéllal próbálnának megsütni belülről. A bélférgek most biztos nagy bulit csaphatnak. Anyám közben ellökte a minisztériumi embert, mire az átok megtört, és a testem automatikusan magzati pózba állt be. Végül beadátk a derekuket. Anya odajött és bekísért a házba, majd elmondott mindent. Innentől nekem kell majd gondoskodnom magamról, és nem lesz senki aki kijön a vonathoz. Két lehetőség állt előttük: vagy az Azkabanba mennek, vagy meghalnak. Ebből valószínűleg az utóbbi fordult elő, mert semmi hír nem volt arról, hogy két új lakója lenne az Azkabannak, de titkon reméltem, hogy inkább ott vannak, semmint elásva valahol.

   Egyéb

avialany|| Tom Welling