▬ ELADÓ ÚR ▬
Már megint az Abszol úton. Kísérteties és misztikus, Neil mégis a tőle telhető leglassabb, nyugodt léptekkel halad a járdán, lavírozik az emberek között. Loras születésnapja végülis megér ennyit, gondolja, legfeljebb majd hosszan ecseteli neki az áldozatot, amit hozott érte. Ő. Emberek között. Amióta ideköltözött, azóta nem vetemedett ilyesmire, leszámítva azt a kellemetlen kalandot a kocsmában. A legjobbakkal is megeshet.
De hol van már a bolt? Abszol út harmincnégy. Vagy harminchét? Harminc-valami. A neve meg… Azt pedig memorizálta még otthon, mikor kinézte a hirdetést a prófétából. Sportizé és Mágiakármi Eszköztár? Nem, nem, ennél valami seprűsebb volt. Vessző&Nyaláb Gyár? Nem rémlik. Mindegy, ha fel-alá sétál az utcán, mondjuk órákig, akkor csak megtalálja. Egy ilyet könnyű felismerni a kirakatáról, még neki is. Elhagyja a harmincas számmal jelzett házakat és célba vesz egy üstkészítőt. Nish talán örülne egy üstnek. Vagy nem? Nem elég kreatív? A sétálás hamar unalmassá válik, ezért leszűkíti a távot négy háztömbnyi hosszúságra – ebbe a monotóniába talán belealszik.
- Bocsánat, bácsi, segíthetek? – Alig tesz meg tíz hosszt, egy csúcsos süvegű, öt-hatévesforma lány, copfját lengetve a kabátjába kapaszkodik - ördögi teremtés. Neil ijedten hőköl vissza, nem szokott hozzá az efféle izgalmakhoz – gyorsan kitépi magát a kislány trollerős szorításából.
- Juj! – Próbálja elriasztani a kislányt férfiasan és sikertelenül. Azonban erre a hangra egy ijedt szülő is belép a képbe, legalább annyira a fiú, mint csemetéje védelmében.
- Elnézést… Ria, hányszor mondtam, hogy ne kószálj el? És ne állj szóba idegenekkel! Bocsánat… Esetleg segíthetek valamiben? – Rövid időbe telik, mire Neil kiválasztja a mondat rávonatkozó részét, de utána gondolatban megrázza a saját kezét. Remek volt a taktikája.
- Öhm, igazából igen… Az a helyzet, hogy egy seprűszaküzletet keresek, de nem a Kviddics-A-Javábólt, hanem egy másikat… A… Nem is tudom, hogy hívják, vagy hol is van.- A Kviddics-A-Javából itt van az 39. szám alatt és az Abszol úton nincs több seprűszaküzlet. Viszont tudok még egyet, annyira nem messze, a muglik lakta résznél. Ha kimegy a Foltozott Üstből és rögtön jobbra fordul…Aztán csak mondja, mondja és mondja… Neil minden erejét beveti, hogy oda tudjon figyelni, így nagyjából sikerül is neki, ami azt jelenti, hogy röpke másfél órás bolyongás után el is jut a Tűz&Villám Manufaktúrába. Magabiztosan belép az ajtón, de mielőtt akár csak köszönne is, kigombolja a kabátját, így láthatóvá válik bordó, kockás ingje, ami a felhajtott farmernadrággal és a sportcipővel együtt tökéletes harmóniát alkot. Alkotna, egy iskolásfiún. Nem zavarja különösebben, sőt remekül érzi magát, hiszen a nagy keresésben eléggé kimelegedett, a kényelem pedig a legfontosabb – számára.
- Jó napot! – köszönti az eladót, miközben érdeklődve körbepillant. Seprűk, seprűk és seprűk. De neki egyik sem kell.
– Úgy hallottam, maguk felvesznek, hm, egyéni rendeléseket is…